Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-02 / 207. szám

1931. szeptember 2., szombat népújság S Megkezdődött az iskolaév Riportereink jelentik az évnyitókról Tegnap egész nap gyerekek hullámzó tömegével találko­zott az ember, bármerre járt is a megyében. A falvakban, városokban megszólaltak az iskolák csengői, zárt sorokba rendeződtek az osztályok és a kis elsősök mellett mindenütt ott álltak az édesanyák, akik féltő szeretettel kísérték első útjukra apróságaikat. Kinyíltak a kapuk... S a nyitott ajtókon itt-ott betekintett a riporter, hogy meglesse, hogyan kezdődik az élet az általános és a közép­iskolák újjávarázsolt, fényes­re takarított falai között. Most néhány helyről röviden beszá­molunk ebben a körképben. Eger Flll-as iskola Még semmi sem kezdődött meg az egri VIII-as számú általános iskolában, csak a gyerekek topogtak az udva­ron, máris hangos sírás verte fel az igazgató megjelenését követő csendet. — Haza akarok menni! Gyerünk haza — húzta édes­anyját a kapu felé a kis Bukuli Erzsiké, aki most jött tlső osztályba. A nagyobbak is, édesanyja is csitította a síró cseppséget, akit hatalmas hófehér masnija sem tett nagyobbá, olyan pöt­töm emberke. Nagy nehezen lecsillapodott, de nem állt be a sorba, szorosan fogta anyu­kája kezét, míg az igazgató, Forgács Endre beszélt. Az sem vidította fel, hogy az ünnepi beszéd után az iskola nagyobb növendékei műsort adtak, és külön köszöntötték őket, a legkisebbeket. Erzsiké félén­ken ült be az ünnepség után az osztály padjába, s csak ak­kor derült fel egy kicsit, ami­kor látta, hogy a többiek jól érzik magukat és vidáman csevegnek, bátran felelgetnek a tanító néni kérdéseire. Hiá­ba! Meg kell szokni ezt is. És lesz, aki segítsen neki a megszokásban. Hatvan — Bajsa Gimnázium —- Kitárult előttünk a jövő — mondotta Bartos Imre, a hatvani Bajza Gimnázium igazgatója és arról beszélt, hogy ezt a jövőt hogyan ér­hetik el azok, akik ma még az iskolapadokban kezdik a ko­moly munkát. Itt is megnyílt hát az iskola, s a közel kilenc- száz diák részben az iskolá­ban, részben a műhelyekben és a földeken végzett gyakor­lati munkával mutatja majd meg azt, hogyan válik saját­jukká a szellemi és a fizikai munka. Kál — gimnázium Mezei Jánosné igazgatónő, a káli gimnázium vezetője örömmel emlékezett meg a diákok nyári építőtáborban végzett munkájáról, hiszen dicsérő oklevelet kaptak ezért. A kétszáznyolcvan tanuló eb­ben az iskolaévben szorgal­mas munkával, becsületes ta­nulással készül arra, hogy a szülők és tanárok hozzájuk fűzött reményeit valóra vált­sák. Az új iskolaévben 1 ipa­ri és három mezőgazdasági jel­legű politechnikai osztály kezdi meg a munkát Kálban. Közgazdasági technikum —- Eger Közel négy és félszáz tanuló vett részt a megnyitó ünnepé­lyen, s a szülőkkel együtt alig fértek el az iskola dísz­termében. Fazekas Bertalan, az igazgató helyettese mon­dott megnyitó beszédet és hangsúlyozta, hogy a követ­kező tanévben, hasonlóan az eddigiekhez, a nevelőmunka legfőbb célja az lesz, hogy a szocializmust építő, a szocia­lizmusért lelkesedni tudó em­bereket neveljen. Az igazgatóhelyettes után Halmos Gyula KISZ vezető­tanár tartott rövid tájékozta­tót az iskolai KISZ-munks feladatairól. — Legfőbb célunk, hogy megszilárdítsuk a fegyelmet, s minél többet tegyünk a mar­xista világnézet, a tudományos alapokra támaszkodó gondol­kodásmód kialakításáért. Az ünnepi beszédek elhang­zása után az iskola kultúr- csoportja adott műsort Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium — Eger ötszázötvenen szorongtak az iskola udvarán, köztük más­félszáz elsős, amikor a Him­nusz elhangzása után dr. Sze- beni Lajos igazgatóhelyettes a mikrofonhoz lépett, hogy elmondja a megnyitó beszédet. Megdicsérte a KISZ építőtá­borokban kitűnt tanulókat, mindazokat, akik a nyarat nemcsak pihenésre fordítot­ták, hanem munkájukkal ki­vették részüket az országépí­tő feladatok megvalósításából. — Továbbra is az lesz a célunk, hogy ilyen embereket neveljünk, akik nemcsak az iskolapadokban, hanem a nagyüzemi gazdaságban, gyá­rakban is megállják helyüket. Az igazgatóhelyettes szavai után az iskola növendékei szavaltak, énekeltek és zene­számokat adtak elő. Gárdonyi Géza Gimnázium — Eger Bevezetőben Cserháti György KISZ-titkár üdvözölte az elsőéves gimnazistákat, majd Papp Sándor igazgató mondta el ünnepi beszédét. Megemlékezett a fiatal gim­názium eddig elért sikereiről, többek között a bodrogkeresz- tűri építőtáborban elért kivá­ló eredményről, ahol a diákok első helyezést értek el. — Reméljük — zárta sza­vait az igazgató —, hogy az új tanév is ilyen sikerekben gazdag esztendő lesz. E sza­Eliisem ünnepségen Az Egri Vendéglátóipari Vállalat első ízben nyerte el az élüzem el­met. Ez alkalomból a vállalat dolgozói ünnepségen vettek részt, «hol többen kitüntetést is kaptak. Képünkön Kuderna Ferenc és Ka- lás László karbantartók, akik egyben kiváló dolgozó oklevelet kap­tak, az ünnepség után Cseh Antallal, a vállalat igazgatójával beszél­getnek. (Foto: Kis«) vakkal nyitotta meg az új is­kolaévet és kívánok sok sikert és jó egészséget tanulóinknak. Dobó István Gimnázium — Eger A Dobó Gimnázium is re­ményekkel teli iskolaév elé te­kint. A nevelőtestületi érte­kezlet elhatározta, hogy az 5+1-es oktatás mellett az új évfolyamokban a heti négy­órás testnevelési oktatást is bevezetik. Ennek az a célja, hogy a fokozottabb testedzés hatásait tanulmányozzák. Az ünnepségen Sípos István igaz­gató mondott beszédet. Mezőgazdasági technikum — Eger Délelőtt 11 órakor tartotta meg tanévnyitó ünnepségét a mezőgazdasági technikum. Czeglédy László igazgató be­szédében hangsúlyozta a szak­iskola jelentőségét. — A mezőgazdaságban — mondotta — ma egyre több szakképzett emberre van szük­ség. Ezért alakult meg intéze­tünk, és ez a cél vezeti mun­kánkat továbbra is. I Rákóczi Ferenc Általános Iskola — Gyöngyös Gyöngyösön is szeptember 1-én, pénteken tartották a vá­ros összes iskoláiban az évnyi­tó ünnepségeket. Az I. számú Rákóczi Ferenc Általános Iskolában a ked­ves, bensőséges ünnepség reggel 9-kor kezdődött, ame­lyen megjelentek a diákokon és pedagógusokon kívül a szü­lők is. Kedves, megható kis esemény volt az első osztályo­sok beiktatása, akik közül töb­ben verset is tanultak és azt az ünnepségen mondták el. Az elnökségben helyet fog­lalt a városi pártbizottság kép­viseletében Montvai Andor elvtárs, a Szakmaközi Bizott­ság részéről Halász Ernő elv­társ, a Nőtanácstól pedig Sze­pesi Andrásné elvtársnő. Raj­tuk kívül még a társadalmi élet, valamint a patronáló üze­mek képviselői. Az ünnepi beszédet Ferencz- falvi Kálmánná, az iskola igaz­gatója tartotta. IVépefc barátsága est Átányban Az elmúlt napokban nagy­sikerű nép>ek barátsága estet rendeztek az átányi művelő­dési otthonban. Már az est megkezdése előtt félórával, zsúfolásig megtelt a három­száz főt befogadó nagyterem, sőt az előadás kezdetén már nagy számban szorongtak az előcsarnokban is a kíváncsis­kodók. A nagy érdeklődés a község lakói részéről érthető volt, hi­szen Varga András VIT-díjas, Horváth Pál, Alpár Mária és Szenthelyi Judit művészek lá­togatták meg az átányi terme­lőszövetkezeti tagokat, akiknek magyar és szovjet népdalokkal, jelenetekkel és zongoraszá­mokkal kedveskedtek. Az átányi ak az előadás vé­gén nagy lelkesedéssel és taps­sal köszönték meg a vendé­gek műsorszámait. Mátyás Ferenc Van elegendő cukor, tartósítószer, üveg- és bekötőpapír a befőzési szezonra A nyári befőzés minden esz­tendőben megnövekedett for­galmat jelent az üvegboltok­ban a papírszaküzletekben és az élelmiszerboltokban. Az idén a kereskedelem a befőzé­si idényre jó előre felkészült. Az élelmiszerboltokban á'tálá­ban 10 százalékkal több cuk­rot tartalékolnak, mint az el­múlt esztendő hasonló idősza Próbaüzemelés a Selypi Cukorgyárban KÉT NAPIG tartott és tegnap befejeződött a nagy próba. A Selypi Cukorgyárban tegnap fejeződött be a próbaüzemelés, de mikor kezdődött a felkészü­lés, a szokásos évi nagyjavítás, — azt nem lenne olyan köny- nyű meghatározni; Több mint háromszáz kar­bantartó munkás; a különböző műhelyek szorgos serege: esz­tergályosok, gyalusok, fúrósok, villanyszerelők, rézművesek, csőszerelők, lakatosok, vízve­zetékszerelők, bádogosok, ácsok, asztalosok, szíjgyártók és anyagmozgató segédmunká­sok dolgoztak az előző kam­pány befejezése óta. Előre meghatározott és írásban le­fektetett program szerint folyt a munka, hogy a próbaüzemel­tetésre minden elkészüljön, minden cső, csavar és alkat­rész a helyén legyen. Mennyi munkát végeztek az emberek. Talán fogalmat al­kothatunk abból, hogy 80 kilo­méter hosszúságú a gyár cső­hálózata. Az Elía-szerkezetből derékvastagságban dől a víz, most még csak az elvezető csatornába, de pár nap múlva, ha megérkeznek a cukorrépá­val teli vagonok, akkor egy- egy 20 tonnás kocsit hét perc alatt ürítenek ki, közben kar­vastagságú vonóláncok húzzák a kocsikat, transzportőrök, da­ruk és répaúsztatók egész se­rege sorakozik egymás mellett. Semmi részrehajlás, engedé­keny elnézés nem lehet, mert az Élelmezésügyi Minisztérium mérnöke és balesetvédelmi megbízottja, a Sarkadi, a Pető- házi Cukorgyár műszaki szak­értői részt vesznek és nyitott szemmel járnak a szemlén. Selypről a főmechanikus és a fővegyész Ercsibe és Szerencs­re fog menni, ők ott ellenőrzik a felkészülést. Ma még az utolsó csavaro­kat húzzák meg, itt-ott feste­nek, kopácsolnak és hegeszte- nek, de egy hét múlva indul­nak a cukorgyárak és négy—öt hónapon keresztül „teljes gőz­zel” dolgoznak. És nem lehet megállás, váratlan üzemzavar, mert az tíz- és százezrekbe ke­rülne, idejében fel kell dolgoz­ni a répahegyeket TAVALY SOK millió forin­tos beruházással szerelték be a J. diffúziót, most a Német Demokratikus Köztársaságból három darab dobszűrő érke­zett. Automatikus, folyamatos szűrést biztosít. 26 tonnás nagy gépek, a Balog-brigád keze munkáját dicséri a beszerelés. Kilenc félautomata centrifuga is érkezett az NDK-ból és még hármat várnak, 9641 légköb­méteres anyagraktárai is épí­tettek, modern felvonóval. Csupán három létesítményt említettünk. Egyenként ötmil­lió forintba került. Szólni kel­lene az olajtüzelésre átalakí­tott kazánról, a modern kocka­cukorvágókról és külön a fel­újításokról. Az idén is gazdagodott a Selypi Cukorgyár. Készen, megfiatalodva várja az idei répatermést és sok cukrot fog adni az országnak, idejében teljesíteni fogják a külföldi szállítási kötelezettségeket. Ta­lán éppen most készült el a jegyzőkönyv a gyárban. Ugyan­is pontos jegyzékbe foglalják, hogy a sok-sok gépen, beren­dezésen és csőhálózaton hol akad még javítani való. EGYHETI lázas munka vár még a karbantartókra, aztán kezdődik a cukorkampány. De a szerelők, a különféle szak­munkások akkor sem pihen­hetnek, mert egy ilyen nagy gyárban mindig sok a munka. F. L. kában. Erre szükség is van, mivel csupán a barackbefőzé­sek idején 600 vagonnal tö£>b cukrot vásároltak a háziasszo­nyok, mint máskor. Van ele­gendő tartósítószer, szalicil is. A papírboltok is országszerte már a nyár elején feltöltötté.% a raktáraikat celofán- és per­gamen-papírral.. Az üvegboltok csúcsszezon­ját szintén a nyári befőzések jelentik. Sokan keresik ilyen­kor elsősorban az egyliteres, a félliteres, a háromliteres és az ötliteres befőttes üvegeket. Ezekből a méretekből nincs is hiány, csupán 0,75 literes be- főttesüveg nem kapható. Szep­temberre, az uborkabefőzés ide­jére megérkeznek az üvegbol­tokba az ötliteres uborkás­üvegek is. (MTI) — EBBEN AZ ÉVBEN már 131 hízott sertést adott át az államnak a hatvani Kossuth Tsz. A tervek szerint még az idén 250 hízott sertés értéke­sítését tervezik a szövetkezeti gazdák. Sorozáson Pétervásárán Fegyelmezett sorokban ér­keztek a fiatalok a zászlókkal feldíszített pétervásári járási művelődési házba, ahol a ka­puban a kiegészítő parancs­nokság tisztjei fogadták őket. Fiatal, szép szál fiúk ma­gabiztosan lépkednek a so­rokban, mintha máris a nép­hadseregünk egyenruhája fe­szülne rajtuk. Nem is cso­dálatos, hiszen így is sok csi­nos kislány gyűlt össze a kul- túrház előtt, hogy szemlét tartsanak a leendő katonák felett. S. József eligazító tiszt sza­vai után megkezdődött a so­rozás, mindenki tudta a he­lyét, gördülékenyen zajlott a „foglalkozás”. Idős, veterán kommunisták beszélgettek a fiatalokkal, a, KISZ-bizottság is képviseltet­te magát a Hazafias Népfront­tal együtt. A bizottságok előtt a fiatalok bátran válaszolgat- tak a kérdésekre és amikor S. András elvtárs azt a kér­dést adta Pálfi Tihamérnak, Magnucz Jóskának és a többi­eknek, hogy milyen alakulat­hoz szeretnének menni, min­den fiatalnak határozott vála­sza volt. S amikor valamennyi sorkö­telesnek felfűzték a nemzeti­színű szalagot, s haza indul­tak a községekbe, a gyorsan tovasuhanó buszok ablakából vidám nótákat kapott ki a szél: „Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, fegyver kell a katonának...” (K. A hazánktól földrajzilag ** távoli, de szívünkhöz oly közel álló vietnami népet köszöntjük, amely ma ünnepli a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának ti­zenhatodik évfordulóját. Tizenhat harcban, nagy és sikeres munkában eltöltött szabad esztendő van a vietna­mi nép mögött. Csaknem nyolc esztendőn át fegyverrel védték köztársaságukat a fran­cia gyarmatosítókkal szemben és a korszerűtlen, kevés fegy­verrel rendelkező nép győze­delmeskedett a háborúban oly kegyetlenül járatos gyarmato­sítókkal szemben. A hősiesség, a szabadsághoz, a független­séghez való ragaszkodás meg­többszörözte a nép erejét és a francia gyarmatosító végül is takarodni kényszerült. A hosszú gyarmati háború után, az ország ketté osztottsá­gának körülményei között 1954-ben a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság hozzákez­dett a súlyos gyarmati örökség felszámolásához, majd a szo­cializmus építéséhez. És mint a gyarmatosítók elleni harcban, a mindennapi munkában, az új élet megteremtésében is de­rekasan helyt állt a nép. A népgazdaság helyreállításának évei, a földreform, a demokra­tikus és részben szocialista fel­adatok nagy erőfeszítést igé­nyeltek. Létkérdés volt például a mezőgazdaság helyreállítása, hisz az ország fő rizstermő vi­dékei Dél-Vietnamban marad­tak — a kivonuló francia kolo- nialisták a háború utolsó hó­napjaiban északon elpusztítot­ták az öntözőberendezéseket, megsemmisítették a termést. Éhség fenyegette az országot és a szovjet, kínai segítség csak átmenetileg tudta elhárí­tani a fenyegető katasztrófát. De az éhség rémét véglege­sen a vietnami nép űzte él. A kommunisták vezetésével helyreállították az öntöző- berendezéseket és befejezték a háború idején elkezdett föld­reformot, amelynek megvaló­sulásával észrevehetően javult a parasztság helyzete és a vá­rosi lakosság ellátottsága. p zt örökölte hát a vietna­^ mi nép a mezőgazda­ságban, de nem volt jobb a helyzet az iparban sem. Gazdag ország Vietnam, de azelőtt nem a nép élvezte gaz­dagságát. Úgyszólván minden iparcikk gyártásához szüksé­ges nyersanyag megtalálható a vietnami föld méhében. A franciák a beton erődítménye­ikhez szükséges cement kivé­telével minden nyersanyagot Franciaország üzemeiben dol­gozták fel. Azt a néhány üze­met, amit létrehoztak, kivonu­lásukkor elpusztították, arra számítva, hogy a vietnami nép képtelen lesz szakemberek, gé­pek hiányában gazdag nyers­anyag-készletét feldolgozni és majd hozzájuk fordul táma­szért. Ez a számításuk nem vált be. A Szovjetunió, Kína és a többi szocialista országok se­gítségével 1954—60 között mintegy negyven nagyüzem és majd 200 középüzem épült és 1960-ban az ország ipari ter­melése már az 1957. évi ered­ményeket szárnyalta túl, több mint 80 százalékkal. Az 1958- ban kezdődő hároméves terv során új szerszámgyárak, mo­dern üzemek, erőművek épül­tek — itt dolgoztak a hatalom birtokosai, a munkások. A z ipar, a mezőgazdaság fejlődése — 1960-ban lényegében befejeződött a szo­cialista átalakulás — lehetővé és szükségessé tette, hogy har­cot indítsanak a nép egészsé­gének, jólétének, kultúrájának fejlődéséért. Érdemes — bár medöbbentő — hivatkozni a francia statisztikára: 1939-ben egész Vietnamban nyolvanezer emberre jutott egyetlen orvos, vagy felcser. A tüdőbaj, a tra- homa, a vérbaj tömegével szedte áldozatait. 1957-ben Észak-Vietnamban már tíz­ezer emberre jutott egy orvos, illetve egy felcser. Bár még mindig súlyos az egészségügyi helyzet, de az 1939-es állapo­tokhoz mérve jelentős a válto­zás. Nagy eredmények szület­tek kulturális vonatkozásban is. — Lényegében az analfabé­tizmust felszámolták, iskolák, színházak épültek. A dolgozók áruval való ellá­tottsága az üzemek építésével egyre javult és az utóbbi évek béremelései, a közszükségleti cikkek olcsóbbodásai, mind kétségtelen bizonyítéka az élet- színvonal növekedésének. A Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági sikerei a párt és a kormány békepoli­tikája nagy hatással van a déli rész lakosságára, amely még mindig félgyarmati rabságban sínylődik. Délen véres megtor­lás, kínzás és internálás jár a jobb, szabadabb életet követe­lőknek. A munkaképes lakos­ságnak 58 százaléka munka- nélkül tengődik és az ameríka- barát kormány nem tesz sem­mit a helyzet javításáért. Észak-Vietnam népe azért harcol ma, hogy egyesítsék az országot. Vietnam elég gazdag ahhoz, hogy fiainak jobb és szebb életet biztosítson. A Vietnami Demokrati- kus Köztársaság sikeres fejlődése a jövőben is biztosít­va van. A szocialista tábor tag­jaként baráti támogatással, pártjának vezetésével és népé­nek szorgalmával biztosan ha­lad a szocializmus felé. (P) A vietnami népet köszöntjük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents