Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-29 / 230. szám
1961. szeptember 29., péntek ffÉPÜJSAG 5 Hadgyakorlaton A fegyveres erők ünnepi ez a mai nap, szeptember ! • 29-e. Ke torták, határőrök, rendőrök és munkásőrök ünnepe, akik határaink épségére, közbiztonságunkra vigyáznak. Akik békénk, életünk héber íthztatlanságát védelmezik. : Fegyvereik a béke fegyverei. Odaát, Nyugaton nyíltan fo- I lyik a harci készülődés. Fegyveres erőink tagfai épp ezért, J még fokozottabb éberségben állnak helyt posztjaikon, őr- ! helyeiken, ahová a dolgozó nép parancsára, alkotó munkánk hétköznapjai védelmének szükségessége vezényelte őket. Szeptember 29-e az emlékezés ünnepe is... Emléke- I zunk az 1848-as szabadságharc katonáira, akik e napon J késztették megfutamodásra Jellasics horvát bán seregét a < pákozd—sukorói csatában. S a hajdani hősökkel ünnepel- ( jük a késői unokákat, akik ma éppoly hittel és elszánt- < Sággal védelmezik szocialista vívmányainkat, mint azok, j akik elnyomóik ellen ragadtak fegyvert, szabadságuk vé* { delmezésére, 1848-ban. S mint akkor Jellasicsot, ma á tá- l macim merészelő agresszort is megfutamítják, megsemmi- j sitik. ( Nap mint nap. éjszakáról éjszakára, városokban, falvakban feltűnik a kékesszürke egyenruha — jön a körzeti rendőr. Járja az utcákat, átvezeti az úttesten a gyerekeket, segít az idősöknek, figyelmezteti az apró szabálytalanságokkal közlekedő embereket, s ha komo'yra fordul a dolog, vagyonunk, életünk védelmében áll ki ott, ahová hivatása rendélte. Képünkön Viola Mihály főtörzsőrmester, körzetmegbi- zoit Gyöngyösön, s különösen a társadalmi tulajdon védelmében végez eredmé ycs munkát. Ezért kap a meg a Szolgálati Érdemérmet és többször részesült jutalomban Egy laktanya és harcosai adatát — magyarázza a rohampálya elején, indulásra készen Szeli István másodéves harcos,' majd szabályosan le- küzdi az akadályt. A legjobb pontszámot kapja, szabályosan megfordul és indul a következő tornaszerhez. Mozgásán látni, érezni, hogy hozzászokott a fegyelemhez ... Ügyanigy bátran, merészen küzdi le az akadályt Tóth Gyula harcos is. Az egyik ..eldugott” sarokban Mészáros Károly tiszt eivtárs egységére találunk rá. Éppen politikai előadást tart a fontos nemzetközi helyzetről, beosztottainak. A katonák-nagy figyelemmel hallgatják az előadást és annak végén sok kérdést tesznek fel az előadónak. Egy pillanatig megállva a laktanya szögletében, látjuk, hogy fegyverfogást gyakorolnak, amott pedig a tüzelés, célratartás tudományát ismétlik a katonák. Jól megtanulták még az év elején, igaz — erről lövészetük eredménye tanúskodik —, de állandóan, szakadatlanul gyakorolni, ismételni kell, hogyha ellenség támadna hazánkra, azonnal lecsapjanak, megsemmisítsék azt. A fegyverszeretetböl leg nKább Csengeti. Sándor másodéves harcos tűnik ki, mert ha szabad ideje akad, a kötelező foglalkozáson túl is a fegyverforgatás „művészetét gyakorolja”. Valamennyiüket fűti a hazavédelem szent lángja. Tőlük hallottunk erre egy példát, ami az elmúlt napok egyikén történt meg. Gyakorlat közben, az egyik sorkatona arra lelt figyelmes, hogy külföldi rendszámú gépkocsi közelíti meg őt. és a kocsi belsejében fényképezik tevékenységüket. Azonnal íeltartpztatta az autót és a fényképező férfit — akiről később kiderült, hogy amerikai kém volt. turistának álcázva — letartóztatta. Ügy gondolom, ez az egy példa is híven tükrözi a Dpbó István Laktanya katonáinak; éberségét, készségét a haza védelmére, képzettek, erősek, s nagyon sok közöttük a kiváló! katona, mint például Sárközi | és Kiss harcosok is, akik nem ismernek lehetetlen akadályt, ha a kapott feladatok végrehajtásáról van szó. Rövid ideig időztünk a laktanyában. De ez az idő éppen c' volt arra, hogy meggyő: 'k arról, hogy a fiatalok be.ii'-letesen kihasználták és kihasználják két évüket a haza védelmének gyakorlására. Ma. amikor a fegyveres erők napját ünnepeljük, hálával és szeretettel gondolunk katonáinkra, a Dobó István Laktanya harcosaira is. akik éjjel-nappal, hétköznap és ünnepnap egyforma szorgalommal valamennyiünk békéjére vigyáznak. Fazekas István Fegyverbarátunk, a hatalmas Szovjetunió, nemcsak a rakétatechnikában múlja messze felül a kapitalista országok, elsősorban az Egyesült Államok haderejét, hanem az úgynevezett hagyományos fegyverzet terén is. Képünkön a legújabb hadihajók és sugárhajtású repülőgépek hadgyakorlatát láthatjuk. A szovjet tengeri- és légiflotta harcosai magas kiképzettségükkel képesek arra, hogy bármely agressziót visz- szaverjenek. Szolgálatban Munkában a munkásür Fabók Bálint, a Rompolti Kísérleti Gazdaság asztalosa, nemcsak, mint munkásőr állja meg a helyét, de szakértelmével, szorgalmával „civilben” is nagy megbecsülést vívott ki magának a gazdaság dolgozói körében. Munkájáért több ízben kapott kiváló dolgoz« jelvényt és oklevelet, — példája követendő megyénk valamennyi fiatalja számára. R munhásőr szakaszparancsnok Péter László negyven éves, vasutas. Jegyvizsgáló a hatvani állomáson. Vonattal jár Budapest, Szolnok, Salgótarján és Miskolc felé. S mikor leszáll, leveti a munkaruhát, nem vasutas többé: munkásőr. Akkor is, ha nincs szolgálatban, ha nem veszi fel a karszalagot. Ilyenkor készül a foglalkozásra. Szakaszparancsnok, nem állhat készületlenül emberei elé. Könyvek, jelentések, kimutatások fölé hajol esténként, szabadnapján. ötvenhét óta munkásór: alapító tagja a hatvani munkásőrségnek. — Az ellenforradalom napjaiban felismertem, hogy hol a helyem. Mi, tizenöten-hú- szan, hatvani kommunisták, még november 4-e előtt szervezkedtünk, fegyvereket akartunk — mondja. Szívesen beszél munkájáról. Szívesen, lelkesen. Lelkesíti a munkásőrök helytállása. Lelkesíti, hogy szakasza megállja a helyét a csikorgó hidegben, az ólmos esőben éppen úgy, mint a kánikulai forróságban. Ilyen emberekkel öröm dolgozni. S ez az öröm megsokszorozza erejét. Szüksége is van rá, rengeteg munkába van. Tagja az állomás pártbizottságának, intézi a MÁV kommunistáinak ügyes-bajos dolgait. No és az MHS városi tartalékos tiszti tagozatának vezetője. Rendszerint megtartja a tartalékos tiszti továbbképzést. És emellett beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára. Nézem a szobája falát. EÜ ismerő, dicsérő oklevelek sorakoznak a képek mellett. Kétszeres kiváló dolgozó. Ott ült a lépcsőn. Azt hiszem Ivánnak hívták. De lehet, hogy éppen Szerjózsának. Mindegy. Valahonnan Ukrajnából indult el, megcsókolta anyját, megölelte apját a faluvégen megcsókolta a kislányt is. Az apja dörmögött, mert sírni látta az anyját... — Minek sírrá? Katona. A hazát megy védeni. Nem sírni kell, remélni és bízni... — Ha visszajössz, megesküszünk? — Meg. Ha vége lesz a háborúnak, megesküszünk — mondta és véres harcokon keresztül is libbenni látta a lány kendőjét. Aztán elindult ezernyi, milliónyi társával. Elindult fegyverrel megismerni azokat az országokat, ahová vonattal szeretett volna utazni, amelyekről tanult a földrajzórán, s amelyeknek nemcsak — számára már érthetetlen — jelenet, de hősi múltját is megismertették vele. Ment. Harcban, véren, könnyön, szenvedésen keresztül, talán nem is gondolva arra, hogy, géppisztolyával történelmet csinál. Átkelt folyókon és hegyeken, kúszott búzamezőben és sáros földön. Meglapult az ágyúk tüze, a repülőgépek bombája előtt. Dermedt félelem szorongatta szivét és bénitgatta izmait. És legyőzte a félelmet, a bénító rémületet és ment tovább, pusztítva az ellenséget, a fricze- kat A frontujságból cigarettát sodort és a harc szünetében olvasta a levelet: „.Kívánjuk, hogy ezen levelünk erőben, egészségben találjon, mint ahogy mi is vagyunk ... Petruska, a szomszédban meghalt. Vigyázz magadra. Az őszieket elvetettük. Más újság nincs. Apád. Anyád."’ £s megnézte a fényképet és riadtan állapította meg, hogy emlékeiben elmosódott a lány arca; hogy a fénykép egy kicsit idegen. Egy távoli világ, egy más élet mosolya vibrál a képen. Aztán harangot hallott, mintha az övé lenne. És megnyugodott. Mégis ö az. Várnak rá. És újból kezébe vette a fegyverét, megfeszüllek az izmai, a jelszót, a vezényszót várta: előre, mindig csak előre! Az otthoni búzamezőkért. Anyjáért. Apjáért. Érte, aki visszavárja. A felhőkért az égen és a virágillatot hozó szélért. És az igazságért. És a szabadságért. Előre! ... Ott ült a lépcsőn. Azt hiszem, Ivánnak hívták. De lehet, hogy éppen Szerjózsának. Mindegy. ÜU, Táborulva fegyverére. Meghalt 1945. februárjában, Budapesten. A hazáért és hazánkért. Gyurkó Géza Alacsony, vékony kis emberi De hallatlan energiával rendelkezik. Vajon mi fűti* mi táplálja őt? Mi adja az erőt* hogy a mindennapi, fárasztó munka után még elvtársai gondját is a vállára vegye? Ha a pártról, ha a szocializmusról beszélgetünk: választ kapunk erre. Minden idegszálával hozzánőtt a munkásmozgalomhoz, nem is tudna élni nélküle. És segíti támogatja teljes erejéből, dolgozik érte, talán még erején felül is. Meggyőző szóval, és ha kell, fegyverrel. Ideje nyolcvan százalékát társadalmi munkával tölti el. Munkásőrség, pártbizottság, tsz-patronálás, újságelőfizetők szervezése — mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Nem tesz különbséget a feladatok között, egyforma lelkesedéssel végzi a legkisebb, legjelentéktelenebb munkát és a legnagyobbat. Mint aki tudja, hogy a legkisebb kézmozdulatával is egy téglát helyez el a szocializmus egyre magasodó épületén. K. L Az ősz váratlanul érkezett meg ez egri Dobó István laktanyába is. Az egyik reggelre színüket változtatták a fék levelei, és a hajnali szellő már napok óta harmatot simogat a laktanya kerítésén. A civil ember ilyenkor ösz- szébbhúzza a felöltőjét, és irigykedve tekint át a kerítés másik oldalára, ahol a katonák nem vesznek észre semmit a változó időből: tornaruhába öltözve a sportpályán gyakorolnak, és vizsgáznak. Az egyik csoport tornaszereken jeleskedik, míg a másik csoport a futásban gyakorolja magát. Mint az egység egyik parancsnokától .megtudtuk: A Kilián György testnevelési mozgalom követelményeiből tesznek vizsgát harcosok. Eredményeik egymást múlják felül, ami azt bizonyítja, hogy a honvédségnél nagy népszerűségnek örvend ez a mozgalom. Sok harcosnak esupán néhány pont hiányzik mór az aranyfokozat eléréséhez. — S minden katona szeretné a legmagasabb pontszámot elérni, kiválóra teljesíteni a felI A kiképzés egyik próbatétele — az akadálypálya. Az erős. edzett harcosok e'ött azonban nincs lehetetlen, minden nehézségeket leküzdve hajtják végre a parancsot. Képünkön Tóth Gyula és Szeli Sándor harcosok az akadálypályán.
