Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-26 / 227. szám

1961. szeptember 26., kedd N É P ti J 8 A G S Présműhelyí változások A Lakatosár úgy ár Eger „ki­esi” .üzeme... Híre azonban annál nagyobb! Termékeik, készítményeik — és szerei/.­munkásaik eljutnak messzi or­szágokba is: a forró Afrika földjére, az Egyesült Arab Köztársaságba, Jugoszláviába, stb. Az exportra kerülő áruk­kal nincs is semmi baj, minő­ségük kifogástalan, reklamá­ciók nem érkeznek. De a gyár legnagyobb részlege, a legtöbb munkást foglalkoztató prés­műhely, eddig nem nagyon di­csekedhetett hasonló jó ered­ményekkel. Az első félévet 549 ezer forint adóssággal zárták: 86 058 darab bőröndzár, 442 395 darab pergős- és ga­loppcsat, és 265 220 darab bő­röndsarok legyártásával elma­radtak a tervtől. Adósságukat azóta törlesztették, sőt... ha nehézkesen is, de elindultak újra a felfelé ívelő úton. Mi volt a varázsszer? Milyen „re­cept” szerint láttak hozzá a hi­bák kijavításához? — ezt kitu­dakolni jöttünk a gyárba ... »Varázsszerek ?" — neveti el magát Fazekas Gyula művezető — nem mond­hatnám, hogy voltak ilyenek. • Ott kezdeném, hogy az első „beavatkozást” Németh elvtárs, az igazgató tette, aki minden lemaradás okát a politikai munka elégtelenségében látta. A műhely legjobb párton kí­vüli és kommunista dolgozóit hívták össze aktíva-értekezlet­re: mondják el véleményüket, észleleteiket, javaslatukat őszintén, nem kendőzve és nem szépítve a helyzetet. S így is törtnét... A forró, parázs hangulatú gyűlésen mindenki elmondta, ami a „szívét nyom­ta”. Volt, aki a normát kifogá­solta: „túlságosan magasak a követelmények”. A másik véd­te a normát! Szidták a MEO- sokat. ismét mások a minőséget ellenőrző emberek pártjára áll­tak. Elmondták, hogy a beál­lító lakatosok nem mindenki­nek segítenek szívesen — csak a csinos munkásnőknek; őket részesítik előnyben. Bukucs »Imre MEO-s: „Beleszórják a selejtes darabokat a kiváloga­tott darabok közé”. Ver eb Jó­zsef statisztikus: „egyeseknek, ha nem tetszik a kiadott mun­ka, más tennivaló után néznek, (különösen a második, harma­dik műszakban fordulnak elő ilyenek). A vállalati vezetőség a dolgozók véleményét figye­lembe véve hozta meg aztán — intézkedéseit. De a törzsgárda tagjait a közgyűlésre hívták össze: segítsenek! Nagy célért, az ,.élüzem” cím elnyeréséért kezdett harcba az üzem. Bosszantó anyaghiány! — Főleg emiatt volt a nagy­mérvű lemaradás — mondja a művezető. Például a zárrende­lésünkhöz szükséges laposrú- gók csak áprilisban érkeztek meg hozzánk. S a KIPELA (Könnyűipari Gépalkatrész és Anyagforgalmi V,) se szolgált ki bennünket anyaggal, alkat­részekkel; s a mai napig se ér­keztek meg a Szükséges dólgok. — A csatok gyártására nem volt elég huzalunk. S mikor már volt, a karikahajtógép nem működött rendesen. Ki- szuperáit állapotban került ide hozzánk a profilátvétel idején. Teljes generáljavítást adtunk neki, szétszedtük a legapróbb csavarokig... egy álló hétig, éjjel-nappal dolgoz­tak rajta. Most már százezer­szám adja az anyagot. — És a normák...? — Előfordult olyan, hogy nem arra a gépre szóltak, ame­lyikre kiírták. Ezeket korrigál­tuk — kapcsolódik a beszélge­tésbe Vereb József. — Sőt: tör­téntek normacsalások is. A dolgozók több darabszámot mondtak be, mint amennyit ténylegesen legyártottak a munkadarabokból. De a szigo­rú ellenőrzés az ilyen vissza­éléseket megszűntette. — Sok panaszt hallottam a szerszámokra. — Való igaz, hogy a szerszá­mokkal van legtöbb bajunk. Kevés van belőlük. Mindössze egy garnitúra. S azokat hasz­nálja mind a három műszak. Elromlanák, megsérülnek, ki­javításukat már nem bírja a lakatosgárda, a javítóműhely. Változás várható a szerszá­mok dolgában is... Rajzokat készítenek, s küldenek külön­böző vállalatoknak, ktsz-eknek, amelyek már folyamatosan küldik részükre a megrendelt szerszámokat. Emberek „minősége" avagy: önátvétel Sok bosszúságot okozott ed­dig a selejt —, s mindenek­előtt értékveszteséget, kárt. Kárt az üzemnek és a munká­soknak. — Nézze — mutat egy bő­röndsarkot Szepessiné — ha valaki lyukasztás közben ezt elrontja, mivel félkész áruról van szó, büntetést fizet. Dara­bonként 20 fillért... A selejtpénz megfizetésének gyakorlata eddig az vólt, hogy áZ összeget, azok között osztot­ták szét arányosan, akik a bő- röndsarök készítésén dolgoztak. (Azt ugyanis pontosan megál­lapítani nem lehetett: hói, mi­kor, s ki követte él rajta a hi­bát.) Az embérek zúgolódtak, s mindenki elhárította magáról a felelősségét, a másikrá. A présműhelyben nemrég alakult egy brigád Romány Lászlóné vezetésével. Ez a bri­gád már új elgondolások sze­ront végzi munkáját, bevezetik az úgynevezett „önátvétel” rendszerét. Ez azt jelenti, hogy egyfajta munkát kapnak, s azért ők felelnek. Az önátvételi rendszer lényegében önellenőr­zés, „házi MEO-zás”, ami kény­szeríti az embereket, hogy mi­nőségileg kifogástalan munkát adjanak ki a kezükből. Az emberek „minőségéről” van szó tehát. Az egyéni fele­lősségről, felelősségről — a gyár, a kollektíva iránt. S ez már döntő részben politikai nevelőmunka feladata. A mű- helyi kommunista kollektíva kötelessége kialakítani olyan egészséges, barátságos szelle­met, amely erőssé edzi a mun­kások felelősségtudatát. A háromműszakos termelés beállításával felhígult a prés- műhelyi kollektíva. Sok új női dolgozó került a gépek mellé, egyhónapos szerződéssel — kö­zülük válogatják ki a megfele­lő képzettségű munkásokat, akiket létszámba vesznek majd —, de kevesen érzik maguké- nák a gyárat. A műhely kom­munistáinak erőpróbája ez az idő, az ő nevelő munkájukon sok minden múlik most, első­sorban az, hogy milyen ember­anyag formálódik ezekből az asszonyokból, milyen jövő elé tekinthet a présműhely. Nehéz és áldozatos a munka, de meg­éri a fáradságot, a törődést. Csak merjenek bátrabban a törzsgárda tagjainak segítségé­re támaszkodni a kommunis­ták. Pataky Dezső A KISZ Központi Bizottság által szervezett kiállításon szerepel a Parádsasvári Üveggyár fiataljainak vizsgamunkája A pétervásári járásban egy­re nagyobb népszerűségre tesz szert a szakma ifjú mestere mozgalom. A Parádsasvári Üveggyár, a 3. sz. Recski Kő­bánya Vállalat után az isten- mezeji ásványbányánál is megindult 25 fővel e nemes mozgalon. A fiatalok a szakmai to­vábbképzés mellett ízléses, szép vizsgamunkákat készíte­nek, hogy elnyerjék a moz­galom arany-, ezüst-, vagy bronzjelvényét. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom első féléves statisztikája azt mu­tatta, hogy 18 fiatal büszkén viseli a szakma ifjú mestere mozgalom jelvényeit, azóta ez a szám tovább növekedett. A legutóbbi értékelés alap­ján a Parádsasvári Üveggyár­ban öten vizsgáztak sikerrel és készítették el a szebbnél szebb vizsgamunkákat. Az elkészült vizsgamunkák közül három — Fényest Győzőé, Boldizsár Jó­zsefé és Kompos Ferencé — szerepel a KISZ Központi Bi­zottság ifjúmunkás osztálya által szervezett országos ki­állításon, amelyet október hó­napban rendeznek meg. (—k—j—) Aktivaülé&eli a péíertáttári Járás községeiben A járási pártbizottság kéz déményezésére a pétervásári járás valamennyi községében aktívaüléseket tartanak, ahöl a község állami, tsz- és tö­megszervezeti vezetőivel meg­tárgyalják az őszi mezőgazda- sági munkák meggyorsítására hozott intézkedési terveket. Az aktívaülések ellenőrzésé­re bizottságot hoztak létre, amely a járási tanács mező- gazdasági . osztályának, a fmsz-nek, az Ivádi Állami Gazdaságnak és a járás tö­megszervezeteinek vezetőiből áll. A bizottság megkezdte munkáját. Nyárutói vendégek a mátrai turistaházakban A hosszú, eső nélküli meleg idő és a „vénasszonyok nya­ra” sok turistát és üdülőven­déget hoz a Mátrába. Megtel­tek a turistaházak, táblás ház Parádfürdőn és a mátraházi Vörösmarty-ban. Sokan érkez­tek Budapestről, és az al­földi városokból, hogy szabad­ságukat az őszi pompájában tündöklő erdőségekben töltsék el. , Az ezer színű erdő, a gyor­san rohanó hegyi patakok számos foto- és festőművészt csalogattak a Mátrába. Hét­köznapokon is rekordforgal­mat bonyolítanak le a ven­déglátóipari üzemek, kisven­déglők, eszpresszók és turista­házak. A legutóbbi napokban szegedi, győri, kecskeméti és debreceni kirándulók, több­nyire országjáró diákok, több százas csoportja utazott át a Mátrán, megtekintve a hegy­vidék nevezetességeit és egy napot töltöttek a festői szép­ségű Parádfürdőn. Megtekintették a gyógyinté­zeteket, a miniatűr állatkertel és a „híres pletykáidtól” gyönyörködtek a mátrai pano­rámában. (Kovács)- 1962-65. KÖZÖTTI időben Eger város termelőszövetkeze­teiben összesen 240 hold gyü­mölcsös telepítését tervezik a tagok. Az önálló gyümölcsösö­ket elsősorban fekete ribizli- vel, almával, szilvával, ősziba­rackkal, körtével, valamint bo­gyós növényekkel kívánják be­telepíteni. Levél egy felnémet! panaszkodónak Elégedetlenek a felnémetiek — mondotta Ön égy be­szélgetés sotán. Akkor, amikor a község lakói úgy hatá­roztak, hogy csatlakozni akarnak Egerhez, városlabb szín­vonalát, nagyobb beruházásokat vártak. És mit kaptak? Egy példát említett: a községfejleiztési pénz sokkal képe­sebb, mint az előző esztendőben. Ha a panasz igaz lenne, jogosan kérnének sürgősen orvoslást. De az igazság nem egészen ez. Kezdjük talán a községfejlesztésre szánt összegen. Ez az idén valóban kevesebb, mint az elmúlt esztendőben. De nem azért, mert Eger más kerületében használnák fel. A magyará­zat egyszerű: amíg Felnémet önálló község volt, a ta­nácsülés határozata értelmében családonként 3Ó0 forint községfejlesztési hozzájárulást fizettek. Most, miután az Egri Városi Tanács határozata vonatkozik Felnémetre is, a családonkénti hozzájárulás 100 forintra csökkent. Ezt viszont teljes egészében Ott, Felnémeten használják fel járda­építésre. A járdaépítés pedig jól halad, ön is Ott jár most már a Honvéd utca járdásított felén, s ha útja a tűzoltó- szertár melletti hídon visz keresztül, oda sem bókáig érő sárban jut el. Hamarosan járda visz az orvoslakásig is. De hát ezek a kisebb dólgok. Valóban, ha csupán ezen mér­nénk le egy esztendő eredményét, csakugyan nem lenne valami kedvező a kép. De más is történt az elmúlt nem egészen egy esztendő alatt Felnémeten. Az édesanyák a megmondhatói, mennyivel nyugodtab- ban végzik munkájukat, mióta megnyílt a negyven gyermek napi ellátását biztosító óvoda. És az iskolában a napközi­otthon, ahol jelenleg 38 gyermek tanul. Igaz, az igény máris több volna, de kezdetnek ez sem lekicsinylendö. Az sem titok senki előtt, hogy a napközi és az óvoda felállítása úgy történt, hogy Eger más kerületében csökkentették a fé­rőhelyek számát, s az sem, hogy a község fejlesztési tervé­ben egyelőre nem szerepelt óvoda és napközi felállítása! Lehet beszélni a jövő terveiről is. A további járda­építésről, a kutak helyrehozásáról, hidak építéséről. De igaza van, maradjunk a jelennél, ami már megvan, illetőleg a közeljövőben kerül megvalósításra. A község néhány út­ját még az idén portalanítják. Az ott lakók majd elrrond- ják önnek, milyen sokat jelent ez. A 300 méter villany- bővítés — amely már megvan — szintén ezreket érő be­ruházás. És nem lebecsülendő „apróság”, hogy a ktsz nőt fodrászrészleget telepített Felnémetre. Az sem, hogy órán­ként indul és érkezik busz a város belterületéről, bekap­csolva a felnémetieket a város forgalmába. Van eredmény, csak észre kell venni. Csak az kelU hogy a napi apróbb bosszúságok ne homályositsák el a, tisztán látást. Mert tagadhatatlan, vannak még hibák is. Jó lenne például, ha a Kiskereskedelmi Vállalat egy kicsit több gondot fordítana az üzletek szépítésére — az áruel­látással, maguk is elismerik, nincs hiba —, természetesen a szépítést nem úgy gondoljuk mi sem, ahogyan az Egri úti üzletnél történt, hogy tatarozás címén egy fél esztendeje bezárták. Az is meggondolandó a fodrász ktsz részéről, hogy férfifodrászrészleget is állítson fel. A földmüvesszövetkezet is tehetne valamit, hogy cukrászdát kapjon a kerület — hi­szen a legkisebb faluban is sorra nyílnak már. Az italboltok rendbehozása is időszerű lenne, és abban is igazuk van, hogy az AKÖV megfontolás tárgyává tehetné, hogy az utolsó busz indulását valamivel későbbre tegye, mert így a szín­házba járók alig nézhetik végig a darabot. Vannak apróbb panaszok — jogosak is. De azoknak, akik — mint ön is — arról beszélnek, hogy Felnémet mostoha- gyermek, nincs igazuk. A felsorolt tények mást bizonyíta­nak. Azt sem lehetett várni, hogy az összevonásról szóló határozat után egyből városi színvonalra emelkedik az egy­kori falu. Idő kell ehhez és tegyük hozzá, egy kicsit több segítség a felnémetiek részéről; társadalmi munka az utcák parkírozásához, a patak menti terület rendbehozásához, fásí­tásához, a kerület szebbé tételéhez. És az összefogás, ha nem is oly gyorsan, ahogy egyesek várják, meghozza majd az eredményt, Felnémet a város színvonalára emelkedik. Deák Rózsi Az emberek védelme A FORGO GÉP, a rossz vi­lágítás,-a hibás szerszámok és a szétdobált munkadarabok sok veszélyt rejtenek maguk­ban. Az ilyenekből gyakran adódik baleset, akkor pedig hiába várja haza a család az apát, vagy más családtagot. Gyermekkorom óta nem vol­tam búcsúban, s valahányszor jön az ősz, az iskolák fanyar folyosószagával együtt jelent­kezik a régenvolt búcsúk han­gulata is. A fiúkat csak azért irigyeltem, mert hajthatták a „ringlispilt”, s oda föl, a trom­bitás ev/iber feje fölé mi, szok­nyások, soha nem mehettünk tiz kört forogni, s utána ingvért ülni a láncos székekbe, Ott volt Anita, a jósnő. aki meg­mondta, melyik ember zsebéből mit húzott ki az ura. Rezes­banda is játszott, meg cigány­muzsika és volt similabda, tol­las baba, festett fakanál... Hallom a lányok hosszan el­nyújtott sikoltását, amikor a legények elkapják a ringlispil láncát és kiröpítik a széküket. A községben, ahol nyaral­tam, vasárnap búcsúra készül­tek. Zsira néni három -nap óta sütött. Szombaton tyúkokat, csibét és kacsát kopasztott. Me­nyecske lánya váltig mondta neki, hogy feleslegesen készü­lődik, megint nem jönnek ven­dégek, itt marad a nyakukon a sok ennivaló, de az öregasz- szonyt nem lehetett lebeszélni. Egyébként a lánya elárulta, hogy régebben nem készülő­dött ennyire. Az utóbbi tiz év­ben tört ki rajta ez a mindent egyszerre szenvedély, Annak Májén ugyanis cselédek voltak, SZEMES PIROSKA: CÁ b-LLCÁJLL Leghelyesebb, ha megelőz­zük ezeket az eseteket. Ezt tartják szem előtt a Szerszám- és Készülékgyár vezetői, amikor havonta mun­kavédelmi szemléket tartanak az üzemben. Ilyenkor elejétől végig- megnézik az üzemet és kutatják a baleseteket előidéz hető okokat, a balesetvédelem lazaságait. Hiányosság esetén pedig nincs pardon. Tartanak is ezektől a szem­léktől a ciklusok vezetői, mert tudják, hogy könnyen „ugrik a prémcsi” és ezért igyekez­nek betartani az előírásokat Az éles szem azonban mindig talál még hiányosságot. Hol a szellőző berendezéssel van baj, hol elfelejtették utána állíta­ni a köszörűk tartóasztalát, stb. Ilyenkor jön a jegyzőkönyv. A jegyzőkönyvben pedig ha­táridőket szabnak a hiányos­ságok felszámolására. A határ­idő betartása kötelező érvé­nyű. Ha fellapozzuk az előző szemlék jegyzőkönyveit, piros jelzés található a megvalósí­tásoknál. Elmondható, hogy a Szerszám- és Készülékgyárban nem nagyon található elma­radt feladat. Csak néhány esetben történt eltolódás. A TMK ezeknek a feladatoknak a fő végrehajtója- Sokat dol­goznak a munkavédelemért, MOST IS. ahogy járjuk a? üzemet, látni a készülő mun­kákat. Már odáig jutottunk az üzemben, hogy rászólnak az idősebbek azokra a könnyel­mű fiatalokra, akik védőszem­üveg nélkül dolgoznak, a mű­vezetők, ciklusvczetők pedi» szigorúan ügyelnek a haszná­latára. De így van ez a többi védőfelszereléssel Is. A legutolsó üzemi szemle kissé más eredményt hozott, mint az eddigiek. Sőt, úgy alakult a szemle, hogy egy-két üzemrészben példás rendet találtak. A vállalatvezetőség V á- r a d i Zoltán üzemvezetőt a példás üzemrészért és az óvó­rendszabályok betartásáért ju­talomban részesítette. Dicsére­tet kapott a fogaskerék-ciklus vezetője, S z a 1 a i Zoltán is. A munkavédelem területén tapasztalható javulás azonbtm megmutatkozik a statisztiká­ban is. Ha összehasonlítjuk az üzem elmúlt két hónapi bal­eseti statisztikáját az első fél­év adataival, akkor azt ta­pasztaljuk, hosv szinte mini­málisra csökkent a balesetek és az ebből kiesett munkana­pok száma. Ez főleg az üzemi szemlék lelkiismeretes megtar­tásából és a nemrégiben el­kezdett munkavédelmi őrjá­ratból adódik. MINDEZEK mellett nem mondható azonban el. hogy a Szerszám- és Készülékgyár­ban minden rendben van a munkavédelem területén mert még itt is van bőven tenni­való. Még mindig sokan meg­sértik az anyagtárolás szabá­lyait és még mindig sokan vo­nakodnak a védőfelszerelések használatától. Azonkívül ér­demes lenne foglalkozni a vállalat vezetőinek a mester­séges világítás megoldásával is. Legfontosabb az, hogy mindig az emberek egészsé­gének a megóvását tartsuk szem előtt, és ennek érdeké ben előzzük meg a baleset» két fti. 14 ból állt. A konyhaasztalon há­rom darab nyalóka árválkodott, amit az unokának vett. A kis­fiúnak nem ízlett, jobban sze­reti a csokoládét. Lányának egy kendőt hozott, s a kisfiú­nak még egy lendkerekes au­tót. Egyébként mindkettőt meg lehetett volna venni a földmüvesszövetkezeti boltban, és ott éppen tizenöt forinttal került volna kevesebbe. Mindezt megtárgyalták, mi­re megérkeztem. Ez is érzett a levegőben. Hanem a legna­gyobb dologra jelenlétemben került sor, amikor is a nagy­mama számon kérte unokájá­tól, hogy megszökött a miséről, s azért aprehendált a lányára is, aki el sem ment. — De nagymama! — hízel gett a kisfiú, — úttöröhiradó volt a televízióban, utána meg mozi... Tessék elhinni, anyu­nak is megért a film egy mi­sét... Hirtelenjében nekem akart panaszkodni, de meggondolta magát. Nyilván, visszaemléke­zett korábbi beszélgetéseinkre Kapta az egyik süteményes tá­lat és elém nyújtotta, maid amikor a konyha sarkában sí­polva begerjedt a televízió-ké­szülék, velünk együtt izgulta végig a futballmérkőzés közve- ütését. térnék. Azt gondoltam, ezzel letudtam a meghívást, de Zsira néni két tyúk kopasztása köz­ben mindenáron meg akart en­gem téríteni, s minden féle rémségek valóra válását helyez­te kilátásba. Nem személy sze­rint rám értve, hanem azokra, akik eltávolodtak a hittől. Ezenközben harsány kitérővel teremtette össze a kutyát, amely nem várta be, hogy meg­kapja a tyúkokból neki járót és csak cifra szitkozódás után kanyarodott vissza hozzám, il­letve meggyőzésemhez. Búcsú délutánján a vártnál kissé m'elankólikusabb a han­gulat. Vendégek csakugyan nem jöttek, s bár nekem igen megörültek, mégis ott lebegett felettük valami elégedetlenség. Helyesebben csak Zsira nénire állt ez, mert a család többi tag­ját korántsem zavarta ez, hi­szen tudták előre, hogy messze lakó rokonaik úgysem jönnek már haza a búcsúra. Zsira néni ekkorára már megérkezett a forgatagból, amely mindössze egy ringlispi1- böl, s néhány kirakodó asztal­s ha futotta volna is ennyi jó­szág levágására, akkor sem tudta volna elkészíteni, hiszen egyetlen konyhára két család járt főzni. Nekem azonban er­ről nem beszélt Zsira néni. Tő­le csak siránkozást hallottam, hogy bizony nagyon megvál­tozott minden. Már a búcsú sem a régi. Bezzeg, amikor még tele volt az egész utca kirakók- kal! A menyecskének volt egy ki­lencéves kisfia. A nagymama, meg a gyerek kedvéért televí­ziót vettek. Hanem televízió ide, televízió oda, Zsira néni csak megtartotta azt a szoká­sát, hogy vasárnap délelőtt be­ült a nagymisére, és a litániák­ról sem maradt le, lehetett a TV-ben akármilyen műsor. Most, hogy jött a búcsú, külö­nös gonddal készült a nagymi­sére. Engem is meghívott, mondván, csak nem hagyom ki, hiszen ez a búcsú legszebb pontja. Tiszteletteljesen elhárí­tottam szíves meghívását, mondván, hogy régesrégen nem dicsérem és hiszem az urat, s illetlenség lenne, fia házába be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents