Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-27 / 228. szám
1961. szeptember 27., szerda KfiPCjSAG § ÍJj, nagyiéi lesitménTŰ, transzformátor-állomást épít az ÉWÁSZ Rohamos léptekké! növekszik a villamosenergía-szükséglet. Üjabb árartimenttyisé- gét igényel a Hajtóműgyár, a 96 lakásos új épülettömb, a csírkekeltető és az AKÖV. Tervezik már a nagy teljesítményű egri transzormátoí-ál- lomást, de az azonnali igényekről, ég a következő tíz esztendő áthidaló megoldásé ról gondoskodni kell. Elsősorban egy villamos transzformátor-állomás terveire volt szükség. Mégpedig sürgősen és teljes tervdokumentáció kellett. A minisz'.é- ríum az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzletigazgatóságában bízott. Mérnököket, technikusokat és vezető szerelőket hívtak ösz- sze, ismertették a feladatot. Simon Antal igazgató bizakodva nézett az emberekre. Mindenki érezte a felelősséget, hiszen ilyen nagyszabású feladat előtt még nem álltak. De vállalták. Májusban kezdtek hozzá a tervezéshez. Molnár József főmérnök irányította elejétől kezdve a munkálatokat. Pócs Aladár tervező mérnök, Török István technikus és György Gábor művezető voltak az elsőszámú munkatársak. Mindenki tudása legjavát adta, megfontoltan, nagy körültekintéssel és gyorsan dolgoz- t&k Májusban kezdték a tervezést és augusztusban már javában folyt az építkezés. — A szabadtéri résszel még az idén készen leszünk. Innen oldjuk meg a város áramellátását, közben bent az épületben teljes erővel folyik a szerelés. Ez a 20 000 voltos oldal, magasfeszültség közvetlen közelében kell dolgozni, ezt a munkát idegen válallat nem szívesen vállalta volna — magyarázza a főmérnök. Egy-két szót vált György Gábor művezetővel. Tervrajzok kerülnek elő és a művezető, aki felelős az egész munka kivitelezéséért, máris intézkedik. Bata Lajos főszerelő régen a szakmában dolgozik. Azt tartja, nem sok beszéd, inkább lelki- ismeretes munka kell ide. így hamar megérti egymást művezető, főszerelő és munkás. Varga György kőműves brigádvezető nagy gonddal vízszintezi a beton alapzatot. Még kell adni a módját, 100 mázsás transzformátornak készítik most az ,,ágyát”, de akad 150 mázsás is. Birincsik Andrásnak, az állomásszsré lök és Képes Szilárdnak, a megszakító javítók vezető szerelőjének szép feladat jutott. A transzformátorház betonségproblémá. A jélénlegi háromszorosára növekszik a teljesítmény, de körzetenként to vább kell bővíteni a hálózatot és kisebb transzformátorokat is kell építeni. Évekig tart ez a munka. Acélt olvasztó, gépeket és gyárat hajtó energiának pa rancsolhak a szerelők. Fényt, világosságöt adnak falura, taTűző napot, esőt, fagyot egyaránt bírniuk kell a gépeknek és az embereknek is. A hűtő-radiátort nem eheti a rozsda, nagy gondot kell fordítani a karbantartására. Bóta József é3 Kugler Gyula szerelek a 35 000 voltos transzformátor karbantartásán dolgoznak. alapzatát építik, tartóvasakat és szigetelőket szerelnek, odább kettős gyűjtősínt építenek és korszerű hálózatvédelmet valósítanak meg. — Sikerül megoldani Eger és környékének villamosellátását? — érdeklődöm az ÉMÁSZ szakembereitől. — Az alapvető feladatokat oldjuk meg most. De a trasz- formátor-állomással még nem oldódik meg minden feszültnyára. Hasznos és szemre is szép munka ez. Sok erőkifejtést. odaadó szorgalmat, magas elméleti és gyakorlati fel- készültséget igényel. De megéri a fáradozást, mert azonnali szükségletet elégítenek ki és tíz esztendőre előre gondoskodnak. Munkások és mérnökök a hivatásszeretet és a 'közös összefogás követésre méltó példáiról tesznek tanúságot. (F. L ) 4» Munkavédelmi vizsgák a meg ve üzemeiben Biztonsagtéchrtikából vizsgáznak a gyárak, vállalatok, üzemek műszaki vezetői. Az üzemi balesetek nagy száma miatt elrendelték, «hogy ismét vizsgázni ok kell a műszaki vezetőknek munkavédelemből. Tehát mindazok, akik munkavédelmi vizsgájukat 1957. október 1. előtt tették le, ismét vizsgabizottság előtt adnak számot felkészültségükről, tu dúsukról. A megye területén jól haladnak a vizsgák, eddig az Állami Pincegazdaság 47 műszaki vezetője, a Mátravi- déki Fémművek, és az erdő- gazdaság műszaki dolgozó' tettek sikeres vizsgát. Október első felében pedig az Egri Dohánygyárban tartják meg a vizsgákat. — BEFEJEZŐDTEK a beiratások az egri Városi Művelődési Ház balettiskolájába. Az évnyitót szeptember 30-án, délután 4 órakor tartják meg, Egy hasznos A termeld szövetkeze tek és gépállomások akkor érhetnek el igazán jó eredményt, ha jó közöttük áz együttműködés. Ha a szövetkezet helyes munkaszervezéssel biztosítja a gépek folyamatos munkáját, a traktoros pedig minőségi munkát végezve segíti a nagyobb terméseredmények élérését. Az együttműködés javítását, a termelőszövetkezet és a gépállomás kapcsolatának jobbátételét szolgálja a Tar- naszentmiklósi Gépállomás helyes módszere. A gépállomás vezetőinek javaslatára egy-egy községben a gépállo mási brigád tagjai és a szövetkezetek elnökei, agronó- musai, brigád- és munkacsapat vezetői közösen beszélik meg az őszi munkákban előttük álló feladatokat. így x traktorosok elmondhatják, milyen problémáik vannak, hogyan biztosítják számukra a folyamatos munkát, s azt is hogy a termelőszövetkezetek egyes esetekben ném módszerről megfelelően igazolják a végzett munkákat. A termelőszövetkezetek vezetői is élnék az alkalommal, s felhívják x gépállomás vezetőinek figyelmét az egyes hibákra. A közös értekezlet lehetőséget ad arra is, hogy a hely színen, az érdekeltek részvételével megbeszéljék, milyen sorrendben végzik tovább a munkát, mik a legfontosabb teendők. A közös megbeszélés eredményeként a gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben lendületesebbé vált az őszí munka. A módszer, amely ezen a gépállomáson jó eredményeket hozott, követendő, hiszen egyik módja annak, hogy szorosabbra fűzze a termelőszövetkezetiek és a gépállomási dolgozók kapcsolatát. Ugyanakkor a gépállomási vezetőknek több módjuk van arra, hogy elsősorban a kezdő termelőszövetkezeteknél. a helyi problémák alaposabb ismerete után segítsék a munka helyes megszervezését. — d. — Az értékesebb cikkek felé tolódik el a fogyasztás — 4500 család háztartása a statisztika tükrében Az ország 30 városában és 100 községében 4500 munkás, alkalmazott és parasztcsalád jövedelméről és fogyasztásáról készül rendszeres statisztika, az idén 25 000 tsz-családrói, tavaly pedig 18 000 munkásalkalmazott család háztartásáról külön adatokat is összegyűjtöttek. Ebből a hatalmas adatgyűjteményből a Központi Statisztikai Hivatal sok fontos tanulságot von le. Mindenekelőtt világossá vált, hogy egy- egy család életszínvonala elsősorban nem a család egyik, vagy másik tagjának keresetétől, hanem főként a keresők és az eltartottak arányától függ. Hazánkban a felszabadulás óta igen nagy mértékben növekedett a keresők száma, ami egymagában is lényegesen megjavította a lakosság élet- színvonalát. Száz keresőnek jelenleg 88 hozzátartozóját kell eltartania, 29-cel kevesebbet, mint például 1930-ban. Az emberek életét a számok tanúsága szerint befolyásolja a képzettség, s ami ezzel szorosan összefügg, a munkakör, de még a lakóhely is. Városban például magasabb az egy személyre jutó jövedelem, mint falun, de a vidéki életkörülmények, például lakásviszonyok, az egyszerűbb közlekedés természetesen bizonyos mértékig kiegyenlíti ezeket a különbségeket. A statisztikából az is kitűnik, hogy a családok tagjainak száma milyen jelentős mértékben befolyásolja a megélhetési viszonyaikat. Minél kisebb a család, annál kedvezőbb a keresők és az eltartottak közötti arány, és így nagy átlagban az egyedül, vagy a kettesben élő családtagok rendelkeznek a legnagyobb jövedelemmel. A statisztika szerint például egy háromtagú család minden egyes tagjára 22, négytagú családnál minden egyes tagra 32 százalékkal kevesebb jövedelem jut, mint az egyedül élő emberre. A Központi Statisztikai Hivatal megállapításai szerint az egy lakosra jutó jövedelem növekedésével a fogyasztási cikkek összetétele is lényegesen megváltozott. A legalapvetőbb árukra, élelemre, italra, dohányárura 1955-ben még a jövedelemnek 55 százalékát költötte a lakosság, ez az arány azóta 46 százalékra csökkent. S lényegesen többet költenek az emberek ruházkodásra, művelődésre, szórakozásra, tartós fogyasztási cikkekre, szépségápolásra, stb. A lakás berendezésére 1955-ben 495 millió, tavaly pedig már 1588 millió forintot költöttek Magyarországon, művelődésre, oktatásra, szórakozásra a jövedelemnek 2,8 százalékát áldozzák a hat év előtti 1,9 százalékkal szemben. Hazánkban az élelmiszerfogyasztás jellege is átalakulóban van. Nemzetközi viszonylatban még mindig túlzottan sok kenyér és Uszít fogy Magyarországon. de egyre inkább előtérbe kerülnek az értékesebb árucikkek. (MTI) Minden ismertetőn, minden emléktárgyon ez a megjelölés olvasható: Róma — az örök város. A nagyon udvarias és nagyon egyszerű római polgár is azt vallja, hogy addig tart a világ, amíg Róma létezik. Az örök város elnevezés, természetesen: egyházi eredetű, s talán nincs is abban semmi különös, hogy ebben a városban az egyház hatása annyira érvényesül. Nemcsak a nagyon sok templom, a házakon elhelyezett vallásos témájú szobrok, a város felett uralkodó Szent Péter Bazilika, a Vatikán, a pápai állam kelti az idegenben azt a véleményt, hogy Rómában az egyházi befolyás mindenütt érezhető, hanem az a mi szemünknek nagyon furcsa feUrat is, amivel már a fio- micinoi Leonardo da Vinciről elnevezett repülőtéren találkoztunk a hatalmas üvegcsamokban: Szent Lélek Bank. És az IBUSZ „jóvoltából” összeverődött 42 magyar már itt cinkosan összemosolygott, mert ha másból még nem is, de ebből a névből azonnal megérthettük, hogy egy új világba jutottunk, másfajta világba, mint amit mi otthon kialakítottunk magunknak, olyan világba, amiben sok mindent nem tudunk majd megérteni, ahol minket sem értenek majd meg sok mindenben. Legalábbis: nem mindenki ért meg. Ez az előérzet útitársul szegődött mellénk a nyolcnapos olaszországi bolyongásunk alatt és a különböző élmények hatására még határozottabb» vált az idő múltával.. Bizonyítsak? Nem lesz nehéz. Különben is: úgy gondolom, nem a naplószerü eseményfelsorolás érdekli most az olvasót, hanem a legbelsőbb szubjektív élmény visszaadása, ha az egyáltalán Sikerülhet. Milyen „furcsaságokkal” találkoztunk mi, IBUSZ-os magyarok Rómában? Jártuk a műemlékeket, az egykori nagy római birodalom impériumát hirdető és a késői utókornak átmentett hagyatékát: az egykori hét domb tálát. A Fórumon, s Capitoliumon. a Colosseumban, a Circus Maximumnál, mindenütt külföldi turistákat, tóként unatkozó amerikaiakat taKóma, láltunk, akiket a souveniers-árusok hada vett körül. És ahány árus, any- nyi ár. Kit hogyan lehet becsapni. De a nagyon sok üzletben sem volt más a helyzet. Ha 6000 lírás kardigánért 1000 lírát igért a venni szándékozó, ha nem fáradt el a zuhatag- ként rázúduló sirámok súlya alatt — 1800 líráért megkaphatta. Az üzletek ... Túlzás nélkül: nagyon szépek, szinte nem is üzletek. Kitárulkóznak az utcára, eltűnt a kirakat fogalma, vagy talán az üzlet alakult át kirakattá. De vevő alig akad. Kivéve az áruházakat, az Olaszország szerte ismert Upim-c'. Minden második bejárat fölött a Bár-felírás található, ami a nálunk ismert presszónak felel meg. A presz- szót mi az olaszoktól vettük at. A bárt ők — az amerikaiaktól. Mellesleg: kár, hogy a feketéjüket nem sikerült még átvennünk. Abban verhetetlenek. Igaz, férfiak főzik. Borravaló nélkül, viszont úgy, mintha a család legádázabb ellenségét lennének kénytelenek kiszolgálni. És még annyit ezzel kapcsolatban: pultnál fogyasztva a kávé a borravalóval együtt 50 líra, ugyanaz az asztalnál 150 líra, azaz 7,50 forint. Nagyon sok az étterem is, a kisvendéglő is, de itt is alig van forgalom, akárcsak az üzletekben. Igaz, egy olyan ebédért, ami nálunk még I. osztályú étteremben is ki lehet állítani maximálisan 30 forintból, az ott 60—70 forintba kerül. Az élelem drága. Ha már az áraknál tartok: általában megegyeznek a mieinkkel, bár a tartós fogyasztási cikkek, amiket az ember, vagy a család az életben csax egyszer vásárol meg — autó, hűtő- szekrény, magnetofon — ezek olcsóbbak. A játékszer, a gyermekin házati cikkek legalább másfélszeres áron kaphatók, de legnagyobb a különbség a lakbérben. 15 000 úrátó] 30 000 líráig tart a lakbér, az átlag munkáskereset viszont 40—50 000 líra. Egy mozijegy 400—800 líra, a színházjegy 800—1800 líra. Egy forint 20 lírát ér. Tessék kiszámítani... ax „örök Ezek után érthető, hogy a vásárlók szokatlanul kis számban találhatód meg a nagyszerű üzletekben, s a rómaiak, az egyszerű rómaiak, akik munkájukból kénytelenek megélni — főként a piacon vásárolnak, ahol az osztrigától kezdve a cowboy-nad- rágon keresztül a mohair-kardigánig mindent megtalál. Csak alkudnia kell tudni — kötélidegzettel. Jártunk a Sancta Maria Maggiore Bazilikában, ahol egymást érik a „magán-kápolnák”. Ne tessék csodálkozni: ide még a pap is csak a kápolnát birtokló család engedélyével mehet be. És fizettünk 600 lírat annak az út-tulajdonosnak, aki sajátjának vallhatja a Nápolytól Pom- peibe vezető utat. És Pompeiben a majdnem teljes épségben maradt „örömök házában” magyarázott a leglelkesebben az idegenvezetőnk, mint ahogy az egykori császári nyaralóhelyen is: Tivoliban, a gyönyörű Villa D’Este-ben a hálószobatitkok jutottak az ismertetés középpontjába. Nem -soda, ha a csoport olykor szétszakadt, és néhányan a műemlékek között álltak meg mozdulatlan megilletődöttséggel, vagy a pazar pompájú kert csodálatos szökőkút- jain fejeltkezett rajta a tekintetük, illetve: „megléptek” a csoporttól, hogy a városka egyszerű lakóinak mindennapjaiból próbáljanak ellesni valamit. Nem hiányzott a római kuriózum sem a programból. Vacsoráztunk a Via Appia Antiquan levő „karakterisztikusan római” étteremben a Császárok Villájában, ahol karórás, korhű öltözékbe bújtatott légionáriusok, centuriók, Pretorián usok szolgálták fel a paradicsomos spagetti után a szeszben lángoló sült erirkéi. amit hatalmas ezüsttálcákon hoztak be, és e magasztos pillanat kedvéért még a villanyvilágítást is leoltották. Igaz, közben a kitűnő dzsessz-zene- kar csa-csa-csát játszott és a vendé gek szórakoztatására alkalmazott táncosnők, a „tüzes római lányok” remegtek, hevültek és vonaglottak a város“ zene ütemére az eléggé unott arcú partnereik előtt. Igen: előtt, mert ott így „sikkes” a tánc. Mindez kicsit a komédia mellékízét váltotta ki bennünk, és — sajnos — nem hatódtunk meg. Nem éreztük a „romantika” bágyasztó zsongását a légkörben. És ízléstelennek tartottuk a katakombák mellett üzemelő bár névtábláját: Quo Vadis Bár... A legenda szerint egykor Jézust szólította meg így — Quo vadis, domine... Péter apostol akkor, amikor Péter éppen az üldözéstől való félelmében menekülni akart Rómából. Ma egy bár névtáblája ... Az örök Rómában . A katakombák mellett.., A pápai székhelyen .. (Nem tudom megállni: mit fújnának ránk a külföldiek, ha mi ilyen nevű mulatóhelyet üzemeltetnénk?) Furcsa érzés támadt bennünk akkor is, amikor a Vatikáni Múzeumban megláttuk Luther és Galilei kéziratát, levelét, aláírásukat. Mindketten az egyház áldozatai, és kézírásukat „becses emlékként” őrzi a Vatikáni Múzeum. íme: a tudomány kiegyenlítő hatása, vagy — a gáltás- talanság következménye? Álltunk lenyűgözve a csodálatos Mózes szobor előtt a Megláncolt Szent Péter Temp- lom-ban, de nem tudtuk átadni magunkat maradéktalanul a műélvezetnek, mert ott zsongott a tudatunkban a kép: a bejáratnál a templom papja minden diszkréció nélkül tartotta elénk a perselyt. Igaz: belépőjegy nem volt nála ... Jártunk Róma új negyedében, az EUR-on, a modern épületek városrészében. ahol fantasztikus lakbérek vannak, akárcsak Nápoly legújabb részében, amit az amerikaiak laknak. Amerika ... Kicsit ráteleoedett Ró mára, rátelepedett egész Olaszországra. A Dollár ráült az Apennini-félszi- getre ... Minden harmadik ember angolul beszél, minden harmadik- ember dollárt vált be. és a dollá* elérése a nagy cél: ezért tanulnak meg gerincet Toppantva udvarias kodni az idegen előtt az olaszok, mert hiszen nagyon sokan élnek ma Rómában az idegenekből. Csak szolgálni kell tudni őket... De van Rómának másik arca is. Igaz, mi ritkán találkoztunk vele, mert minket az antik Rómával ismertettek főként. Hiszen Rómának egyik pénzforrása — a múlt. De láttam az egyik postaépületben a sou- veniers-ek között egy kis bábut: piros reverendás, bíborosi kalapot viselő bábut, kezében újság, s rajta az újság címe nagybetűkkel: Umta. így mutatta arcát a másik Róma is, a munkások Rómája ... És az egyszerű római éppen úgy él, mint a világ bármelyik munkása a kapitalizmus világában. Nincs autója, nincs ragyogó lakása — még függöny sem az ablakán —, a televíziót csak a bár ajtajában állva nézi meg, vagy egy pohár bor mellett ülve a kisvendéglőben, hiszen a bor ára ugyanannyi, mint amennyit egy üveg ásványvízért kérnek. Mindennap spagettit és halat eszik, s csak ritkán marhahúst. A legolcsóbb, 400 lírás (20 forint) mozijegyre is ritkán telik, ott ül hát a Villa Borghese parkjában, vagy a sok szökőkút egyike mellett és élénk karmozdulatokkal magyaráz, nézi a suhanó autókat, a bámészkodó turistákat, a nylonkalapos amerikai Missis-eket és Miss-eket a szalmakalapos Misterek oldalán, s hogy közben mire gondolhat, úgy érzem: mi megérez- tük. Ha véletlenül magyar turistát hozott eléjük a véletlen, kezüket nyújtották és mosolyogva magyarázni kezdtek: „Ungheria, bene ... bene ...” Igazuk volt: nálunk jól van minden ... Nincs ugyan annyi autónk, mint amennyi Olaszországban szaladgál. de mi nem a múltra nézünk vissza lelkesedéssel, hanem a jövőért lelkesedünk. • Szerencséjükre: közülük is sokan kutatják már a jövőt... Talán azért nem tudtunk maradéktalanul lelkesülni Rómában az évezredekkel ezelőtti múlton. A mi mércénk már más. Olyan jólesett a Ferihegyi repülőtéren újból mélyen tüdőre szívni a friss levegőt! G, Moinar Feress
