Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 25., péntek Mii láttam Bizertában ? i Az ősi városban, ahol a tunéziai partizánok hosszú napokon át keményen tartották magukat a harckocsik, rakéták, repülőgépek ellen, a golyózáporban, amely néha az égből, néha a tenger felől, néha a földről jött öt teljes napon át, egy üres ház golyófúrta, összetört ajtaját csupán egyetlen pánt tartja. A házból fojtó szag árad. A lépcsőház véres, a virágos huzatú heverőre vér fröccsent, a fehér fátyol vérrel van átitatva. Mindenütt csupa vér. Ahová csak tekintesz, mindenütt halottakat látsz. Katonákat, de férfiakat és nőket is, akik tüntettek Bizerta kiürítéséért. Fiatal önkéntesek, akik az idegenlégió ejtőernyőseitől zsákmányolt puskákkal voltak felszerelve. Halott asszonyok, gyermekek Bizertában és köröskörül borzalom fl bombázás után. Bizertában csupán a tűz beszüntetésének első napján, vasárnap pirkadatkor kezdhették meg a halottak eltemetését, akik már napok óta feküdtek az utcákon. A világ minden tájáról érkezett újságírók is láthatták a temető melletti magaslaton hosszú sorokban elhelyezett halottak százait. A tunisziak könny és jajszó nélkül ásták a sírokat, amelyekbe hármasá- val-négyesével temették el a halottakat. Nem volt fertőtlenítőszerük, hogy meggátolhassák a járványos betegségeket. Elképzelhetetlen bűz áradt mindenütt, s ezért eltakartuk orrunkat, szánkat, úgy jártunk a dombon a halottak között. Felemeltük a halottakat eltakaró kendőket. Egyesek ugyanis azt állították, hogy az elesettek mind katonák. Láttam közöttük gyermekeket, akik olyanok voltak, mintha csak aludtak volna, hagyományos köntösbe öltözött asszonyokat, öregeket, egész családokat, anyákat, apákat, és gyermekeket. Az elégett emberi testek roncsai súlyos vádként meredtek az égnek. Reggel 4 órától egész délután egyre csak hordták a halottakat és temették őket. Kőhajításnyira, a magaslatokon és az erkélyeken helyezkedtek el az ejtőernyősök és az idegenlégiósok. A tűz beszüntetését új hadállások kiépítésére használták. A katonák a bi- zertai franciák lányaival szórakoztak, akik éppen úgy, mint a Bab-El-Oued-i lányok, azzal szórakoztak, hogy a harc idején az ablakból kiáltoztak. A vöröskeresztes autó, hadizsákmány, a kaszárnya udvarán haladt át. Az ejtőernyősök sört szállítottak benne barátaiknak. Az arab sebesültek szállítására nem volt elég gépkocsi. A Bizertából Tuniszba vezető úton sok magánautót, teherautót és taxit lehetett látni, amelyek sebesülteket szállítottak. Ezekben az autókban már három napja feküdtek azok, akiket az ápolónővérek és az egészségügyi szolgálat dolgozói emberfeletti erőfeszítésének ellenére sem lehetett orvosi kezelésben részesíteni, akik a legnagyobb tűzben is biztonságos helyre szállították a sebesülteket. A gépkocsikon a tűző napon, az út minden kis göröngye mérhetetlen szenvedést jelentett a sebesülteknek. Sokan még Tuniszba érkezésük előtt útközben meghaltak. Mindenki sietett vért adni A harcosok az ütközet idején, az asszonyok és férfiak Tunézia egész területén siettek a kórházakba, hogy vérüket adják a sebesültek megmentésére. A tunéziai franciák is felajánlották vérüket. „Hogy visszafizessem azt a kárt — mondotta egy mérnök —, amit a franciák okoztak a népnek. Tunisz népe függetlenségének elnyerése után is becsületesen viselkedett velünk szemben”. Alig hagytuk el El-Aliát, autóinkat francia repülőgépek kezdték zaklatni, amelyek támadásra készültek az arab negyed ellen. Nagyon lassan haladtunk, elkészülve arra, hogy kiugorjunk a gépkocsiból, hogyha tüzet nyitnának ránk, amint az már előttünk több újságíróval megesett. Pontosan 14 óra volt, amikor az egyik repülőgép egyenesen felénk tartott. A határban a fügefák alatt rejtőztünk el. Villámként villant fel bennem az emlékezés. Nem Tunéziában vagyok és nem írunk 1961-et. Árokban fekszem Franciaország egyik or- szágútja mellett. Az 1940. évet írjuk és a menekültek végeláthatatlan sorához tartozom. 16 éves vagyok és nagyon félek. Nagyapám saját testével takargat. Fülsiketítő golyózápor hull ránk. A golyók keresztülfúrják az autót. Feltekintünk a repülőgépek zaja halkul. Nem vagyunk Franciaországban, Bizerta nem Franciaország. Itt a francia kormány támad repülőgépével, hogy megtartsa a független ország városát, amelyhez semmi joga. Nem tudom, megkezdö- dött-e újból a harc. A tűzszünet az ejtőernyősök provokációja kényekedvének van kitéve. Parancsnokaik nyilvánvalóan meg akarják hiúsítani a tanácskozást és Tunézia egész területére szeretnék ki terjeszteni -a háborút. Még mindig szemem előtt lebeg a felismerhetetlenségig megcsonkított bizertai munkás teste, akinek a fején mély sebek tátongtak. Felemeltem az ingét, hogy lefényképezzem a gaztett elkövetőinek aláírását. A munkás holttestére a francia katona késsel véste a Fiatal Nemzet (a francia fasiszta ifjúsági szervezet) jelét. Az erőszakos puccskísérletek szerzői, a francia és a tunéziai nép ellenségei ugyanazok, akik a kormány engedékeny álláspontját felhasználva, terrorizálják Párizst, törvényeket szabnak Algériában és Bizertában. Vérbefoly- tották a Franciaország és Tunézia közötti együttműködést. A különböző országokból érkezett újságírók, akiknek írógépe a szálloda szomszédos szobáiban éjszaka is kattog, az egész világnak beszámolnak azokról a szörnyűségekről, amelyeknek tanúi voltak. Azok a katonák, akik Bizertában voltak, azonban a harcokban nem vettek részt, el- szömyűlködnek a látottak felett. „Az ejtőernyősök nem is emberek" mondták. Még láttam valamit. Bizertában a gyermekek összeszedték a kilőtt töltényhüvelyeket. „összegyűjtjük a töltényhüvelyeket — mondták. — Ha nagyra növünk, megtanuljuk a repülőgépek vezetését és ütni fogjuk a franciákat, ha még itt lesznek.” Martine Riffaud az Humanité Dimanche munkatársa egyik angol lap a franciákat vádolja a Berlinnel kapcsolar tos huzavona miatt. Ezt a vonalat most már átvette a New York Times is azzal a megszorítással, hogy nem alapvető ellentét áll fenn az amerikai—angol álláspont és a francia felfogás között, hanem csupán az időzítés, a módszer és a megközelítés módozataiban jelentkezik különbség. A lap ugyanakkor megemlíti, hogy más források szerint az ellentétek igen élesek a nyugati szövetségen belül. A New York Times vezércikke —, amelyet szintén ennek a kérdésnek szentel — miközben megismétli azt az álláspontot, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatatlanok, egyben leszögezi: „Ha a Szovjetunió külön békeszerződést köt Kelet-Németorszaggal, az nem casus belli Amerika számára”. Az újság szerint ugyancsak „nem jelenthet háborús okot a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti övezethatár lezárása”. Londonban úgy magyarázzák az amerikaiaknak ezt a kettős állásfoglalását —, amely szerint a javaslatok ugyan elfogadhatatlanok, de lényegében nem lehet tenni semmit gyakorlati megvalósításuk ellen —, hogy az Egyesült Államok kormánya tekintélyét félti az érdemleges tárgyalásoktól. INDONÉZIA i—3 aranyere T Mtúaj kfWgái barnaszén 5? OSeltszén rasért g rézérc lj>1 ón £ kávésuk - Talaj pálma ffi hajtépités G* vegyipar 0 gépipar mangán Llaosz SZOV.*Szövetség \T 1 .& * i * F * 'art)'* c e a. n A Magyar Népköztársaság kormánydelegációja e napokban tett látogatást az Indonéz Köztársaságban. Ez alkalomból rövid áttekintést adunk Indonéziáról. A 15 nagyobb és mintegy háromezer kisebb szigetből álló köztársaság területe kereken 1,5 millió négyzetkilométer. Lakóinak száma 93 millió fö. A népsűrűség 62 fő négyzetkilométerenként. A lakosság azonban nem oszlik meg egyenletesen Indonézia területén. Borneo, Szumátra és Celebesz szigetén található hatalmas őserdőségek jóformán teljesen lakatlanok, míg Jáva és a környező szigeteken — az ország területének alig egy tizedén — tömörül a lakosság közel kétharmada. Indonézia trópusi ország. Gumifa-ültetvényeiről kerül ki a világ nyersgumi termelésének több mint egyharmada. Úgyszintén világgazdasági jelentőségű a bors, pálmaolaj, kopra és a kinin termelése is. Az indonéz föld mélye ásványokban igen gazdag. Bangka és Belitung szigetén találhatók a Föld egyik legnagyobb ónércbányái. Nagy fontosságú továbbá a zömmel Szumátra szigetére összpontosuló kőolajtermelése is. A szocialista tábor Indonéziát jelentős gazdasági segítséggel támogatja, hogy az ország gazdasági elmaradottságát mely a több évszázados gyarmati uralom öröké — mielőbb felszámolja. Tuniszi lapok a bizerlai kérdés ENSZ vitájáról TUNISZ (TASZSZ): A tuniszi sajtó nagy figyelemmel kíséri az ENSZ közgyűlésében a bizertai kérdésről folyó vitát. Stevenson amerikai megbízott felszólalása és az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok tartózkodik majd az ázsiai és afrikai országok határozati javaslatával kapcsolatos szavazásnál, felháborodást keltett Tuniszban. Az Al Amal hangsúlyozza: Tunisz azt várja, hogy az Egyesült Államok felhasználja ezt a lehetőséget és véglegesen meghatározza álláspontját a világ közvéleménye előtt, nem támogatja tovább a francia agressziót és a francia kormány imperialista politikáját. Ez azonban nem történt meg. Az As Sabah, az amerikai álláspontot bírálva hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok küldötte előtt felszólalt delegátusok mind Tunéziát támogatták és csak az Egyesült Államok tagadta meg szavazatát az ázsiai és afrikai országok javaslatától. Az Al Talia azt írja, hogy már a közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívása Tunéziának és mindazoknak az országoknak a győzelme, amelyek ezt vele együtt sürgették, köztük az arab, az ázsiai, a latin-amerikai országoké és a Szovjetunió vezette szocialista tábor országai. A lap felszólítja Tunézia népét, legyen szilárd és elszántan folytassa harcát a végső győzelemig. (MTI) Általános lehangoltság Nyugat-Berlinben 4 demokratikus Berlin főpolgármesterének levele Willy Brandthom LONDON (MTI): Mivel a beharangozott nyugati kezdeményezések határideje már többször is lejárt, szinte minddélyezni, hogy az NDK utazási irodája kirendeltségeket állítson fel Nyugat-Berlinben. Ez a hír nagy elkeseredést okozott és sokan tették fel a kérdést: „Meddig akarja még feszíteni a húrt a szenátus? Hát nem látja, hogy csak ő húzhatja a rövidebbet? Hogy csak mi isszuk meg a levét ennek a politikának.” Friedrich Ebert, a demokratikus Berlin főpolgármestere, szerdán levelet intézett Willy Brandthoz, Nyugat-Berlin polgármesteréhez és az NDK belügyminiszterének hirdetményére hivatkozva, felszólította: a nyugat-berlini lakosság érdekében tegye lehetővé, hogy az NDK utazási irodája két kirendeltséget állítson fel. A levélre még nem érkezett hivatalos válasz, rendszerint jól tájékozott körökben azonban arról beszélnek, hogy a szenátus kelletlenül ugyan, de mégis kénytelen lesz a kérést teljesíteni. BERLIN (MTI): Nyugat- Berlinben szerdán általános lehangoltság volt tapasztalható. A nagyobb pályaudvarok környékét valósággal ellepték az emberek, főleg az idősebb nők, akik a demokratikus Berlinben élő hozzátartozóikat akarják meglátogatni. Ezek a félrevezetett emberek, akik a múlt hét végén még Johnson amerikai elnöknek tapsoltak a szenátusi palota előtt, de akik kedden már kíváncsiak sem voltak a hozzájuk érkezett Adenauer kancellárra, szerdán tanácstalanul ácsorogtak a demokratikus Berlin kezelésében levő magasvasút állomásai előtt és a vasút alkalmazottainál érdeklődtek: hol működik Nyugat-Berlinben az NDK utazási irodájának az a két kirendeltsége, ahol a Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszterének hirdetménye értelmében augusztus 23-t,ól kezdve engedélyt kell kérniük kelet-berlini látogatásra. Délben futótűzként terjedt el Nyugat-Berlinben a hír, hogy a szenátusban máris kijelentették, nem fogják engeAngolai helyzetjelentés küzdő nép ellenállását. Az AP tudósítója, aki egy sor felkelőtábort keresett fel Észak-Angolában, San Salvadorból jelenti, hogy bár a portugál csapatok Angola főútvonalai mentén észak felé nyomulnak, az ország északi részének igazi gazdái mégis a felkelők. „Az afrikai felkelők erői — írja a tudósító — az erdők mélyében rejtőznek és csak légitámadással sebezhetők. A főútvonalaktól távolabb, az északi falvakat körülvevő vad rengetegben a nacionalista partizánok ismerik az erdőket és a mocsarakat keresztülszelő szűk utak labirintusának minden fordulóját... A portugál katonáknak évekre van szükségük, hogy kiűzzék őket ezekből az erdőkből. ..” (MTI) NEW YORK (TASZSZ): Az angolai felkelők csaknem fél éve vívják egyenlőtlen harcukat a szabadságért és a függetlenségért a portugál csapatok ellen. A legmodernebb fegyverekkel felszerelt gyarmati csapatok támadásai elől az angolaiak kénytelenek voltak az ország északi részében levő erdőkbe és hegyekbe vonulni. De továbbra is hősi ellenállást fejtenek ki, meghiúsítják a „lázadás villámgyors és végérvényes elfojtására” irányuló terveket. Azok a külföldi tudósítók, akik felkeresték a felkelők egységeit, kiemelik a rosszul felfegyverzett angolai hazafiak hősiességét, valamint azt, hogy a portugál gyarmatosítók képtelenek megtörni a jogos ügyért „Meg kell egyezni, mert nincs más józan alternatíva“ Nyugati vélemények a német kérdésről sait. „Ez őrültség — írja a lap —, nem ránk tartozik, vajon Adenauer vagy Brandt a nyugatnémet kancellár. Nagyon furcsa lenne, ha a Nyugat megengedné, hogy a német választások diktálják politikáját.” A New York Herald Tribune is hasonló hangon ír: „... Jó lenne, ha mind Adenauer, mind pedig Brandt hívei belátnák, hogy Berlinnel kapcsolatban sokkal súlyosabb kérdésekről van szó, mint a választás eredménye” — hangoztatja az amerikai lap. Csütörtökön hajnalban az övezethatáron állomásozó angol egységek katonai gyakorlatot kezdtek. (MTI) séges vélemény a „szövetségesek” között, cáfolják azonban a komolyabb nézeteltérésekről szóló híreket. Azt állítják, hogy a tárgyalások szükségességét illetően már megegyeztek, csupán az időpontban nem. Az angol és az amerikai sajtó egyre erősebben bírálja a nyugatnémet politikát. A Daily Express című angol lap Moc- millant sürgeti: kezdeményezzen a tárgyalások kérdésében. A lap rámutat: a nyugatnémetek szeretnék, ha a kelet—nyugati megbeszéléseket a nyugatnémet választásokig nem tartanák meg, mert Adenauer attól fél, hogy ez ronthaná kilátáWASHINGTON (MTI): A Fehér Házban közölték, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének átadták a szovjet kormány újabb jegyzékét, amely elsősorban a Berlinbe vezető utak problémájával foglalkozik. Kennedy elnök most tanulmányozza az okmány szövegét és hivatalos körök egyelőre még nem is fűztek megjegyzést az ügyhöz. A német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi munkacsoport szerdán este két és fél órás ülést tartott. A Franciaországot, Angliát, az Egyesült Államokat és Nyugat-Németorszá- got képviselő diplomaták egységes nyugati álláspontot kísérelnek meg kidolgozni a kelet —nyugati tárgyalások előkészítésére. Az amerikai kormányhoz közelálló körök szerint Kennedy szeretné, ha hamarosan megegyezés jönne létre és így a Nyugat konkrét javaslatokkal fordulhatna a Szovjetunióhoz. A fenti körök ugyanakkor megállapítják, hogy mindeddig nem alakult ki egyBerlimael foglalkozó újabb szovjet jegyzéket adtak át
