Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

1961. augusztus 9., szerda NCPO 18 A© 5 Jól sikerült a füzesabonyi járási szántáverseny SZOMBATON, a kora dél* Utáni órákban rendezték meg a Füzesabony határában levő Csárdatetőn Heves megye első szántóversenyét. A füzesabo­nyi Laskó-patak hídjánál, ahol a Csárdatető bejárata van, hatalmas díszkapu fogad­ta a járási szántóverseny traktoros versenyzőit és az ér­deklődők nagy sokaságát. Egy órakor, a füzesabonyi járás 27 legjobb traktorosa felsorakozott a díszemelvény előtt, hogy meghallgassák Szalay Györgynek, a Füzes­abonyi Állami Gazdaság igaz­gatójának megnyitó szavait. Az igazgató elvtárs sok sikert kívánt a versenyzőknek. 13,10 órakor, nagy izgalmak közepette, megtörtént a sor­solás. A sorsolás a táblák sor­számát tartalmazó cédulák se­gítségével történt. A sorsolás után a versenyzők újra sorba- álltak és meghallgatták a vég ső összefoglaló eligazítást, majd a traktoraikhoz mentek és mindenki megkereste a neki jutó táblát. A verseny­zők a tábla előtt megálltak. A kétvasú ekénél indulók a 1000 méter hosszú és 20 méter széles tábláknál sorakoztak fel. A háromvasú ekével in­dulók a 100 méter hosszú és 30 méter széles táblák elé álltak. Figyelmeztetésre min­denki elfoglalta helyét a ve­zetőülésen. .13,45 órakor zöldszínű ra­kétát lőttek fel, a jelre meg­indultak a traktorok és elvé­gezték az összeszántás első fordulóját. Az összeszántás után a traktorok megálltak és a bírák ellenőrizték az ösz- szeszántás minőségét. Az ösz- szeszántások ellenőrzése után, a szántásokat megszakítás nélkül, egészen a befejezésig folytatták. A SZANTÓVERSENY két órán át tartott. A több száz főnyi néző élénk érdeklődéssel figyelte a járás legjobb trak­torosainak szántóversenyét. 15,45 órakör szállt az utolsó rakéta a levegőbe, ami a ver­seny végét jelezte. Ezután ösz­■ I szeültek az ellenőrző bírák és ; értékelték az eredményeket. I Az értékelésnél a következő fő szempontok voltak a dön­tőek: az összészántásnák olyannak kellett lennie, hogy parlagföld ne maradjon és bakhát sem képződjék az ösz- szeszántás nyomán; a szántás mélysége egyenlő légyen, 24 cm alatt, a tarlót tökéletesen alá kellett forgatni, és egyen­lő legyen a felszín is, hogy ne lehessen barázdákat meg különböztetni, stb. 17,30 órakor kezdődött meg az ünnepélyes eredményhir­detés. Kelecsényi György, a Füzesabonyi Állami Gazdaság főágronómuea, az értékelő bi­zottság elnöke üdvözölte a jó munkát végzett traktorosokat, majd kijelentette, hogy „vára­kozáson felül jói sikerült az első szántóverseny!” Kelecsé­nyi elvtárs ismertette a ver­seny végeredményét, majd át­nyújtotta az alábbi verseny­zőknek az értékes jutalma­kat: a szántóverseny győztes-; Ádám János lett, a Füzes­abonyi Állami Gazdaság trak­torosa, 69,7 pontszámmal. Egy rádiót kapott jutalmazáskép ken. 2. Pásztor József, a bese­nyőtelki Béke Útja Tsz, 69,2 pontszámmal, kerékpárt nyert. A 3. Pásztor András, a füzes­abonyi Petőfi Tsz, 67,5 pont­számmal, karórát nyert. 4 Bojtos István, a Füzesabonyi Gépállomás, 64,7 pontszám­mal, 200 forint, 6. Helgert Ferenc, Füzesabonyi Gépállo­más, 63.6 pontszámmal 200 fo­rint jutalmat kapott. A 7—12 helyezett versenyzők oklevelet és szép márványplakettet kaptak. A verseny többi rész­vevője pedig részvételi okle­velet kapott. VÉGEZETÜL Orosz Miklós, a Füzesabonyi Járási Tanács VB-elnökhelyettese mondott a versenyről értékelő beszá­molót. Kifejtette, hogy a ver­seny megrendezése igen érté­kesnek bizonyult, majd rámu­tatott a verseny folyamán előforduló hibákra. Kérte a traktorosokat és mezőgazdasá­gi vezetőket, hogy a jövőben is ilyen szorgalmasan dolgoz­zanak, mint a füzesabonyi szántóverseny folyamán és az itt tapasztaltakat pedig hasz­nosítsák a munkában. Orosz elvtárs végezetül bejelentet­te, hogy a füzesabonyi járási szántóverseny első három he lyezettje részt vesz a megyei versenyen, amely előrelátha­tólag augusztus 19-én lesz szintén Füzesabonyban. Szigetváry József TÁVIRAT HATVANBÓL Most kaptunk értesítést, hogy Hatvan város termelő- szövetkezetei is sikerrel be­fejezték az idei gabonatermés betakarítását s augusztus 7-én befejezték a cséplést a város területén. Ebből az alkalom­ból Rabecz Lajos, a városi pártbizottság titkára és Hat­vani György, a városi tanács VB-elnöke köszöntötte a vá­ros szövetkezeti gazdáit. Gyilkosság Buffalóban 1000 méter járda már kés?, az artézi kút felújítása folyamatban van Ádácson Az adácsiak szívesen végez­nek társadalmi munkát a köz­ségfejlesztési tervben megha­tározott felújítási vagy új lé­tesítmények mielőbbi elkészí­tése érdekében. Nemrég ké­szült el 1000 méter hosszúsá­gú járda, amelyik a sáros köz­ségben már jó részen bizto­sítja a gyalogos közlekedést. Az adácsiak szívügye a víz, mert sajnos, a községben nincs jó víz, csak az artézi kutak vize iható. Most két régi arté­zi kút felújítási munkálatait végzik megyei költségvetés­ből mintegy 40 ezer forint ér­tékben. A kis Richard Tanger gond­talanul sétált az amerikai Buf­falo City egyik utcáján, ami kor egy csinos, barna hajú, fiatal hölgy lépett hozzá szóba elegyedett vele, Meg­kérdezte a kisfiút, hogy hív' ják, merre laknak és hogy szereti-e a cukrot? A kisfiú szívesen követte a nénit a cukrosbolt felé, majd mikor a hölgy további sétára hívta, elment vele a külváros irá­nyába. A kisfiú azonban hirtelen bizalmatlanná vált a ném iránt és kérte, hogy vezesse öt most már haza. A hölgy azon- zan erre nem volt hajlandó, hanem megragadta a kisfiú kezét, a közeli sínekhez húz­ta, majd ott egy nylon-zacs­kót húzott a fejére, a kisfiú nyakát átkötötte, majd a ful­dokló gyereket az egyik sin melletti oszlophoz kötözte. A nő ezután elmenekült. A kis­fiú azonban át tudta rágni a fejére húzott nylonzacskót, így levegőhöz jutott és segítségért kiáltott. Amikor ráakadtak, már félholt volt a rémülettől. A bufallói rendőrség a megkapott személyleírás alap­ján azonnal hozzákezdett a nyomozáshoz. Egyelőre azon­ban sikertelenül. Nem sokkal ezután a város közelében levő mesterséges tó­ból egy másik kisfiú holttestét húzták ki. A nyomozás meg­állapította, hogy a kisfiú And­iin Eshly, akinek szülei ugyanabban a városnegyed­ben laknak, mint az elő2ő kis­fiú, Richard Tanger. A kis Andrin keze és lába női ny­lonharisnyával volt összeköt­ve. A harmadik áldozat egy kislány volt, Susanna Bene­dict. öt is a vasúti sínek mel­lett egy karóhoz kötözve talál­ták meg, a tettes a kislány száját piszkos rongydarabok­kal tömte be, hogy ne kiált­hasson ... A bufallói rendőrség a nyo­mozás során kihallgatott egy Járókelőt, aki látta, hogy a kis Andrin Eschly-t egy nő erő­szakkal húzta maga után a tó felé vezető úton, de azt hitte, hogy a nő az anyja a kisfiú­nak, aki csupán engedetlen­ségből huzatja magát és ellen­kezik. A kihaligatott járókelő már részletesebb személyle­írást tudott adni » barna ha­jú, lófarok frizurát viselő nő­ről. Ennek alapján a rendőrség letartóztatta Carol Jols-t, aki hevesen tagadott és különböző alibiket hozott fel védelmére Carol Jols 16 éves leány. A buffalói pszichológusok jól Is­merik, mert lelklállapotávsl nem volt minden rendben. A kérdés felmerülhet; vajon mi­lyen körülmények, milyen életformák között kellett él­nie ennek a fiatal amerikai lánynak, hogy tizenhat éves korára lelki egyensúlya de­formálódjék, s ilyen borzal­mas cselekményeket, bűncse­lekményi kísérleteket hajtson végre. f-r) Korszerű, nagyüzemi munkaszervezéssel... A gabonabetakarítás időszakában a munkák rendkívül sókféle változatban jelentkeznek. Különösen sokasodik a munkák választéka a gépesítés előrehaladásával. Most, hogy többféle betakarítógépet, aratógépet, kétmenetes betaka- ritógépet, kombájnt állítottunk munkába, egyre több uni­verzális és szántótraktorral rendelkezünk, mind nagyobb szerepe van a gépi munka korszerű, helyes megszervezésé­nek. A nagyüzemi gazdálkodás, a technika fejlődése, a nagy­üzemi munkaszervezés szükségességét hozza magával■ A sok­féle nyári feladatot csak körültekintő, nagyüzemi munkaszer­vezéssel tudjuk idejében jó minőségben ellátni. A tapasztalat viszont az, hogy a szalmalehúzás és a nyári talajmunkák vontatottan haladnak. Nincs talán elég gép, vagy munkaerő? A kombájn rendkívül sok vonóerőt és kézi munkaerőt szabadított fel. Ezt a vonóerőt és kézi munkaerőt ezekben a napokban a hiányos szervezés követ­keztében nem használják ki. Pedig lenne tennivaló. Itt van elsősorban a kombájnszalma, amelyből még mindig sok a tarlón hever, akadályozva a talajmunkák meg­kezdését és magában hordozza azt a veszélyt, hogy egy viha­ros, esős időszak a szalma igen jelentős részét elprédálja. Hiányzik majd az alom tavasszal, ha a termelőszövetkezetek idejében le nem takarítják, be nem kazalozzák a szalmát. Egy-két traktórvontatta szalmalehúzó 40—80 holdat tud letakarítani naponta. Ez ólyan teljesítmény, amely nem sok mezőgazdasági munkára mondható, s ha ehhez hozzátesz- szűk, hogy a kézi munkaerőszükséglet 1—4 fő, akkor a mun­ka termelékenységét a szalma letakarításában igen jónak mondhatjuk. S mivel a szalma az állattenyésztés fejlesztésé­ben nagy értéket képvisel, nincs mit gondolkodni, amikor a két traktor és az 1—4 kézi munkaerő beosztásáról van szó. Nehezen halad a nyári mélyszántás. Pedig nincs itt vitának helye, mert aki alaposan végiggondolja a nagy­üzemi termelés rendjét, belátja, hogy egyes területektől el­tekintve, a mélyszántást a gabona lekerülte után azonnal meg kell kezdeni. Ehhez van nehéztraktorunk, van hozzá idő — éjjeli, nappali műszakban — és az eső is ritkán veri ki egy-egy órára a traktorokat a munkából. Ki kell tehát használnunk a nyári mélyszántás előnyeit. A korszerű termelőszövetkezeti nagyüzem agronőmusa hasonlít egy sok hangszeren játszó zenekar vezetőjéhez. A kézi munkaerő, fógatos, gépi munkaerő kihasználása az egy­szerre jelentkező 5—6 féle munka azt követeli, hogy alapos üzemszervezést, munkaszervezési megfontolásokkal éljen és ne kövesse el azt a hibát, amit évekkel ezelőtt állandóan elkövettünk, hogy egy-egy újabb munkához csak akkor fogtunk, ha az előző feladatot már elvégeztük. A gépiesített- ség foka olyan, hogy egyldőben többféle munkát tudunk el­végezni, és ezt a többféle munkát — aratás, kombájnolás, behordás, szalmalehúzás, nyári talajmunka — egy időben, megfelelő sorrendben, a nagyüzem adta lehetőségeket és gépeket kihasználva, kell elvégeznünk. tgy követeli ezt meg az idei termés veszteségmentes, gyors betakarítása, a jövő évi magasabb termés megfelelő előkészítése. Esti séta Csirke Ignác éjjeliőrrel I A SARGA I rengeteg, a betonkeverőgépek javában szundikálnak. Hallgatnak a motorok, a gumiszalag sem mozdul, nincs sehol a megszo­kott zslbongás, nem hallatsza­nak a kőművesek szapora ka­lapácsütései. Csak a város kül­di fel életjeleit ide a hegyol­dalra, ahová a járművek fut- kosása, a dohánygyári munka­zaj, mint állandó, egyenletes szélzúgás hallatszanak. Csak néha-néha vegyül a felszürem­lő zajokba egy-egy távoli vo­natfütty ... A várfalaknál húz Putnok felé egy súlyos terhű szerelvény... Az éjszakai vá­ros küldi fel életjeleit ide az egri, Hajdú-hegyi Petőfi utca emelkedőjére, ahol a 74 esz­tendős Csirke Ignác járja kör­be meg körbe a 64 személyes csecsemőotthon emeletes épü­letének piros-téglatörzsét. Megszokott, mindennapos sé­tája ez. Tempós, kimért léptekkel járja be éjszakai birodalmát Csirke Ignác bácsi. Magános ember? Nem, nem magános. Kőrútjain vele tart az éber- szimatú farkaskutya is. — Fiatal jószág — mondja —• mégcsak néhány hónapos, de már nagyszerűen hajt... MASOK. PUHA |jjg*, Ö£ hennek, édes álmukat szövik, s ő százezres, milliós értékek­re vigyáz az éjszakában. Haj­dan cseléd volt, földnélküli részesmunkás, még hét éve is napszámba járt — de elszegő­dött segédmunkásnak egy gyöngyösi építőtelepre. Elein­te földmunkát végzett, gödröt ásott, maltert kevert, s téglát adogatott — aztán éjjeliőrnek tették. Hatodik éve már en­nek. Hatodik esztendeje, hogy éjszakáról éjszakára szolgála­tot tart. Mikor elhal az utolsó kalapácsütés, s a munkások felszedelőzködve szállásukra mennek, délután ötkor ő veszi át a „hivatalt” 6 reggel hét óráig talpon marad. Unalmas így, egyedül az embernek? Nem nagyon érzi az egyedüllétet, a társtalansá- got. Eldiskuráezik a kutyával. Vagy halkan dudorászik vala­mi dalt. Azt, ami éppen eszé­be jut. — Leülni se nagyon szok­tam — magyarázza —, csak addig, amíg új dohánnyal tö­möm tele a pipát... Megaz- lán egyforma kerülőket se csi- lálok. Egyszer itt, máskor ott mukkanok fel. Hogy az esetleg de merészkedő tolvaj se tud- ia kiszámítani szándékomat. 'Tern is volt még arra példa, rogy szolgálatom idején vala- ri lopni próbálkozott volna. Egyszer, igaz, akadt; de po- om értéket, olyan három mé- ernyi gumicsövet emelt el az egyik rakodómunkás. Másnap megkerült az is, mert megis­mertem, fülön fogtam , az ille­tőt. .. HETVENNEGYEDIK ________________ nyúz­za, nyövi el Csirke Ignác bá­csi. Elmúlt felette az idő. Dolgozott a Szerencsi Cu­korgyárban, még fiatalon, hu- szonegy-huszönkét éves fővel. Mint pályamunkás, síneket fektetett, vaspályát épített a Magyar kir. Államvasutaknál. Maga is átélt hasonló élmé­nyeket, mint Veres Péter pá­lyamunkásokról szóló könyvé­ben megírt. Legtöbb időt. mint mezőgazdasági munkás dolgo­zott. Mezőgazdasági munkás — így mondja. S benne fog­laltatnak a napszámos évek, az idénymunkák hónapjai nyárról, nyárra, mikor ara­tott, csépelt, hogy kepét kap­jon. Csirke Ignác bácsi szülő­faluja Mézőtárkány, a füzes­abonyi járás. Elragadó ez az éjszakai han­gulat. De ezt csak én érzem így. Ignác bácsinak nagyonis meg. szokott, szürke, Ámde minden feladatvégzés végső fokon hi­vatalossá nemesedhet. S neki, ez a hivatása. Állandó „ba­golyműszakban” vigyázni, s őr­ködni a társadalmi tulajdon fölött. Esőben, fagyban, hóban, sárban. Melegben és metsző hm degben. Borzongató szél fúj át az építkezésen, összébbhúzza ma­gán a prémes gallérú nagyka­bátot, karjára akasztja botját, megtörni a pipát, s rágyújt, mélyen leszívja a rosszízű füs­töt. Elköszönök, s megyek. Ő rója tovább az utat az épület körül, téglarakások, s deszka­halmok között, várva a köze­ledő hajnalt. Nemsokára elkészülnek a? épület munkálataival, friss va­kolat, festék kerül a téglafa­lakra, csillogó, fényes üveg a beépített ablak-, s ajtókeretek- De. Nemsokára a legifjabb ál­lampolgárok is beköltözhetnek ä csecsemőotthonba. | MINDEZ NEKI, ^cnakfí köszönhető. Hiszen az éjjeliőr s mozgalma« szereplője ar ipítkezésr*’ nap sze­nünk'-- ' ">nek. Dezső ezt kell írni — ad magyaráza­tot Fldla József, az erdőgazda­ság Igazgatója..., s ha ennek a felszólításnak nem tesznek ele­get, utána kell megindítani a további eljárást... Ez a jogi magyarázat, de akik e levelet olvasták, joggal kérdezték: Ki gondolhatja azt komolyan, hogy egy első évé­vel küszködő termelőszövetke­zet, nagy költséggel megépült istállóit lebontja, tönkretéve sok-sok ember munkájának eredményét? Elképzelhető, hogy erre mit válaszoltak a termelőszövetke­zet vezetői..., s miként alakult ezután a „hivatalos levelezés”. Az áldatlan per természete­sen folyik tovább. Eredményte­len minden békítési kísérlet. Az erdőgazdaság területet kö­vetel, a tsz nem akar belemen­ni a cserébe. A mezsgyeper ak­tái nőinek, szaporodnak, s ez nem vet jó fényt két szocia­lista szektor viszonyára, hiszen számtalanszor megegyezhettek volna már, ha elfogadják a já­rási pártbizottság által javasolt megoldást és nem terelik „jogi útra” a tipászói ügyet, hanem az ellenségeskedés, az indula­tok szabadon bocsátása helyett a mindkét félnek igazságos te­rületcserét mielőbb végrehaj­tanák. Akkor az ügynek, a hosszú pereskedésnek csak egy követ­kezménye maradna: levonhat­ná belőle bárki a tanulságot; az ilyen Péter—Pálos pereskedés­nek egyik fél sem látja hasz­nát, hogy az ilyen mezsgyehá­ború nem méltó a ml korunk- ho 7 '-rVrMr-ri törvényeinkhez. Kovács Endre beli földművesszövetkezetnek jutatta, amely a tsz megalaku­lása után lemondott a tanyá­ról, a termelőszövetkezet javá­ra. „A tanya tehát a miénk! — hangoztatják a tsz-bellek... különben sem használta azt az erdőgazdaság a felszabadulás óta.” Nos, ilyen „alapállásból” in­dult a nagy csatározás, amely egymás után szülte az indula­toktól vezérelt leveleket, aktá­kat, a meddő megbeszéléseket, a felesleges útiszámlákat... és még sok más velejáróját az ilyen tartós háborúzásnak. S így terelődött olyan meder­be. s alakult ki olyan légkör a két „pereskedő” között, hogy az erdőgazdaság, amelynek veze­tői és dolgozói Oly sokat tettek már eddig Is a termelőszövet­kezetek gazdasági és politikai megszilárdításáért, akik ma is áldozatos módon segítik a fia­tal, közös gazdaságokat — a kö­vetkező levelet küldték a szent- domonkosi Bükkalja Tsz veze­tőségének; .. A Mátrai Állami Erdő- gazdaság . .. felhívja a címet, hogy a Tipászó tanyai 1 kh 509 négyszögöl területet... 8 nap alatt ürítse ki és adja át az Állami Erdőgazdaságnak.” Képzelhető, hogy milyen felháborodással olvasták e sorokat a termelőszövetkezet­ben, hiszen ezen a területen a járási tanács engedélyével új, háromszáz férőhelyes juhho- dályt és sertésfiaztatót éptet­tek. — A jogi formulák szerint hullámai még ki tudja meddig elérnek, magasra szítva az el­lenségeskedés, a meddő jogi viták cseppet sem kívánatos szenvedélyét. Mindez a legnagyobb dolog­időben, a nyár derekán, ami­kor ezernyi fontosabb feladat jelentkezik, mint egy ilyen mezsgyeper megvitatása. Mi a magyarázata, hogy még­is ily dühődten vitáznak? Talán valami milliós tétel­ről, vagy a falu fele határáról van szó, hogy Ilyen hosszú és elkeseredett harc dúl közöttük? Téved, aki ezt hiszi. Mind­össze az az egy katasztrális hold és 509 négyszögöl terület­ről van szó, a két gazdaság te­rületéhez viszonyítva legfel­jebb egy barázdának felel meg, de fogcsikorgatva küzdenek érte, immár egy fél éve és még ki tudja meddig ... .,. mert a való igazat nehéz ebből az ügyből kihámozni. A Mátrai Állami Erdőgazda­ság fgy érvel: „Tipászó tanya a telekköny szerint az erdészet tulajdona. Szükségünk is van rá, mert erdészházat építenénk oda... de szívesen elcseréljük más, ugyanolyan területért, ha a tanyára a tsz-nek szüksége van...” .. nem vagyunk bolondok saját tanyánkért csereterületet adni az erdőgazdaságnak” — mondják erre a dornonkosiak. Arra hivatkoznak, hogy 1947- ben az erdészet lemondott Ti­pászó tanyáról és azt a Heves Vármegyei Földhivatal a hely­Ki ne emlékezne a régi, pa­raszti életeket keserítő, fiská­lis-zsebeket hizlaló mezsgye- perekre, mikor egy elszántott barázda, vitás parcella miatt Ölre és vérre mentek szomszé­dok, testvérek, örökös harago­sokká váltak az egykori jó ba­rátok. Nem oly régiek még ez emlé­kek ... s nemrégen köszöntöt­tük megszűnésüket a mezőgaz­daság szocialista átszervezése­kor. Azazhogy, mintha korai lett volna ez az öröm... mert való igaz, a bírósági statiszti­ka nemigen mutat mostanában ilyen vérremenő mezsgyevitá­kat, mégis találkozunk még — úgy is mondhatnánk — „a mai viszonyoknak megfelelő” el­szánt mezsgye-pereskedőkkel. Elsőnek talán bemutatják a „pereskedő64 feleket; Egyik vitapartner a Mátrai Állami Erdőgazdaság, amely a telekkönyv alapján a vitát el­indította. A mezsgyeháború másik részvevője a szentdo- jnonkosi Bükkalja Termelőszö­vetkezet, amely a végsőkig ki­tart álláspontja mellett. Kez­detben csak ők vitáztak... A több hónapos csatározás­nak azóta szépen megnöveked­tek a részvevői és békítői. Be­kapcsolódott a termelőszövet­kezet tagsága (közgyűlés, egyé­ni viták), aktivizálva érzi ma­gát az erdészet vezetője, jogá­sza, jó néhány dolgozója, be­vonták a járási pártbizottsá- , got, az ügyészséget, a felsőbb erdészeti szerveket..., s a vita Baráti kapcsolat helyett: mezsgyeháború

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents