Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

1961. augusztus 29., kedd NÉPÜJSÍG 5 Most a% üzemszervezésen a sor A Munkaügyi Minisztérium legutóbbi kollégiumi ülése megállapította, hogy az MSZMP Politikai Bizottságá­nak szeptemberi határozata Után tett intézkedések ered­ményesek voltak, a termelé­kenység emelésének, a gazda­ságos termelésnek sok tarta­lékát tárták fel üzemeink. Heves megye iparvállalatai­nak első félévi teljes terme­lési értéke 25,6 százalékkal több volt, mint az előző év hasonló időszakában, örven­detes tény, hogy a termelés növekedése 59,5 százalékban a termelékenység emelkedésé­ből származott. Vajon elégedettek lehetünk, megtettünk mindent, ami kö­telességünk volt? Kétségtele­nül, az eredmények szépek, de a legtöbb helyen csupán a kezdeti lépéseket tették meg. Az év második felében foko­zott tevékenységre van szük­ség. Jobban, nagyobb körülte­kintéssel és ésszerűbben kell gazdálkodnunk. Országos átlagban a munka­napfényképezések mintegy 10 —25 százalékos kiküszöbölhe­tő veszteségidőt tártak fel. Megyénk üzemeiben is meg­állapították a gépállásokat, a különböző címen felmerülő veszteségidőket, de több vál­lalatunknál az adatfelvétele­ket nem követték megfelelő intézkedések. Sok vezető a normafelülvizsgálást tartotta fő feladatnak. Fontos és nagy munka volt ez, de csak első lépés a kijelölt úton. Elen­gedhetetlen követelmény, hogy a munkanapfelvételek, a kapacitás- és a létszámvizsgá­latok után az adatokat terv­szerűen elemezzük és minde­nütt célszerű üzemszervezési intézkedéseket tegyünk. Ha eddigi sikereink, a jól végzett munka eredményeként meg­elégedettség uralkodna el, ak­kor 10 hónapos munkánk ered­ménye veszendőbe menne. Üzemeinkben még mindig gok az álló gép, az éjszakai műszak termelése kevés. Ezek a tények a vezetés gyengesé­geire, szervezetlenségre mu­tatnak. Űj gyárainkba kor­szerű gépparkot szereltek be, másutt is kaptak modem gé­peket, de az anyagmozgatás korszerűtlen. Felesleges, hosz- szú utat tesz meg az anyag a nyersanyagraktártól a kész­áruig, ezzel lassítja és egyben drágítja a termelés önköltsé­gét. A Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban türelmes pontos mérésekkel megállapí­tották, hogy az arató-cséplő kombájn hajtómű tengelye 2225 méter utat tett meg gyár­tás közben. A G—35-ös traktor fogaskereke 18,5 kilogramm és ez az alkatrész nemrég még 1980 métert vándorolt a mun­kapadok között. Közben hány­szor emelgették, mennyit vár­tak rá? És éveken át meny­nyibe került.a felesleges bel­ső szállítás? Erről fogalmat alkothatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a 2225 méteres szállítási utat 1000-re, az 1980 méterest 1300-ra sikerült csök­kenteni. Természetes követelmény­nek tűnik, hogy mérni, szá­molni kell. Ismerni kell az üzem szervezettségi fokát és ennek kiértékelése után üzem- szervezési, gyártástechnológiai intézkedéseket kell foganatosí­tani. De sokszor a helyes kez­deményezések zökkenőkkel járnak, vagy kudarcba fullad nak, mert a műszakiak és a munkások nem, vagy nem eléggé értik a módosítások célját és jelentőségét. A fe­lettesek, az „okosak” molesz- tálását látják benne, mások meg úgy gondolják, hogy a változtatások nekik csak fe­lesleges nyűgöt jelentenek, zavarják a begyakorlottságot, keresetcsökkenéssel fog járni. Több helyen arra hivatkoz­nak: nem érünk mi rá ilyen „apróságokkal” törődni. Anyag, szerszám után járunk, hogy ne legyen fennakadás a ter­melésben. Persze, ahol a mű­vezető, vagy az üzemvezető végzi a diszpécseri teendőket, ott valóban nem jut idő arra, hogy elemezzék a munkaidő­veszteségek okait, a géppark kihasználási mutatókat, figye­lemmel kísérjék az újítások és a műszaki fejlesztési tervek megvalósulását, nyomon köves­sék a szükségszerű technoló­giai módosításokat. Pontosan fordított a hely­zet. A részletes adatok isme­retében el kell készíteni a gyártás pontos „menetrend­jét”, vagyis részletes műveleti előírásokat kell adni, hogy tervszerűen és gazdaságosan dolgozhassák az üzem. Ha ezt biztosították, akkor nyu- godtabban gondolkodhat és dolgozhat a művezető, főmér­nök és az igazgató, jut ide­jük a „holnap” feladatainak megoldására. Pedig foglalkozni kell üzem- szervezési problémákkal és | Ami sok, az sok! A lapok hírt adnak arról, hogy a franciaországi Saint Tropezben, az „előkelő világ” kedvelt fürdőhelyén, az ízlés­telenség már szinte nem ismer határt. Az utóbbi időben „köl- dök-szépségversenyf’ rendez­tek a fiatal hölgyek között és általánossá vált az a divat, hogy rövidnél rövidebb bikini fürdőruhában sétálgatnak az utcán. A városi tanács harcot indí­tott a nem megfelelő öltözék ellen és rendeletileg kimondta, hogy a városka területén a fürdőruhák felett köpenyt kell hordani. A rendelet ellen vétő­ket 400 frank büntetéssel sújt­ják. Hogyan fürdőztek dédapáink és dédanyáink ? A díeppei múzeum érdekes kiállításon mutatja be, hogyan fürdőztek az emberek 100 esz­tendővel ezelőtt. Életnagysógú viasz-„manekéneken” láthat­juk az 1861—1961. között hor­dott fürdőruhákat. A kiállítá­son eredeti okmányok is szere­pelnek, amelyeknek tanúsága szerint 1578-ban III. Henrik francia király is Dieppebe járt sebeit gyógyítani. Dieppe egyébként a korábbi évszáza­dokban speciális kutyafürdő­ként volt ismeretes, itt gyó- gyíttatta kedvenc kutyáját IV. Henrik is. Még érdekesebbé teszi a lát­nivalókat, hogy az egyes kor­szakok szerint csoportosított kiállításon a korabeli divatos fürdő-muzsika dallamai is fel­csendülnek. tákócxi Tsx-böl tudtuk, ebben az évben 564 hold szőlő szedését kell a ta­goknak elvégezni, amiről 92 vagon termést várnak. Ennek 80 százalékát, 75 vagont szer­ződtek' le a Gyöngyös—Eger vidéki Állami Pincegazdaság­gal, amelyet szőlőben szállíta­nak majd le. A szüret ideje alatt — amelyet előreláthatóan október elején kezdenek meg — 250 szedő végzi majd a munkát, és az elkészült szüreti ütemterv szerint 27 nap alatt be is fejeznek. Szélesedő útszalag Kiugró sziklaoromról, apró fennsíkokról fehér, keskeny szalagnak tűnik a Mátra olda­lában kanyargó szerpentinét. Mintha szeszélyes kézzel húz­tak volna krétavonalat az er­dő zöld mezőjébe. Fentről ap­ró bogaraknak látszó autók most helyenként lassítanak, figyelmeztető táblák bukkan­nak gyakorta elébük: vigyá­zat! Útépítés, öt kilométer „sebességgel” döcöghetnek az­tán a munkába vett szaka­szon, de azzal a tudattal, hogy mire legközelebb erre járnak, talán már sima aszfalton gu­rul majd autójuk a festői hegyvonulaton. A remény megalapozott. Az Egri Közúti Üzemi Vállalat kettes számú üzemegységének dolgozói a sziklákkal, a csípős mátrai széllel, vagy a tikkasztó me­leggel dacolva, távol a lakott helyektől munkálkodnak itt, hogy mielőbb kész legyen az út egészen Galyatetőig. Ut ugyan eddig is volt, de hogy mennyire ráfért a kor­szerűsítés, szélesítés azt az er­re „furikázó” sok ezer gépko­csi vezetője tudja legjobban, éles, beláthatatlan kanyarok keskeny útsáv, veszélyes pad­ka, gyakori omlás . /. megany- nyi veszély várta őket a hosz- szan kanyargó szerpentinen. Most szélesebb lesz az út, jó 6ima burkolattal látják el, öröme lesz benne motorosnak, autósnak egyaránt... de még várni kell. Hogy mennyit? Az építőmunkások szerint ez nem rajtuk múlik, s hogy bebizo­nyítsák, meginvitáltak egyik munkahelyükre, ahol a Várko- nyi-brigád tagjai birkóznak a köves talajjal. A hegy oldalában ügy meg­állnak itt az emberek, mintha mágnes lenne bakancsukban, pedig ahány csákányütés, any- nyiszor csendül itt meg a kő a szerszám ütésétől, máskor meg „gellert” kapva majd elszáll a csákány, kell ide az ügyesség, hogy le ne csússzék mindunta­lan az ember a sokszor öt mé­ternél is magasabb árokpart széléről. Ez még csak „istenes” hely — mutatnak körül a rendület­lenül csákányozó tamaszent- máriai útépítők —, de itt is minden kopog a kőtől — pa­naszkodnak a kemény talajra, a nehéz munkaviszonyokra, pedig már megszokták, régóta de talán a legnehezebb — nem csoda, ha nem készül el egy­két hónap alatt. Ez évben csak a vizes maka- dám hengerezés meg a föld­munka készül el..’. A felületi kezelés csak jövőre követke­zik — dobálóznak a szakkife­jezésekkel, miközben az útépí­tés menetrendjét ismertetik. Erezni a hangjukon, hogy ezt, a munkát nemcsak ismerik, de minden nehézsége mellett sze­retik is. Ezért vannak itt csa­ládjuktól távol, a szeszélyes Mátrában, ahonnan csak he­tente egyszer kerülnek haza, ezért vállalják a barakkéletet, a száraz kosztot vagy a gyako­A Várkonyi-brlgád a megszámlálhatatlan mátrai kanyar egyi­két „egyenesíti.’* ai István működésbe hozza vibrá- ítő munkásoknak; rövid percek az út padkáját. ri paprikáskrumplit... és nem veszítik kedvüket „távol a ci­vilizációtól” — az erdőrenge­teg közepén. Nehéz munka az övék. A gépek is keveset segítenek. Igaz, talicska helyett sokszor autó hordja el a lefaragott „hegyoldalakat” és gyakorta felveri az erdő csendjét a Sza­lai István vezette diesel-vibrá­tor is, de kevés ez ahhoz ké­pest, ami munkát kézzel, izommal végeznek el a gályái út építői. Segít persze a robbanóanyag is, mert időnként csődöt mond a csákány. Mint látogatásunk­kor is... Ilyenkor Pista bá­csira vár a brigád, aki a köze­li kőbányából jön robbantani a legmakacsabb sziklákat. Most is „lövés” készül. Ká­sa Józsi már a szomszédos ka­nyarban megálljt parancsol az autóknak. Piros zászlaja ve­szélyt jelez minden arra járó­nak. Be kell húzódni egy nyesés” mellé, hogy közelről láthassuk, miként röpíti szét a kemény sziklát a robbanás ereje. Biztos helyről csodáljuk a lőmester hideg nyugalmát, amint sorra gyújtogatja a zsi­nórokat, már sercegve égnek, de még ott járt közöttük, szin t te megsimogatja, igazgatja,? majd kimért léptekkel fede-S . zékbe vonul. A közeli átereszt beton védelme alatt számolja a\ fülsiketítő dörrenéseket. egy... kettő... hat... hét... — Elment mind a hét — ki- < áltják örvendezve az útépítők, < s kiáltásukba erős csörrenésekt vegyülnek; a magasbaröpített? szikladarabok szántják fel az? avart a robbanástól remegő \ fák tövében. Mire felocsúdunk már ismét; lapátra kaptak a tamaszent-l máriaiak. A robbantás csak! néhány percre szabta a pihe-; nőt... a munka sürget. Vár­ják a jó'utat a Mátra gépesí­tett vándorai. Az építők újra nekilendül-; nek, s ámint haladnak előre az; éles kanyarok lágy ívvé szeli-; dűlnek, s a hegycsúcsról jól; látni, szélesebb lett az út fe-; hér szalagja az erdő rengete gében. Kovács Endre — NEGYVENNÉGY holdon termelt ebben az évben zöld­paprikát a tarnabodi Tárná- gyöngye Tsz. Az öntözéssel nevelt paprika holdanként átlagosan 150 mázsa termést adott. A tsz kertészetében most 10 hold tarlón karfiolt nevelnek, ugyancsak öntözés­sel, s ebből is jó termés ígér­kezik. A Hevesi Gpitö és Javító Ktsz eladásra felkínál kis- és nagyméretű új boroshordókat 6—7 hektoliterig, literen­ként 2,35 forint, 1—2 hekto­literig, literenként 3,40 fo­rint, plusz kereskedelmi árrés. Hírek ax egri I Az egri Rákóczi Termelőszö­vetkezetben ma estére fejezik be 20 hold burgonya szedését, s holnap reggel hozzálátnak 5 hold cukorrépájuk szedéséhez is, amelyet a hét végére sze­retnének befejezni. A cukor­répát folyamatosan szállítják a „felnémeti” vasútállomásra, ahonnét a Selypi Cukorgyárba irányítják majd. A termelőszövetkezetben napjainkban már egyre több szó esik a szüretről, a szüreti felkészülésről. Mint Gyúró Lászlótól, a tsz elnökétől meg­Messze remeg a föld, amikor Szál torát, amely nagy segítője az útép alatt ledöngöli birkóznak itt a kővel jó száz- íatvanan a szétszórt munka- íelyeken. — Ez az ország második leg- íagyobb útépítési munkája — olyan tennivaló is, amelyre nyugodtan vállat ránthatna: ez ugyan nem az én dolgom... Bejön reggel, még jó korán, hogy egy kicsit tanuljon is — most jár a jogi egyetem má­sodik évfolyamára —, meg át­nézzen néhány fontos iratot, s aztán indulna „végrehajtani a tervet”. N. J.-né, aki Lő­rinciből jött be a tanácselnök­höz, azonban mit sem tud ezekről a tervekről, neki egyé­ni terve a legfontosabb, saját gondja-baja a legégetőbb. A férje tbc-szanatóriumba ke­rült, gyerekek otthon, becsü­lettel dolgozott a szövetkezet­ben, de most pénz kell, sürgő­sen és szeretne a gyártási idényre bejutni a Hatvani Cukorgyárba. A szövetkezet nem engedi, a cukorgyár meg ezért nem veszi fel... Varga János intézkedik, be­szél a szövetkezet vezetőségé­vel. a cukorgyárral... S ez leg­alább egy óra. De a Lőrinci­ből bejött asszony sorsa rend­bejött. S ez legalább száz órát is megér. V agy: baj van a paradi­y csőm szállításával, nin­csenek ládák. Hát ehhez az­tán végképpen mi dolga a já­rási tanács elnökének? Csak­hogy a járás országosan is az egyik legnagyobb paradicsom­termő terület: népgazdasági, de helyi, szövetkezeti érdek is, hogy ne legyen itt fennaka­dás. Varga János tehát újra telefonál, kiutazik személye­sen, intézkedik és megindul újra gyors ütemben a paradi­csomszállítás. Igazságot kell tenni férj és feleség között, igazságot az egy házban lakók között, akik sehogy sem fémek meg egy­más mellett. Munkahelyet kell keresni egy fiatalembernek, hogy el ne zülljön, személyi sérelmek, óhajok, vágyak, vagy egyszerűen tervék, el­gondolások kerülnek nap mint nap hallatlan gazdagságban az elnöki íróasztalra, amelyben legalábbis illik intézkedni, amelyeket orvosolni kell, vagy megvalósítani okos do­log. Az emberi sorsok közvet­lenül körülfolyjék, körülöle­lik ezt az embert, aki néha tizenkét-tizennégy órát dolgo­zik, s amellett arra is igyek­szik időt szakítani, hogy ta­nuljon és másféléves gyerekét járni és beszédre tanítsa... — Ez is nagyon fontos fel­adat — mondja nevetve és 5 csodálkozik legjobban, ami­kor azt mondom, hogy mind­ez bizony sok, nagyon sok... — Á, miért volna sok... Mindnyájan ezt csináljuk, ez i hivatásunk, ez a kötelessé­günk... Czázak és ezrek sorsát ^ hordja emlékezetében, i a hivatali kötelességen túl, ímberi, kommunista felelős­iéggel intézkedik nap mint lap az é'mberek, a választók cis ügyeiben is. Mert tudja, íogy csak a kívülállónak „ki- :si” az ügy, akit érint, annak i legfontosabb, az egy kissé >aját dolgán keresztül is méri i tanács, az állam munkáját. ■»- Érdemes volna naplót /ezetni a tanácselnök egy nap­áról — mondom búcsúzóul. — Minek... Nem lenne ér- lekes — nyújt kezet a búcsú- áshoz. Én art hiszem: érdekes enne! (gyurkó) A kérdés első pillanatrí ^ meglehetősen naivnak, majdhogynem ostobának tűn hetett Varga János elvtárs, i Hatvani Járási Tanács elnöki számára. — Mi a dolga egy tanács elnöknek? — Hogy micsoda? — kér dezett vissza kissé értetlenü és talán kissé gyanakodva is vajon nem gúnyból tettem-e fel ezt á kérdést. Éppen telefonált, amikoi beléptem a szobájába és mosl itt ülünk egymással szemben már a kérdésre tett kérdés is elhangzott, én őt várom hogy válaszoljon, ő rám vár Néhány pillanat is eltelik míg végre megértem, itt bő' vebb magyarázatra van szük­ség, mert amit én kérdeztem, az ebben a formában bizony meglehetősen mellőzi az ér- telmességet. Mert nem arra vagyok én kíváncsi, hogy mi dolga van mondjuk, egy járási tanács elnökének — hivatalosan. Sokkal inkább arra, mi dolga van, hivatalon kívül, szak­nyelven szólva: mi mindenben kell intézkednie, amelyre vol­taképpen nincs is „hatásköre”, nem hivatalbeli kötelessége. Most már értjük egymást. — Hát talán kezdjük ott — fejtegeti most már esetek, nevek után kutatva emléke­zetében —, hogy az ember el­készíti a heti tervét a legfon­tosabb tanácsi munkákra. El­készíti, aztán foggal-köröm­mel küszködhet, hogy végre is hajtsa, mert mindig jön közbe valami. Néha egy nap tíz is, vagy még több is, ami keresz­tülhúzza a hivatalos elgondo­lásokat... A z átlagember, aki külö- nősebben nem járatos a tanácsok és különösen azok vezetőinek munkájában, köny- nyen hajlamos arra, hogy né­hány mondattal, néhány köz­ismert tennivaló megemlítésé­vel elintézze ezt a munkát. Hozzátéve természetesen, hogy ez sem kevés, hogy mindez teljes embert igényel. Az úgynevezett államhatalmi fel­adatokról van szó, beletartoz­va ebbe a tanácsüléstől a cséplés megszervezéséig, a szövetkezetek erősítésétől a községfejlesztési tervek végre­hajtásáig sok minden. S beszélgetésünk kapcsán derül ki, hogy mindez csak egy része, „hivatalos” terüle­te a tanácselnök munkájának és nap mint nap bőven akad , érdemes is — ezt sokan vall­ják ma már. A Szerszám- és Készülékgyárban nyomós ér­vekkel is szolgálnak. Teljes zárt ciklust nem tudtak ki­alakítani, de azonos gyártmá­nyokat, tengelyeket és fogas­kerekeket egy ciklusba vették. Négy ciklust hoztak létre. Az anyagszállítás útját, az átfutá­si időt lényegesen megrövidí­tették és az egyes dolgozók közel azonos munkát végez­nek. Mindezek eredménye­ként 5—6 százalékkal csök­kentették a veszteségidőt. Eb­ből 1961-re 30 ezer munka­óramegtakarítást terveznek. Hét hónap alatt öt millió fo­rint termelési érték növelésé­nek lehetőségét teremtették meg. Mindehhez nem kellett újabb beruházás, csak körül- tekintős, pontos megfigyelé­sek, mérések és ezek alapján ésszerű üzemszervezés. Oktatási rendszerünk hibá­ja, hogy az üzemszervezésre eddig nem fektettek kellő súlyt. Műszaki és gazdasági vezetőink közül sokan nem ismerik eléggé ezt a területet és csak utóbbi időben és csak egy-két iparágban volt fel­sőbb szintű irányítás. Nem csoda, ha gyáraink vezetői hú­zódoztak az üzemszervezési problémák megoldásától, hi­szen sokan járatlanok ezen a területen. De pár nappal ez­előtt jelent meg a kormány rendelete a vezetők üzem- gazdasági továbbképzéséről. Az oktatáson kell kezdeni a munkát, de ezzel egyidejűleg minden eszközt meg kell ra­gadni, hogy az üzemszervezés­sel előre jussunk. Dr. Fazekas László Napló helyett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents