Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-16 / 192. szám
1961. augusztus 16., szerda NÍPÜ18AO 5 Alakul, szocialista iparvidékké nő a selyp! medencében Petőfibánya. Mennyi mindent rejt magában ez a Mátra alji táj! A domboldalakon, a völgy laposában eszendőről esztendőre aranykalászokat érlel a nyár, karcsú kukoricaszárak leveleit suhogtatja a szél —, s a Mátra, a hatalmas hegység dombokká szelídült vonulatai gazdag szénvagyont takarnak. Ide, a sötétség örök birodalmába, a föld alatti vágatok folyosóira szállnak le nap mint nap a mélységeket vallató bányászok, hogy szüntelen helytállást követelő posztjaikról napfényre küldjék a szenet. De nemcsak szenet termelnek Itt, de szocialista brigádokba tömörülve, új emberi értékek formálódnak. Munka közben — mint kohók tűzében a nemes acél — edződik a munkásemberek alkotóereje, kitartása. Erről a folyamatról örökítettünk meg egy-egy pillanatnyi felvillanást, a munkások seregéből egy-egy jellemző arcéit. De a változások, fejlődések jegyeit most már hétről hétre felrójuk e lapok hasábajira — tükröt nyújtva a kibontakozó, gazdagodó szocialista életnek. Köszöntjük a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozóit, a bányászokat, akik tettekkel válaszolnak pártunk nagyszerű célkitűzéseire. Köszöntjük az ifjú bányásznemzedéket, amely a tapasztalt munkások oldalán becsülettel megállja a helyét, s szakképesítése tökéletesítésén fáradozik, üdvözöljük azokat, akikről ezek az írások szólnak, s üdvözöljük azokat, akikot majd a későbbi írások bemutatnak... 300 ezer forint A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemeiben a szállítások és vágatbiztosítások rendszere korszerű, modernnek mondható — ugyanakkor a jövesztée gépesítésének elmaradottsága nagyfokú. E nagyfokú elmaradottság megszüntetésére — a műszaki fejlesztési tervek szerint — még ebben az évben mintegy 300 ezer forintot fordítanak. Ebből a páncélpajzsok tökéletesítését, illetve a jövesztés gépesítését oldják meg. •• Ot perc Szűcsiben és Gyöngyösön A termeléshez — bármilyen furcsán hangzik is — szorosan hozzátartozik a nyugodt családi élet, a_ kiegyensúlyozott otthoni Íégk3r. Sajnos, PetÓ- fibányán éppen ezzel a családi élettel vaui sok baj, úgy is mondhatnánk, hogy több, mint kellene. A családi bajt keverő asszonyok és férjek állandóan a szakszervezetet, a bánya vezetőségét zaklatták hol jogos, hol jogtalan panaszaikkal, ezért határozott úgy a pártvezetőség, hogy létre kell hozni egy családvédelmi tanácsot. Családvédelmi tanács alakult Petőfi bányán Másfél hónapja ez a tanács meg is alakult, s helyet kaptak benne a tanács, a szak- szervezet és a rendőrség képviselői. Megalakulása óta sok vitás ügyet tárgyalt a Tanács, és igen eredményesen dolgozik. Nem egy családban sikerült helyreállítani a békességet, s amint a jelek mutatják, hamarosan Jelentős tényezővé válik, s feltehető, hogy jó munkájuk nyomán eljön az az idő, amikor már nem lesz szükség egy ilyenfajta békítő és felvilágosító tanácsra és feladatát teljesítve — megszűnik majd. Alkotmányunk napján t Együtt ünnepelnek a bányászok és a szövetkezeti parasztok ARANYÉRMES,.. (iUkDruitl — Mi az, fent is meleg van? D éli mozdulatlanság üli meg a verőfényben fürdő várost, tisztaság van és csend. Csend? Idehallatszik a hegyeken átívelő drótkötélpálya vezetékeinek surrogása, a hatalmas szénosztályozó mo- hogó, dohogó zakatolása. A fatelep deszka- és farakásai között is zúgnak a gépek. Körfűrészek füttyentgetnek. S a tröszti mentőállomással szemben — érdekes, síneken mozgó — zöldszínű gép vonja magára a figyelmet. A masina egyik végén munkások emelik s helyezik görgőkre a barna- vöröses kérgű fenyőket, a gép pörgeti, forgatja a hosszú fát. s az lehántolt, sima felülettel „távozik” a gépből. — A fahántoló gépünk — mondja a telep vezetője. — Dobos Lajos találmánya. A gép „atyja”, Dobos Lajos lakatos, fiatal, magas, enyhén kopaszodó munkás, szerény- kedve szabadkozik: — ... Nem, még nem egészen találmány. Ügy tartják számon, mint újítást, de a szabadalmaztatása most van folyamatban. Értesülésem szerint tíz darab legyártását tervezik ebből a masinából, s azokat a Záhonyon épülő nagy fatelepen állítják munkába. Most huszonnyolc éves Dobos Lajos. És a napokban jubilált. Jubilált, merthogy egy évtizede dolgozik már a Mát- ravidéki Szénbányászati Trösztnél. Évekig töprengett, törte a fejét egy olyan gépen, amely megkönnyítheti a bánya vágatainak biztosításához szükséges bányafák kérgeinek lehá- mozását. Mert eddig hossza- dalmasan, kézierővel végezték ezt a munkát. 1958 végén aztán megszületett, kipattant az agyból az ötletnyi szikra. Sok huzavona után elkészítették a gép első példányát. A gép és feltalálója kitűnően vizsgázott. Olyannyira, hogy híre Petőfibánya határain is túljutott, s az 1961. évi Budapesti Ipari Vásár rendező bizottsága kiállításra kérte az ügyes, ötletes masinát. — Vele utaztam a fővárosba magam is — meséli Dobos Lajos. — Sokan megtekintették a gépet. Különösen a csehszlovák szakemberek érdeklődtek iránta, merthogy a faiparban is használható. A BIV-ről az első díj arany- érmével tértek haza; a Nehézipari Minisztérium pavilonjában kiállított gépek közül az ő alkotását tüntették ki e megtisztelő díjjal. De nem elbizakodott és öntelt Dobos Lajos. Szerény, csendes munkásként él itt a fatelepen, mint annakelőtte. De munkásnapjai most sem telnek tétlenül. Azon töpreng, s azon fáradozik, hogy tovább fejlessze, tökéletesítse a gépet. A feltalálók igazi szenvedélye fűti. Nagyszerű munkásember. Autós bányászok között ., Tóth Ernő vájárt, aki a dolgozók bizalmát is élvezi; tagja az Altáró szakszervezeti bizottságának és az üzemi bizottságnak, s több kitüntetés birtokosa. Tiszta, józan családi élete sokaknak példamutató. ... hogy a petőfibányai kul- túrház előcsarnokában o> könyvszekrényben üveg alatti a legújabb könyveket találjál az olvasó. I ... hogy a boltokban min- ? den van, friss gyümölcs ési friss kenyér, a nap minden| szakában. < jHEH TET/Z/X ... hogy a könyvtárnak? nincs olvasóterme, illetve ami? van, csak a kora dálutánis órákban áll az olvasók rendel-^ kezésére, ...hogy Petőfibányán nemi Vágják meg a kilós kenyeret,! pedig van egyedülálló emberi is, akinek elég lenne egy fél? kiló a fehér kenyérből. Itt is egy kedves, mosolygós fiatalasszony fogadott, s nyomban hozzánk szegődött a két fekete szemű szomszédgyerek. — Nagyon szeretem a mi kis autónkat, mert a férjem is, én is szeretünk menni. Volt már motorunk, öt évvel ezelőtt, amikor összekerültünk, vettünk egy Csepelt. Aztán Pannóniát, aztán jött a kislányom, s már nem felelt meg a nyitott jármű — autót vettünk. Nagyon örülök neki és nem adnánk semmiért! Elgondolkozva jövök el a fiataloktól, mert az jár eszemben, hogy milyen boldogok errefelé az emberek. Hol autó parkol az udvar végében, hol televízió-antennákba kapaszkodik a szél, hol vidáman mosolygó motoros párok mögött kavarog az útipor. Vidámak, anyagi jólétük biztos tudatában élnek és dolgoznak, s az ilyen életkörülmény jobb munkát eredményez, mint ahogy mind jó munkás, aki vitte valamire! Riporterek: CS. ADÁM ÉVA— PATAKV DEZSŐ Kép és rajz: KISS BÉLA nak is csak öröme származik. Az alsó telepen a 26 éves Koncz István géplakatos háza előtt állunk meg a kocsival. Itt sem „vághatunk fel” a Pobedával, mert az udvarban egy P 70-es büszkélkedik, mutatván, hogy itt is autós lakik. Ügy látszik, ma hiába kerestem a tulajdonképpeni gazdát, csak a „haszonélvezők”, az asszonyok kerültek elő a szépen rendben tartott lakásokból. Nem messze Haneszékhoz, ugyancsak Rózsás zentmárton- ban laknak ifj. Papp Istvánék is. A fiatalasszony tesz-vesz, hiszen az ebéd utáni romos asztalok idején jártam náluk, közben elmeséli, hogyan adták el a TV-t, hogyan gyűjtötték össze a pénzt. — A férjem szalaglakatos, minden vágya egy autó volt, nagyon szereti a motort, ez az egyetlen szenvedélye, de ez jó, mert ebből a családtalálunk mi lányok más szórakozást is! öt perc volt csak ez a látogatás, éppen csak bekukkantottunk Sós bácsiékhoz, s máris megyünk tovább, hogy még egyszer öt percet eltölt- sünk Gyöngyösön a Laczik házaspárnál. Már estébe hajlik az idő, amikor benyitok. A műszak után fáradt Laczik István kisfiával hancúrozik a heverőn, felesége a szomszéd- asszonnyal beszélget. Közben irgalmatlan zúgással közeledik a szőnyegen a Metro, amit a kis Pistinek hozott apuka és anyuka a Szovjetunióból, ahol júniusban jártak. — Éppen arról beszélgettünk, hogy nagyon jó ienne jövőre is elmenni egy külföld5 útra, s úgy tervezzük, hog' Szocsiban nyaralunk a köve: kező esztendőben — mondj;- Laczik István, aki a XII-es aknán dolgozik, vájár. Kevés ez az öt perc látogatásra, de elég arra, hogy megállapítsa az ember, hogy a szép, modem bányászlakásban minden ragyog a tisztaságtól, s a jólétet nemcsak a tervezendő és már végrehajtott külföldi út, nemcsak a berendezés, hanem az összkép is mutatja. Műszak után ilyen otthonokban pihenni mi más, hanem a jólét jele! Bányászgyerekek Leányfalun A Bányász Szakszervezet Leányfalun Július 1-én nyitotta meg a 9 millió forintos költséggel épült impozáns gyermek bányászüdülőt, amelyben kéthetenként 93 gyerek nyaral. Hétfőn érkeztek meg a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt gyermekei a kéthetes üdülésből és nagyon sokat meséltek a kellemesen töltött napokról. A tröszt 60 ezer forintot tudott biztosítani a gyermekek üdüléséhez. Közlemény Tekintettel a petőfibányai környék jó vételi viszonyaira, közöljük, hogy a következő héttől kezdve, részletesen ismertetjük a csehszlovák TV műsorát. A délelőttös műszak jó ideje letelt már. Hosszabbodna* az árnyak a szűcsi utcákon, amikor benyitunk Sós Józsi bácsi portájára. Mit is csinálhat a csaláa ezen a meleg augusztusi délutánon, munka után? — Mindig akad a ház körül tennivaló, mindig akad valami, ami napközben elromlott — mondja Sós elvtárs, az idős lómester. — A család hol van?----Erzsiké kipenderült valahová, az asszony a tsz-ben volt, most meg kiment megnézni a háztájit, ezt is el kell látni valakinek! Boriska meg a legkisebb, Margitka csipkét szedni mentek, kell nekik a forint, valamit venni akarnak! — n evet az édesapa. A csinos, legidősebb lány, Ilonka most jött meg Gyöngyösről. ahol a Csemegében dolgozik. — Most egy kicsit csendes a falu, de ha máskor jönne, nemigen találna ilyenkor itthon bennünket! Megyünk a moziba, a kultúrházba, vagy Sok bányász, bányában dolgozó ember nemes szenvedő- i lye a motor, az autó. A tröszthöz tartozó bányák dolgozói közül több mint ötvenen hódolhatnak az autózás örömének, mert ennyi különböző ! típusú autó szaladgál a környező lakótelepek utcáin. Hanesz János már egy éve, hogy megvette a Skodát, s a család büszke örömmel meséli, hol, merre jártak azóta a kényelmes kis járművel. Augusztus húszadikán ünnepeljük alkotmányunk születésének 12. évfordulóját. Az évforduló méltó megünneplésére Petőfibányán és a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt egész területén már megtették a szükséges előkészületeket. Petőfibányán az ünnepi program 19-én veszi kezdetét: nagygyűlést tartanak, melynek szónoka Győri Sándor elvtárs, a tröszti pártbizottság tagja lesz. Vasárnap kulturális és sporteseményekben gyönyörködhetnek a bányászok, akik a patronált szövetkezetek tagjaival együtt ünnepelik majd ezt a napot — a munkás-paraszt szövetség jegyében. A szűcsiek és a rózsa- szentmártoni bányászok ugyancsak a termelőszövetkezeti parasztokkal közösen rendezik meg az alkotmánynapi ünnepségeket.
