Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-19 / 221. szám
1961. szeptember 19., tedd NÉPÚJSÁG Már most gondoljunk jövő évi termésünkre Ezért szükséges a gyors betakarítás A nyári munkák végeztével tulajdonképpen még le sem zártuk a számadást, mit, hogyan végeztünk, s máris itt az újabb feladat: az őszi betakarítás. Azt már ugyan tudjuk, hogy a legnagyobb mezőgazdasági munkát nyáron úgy végeztük, olyan jól, szervezetten, nagy iramban, amilyenre mindeddig nem volt példa, de épp akkor, amikor ezen örvendezünk, merül fsl a gondolat másik részeként: s mi lesz a többi tennivalóval? Mind közelebb van már az őszi betakarítások zömének ideje. Egyes növények, mint a cukorrépa szedése, már meg is kezdődött. Aztán itt van a burgonyaszedés, s jön a kukoricatörés, miközben javában folyik a silótakarmány készítése, s az előkészület a szüretre. Győznek-e minden munkát elegendő erővel közös gazda- aágaink, meg tudják-e úgy szervezni a munkát, hogy egy- egy növény betakarításának ideje ne nyúljon hosszabbra a kelleténél, van-e elegendő gép, amely segíthet a tevékenységben? Ha felmerülnek ezek a kérdések, joggal foglalkoztatnak mindenkit, mért rendkívül fontos számunkra, idejében biztosítjuk-e állatállományunknak a megfelelő ta- karmánymennyiséget, lesz-e a cukorgyárakban mindig elegendő répa feldolgozásra, bekerül-e a kukorica a kedvezőtlen időjárás beállta előtt a górékba mindenütt? Egyöntetű igenlő választ erre ma még nem lehet adni, de nemsokáig, mert a termelőszó- vetzeketek felmérték erőiket, kampánytervet készítettek az őszi időszakra, épp azzal a céllal, hogy időben végezhessék el feladataikat. _ Felállították a munkaerő-mérleget, hány munkáskézre, gépre, fogatra számíthatnak a következő hetekben, s ennek alapján teszik meg jelentésüket a járási szerveknek, hogy azok segíthessenek még ott, ahol az szükségesnek látszik. Hasznosnak ígérkezik ez a körültekintő munkaszervezés, a nem csupán azért, mert a járási mezőgazdasági vezetők így mint egy térképen, maguk előtt láthatják majd, milyen erőket mozgósíthatnak annak idején az időszerű őszi betakarítási munkák elvégzésére, hanem elsősorban a- termelőszövetkezetek számára jelenthet sokat. Az őszi betakarítási csata Az év utolsó nagy offenzí- vája a földeken, amely a legkésőbb beérő növények betakarítására indul, s nem mindegy, hogy milyen gyorsan ér véget. A nagy csaták megkezdése előtt meg az a szokás, hogy a hadvezetőség még a hadtápsaekereket is összeszámlálja, nemcsak a fegyveres erőket, hogy a lehető legrészletesebben ismerje seregének erejét. Ezt a példát követni jelenleg nemcsak helyes, hanem szükséges is, több okból. Az egyik a gépek kérdése. Sok kellene belőlük a betakarításhoz, de nincs elegendő, ment más munkák elvégzése is elsőrendűen fontos. A kevés esőt kapott földek szinte betonkeménységűek a legtöbb helyen, s ez meglassítja a talajmunkát, a mélyszántások, vetőszántások végzését. Az erőgépek egy része tehát később szabadult fel, mint azt számíthattuk, másik fele meg túlnyomó többségben a silózást segíti. Van olyan termelőszövetkezet, amely öt-hat vontatót is foglalkoztat ennél a munkánál, mert a silókombájn működési területe, s a silógödör között levő távolság sokszor kilométereket tesz ki. Ezt a helyzetet látva, a gépállomásokon intézkedtek, hogy az eddiginél több kombájn segítse az aprómagvak cséplését, mert ezáltal is tudnak erőgépeket felszabadítani, más munkára irányítani. így jelenleg negyvennégy kombájn csépel aprómagvakat, de még több is lesz, ha a különböző típusú gépekhez megérkeznek az úgynevezett adapterek. Mégis, nem lehet minden tekintetben túlsúlyban a gépekre számítani. Azok, ahol van hozzá munkaeszköz, segítik a cukorrépaszedés munkáját, a burgonyaszedést, s a trágyahordást is, de akármennyit dolgoznak most a gépek, később, különösen a kukoricatörésnél, elsősorban a munkáskézre lesz szükség. Huszonnégy Orkán típusú szártépő gépet kért ugyan a megye, főként a közös gazdaságok betakarítási munkáinak megkönnyítésére, de ezek összteljesítménye még nem oldja meg a gondok nagyját. A kukorica annak idején azok közé a növények közé tartozott, amelynek megművelését a megyében nyolcvanöt százalékban az egyes tsz-tagok családjai vállalták. Különösebb hiba mindeddig nem is volt tapasztalható az önként vállalt területek megművelésében, most tehát az a követelmény, hogy az utolsó munkafolyamatnál is hasonló eredményeket kell elérni. Ezúttal ráadásul nem lehet késedelmeskedni sem, úgy, hogy egyik család előbb, a másik pedig később kezd a munkához. Figyelembe keli venni, hogy az őszi kalászosok mintegy ötven százaléka kukorica után kerül a földbe, ezeket pedig legkésőbb október végéig el kell vetni, sőt az intenzív külföldi kalászosokat még ennél is hamarabb. Egyszerre kell tehát elvégezni mindenütt a táblákon a kukoricatörést, a szárvágást, s a lehcrdást, mert az idő sürget, különösen ha jól megmunkált talajban szeretnénk tudni őszi vetéseinket. Itt van a szőlő is. E hónap 15-ig minden szőlőtermelő termelőszövetkezet beszámolt arról, milyen erőkkel rendelkezik a szüreti munkák elvégzésére, utána az Állami Pincegazdaság, a termelőszövetkezetek és a tanács szakemberei még egy termésbecslést tartanak, s megteszik javaslataikat, hol, milyen mértékben hagyják jóvá, vagy tartják szükségesnek módosítani a felkészülést. Megyei átlagban 20 mázsás szőlőtermés ígérkezik jelen pillanatban holdanként. Ez szép mennyiség, szüretelése tehát sok munkát igényel. Ezért segítenek a szakemberek mindenütt, ahol lehet, mert senki sem szeretné, ha nagyon elhúzódna befejezése. Emberi számítás szerint három hét alatt végezni lehet mindenütt a szürettel, Nincs mire várakozni a termények beérése után az őszi betakarítási munkákkal. Ha a gyakorlat eddig az volt, hogy először a háztáji gazdaságokban végeznek gyorsan a termelőszövetkezeti tagok, s utána kezdenek a közös területeken munkához, akkor most is ezt kell követni, de gyorsan, idővesztegetés, pocsékolás nélkül, mert a betakarításokon túl van még egy sor más, fontos munkánk, amit szintén addig kell befejezni, míg az időjárás engedi, s amelyek már a jövő évi kenyérrel kapcsolatosak. Nekünk pedig — erre a betakarításoknál mindenképpen gondolni kell, mert így igaz — már most fontos, hogy milyen termésünk lesz jövőre. (W. L.) 3013 Tagon gabona Traktorok a mezőgazdaságnak Az idei jó gabonatermés eredményeként megnövekedett a felvásárlásra kerülő gabona mennyisége. A termelőszövetkezetek többségében úgy határoztak a tagok, hogy a személyi szükségletek, a vetőmagalap és a biztonsági tartalék biztosítása után a felesleges gabonát az államnak kínálják fel megvételre. Több termelő- szövetkezetben pótszerződéseket is kötöttek a felesleg értékesítésére. így megyénkben a tervezett mennyiségnél jóval több került átadásra: összesen 3013 vagon. Megyénk termelőszövetkezetei ezzel a gabonafelvásárlási tervet 120 százalékra teljesítették. Síitereo-liancsult — a legújabb műanyag Nyugati laboratóriumokban újfajta műanyagot fedeztek fel, amely a sztereo-kaucsuk nevet kapta. E gyűjtőnév alatt különböző polyisopren és bu- tadién kaucsukfajtákat értenek. A sztereo-kaucsuk sokkal jobban bírja a szélsőséges igénybevételt, mint a természetes kaucsuk. Amerikában gumiabroncsokat készítettek sztereo-kaucsukból és dörzsfe- lületülc élettartama kétszer akkorának bizonyult, mint a hagyományos abroncsoké. Szakító ellenállása hihetetlenül magas; rendkívül ellenálló a hideggel és a hőhatással szemben is. A mezőgazdasági termelés növekedésében fontos szerep* van a gépesítésnek. A baráti Romániából hazánkba is sokat exportálnak a jól bevált UTOS típusú traktorokból. Képünkön a brassói Emst Thälmann művekben festés után infravörös sugárzó berendezésekkel szárítják a traktorokat. Az 1905-ös kömlői katolikus templom-sztrájk 1805 ritkító ségben. „A szociális mozgalom, a sztrájk, úgy látszik — írta a korabeli sajtó —, nem kíméli az egyház birodalmát sem, a nagyvilágtól oda is átterjedt.” Kömlő nagyközség lakosságának egyöntetű határozata alapján, egynéhány öreg néniké kivételével, megszüntette a templombajárást. Megemlítendő, hogy a község lélekszáma háromezren felül volt ekkor és tisztán katolikus... Ennek a szokatlan templom- sztrájknak az oka az volt, hogy a katolikus plébános, aki különben nagytudományú, de népszerűtlen ember volt, megtiltotta, hogy a nép a templomi karzatra felmenjen. Egy nagyobb ünnep alkalmával olyan nagy tömegben gyülekezett a nép a templomba, hogy annak földszinti hajójában el nem fértek, tehát, hogy vallási kötelességeiknek eleget tudjanak tenni, a plébános furcsa tilalma ellenére, felmentek a karzatra is és azt egészen megtöltötték. Ezt látva a plébános, megparancsolta a falu bírájának, hogy „hajtsa le onnan a népet, mert ő addig nem misézik!” A bíró engedelmeskedett a kiadott papi parancsnak és „lekergette a karzatról 'a népet.” Ezen a felháborító önkényeskedésen a templom hajójában összesereglett hivők annyira megbotránkoztak, hogy mielőtt a plébános misézni kezdett volna, mindnyájan kimentek a templomtól s a nagy, ünnepi misét csak néhány öreg nénike részére mondta el a falu plébánosa, „akik — mint a lapközlemény hírül adja —, mindenek felett valónak tartották buzgóságu- kat.” Az eset hatása alatt a plébános lemondott még a községi „hitelszövetkezet” elnöki tisztjéről is. A plébánosnak, Kömlő lakosságát sértő magatartása miatt, a község katolikusai küldöttségileg keresték fel a szatmári püspököt, aki a község egyházának patrónusa volt és az egri érseket, és kérték, hogy „a közbékesség megóvása érdekében” helyezze el Kömlőről a papot. A kömlői küldöttséget azonban sem a szatmári püspök, sem az egri érsek nem fogadta! „Ezért a nép egyhangúlag elhatározta, hogy nem megy templomba addig, míg a plébánost onnan el nem helyezik j és más plébánost nem adnak» nekik.” - > ■- Az érdekes eset után hosszú-hosszú Idő telt el, míg a község lakosainak hangulata lecsillapodott... Kömlő önérzetes parasztsága tehát már több mint félszáz esztendeje megmutatta, hogyha annak szükségét érzi, a legszokatlanabb, az ipari munkásoktól eltanult forradalmi eszközökkel is iparkodjék kiharcolni igazát urai és parancsolói basáskodásával, önkényeskedéseivel szemben. (S. I.) februárjában párját eset történt Kömlő köz— Különösen hideg tél volt akkor, 1931 decemberében - előttünk bor csillan a pohárban, a levegőben cigarettafüst úszik kékesen és Lőrincz Béla bácsi lassú, halk szavai nyomán visszatérünk 30 év távlatába. Képek bontakoznak ki előttünk az emlékek súlya alatt... jeges szél kavarja a hókristályokat. Csontot der- mesztve kúszik be a rongyos kabátok alá, majd felsurran a dombtetőkre, hogy ismét fer- geteget vágjon az egymás után lépkedő emberek arcába. — istenítélet ez ... — mondogatják a meleg szobában meghúzódok, de a kis csapat kitartó lépésekkel gázolja a duzzadó havat. Mert menni kell: a család kenyeret vár, a gyerekek nem értik meg a nincs keserű, tehetetlen dühöt fakasztó értelmét. Pedig hosz- szú az út Zagyvarónától Korpás-le jtösaknáig. 16 kilométer ... oda-vissza 32 ... és ezt mindennap... jeges esőben... hózivatarban. A sor végén fiatal, vézna fiú lépked, Lőrincz Béla. Bakancsának bő szárán belopakodik a hó és jégkéreggel fogja körül a kékre dermedt bokát, pedig már járható utat taposnak ki az előtte haladók. Tizenkét órás, testet romboló munka mellett naponta 32 kilométeres gyaloglás. A bányatelepi barakk-lakásba megtérve: az asztalon várta a hideg leves és ő a munkától, az éh- «ágaél kimerülve, ae asztalra 30 munkás év borulva aludt el számtalanszor az étel mellett. Az anya köny- nyezve nézte fia vergődését... de kellett a pénz, mert a többi testvér, az apa mellett, a nagyobb fiútól várta a kenyeret. — Mindezek ellenére örültem, hogy munkát kaphattam. Még irigyeim is akadtak a velem egy-ívásúak között, akiknek nem volt olyan szerencséjük, mint nekem ... Az volt életem legnagyobb öröme, amikor az első fizetést hazavittem. Apám kezet fogott velem... és férfivá avatott ezzel... önálló kereső lettem. Hogy mennyit jelentett ez abban a világban, azt már csak az öregebbek tudják. Beszélt Lőrincz Béla bácsi az örökös rettegésről, mert a fiatalok névsora állandóan az elbocsátottak között szerepelt. Könyörögni kellett a 12 órás munkáért, a néhány fillér fizetésért. Beszélt a gázos munkahelyekről, ahol nem volt szellőzőberendezés, mert olcsó volt az ember. A vízről, amelyben sokszor térdig gázolva, tolták a csillét. —... hazafelé menet sokszor keménnyé fagyott rajtunk a ruha... Kín ... szenvedés ... keserűség ... megpróbáltatás... de az idő morzsolta az éveket. Vájár lett Lőrinci Béla. Az apa és fia együtt dolgozott... Amikor volt munka. Mert jöttek a por- jetkás idők, amikor hetenként csupán csak két napot dolgozhattak. Utcára kerültek az emberek, Napszámosnak szegődtek uradalmakba, vagy kőművesek mellett vállaltak alkalmi munkát. A bányászok, akik a felszabadulás utáni években annyi dicsőséget szereztek ennek a névnek. A felszabadulás Zagyvarónán találta Lőrincz Bélát. A szunnyadó erő, a tenni-akarás végre érvényre juthatott benne és . bányász társaiban. Az 1945-ös széncsatára felfigyelt az ország népe. Ekkor vált becsültté a bányász név és ekkor váltak valóban emberekké a bányászok. Az aknalejáratokból eltűntek az elbocsátással fenyegető névsorok, jutott már idő a pihenésre, szórakozásra, mert megszűntek a 32 kilométeres gyaloglások. És az édesanya szeméből sem csordultak többé a keserűség könnyei... Megnősült, majd Petőfibá- nyára költözött. Itt is megbecsülték a jó szakembert, a harcos kommunistát, akit az élet viharai edzettek kemény, megalkuvást nem ismerő emberré. 1950-ben aknász iskolára küldték. Ettől az időtől kezdve mint aknász oktatta és látta el szaktanácsokkal dolgozó társait. Dolgozott, mint szakszervezeti funkcionárius és munkáját minden esetben az élet- tapasztalat, a gondosság, a bányászok iránti szeretet jellemezte. 1957-ben költözött Gyöngyösre. Teljesült régi álma, saját házat épített állam- kölcsönből. Munka ytán kertjében foglalatoskodik és a látogató szemét gyönyörködteti a gondozott szőlölugas és a megmunkált, egymás mellett sorakozó vetemény-parcellák. — Ebben az évben szüretelek először életemben. Már mint a sajátomat. Jó termésre számítok, lesz vagy 30 liter borom... Nevet Lőrincz Béla bácsi felszabadultan, igazi jókedvvel. Minden oka megvan rá. Három Ha szüleit megbecsülő, igyekvő munkás ember, és két unokája vasárnaponként szeretettel öleli körül a nagyapát. Jelenleg körzet-lőmester a XII-es aknánál. Fáradhatatlanul járja a bányát. Oktatja, tanítja a fiatalokat. Beszél nekik a régi bányász életről, az elmúlt idők viszontagságairól, amelyet bizony, sokszor hitetlenkedve fogadnak a fiatalok. Már nem tudják elképzelni azt az életet... Pedig volt... habár az emléke már megfakult. Immár 30 éve gyújt lámpát Béla bácsi, ahogy ezt bányász nyelven mondják. Szeretettel köszöntjük őt és kívánunk továbbra is örömteli életet és jó kedélyt, amelyben — ahogy tudjuk — nincs hiány nála. LACZIK JÁNOS A hosszú élet titka Burbulyát sorozatos és rettenetes csalódások érték. Burbulya is ember, neki is van lelke és szive, így hát érthető, hogy ez a két emberi kellék olyannyira összetört benne, hogy elhatározta: z:töri. megsemmisíti a testét is. Minek részletezni, mi volt a baj? Feleség és hivatal, hűtlen barát és elvesztett négytalá- latos lottó-szelvény és sok más, kisebb- nagyobb tragédia játszott közbe, hogy Burbulyában megért az elhatározás: leszámol saját életével. Elég volt! Kötél nem lévén otthon, fájdalmas arccal, szivében a rettenetes nagy elhatározással, lement a Háztartási Boltba, ahol nagy körültekintés, alapos válogatás után kiválasztotta szájízének és nyakának legmegfelelőbb kötelet. Sem nem vastag, — mert minek a felesleges pénzköltés; sem nem vékony, nehogy nagyon vágja a nyakát. Fizetett és távozott, hóna alatt a kötéllel, melle alatt fájdalmasan dobogó szívével. Éppen az élet gyötrelmein tépe- lődött, s apró könnyek futották el mind a két szemét, amikor lelépett a járdáról és amikor ... igen . ■. amikor egy autó kanyarodott be meglehetős gyorsasággal. A tömeg felsikoltott, a gépkocsivezető 1éke- zett, és Burbulya ugrott —. Félre! Nehogy elüsse az az autó... — Mondja maga marha, nem tud. vigyázni, — kérdezte Burbulya minden szívfájdalmát beleadva a kérdésbe. — Maga a marha. kérem ... öngyilkos akar lenni, mi? Nézzen körül, ha lelép a járdáról..,. Idióta... Még néhány kedves és közvetlen kartársi szót váltottak egymással, majd Búi bu- lya ruganyos ép- tekkel és megelégedetten távozott. — Ha nincs ilyen kitűnő reflexem, még elüt.,. Hiába, nagy szó, ha valakinek jó reflexe van — mormolta megelégedetten és hazament, kimosta valamennyi ingét és nem ingét. Aztán i* teregette, — a kötélre. Akit lemarház- nak, aki miatt idegesek az emberek, azzal törődnek, s ':ivel törődnek, az t'>ha fajankó, ha el akarja pusztíta- önmaq íl. Kü- '6nben is kár volna ezekért a reflexekért — vélte megelégedetten és egy könyvet vett elő. A könyv címe ez volt: ,.A hosszt élet titka". (cg*)
