Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-02 / 180. szám
1961. augusztus 2., szerda WEPtJJSÄG 5 Az emberiség okmánya Fogy az asztag A kommunizmus az eszme, az ideológia világából a kézzelfogható realitássá lépett elő. A kommunizmus, a leg magasabb rendű emberi társadalom és a „szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni’’. Az emberiség történetének legnagyobb, legmegkapóbb okmánya látott napvilágot, az SZKP új programtervezete, amely közvetlenül a kommunista társadalom felépítését jelölte meg az elkövetkezendő két évtized immáron „hétköznapi” feladatává, beteljesítette az emberiség legjobbjainak álmait, beigazolta újra és végérvényesen a marxi—lenini tanítások legyőzhetetlen igazságát. „A kommunizmus békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot hoz a világnak” — ezt írta a Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, ez a gondolat vert mindenkiben mély gyökeret, amikor hallotta, olvasta ezt a programtervezetet. S ez a programtervezet nem egyszerűen elveket rögzít — azokat is, nagyszerűeket; —, hanem szinte menetrendszerű pontossággal, két szakaszra, két évtizedre bontva jelöli meg a szovjet nép, a szovjet kommunisták feladatát a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet húszesztendős időszakában. Húsz esztendő; Két évtized! Nyugodtan elmondhatjuk, hogy „mindössze” ennyi kell már ahhoz, hogy az anyagi javak olyan bősége, az emberi öntudat olyan magassága teremtődjék meg a ma szocialista Szovjetunióban, hogy lényegében alig egy évszázaddal a Kommunista Kiáltvány harcra, tettre mozgósító, látnoki erejű szózata után megvalósuljon az a társadalmi rend, amely végérvényesen megszünteti mindazokat a „társadalmi-bajokat”, amelyek az osztálytársadalmak létrejötte óta végigkísérték az emberiség véres, szenvedésekkel teli életét Meghatottság és büszkeség, öröm és lelkesedés, ámulat és tettrebuzdulás — mennyi érzés kavarog az emberekben, ha hallja, olvassa és emlékezik: 1903, — a második pártkongresszus harcba hív; 1919, — a nyolcadik kongresszus kitűzi a szocialista társadalom felépítését és most a jelszó: „A kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált. A szocializmus fokozatos bele- növése a kommunizmusba objektív törvényszerűség, amelyet a szovjet szocialista_ társadalom egész előző fejlődése készített elő”. Mindaz, amiben hittünk és hiszünk, mindaz, amiért harcoltunk és harcolunk mi, magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép is, mindaz, ami lelkesített és lelkesít bennünket, de mindaz, ami eddig egy kicsit mégis távoli jövő, inkább csak elvekben, mint kézzelfogható tényekben tükröződött — nos, mindaz ma program, vagy hogy inkább húszéves terv, szinte évekre, hónapokra, napi tettekre, feladatokra felbontva. Nemcsak a végső célt látja és tudja már az ember, de azt is, hogy mi a holnap legközvetlenebb feladata, végiglátja az alkotás láncának minden szemét, az az út minden lépését, s már az út elején, a húsz esztendő el- »ő napjain, az út dicsőségesés csodálatos végét, a húsz esztendő utolsó napjait is. „Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmusból a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A marxizmus—leninizmus feltárta a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, megmutatta a kapitalizmust jellemző ellentmondásokat, ezek forradalmi robbanásának és a társadalom kommunizmusba való átmenetének elkerülhetetlenségét” — hangsúlyozza a programtervezet. És rámutat arra is, hogy a „kapitalista világrendszer egészében véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számára”. Ezek a m;g állapítások nemcsak; a marxi —lenini tanítások, a kommunisták eddigi munkájának, a proletariátus harcainak történelmi összegezését és győzelmeit Jelentik, de egyúttal lelkesítő példát, nagyszerű feladatot is minden ország munkásosztálya számára. A kapitalista világ válságban van, de hiába próbálkozik, még nukleáris fegyverekkel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődéssel, a társadalom fejlődésének objektív törvényeivel, s egyetlen pillanatra sem tudja megcáfolni, meghamisítani a szocialista, kommunista társadalmi rend fölényét az idejét már lejárt, a rothadó korszakát élő imperializmus, monopolkapitalizmus felett. Ez a fölény, különösen a második világháború után vált szembetűnővé. Az elmúlt évek alatt, az SZKP vezette szovjet nép, a kommunista és munkáspártok által vezetett népi demokratikus országok dolgozói, a szocialista Szovjetunió segítségével olyan nagyszerű győzelmeket értek el, oly gyors ütemben fejlődtek a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén, hogy ez a fölény még az elfogultak előtt is nemcsak elismert, de irigylésre méltó és követendő példa lett. Nem kis mértékben ezeknek a sikereknek, a kivívott szabadság nagyszerű -gyümölcsözte- tésének tudható be, hogy robbanásszerűen meggyorsult a még gyarmati népek függetlenségi mozgalma, az önálló ázsiai, afrikai országok létrejötte, elsősorban a hatalmas, kommunista Kínának megszületése... Nemcsak az „erkölcsi” — de az erőviszonyok is alapvetően megváltoztak, s ma a szocialista tábor országai testvéri egyetértésben, a haladó világ, a szabadság kivívásáért, vagy a kivívott függetlenség megőrzéséért harcoló milliók támogató elismerésének politikai légkörében építik országaik jövőjét, a szocializmust és a Szovjetunió — a kommunizmust. Ez az építőmunka a felszabadult ember nagyszerű diadala, beigazolása, hogy a társadalom fejlődésére vonatkozó törvények objektív jellege a marxizmus—leninizmus történelmi felismerése és alkotó, diadalmas alkalmazása egy adott társadalom, a szocialista társadalom viszonyai között S az „elvont” tételek ím, ebben a programtervezetben öltenek nagyonis anyagi, na- gyonis reális, lenyűgöző testet. Már „az 1961-70-es legközelebbi évtizedben ß Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi fölétét és kulturális, technikai színvonalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget; minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap.” És a következő évtizedben, 1980-ig a Szovjetunióban felépül a kommunista társadalom! Mindez a párt vezetésével, a pártélet lenini normáinak következetes betartásával, a belső élet demokratizmusának, a dolgozók tevékeny közreműködésének még lényegesebb elmélyítésével. A programtervezet, amely a béke, az emberi haladás nagyszerű dokumentuma — kimondja: mindezek a tervek még előbb is megvalósulnak, ha a szovjet állam békében élhet, dolgozhat! A béke — ez a legfőbb mondanivalója e tervezetnek, ami a munka, az építés gyors sikerét jelenti, a béke, amely az egész emberiség óhajtott vágya és «reménye, a béke, amely alapja a munkának, s amely örökös jellegének éppen a kommunista társadalom felépítése az alapja. A programtervezet a Szovjetunióban született még, közvetlenül a szovjet nép nagyszerű feladatait jelöli meg. De közvetve megszabja a szocializmust építő országok dolgozóinak, munkásosztályainak feladatait is, hisz a szocialista világrendszer törvényszerűségeinek és fölényének alkal- imazása „megadja ezeknek az országoknak a lehetőséget arra, hogy lerövidítsék a szocializmus építésének idejét, megnyílik előttük a távlat, hogy egyazon történelmi korszakon belül többé-kevésbé egyidejűleg térjenek át a kommunizmusra.” Ez a programtervezet lelkesítő erő a mi népünk számára is, élő-eleven példát állít elénk: merre és hogyan haladjunk, eszközt ad és célt, bizalmat és hitet valamennyi becsületes magyar dolgozó számára is. A történelmi távlat így válik a mi népünk számára is immáron kézzelfogható valósággá; ötéves tervünkön való sikeres munkálkodás, a szocializmus építésének minden sikere előbbrejutás — a kommunista társadalom felépítéséhez. Bízunk és reménykedünk abban — s ez csak rajtunk múlik —, hogy mi is kimondhatjuk majd: a magyar emberek talán még mai nemzedéke a kommunizmusbem fog élni! Gyurkó Géza Ütemesen lendülnek a kévehányók villái és szaporán hull a kéve a cséplőgép dobjába. A cséplőmunkások az egri Dobó István Termelőszövetkezet szérűjén vívják a „kenyér csatájátS”. Céljuk: mielőbb végezni e fontos munkával, hogy zsákokban, magtárban tudhassák a termést; az első közösen termelt gabonát. Ezért már kora reggel felzúg a cséplőgép, s egész nap nyeli a kévét, fogy az asztag... rövidesen vége a cséplésnek. Az idei gabonatermés eredményeit dolgozták lei a KSH megyei igazgatóságán * Az idei gabonatermés er :d- ményeinek elemzésén, kiszámításán dolgoznak a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának munkatársai. Az idén könnyebb a dolguk, mint az elmúlt években, amikor az egyéni gazdaságok eredményeit vizsgálták. Az 50-es évek második felében például nem volt ritka az olyan nyár sem, amikor 90— 100 ezer űrlapot is fel kellett ✓ uíég le sem áldozott a nap és már a századik mázsa gabonát dolgozniok, amelyeken a 60 < mázsálják az egri Dobó István Termelőszövetkezet szérűig ezer egyéni gazdaság tér- > jén. A tele zsákok láttán még nagyobb kedvvel folytatják e méseredményeit tüntették fel < nehéz, de szinte ünnepélyes munkát, a kenyérnek való csép‘ \ lését. Bornemissza Gergely szomszédságában Állványok nyújtják fejüket az egri iparitanuló-intézet falai előtt. Az épület régi, úgy mondják, félig műemlék. Ám ablakai korhadtak, ósdiak. Kifelé nyíltak, de egyiket sem lehetett már becsukni. A vakolat is pergett, ideje, hogy tatarozzák. Garabás István szakoktató vezetésével az intézet lakói, az ipari tanulók láttak munkához. 44 kőműves és 28 festő lakója van az otthonnak. Ügyesek és erősek mind. A fiúk állami rendszerű oktatásban részesülnek, 3 hónap múlva szabadulnak. Most maguknak építenek, s közben gyakorolják az ablakállítást, vakolást, állványozást és a szakma ezernyi csínját- bínját. — Nem kell biztatni őket, maguktól is nagyon iparkodnak. Tanáraik, társaik és majd utódaik ellenőrzik a munka minőségét. Az 1961-ben szabadult tanulók keze munkáját fogja dicsérni a felújított homlokzat, a jól záró, szép ablakok és 3 tanterem új parkettje. — Az oktató lelkesen, elismerően beszél a fiúk munkájáról. Szeme megelégedéssel simogatja a malteros vödröt pakoló apró termetű legénykét. Fent, az emeleti új ablakban előbb egy svájci sapka jelenik meg, majd vidám kurjantással társát és a csiga gyorsabb mozHosszú kocsisor kanyarog a város szélén a szövetkezeti szérű felé. Drága terHüket az egri Dobó István Termelőszövetkezet tagsága termesztette, az ő kenyérnek valójuk „utazikf a cséplőgépek feli. gatását sürgeti, egy mókás kedvű fiú. A kapu alatt, a lépcsőházban és a folyosókon padok, asztalok, szerszám és frissen gyalúlt új parkettanyag. Minden arról tanúskodik, hogy a tanítási szünetben saját otthonukat építik — szépítik a MŰM 212. Iparitanuló Intézet növendékei. Virág Ferenc és Nagy Ferenc nagy hozzáértéssel dolgozik az aljazat betonozáson. Széles deszkadarabbal határozott mozdulatokkal húzzák le a felesleges kavicsot. Szemmel láthatólag lelkes verseny folyik a i két Feri gyerek között. — Hamarosan készen leszünk — fogadkoznak. És ehhez kétség sem férhet, mert most is csak egy szóra álltak meg, aztán újra munkához látnak. Szemben a falon az intézet névadójának freskója. Bornemissza Gergelyt ábrázolja a kép. Tüzes kerekeket gyártat a törökök elleni harchoz. Nézem a képet, s úgy tűnik, mintha Bornemissza fél szemmel a késői unokák, az ipari tanulók munkáját figyelné. Kedve tel-, hét bennük. Csak egy ugrás ide a vár, és egri fiúk ezek is. Egyébként is rokonságot tartanak. Bornemissza képmását és a többi képet is Csutor Kálmán és Erős Sándor szakoktatók festették. A tanulók most az egész épületet csinosítják, szépítik. Az 1961-ben szabaduló tanúlók nem másnak, hanem maguknak, meg az utódoknak építkeznek. Szinte játszva, munka közben tanulnak a Bornemissza Gergelyről elnevezett egri iparitanuló-intézet növendékei. F. L.
