Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

1961. szeptember 24., vasárnap (ÍÉPÜJSAG 3 Elhangzott egy ígéret Az év elején a megye párt- és gazdasági vezetői tanácsko­zásra gyűltek össze, hogy meg­vitassák annak módozatait, miként lehet a mezőgazdasági termelést fokozni ebben az év­ben, milyen lehetőségei van­nak a tervek emelésének, hogy a megye több húst, búzát, zöldséget adhasson az ország közellátásához. Ezen a tanácskozáson felállt Rabecz Lajos, a Hatvani Vá­rosi Pártbizottság titkáca, s a többi között kijelentette: — 1961-ben tervünkhöz ké­pest dtipUí fára növeljük a hízóit sertések számát. Ez a kijelentés meglehető­sen nagy mozgolódást idézett elő akkor a'tanácskozás termé­ben, közbeszólások is akadtak, amelyek kétségbe vonták en­nek az ígéretnek a teljesíthe­tőségét. S ennek a kétségbe­vonásnak akkor látszólag, de csakis látszólag, volt is alap­ja. Hogyisne, Hatvan ipari vá­ros, zömében új termelőszö­vetkezetekkel, meglehetősen kicsi állatállománnyal miként produkálhatna olyan bravúrt, hogy megduplázza a közfo­gyasztásra átadott hízott serté­sek számát. Ez a szám pedig így is jelentős volt, a terv 400 hízott sertés átadásit írta elő, a hatvaniak azt mondták: 800, vagy 1000 darabot adnak át az év végéig. Az ígéret elhangzott, s nem­régen ennek az ígéretnek meg­valósulása után érdeklődtünk a pártbizottságnál. Rabecz elv­társ sokat sejtetően mosoly­gott, miközben átadta a jelen­téseket, amelyből azt olvashat­tuk, hogy az eredetileg terve­zett hízottsertés-mennyiséget néhány híján teljesítették, s a közös gazdaságokban annyi süldőt állítottak hízóba, hogy év végére biztosítottnak lát­szik az ezer hízott sertés át­adása. Ezek a számok azt mutat­ták, hogy a hatvani kommu­nisták, szövetkezeti gazdák ígéretüknek megfelelően tevékenykedtek a tanácskozás óta, s nem maradnak szégyen­ben a megye színe előtt. A termelőszövetkezetnél tett látogatás is azt mutatta, hogy azon a tanácskozáson az el­hangzott ígéret nem hivalko­dás, virtuskodás, kérkedés volt a hatvaniak részéről, hanem a reális lehetőségek kihasználá­sát tett erőfeszítés szavakba öntése. S mert ezt az erőfeszí­tést az ország jobb ellátásáért vállalták, annál is becsületre- méltóbb elhatározásuk. Nem véletlenül használjuk ezt a szót, hogy erőfeszítés, hiszen a hízóállomány ilyen arányú növelése a takarmány­hiánnyal küszködő termelőszö­vetkezeteknél nem volt köny- nyú feladat, de a város kom­munistái meggyőződtek arról — mielőtt ezt az ígéretet tet­ték —, hogy a lehetőségek maximális kihasználásával meg tudják duplázni a hízott sertések számát. Az ígéret elhangzása előtt sokat vitatkoztak, tárgyaltak erről. Ezek a viták és a „rá­duplázás” megvalósítása egyik részét képezte annak a törek­vésnek, hogy a pártbizottság és a hatvani kommunisták munkája elsősorban a gazda­sági eredmények növekedésé­ben mutatkozzék meg, vagy amint Rabecz elvtárs mondot­ta: több terményben, húsban, tojásban legyen lemérhető a kommunisták tevékenysége, hogy „mázsákkal lehessen mérni a pártmunkát”. Ezzel a dicséretes törekvés­sel a termelőszövetkezetek kommunistáinál is találkozhat­tunk, akik legfőbb pártmunká­nak a termésátlagok növelését, a mintaszerű gazdálkodás ki­alakítását és az emberek neve­lését tekintik. Az emberek ne­velését arra, hogy jó szövetke­zeti gazdák, szocialista típusú emberek legyenek. A városi pártbizottságnak ennek ellenére sem volt köny- nyú megértetnie a tsz vezetői­vel, tagjaival, miért kell több hízó és miként lehet több ser tést hizlalni, s hogy ez nem­csak a népgazdaságnak jó, de a termelőszövetkezeteknek is, mert biztos jövedelem, nagy összeg térül a kasszába a a jószágokért Hogy megértették-e a szövet­kezetekben ezt az érvelést? Ta­lán néhány példa hozzásegít ennek eldöntéséhez. A Kossuth Tsz-ben megvolt a jóakarat a több hízó átadá­sára, csak miből, ez volt a kér­dések kérdése. Anyakocáik nem tudtak annyi süldőt bizto­sítani, hogy a 250 hízót időben átadhassák. Vásárolni kellett, igen, de miből? Tavasz elején A propagandista kevés a pénz. Ekkor a tagság így döntött: fizessék ki később a földjáradékot és vegyünk az árából ötven hízónak valót. A kölcsönadott több mint 30 ezer forintból megvettek ötvenegy süldőt, felhizlalták, s már száz­nál több hízót átadtak. Év vé­géig még 130 gömbölyűre hí­zott sertéssel örvendeztetik meg a sertéshús-gonddal küsz­ködő közellátási. A Kossuth Tsz-ben a kom­munisták, valóban „mázsákkal mérhető módon” politizáltak, de elhallgathatjuk-e a tagság megértését, messzemenő támo­gatását, amely végeredmény­ben lehetővé tette a hízóállo­mány megkétszerezését. Főleg olyan elismerésre méltó gesz­tus után nem hallgathatunk erről, mint a munkaegységen­kénti 50 deka árpa felajánlása volt, amelyet ezekkel a sza­vakkal bocsátottak a vezetőség rendelkezésére: hizlaljanak még belőle száz hízót. Még száz hízót... S a többi szövetkezet? Csali néhány tényt. A Petőfi Tsz ka­rámjaiból tavaly 150 hízó' ke­rült átadásra. Az idén duplá­ját, sőt ha a 148 háztáji sertést is ideszámítjuk, háromszorosát adják. Mindezt az aszály, a vártnál kisebb abraktakar­mány termés mellett. „Nehéz az árpa” — mondják, mármint az ára, de mégis hizlalnak. A közösben is, otthon is. Kollár Ferenc elnök négy sertést hiz­lal háztáji gazdaságában „ne­héz árpán” — a köznek. S így tesznek a többiek is. A Békében is hasonló a hely­zet. Tavaly kezdtek közösen gazdálkodni, az idén már száz­nál több hízóval „terhelik meg” a vágóhidat. Jövőre még többet, ennek másfélszeresét akarják meghizlalni. „így állt össze” az ezer da­rabos hízófalka a tervezett 400 helyett. így ad ez a város más­félszer annyi húst, mint várták tőlük. így politizálnak a hat­vani kommunisták, szövetke­zeti gazdák, „mázsákkal le mérhető módon”, s így állnak helyt szavuk valóra váltásá­ban. Elhangzott egy ígéret... kommunisták tették. S most megvalósul. De mi van ezen csodálni való? Kovács Endre A mikor beköszönt az ősz, Mézes Tibor éd- minden évben készülni kezd arra, hogy megossza tudását munkatársaival. Tizen­hatodik éve már ennek, mégis mindig friss, új izgalommal készül erre a munkára. Űjra átlapoz könyveket, érdekes adatokat „raktá­roz” el a jegyzetfüzetébe. Tanul, mert újat akar adni, mert az emberek, akiknek tanítá­sára vállalkozik, minden évben többet akar­nak tudni, hiszen az élet sem áll meg. Ami tegnap elég volt, ma már kevésnek bizo­nyul, mert bővül az emberek ismerete, ér­deklődési köre. Ügy gondolom, talán éppen azért lehet Mézes Tibort az egri Finomszerel- vénygyár legjobb progadandistái közé sorol­ni, mert mindig többet és többet akar adni. Mert érzi, hogy annak, aki mások tanítására vállalkozik, mindig egy lépéssel előbb kell járnia. Módszeréről faggatom, mert valami jó módszer kell ahhoz, hogy emberek, akiket nem kényszerít iskolai fegyelem a tanulásra, szívesen járnak a szemináriumára, s amikor elérkezik az idő, hogy számot adjanak az ok­tatási év munkájáról, jó eredménnyel vizs­gáznak. Még a szóra nehezebben bírhatok is tudnak. Akarnak tudni. Módszer? Mindig sokat tanulni, többet tudni, hiszen a hallgatók néha ki is fognak ám az előadón. S ha akkor pillanatnyilag nem is, de a következő foglalkozáson már választ kell adni a kérdésekre. Azt vallja: a propa­gandista sohasem tanul eleget, annak mindig újra és újra fel kell készülnie az ismert anyagból is, mert az élet új kérdéseket vet fel, lépten-nyomon új értékelésre készteti a gondolkodó embereket. Sokat kell foglalkozni a hallgatókkal. Egyi­ket, másikat szinte meg kell tanítani, hogyan tanuljon, jegyzeteljen, arra, hogy mindig a legfontosabbat rögzítse. Ehhez természetesen meg kell találni az utat az emberek értel­méhez, de a szívéhez is. Nem elég az, hogy a szemináriumvezető az óra végén megdicséri a jókat, vagy elmarasztalja azokat, akik nem készültek alaposan. Ismernie kell az indító­okokat is. Tudni azt, hogy egy fiatalabb hall­gatónak jóval kevesebb erőfeszítésébe kerül egy kiselőadás megtartása, mint egy szűkebb szavú, idősebbnek egy-egy felelet megfogal­mazása. A jó propagandamunka titka az is, hogy az órákon túl is törődjön az emberekkel, meg­hallgatva problémáikat, figyelemmel kísérve, hogyan alkamazzák munkájukban, a napi politikai események értékelésében a tanulta­kat. Természetesen erre elsősorban ott van lehetőség, ahol a propagandista és a hallga­tók egy üzemben dolgoznak. Sok mindenre kiterjedő figyelem, alapos felkészülés, tanulás, az emberekkel való fog­lalkozás — Mézes Tibor valahogy ebben fog­lalja össze mindazt, amit tapasztalatként le­szűrt magának a tizenhat esztendei oktatási munkában. Es még egy. A propagandista is öregszik, a tanulni vágyó emberek száma is nő, kell tehát az utánpótlás. És ki tudna erről legjobban gondoskodni, ha nem a propagan­dista, aki egy esztendőn át, — de nem ritkán több éven keresztül figyelemmel kíséri egy- egy ember fejlődését. Mézes Tibornak ilyen emberei is vannak már. Fiatalok, akiket már ma is meg lehetne bízni propagandamunkával a KISZ-ben, vagy éppen a pártoktatásban. Ez lesz a tizenhatodik ősz, amikor Mézes Tibor, a Finomszerelvénygyár propaganda iá­ja, ismét tanítani kezd. Biztos, hogy a tizen­hat esztendei munka tapasztalatainak alapján újra csak sikerrel. —d— Munkában a gépállomás az atkAri gépállo­más központjában nagy a sürgés-forgás. Fürge motoro­sok visznek utasításokat a tá­volabb dolgozó erőgépekhez... Szinte percenként cseng a te­lefon Lukács Benedek igaz­gató irodájában. Tsz-ek kér­nek tanácsot a szántással, ve­téssel kapcsolatban, de vár­ják az erőgépeket is az ekéért áhítozó földekre. A gépállomás rohammunká­ja ez az időszak. Lukács Be­nedek igazgató is készülődik ki a földekre, hogy saját sze­mével győződjön meg a mun­kák menetéről. Ezért csupán néhány percünk marad, hogy a gépállomás terveiről érdek­lődhessünk. — Terveket dolgoztunk ki az őszi munkák sikeres elvég­zésére. Október végére az őszi gabonaféléket el akarjuk vet­ni. November 7-ig azokról a területekről, amelyek gépi munkára alkalmasak, a kuko­ricaszárat levágjuk. Novem­ber folyamán pedig befejez­zük a mélyszántást. Feszített munkát igényelnek ezek a tervek, de végrehajtjuk! — Milyen intézkedéseket fo­ganatosítottak a siker érdeké­ben? — A munkagépeket, a régi szokásoktól eltérően: szemé­lyekre adjuk ki, szocialista megőrzésre. — Miért vált ez szükséges­sé? — AMÍG A BRIGÁDOK kezelésében voltak a munka­gépek, több traktoros dolgo­zott velük, így nem vigyáztak eléggé a gépekre. Sok volt az üzemzavar, a törés, ezzel pár­huzamosan megnőtt a munka­idő-kiesés is. De nagyobb gon­dot fordítunk a karbantartás­ra az ősz folyamán, ezért a «j»Iia«iaiiaiiBiiaiiaii«iiBiiauusiati«iia!i>!íiiiiu«>iuiiiitBittimiilii«iiliiiiiliiluiiiliil(iitiiiiliiliiiiiiHaii*ttl!iililtiliraiT«liliiliilitatlli!luiiiliillilHlilliiaiil iiiiiiir.9iiiiiiii»:i«niuaiiii!iiiaiiii)iiiiuiiiiURUft.iiiiiiiiiiiiiBii«iiiniuiianii'auiiiiiia!!ii!iuiiTrii<iritniiiiniuihaniiiiuiii> CSENDES ÉJSZAKA. Min­denki alszik a házban. Egy­szerre, mint egy vészjel, cseng a csendbe a telefon: — Halló! — Halló! Beszélni szeretnék gyorsan Géza bácsival! — je­lentkezik egy nem éppen józan hang. — Ez nem az a lakás, itt nincs semmiféle Géza bácsi! — csapnám le dühösen, mire újra megszólal a hang. — De életbevágóan fontos! Beszélnem kell Géza bácsival! — Nincs! Érti? Nincs Géza bácsi! — lecsaptam a kagylót. Vissza se másztam az ágyba, ismét cseng. — Nincs Géza bácsi! — üvöl­töttem, hogy az egész ház fel­ébredt. Üjra cseng. Nem vettem fel. Kikapcsoltam. — Most már nem csengsz! — morfondíroztam magamban —, nem ám! Hogy az is találta volna fel inkább a krumpli- hámozót, aki téged feltalált! Szerencsésen és véglegesen felébredtem. Egyre forgolód­tam az ágyban, és sehogy sem fért a fejembe, hogy miért ép­pen engem költött fel ez az ember, mikor olyan jól alud­tam. Aztán sok minden meg­fordult a fejemben. Rájöttem arra, hogy fölöslegesen szidom én azt, aki csak jót tett az em­beriségnek. Eszembe jutott az is, amikor a fiam nagyon be­teg volt és a telefon segített ahhoz, hogy azonnal ott ter­mett a mentő. Vagy amikor anyám elesett a lépcsőn, ak­kor is a gyors telefon segített. És még az is megfordult a fe­jemben, hogy amikor a ház­mesterlakásban laktunk, s fe­jünk felett ott éltek az urak, a gazdagok, akiknek lakásában a minden kényelmet jelentő te­lefon csengett, akkor még nem Cseng a telefon gondoltam volna, hogy egyszer az én lakásomban is lehet te­lefon. Már bántam, hogy olyan dühösen utasítottam el azt a szegény embert, akinek talán valóban fontos lett volna be­szélni azzal a Géza bácsival, de már késő volt. Másnap aztán elhatároztam, hogy nyakamba szedek né­hány ismerőst, akinél van te­lefon, s belehallgatok egy ki­csit abba, hová, mit továbbít a telefon csengése. LILIÉKNÉL csend van, tisz­taság és rend. Az asszony nem dolgozik, van ideje mindenre, gyerek nincs, s ahogy beszél­getünk, egyszeriben — cseng a telefon. — Bocsáss meg egy pillanat­ra! — fordult felém és már nyúlt is a kagyló után. — Szer­vusz, drágám! Jaj, dehogy za­varsz! ..; Csak egy pillanat — súgja felém —, a varrónőm hívott fel! Na igen, értem, Iduskám! Szóval én nem bá­nom, ha még azt a két centit felhajtod!... Jó.;. Nem, azt nem csináljuk! A kivágás ma­rad, mert az nekem jól áll..; Jó... Te, Idu! Hallottad, hogy... És akkor Idunak meg kell tudnia, hogy Icáék már nem veszekednek, hogy a szomszéd gyerek leverte a legszebb fi- kuszt, hogy Bandi — a férj — újabban minden este passzián- szozik (szegénykémnek ez a legfrissebb mániája), hogy Zsu- zsiék lakást kaptak (piszok sze­rencséjük van!), s hogy..; Igen. Én közben elolvastam hetvenkét újságot, megmostam a kezemet a fürdőszobában, vizet ittam a magam által ke­resett pohárból, s amikor vi­szonylag finoman bevágtam a konyhaajtót, Lili barátnőm észbekapott, gyorsan elbúcsú­zott varrónőjétől és a nyakam­ba borult: — Ne haragudj, szívem, de tudod, Bandi nem enged a presszóba és én magamnak fő­zök kávét itthon és telefonon pletykálok. Ez az én legjobb, barátom! SARIÉKNAl három gyerek van. Egyik elevenebb, mint a másik. Beszélgetésünket mind­untalan huppanás, reccsenés, lárma szakította félbe. Anyjuk angyali türelemmel viseli a hangzavart, amikor végre — hiszen erre vártam — felcsen­dült a telefon. Mind a három gyerek egyszerre ugrott a ké­szülékhez, s amíg egy gombóc­ban veszekedtek a hívásért, akkor anyjuk átemelte fejük felett a kagylót és a legkiseb­bet, az első osztályos Katit hív­ta. — Gyere, fiam, téged keres egy osztálytársad! — Szevasz! Én vagyok! Mit nem tudsz már megint? ... Aha! Na várj, hozom a füze­tet, — letette a kagylót, s pil­lanatok múlva megérkezett az irásfüzettel. — Szóval, három sor cicafarka... Dehogynem tudod! Az, amelyik olyan, mint a..., mint a cica farka — vágja ki a gyerek. A túloldalról semmi válasz. — Hát idefigyelj, fogd a ce­ruzát, majd én elmagyarázom, merre hajlik az a vonal. Nem telt bele tíz perc, s a túloldalról a boldog kislány hangját hozta a drót. Érti már, tudja már, nincs hiba! ★ KLÁRI most jött haza. Any- nyi a dolga, hogy szinte res­tellem magam, hogy én meg csak ülök, s egyik oldalról a másikra forgok a rohangáló asszony után. — Egy pillanat, csak kitere­getem ezt a pár pelenkát, mert mindjárt meghozza Gyurika a kicsit és aztán nem lesz rá idő, — szólt ki a fürdőszobá­ból, én meg esdekelve néztem a telefont, csak szólalna már meg. Nem szólalt meg, helyet­te felberregett az előszoba csengője, az ajtónyitásra egy izgatott férfi lépett be. — Tessék megengedni, hogy telefonáljak a mentőknek! A feleségem... a feleségem. — Első gyerek — néz rám mosolyogva Klári, s már nyúl is a telefon után. Az izgatott apajelölt csak gyűrögeti kezé­ben a sapkáját, s idegesen kap a telefon után. — Halló, tessék gyorsan jönni, tessenek sietni! Hogy hová, azt már Klári mondja meg, mert az ifjú férj azzal, hogy sürgette a mentő­ket, elintézettnek vélte a dol­got. Klári mosolyogva csukja be utána az ajtókat. Aztán megigazítja a térítőt a telefon alatt. ★ S A „LEGÉDESEBB” tele­fon: A nagymama postamester. A kis unoka, lehet olyan hétéves­ke, a szobában játszogatott, amikor felcsendült a hívó jeL Nagymami sehol, pedig ebben a pillanatban még itt volt! A telefon csak cseng, csak cseng. Lacika gondolt egyet, felmá­szott a kapcsolószekrényhez és felvette a telefont. — Halló — szólt bele komo­lyan. Én csak figyeltem, tudtam, hogy rögtön jön a nagymama. — Én nem tudom, hogy me­lyik a községi tanács, de tes­sék várni, majd minden lyuk­ba bedugom a dugót, a bácsi meg kérdezze meg, hogy ki be­szél. Jó? És ha az, akkor én hagyom a dugót, míg jön a nagymami! S éppen, mire a kisgyerek beletalált a községi tanács számába, szalad be a nagyma­ma, Szörnyen megijedt, de mi­kor látta, hogy minden rend­ben van, könnyes lett a szeme. — Ebből a gyerekből telefo­nos lesz biztosan! ★ LEHET. És még sok gyerek­ből, akiknek elődei már az egyre modernebbé váló auto­mata központokban irányítják a több ezer készülék zavartalan munkáját, akik mint orvos a műtőben, olyan vigyázva jár­nak a zakatoló gépek között, s hangjukról megismerik a „be­teget.” Családok, akiknél jártam, s akiknél nem jártam, de még nagyon sokan vannak, nem is gondolták volna, hogy egyszer az ő lakásuknak is szerves ré­sze lesz a telefon, amelyiken meg lehet beszélni a varrónő­vel a ruha hosszát, amelyiken pillanatok alatt megtudja a leckét a gyerek, s amelyik köz vetíti a segélykérő szót. De most már van. s mint igazár emberi találmányhoz illik — szolgálja az embert. Cs, Adárn Éva j szombat délutánokat minden esetben a gépek javítására használjuk fel. így hét köz­ben minimálisra csökkenthet­jük a kiesési időt. De a tsz-vezetőknek is ér­deke, hogy a területükre kül­dött erőgépek megfelelő gaz­daságossággal dolgozhassanak. Ezért az agronómusok alapo­sabban vizsgálják meg gép­igényléskor a megmunkálásra váró területeket. Mert előfor­dultak olyan esetek, amikor hereföldekre gyűrűs henger helyett fogast kértek, amely nem bírta a kötött talaj feszí­tését és eltörött. Kárt szenve­dett a gépállomás, de kár ér­te a szövetkezetei is, mert a földterület talajelőkészítése késlekedett az előbb említett gondatlanság miatt. Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol igyekeztek a talajelőkészítési munkával, a gépállomás gépei már az őszi- árpa vetését végzik. De teljes erővel folynak a cukorrépa­szedés munkálatai is. Az Atkári Gépállomás 122 erőgépe hasítja tsz-eink föld­jén a barázdákat. Minden le­hetőt megtesznek a munkák időbeni elvégzésére. Igaz, a szokatlan szárazság akadá­lyozza a munkamenetet éa ebből adódott, hogy a deká­donként előirányzott hatezer holdból csupán 5400-at tudtak felszántani. De... — ...intézkedéseket fogana­tosítottunk, hogy a nagy telje­sítményű erőgépek* a lánctal­pasok, és a körmösök két mű­szakra térjenek át. Ezekre a gépekre a legjobb vezetőket helyezzük, hogy a biztos mun­kamenet biztosítva legyen — mondotta Lukács Benedek igazgató. Tudjuk, hogy ez a szép múlttal rendelkező gépállo­más, amely a tavaszi és nyári időszakban kiváló eredménye­ket ért el, a papírra vetett terveket a valóságban is tel­jesíti. Reméljük, hogy Szécsi Lászlónak, — aki a járási és a megyei versenyben jó ered­ményt ért el — sok követője lesz az őszi időszakban. BÜCSÜZUNK. Lukács Be­nedek igazgatót már várja a gépkocsi, hogy a párttitkárral egyetemben gyors iramban röpítse őket Gyöngyöspata, Sólymos és Tarján felé, ahol a dombok vonulata alatt traktorok zúgják új, pezsdülő életünk énekét. Laczik Jáoae

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents