Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

IMI. «September 1)., szerda NßPÜJSAG 3 Milliók öntözésből E BOCONAD felől Tamabod felé közeledve, ramagyöngye Tsz hosszú, szé­les paprikatábláján száz asz- ezony és lány szedte a messzi­re virító, gyönyörű, sárga ter­mést, a cecei csüngés paprikát. Később Kassa József elnök a tagok gazda büszkeségével végigve­zetett a paprikatábla végébe felállított rögtönzött válogató, rakodó, szállítmányt Indító te­lepen, amelynek forgalma — kölönösebb túlzás nélkül — a Nagyvásártelep kora hajnali, örökké nyüzsgő, le- és felrako­dással, hatalmas szállítmá­nyok indításával teli életére emlékeztetett. Egy szalmafonat falú, sátor- Bzerű építmény mögött letele­pedtünk. — Ott kezdeném — szólal meg Kassa József tsz-elnök—, hogy ebben az évben negy­vennégy holdem termeltünk paprikát, s az egész területet öntöztük. Itt, az út mellett harminc holdas tábla van, közvetlenül a Tárná mellett pedig még tizennégy hold. A harminc holdas területet ex- pressz-kutas rendszerrel, kis­motorok segítségével öntöztük, a másikat meg egy 2500-as ag- regátor táplálja vízzel a Tár­nából. — A paprikán kívül har­minc hold uborkát is öntöz­tünk, s egyszer vizet kapott egy tizenöt holdas kísérleti cukorrépatábla is. Ezt a terü­letet annak idején a Hatvani Cukorgyár vetette él, egy kí­sérletképpen alkalmazott új, angol vetőgéppel. Nem sokkal később jött a nagy tavaszi szárazság, s mi, hogy eredmé­nyes legyen a cukorgyáriak munkája, egyszer megöntöz­tük a vetést. Szépen ki is kelt és megerősödött itt a cukor­Az uborka 600 000 forintot gendő is volt az ez évi vízigé- hozott”, a paprikából pedig nyes termények területét te­már a második millió forint felé halad a bevétel. Érthető ezek után, hogy a tamabodi termelőszövetkezeti törekvését így lehetne legrövidebben kifejezni: minél többet öntözni, öntözni, öntöz­ni... Ez ugyanis nemcsak nagy jövedelmet hoz a gazda­ságnak, hanem, ami az egész népgazdaságnak fontos, nagy­szerű árubőséget is. S erre legalább olyan büszkék itt a tsz-parasztok, mint a papriká­ból gyűlő második millió fo­rintra. Mert nem kis dolog az, hogy a megyéből az első pap­rikaszállítmány innen indult el az ország nagyobb városai felé, s az sem, hogy naponta 200 mázsa cecei csúngős pap­rikát adnak belföldi fogyasz­tásra, amellett, hogy rendsze­resen szállítanak exportra is. Ezenkívül az itt termett ubor­kát, paprikát és dinnyét be­mutatták a Német Demokrati­kus Köztársaságban, Erfurt­ban a kertészeti kiállításon is. ITT, EZEN répa — sorolja az elnök. ezenkívül) ^yen töztek 15 hold cukorrépát és 20 hóid lucernát, most pedig egy ti zh oldás tarlón őszi kar­fiolt nevelnek, ugyancsak a fejlődést elősegítő vízzel. — Mennyivel jelent ez na­gyobb jövedelmet a termelő­szövetkezetnek ? Kassa József elnök így számítja: — A paprika, ha nem ön­tözzük, ebben az évben hat­van mázsás termést sem ho­zott volna, így azonban átla­gosan 150 mázsát szedtünk le egy hóidról. Az uborkából nyolcvan mázsára terveztük s 160 mázsát adott holdanként. A 15 holdas cukorrépa-táblán 220 mázsás termés ígérkezik, a lucemaföld meg az öntözés következtében tíz mázsával ad többet, tehát holdanként ösz- «zesen harminc mázsa szénát nyerünk. a vidéken tör­_________ vénnyé vált, ho gy igazi árubőséget, a talaj- viszonyoknak megfelelően, csak az öntözéses gazdálkodás hoz. S szívesen végrehajtott „törvény” lett, mert a kertész­kedésnek, növénytermesztés­nek ez a módja nem is drága. A tarnabodiak már kiszámí­tották nemegyszer, hogy ex- pressz-kútra kapcsolt motor­ral egy nap alatt két hold föl­det tudnak megöntözni. A gé­pet kezelő tag munkadíja két munkaegység, itt 100 forint. Ehhez tíz kiló gázolajat adnak körülbelül húsz forint érték­ben, s 30 forintot számítanak a gép javítására, más kiadá­sokra. Ez összesen 150 forint kiadást jelent egy öntö­zésnél. Ezzel szemben a két hold paprika 300 mázsás termést, s mintegy negyven­ezer forint jövedelmet hoz. Ha ebből levonják az összes nyári öntözés kiadásait, a tiszta jö­vedelem még akkor is jelen­tős. Ilyen számítások után érthe­tő, hogy az öntözéssel kapcso­latos további beruházások, esetleges ellenvetések helyett, szívből jövő támogatásra talál­nak a tagok körében. A ter­melőszövetkezet vezetősége ezt érezve, már megkezdte a kö­vetkező évi tervezgetést is. Ed­dig összesen tizennégy gép­egységgel öntöztek, s ez ele­kintve. De jövőre a paprika mellett tíz holddal növelik az uborka termőterületét, 100 hold lucernát szeretnének ön­tözni, s amellett növelni sze- retnéík a cukorrépa öntözőt területét is. — Ezenkívül van még egy tervünk — a silókukorica ön­tözése — mondja a tsz-elnök. — Az elmúlt évben tíz holdon kísérleteztünk már ezzel, s olyan termést kaptunk, hogy még jelenleg is van ezer köb méter silónk. Így nyilvánvaló­an sokat jelentene az öntözé­ses módszer állatállományunk takarmányellátása szempont­jából. A kérdés most csupán az, hogy a jövő terveit illetően, sikerül-e a gépparkot is nö­velni, úgy, ahogy szeretnék. — Terveink valóraváltásá- hoz hat kisebb gépre és hoz­závaló csövekre, valamint két 2500-as motorra lenne szüksé­günk teljes felszereléssel. Az elsők összesen 240 000 forintba kerülnek, a másik kettő mint­egy 500 000 forint kiadást je­lent. De megérné, mert a ki­sebb gépek árát például már az első esztendő többletjöve­delme megtérítené. így gondolkoznak a tarnabodiak a maguk, de az egész népgazdaság hasznára az öntözéses gazdálkodás lehe­tőségeiről. Jó és hasznos gon­dolatok ezek a jövőre vonat­kozóan éppúgy, mint az eddi­gi tettek voltak, itt a község határában, amelyek ráadásul még azzal párosultak, hogy másokat is igyekeztek megta­nítani arra, hogyan kell ex- pressz-kutakat fúrni. A tarna- bodi tsz-tagok, házilag készült felszerelésükkel fúrtak kutat az átányi Dózsa Tsz-ben, a he­vesi Kossuthban és Haladás­ban, a káli Április 4-ben, a Füzesabonyi Állami Gazda­ságban, a nagyrédei Szőlős­kertben, a jászárokszállási Ha­ladásban. Tiszteletre méltó tett ez is Tamabodon: a tsz saját ered­ményeinek növelésén túl má­sokat is igyekszik segíteni a bőségesebb termést hozó öntö­zési mód elsajátításában, al­kalmazásában. Nagyszerű eredményeik mellett külön el­ismerést érdemelnek ezért a Tamagyöngye Tsz tagjai. Weidinger László A tengerimalacok Immunisak a rákkal szemben A tengerimalac — dél-ame­rikai rágcsálófajta, amely kö­rülbelül akkora, mint a pat­kány — mint kísérleti állat ál­talában igen jó szolgálatokat tesz a betegségek elleni harc­ban, de mihelyt rákkutatásról van szó — teljesen csődöt mond! Bebizonyosodott, hogy a tudósok által eddig alkalma­zott rákkeltető anyagok egyi­kével sem lehet rosszindulatú daganatot előidézni tengerima- lacoknáL Az állatok természetes élet­formájában pedig ez a szörnyű betegség szinte sohasem for­dul elő. A tengerimalac figye­lemre méltó ellenállóképessé­ge ezzel a betegséggel szemben új kutatásokhoz vezetett. Dr. Mosinger, a marseillei egyetem munkatársa többek között megállapította, hogy ezeknél az állatoknál a jóindu­latú daganat sohasem fajul rá­kos daganattá és szinte min­den esetben rendkívül gyor­san gyógyul. A kutató szerint a tengerimalacok szervezetében olyan védőanyagnak kell len­nie, amelyet az orvostudo­mánynak feltétlenül meg kell találnia. „ Made in USA <€ „Made in USA” — ezzel a címmel kommentálja a Za Rubezsom című szovjet kül­politikai hetilap legújabb száma Amleto Cicognani bí­boros vatikáni államtitkárrá történt kinevezését. A cikk megállapítja, hogy az új államtitkár kijelölését hosszas huzavona és élénk ta­lálgatás előzte meg. Időköz­ben hirtelen Rómába látoga­tott Spellman amerikai bíbo­ros is és röviddel ezután kö­zölték a pápa elhatározását. Cicognani kinevezése felül­múlta az „amerikai" szárny legmerészebb várakozásait is. A bíboros a keleti egyhá­zak kongregációjában kezdte diplomáciai karrierjét. Az ügyes és erélyes tisztelendő úrra hamarosan felfigyeltek a szovjetellenes aknamunká­val és a gyarmati rendszer védelmezésével foglalkozó hi­vatalban. ötévi munka után a Szentszék az Egyesült Álla­mokba küldte és itt az apos­toli delegáció élén Cicognani 25 éven át képviselte az anyaszentegyházat. Később, 1958-ban, amikor Roncalli bí­boros személyében a francia egyházhoz fűződő, jó kapcso­latairól ismert, rugalmasnak és „haladónak” tekintett fő­pap került a pápai trónra, Ci- cognanit hazarendelték. Mindenki azt hitte, hogy kegyvesztett lett. Ehelyett azonban kellemes meglepetés érte: bíborossá szentelték, bár a katolikus egyház tör­vényei szerint ugyanazon csa­lád két tagja nem kaphatja meg a bíborosi kalapot. Am­leto Cicognani testvérét, Gae- tanot, ugyanis már régebben bíborossá avatták. A kineve­zés megmutatta, hogy a Wall Street és Washington aján­lása erősebbnek bizonyult, mint a kánonjog sérthetetlen­sége. Azóta három év telt el. Amleto Cicognani kezében összpontosult a Vatikánban a lehető legnagyobb hatalom, amely a pápán kívül bárkit is megillethet. A francia és az olasz sajtó első visszhang­jából bizonyos értetlenség, csodálkozás árad. A lapok felteszik a kérdést: vajon ki fogja ezután meghatározni a római katolikus egyház poli­tikáját? János, a népi szár­mazására büszke „neokato- likus” pápa-e, vagy Cicog­nani bíboros, a tengerentúli bankárok és tábornokok ba­rátja? a Szüreti tervkészítés gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben A GYÖNGYÖSI járásban 13 ezer 408 hold szőlő ter­mését szüretelik most ősszel. A termelőszövetkezetekbe tár­sult paraszt emberek az idén első alkalommal 8141 hold sző­lőt (beszámítva a nem termő foltokat is) műveltek közösen. (A többi terület állami gazda­ságok, tsz háztáji és egyéni parasztok kezelésében van.) A járás 21 szőlőtermesztés­sel foglalkozó termelőszövetke­zetében okosan szervezték meg és végezték a növényápolási munkát, s ennek eredménye­ként az első termésbecsléskor 23,5 mázsás átlagtermés mutat­kozott. A kedvezőtlen, száraz időjárás következtében azon­ban csökkent a várható ter­més, és a nemrég megtartott határszemle tapasztalatai sze­rint 21,4 mázsára becsülhető a holdankénti átlag. Ezt a jónak mondható ter­mést a nagyüzemi szőlőgazda­ságok alapos és körültekintő terv szerint kell, hogy betaka­rítsák. Fontos, hogy ne legyen merev a terv, alkalmazkodja­nak helyi viszonyokhoz és a szüret kezdetét az érési idő ha­tározza meg. Elengedhetetlen minőségi követelmény az is, hogy csak akkor kezdjék meg a szüretet, ha a must cukor­foka elérte a sok évi átlag 19 cukorfokot. A CSEMEGESZŐLŐT már szedik és szállítják termelőszö­vetkezeteink, s ezzel párhuza­mosan készülnek a nagyobb kampánymunkára, a borszőlők szüretelésére. Számba veszik a munkaerőt, a szőlőfajták szü­reti sorrendjét, a feldolgozó- gépek és a tároló tér kapaci­tását. Fontos dolog, hogy a tervkészítésbe bevonják a bri­gádvezetőket, annál is inkább, mert a szedés még nem gépe­síthető, az sok kézi munkát igényel, s így számolni kell az­zal is, hogy az időjárás befo­lyásolhatja a termés betakarí­tását. A termelőszövetkezetek vár­ható 174 980 mázsás szőlőter­mésből 44 464 mázsa csemegét, 22 710 mázsa étkezési othellót szerződtek le. A szeptember 6-i állapot szerint 200 vagon csemegeszőlőt értékesítettek. Ebből 180 vagon export minő­ségű volt. Legkorábban a gyöngyöshalászi Petőfi, a ka- rácsondi Kossuth, az atkári Üj Élet, a gyöngyöstarjáni Győze­lem termelőszövetkezetek kezdték meg a szállítást. Látva a szüreti munkákkal j kapcsolatos feladatokat, idő­EGYIK BARÁTOM, aki az építőiparban dolgozik, közölte velem, hogy Milánóban tartóz­kodik egy idegenlégionisita ej­tőernyős. Az illető érdekes dolgokat tud a légió életéből. Elismerte, hogy megtorló ak­ciókban vett részt, kínzott meg. Nem közlegény volt, hanem a mi fogalmainknak megfelelően körülbelül törzsőrmesteri rangban szolgált. Állítólag a hírhedt „Deu- xiéme Bureau” körözi, de nyo­mában van az algériai titkos­szolgálat is. Állandóan változ­tatnia kell szállását és az új személyi igazolványok vásár­lására pénzre van szüksége. Megbeszéltünk egy időpontot, és nagyon elcsodálkoztam, amikor a bujkáló, és elhanya­golt állapotban levő „para” helyett egy magas, jól öltözött, frissen borotvált férfivel ta­lálkoztam. Caporal cigarettával kínált és rögtön kifejtette, hogy pénzre van szüksége. Egyedül ezért hajlandó elmesélni élmé­nyeit. Hirtelen a pincérhez fordult, sört és konyakot ren­delt Elbeszélését 1944-gyel kezdte. Akkor állt be a Farinacci „fe­kete” testőrségébe, amely a legvadabb fasiszta álak illatok­hoz tartozott Élete eme kor­szakát igen gyorsan befejezte. Sokkal érdekesebb volt, süni­kor arról kezdett beszélni, ho­gyan vettek részt 1945-ben az első algériai felkelés leveré- «ében. Csak a felnőtteket kínoztuk meg Massimo Pini riportja egy Algériából szökött idegenlcgionistával —>’ Akkor még rendes fickók voltunk — kezdte —, csak ön­arabokat magunkat védelmeztük. Bor­egyszerű zasztó napok voltak! Különö­sen Casbah átfésülése. Az első megtorló hadjárat eredménye volt. 200000 algériai halott Az 1945-ös megtorlás nem tartozik a francia történelem dicsőséges lapjai közé. Para ismerősöm kifejtette, hogy a fehér fajnak nagyon kell vigyáznia, nehogy a szí- nesbőrűek a fejükre nőjenek. — Véleményem szerint ez a fehér faj létezésének alapkö­ve. Ha nem akarja, hogy el­nyomják, neki kell elfojtani minden olyan törekvést, amely ellene irányulhat. Ezért az elvért harcolt, mert látta, hogy a francia gyarmat- tartók a „nyugati civilizációt” védelmezték Indokínában, Ma­dagaszkáron és Algériában. Ideológiai véleményét nagy határozottsággal jelenti ki. Megszokhatta már, hogy bizo­nyos frázisoknak milyen ér­telmük van. Ezzel ámították magukat, miért viszik nap mint nap vásárra a bőrüket. — Dien-Bien-Phunál a szí­nes csapatok árultak el ben­nünket — folytatja. — a szí­nes csapatok adták fel a lét- fontosságú magaslati ponto­kat. Elárulták társaikat és a lobogót. — A kormány csak fecse­gett, mi meg harcoltunk. Az árulás pszichológiája mélyen belegyökerezett az idegenlégió- sok tudatába. Elárulták őket Dien-Bien-Phunál, elárulták a légiót az amerikaiak, az algé­riai puccs idején árulás miatt bukott el a szuezi kaland is. Érdekes politikai mentalitás ez. Teljesen kétszínű: egyik oldalon áll a meggyőződés, hogy elárulták őket, másrészt a zsoldos katonáknál ritka fel­fogás, ők a „nyugati civilizá­ció” védelmezői. De azért „ideáljaik” mellett nem vélik a rablást meg sem. Berögződött szokássá vált ez a megtorló hadjárataikon. Egy- egy falu elfoglalása után a nő­ket megerőszakolták, a férfia­kat valahol a falu szélén ösz- sze terelték. — Szadizmusról, vagy külö­nösebb perverz megnyilvánu­lásiról nem beszélhetünk, né­hány esettől eltekintve — fűz­te hozzá cinikusan az ejtőer­nyős. — Az csak természetes, hogy a kislányokat nem bán­tottuk. A szabadrablás két óra­hosszat szokott tartani. A nőkkel való szórakozás után ki lehetett fosztani a házakat. Sokan közülünk értékes dol­gokat szedtek össze: tálakat, szövetet, szépen megmunkált fegyvereket. Beszélgetésünk során végre elérkeztünk a kínzások és kín­vallatások kérdéséhez. Aziránt érdeklődtem, mit csináltak, ha a falvak átfésülésekor „gya­nús” elemeket tartóztattak le. — Egyik alkalommal két foglyot ejtettünk. Az egyik sebesült volt, nem lehetett ki­hallgatni, de a másikat igen. Gyors módszert kellett alkal­maznunk, nem vesztegethet­tünk egyetlen percet sem. Az­zal kezdtük: „Vagy beszélsz, vagy rosszul jársz.” Arra vol­tunk kíváncsiak, milyen ka­tonai erő tartózkodik a falu­ban. A fogoly azt felelte, hogy nem tud semmiről, ő az egyet­len feliaga a faluban. Igen, így mondta, hogy feliaga. Köny- nyű golyószóróval volt felfegy­verkezve, mellette hevertek kézigránátjai. Nem elégedtünk meg ezzel a válasszal, tovább faggattuk, míg végre hajlandó volt beszélni. — Mivel bírták rá, hogy be­széljen? — Hát nem a szokott mód­szert alkalmaztuk. Az egyik katonai rádióból kivettük a mágnest. A fogoly homlokát heréjét benedvesítettük és hozzákötöttük a vezetéket Néhányat csavartunk a fo- gatyún és a feliaga máris fe­kete lett, azaz az áram vál­toztatta feketére. Amikor ma­gához tért, beszélni kezdett. — Nőket is kínoztak? — Én csak akkor vettem részt kínvallatáson, ha beve­tésen voltunk. Akkor mindig így csináltuk, ahogy az előbb elmondtam, és így is fogják mindig csinálni, A kínvallatás az egyetlen módszer, ha vala­mit meg akartunk tudni a fel­kelők állásairól. Természete­sen a front mögött, ahol a fel­derítő szolgálat dolgozott, sok­kal ügyesebb szakemberek voltak, akik jobban értettek a vallatáshoz. Emlékszem, egy­szer az egyik hírszerző száza­dos azzal fenyegette meg a foglyot, hogy ha nem beszél, megölik a fiát. Az algériai ek­kor sem volt hajlandó elárul­ni társait, öt is, fiát is agyon­verték vallatás közben. Azt szerettem volna meg­tudni, hány foglyot gyilkolt meg az én ismerősöm. A gyil­kosságokat nem nagyon akarta beismerni, de végül kénytelen volt kijelenteni, hogy a „gyors vallatások” következtében szá­mos algériai fogoly halt meg azon a területen, ahol egysége bevetésen volt (Az Avantiban megjelent cikk nyomán.) ben hozzáfogtak a felkészülés­hez. így például a nagyrédei Szőlőskert Tsz-ben új pincét és présházat, az atkári Üj Élet Tsz-ben borházat, az abasári Rákóczi Tsz-ben feldolgozó he­lyet építettek, illetve alakítot­tak át. Időben kijavították a felszereléseket és hordókat, fel­dolgozógépeket is vásároltak. Az atkári Üj Élet Tsz kettő darab hidraulikus, egy mobill- rendszerű zúzót, a markazi Mátravölgye egy hidraulikus és egy orsós prést és nagyobb mennyiségű boroshordót, egy borszívót, a nagyrédei Szőlős- kert Tsz ugyancsak nagyobb mennyiségű boroshordót vásá­rolt. A domoszlói Mátragyön- gye Tsz a községben levő bor­házat, felszereléssel együtt, az abasári Rákóczi Tsz pedig az fmsz-től a pincét vette át fel­szereléssel együtt. MINT KORÁBBAN már hírt adtunk róla, az abasári Rákó­czi és a nagyrédei Szőlőskert termelőszövetkezetekben pneu­matikus gépsorokat állít be a Gépkísérleti Intézet, amely biztosítja a szőlő nagyüzemi feldolgozását. A 21 szőlőtermesztő termelő- szövetkezet közül 19 szerződött az Állami Pincegazdasággal szőlő, must és bor átadására, összesen 56 842 hektoliternek megfelelő mennyiséget kötöttek le. A pincegazdaság is felké­szült arra, hogy átvegye a le­szerződött termést. Tízórás műszak alatt naponta 2600 má­zsa szőlőt tud feldolgozni. Emellett természetesen a ház­táji termését is átveszik és feldolgozzák. Mint erről is már hírt adtunk, a pincegazdaság a járás 12 községében brigád át­vevőtelepet létesít szüret ide­jén; Figyelembe véve a rendelke­zésre álló munkaerőt és gépe­ket, előreláthatólag 20—22 nap alatt tudják feldolgozni a sző­lőt a termelőszövetkezetek. A hordótér még nincs teljes egé­szében biztosítva. Többek kö­zött az abasári Rákóczi, a gyöngyöshalászi Kossuth és Petőfi, a gyöngyösoroszi, a gyöngyöspatai, a kisnánai, a markazi, a nagyrédei, a szűcsi, a vécsi, a visontai termelőszö­vetkezeteknél. összesen 17 561 hektoliter must tárolását nem tudják biztosítani. Feltétlen fontos, hogy a háztáji gazdasá­gok felesleges hordóit is igény­be vegyék és még pótszerző­dést kössenek. SZEPTEMBER végén kezde­tét veszi a szüreti munkák dandárja. Addig még van idő a kampányterv alapos kidolgo­zásához, van még idő a hiá­nyosságok pótlására, hogy zök­kenőmentesen, maradéktalanul betakarítsák és feldolgozzák a szőlőt a járás termelőszövet­kezetei. És nem utolsósorban kellő gonddal készüljenek fel a fajtiszta minőségi borok el­állítására.

Next

/
Thumbnails
Contents