Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 29.. hedd Hazaérkezett az Indonéziában és Indiában járt magyar kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról.) Hadd említem itt meg köz- bevetőleg, hogy utazásunk közben egy éjszakát Burma fővárosában, Rangoon-ban töl­töttünk, ahol U Nu miniszter- elnök úrral volt lehetőségem baráti eszmecserére. Az Indonéz Köztársaságban több helyen is megfordultunk. A fővároson kívül voltunk Bandungban is, amely a békés egymás mellett élés alapelvei­nek megfogalmazásával irta be nevét a legújabb kor történel­mébe. Báli szigetén és másutt megcsodálhattuk a sok ezer szigetből álló ország nagyszerű természeti szépségeit. Talál­koztunk dolgozóival, megis­merkedtünk szorgalmas mun­kájukkal, mindennapi életük­kel és magas színvonalú ősi művészetükkel. Augusztus 17-én, az Indonéz Köztársaság kikiáltásának év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, az országépítő munka eredményeit is bemu­tató több órás impozáns tömeg- felvonuláson, majd másutt is a városokban és a falvakban igen nagy örömmel láttuk, hogy az indonéz nép kormánya vezetésével milyen jelentős előrehaladást tett már eddig is a több évszázados gyarmati rabság igen sok átkos marad­ványának felszámolásában. Több alkalommal volt lehe­tőségem arra, hogy hivatalos tárgyalásokat, illetve beszél­getést folytassak Sukamo köz- társasági elnökkel és kormá­nyának több vezető személyi­ségével. Nagy örömünkre szol­gál, hogy e tárgyalások ered­ményeként — mint önök érte­sültek is már erről az újságok­ból — barátsági és együttmű­ködési szerződést írtunk alá. Mi úgy tekintünk erre a szer­ződésre, mint a magyar és az indonéz nép kapcsolatai erő­teljes fejlődésének nagy értékű dokumentumára és Mindent megteszünk, hogy e szerződés biztos alap­ján tovább épüljön és erő­södjék népeink barátsága, kölcsönösen még jobban megismerhessük egymás életét és fejlesszük keres­kedelmi kapcsolatainkat. Az Indiai Köztársaságban — sajnos, csak három napot tölt­hettünk, emiatt ottani látoga­tásom csak a nagyon szépen fejlődő, modern épületekkel gazdagodó fővárosra, Üj- Delhire korlátozódott. Módom nyílt arra, hogy tömeggyűlé­sen beszélhessek a Magyar Népköztársaságról, dolgozói­nak életéről, továbbá a ma­gyar és az indiai nép között ki­alakult és örvendetesen fejlődő kapcsolatokról. Az idő rövid­sége okozta csupán, hogy nem kerülhetett sor már most kul­turális egyezmény aláírására, de az elvi megállapodás alap­ján ez nemsokára megtörténik. A megtisztelő és szívélyes ven­déglátás viszonzásaként meghívtam Nehru minisz­terelnök urat, hegy szá­mára alkalmas időpontban tegyen látogatást hazánk­ban. A meghívást öröm­mel elfogadta. A Magyar Népköztársaság­ban, illetve a meglátogatott két országban nem azonos a társadalmi és gazdasági be­rendezkedés, vannak kérdé­sek, amelyben ez országok ve­zetőinek véleménye eltér a mienktől. A megbeszélések során azonban nem ezeket az eltéréseket és különbségeket vizsgáltuk és vitattuk, hanem azt, ami összefűz minket, ami­re tovább építhetjük egyre erősödő barátságunkat. A legfőbb kapocs közöttünk, hogy békét akarunk, s együt­tesen küzdünk a háború elke­rüléséért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő ren­dezéséért. Mindenütt tapasztaltuk, hogy — akárcsak nálunk Ma­gyarországon — vezetők és dolgozó tömegek egyaránt látják: a béke ügye egy és oszthatatlan. Messzi keleten voltunk, de megbizonyosod­tunk róla, milyen íjagy érdek­lődéssel és figyelemmel kísé­rik az európai helyzet alaku­lását is. Ez lehetővé tette szá­munkra, hogy kifejtsük állás­pontunkat és megvilágítsuk, miért küzd olyan állhatatosan a magyar nép és kormánya a német békeszerződés sürgős megkötéséért és Nyugat-Ber- lin problémájának megnyug­tató rendezéséért. Néhány nap múlva kezdő­dik a belgrádi konferencia, amelyen részt vesznek ven­déglátóim is: Sukarno elnök úr, Nehru miniszterelnök úr és U nu miniszterelnök. Ért­hető tehát, hogy beszélgetése­ink erre a témára is kiter­jedtek. Kifejtettem, mit vá­runk mi ettől a konferenciá­tól. Mindenütt, ahol megfordul­tunk, a szeretet és a barátság felejthetetlen megnyilatkozá­saival találkoztam. Tudom, hogy mindez nem csupán ne­kem, hanem elsősorban annak az országnak és népnek szólt, amelyet szerencsém volt kép­viselni. Nagy örömmel láttuk és hallottuk, hogy milyen nagy érdeklődéssel visel­tetnek a dolgozók és az államok vezetői a Magyar Népköztársaság iránt. Hivatalos jellegű találko­zókon és más beszélgetések al­kalmával is, igen sokan üdvö­zölték a magyar népet, jó egészséget kívántak Elnöki Tanácsunk elnökének, Dobi István elvtársnak. Különösen megkapó volt, amikor az utcá­kon jártunkban, keltünkben több helyen is a dolgozók az­zal juttatták kifejezésre né­pünk iránt és országunk veze­tői iránt érzett baráti érzel­meiket, hogy integetve, kendőt lengetve azt kiáltották felénk: Kádár János. Most eleget te­szek a felkérésnek és tolmá­csolom önöknek a számtalan jókívánságot, baráti köszön­tést. Utazásom tapasztalatai még inkább megszilárdították azt a meggyőződésemet, hogy né­pünk jó úton jár, hogy ez az az út, amelyen továbbhaladva erősödik országunk és népünk jó hírneve és megbecsülése szerte a világon. Csak azt tu­dom javasolni, hogy pártunk és kormányunk vezetésével dolgozzanak továbbra is Jól, erősítsék tovább népünk egy­ségét, népköztársaságunkat és erősítsék tovább a békéért harcoló százmilliók táborát, fáradhatatlan odaadással épít­sék tovább szocialista hazán­kat. Lelkesítse önöket az a tu­dat, hogy Ázsiában — és hoz­zá tehetem: Afrikában, Latin- Amerikában is — százmilliók tekintenek nagy figyelemmel ránk, munkánk eredményeire. Münnich Ferenc végezetül megköszönte a baráti és meleg fogadtatást. A kormány elnö­kének beszédét a jelenlevők nagy tapssal fogadták. (MTI) Idő járás jelentén A Meteorológiai Intézet Jelenti: Várható időjárás kedd estig: Na­pos, meleg idő, eső nélkül. Mérsé­kelt szél. Várható nappali hőmér­séklet 27-31 fok, várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet Il­ls fok között. Távolabbi kilátások: A hét köze­pén is meleg, száraz idő. (MTI) Továbbra is zavaros a helyzet Brazíliában BRASILIA (MTI): A Brazí­liából érkező hírügynökségi je­lentések továbbra sem adnak teljes képet azokról az esemé­nyekről, amelyek Quadros el­nök lemondását követik. Az AFP jelentése szerint Dantas, az új kormány külügy­minisztere, vasárnap este táv­beszélőn érintkezésbe lépett a kínai látogatásáról hazatérő­ben levő Goulart brazíliai al- elnökkel, aki jelenleg Párizs­ban tartózkodik. Dantas kije­lentette, technikai okok miatt a beszélgetés nagyon rövid volt. Goulart közölte vele, „számítok rá, hogy a lehető leghamarabb visszaérkezem Brazíliába, hogy teljesítsem az alkotmányból rám háruló kö­telezettségeket”. Ranleri Mazzili, aki mint a brazíliai képviselőház elnöke, ideiglenesen betölti a köztár­sasági elnök tisztségét, vasár­nap este rövid beszédet mon­dott a rádióban. Hangoztatta: ..Fölébe kerekedtünk a válság­nak és az élet hamarosan visz- szatér megszokott kerékvágá­sába.” Megjegyezte: „a hadse­reg támogat engem". Újabb AFP-jelentés szerint Mazzili tanácskozásra hívta össze a fegyvernemek minisz­tereit, valamint az igazságügy­minisztert. A megbeszélésről kiadott hivatalos közlemény szerint megvitatták a belbiz­tonság céljából teendő intéz­kedéseket. A közlemény szerint a továbbiakban mind a szövet­ségi konnány, mind az egyes államok kormányzatának ille­tékes hatóságai, „széleskörű in­tézkedésekkel akadályozzák meg a riadalmat keltő, vagy irányzatos hírek terjedését”. Reuter-jelentés szerint a bra­zíliai kongresszus vasárnap rendkívüli ülést tartott. A kongresszus rendkívüli felha­talmazást adott Mazzili-nak és jóváhagyta a rendkívüli álla­pot kihirdetését. Az ülésen Almira Alfonso, a Brazíliai Munkáspárt nevében javaslatot terjesztett elő, hogy a válságot valamennyi párt bevonásával oldják meg. A hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint Brazí­liában már életbe léptették a cenzúrát. Brasiliában, az ország fővá­rosában, katonaság őrzi a dip­lomáciai képviseleteket, a na­pilapok központjait, a köz­üzemeket. A hadsereg vasár­nap megszállta az Országos Diákszövetség székházát, de a diákok ennek ellenére hétfőn este tüntetni akarnak Goulart alelnök mellett. Vasárnap Rio Grande Do Sul tartomány több városában nagy tömegek tüntettek Gou­lart mellett, az alkotmány megváltoztatása ellen. Santosban a tüntető dokk­munkások elhatározták, sztrájkba lépnek, ha Goulart — az alkotmány kijátszásával — nem veheti át az elnöki teen­dőket. Ugyanakkor a hírek sze­rint, az ebben az államban hét­főre tervezett általános sztrájk elmarad. Odilio Denys, az új brazil kormány hadügyminisztere, a Radio Nációnál adásában va­sárnap kijelentette, „elérkezett az óra, amikor Brazíliának vá­lasztania kell a demokrácia és a kommunizmus között”. Han­goztatta, nem Goulart szemé­lye ellen van kifogása, hanem kormányzási módszere ellen. Montevideói jelentés szerint a brazíliai rádió közölte, hogy Lacerda, Guanabara állam kormányzója lefoglaltatta a rá­dió- és hírközlő-hálózat, vala­mint a tájékoztatási szervek valamennyi épületét. Szintén Montevideón keresz­tül érkezett, meg nem erősített hírek úgy tudják, hogy vasár­nap letartóztatták Lional Briz- zolát, Rio Grande De Sül ál­lam kormányzóját. Az AP jelenti, hogy az egyik hivatalos rádióállomás közölte, a brazil haditengerészet „Mi. nas Gerais” repülőgépanyaha- jója, egy cirkáló ás egy rom­boló kíséretében kifutott Rio de Janeiro kikötőjéből, hogy az Egyesült Államok, Argentína és Uruguay haditengerészeti egységeivel közös hadgyakor­laton vegyen részt. Ugyanak­kor azonban, meg nem erősí­tett hírek úgy tudják, a hadi­hajók Rio Grande Do Sul állam kikötőibe tartanak, hogy be­avatkozzanak a Goulart alelnö- köt támogató tüntetésekbe. A Sanlosból érkezett UPI hír szerint Quadros — aki jól értesült körök szerint — augusz­tus 29-én az „Arlanza” óceán­járón Európába utazik, pénte­ken egyik hívének santosi ott­honában hosszabb bizalmas ta­nácskozást folytatott volt kor­mányának több tagjával. (MTI) TASZSZ-jelentés a Szovjetunióhoz intézett nyugati jegyzékekről folyosóknak a nyugatnémet militarizmus tevékenységére és revansista céljaira való fel- használását, s azt állítja, hogy a légifolyosókkal a nyugati hatalmak ama korlátlan jogu­kat valósítják meg, hogy légi- úton kapcsolatban legyenek Berlinnel. A nyugati hatalmak, ame­lyek úgy tesznek, mintha sem­mi közük sem lenne a feszült­ség megteremtéséhez — pedig ebben szerepet játszik e hatal­maknak a nyugatnémet mili­taristák részére nyújtott támo­gatása —, odáig mennek, hogy követelik a Szovjetuniótól, ,,fo-' ganatosítson intézkedéseket a feszültség és nyugtalanság ki­küszöbölésére”, a valóság az, hogy éppen az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország folytat továbbra is olyan poli­tikát, amely lehetővé teszi az NSZK hatóságainak, hogy be­avatkozzanak Nyugat-Berlin ügyeibe és annak területét nemzetközi provokációkra használják fel. (MTI) VIII. — Semmit. Az ablakokat akkor nyitjuk majd ki, amikor a motorok megszűnnek mű­ködni. Felvette sisakját és Belopol- szkij mellé feküdt. Nem ma­radt más hátra, mint hogy én is kövessem példáját. Kámov a mienkéhez hasonló sisakban a vezérlőpult előtti bőrfotelben ült. Szemét nem vette le a másodpercmérőről. A vezérlőpulthoz tartozó fo­tel, az űrhajó helyzetétől füg­gően, minden irányban tudott forogni. Csak a startnál volt rá szükség és majd a boly­gók fölötti repüléskor fog kel­leni. Útközben, amikor a csil­laghajó belsejében megszűnik a nehézkedési erő, természe­tesen nincs rá szükség. Órámra pillantottam. Két perc múlva tíz óra. Nehéz leírni, mit éreztem ezekben a másodpercekben. Ez már nem izgalom volt, hanem ennél sokkal erősebb valami, amely szinte már gyötrő volt... Másfél perc volt hátra... Egy perc... A mellettem fekvő társa­imra pillantottam. Belopol- szkij szeme csukva, arca nyu­godt volt. Pajcsadze felemel­te karját és az óráját nézte. Eszembe jutott, hogy most másodszor hagyja majd el a Földet. És Kámov? Ő már harmadszor éli át. Harminc másodperc... Húsz, tíz... Kámov megfordította a ve­zérlőpult egyik fogantyúját, aztán a másikat. A fülemet szorosan lezáró sisakon keresztül egyre erő­södő zúgást hallottam. Ereje fokozódott. Éreztem, hogy megremeg az űrhajó teste... Aztán egy láthatatlan, gyen­géd erő a padlóhoz szorított. Órás karom önkéntelenül le­ereszkedett. Erőfeszítésembe került, hogy ismét felemel­jem. A kezem most észreve­hetően nehezebb volt, mint eddig. Tíz óra egy perc. Tehát már repülünk. A zúgás többé nem erősö­dött. De oly erős volt, hogy megértettem: a fejemre hú­zott, különlegesen felszerelt sisak nélkül nem tudnám el­viselni ezt a zajt. Az űrhajó egyre gyorsabban repült, másodpercenként húsz méterrel növelve sebességét. Sajnáltam, hogy nem tud­tam filmszalagon megörökíte­ni a távolodó Földet. Rend­kívül hatásos képek lettek volna. Kámov még az űrhajó falába szerelt önműködő film­felvevőgépeket sem engedte használni. Lencséjüket kívül­ről fémfedél borította. Kibírhatatlan volt feküdni: szerettem volna mihamarabb meglátni mindent, ami körül­vesz bennünket. Irigyeltem Kámovot, aki két periszkópot is használhatott erre a célra. Nézőkéjük előtte függött a vezérlőpulton. Olykor-olykor beléjük nézett: ellenőrizte az űrhajó repülését. „Mennyi idő kell ahhoz, hogy elhagyjuk az atmoszfé­rát — gondoltam —, ha azt számítjuk, hogy ezer kilomé­terig húzódik? Az első másod­perc alatt az űrhajó húsz mé­tert tett meg, két másodperc alatt negyvenet és így tovább. Tehát alig valamivel több, mint öt perccel a start után elhagytuk”. Miután ezt gondolatban ki­számítottam, megállapítottam, hogy a duplájára nőtt nehéz­kedési erő ellenére agyam egészen normálisan működik. Hogy csökkentsen! a kényszer- pihenő idejét, számítani kezd­tem, milyen távolságra le­szünk a Földtől, amikor a mo­torok beszüntetik működésü­ket. Eszembe jutott, hogy hu­szonhárom perc, negyvenhat másodpercig kell dolgozniuk. Ezt a feladatot gondolatban már nem tudtam megoldani. Elővettem jegyzetfüzetemet és papíron kezdtem folytatni a számításokat. Belopolszkij rosszallóan nézett rám. Leír­tam a papírra: „Hány kilomé­tert teszünk meg működő mo­torokkal?” — s átnyújtottam neki füzetemet és ceruzámat. Egy percig gondolkozott, aztán leírta a választ és átnyújtotta nekem. Elolvastam: „20 320,3 km. Feküdjön nyugodtan.” Telt-múlt az idő. Körülbelül tizenöt perc telt el már az in­dulás óta. Messze az atmoszfé­ra határain túl, az üres térben repültünk. Lázas türelmetlen­ség vett rajtam erőt. Egyre kí­nosabb volt a fekvés. Atom- hőlégsugaras motorjaink ször­nyű zúgása az idegekre ment és azt a kínzó vágyat váltotta ki az emberből, hogy legalább egy percre szűnne meg. Az űrhajó belsejében, a sisakon keresztül kibírhatatlanul han­gos volt. Vajon mi lehet ott, a hajó tatjánál? Micsoda lenyű­göző látványt nyújthat! A hosszú tűzcsóvás óriásrakéta elérhetetlen gyorsasággal szá­guld a fekete űrben. Irigyeltem azt a rendkívüli nyugalmat, amellyel Belo- polszkij türelmesen várta en­nek a gyötrelemnek a végét. Pajcsadze idegesebb volt, gyakran nézegette az óráját. Körülbelül húsz perccel a start után Kámov váratlanul felállt és az egyik ablakhoz lé­pett. Látszólag könnyedén mozgott. Kissé félrehúzta az ablakot elzáró lemezt és kiné­zett a keskeny nyíláson. Sokért nem adtam volna, ha az ő he­lyén lehettem volna. Az utolsó percek valószínűt- lenül lassan teltek. Az óra mu­tatói mintha teljesen megáll­tak volna. Három perc volt még... majd kettő ... Űrhajónk sebessége közele­Hirtelen történt valami. Fü­lemben még az előbbi zúgás, de egész testem már érzi a változást. Kissé szédülni kezd­tem, de mindjárt el is múlt. A matrac, amelyen feküdtem, hirtelen érzékelhetetlenül pu­ha lett. Ügy éreztem magam, mintha víz felszínén feküd nék. A zúgás gyorsan halkult. Rájöttem, hogy már csak a fü­lem zúg. Kó- röskörül csend volt. A moto­rok megszűntek működni. Kinyitottam a szemem és megpillantot­tam a vezérlő­pultnál álló Kámovot. Alit... de lá­ba nem érin­tette a padlót. Minden tá­maszték nélkül függött a leve­gőben. Ez az először látott fantasz­tikus kép meg­döbbentett, jól­lehet tudtam, hogy ennek így kell lennie. Űr­hajónk kis kü­lön világgá változott, amelyből telje­sen hiányzott a nehézkedési erő. Feküdtem, Nem tudtam rá­szánni magam a legkisebb mozgásra sem. Pajcsadze levette sisakját és felkelt. Egyetlen földi akroba­ta sem lett volna képes ezt utána csinálni, NEW YORK (TASZSZ): Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nyil­vánosságra hozta azoknak a jegyzékeknek a szövegét, ame­lyeket e hatalmak válaszként küldtek a Szovjetunió jegyzé­kére. A három nyugati hatalom kormánya arra törekszik, hogy valamiképpen igazolja a légi­rcok halottnak hitt hőse hivatásos vadász, aki ma ötle­tes csapdáival a legértékesebb prémes állatokat ejti el, azo­nos a „hősi halottal”. Pjotr Danyilov a Reichstag ostromá­nál súlyos sebet kapott, de az orvosok megmentették az élet­nek. Az uráli erdők szerelmese, a kiváló vadász mosolyogva mondta a falubelieknek: „Akit egyszer halottnak hittek, az sokáig fog élni”. (MTI) dett az iszonyatos számhoz: a másodpercenkénti huszonnyolc és fél kilométerhez. Amikor elhallgattak a motorok, ezzel a sebességgel hetvennégy na­pig repülünk majd, míg cl nem érjük a Venust. Amikor már csak egy perc volt hátra, behúnytam a sze­mem és felkészültem arra a hatalmas változásra, amelynek be kellett következnie: a dup­la nehézkedési erőtől a teljes súlytalanságig. Tudtam, hogy nagyon óvatosan kell majd mozogni, míg a szervezet meg nem szokja. Előkerült a berlini hai MOSZKVA (MTI): „A Reich­stag ostrománál hősi halált halt Pjotr Danyilov, a komszo- molista katona is, aki a biro­dalmi gyűlés épülete mellett kitűzte a vörös zászlót az egyik házra” — írta nemrégen a Pravdában a nagy honvédő háború egyik részvevője. Az uráli Binygi faluban az olvasók a cikkből csodálkozva ismertek rá a falu egyik legki­válóbb prémvadászára, Pjotr Danyilovra. Kiderült, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents