Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-23 / 198. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A gyógyszertárban AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XII. évfolyam, 198. szám ARA: 50 FILLÉR 1961. augusztus 23., szerda Bizerta és Nyugat-Berlin [ A közelmúltban minden politikus, de a közvélemény is elsősorban a nyugat-berlini problémával foglalkozott. Megvolt rá az ok: itt jött izzásba a háborús tűzfészek. De ma már a probléma fontosságát tekintve, — másodrendű kérdés. Folyik még a háborús zavarkeltés, Nyugaton nem csendesedtek le a kedélyek, de a diplomaták már asztaluk második fiókjába süllyesztették a berlini kérdést, s ismét a folyó ügyekhez nyúltak, folytatják, ahol két hete abbahagyták. Két hete még javában dühöngött a harc Bizerta mellett. Bizerta volt a politikai vízválasztó az ENSZ-ben és a nemzetközi fórumokon. A bizertai kérdésben elfoglalt álláspont mutatta meg, hogy ki hol áll: a gyarmattartó Franciaországot, vagy az ellenük küzdő tunéziaiakat támogatja. Persze, a probléma korántsem ilyen egyszerű. Tunisz uralkodó körei, különösen az elnök, Burgiba, az ország függetlenné válása óta sajátos, az afrikai országok számára sok meglepetést okozó politikát folytat. A franciák burgibizmusnak nevezik ezt a politikát, amelyet az elnök neve fémjelez. Lényege a legmesszebbmenő együttműködés a volt gyarmattartókkal, a franciákkal — még az arab országok érdekei ellenére is. Enyhén fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk: lojálisak Franciaország iránt. Ez a külön út gondot okozott az ország vezetőinek. Egyrészt szemrehányást kaptak az arab államoktól, másrészt engedményeket szerettek volna kapni Francia- országtól eddigi munkájuk jutalmául. Ezért fordult a kormány De Gaullehoz, hogy adja át az országnak a területén levő Bizerta hadi kikötőt. Az elutasító válasz után kitört a fegyveres harc. Tunisz és a burgibizmus a franciák politikai hídfője volt Afrikában. Fontos volt ez a hídfő, márcsak azért is, mert Algéria szomszédságában van. Ez, és stratégiai helyzete, no meg a kolonializmus maradványaihoz oly görcsösen ragaszkodó gyarmatosítók lázas igyekezete tette a franciák számára olyannyira kívánatossá ezt a területet. De ez jelenti a legnagyobb veszélyt is, hogy tudniillik a konfliktus észak-afrikai franciaellenes háborút eredményez, tehát esetleg az algíri háború észak-afrikai háborúvá növi ki magát. Az első lövéseket tuniszi fegyverekből adták le, de ha az okokat vizsgáljuk, itt az elsőség nem számít semmit sem. A háborút nem lövészárkokban, hanem a kö- vetségi palotákban robbantották ki. Burgiba kérelmében — amelyet a francia elnökhöz intézett — arra hivatkozott, hogy harminc év óta legfőbb politikai törekvése megteremteni az együttműködést, az összhangot hazája és Franciaország között. Méghozzá önkéntes együttműködést. Joggal számított az elnök arra, hogy ezt a törekvését legalább egy gesztussal honorálják a franciák. Bizerta lett volna ez a gesztus. De Gaulle csapaterősítésekkel válaszolt. A tunisziak gépágyúval. S míg a Földközi-tenger partján ropogtak a fegyverek, a világ Nyugat-Berlinre figyelt. Mindenki tudta: Karthago romjai mellett helyi háború folyik, de a Brandenburgi kapunál talán a világbéke sorsa dől el. A Berlin körül lefolyt diplomáciai háborúban beállt a szélcsend. Most ismét napirendre került az észak-afrikai konfliktus. Eddig a háború mérlege francia részről harminc halott és 50 sebesült, a tunisziak vesztesége húszszor ennyi. Az afrikai köztársaság segítségért fordult a Nyugathoz. Nyugat barátjának tekintették elnökét, joggal várt támogatást az Egyesült Államoktól is. De Washingtonból nem is válaszoltak Burgiba kérésére. Burgibáék elszenvedték az első nagy csalódást, mikor a franciák belckergették őket Bizerta mellett a katonailag kilátástalan mérkőzésbe. S a másikat, ami szintén keserű fiaskó volt számukra: az amerikaiak közönyét. Kennedy el volt foglalva Nyugat-Berlinnel — magyarázza lázas igyekezettel az Espress-ben Servan-Scbreiber —, nem törődhetett Afrikával. El volt foglalva Nyugat-Berlinnel... Nem mindennapi kifogás. Talán ezekben a napokban olyan lázas munka folyt a State Depar mentban és az elnöki palotában? Talán javaslatokat dolgoztak ki a berlini válság megoldására? A német békeszerződésre? Sajnos, a közvélemény nem tud ilyen munkáról, a politikusok sem hallottak amerikai kollégáik igyekezetéről, s eddig Washington sem cáfolta meg a kétkedőket, semmiféle új javaslattal nem jelentkezett a tárgyaló- asztaloknál. A csalódások nyilván megteszik a hatásukat a tunéziai közvéleményre, talán Burgibára is. Az afrikaiakat, a szabadságért küzdő afrikai népeket, vagy a már függetleneket nem lepte meg a franciák és az amerikaiak magatartása. Legfeljebb megerősítette őket abban, hogy az imperialisták — még a legcsillogóbb, a legnagyobb ígéretek ellenére is — nem hagyják cserben egymást, nem tesznek egymás ellen semmit, ha a gyarmatokról van szó. Mert az amerikaiak eddig sem siettek sosem a gyarmatok és a volt gyarmatok segítségére, — még akkor sem, amikor nem volt berlini kérdés, amikor nem kötötte le figyelmüket Berlin. Tehát nem változott magatartásuk. A hallgatás, ami a segélykérést fogadta, a visz- szautasítással egyenlő. A franciák leié pedig tapintatos, jóindulatú figyelmesség, cinkos kacsintással, úgymond: „csináljatok, amit akartok, a ti dolgotok”. Az ürügyet senki se veszi komolyan. Az afrikai államok számára lecke volt ez, de a tananyagban nagyon ke\ és volt az újdonság. És ez Tunisz politikáját is befolyásolja. Nyugat-Berlin: Tegnap puskaporos hordó, ma már ürügy, politikai, diplomáciai alibi. Hétfőn az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka megkezdte a bizertai-ügy tárgyalásait. MA G; Martinon/: 220 NAP ŰRHAJÓN ★ JIRÄSEK emlékezete ★ A NÉZŐTÉREN KÉTSZÁZEZREN ÜLNEK’ ★ TIZENHÉT EREDMÉNYES ESZTENDŐ ★ NA IGEN, A MAI FIATALOK /. A. Gagarin köszöneté Forró szeretettel búcsúzott a főváros népe Jurij Alekszejevics Gagarintól Élüzem lett a füzesabonyi MÁV forgalom, vezérigazgatói kitüntetésben részesült a Káli Vasútállomás A füzesabonyi MÁV forgalom dolgozói az első félévben nagyszerű munkát végeztek, tervüket teljesítették és balesetmentesen dolgoztak. Jó munkájuk eredményeként így ismét elnyerték az élüzem címet. Az élüzemmé avató ünnepséget a napokban rendezték meg ahol több dolgozót kitüntettek és pénzjutalomban részesítettek. Szombaton, 19-én a délutáni órákban ünnepséget rendeztek a káli vasútállomáson is. A káli vasútállomás dolgozói is teljesítették az élüzem szintet, s így vezérigazgatói kitüntetésben részesültek. A káli vasúti ünnepségen részt vett Fűzi István, a miskolci MÁV igazgatóság kiküldötte is. Ez alkalommal 11 dolgozónak adományoztak oklevelet jó munkájuk elismeréseként, és 10 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki. Az egri Dobó István Gimnáziumban — ahol a könyvtárosok tanfolyamát rendezik — Mesterházy Lajos író találkozott könyveinek propagálóival, terjesztőivel, a könyvtárosokkal. Kétórásra tervezték ezt a találkozást, de majdnem az esti órákba nyúlott. Szívélyes, vendégmarasztaló légkör alakult ki, Mesterházy Lajos beszélt, a könyvtárosok kérdeztek. Még be sem fejezte az egyik témát, máris új kérdések merültek fel. Legnagyobb volt az érdeklődés természetesen irodalmunk mai helyzete és a vendégíró munkássága iránt. Mesterházy Lajos „született optimista”. Bízik irodalmunk fejlődésében, amint említette, főleg a fiataloktól vár sokat. Elmondta véleményét kortársairól, mondott néhány szót a kezdőkről is, a holnap ígéieHáromnapos magyarországi látogatás után, kedden délelőtt íi Ferihegyi repülőtérről elutazott Jurij Alekszejevics Gagarin, a világ első- űrpilótája, a Szovjetunió hőse. Nálunk töltött rövid tartózkodásának eseményei során — a forró hangulatú fogadtatás, a Hősök terén rendezett nagygyűlés, s vidéki körútja alkalmával — dolgozó népünk százezrei találkoztak Jurij Gagarinnal, s a búcsú percei is azt bizonyították: népünk nemcsak megcsodálta az űrutazásban páratlan teljesítményt elért hős szovjet férfit, hanem igaz barátjaként szívébe is zárta Gagarin őrnagyot, a hőslelkű feleséget, Valentyina lvanovnát és a bájos apróságot, az öthónapos Gálocskát. Kedden reggel ismét százezrek voltak a budapesti utcákon, hogy búcsút vegyenek a kedves vendégektől, még egyszer láthassák Jurij mosolygós arcát, zászlókkal, virágesővel köszönthessék a kozmosz Koteiről. Hitet tett a szocialista realizmus mellett, s hangsúlyozta, hogy a mi társadalmunkban, ebben az országban, a szocializmust építő magyar nép hazájában nagy reményekre jogosítanak ennek az irodalmi irányzatnak a képviselői. Sőt, ők lesznek, szinte egyedül ők lesznek e kor igazi írói, főleg akkor, ha úgy értelmezzük a szocialista realizmus terminológiáját, hogy az a szocialista kor realizmusával egyenlő. Mesterházy Lajos ugyan a magyar irodalom helyzetének ismertetésével kezdte beszédét, de rövidesen személye és saját munkássága került az érdeklődés középpontjába. Kénytelen volt magáról is beszélni. — Nagyon erősen igénybe vesz irodalmi, publicisztikai és irodalomszervező mun'.mm. sokat járok vidékre is—monlumbuszát. A Gagarin család szállásának környéke már 7 óra körül benépesült: az Istenhegyi útón, s a' szomszédos útvonalakon pirosnyakkendős úttörők, munkásemberek, a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozói várták. A Déli pályaudvarnál, a Krisztina posta előtt, a Széna téren, a Mártírok útján, a Szent István körúton már jóval a gépkocsi érkezése előtt le kellett állítani a forgalmat az egybegyűlt tömeg miatt. A Nagykörúton, az Üllői úton, a Ferihegyre vezető gyorsforgalmi úton a budapestiek tíz- és tízezrei álltak sorfalat, s mikor Gagarin őrnagy nyitott gépkocsiján, mosolyogva, integetve elhaladt előttük, ezrek, tízezrek kiáltották: Daszvidanyie! Viszontlátásra, Jurij! A zászlódíszbe öltözött, nemzetiszínű és szovjet lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren mintegy húszezren gyűltek össze Gagarin őrnagy és családja búcsúztatására. Jelen volt Fock Jenő, Nemes Dezső, dotta, majd hozzátette: — De azért természetesen legfontosabb feladatnak tartom az írást. Jelenleg az Ártatlanság kora című regényemen dolgozom. Értelmiségi téma — a NEKOSZ-fiatalból orvossá vált munkáslány és a polgári származású, többszörös Kos- suth-díjas orvos egymásra találásáról, vívódásairól szól. Izig- vérig mai regényt akarok írni, helyet kap ebben a második műszak, a női egyenjogúság problémája is. Emellett foglalkozom egy ifjúsági regény gondolatával is. Egy mai korban játszódó, mai fiataloknak szóló „Pár lépés a ha- tár”-szerű regényre gondolok. Kellemes emlékekkel váltak el egymástól a barátok, az író és a könyvtárosok. Nagyon jól érezte magát városunkban Mesterházy Lajos. Megbarátkozott Egerrel, egy nappal meg is toldta egri tartózkodását. Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Szirmai István, a Politikai Bizottság pótr tagjai, az MSZMP Központi Bizottságinak, az Elnöki Tanácsnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak számos tagja, politikai és társa- dalnii, kulturális életünk számos más vezető személyisége; jelen volt V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Hosszan zúgott a taps, mikor a küldöttség megérkezett a repülőtérre; Jurij Alekszejevics Gagarin és felesége, Valentyina Ivanovna, karján Gálocská- val, Ny. P. Kamanyin altábornagy, a Szovjetunió hőse, s társaságukban Kállai Gyula és Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Az ünneplés még csak fokozódott, amikor a Gagarin család fellépett a díszemelvényre, s a hős űrhajós a mikrofon ele lépett. Drága barátaim! Örömmel fogadtuk az önök meghívását, s néhány nagyszerű napot töltöttünk gyönyörű hazájukban. Jártunk Budapesten, Sztálin- városban, Pécsett, Komlón — innen visszatérőben Sárbogár- don és Dombóvárott is megálltunk — a magyar dolgozók százezreivel találkoztunk, s e találkozások mindenütt forró hangulatúak, szívélyesek, testvériesek voltak. — Hazánkba visszatérve beszámolunk majd a szovjet dolgozóknak, milyen őszinte, nyílt lélekkel, milyen szeretettel fogadtak bennünket, a szovjet nép képviselőit Magyarországon. — Még egyszer, teljes szívemből köszönöm a szívélyes meghívást, a meleg fogadtatást, mind a magam, mind a velem együtt utazó elvtársak nevében, népüknek, Központi Bizottságuknak, kormányuknak, s külön is a derűs, ragyogó arcokat, a nyílt szíveket, amellyel bennünket, szovjet embereket körülvettek (Folytatás a 2. oldalonj (szigetváry) író-könyvtáros találkozót tartottak Egerben J. A. Gagarin űrhajós őrnagy, a Szovjetunió hőse, magyarországi látogatását megelőzően és látogatása idején, számos meghívást kapott üzemektől, termelőszövetkezetektől, hivataloktól, intézményektől, brigádoktól, a dolgozók különböző csoportjaitól és egyénektől is. Gagarin elvtárs, idő hiányában, természetesen nem tudott eleget tenni minden meghívásnak. Azoknak a dolgozóknak, akikhez nem jutott el, ez úton mond köszönetét a szíves meghívásért. (MTI) Pontos és lelkiismeretes munkát kíván a gyógyszerészi munka. A receptre feírt orvosság sok esetben emberéletet ment. Ezt a szakmát választotta Schmottzer Ildikó is a gimnáziumi érettségi után. Két évig dolgozik, mint technika, s ha sikeresen letette a vizsgát, továbbra is szeretne az egri gyógyszertárban maradni. Oktatója, Kovács Miklósné, szívesen segíti a tanulásban, a szakmai gyakorlat elsajátításában. C
