Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

1961. augusztus 2., szerda «EPÜJ840 3 Az Úttörő Kórus tagjai Kodály Zoltánnál VÁROSI ÜTTÖRÖ KÓRUS naplójában a következő be­jegyzést olvashatjuk: „Galya­tetőn 1961. július 29-én kedves látogatóm volt: a gyöngyösi úttörőkar. Szép énekük re­ményt kelt, hogy lesz idő, amikor Gyöngyös nemcsak bo­ráról lesz híres, hanem éne­kéről és éneken alapuló zene­kultúrájáról is.” Az aláírás: Kodály Zoltán. Ennek a bejegyzésnek a történetét keresve, a követke­zőket tudhatjuk meg: Az Üttörő Kórus tagjai meg­tudták, hogy Kodály Zoltán Galyatetőn tartózkodik. Levél­ben keresték meg, arra kér­ve, hogy látogassa meg az énekkart, illetve, ha lehet, en­gedje meg, hogy az énekkar keresse fel Kodály Zoltánt. A válasz rövidesen megér­kezett: Kodály Zoltán szíve­sen fogadja a gyöngyösi út­törőket július 31-ig, bárme­lyik napon. A találkozóra izgatottan készülődtek az énekkar tag­jai, ,s úgy állapodtak meg, hogy július 29-én, szombaton délután közös kirándulást rendeznek a Mátrába, amely­nek során bemutatják ének­kari számaikat Kodály Zol­tánnak is. A galyatetői Nagyszálló halijában délután 5 órakor találkozott Kodály Zoltán, fe­lesége társaságában, az úttö­rő kórussal. Csárdás Marika köszöntötte Kodály Zoltánt, Dzsatkó Mária és Gál Ildikó egy-egy virágcsokorral, míg Pekárovics Zoltán és Krasznai András pedig egy-egy üveg borral kedveskedtek Kodály Zoltánnak. Azután rögtönzött hangversenyt rendeztek, amelynek keretében dr. Gaál Istvánná vezetésével eléne­kelték Regnart: Altató, Bár­dos: Hej, igazítsad, és Kodály: Gergelyjárás című művét. KODÁLY ZOLTÁN figyel­mesen hallgatta a produkciót, majd a következőket mondta: „Remélem, hogy Debrecenből nem jöttök üres kézzel haza.” Ez azt jelentette, hogy a deb­receni kórushangverseny minden bizonnyal, sikeres szereplést jelent majd a fia­tal, de tehetséges központi út­törő kórus számára. Ígéretet tett arra is, hogy 50 füzetet küld a Biciniumok II. köteté­ből, hogy ezzel is segítse az énekkart. Érdeklődött afelől, hogyan áll a zenei általános iskola ügye a városunkban. Amikor az első szüreti játékok elő­készítése folyt, nagy segítséget jelentett, hogy Kodály Zoltán külön erre az alkalomra több művet komponált, s ellenér­tékként csak azt kérte, hogy zenei általános iskolát létesít­senek városunkban. — Varga Feri megígérte, hogy lesz zenei általános is­kola Gyöngyösön, mihelyt az új iskola felépül — így mondta Kodály Zoltán, visszaemlékez­ve az egykori beszélgetésre. A további beszélgetés során még a kórus keletkezésének körülményeiről és eddigi sze­repléséről esett szó. Részlete­sen érdeklődött a zeneiskola és az álalános iskolákban fo­lyó énekképzésről is. Természetes dolog, hogy az énekkar tagjai autogramért ostromolták meg a későbbiek során Kodály Zoltánt és fele­ségét. Ennek a kérésnek mind­ketten szívesen tettek eléget. Több mint egy óra hosszáig beszélgetett el Kodály Zoltán és felesége dr. Gaál András­áéval és dr. Borhy Ottó kó­rusvezetőkkel, valamint a Központi Úttörő Énekkar tag­jaival. Ez a beszélgetés meg­hitt légkörben, fesztelen kö­rülmények között zajlott le. A gyerekek csillogó szemmel fi­gyeltek a mester minden sza­vára és örömmel válaszoltak a feltett kérédsekre. A találkozás emléke sokáig eleven marad, az is a további jó munkára ösztönzi az ének­kar tagjait, hogy Kodály Zol­tán Ígéretet tett arra, hogy ok­tóberben személyesen keresi fel az énekkart az ott­honában. A Városi Központi Üttörő Kórus a debreceni hangverseny előtt áll, minden idejüket a fel­készülés tölti ki, a szereplés­hez ugyan nem fűznek különös reményeket,, reálisan értékelik saját képességüket, de büszkék arra, hogy az ország tíz leg­jobb gyermekkórusa között ők is ott lehetnek, képviselhetik városunkat ezen a nagyjelen­tőségű hangversenyen. NEM SZERETNÉNK mi sem túlzott optimizmusba es­ni, de elfogultság nélkül álla­píthatjuk meg, hogy az ének­kar teljesítménye, művészi színvonala nagy reményekre jogosít (g. mól—) A fiatalok segítségével Poroszlón, a Béke Termelő­szövetkezetben nemsokára sor kerül az alma szedésére, és ebben a nagy munkában a szövetkezet vezetősége számít a fiatalok segítségére. A szövetkezet jól működő KISZ-szervezetének tagjai az idén is nagy lelkesedéssel vál­lalták a gyümölcsszedés nagy feladatát, és igyekeznek úgy dolgozni, hogy egyetlen alma sem maradjon kárbaveszve majd a fán. Az idei jó alma­termésből eddig már 200 má­zsa téli alma elszállítására kö­töttek szerződést a szövetkezet tagjai, de a közeljövőben újabb 200 mázsa szállítására is leszerződnek. Természetesen, ezen felül a lakosság szükség­leteire is eladnak több mint 100 mázsát. A szövetkezet fiataljai vál­lalták, hogy a nyárvégi és az őszi gyümölcstermések betaka­rításában élen járnak, és rájuk mindenkor bizton számíthat a szövetkezet tagsága. Helyesbítés Lapunk július 25-iki számá­ban rövid hír jelent meg az egri Földmérő Munkaközös­ségről. A munkaközösségről írt pár sor a közösség régebbi te­vékenységére vonatkozik. Az­óta a munkaközösséget hatósá­gilag feloszlatták. Mozgalom a szövetkezeti tanyák rendezésére A pétrevásári járási Haza­fias Népfront-bizottság elnök­ségének legutóbbi ülésén a felvásárlás, szerződéskötés helyzetéről tárgyaltak. Hatá­rozatot fogadtak el, miszerint a községi népfront-bizottságok felvilágosító munkát végeznek, Befejeződött az aratás megyénkben Megyénk termelőszövetke­zeteiben befejezték a kenyér- gabona aratását csaknem két héttel korábban, mint az el­múlt évek bármelyikében. A learatott gabona a legtöbb kö­zös gazdaság szérűjében asz- tagba került, és mintegy 70 százalékát már el is csépelték. A megye közös gazdaságai már 30 000 hold tarlón befejez­ték a talajmunkát, amelyből több mint 20 000 holdat mé­lyen szántottak a traktorok. Még az eső előtt 1800 holdon földbe került a tarlóvetés, amelyre szombat és vasárnap lehullott 57 milliméteres csa­padék nagyon jókor jött. (Kovács A.) hogy a közös gazdaságok a cséplőgéptől vigyék leszerző­dött gabonájukat a Termény­forgalmi .Vállalat raktáraiba. Az elnökség határozata sze­rint továbbra is segítik a ház­táji sertésszerződéskötéseket, valamint azt, hogy minél több tojás és baromfi kerüljön köz- fogyasztásra a tsz-tagok háza- tájáróL Utasi Benjámin és Kovács Bertalan elnökségi tagok ja­vaslatát elfogadva, úgy dön­töttek, hogy 20 mázsa barom­fira kötnek szerződést, illetve a lakosság között végzett fel- világosító, meggyőző munká­val elérik, hogy a vállalt mennyiségre szerződést kösse­nek. Maruzs János járási titkár előterjesztése alapján a járási elnökség második félévi mun­katervét tárgyalták ezután. A vita során Utasi Benjámin el­nökségi tag javasolta, hogy in­dítsanak mozgalmat a terme­lőszövetkezeti tanyaközpontok rendbetételére, hogy a nép­front-bizottság tagjai legyenek ebben a kezdeményezők. A vita után döntés született, amelyben az elnökség elhatá­rozta, hogy a recski községi népfront-bizottság kezdemé­nyezésére elindítja a járásban a tanyaközpontok rendezésére szervezett mozgalmat és -azo­kat a népfront-bizottsági ta­gokat, akik kimagasló munkát végeznek, kiváló társadalmi munkás jelvénnyel és oklevél­lel tüntetik ki. Ismerd meg hazádat Körutazás a hajdúk földjén TTidáman csattognak avo- ’ nat kerekéi, amint el­hagyva a füzesabonyi váltókat az Alföld felé robog. Messze, a távolból még utánunk integet a Bükk kéklő koszorúja, Po­roszlónál még az Eged is jól kiválik a Fennsík hátteréből, de Tiszafürednél átkelve a szőke folyón belevész az ég kékjébe. Csodálatos nyári időben kel­tünk útra, s a Nap aranyfür­dőjében gazdag táj bontako­zik ki: a nemrég még kietlen puszta: a Hortobágy. Hói van ma már a régi világ, ami nem is olyan régen még saját fiát, a pásztorembert is bújdosásra kényszerítette. — „Hortobágyi pusztán fú a szél, Szegény juhászlegény útra kél...” — zokogott dalbaöntve bána­tát az elárvult nép, amikor az aszály futószegénnyé tette. Na, ugyancsak elcsodálkozna ma­ga Oláh Gábor is, ha látná, ál­ma milyen hamar válóra vált: — „Fehér falvak táboráról, Munkáskézről álmodom... Itt is, ott is épületcsoportok, zöld ligetek, szépen zöldellő vetések, kéken hullámzó ha­lastavak hirdettik a „munkás­kezek” diadalát, a szik, a szá­razság elleni harc egy-egy ál­lomását. Megváltozott a táj, megváltoztak a rajta élő em­berek is. Szó se róla, mindig őszinte, becsületes emberek éltek itt, amit sok-sok történet bizonyít még abból az „ántivi- lágból” való, amikor az urak délibábot látni jöttek ide. Egy ilyen históriát mesélt el Gyuri bácsi is az egyszeri kocsisle­gényről, akinek az a megtisz­teltetés jutott osztályrészül, hogy magát, Ferenc Jóskát vitte a hintón. Amikor a csár­dánál megkérdezte tőle az egyik talpnyaló: — No, vitt-e már kend ilyen nagy urat? ... csak imigyen válaszolt: Vittem bizony, még nagyob­bat is. — No, ugyan kit? — Kit? Hát Kossuth apán­kat! T gén, ilyen a hortobágyi 1 ember. Maga dönti el, kit fogad el tekintélynek. Hi­ába igyekeztek a hajdani ci- visurak, a debreceni „tatár- agyvelők” bármit is kifundál­■iiiiiatiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiuiii4ii>iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiaitiuiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiHitiinii«tiiiiiiuiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiaiiiiii.ii'iaMi« » i •>.r.iiiaiiihiiii.iaiiiiiBiiBiiai.iiiBiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiBiiiiiaiiiiiaHa'iaiiaiiaiiBiiaiiBiiinaiiaiiiiiaiitii»iiaiiaiiaii«iiBiiaiiiiiii> p1 GERCSEHI BÄNYATE- ^ LEPEN... a föld alatt* vágatokban, ereszkékben, a fronton, s kamrafejtésekben — és mindenfelé, nagy ost­rom indult a garasokért. — Üzemegységi szinten 2,8 millió forint önköltségi ráfi­zetésünk gyűlt össze hat hó­nap alatt — mondja nyíltan, szépítgetések nélkül Varga La­jos főmérnök elvtárs. 2,8 millió forint... Tetemes összeg. Ennyi az egercsehi és szarvaskői bányászok együttes adóssága népgazdaságunknak. Ennyivel termelték drágábban a szenet, mint kellett volna. Mi okozta ezt a drágulást? Mit takar az önköltségi mu­tatóknak ez a több milliós túllépése? Egészen apró dolgokról van szó... Egy „kis” túlórázás, egy „kis” anyagpazarlás... A kaparóláncnak egy-egy da­rabja maradt a föld alatt. „Legálisan” és törvénytelen módon került haza a bánya­fa — gyújtósnak. — Egy méter száldeszka nem sokat ér... Az ára mind­össze három forint ötven fil­lér — magyarázza Varga elv­társ —, de képzelje el, ebben a szerteágazó, több kilométe­res, föld alatti labirintusban, meg a külszínen, annyi sok ember, hány ilyen méterecs- két pazarolhat. Elgondolni is sok,' hány ilyen deszkát ta­postak sárba a vágatokban, vagy hasogattak össze más célokra. Éppen, mert szív nél­kül cselekednek az emberek. S a kaparólánc... Egy folyó­méter 300 forintba kerül. A frontok szűkülésekor rövidí­tik a kaparó láncát, több láncszemet kiszerelnek. Aztán szépen elfeledkeznek ezekről, szén és meddő takarja be, s ha keresik, akkor se találják már, így ráomlasztják a réte­geket. S a leomló föld örökre Megless a millió eltemeti a több száz, ezer fo­rintos értékeket. — Az év első felében volt olyan időszak, hogy a szarvas­kői bányából háromszoros fa­felhasználást jelentettek, Eger- csehihez képest. Jó, jó, a nyo­másviszonyok indokolják ezt a nagymérvű fafelhasználást, ennyi sok fára azonban még- sincs szükség. A helyes ter­melési, fejtési módok kiala­kításával csökkenthető lenne ez a nagyfokú fafelhasználás is. Háromszoros fafelhasználás — Egercsehihez képest! Talán nem eléggé takarékosak a szarvaskőiek? De igen, taka­rékosak — egyfelől. Bizonyít­ja ezt az is, hogy egy ízben 150 köbméter bányafát „ra­boltak” vissza a vágatokból, a frontról. A 150 köbméter fa jelentős részét további ácso­lásokhoz lehetett volna még felhasználni, kisebb részét pedig tüzelőként — pénzért — akarták értékesíteni. Ám­de... nem volt körfűrész, ami­vel a fa feldolgozását elvé­gezhették volna. Mire fűrész­re akadtak, már nem volt mit felfűrészelni; a 150 köbméter fából két hét alatt — egy darab nem sok, annyi se ma­radt. Elhordták, hazacipelték a bányászok műszak, után. Gyakori eset volt, hogy még nem használt, teljesen új bá­nyafát is eladtak használt fa­ként. — Hadd mondjak el egy szomorú, s ugyanakkor nevet­séges esetet, hogyan jöttünk rá N. N. lopási kísérletére. Az illető nappali műszakban dolgozott, s fakiutalást kapott. De csak este 11 óra felé jött vissza a bányához, hogy több és jobb fát vigyen haza. Egyik nő segített neki, u dobálta közelébe a darabokat. S egyik darab alaposan eltalálta, le­ütötte lábáról. És a dolog csimborasszója ezután követ­kezett: a lopás közbeni sérü­lést üzemi balesetnek jelen­tették. Vizsgálat közben - derült ki a „turpisság”. Mit lehet tenni a féktelen anyagpazarlás ellen? — Frázisként hangzik, de így igaz: az emberek öntuda­tához kell apellálni; Az em­berek öntudatát fölébreszteni, hogy azt a 60 centis fadarabot, amit még a gumiszalag bak­ja alá tehetünk, ne lopják el, ne vigyék haza. Széles kö­rű társadalmi összefogásra, megmozdulásra van szükség ehhez. Hogy olyan légkört te­remtsünk, amely nem lehet melegágya az ilyen esetek­nek... 2,8 millió forint önköltségi ráfizetés. Mindez elkerülhető lett volna, ha... ha határozot­tabb és következetesebb a termelés irányításában a szarvaskői üzem vezetőgárdá­ja; ha nem tűrik el a lazasá­gokat, ha a szervezetlenségen javítani próbálnak. S ha nem lett volna az Egercsehi üzem­nek csehszlovák széngyaluja. — A szarvaskői üzem a szén tonnánkénti önköltségét hat­vanegy forinttal lépte túl — mondja Varga elvtárs — pe­dig nekik nem volt széngya- lujuk. Mi, Egercsehiben, 9 fo­rinttal termeltük drágábban a szenet, mint azt az előirány­zat megszabta. Jelentős mennyiségi tervle­maradása is volt az üzemnek. Féléves viszonylatban — 420 vagon szén. Ennek az adósság­nak 70—80 százalékát a szarvaskői üzem „adta”, amely az első félévben mindössze csak egy hónapban tudott ele­get tenni tervkötelezettségei­nek. Nagy adósságot okozott az Egercsehi bányában folyó széngyalus kísérlet, mert a gép nem váltotta be a hozzá­fűzött reményeket; tetézte még az adósságot az is, hogy a Martinkó-féle bányagép próbakísérleteit náluk folytat­ták le. (A szénmarós kísér­let miatt egy hét alatt 50 va­gon szén esett ki a termelés­ből; a széngyaluval két teljes hónapon keresztül bajlódtak.) Az így felgyülemlett adóssá­gokból — a félév utolsó hó­napjában, júniusban; — 14 nap alatt 170 vagonnal tör­lesztettek... És még így is ma­radt 420 vagon... — A széngyalu... minden kártyát erre az „adura” tet­tünk fel... csak a gyaluval törődtünk abban az időben — mondja Varga elvtárs önkri­tikusan. — Sok minden ki­csúszott akkor a kezünkből. Például megsokszorozódott a baleset... A széngyalu kísérletei nem végződtek sikerrel. De a bá­nya műszaki vezetői nem ad­ták fel a harcot, s most vala­mi olyanfélét próbálnak meg­valósítani „házilag”, ami a gyaluval nem sikerülhetett... Varga elvtárs vázlatosan pa­pírra veti az új elképzelés rajzát: drótkötélen mozgó gyalu-féle szerkezet ez, amely kiréseli a talpból a homokot. Új fejtési mód meghonosítá­sán is fáradoznak hónapok óta. Az acéltámos kistelepi fronton B-kaparós fejtési mód­szert alkalmaznak. E módszer lényege: a kaparószalag 2—3 „utca” kiszenelése után — szétszerelés nélkül! — a szén­fal irányában előretolható. Két frontszárnyon már ilyen módszerrel fejtik a szenet 2,8 millió... Bizony, nem kis summa. Vájárok és mér­nökök minden tapasztalatára és leleményességére szükség van, hogy visszatérüljön ez „elveszett” összeg és bekerül­jön az ország közös perselyé­be. Szerencsére az itteni bá­nyászoknak nem kell a szom­szédba menni merész álmo­kért és ötletességért. — Volt már hasonló eset üzemünk életében, 1957-ben. Akkor kereken 3 millióról volt szó. De a három milliót is „hozni tudtuk”. Most sem akarunk szégyenben maradni... Az Egercsehi Bányaüzemnél most fő cél — a gazdaságos­ság! A föld alatt — ahol szinte aranyrúdnak tűnik minden fadarab, s drágakincsnek minden széngöröngy — nagy ostrom indult a garasokért. Újra és újra felzúgnak a lég­kalapácsok, megindulnak a kompresszorok, működésbe lépnek a szívek — mert a bá­nyászokban a szív a legfon tosabb műszaki felszerelés! — és az agy-gépek, hogy több és jobb, és költségmentesebb fűtőanyagot adjanak az ipar­nak, a vasútnak, és a házi­asszonyoknak. Az ácsolások­nál, a fúrásoknál, a robban­tóanyag és a villanyáram gazdaságosabb felhasználásá­val faragnak le egy-egy fillért, forintot az önköltségből, s az önköltségi milliókból. Ezen munkálkodnak a bányászok, egyénenként, s csapatokban: Nagy hiló Pál, Miklós-Mezei, Dénes-Görög, Papp III. Ist­ván brigádja... és a többiek, íme, néhány csille a sok ezer­ből. Ahol ilyen csillék hordják a fekete gyémántot, ott nem lehet lemaradás, ráfizetés, drá­gább termelés. Ott meglesz a 2,8 millió. Pataky Dezső ni, azt csak akkor szentesítette a nép, ha nyilvánvaló volt an­nak haszna. Ez a nép ihlette Adyt is nem egy verse meg­írására: — „Basahalmától ős Péter- fiáig Ajer pezseg. Ügy hívják gondolat...” ... a gondolat diadalmasko­dott kint a pusztán és bent a városban is. Mert mi más szülte volna máról holnapra ezt a csodálatos változást: a Tisza hűs vizét szállító csa­tornát, a hatszázévesen is új­nak tűnő Debrecent, na meg a hatalmas tábla vetéseket, amik mind mind azt hirdetik mesz- szire, hogy megszűnt a kis parcella, az „enyém” helyébe lépett a „miénk”. Nem először járok Debre­cenben. Most mégis úgy ér­zem, még nem jártam benne eddig soha. A jubileumot ülő város teljesen új képet fest. A gyönyörű Vöröshadsereg útja az eredeti környezetbe nagy­szerűen beleülő modem palo­táival, a színes parkok, vilá­gító szökőkutak, hatalmas .ipari üzemek mind-mind azt bizonyítják, hogy: „... Gőzösön jár már BZ ember ész, S a Délibáb Délibábnak maradni Nem akar már. És ennyi az egész”. Az ország harmadik legna­gyobb városa az ünneplés napjaiban is szorgosan dolgo­zik. A Gördülő Csapágygyár, a Gyógyszergyár és a többi üzem nemcsak a város lakos­ságát látja el munkával, de a környékét is. Bár a Hajdúság­ban más helyeken is létesül­tek ipari üzemek. T tt van a Hajdúnánási Szalmagyár. Ejnye, hát ez meg miféle csodabogár le­het ... — gondoltam, amikor először hallottam róla. Nos, aztán megmagyarázták, hogy ez az üzem tulajdonképpen nem más, mint a régi messze- földön ismert háziipar: a szal­mafonás nagyüzemesítése. Itt készülnek azok az elegáns és főleg praktikus szalmakala­pok, amik a strandon, vagy éppen a szántóföldön olyan célirányos viseletnek számíta­nak. Kosarakat, szatyrokat, papucsokat is készítnek szép és tartós kivitelezésben, ami­ből nemcsak a hazai, de a kül­földi vásárlók is sokat igényel­nek. A szomszéd falu üzeme még ettől is ismertebb Tiszavasvá- riban épült fel a világon első­nek az Alkaloida gyár, amely Kábái János nagyszerű felfede­zésén alapul. Ebben az üzem­ben az érett mákgubókból ál­lítják elő a gyógyszeripar egyik fontos alapanyagát, az ópiu­mot. Aztán a vidék legjelentősebb létesítményéhez érkezünk: a Tiszalöki Hidrocentráléhoz, Mint egy óriás, emelkedik a víz fölé a szürke épületkolosz- szus, amelyből vastag kábele­ken fut az áram valamennyi égtáj irányába. Zúgva dübö­rög át a zsilipen a víz, s ez a hatalmas energia jelentkezik aztán sok-sok kilométerrel odább, mint fénvt, áldást osztó villanyáram. De nemcsak az, áram osztja messze vidékek­nek az áldást, hanem a Keleti Főcsatorna is, amelyik innen indul a Hortobágy, a Hajdúság szomjas földjei felé. Kőrútunk utolsó, immár ha­zafelé vezető szakaszához ér­keztünk. A Hortobágy északi peremén utazunk, és itt is mindenütt az építés lázas tem­pójával találkozunk. Üj gazda­sági központok, majorságok épülnek, amelyek villanyfénye messzire hirdeti, hogy éredemes volt lázadni a „cívis” maradi- ság ellen: — A Hortobágy be­üzent Debrecenbe: „Cívis urak, már holnap dél­előtt Nagy baj lészen.” És ijedt táncot roptak Debrecenben a tatáragy­velők... lVTagv baj persze csak a 11 cívis urakra lett. A dol­gozó nép „friss ájer”-től élet­re kelve, a délibáb csalóka lá­tomása helyett idevarázsolta a valódi délibábot, a tündérker­tet, ami azonban már soha töb­bé szerte nem foszlik. Halasy László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents