Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-25 / 200. szám

1961. augusztus 25., péntek NßPÜJSÄG Várják a diákokat a hatvan! iskolák Pásztor József, a füzesabonyi járás második legjobb traktorosa C.isághlr: A füzesabonyi Já­rási szántóverseny második helyezettje Pásztor József, a besenyőtelki Béke Ütjá Tsz fiatal traktorosa lett. ... Így szólt a híradás, amely az elmúlt napokban je­lent meg újságunkban a fü­zesabonyi járási szánlóver­senyről. E szűkszavú jelentés után indultam el néhány nap­ja Besenyőtelekre, hogy köze­lebbről is megismerkedjem Pásztor Józseffel, a fiatal trak­torossal, aki ez év augusztus 5-én a füzesabonyi járási szán tó versenyen „kivágta a rezet”, és mindenki meglepe­tésére megszerezte a második helyezést. Olyan elismert, ta­pasztalt traktorosokat utasított maga mögé, mint például Ko­vács Jánost, a Füzesabonyi Állami Gazdaság traktorosát, aki kétszer kapott már kor­mánykitüntetést ... A termelőszövetkezet irodá­ján azt mondták, hogy a Jós­ka kint van a határban szán­tani. 16 kilométert utaztunk, míg kiértünk a helybeli Béke Útja Termelőszövetkezet egyik távol eső dűlőjébe, ám nem sok szerencsével jártunk, mert Jóskát nem sikerült megtalál­ni. Csak bátyja: István szán­tott kora reggel óta a T—28- as traktorral, awelyen Józsi megszerezte a második helye­zést. Tőle tudtam meg, hogy öccse, a reggeli busszal Eger­be ment ruhát vásárolni, s csak délután lesz műszakban. — De azóta már valószínű visszaérkezett Egerből — ví­gasztalt mosolyogva Pásztor István: — Amikorra visszaér­nek a tsz irodájába, már a „gyerek” is ott lesz... — A második helyezésre magam sem számítottam — mondja őszintén —, lényegé­ben csak azért indultam, hogy a termelőszövetkezet hírnevén ne essék csorba. Ha már egy­szer beneveztünk, akkor el kellett, hogy menjek. — Mert úgy volt — folytat­ta tovább —, hogy olvastuk a plakátokról a felhívást, ismer­tették a tsz-ben is a feltétele­ket, s mi, a bátyámmal úgy gondoltuk: megpróbáljuk. Amikor eljött a verseny nap­ja, már csillapodott bennünk ez a menniakarás. Bátyám azt mondta, érdemesebb lenne a verseny helyett inkább ideha­za szántani, mert vannak a járásban jobb traktorosok is, mint mi. Csak az időt töltjük ott, a munka meg itthon nem halad, ö nem jön. — Én „befogtam”. Elmen­tem. Izgultam egy kicsit, hi­Lilla, az énekesnő, fáradtan csöngetett. Anyja nyitott aj­tót és kétségbeesetten muta­tott egy táviratot. KEDDEN JOEVOEK BAA- L1NT. — Én elmegyek hazulról, vagy nem is tudom, mit csi­nálok — rázkódott meg idege­sen Lilla. Anyja bátortalanul megszó­lalt, de inkább csak magának mondta: — Két napig lesznek csak itt, holnapután elmennek. — Tamás jön vacsorára! Az anyja megenyhült. Ta­mást ugyanis szerette. Orvos, ragyogó, művelt ember és ve­le is olyan kedves, mintha az anyja lenne. Még kezet is csókol, nemcsak az arcát csó­kolja meg, ha feljön. Igaza van Lillának... Bálint nem régi flörtje volt a művésznőnek, hanem nagy­bácsija. Abból a faluból való, amelyikből ő is. Névnapokra, születésnapokra mindig meg­írta a maga kis ákombákom köszöntőit, ha a rádióban éne­kelt, mindenkinek eldicseke­dett vele. Ugyanígy volt a nyolc unokatestvér is. Mint valami csodára, úgy tekintet­tek fel Lillára, aki kivált kö­zülük, híressé lett. Mondogat­ta is Bálint, hogy egyszer fölpakolnak és megnézik, mi­lyen palotában él. Mert nekik a négyszobás lakás ma is pa­lotának tetszett. Lilla meg biztatta, jöjjenek csak. Igaz, szén 27-en indultunk neki a táblának. A verseny-bizottság mindent megvizsgált, és én nem szoktam azt meg, hogy annyian ellenőrizzék a mun­kámat ... De úgy szántottam, ahogy idehaza megtanultam és megszoktam. — Es sikerült! — mosolyog­va mondja ki ezeket a szava­kat. Látni arcán, hogy vissza­gondolva a verseny izgalmas perceire, még most is megdob­ban a szíve, mint akkor az emelvényen: Nekem sikerült! A második helyezést sikerült megszereznie, amelyre joggal lehet büszke nemcsak ő, ha­nem a termelőszövetkezet tag­sága is. S hogy tovább beszélgetünk, kinyílik előttem életútja ;s, mint napfényben kitárul a ház ablaka. Már gyermekkorában is a traktor volt a mindene. Képes volt mindent feláldozni a traktorért, csakhogy a köze­lében lehessen. Még az isko­lai tanításról is „lelépett”. Nem bánta, hogy a szülei ezért felelősségre vonják. Amikor bátyja — aki idestova 10 éve nyergeli a traktort — gépével elment a házuk előtt, már nem volt nyugta. Utána ira­modott és fellépett a gépre. Mikor szántottak, ő is vezetett. Ha hiba fordult elő, ő is segí­tett a kijavításában. Szinte el­lopta testvérétől a szakmát. Tizennégy éves korában — amikor kijárta az iskolát — már ő is traktorra került. Nem volt „jogosítványa”, de nem is az dönti el, hogy ki milyen jól tud szántani, hogy van-e jogosítványa, vagy nincs, hanem az, hogy milyen akarattal, erővel, szívvel vég­SZEMES PIROSKA: zi az ember a szántást, a mun­kát. Ezt tőle tudom, ő mond­ta, meg á2t is, hogy alig ért le a lába a fékre, a gázra, de ne­ki ez nem számított, az volt számára a fontos, hogy a Fü­zesabonyi Gépállomásnál en­gedélyezték, hogy géppel dol- gozhassék, szinte érezték ben­ne a vezetők, hogy akar, és szeret a gépekkel foglalkozni. Később, amikor létrejött Be­senyőtelken a termelőszövet­kezet, szövetkezeti tag lett ő is, és a bátyja mellé került segédvezetőnek. Azóta így do’- goznak, felváltva, kettős mű­szakban, a két testvér: István és József. Iskolája még a mai napig sincs meg a traktorhoz. 17 éves múlt ez év márciusában, s a jogosítványt csak a 18. életév betöltése után adnak. Azonban ebben az évben re­mélhetőleg megkezdheti ő is a tanfolyamot, hogy végre el­mondhassa: nekem is megvár, a jogosítványom a traktorhoz. A járási tanácsnál megígérték neki, hogy segítenek a felvé­telnél, hiszen már az első vizs­gán is jól mutatkozott be, megérdemli a felvételt. Az egyedüli probléma, ami gyakran foglalkoztatja: meg­szerezni a jogosítványt — Megérdemli a fiú — kapcsolódik beszélgetésünkbe Forgács elvtárs, a termelőszö­vetkezet elnöke, aki a határ­ból tért vissza az Irodára, és hallotta, hogy miről beszélge­tünk. — Megérdemli, hogy felvegyék arra az iskolára. Szerény és szorgos gyerek. KISZ-tag, példamutatóan vég­zi a feladatát. Hét-nyolc hol­dat szánt, de volt már olyan eset is, amikor 11 holdat szán­tott fel egy nap alatt, a 3,5 hold norma helyett. S mun­kájában soha nem lehetett ki­fogást találni. Az aratás ide­jén is 270 hold kalászost vág­tak le bátyjával, két műszak­ban, nem egészen 13 nap alatt. Szép teljesítmény ez. Aki kö­zelebbről ismeri az aratógépek normáját, az tudja, milyen munkát takar ez a 270 holdas teljesítmény... S még vala­mi... Ha elvégzi a tanfolya­mot, új traktort kap a Józsi, mert szándékunkban áll egy új gép vásárlása. Hadd telje­sedjék a fiú álma. Mindketten nevetnek, aztán Jóska elbúcsúzik, siet, mert még át kell öltöznie az ove- rálba. Várja a szántatlan főid, a gép, és a bátyja. Fazekas István SZARADNAK a FALAK. Szárad a mennyezet festése, a frissen mázolt ajtók, s a me­legben egykettőre eltűnnek a vakolás nedves foltjai. Az is­kolák és a kollégiumok tata­rozását már részben elvégez­ték Hatvanban, egészséges, szellős tantermek várják szep­temberben a 3000 diákot. Hét iskola padjait népesítik be majd. De még addig... ... még addig van egy kis tennivaló. Addig még be kell kötni a vízvezetéket és a szennyvíz­csatornát az I. számú iskolába az úgynevezett nagyiskolába, mert különben zárva marad­nak a kapuk, a tisztiorvos nem engedi, hogy 1300 gye­rek vízvezeték nélkül marad­jon. — Sürgősen intézkedni kell ebben az ügyben — mondja Kovács Jánosné, a Hatvani Városi Tanács VB művelődés- ügyi osztályának vezetője. — Eddig nem lehetett intéz­kedni? — Nehézségek voltak a hi­tellel és az építővállalatokkal is. ILÍEN nehézségekről árulkodnak a költségvetés adatai is. Erre az évre iskolák felújítására, tatarozására be­terveztek 350 ezer forintot, s ennek alig egynegyedét hasz­nálták fel. De nem sokkal jobb a helyzet a napközi ott­honokkal sem, itt a beterve­zett 300 ezer forintból mind­össze 11 373 forintot költöttek el. Csak az óvodák állnak jobban; a tervezett 83 ezer­ből már 46 ezret felhasznál­tak. A felújítási, javítási mun­káknak a nyári szünidőben van a dandárja. Ha most nem végezzük el őket, később csak zavarják majd a tanítást, hi­szen a tantermek ablakaiban kopácsoló mesterek csak el­vonják a gyerekek figyelmét az órától. A Bajza Gimnáziumnak is gondot okozott, hogy későn kapta meg az engedélyt arra a két új első osztály beindí­tására; s az építővállalat csak szeptember 1. és decem­ber 31. között vállalta el az iskola bővítését. Ha az év vé­géig elhúzódik ez a munka, akkor a gimnáziumban is be kell vezetni a kétmúszakos ta­nítást. Ez a város általános isko­láiban már megszokott dolog. Egyelőre még szükséges rossz, hiszen a több mint 50 osztály­nak mindössze 36 tanterem jut. Itt bizony elképzelhetet­len más megoldás. ÉS AMIBEN nagyon jól áll­nak a hatvaniak: a politech­nikai oktatás. A Hámán Kató Általános Iskolában működik a járás központi politechnikai műhelye, s a vezető — Haj­dú Kálmán — országosan is elismert szaktekintély; részt vesz a nyolcadikosok politech­nikai tankönyvét író pedagó­gus munkaközösségben. — Népszerű lett a politech­nikai oktatás Hatvanban — mondotta. Tavaly, amikor még| a nyolcadikban nem volt ilyen óra, a szülők Kérték, hogy az ő végzős gyermekeik számára is rendszeresítsünk ilyet. Kénytelen voltam szak­kört szervezni nekik. Az Idei­ek már szerencsésebbek. Tan- terv biztosítja számukra a politechnikai órát. — És a szertárunk is új gépekkel, be­rendezésekkel gazdagodott. Az elmúlt tanévben az egész országban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a leve­lező és esti oktatás iránt. Ez­rek és tízezrek ragadták meg a lehetőséget, hogy befejez­zék az általános iskolai, kö­zépiskolai és magasabb kép­zettséget szerezzenek. Lelke­sedésben Hatvanban sem volt hiány, de az év végi bizonyít­ványig csak 140-en jutottak el. Az idén úgy próbáltak se­gíteni ezen, hogy külön meg­szervezik a mezőgazdasági és az ipari dolgozók iskoláját. Ezek időbeosztása, s egy ki­csit a tanmenete is alkalmaz­kodik a „diákok” foglalkozá­sához kevesebb lesz a lemor­zsolódás. A tervek között szerepel még a gyöngyösi Mezőgazda- sági Technikum kihelyezett tagozatának megindítása is. Eredmények, tervek, gondok, megoldásra váró feladatok... SOKAT KELL MÉG tenni a következő pár napon is, hogy megkezdődhessék az oktatás, hogy zavartalan legyen a ta­nítás a hatvani iskolákban. K. L A román testvérnép életéből Újabb béremelés A román dolgozók életszín­vonalának jelentékeny emelé­sét szolgálja a Román Munkás­párt Központi Bizottságának és az RNK minisztertanácsá­nak nemrég hozott határozata, miszerint tovább növelik a munkások, a tanügyi dolgozók, az orvos-egészségügyi dolgozók és más szakemberek, valamint az adminisztratív személyzet bérét, s csökkentik néhány közfogyasztási cikk kiskereske­delmi árát és bizonyos szolgál­tatások díjszabását. Az újonnan foganatosított intézkedések szerves részét képezik a Román Munkáspárt III. kongresszusán hozott ha­tározatoknak, ahol úgy döntöt­tek, hogy 1965-ig 40—45 száza­lékkal emelik a dolgozók reál­bérét, 1959 második feléhez ké­pest, mégpedig oly módon, hogy emelik a névleges bére­ket, s fokozatosan csökkentik a közfogyasztási cikkek árát. A munkások tarifális bérét átlag 10 százalékkal emelik, miközben az alsóbb kategó­VENDÉGSÉG egy pillanatra sem vette ko­molyan. A festék húzódott arcán, legszívesebben ágyba ment volna rögtön, de tükre elé ült, s kelletlenül olajos vattával iörölgette magát. — Ezek se tudtak jobbkor jönni! Rádióm lesz, fellépé­sem, délután próba, intézd el, anyukám, ments ki, mert ne­kem nincs most idegem hozzá­juk ... És Tamás is nagyon unná magát... A mogyorónyi kis faluban ugyanakkor két idős ember szedelózködött. Szekrényszag áradt a ritkán használt, fekete ünneplőkből. Sára néni mákos hajára kötötte selyemhímes fejkendőjét, Bálint bácsi vas­tag, nehezen görbülő ujjaival ritkán használt nyakkendőjé­vel bajlódott. A karkosárban csirkék káráltak. Sára néni élve viszi fel, hogy friss le­gyen. Jaj, mennyire szerette Lilla a csirkehúst! Mindig csak a combját! Három párat fogott össze, hadd legyen ne­ki kedvére! A két öreg elfogódott volt, egymáshoz is alig szóltak egész úton, ha szóltak, fiatal­kori emlékeket hoztak elő. Lil­la anyja körülhordozta őket a lakásban, és mosolyogva hall­gatta, gyerekes csodálkozásu­kat, aztán a konyhában ebéd­re terített. Lilla csak késő es­te jött meg, azt mondta, fá­radt, kimerült. A két ember áhitatosan gyönyörködött ben­ne, és nem tudta megérteni, hogyan lehet elfáradni az éneklésben. De, mert Lilla mondta, nem kételkedtek ben­ne. Az anyja két terítéket tett a konyhaasztalra, hármat pe­dig bevitt a szobába. Csönget­tek. Lilla felkapta a fejét és megindult, de az ajtóból visz- szaszólt: — Ne tessék haragudni, de nem tudtam, hogy jönni tet­szenek és ma a vőlegényemet vártuk vacsorára... Sára éppen mondani akar­ta, hogy jut neki is a csirké­ből, de Lilla már eltűnt és vissza se jött. Csak az anyja szaladt be, hogy a melegített tálra rátegye a rántott combo­kat, a pirosra sült krumplival. — Egyetek csak nyugodtan — szólt a két öreghez —, én bent eszem velük... Bálint bácsi és Sári néni nem volt éhes. Csipegették a falatot. Valahogy egyszerre el­illant az étvágyuk. Megpró­báltak közömbös dolgokról beszélgetni, de szégyenlősen elhallgattak. A/V.*.- A./W\AA/VW\AAAAA/VWv\AAAAAAAA*VV. — Ugye, erre van a fürdő szoba? — kérdezte Sára a fér­jétől. — En itt ki sem ismerem magam — rázta meg fejét ta­nácstalanul Bálint és Sára; után indult. 'J A hallban tájékozódni pró­báltak. A szemben levő ajtó; mögül tányércsörgés és Lilla; mély, ismert hangja hallat­szott ki: — Ne izgasd magad... Vi-\ déki ismerősök .., Bálint bácsi és Sára néni1, szégyenkezve fordultak el egy-', mástól, a konyhaasztalon érin-', tétlenül állt még a bor, amit', hoztak. Bálint öntött magának! is, az asszonynak is keveset. Egy szuszra lehúzta, míg a, felesége csak a nyelvét érin­tette bele. — Nagyon jó bor ez... Lilla csodálkozott, hogy Bá-] Unt bácsiék reggel visszain­dultak. Hiába, falusiak, gon-; delta és megkönnyebbülten; sóhajtott fel. Lilla, o régi, copfos kislány,1 tizenkét évig tanult, iskolá­zott lány lett. Beszélt kicsit', angolul, franciául, kottából énekel, már jó néhány orszá-', got is látott, de műveltségből', pótvizsgát — mai szóhaszná­lattal utóvizsgát — kell ten-', nie. Bálint bácsiéknál mér­nem sokat ér vele, de sok', helyen még jó hasznát veheti. riáknál jelentékenyebb a bér­emelés, népgazdasági szinten 520 lei lesz a minimális bér. A béremelés ágazatonként lép­csőzetesen tagolva 1961. augusz­tus 1. és 1962. november 1. kö­zött történik, amikor is a ha­tározat valamennyi ágazatá­ban teljesen érvényre jut. A határozat fontos intézkedést helyez kilátásba a premizálás elveinek javítását illetően is. A határozat értelmében az elemi iskolai és óvodai okta­tók tarifális bérét átlag 10, az általános, szakmai és műszaki tanügyi dolgozók bé­rét 15 százalékkal, a felső- oktatási tanügyi dolgozók bé­rét átlag 15 százalékkal eme­lik. A felsőfokú képzettséggel rendelkező orvos-egészségügyi dolgozók tarifális bére átlag 15 százalékkal, a középfokú kép­zettséggel rendelkező egészség- ügyi dolgozók bére átlag 10 százalékkal lesz nagyobb, mint azelőtt Öt hónap alatt több mint tíxexer lakás Ez év első öt hónapjában Ro­mánia különböző városaiban 10 200 új lakást adtak át a ro­mán dolgozóknak az újonnan ; épült házakban. Az állami terv szerint 1961-ben 1,1 millió négyzetméter lakóterületet, te­hát 37 000 lakást építenek, vagyis 20 százalékkal többet, mint 1960-ban. Románia szemléletes példá­ját szolgálja annak, hogy mi­lyen arányban és milyen ütem­ben lehet lakást építeni a népi demokratikus rendszer alatt. Floresca, a régi külváros, az új bukaresti lakónegyedek egyi­ke, korszerű tömbházaival, s az utóbbi esztendőben végrehaj­tott városrendezés eredménye­ként teljesen megváltoztatta arculatát. Ferentari, Bucuresti- Noi, Crivita és számos más ré­gi külváros gyökeresen meg­változott, vagy most van átala­kulóban. Számos külföldi ven­dég és turista véleménye sze­rint Bukarest városa korszerű épületeivel és gyors ütemű építkezésével ma már felveszi a versenyt a világ nagy fővá­rosaival. Az utóbbi 10 esztendőben az ország térképe több mint 20 új várossal és ipari központtal gazdagodott. A második világ­háború alatt nagy károkat szenvedett Ploesti, Lasi és Ga­lati városokat újjáépítették éa korszerűsítették. Az utóbbi 5 esztendőben az állam körülbelül százezer la­kást épített számos városban és munkásközpontban. A hatéves népgazdaság-fej­lesztési terv szerint 1965-ig az állam további 300 000 lakást bocsát a dolgozók rendelkezé­sére. 1970-ig évente 100—120 ezer lakás épül. A gyors üte­mű építkezés eredményeként Romániában 15 éven belül megoldják a lakáskérdést. Komplex tudományos kutatóbrigádok A szüntelenül fejlődő szocia­lista ipar sürgősen megoldásra és a termelésben alkalmazásra váró mind több és bonyolul­tabb feladatokat állít a román tudományos kutatók elé. A tudomány és a gyakorlat közötti szoros kapcsolat szük­ségességéből született meg az a kezdeményezés, hogy a tudo­mányos kutatóintézetek mel­lett komplex kutatóbrigádokat létesítsenek. így például a bu­karesti Atomfizikai Intézet mellett három ilyen brigád lé­tesült. Ezeknek a brigádoknak különböző szakterületeken működő kutatók és mérnökök a tagjai. Mindössze néhány hónap múlt el a brigádok megalaku­lása óta. Ez alatt a rövid idő alatt jó eredmények születtek. Az „Augusztus 23.” gyárban például alkalmazták az Atom­fizikai Intézettől kapott hor­dozható gammasugárzó hiba- vizsgálót. Egy sor metallográ­fiái elemzés és néhány ötvözet legmegfelelőbb hőkezelési el­járásának megállapítása cél­jából elektronmikroszkópot is alkalmaznak. A jilavai gumiipari kombi­nátban olyan készüléket ter­veztek és szerkesztettek, amely ellenőrzi a gumi vastagságát, ami elősegíti a gumiszalagok gyártásának automatizálását Az atomfizikai intézet ko­lozsvári tagozatánál olyan ké­szüléket készítenek, amely megállapítja, a martinkemen­cékből kiszálló gázok szénsav­tartalmát. A munkások és a mérnök­technikus dolgozók együttmű­ködése így segíti a kutatókat e nagy feladatok megoldásába«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents