Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

1961. Július 2., vasárnap NBP0J8ÄG 3 Kölcsönös bizalom — kölcsönös támogatás A párt szövetségi politikájának megvalósulása Mezőszemerén Nemrégiben a párt irányító szerepéről, a tanács és a társa dalmi szervek kapcsolatáról, az MSZMP szövetségi politikájá­nak helyi megvalósításáról, a község életéről beszélgettünk a mezőszemerei községi tanács végrehajtó bizottságának elnö­kével, Tuza Antallal, a községi pártszervezet csúcstitkárával, Faragó Pállal, Szilárd Tibor népművelési ügyvezetővel, Sző- nyi Gézánéval, aki a Hazafias Népfront községi titkári teen­dőit látja el, de ott voltak a megbeszélésen a falu pedagó­gusai, szövetkezeti parasztjai is, így tehát igen széles skálá­jú volt a megvitatott téma. Elsősorban azokról a mód­szerekről esett szó, amellyel a párt szövetségi politikáját va­lósítják meg. Ennek a munká­nak egyik elősegítője, hogy az országgyűlési képviselő, a me­gyei, járási, községi tanácsta­gok rendszeresen megtartják fogadóóráikat, beszámolóikat, s ezeken keresztül megismerik a falu lakóinak véleményét, kívánságát, sok-sok javaslatát. S ezt a hasznos tevékenységet a népfront-bizottság tagjai se­gítik elő, akik ' hozzájárulnak ezeknek a rendezvényeknek a szervezéséhez. A községi ta­nács pedig, hogy könnyebben, s áttekinthetőbben irányíthas­sa a nagyszámú aktíva munká­ját, négy bázisra osztotta a községet, amelyben egy-egy csoport tevékenykedik. Az aktivisták'jó munkája ad magyarázatot arra, miként le­hetséges, hogy a tanácstagi beszámolókon, a VB-üléseken az emberek pontosan megje­lennek, arra felkészülnek, hogy a tanácsi állandó bizott­ságok munkája rendszeressé vált, s egy-egy állandó bizott­ság — amelyben a községi nép­front-bizottság aktívái is dol­goznak — a tanácsülés elé ke­rülő beszámolót előzetesen megvitatja, határozatot hoz, s ezt a tanácsülésen előterjeszti, érvényt szerez neki. A párt szövetségi politikájá­nak megvalósítását mutatja az is, hogy bármilyen községet érintő akciónál a pártszervezet, a tanács, a népfront, a nőta­nács, a KISZ, egységes terv szerint egyöntetű véleménnyel, közös felelősséggel kezd mun­kához, s minden ilyen akció közüggyé válik, megvalósításá­ban a község dolgozói igen nagy számban részt vesznek. Ennek szellemében az egy­séges művelődési terv elgondo­lásait, a községfejlesztési hoz­zájárulást, az állami ünnepek előtti szervezési, mozgósítási feladatokat a pártszervezet irányításával az összes társa­dalmi szervek megvitatták, ja­vaslatokat adtak, s segítettek annak megvalósításában. Ezért sikerülnek epek a rendezvé­nyek, mint legutóbb a népek barátságának napja, amelyen szovjet, albán, szudáni és iraki vendégek is megjelentek, s amelynek előkészítésében a fa­lu minden társadalmi szerve, aktívája tevékenyen részt vett. A népfront-bizottság igen sok falubeli aktíva munkáját fogja össze. 13 elnökségi és 105 bizottsági tag kér részt a fel­adatok megoldásából, különö­sen a közhasznú társadalmi munkák szervezéséből, végzé­séből. Ennek tudható be, hogy az elmúlt évben az úttörőház építésénél, a parkosításnál, járdaépítésnél mintegy 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakosok. A pedagógus-lakás építésénél 38 ezer forintot tett ki a tár­sadalmi munka értéke, a falu GYUFACÍMKE-TERVÜNK két termelőszövetkezetének tagsága is 5—5 ezer forint ér­tékű kollektív társadalmi munkát ajánlott fel erre a célra. Előzőleg pedig 85 ezer forint értékű társadalmi mun kával járult hozzá a falu la­kossága a parkosításhoz, jár­daépítéshez. Az idén — szin­tén közös munkával — befe­jezik az új sportpálya építé­sét, megfelelően berendezik az úttörőházat is, szintén a fa­lu összefogása eredményekép. Mivel a termelőszövetkezet­ben dolgozó anyák eddig nem tudták napköziben elhelyezni gyermekeiket, a falu vezetői, társadalmi szervei megoldást kerestek erre a régóta vajúdó problémára is, az anyagi ala­pot már biztosították a nap­közi otthon létesítéséhez, a tanácsülés is megszavazta a szükséges hozzájárulást. A falu lakóinak életét szeb­bé tevő tervek megvalósulása természetesen nem egyedül a község vezetőinek, társadalmi szerveinek érdeme, akik szer­vező, irányító munkájukkal rendkívül sokat segítenek ezeknek a terveknek a meg­valósulásában. Természetes, hogy 50—70, a község ügyéért, fejlődéséért lelkesedő ember nem tudna ilyen hatalmas eredményt elérni, ehhez az egész falu támogatása, össze­fogása, munkája szükséges. Mivel a község vezetői bíz­nak a falu lakóinak támoga­tásában, kérik véleményüket, nevelik őket a szebb, jobb és kulturáltabb élet szeretetére, s az ezért való áldozatválla­lásra, ezzel egyben biztosítják, hogy a kezdeményezésük nem marad elképzelés, rövid időn belül valósággá válik. Mindezek ellenére Mező- szemerén is van még jó né­hány akadálya a gyors fejlő­désnek, vannak még nehéz­gondolkodású emberek, de ezek a' problémák már nem elsődlegesek. A falu lakói megismerték a közös cselek­vés erejét, hatékonyságát, ezen az úton haladnak tovább. Előrehaladásuk biztosítéka most is a falu vezetőinek, la­kóinak kölcsönös bizalma, egymás iránti megbecsülése. Rudlof Tibor Capriban tilos a facipő Egy polgármesteri rendelet! alapján Capri, a híres olasz ; turistaparadicsom lakói ezej túl nem hordhatnak facipőt. A ; turisták ugyanis panaszt emel- < tek a rendőrségen, hogy pihe-; nésüket zavarja a facipők Ko- < pogása. A polgármester nem ! tehetett egyebet, el kellett til- < tania a sziget lakóit a facipók : viselésétől. Capri lakossága a; világ minden részéből érkező ! turistákból él és ezért messze- ; menően tekintetbe kell venni \ igényeiket. Sötétedik a nők haja Klinghadt svéd tudós, egy néprajzi tanulmányokat foly- j tató nemzetközi bizottság tag- ! ja statisztikai adatok alapján ; kiszámította, hogy az elmúlt! j tíz év alatt 20 százalékkal nőtt; a barnahajú lányok és asszo­nyok száma, a szőkék száma viszont ugyanilyen mértékben; csökkent. Hoxzásxóhis i „Ha raw, — miért nincs váróterem Petőfibányán“ című újságcikkhez Ha valaki Petőfi bányára ér­kezik, valójában találkozik a rendezett területek és parkok mellett szürke foltokkal, ame­lyek kellemetlen, rossz benyo­mást keltenek a szemlélőre. Ilyen az AKÖV forgalmi épü­lete és környéke is. A KPM, a megyei tanács részére 40 000 forint segítséget biztosított, hogy Petőfibányán a mai igényeknek megfelelően az utazóközönség és az AKOV rendelkezésére álljon egy for­galmi épület. Ebből az összeg­ből helyreállították a szénbá­nyászati tröszt által adott fel­vonulási épületet. Ez a helyi­ség nem szolgálja teljes mér­tékben az utazó közönség igé­nyeit, de az irodákban dolgo­zókét sem. Kifogásolható ma­ga az épület átalakítása, kül­seje, de a munka minősége is, mivél a belső falak már most omladozófélben vannak és ta­tarozásra szorulnak. Vélemé­nyem szerint nem a büfé lett volna létfontosságú kérdés, fő­leg a megfelelő pénzügyi fede­zet hiánya miatt, hanem a közegészségügyileg nélkülöz­hetetlen mellékhelyiség (WC), mert ennek hiányában a léte­sítmény az utazó közönség ré­szére nem üzemeltethető. A petőfibányai bányász dol­gozók nagyon szépen kialakí­tották lakóépületük környékét. Járdákat, csatornákat építet­tek, parkosítottak, szebbé és jobbá tették életkörülményei­ket. Most már elvárják, hogy a mindig javuló kulturált köz­lekedés mellett majd ne állja­nak esőben, sárban, hidegben, hóban, kis gyermekkel a sza­bad ég alatt, hanem várakozá­si idejüket fedett helyen tölt­hessék. Tudni akarják, hogy melyik autóbusz hova indul, ne pedig az összekeveredett gépkocsik közt keresgessenek, mivel a jelenlegi tér már ki­csinek bizonyul a forgalom irányítására. A helyi tanácskirendeltség: jóindulattal kezeli a nemes cél; érdekében való törekvést,; azonban kötve van a keze, mi- ; vei nem rendelkezik megfele- ; lő pénzzel és nem intézkedhet; önállóan. Nincs pénze a mel- lékhelyiség megépítésére. He-1 lyes lenne, ha az illetékesek : foglalkoznának a rendezés! kérdésével és mielőbb megol­danák a dolgozók jogos kéré- ■ sét. Kovács József, MAVAUT főnökségvezető. • — A HATVANI CUKOR­és Konzervgyár lövészcsapata • a közelmúltban a tavaszi tor- ' dulóban mutatott sikeres sze- ■ replése után jutalomképpen! egynapos mátraházi kirándu- • láson vett részt, a családta- ! gokkal együtt. A kirándulás- • ra meghívták a herédi lövé- j székét is, akik közül heten ; tartottak a hatvani kirándu- : lókkal. Beszélgetés az autóbuszban Vasárnapi levél Egy fiatal pedagógushoz A minap álltunk meg néhány szóra az utcán. A szo- rt*- kásos kérdések, amit az ember egy vizsgázó, sőt államvizsgázó diáknak feltehet: hogy állsz, hogy sikerült eddig, hová mégy? A válasz: köszönöm, 'egész jól ment, már csak egy vizsga van hátra. A hang eddig elégedett, aztán kicsit letörve folytattad: egy kis eldugott faluba küldtek. Kapálóztam kézzel-lábbal, de mit tehettem? Aláírtam. Azért nem hagyom annyiba. Elmegyek a minisztériumig! Pest környéki faluba akarok kerülni. Ahol kultúra van, és közelebb élek a kul­túra forrásához. Ahonnan egy óra alatt beugorhatok Pest­re, ha éppen úgy tartja kedvem. De visszamenni a faluba?! Bennem akadt a szó. Idő sem volt vitázni, így levélben próbálom elmondani mindazt, amit akkor nem tudtam sza­vakba önteni. Poros, sárgult levéltári iratok fekszenek előttem. A fa­kuló betűk pedagógus sorsokról vallanak. Én, mint kívül­álló, akkor kis-, majd nagyobb gyerek, aki a tanítót egy ki­csit félistenként látta állni a katedrán, nem gondoltam, hogy a kopottas, agyonkefélt, sötét pedagógusruhák mek­kora nyomor leplezői. Most a sárgult papírok árulkodnak. Az adácsi, halmajugrai, a füzesabonyi — és sorolhat­nám a megye minden községét — tanító kérelme államse­gély iránt, mert megválasztásakor, az akkori rendelet értel­mében egy kezdő pedagógus fizetésnek csak 10 százaléka járt. Kérelem, hogy rendkívüli segélyt adjanak. Szinte látom, legyintesz: régen volt. Igazad van, de nézzük tovább a sárgult iratokat. Fellebbezési kérelem, mert a pétervásári iskolaszék női tanerőt választott, s a jegyző nem tartja jónak, mert nem lehet belőle leventeoktató, aki, úgymond: hazafiságra neveli az ifjú nemzedéket. Az iratok többet nem mondanak, de tudom, nem a kis tanítónőnek lett igaza. Egy jelentés is arról van, hogy a káli iskolában megüresedett egyetlen segédtanítói állásra 30 alázatos kére­lem érkezett. Kivel töltötték be, nem tudom hirtelen ki­deríteni, de hogyan döntöttek akkoriban, arról egy másik papír beszél. Panasz és fellebbezés, hogy a boconádi határ tanyai iskolájába az ottani intéző lányát választották meg, pedig volt özvegy tanítónő, meg sokgyermekes tanító pá­lyázó is. Nehéz, nagyon nehéz az állásba jutás, tucatnyi aláza-. tos installáció a tekintetes iskolaszékhez, a nagyméltóságú érsek úrhoz. Régen volt, mondód. De igaz volt. Kérdezd meg az öreg kollegáid. És hogy ma másképp van, ez is igaz. De falura most is kell tanító. És Te kellesz, meg száz és száz társad, akit a falu küldött, és akit úgy várnak vissza. A tsz azért, hogy segítsd a kultúrát teremtő munkát, mert otthon szeretnék tartani a fiatalokat, hiszen maholnap kihull az öregek kezéből a kapa. Vár a tanács, hogy a kuh túrotthon hallgató termei életre ébredjenek. És vár az egész falu, mert így, vagy úgy, de mindenki hozzájárult ahhoz, hogy tanult ember légy. Ott nincs kultúra — legyintettéi, mikor szóba került falud. De ki gyújtsa meg a kultúra mécsesét, ki szítsa fel magasra a pislákoló lángot, ha nem Te. A falu új értelmi­sége. 22 éves fejjel várod, hogy más tegye ezt, s ha majd készen van minden, talán akkor jelentkezel. Kultúra kell, de hát a kultúrát a pesti kiruccanás jelenti? Nem érzed, hogy rád, igenis, rád vár a falud. Aki hivatásnak válasz­tottad, hogy a tudomány szomját oltsad, hogy a betű sze- retetét ültesd el a parányi szívekbe. Kultúráltabb élet kell, mert fiatal vagy. De éppen azért segítsd megteremteni, mert fiatal vagy. Mert Neked van hozzá elég erőd. S mert téged ezért küldtek tanulni! Azt mondják, nem, általános a főiskolán, hogy város­ba vágyik mindenki. De ha Te egyedül volnál csak ilyen — sajnos, nem így van —, akkor is érdemes győzködni ve­led, érted. Hogy fiatalos lendülettel, lámpása légy a falu kultúrájának. S ha az ösztönöd most talán azt súgja, hogy ne hallgass senkire és semmire, hogy küszködj, veszekedj a városért, nézz egy pillanatra a szívedbe is. Vess számot azzal, hogy mire készültél, mire teszel hitet. És akkor döntsd el, hogy Te menj-e a kultúra után, vagy te légt) követe abban a kis alföldi faluban. Gondolkozz e sorok, felett, mielőtt útnak indulsz a mi­nisztériumba. Deák Rózsi _ A vv\AAAAAAAVWVWWVWVWVWVWWVW'AlWWvAAAAAAAAAAA/WNAAAAAAé. A nagy kocsi, az Ikarus 630-as típusú autóbusz lihegve áll meg a siroki italbolt előtt. Lihegő utasaival együtt a tikkasztó hő­ségben, amely még délután sem csökken, sőt az ember úgy érzi, növekszik. A kalauz fel­segíti az új felszállókat, aztán csenget, s még hozzáteszi: — Mehetünk, Józsi bácsi... A vezető kis fülkéjében a sebességváltó­karhoz nyúl, s újra felbőg a motor, a nagy kocsi elindul, hogy folytassa útját a forróság­ban. A vezetővel beszélgetni kezdünk. Elő­ször inkább csak azért, hogy ne az járjon állandóan az eszünkben: milyen jó lenne a buszban utazás helyett egy fürdőszoba zu­hanya alatt állni és hűsíteni magunkat. — Mióta jár erre Józsi bácsi? — kérdem. — Lassan hat éve teszem meg naponta négyszer az utat Eger és Bükkszék között. Már egyenként ismerem ennek a rossz útnak minden kövét... Megálló következik. A vezetőfülkében szinte tűrhetetlenné válik a forróság arra a néhány pillanatra, míg a busz áll. Aztán újra indulunk. A 630-as lassan lendül bele ismét a sebességbe. Ez hozza a második kérdést? Hogy van megelégedve a vezető, gépével? — Nincs semmi bajom vele. Már túl va­gyok lassacskán a hetvenezer kilométeren ezzel a busszal, de ha így megy tovább, min­den zavar nélkül meglesz a 100 000 is. Jó ko­csik ezek, ilyen útra is, mint ez is, a legjob­bak. Azelőtt Ikarus 30-assal jártam, az is hosszú időt kihúzott a kezem alatt, ebben sem fogok csalódni, azt hiszem Csak az út. Ez visszatérő téma errefelé. Panaszkodnak a sirokiak is, hogy a nagy­forgalmú gyárhoz vezető utat is csak ígérge­tik, hogy rendbehozzák, erre is ráférne már egy alapos felújítás, mert sokszor szinte még lépésben is alig lehet haladni, annyi a lyuk. a ki tudja, hogyan képződött dombocska az úttesten, hogy mindegyiket nem is lehet ki­kerülni. — Van aztán még valami, ami a gépkocsi- vezetőt idegesíti. A szabálytalankodások. Ez különösen a verpelétiekre vonatkozik. Néha, amikor egész kocsikaravánok tartanak haza Egerből, a piacról, a legtöbb piacozó egy-két kocsin gyűl össze, menetközben beszélget­nek, cigarettáznak, hogy ne teljen olyan las­san az idő, s a lovak irányítás nélkül, össze­vissza csellengenek az úton. Senki sem tö­rődik velük, merre tartanak, mi meg fél óráig is nyomhatjuk a légkürtöt, mire észbe­kapnak. Mintha szavait akarná igazolni, az egyik verpeléti kanyarban lovaskocsi tűnik fel. A ló az út közepén ballag, gazdája jó tíz mé­terrel hátrább sétál, s az autóbusznak a kapaszkodón meg kell állni, míg végre utat kap a gazda kapkodása nyomán. — Na, tessék, itt van ez is — mérgelődik a buszsofőr néhány pillanatig, de aztán egy kicsit lemondóan hozzá is teszi: — hiába minden. Az ember a végén megszokja az ilyen eseteket. Tizenkét éve vezetek gépko­csit, abból tíz évet már itt, a vállalatnál töl­töttem el... — Baleset nélkül? — Eddig igen. Nem is hiányzik az egy gépkocsivezetőnek sem. Most már szünet nélkül beszélgetünk — szabálytalanul, mert a vezetőfülke falán ott a tábla: „A gépkocsivezetővel menetközben beszélgetni tilos” — de jó megtudni egyet s mást ennek a sokszor fárasztó, mindamellett mégis szép szakmának a titkaiból, érdekes­ségeiből. Mikor végre megérkeztünk Egerbe, kérde­zem csak meg a vezetéknevét: — Bozó János vagyok — mondja a gép­kocsivezető, s néhány pillanatra elengedi a nagy kormánykereket, amelyet most már majd a pihenőhely felé fordít lassan. Akkor tudtam meg, hogy a 32-es MÁV- AUT egyik legjobb buszsofőrével utaztam, akit az elsők között tartanak nyilván a válla­latnál, s nemrégen tüntettek ki a kiváló dolgozónak járó oklevéllel, sok évi, nagyszerű szolgálata nyomán. (W. Százból egy Több mint száz kombájn dolgozik már a megyében. Vizes János, sarudi kombájnos, minden percet kihasznál,' hogy minél előbb magtárba kerüljön az idei termés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents