Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

NÉPŰJSAG I96L augusztus 3., csütörtök Pech Az éjszaka sötétje borult az egri utcákra. A Dobó téren ugyan világítottak a kandelá­berek, de ez a fény, úgy lát­szik, kevésnek bizonyult a Vadászkürt Vendéglő felől botorkáló szesszel telített fér­fi számára. Sasszézó léptekkel éppen a téren akart átvágni, de ... néhány lépés és a má­moros ember cipője már a szökőkút peremén koppant. Mire rákiáltottak a közelében állók', már késő volt. Ott lu­bickolt a medence vizében. Keze-lába eredménytelenül paskolta a vizet, de sehogy sem bírt lábraállni. Percek teltek ... nedves percek, míg nagy nehezen kikászálódott a szökőkút medencéjéből. Sajnálkozva néztük tönkre­ment ruháját... ám, a kár­vallott, mintha mással lenne elfoglalva ... elkeseredett ká­romkodásba kezd: — Hogy az a magasságos ... hát nem kijózanodtam! K. E. — AZ EGERBOCSI Sza­badság Tsz-ben ma egy hete. hogy megkezdték a cséplést. A kalászosok csépi ését két géppel végzik. Előreláthatóan augusztus 10-ig befejezik a cséplési munkát. — AZ IDÉN körülbelül 190 lakás és családi ház épül a megyében a K1SZÖV támoga­tásával. Ez a szám mintegy cgyharmaddal magasabb a tavalyinál. A szövetkezetek dolgozói az eddigiekhez ha­sonlóan ez évi terveiket, a megállapodásaikat, szerződé­seiket is határidőre teljesítik. — A SZENTDOMONKOS1 ■ Bükkalja Tsz-ben az idén 25—26 vagon kalászos ter­ményre számítanak. A csép- lés napjainkban még folyik, de már 224 mázsa gabona átadásával kötelezettségüket elsők között teljesítették az állammal szemben. — A KÖZPONTI' Statiszti­kai Hivatal Heves megyei Igazgatósága most dolgozza ki a megye barack-, dió- és cse­resznyetermelésének fonto­sabb adatait. A tervek szerint a jelzett gyümölcsfák 10 szá­zalékának adatait vizsgáljak meg. IV. N^fcnymp olc Alain Prérost: AZÉRT CSAK FEL A FEJJEL (Európa) Két történetet mond el az író, amelyeknek látszólag semmi közük sincs egymáshoz. A történetek hősei jó ismerő­sök, jó barátok. Ügy tűnik, mintha egyedül ez lenne a kapcsolat a regény két szála között. Mert a két hős, a két férfi: egymástól több száz ki­lométerre vívja harcát. Az egyik Micaréme, a vadász, a Vercorsi fennsíkon egy vad­disznóval küzd, másikuk, Bira- ce, a párizsi festő, tengerparti kikötővárosban harcol a hábo­rú, a gyarmatosítás megszál­lottjai ellen. Ez a távolság, ez az egymás­tól teljesen különböző környe­zet és a hősök életkörülmé­nyeinek különbözősége lehe­tetlenné teszi, hogy a két hős a sorsdöntő órákban befolyást gyakorolhasson egymás sorsá­ra, egymás küzdelmének ki­menetelére. A küzdelem eredménye: a vadász győztesen kerül ki a harcból. Legyőzi, elejti a fene­vadat. Birace, a káplár, meg­vakítja a gyarmatosításért lel­kesedő fogolytársát, de ő ma­ga is elpusztul. így fejeződik be a regény: Az őrök egy halottat, meg egy vakot találnak a cellában ... De a szerző, a címben mégis azt mondja: Azért csak fel a fejjel! Szörnyű bukás után csak fel a fejjel?! Nincs ebben valami lekezelő gúny, valami megala­pozatlan „gyanús” optimiz­mus? A bukás, a lehangoló ta­pasztalat után is újra küzde­lemre buzdítja az embereket. Nincs ebben valami felelőtlen lázítás? Hiszen az író még azt a fáradságot sem, veszi, hogy megmondja, miért fel a fejjel, hogy megmondja, mi jogosítja fel a további küzdelemre? Csak az ellenpélda súlyos, csak az kristálytiszta. Ez pedig csak csüggedésre ad okot. Azért csak fel a fejjel! Nincs ebben egy olyanféle lekezelés, „emberbolondítás”, amilyet né­mely Madách-kutatók gyaníta­nak a Tragédia végső kicsen­géséből, hogy tudniillik, „Em­ber küzdj és bízva bízzál” — minden ellenkező tapasztalat dacára. Küzdj! Fel a fejjél! Miért? Mi mutatja, mi bizonyítja, hogy érdemes? A szerző látszólag válasz nélkül hagyja ezeket a kérdé­seket. Látszólag tehát a cím is felelőtlen lázítás. De ha a miértekre keressük a választ: megtaláljuk a törté­net két szála közti kapcsolatot is. Azért csak fel a fejjel! Mi­caréme, a vadász, 36 órás küz­delemben elejti a vadállatot. Vadászkésével öli meg, mert a lövés nem volt halálos. S a csatatéren ott marad a lefeje­zett vaddisznó. A hős több seb­ből vérzik, de bizonyos, hogy ismét elindul vaddisznólesre. Birace meghalt. Nem hallja a biztatást: azért csak fel a fejjel. De hallják azok, akik helyébe lépnek. S ők, az esz­metársak, nemcsak ezzel a fel­szólítással! hanem a vadász diadalának tudatával a tarso­lyukban foglalják el majd a küzdőteret. Nekik szól a cím impernativusza. Alain Prévost: fegyelmezett író. Nincs egy felesleges szava sem, s a két történet közti lát­szólagos egyensúly fenntartásá­nak, amelyik az egyes esemé­nyekre szentelt sorok, szavak számának azonosságában is megmutatkozik — egy sort szentel. Hétlapos és hétsoros fejezetek váltogatják egymást, ahogy a mondanivaló, a gon­dolatok kibontakoztatása meg­kívánja. Modern író. Nemcsak formá­jában az, hisz az ő modernsé­ge nem is elsősorban a formá­ban mutatkozik meg. Monda­nivalója teszi azzá, optimizmu­sa, küzdeni, lelkesedni akará­sa. És politikai állásfoglalása. Mert az elsők között volt, aki — mint ezzel a regényével is — felemelte szavát az algériai „szennyes háború” ellen. A kötet utószavában Pór Ju­dit, a fordító, közli a legfon­tosabb tudnivalókat az íróról. Krajczár Imre Évente 3000 konyhabútor-garnitúrát készítenek a megye szövetkezetei Állandóan fejlődik a Heves megyei asztalos szövetkezetek termelése. Az asztalos szövet­kezetek az idén is — forintér­tékben és darabszámban egy­aránt — többet termelnek, mint az elmúlt években, de a termelés igazi kibontakozása EGRI VÖRÖS CSILLAG A góllövő zenész EGRI BRODY Hüvelyk Matyi EGRI KERTMOZI Kenyér, szerelem; féltékenység GYÖNGYÖSI PUSKIN Feltámadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Cirkuszművészek HATVANI VÖRÖS CSILLAG A búcsú HATVANI KOSSUTH Az utolsó és az első nap petervAsara Nincs előadás HEVES Nincs előadás FÜZESABONY A kutyás hölgy HOLDl JANOS i K"rJÉ#i rj IV. Egyszóval, igaza volt az öregnek. Hanem hiába a di­cséret, Györgyének még min­dig nem volt ruhája. Szepi is megszólalt: — Majd hitelez Blum! Györ­gye jó pénz. — Szamár vagy, Szepi — köhécselt az öreg — ezt én is tudom. Persze, hogy hitelezne. Ha neki nem — nekem. Vi­szont nem akarom, hogy itt is úgy járjon ez a fiú, mint a bojárjánál. Valami mást gon­doltam. Az öreg elhallgatott, a mun­kahely kijárata felé nézett. Súlyos, nehéz léptekkel, álmos szemekkel, pislákoló lámpá­val Tocseff baktatott felénk. Györgye mellé ült, és meg­ölelte fél karjával: — Nem vagy fáradt, testvér? — Egy kicsit. Egy kicsit, testvér. — Nincs ruhája a bálra — böktem Györgye felé, ám az öreg rám ripakodott. — Nincs, de lesz! Ügy gon­doltam, pénzben kérjük ki a főmérnöktől a kis hordó pálin­kát. Ebből meg tudjuk venni kevés pótlással a ruhát. Ügyis isztok eleget, a fene a bendő- töket, és különben is, itt az új év, a bálban vedelhetünk. Ér­tettétek? — Értettük. — A három Csík megyei testvér először méltatlankodott, persze nem sokáig. Kropiczki kivágta őket a munkacsapatunkból, s ez észretérítette őket. Két nap múlva egy liter cujkát vettek az öregnek, a békesség és be­leegyezés jeléül, mire vissza­vette őket. A barakkosiak pe­dig a rosszul töltött karácso­nyi ünnepek után készülődni kezdtek a nagy eseményre, az újévi bálra. Szilveszter estére elállt a napok óta tartó havazás, és a hideg, csillagos eget láttuk magunk felett. Az égig maga­sodó hegyek fehér-hallgatagon bámulták a barakkosiak liba­sorban menetelő csapatát. Elöl Kropiczki ment, frissen és ru­ganyosán, mintha csak az el­múló évvel gondjától, bajától is megszabadult volna. Kezé­ben hatalmas fáklya égett, ugyanúgy, mint Szepinek, aki a sor végén ügetett, időn­ként belejódlizva az estébe. A havas, keskeny kis ös­vény, amelyen haladtunk, közvetlenül az erdő mellett húzódott, s a fáklya fényénél jól láttuk a keményre fagyott hó felületén a farkasok láb­nyomait. A két fáklyavivőn kívül mindannyiunknál hűznis csákánynyél volt, s ez némi biztonságérzetet adott. Jó másfél kilométernyi utat kellett megtennünk, mert az újévi bált az akna melletti nagy felolvasóhelyiségben tar­tották meg. Legalább har­minc méteres hosszú épület volt, tíz méter széles, középen egy nagyhasú, hordószerű dob­kályhával. Olyan nagy volt, hogy egyszerre három mázsa szenet is elnyelt ez a kályha. Amikor megérkeztünk, már pirosán izzott a terem köze­pén. A hosszú, kecskelábas, papírral letakart asztaloknál vígan folyt a terefere, kékes- barna cigaretta- és pipafüst úszott a levegőben. Lehettünk vagy kétszázan, de mielőtt megálltunk volna, Kropiczki a terem legvégén húzódó üres asztalhoz vezényelt, Ez volt a törzshelyünk, felettünk vad sistergéssel, fehér izzással, petromax-lámpa világított. A terem másik végén, nem messze a bejárattól, kis, pó­diumszerű építmény emelke­dett, asztallal és négy székkel. Hétköznapokon itt vették számba az aknászok a leszálló munkásokat. Most ez is fel volt díszítve, piros, sárga, kék kreppapírral takarták le az asztalt, s a mestergerendáról is színes papírok csüngtek. Az asztaltól balra, a terem fala egy négyszer pégy méte­res benyílót képezett, itt. volt a büfé. Bár a bál társulati rendezvény volt és a Társulati Áruda látta el étellel-itallal a vendégeket, erre az alka­lomra az áruda vezetője min­dig felkérte Blumot segíteni. Alighogy letelepedtünk, már kacsázott is - felénk, s fehér szakállát simogatva, messziről kiáltotta: — Hozott benneteket az isz- ten. Nosza, hogy a Györgye? Hadd lásszam a ruhában. — Előbb mi lássuk a cuj­kát, vén pálinkakeverő! — Jó-jó, pán Kropiczki, tudom, hogy szomjas vagytok. De legalább lásszam ruhát! — Györgye — ütött az asz­csak 1962-ben kezdődik, ami­kor is teljes egészében kony­habútor-garnitúrákat készí­tenek. Előzetes tervek szerint évente mintegy 3ÜCJ—3500 konyhabútor-garnitúra kerül majd ki a megye szövetkezeti asztalosműhelyeibőL Tizenkét esztendős hegedűtanár A barcelonai konzervatóri­umnak van talán alvilágon a legfiatalabb zenetanára. A tizenkét esztendős Angel Je­sus Gardát megbízták egy he­gedűosztály vezetésével. A ki­váló képességű kis muzsikust ezenkívül kitüntették a kon­zervatórium aranyérmével is, amely már 40 év óta nem ke­rült kiosztásra. ♦♦♦< »♦♦♦♦♦♦♦« talra Kropiczki, — gyere ide, fiam, a fene a jódolgodat. Blum belédszeretett és látni akar. — Inkább a lánya szeretne belé — kurjantott fel a Györ­gye mellett ülő Csík megyei fiú, s a bal kezével jókorát húzott a román fiú lapocká­jára. Györgye felállt, Blumhoz ment, aki szakértő szemmel vizsgálgatta végig, s fél kezé­vel hol a kabát hátulján, vagy elején rántott egyet. — Mondtam — motyogta 1961. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK: HERMINA 1940-ben Lettországban újra meg­alakult a SZOVJET KÖZTÁRSA­SÁG és ezen a napon Lettország mint szövetségi köztársaság a Szovjetunió tagállamai sorába lé­pett. 95 évvel ezelőtt, 1866. augusztus 3-án halt meg KLAUZÁL GABOR, a reformkor politikusa, aki a Batthyány-minisztériumban az ipar- és földművelésügyi minisz­teri tárcát töltötte be. Lettország. Riga: partja. a Daugava Érdekes találmányok és felfedezések: 295 évvel ezelőtt, 1666-ban szerkesztette még SAMUEL MÓR- LAND az „összeaflógépet”, és annak eredeti példányát az oxfordi múzeumban őrzik. 130 évvel ezelőtt, 1831-ben készítette el STEPHENSON egyik korai gépét, a híres John Bull nevű mozdonyt, amelyet a New Jersey-i Bordentown-ban helyeztek üzembe és 1865-ig használták. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban indult el LIVINGSTONE és STAN­LEY expedíciója Tanganyika felkutatására és ezen útjukon fe­dezték fel ott a 68 800 négyzetkilométernyi területű Viktória-tavát. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM A góllövő senéss Egy ügyetlen, félszeg fiatal­ember mulatságos kalandjai elevenednek meg a jégpályán. A góllövő zenész című cseh­szlovák filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház játssza augusztus 3—6-ig és a gyön­gyösi Szabadság augusztus 10—13-ig. Tanúinak a kisipari szövetkezetek vezetői és dolgozói Az elmúlt fél évben hétféle tanfolyamot szerveztek a me­gye kisipari szövetkezeteiben dolgozó gazdasági vezetők és adminisztrátorok számára. Hosszabb-rövidebb tanfolya­mokon vettek részt a könyve­lők, a kalkulátorok, irodaveze­tők és az ellenőrök. féle bál ez, nyavalyás hely, szomjan fullad az ember. Vagy itt lesz rögtön tíz liter cujka, vagy megyünk és ki­rámoljuk a büfét! Mi már tudtuk, hogy a mű­felháborodás nem annyira Blumnak (sőt egyáltalán nem neki), hanem a telepieknek szólt. És, hogy éppen most or­dított fel az öreg, ennek is megvolt az oka. A telepi fú­vószenekar jött meg, s köztük volt az öreg régi riválisa, Csergő András. Csergő dobos volt és jő bányász, hét vagy Ez volt a törzshelyünk.. Kropiczkinek —, hogy lesz jó ez a ruha. Jól állsz rajtad. — A hatszáz lei is jól állsz a zsebedben, vén kujon — replikázott az öregünk, majd hirtelen ordítani kezdett. Mi­nyolc éve egyszerre kezdtek udvarolni egy szerencsétlenül járt bányász özvegyének. A szerencse Csergőnek kedve­zett. Ezt a vereségét — úgy látszik — még mindig nem De a szövetkezetek nemcsak >f a vezetők, hanem a dolgozók, az egyszerű beosztottak, a fi­zikai munkások képzésére és továbbképzésére is gondot for­dítanak. Éppen ezért a vezetők tanfolyamával egy időben az egyes szakmák dolgozói is rendszeres továbbképzéseken vettek részt. heverte ki az öreg, rögtön elfutotta a méreg, ha a dobost meglátta. Közben megérkezett a te­lepi asszonyok népes csoport­ja is. Egy-kettőn már látszott, hogy odahaza némi szíverő­sítőt vettek magukhoz. Per­sze a mi hangulatunk is emel­kedett. Az első tíz liter cujka után Kropiczki megrendelte a második rundot és egy nagy tál virslit. Gyorgyéra hárult az a meg­tisztelő feladat — bár nem ő volt a legfiatalabb köztünk —, hogy segítsen Blumnak a barakkosiak ellátásában, Ma­gas, herkulesi alakján pom­pásan feszült az új barna ru­ha, s a bányászasszonyok ugyancsak rajta felejtették szemüket. Györgye az asszonyok tüzes pillantására kedves, zavart kisfiús mosollyal válaszolt, ez még jobban megvadította őkét, mert a lőmester kis, ala­csony, gömbölyű felesége in­gerkedve kiabált utána: — Hé, fiú! Ránk is gondolj valami itallal, asszonyokra. — Tán kifogyott a férjed lőpora, Juli, hogy ráfanya­lodsz egy barakkosira? — kia­bált vissza Kropiczki. Alig csitult el a nevetés, megérkeztek a főmérnökék és a bányamesterék. A bált hi­vatalosan ők nyitották meg, addig a zene sem szólhatott. A nagy zaj, pohárcsörömpö­lés elhalkult, miután elfoglal­ták helyüket a pódiumon. Középen a főmérnök, tőle balra a bányamester ült, hosz- szú, szikár, aszkéta arcú, hat­van év körüli ember, két szé­lén pedig a tanító és a fiatal csendőrőrmester foglaltak helyet (Folytatjuk 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents