Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
1961. augusztus 6., vasárnap HBP01SAQ A pult két oldalán ... mert a pultnak két oldalán vannak emberek, egyik ott túl az eladó, a másik innen — a vásárló. Köztük az asztal, amire leszedik az eladók, s le- szedetik a vásárlók az /rut. Ott túl az áru, amelyik em mindig tetszik, itt a vevő, aki nem mindig jó hangulatban jön vásárolni. Két világ? Dehogy! Éppen hogy nagyon összetartozó a pulton inneni és onnani világ. Igen ám, de a riporter abba a furcsa helyzetbe került, hogy egyetlen hely kivételével mindenütt éppen oda tévedt be, ahol hát igen . .. nincs is pult. Eltűnt. Nem kell megijedni, senki sem vitte el, csak éppen elavult kereskedelmi forma volt a körbefutó, a vevőt az eladótól teljesen elzáró árusító pult, s a haladás megszüntette. A vásárló és az eladó kedves közelségben vitatja meg, hogy hatéves kislányának vajon jó lesz-e a kiválasztott pulóver, vagy: — Tudna mást ajánlani? Hányszor hallja ezt a kérdést már két éve az egri 33-as divatáruboltban Mátis Agnesi Mert hiába lett önkiszolgáló ez a bolt, a nők csak nők maradtak. Mit mond erről a képzeletbeli pulton túli eladó? — Nem cserélném el semmiért a szakmámat! A legszebb dolog a világon, amikor az ember a másik embernek örömet szerezhet. Márpedig itt bőven van rá alkalom. Látná csak, hogy mennyire örül egy-egy fiatal lány vagy édesanya a csinos, jól vásárolt fehérneműnek, vagy más egyébnek. És ebben nekünk is részünk van, mert sokszor kérnek tőlünk tanácsot. Ki azt nem tudja eldönteni, hogy valamiből milyen nagyságút vegyen, ki milyen színűt, ki milyen hosszút. Akkor aztán mi segítünk! — Sötétmintás kendő kéne nekem, kedves! — szaktja félbe a beszélgetést Gál Fe- rencné „nagymama”, ő így jelölte meg a foglalkozását. — Sajnos, nincs sötétmintás kendőnk! — Én még ilyet nem láttam, hát csak a fiatalokra gondolnak? Azoknak csinálják ezeket a kendőket? Mi legyen akkor velünk, régi kendősökkel? — dohogja Gál néni, aztán elégedetlenül távozik. — Ezt nem szeretem — fordul ismét hozzám Ágnes, miközben visszarakja helyére a megmutatott kendőket. — Nem szeretem azt mondani, hogy „nincs”. Pedig még el- elhangzik. — És itt milyen világ van a pult mögött? — kérdem egy másik üzletben Bakos Gyulámét, aki immáron öt éve áll a pult túlsó oldalán. — Milyen világ? — dobja vissza a kérdést — hát.. . " drága! < Ezen aztán mind a ketten | jót nevetünk, mert valóban < drága holmi van a háta mö-< gött, s a pultban elhelyezett < polcokon — mert ez az üzlet, < ahol még van pult —, hiszen < az Ora-Ékszerboltban va- < gyünk. — Ot év nagy idő. 5 Megszerettem l nagyon a szakmát. I Bz emberekkel való foglalko- > zás nagyon érdekes dolog. Jón < a vevő, megy a vevő, s nem is < gondolja, hogy viselkedése, | kérdései, talán még a külseje? is, hogy megmarad a gyakor- i lőtt eladó emlékezetében! < — Nők vagy férfiak vásá-< rolnak inkább? s — Inkább a nők, ha a szám-< szerűséget néznénk, bár ilyen < statisztikánk nincs, de a nők< be-beszaladnak egy kis csecse-< becséért, míg a férfiak csak< akkor jönnek, ha valami érté-s kés dolgot akarnak venni. És< vesznek is! A nők sokkal töb-s bet válogatnak. És még egyet! < Most rengeteg a vásárlónk. s — A kedves vásárló milyent ügyben jár itt és honnan? —> kérdem a válogató fiatal S lányt. ‘ babáról beszélni. De van ám gond is a pult mögött, mert az eladók is érzik, hogy ha valami nincs rendjén. Itt van például ez a zug-helyiség, mert ezt másnak nem lehet nevezni, hiszen itt néha olyan rossz már a levegő, az árut csak itt tudjuk átvenni, akkor alig férnek a vevők, a hétfői és pénteki napról meg beszélni se jó. Egyszerűen nem férünk! Mivel már lehúzták a rácsot, nem találtam vevőt, akivel elbeszélgettem volna, így inkább azon gondolkoztam el, hogy valóban nagyon aprócska ez a hely ahhoz, hogy a gyerekek holmiját mégiscsak nagyobb részben itt szeretik megvenni a szülők. Megszokták és megszerették ezt a boltot. Jó lenne valamerre terjeszkedni! rlo, de ne csak ott járjunk, ahol maradandó holmit vásárol az ember, hanem nézzünk be oda is, ahol sok pénzt otthagyunk, s amit veszünk, abból alig marad meg valami! — Milyen itt az élet? Ugye, mindenki siet? — kérdem Sebestyén Mátyásnétól, a 97-es áruda elárusítónőjétől. — Változatos, érdekes. Jobb, mint az igazi pultos helyen, mert itt a vevők nem olyan türelmetlenek, hiszen nem kell várniok csak egyetlen helyen, a pénztárnál. — Van-e kialakult véleménye a vevőkről? — Nem is lehet ilyet kialakítani, mert az emberek, a vásárlók és az eladók is annyifélék, ahányan vannak. Az a véleményem, hogy az emberek szeretnek jól, mind jobban élni, és a bolt forgalma egyre növekszik. És a vásárlónak, ifj. Marsi Lászlónénak mi a véleménye a pult innenső oldalán? — Szeretem az önkiszolgáló boltot, de nem ilyen zsúfolt és pici helyen, ahol egyszerűen alig fér az ember — mondja és máris siet kifelé, mert a kicsi lányát kinnhagyta, nem fért már be, any- nyian voltak a délutáni csúcs- forgalom idején. Nos, végigjártunk néhány pulton innen, pulton túli világot, s mint mesében a gyalogló szegénylegény, leszűrhetjük a gazdag következtetést, mindenütt pozitív panaszok hangzanak, mert pénz. van, áru van (kendő!) az emberek enni is, öltözködni is szeretnek, s az önkiszolgáló rendszer egyre nagyobb arányú bevezetésével a vásárlóknak és eladóknak a világa is közelebb kerül egymáshoz, s a kereskedelem gyorsabb, lüktetőbb életet él. Cs. Adám Éva Az Északi sark földrengéstérképe Szovjet szeizmológusok arra a következtetésre jutottak, hogy az Északi-sarkon a földrengések fő fészkei a Lomonoszov víz alatti hegység vidékén vannak. Ezt a hegységet szovjet tudósok a háború utáni években az Északi-Jeges-tengerben fedezték fel. A pulkovói földrengésjelző állomáson elmondották, hogy az expedíciós anyagok elemzése alapján összeállították az Északi-sark földrengés-fészkeinek térképét. E térkép lehetővé teszi, hogy a kiterjedt északi-sarki térségeken részletesen tanulmányozzák a földrengések kialakulását. Megállapították, hogy az Északi-sarkon évente átlag több tíz, különböző erősségű földrengés megy végbe, de számuk egyes esztendőkben eléri a 150—200-at is. Wroclaw 2500 éves Lengyel tudósok Wroclaw környéki ásatásoknál egy ősi erőd és emberi települések maradványaira bukkantak, amelyekről megállapították, hogy i. e. 500-ból származnak. A feltárt település nagyságából arra lehet következtetni, hogy a mondott időben vagy ezer ember lakhatott ezen a helyen. Ez tehát azt jelenti, hogy Wroclaw városa az eddigi felfogással ellentétben, nem ezer, hanem már 2500 esztendős. A lengyel hatóságok elhatározták, hogy rekonstruálják a régi települést és múzeumot létesítenek ezen a helyen. Ssiicsi X-es akna d A szűcsi X-es akna szakszervezeti bizottsága egynapos kirándulást szervezett a Bükkbe. Ezen a kiránduláson 120 dolgozó vett részt. A részvevők megcsodálták a hatalmas „kőbálványokat”, amelyek útjuk nagy részét alkották. Lillafüred határában verték le sátorfájukat, ahol a gazd- asszonyok — akik már jóval előbb megérkeztek — „terített Jól sikerült Sa névadó ii A felszabadulás előtt a község élete, hangulata, fejlődése a helyi püspöki uradalom tisztviselőin múlott és alakult. A község lakosainak, ha tetszett, ha nem, a templomba és egyéb egyházi szertartásokra kötelező volt eljárniuk. Ez a kötelező egyházi hangulat mély nyomot hagyott a község dolgozóiban is, még a fel- szabadulás után is. A község vezető kommunistáinak sokat kellett küzdeniük ezekkel a nézetekkel szemben, s e küzdelem eredménye, hogy ebben az évben sikerült megtömi a jeget Volt egy társadalmilag megrendezett, pap nélküli temetés, amelyre feltűnően sokan eljöttek és még elismerően nyilatkoztak a „szertartás” le- | bonyolításáról. A közelmúltban az első gyermek névadó ünnepségére is sor került, Farkas Károlyné és Farkas Károly sarudi lakosoknak leánygyermekük született, a kis Juditka a sarudi társadalmi anyakönyv első sorszámát kapta. Az ünnepséget a községi tanács feldíszített termében rendezték meg. Szép számmal vettek részt az ünnepségen a község lakói, részt vettek az úttörők és képviseltette magát a KISZ is. Az ünnepi beszédet a községi VB-elnök mondotta. A különböző társadalmi szervek és a tsz ajándékkal halmosdák el az újszülöttet, utána megvendégelték az ünnepség részvevőit. Augusztus 19-én nagy ünnepség, KISZ-esküvő lesz Sarudon. Pásztor Endre Egy összegyűrt papírlap . .. — avagy a munkavédelmi őrjáratok tapasztalatai /jszegyűrt papírlap... ez ^ így önmagában nem sokat mond. De azt a papírlapot a munka- védelmi őrjárat őrség-naplójából tépték ki, s a lapon írás volt, feljegyzés az észlelt hiányosságról: „...nincs földelve a villanyfúrógép ...” Az ügyeletes villanyszerelő, akinek kötelessége lett volna a hiányosság megszüntetése, az intézkedés végrehajtása helyett a bejegyzés nyomát próbálta eltüntetni, az Írásos bizonyítékot; a feljegyzést tartalmazó papírlapot kitépte a naplóból, s azt összegyűrve a bánya egyik vágatában ... eldobta. Meghökkentő és elgondolkoztató „tett”. Aki ezt a „tettet” elkövette: Stanczel Ottó, az Egercsehi Bányaüzem egyik villanyszerelője. Fegyelmileg vonták felelősségre az őrség-napló lapjainak megcsonkításáért. Miért tette? Hiába is keresnénk a lélektani rúgókat, az indítékait annak, hogy miért tépte ki az ő munkáját elmarasztaló bejegyzést a munkavédelmi őrjárat szolgálati könyvéből. Egyetlen okot, indítékot sem találnánk, ami őt felelőssége alól felmenthetné. Mert nem pusztán „gyerekes” meggondolatlanságról van itt szó, mégha oly komolytalannak is tűnnék ez az egész „ügy”. Talán azt hitte Stanczel villanyszerelő, hogy a bejegyzés egyszerű eltüntetésével megszünteti magát azt a tényt, hogy „nics földelve a villanyfúrógép”? Arra is gondolnia kellett volna akkor, hogy kötelessége elmulasztása miatt könnyen súlyos kimenetelű, vagy éppen halálos baleset okozójává lehetett volna, ha a robbantólyuk fúrása közben a szénfalnál erős áramütés éri a mitsem sejtő bányászt. Szerencsére ez nem következhetett be, mert a munkavédelmi őrjárat tagjai észrevették a bajt, figyelmeztették a bányászokat, s megfigyelésüket az őrség-napló lapjain is rögzítették. Az Egercsehi Bányaüzemben az első félév során — az elmúlt év hasonló időszakához képest — szinte megkétszereződött a baleset. A baleseti statisztikában duplájára nőtt a sérülések, a balesetet szenvedők száma. A balesetek között volt egy komolyabb is... ... Három bányász dolgozott együtt az egyik munkahelyen, mikor a szénfalból leszakadt egy lenyírt”, több mázsás szándarab, s az egyik bányász lábát az ácsolat, s a kaparószalag közé szorította. A végső eredmény: amputálni kellett a bányász sérülést szenvedő lábát; a bányász örök életére rokkant marad. Csehszlovák mintára szervezték meg Egercsehiben is — mint az Özdvidéki Szénbányászati Tröszt valamennyi üzemében; — a munkavédelmi őrjáratot. Épp a balesetek megelőzésére. Ilyen hiányosságok, lazaságok, rejtett veszélyforrások felderítésére, amelyből balesetek származ(HaFidwÚL előtt hatnak. A cél, az indok, ami szükségessé tette az őrjáratok szervezését, kézenfekvő: óvni s megvédelmezni a legdrágább értéket — az emberi életet. S aki ezt nem veszi komolyan, lehet-e más jelzőkkel illetni, mint azzal, hogy cinikus, nihilista és önző, anti-kollektív érzelmű, csak magára gondoló, másoknak ártó?! — Széleskörű társadalmi megmozdulásra van szükség a balesetek megelőzésében — mondta Varga Lajos főmérnök elvtárs, az Egercsehi Bányaüzem műszaki vezetője. A munkavédelmi őrjárat ilyen széleskörű társadalmi megmozduláson, összefogáson alapszik. Az őrjáratban szinte mindenki helyet kap, folyamatosan mindenkire sor kerül egyszer. Kívánja tehát ez a poszt a legnagyobb fele- lősséget, mert akik megbízást kapnak, mások életére vigyáznak. Az őrség-naplóba kell, hogy bevezessenek minden észlelést. A szakszervezetnek kell ellenőriznie a munkavédelmi őrségek munkáját; s azt, hogy mennyiben hajtják végre az illetékes aknászok; vagy szakipari munkások az intézkedési utasításokat. A szakszervezetnek kell odahatni, hogy ne történhessenek, ne fordulhassanak elő felelőtlenkedések, mint például az őr- ség-napló megcsonkítása. Szigorú és határozott következetességre van szükség. Másképp nem vehetjük fel a küzdelmet a balesetek megelőzésére; másképp nem várható komolyabb eredmény ebben a társadalmi harcban; Pataky Dezső 47,9 Celsius fokos vizet találtak a recski kutatófúrásnál Lassan beesteledett. A vár fölött kigyúlt az első csillag. Almosán pislogott a lebukó Nap után, talán még a szemét is megdörzsölte, s mint akinek semmi dolga sincs, nyugodtan nézegetett lefelé. Legelőször engem pillantott meg, elvigyo- rodott finoman, jól nevelt csillagvigyorgással, aztán rákönyökölve egy álldogáló felhő- foszlányra, leszólt. Hangja vidám, de kissé rekedt az egész napi alvástól. — Mi van? — kérdezte. Kissé meghökkentem. Ö barátságosan vállon veregetett. — Tudod, öregem, mostanában nagy idők járnak miná- lunk. — Aha... — mondom buta képpel. — Van benne valami. — Igyekeztem a hangomnak nyugodt, köznapi csengést adni. — Nagy idők járnak nálunk ;— ismételte, aztán rágyújtott. Több füstkarikát kiengedett, majd sóhajtva leverte a hamut. — Mert tudod — folytatta — nem mindennapi dolog az, elegendő lenne egy modem üdülőtelep létesítéséhez, csak még a víz belső nyomását kellene segíteni, hogy felszínre törjön, ugyanis csak 19 méterre a föld felszíne alatt jön fel a víz. A fúró munkásai állandó „kanalazással” akarják elérni, hogy a tiszta vízréteg felől az iszapos, sűrű réteget, ami lényegében visszatartja a feltörést, leválasszák A tisztítási munkálatokat a hét keddjé* megkezdték. — Izsóid Katalin vagyok, s most csak vendég a pult innenső oldalán, mert magam is eladó vagyok az egercsehi élem: szerboltban! No, ezt jól kifogtam, gondolom, mert nem tudom, hová soroljam, innen vagy túl való? Döntöttem. Most vásárol, tehát innen való! — Hol érdekesebb? A pulton innen vagy a pulton túl? — Ha eladok, az az érdekesebb, ha veszek, az is érdekes. Nehéz lenne dönteni. Most például nagyon örülök, hogy nem eladom, hanem megveszem ezt a kis kínai pénztárcát! Gyalogolok tovább, keresek egy másik boltot, ismét csak Egerben. Megvan! Ez is nagyon szép, ez is nagyon fényes, hívogató hely! Ki van a pult mögött? S ki vásárol innen? Veres Sándorné filigrán termetével éppen beleillik a sok törékeny ajándéktárgy közé, mert az Ajándékboltba jöttem el. — Pult az már nincs. Jobb is, mert ide a vevők általában tanácstalanul jönnek. Mindössze annyit tudnak, hogy valamit venni akarnak, ami ajándék. Aztán lassan sor kerül ránk, elmondják, hogy esküvőre a vőlegénynek, ajándékba a kislánynak, ajándék a nagymamának, ajándék külföldre. De mi? Ez a íő kérdés. Aztán elkezdünk együtt keresgélni, s mire megtalálj uK a kívánt holmit, úgy érzi a vevő, hogy ÉPPEN ezt kereste. Prokaj Jánosné most jött EgerszólátróL — Valami szép ajándék kéne kisgyereknek! Na, ugye! Itt is van a kérdés. Válogatnak, nézelődnek, végül nem vesz semmit az asszony. — Nem tetszik semmi? — érdeklődöm. — Dehogynem! Hát nem is akartam én még most megvenni, először csak szétnézek! — világosít fel a vásárlás „tudományáról” Prokajné. — Majd bejövünk a komaasz- szonnyal, mert több szem többet lát, ugye? Hát igen. Ez igaz, és az is igaz, hogy az eladónak nagyon türelmesnek kell lennie. — így van? — Szögezem a kérdést az Anyák boltjában Halmai Ernőnének, aki már hat éve van itt a boltban. — így bizony. Sokféle eladó van, de sokféle vevő is. Van olyan is, akinek a világon semmi nem jó, mindig mást akar, mint ami éppen van. De a legkedvesebbek a kismamák, akik amolyan büszke érzéssel hívnak segítségül a vásárlásnál, hogy szinte érzi az ember, mennyire jólesik nekik a kiselső űrrepülő. Ma a világ leghíresebb embere. Olyan, mint annak idején Columbus, aki felfedezte Amerikát. — Amerika... — biggyesztette lé a száját a csillag. —; Hát öregem, röhöghetnékem, van, ha rájuk gondolok. Több-; szőr láttam egy-egy kis mű-; holdat, amint felugrott, és ug-\ rás közben bedöglött. Nem jól', csinálják. ; — Az lehet — mondom. Mi', nemsokára elérjük azt az időt,', amikor hozzád látogatunk el,', körülnézünk a bolygókon. ök‘, meg csak — ahogy mondod —; ugrálnak. ; — Hát gyertek, öregem. Szí-', vesen látlak. Te is jössz? ', — Én!?!? Huhú!... Nálam', még messze a lehetőség... ; — Te! — szólt közbe a csil-', lag —, nem azzal a lánnyal', szoktatok engem nézni? — De... — mondom meginü buta képpel. — Na, akkor menjél. Sze-\ vasz. — Elfordult, kezet fogott< az egyik mellette feljövő csil-', laggal, aztán elmentek o; Szféra-presszóba... Kátai Gábor ; (Tudósítónktól.) Amikor a vas fúrótorony részeit szállították a recski határba, a község lakosai mindjárt valamiféle meleg vízről kezdtek beszélni, arról a vízről, amit a jól értesültek szerint az 1930-as években már egyszer megtalálták, de lebetonoztak a határban. A nagy érdeklődéssel várt fúrást egyelőre befejezték, mert a szerződésileg vállalt mélységet elérték, ahol 47,9 Celsius fokos vízre bukkantak a fúró munkásai. A kút vízhozama [olgosói a Biihiiben asztallal” várták a kirándulókat. Reggeli után Görömböly- tapolcára mentek strandolni, ahonnan nehezen lehetett elhozni a társaságot. Lillafüredre való visszatéréskor megnézték a nevezetességeket, a vízeséseket, az István Cseppkőbarlangot, a Palotaszállót és . még csónakázásra is jutott idő a Hámori tó vizén. Soós Erzsébet írudon az első ín népség hogy eljön hozzánk tőletek egy jópofa kis kerek csillagocska — az embernek kedve volna megsimogatni —, megnézeget minket, aztán körülszaladgál a Földetek körül. Szép dolog ez. — Aha — mondom, most már értelmesebben. — Tudod a technika, az emberi ész nagysága ... — Ügy ahogy mondod. De — folytatta — a múltkor egy kicsit szokatlan dolgot láttam. Én még fiatal vagyok, alig fél- milliárd éves, de már megértem egy pár jégkorszakot ahhoz, hogy a megszokottban észrevegyem a szokatlan. Mondom, a múltkor láttam egy szputnyikot. Nagy volt, szép volt. De most jön a szokatlan. Egy lyukat láttam az oldalán, és azon keresztül egy olyanforma alakot, mint te. No... nem olyan soványát, csak hát... szóval.. 4 egy ember ült benne. — Ja! Igen — mondom — Gagarin. — Ismered? — kérdi. — Ot mindenki ismeri. Ö az
