Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-15 / 165. szám
4 NÉPŰJSAG 1961. július 15. szombat Mindennapi csoda Azt mondják, szinte búcsú- járás volt a kombájnnál a pétervásári járásban, amikor megkezdte munkáját. Azon a vidéken ez volt az első ilyen gép, a szövetkezetesítés teremtette meg a lehetőséget, hogy itt is felváltsa a gép az embert, ha még nem is teljes mértékben. A kombájn ifjú vezetője Kovács Zoltán, KISZ-tag. Igyekszik, mert túl azon, hogy a termelőszövetkezet gabonáját segít gyorsan betakarítani, a gép becsületét alapozza meg ezen a vidéken. Már eddig 250 holdon aratott és csépelt el. Az idén az első kombájn csodájára jártak Pétervásárán. Jövőre már újabb gépek jönnek, s nem is kell sok idő, a megnézni való nem a gép lesz, hanem az olyan ember, aki még egyedül, gépek segítsége nélkül küszködik kis földecs- kéjén. (— d —) — NYOLCVANÖT FIATAL segíti a termelőszövetkezetek munkáját a Mátravidéki Fémművekből. A fiatalok szabad idejükben a termelőszövetkezetek növényápolási munkájához adnak segítséget.- TARNAMÉRÁN a Béke Termelőszövetkezetben 3 hold cukorrépát gondoznak a helybeli KISZ-szervezet tagjai. A növények szépen fejlődnek, ami a KISZ-fiatalok kifogástalan munkáját dicséri. — ÖT TRAKTORISTA nevezett be a pétervásári gépállomásról a KISZ megyei bizottság által szervezett aratási versenybe. Az öt fiatal eddig 300 holdon aratta le a gabonát, a munka java azonban még hátra van, hiszen a megye északi részén később érik a gabona.- A JÖVŐ HÉT végére befejezik az aratást Nagyvisnyón, megyénk legészakibb falujában. A tegnapi napon például 40 kasza vágta késő estig a rendet. — BEZÁRTA KAPUIT a kéthetes járási őrsvezetőképző tábor Parádfürdőn. A táborban a pétervásári járás 106 fiatal úttörőjét képezték ki. — AZ EGRI termelőszövetkezetek közül a Petőfinek van a legtöbb aratnivalója. Éppen ezért egy kombájn és 50 aratópár vágja a kalászosokat. Előreláthatóan így július 23-ra végezni tudnak a munkával. — A MAGYAR TELEVÍZIÓ szerkesztősége, valamint az Egri Művelődési Ház július 24-én, hétfőn este közösen televízió-ankétot tart a művelődési házban, ahová Eger város televíziótulajdonosait hívják meg, melynek keretében megbeszélik a műsorszerkesztéssel kapcsolatos kívánságokat, problémákat. — NOVAJON az Egyetértés Termelőszövetkezetben az aratással egy időben fogtak hozzá a nyári mélyszántás elvégzéséhez is. A legutóbbi összesítés szerint már több mint 240 holdon végezték el ezt a fontos munkát a szövetkezetiek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Feltámadás (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN A riksakuli (széles) EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Csutak és a szürke ló GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kettétört amulett HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kiábrándulás HATVANI KOSSUTH Kalandor HEVES Zápor (széles) PETERVASARA Szilveszteri puncs (széles) FÜZESABONY Nincs előadás Horton; este 8 órakor: DENEVÉR Nemtiben, este 8 órakor: SZERESS BELÉM Hol tölti a szabadságát? — Hová mentek szabadságra? — Lellére... — Karlovy Varyba... — Rómába... — Megyünk az anyósékhoz, Tiszaigarra... Ilyen és ehhez hasonló kérdések és feleletek röpködnek manapság a hivatalokban, az üzemekben és mindenfelé, ahol emberek dolgoznak. Mert bár nem mindenki egyszerre, de a dolgozók zöme mégiscsak az úgynevezett főszezonban, a nyáron igyekszik kivenni a szabadságát. Hogy ezt aztán ki hol tölti? Ez sok mindentől függ. Az, hogy valaki külföldön üdül-e, vagy a Balaton partján, nem elsősorban pénzkérdés, mint valamikor. Inkább egy kevés utánajárás, és máris kész a külföldi túra, vagy nyaralás. Néhány foglalkozásbeli embert megkérdeztünk afelől, hogy hol tölti a szabadságát. Elég változatos feleleteket kaptunk, egy azonban bizonyos, hogy mindenki megy valahová, mindenki igyekszik a megszokottól eltérni, ez az általános kép. | SZEBENI LAJOS, az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnázium igazgatóhelyettese éppen kora reggeli sajtótájékozódását végzi, miközben fenn és lenn, kinn és benn, az egész gimnázium területén porzik körülötte a fal. Most ő az ügyeletes, és folyik az iskola nyári tatarozása. — Hová megyek? Én két részletben nyaralok, de telik a szabadságból, mert van elég napom. Először is elmegyek a törökszentmiklósiakat meglátogatni, ott leszek egy hétig. Magam is kíváncsi vagyok az útra; mert kedves kis MO- PED-ommal megyek, és szeretném látni, hogy cserben hagy-e ilyen hosszú úton? — És aztán? — Szeptember közepén talán már lesz annyi időm, hogy elmenjek Lengyelországba vagy két hétre. Tavaly a Szovjetunióban voltam, most egy kicsit közelebb, de más tájat szeretnék látni. Ami pedig megmarad, azt az időt itthon töltöm, és nagyon sokat szeretnék olvasni. Ez az, amit sem megúnni nem lehet, sem azt nem lehet mondani, hogy — elég! Nem szeretem a kórházszagot, nem valami bizalomgerjesztő a kloroform meg az éter, meg az ég tudná, minek a szaga, ami az embert min- í dig a betegségre emlékezteti. No, de legyőztem ezt a természetes ellenszenvet, mert meg akartam kérdezni egy orvost is afelől, hogy milyen elképzelései vannak nyári szabadságát illetően. DR. SAÄROSSY GYÖRGY nőgyógyászt folyosóján találtam, éppen a napi reggeli vizittel végzett. Egy pillanatra meglepődött azon, hogy miért érdekli az újságot az ő szabadsága, de aztán mosolyogva válaszolt: — Különösen a feleségemre fér már rá egy kis pihenés! Sok baj van ám otthon a három eleven kis gyermekünkkel és most lesz az első esztendő, hogy már a legkisebbet is itthagyhatjuk a nagymamára és nyugodtan — reméljük — gondtalanul eltörhetünk augusztus 7-től két hetet Karlovy-Varyban. Feleségem most megy először külföldre, így érthető, hogy nagyobb izgalommal várja most ezt a szabadságot, mint az eddigieket. Elmondott mindent, amire kíváncsi voltam, így nem is zavarom tovább, mert a betegek várják, hogy ott legyen köztük és kedves, mosolygós modorával, mindig beszédes, soha nem fáradó jókedvével felvidítsa őket. — Tessék parancsolni! — hajlik felém az egri Állami Áruház méteráru osztályán GYULAI SÁNDOR eladó. — Egy... — Ajánlhatom talán ezt a nagyon szép piké anyagot? — Köszönöm, egy pár centis — interjút kérek! Ezen aztán mindketten elnevetjük magunkat, mert mégis ritka, hogy egy eladó szavakban és nem méterben méri azt, amit ad. — Egyszóval, hol nyaralnák az idén? — Július 20-án indulunk és augusztus 4-ig leszünk oda kedves oldalbordámmal együtt. Ezt mi már így szoktuk meg az évek során, egyszerre vesszük ki a két hetünket és elmegyünk pihenni. Az idén körbelátogatjuk a rokonokat, és közben eleget teszünk a felhívásnak — „Ismerd meg hazádat!” Mert elmegyünk Debrecenbe, Vámos- pércsre, majd Szoboszlón szeretnénk egy kicsit lubickolni. És hol pihen ezen a nyáron KOVÁCS MÁRIA művésznő, aki az elmúlt színházi évadban annyi szép percet, annyi komoly és kedves estét szerzett az egri, de a vidéki közönségnek is. Nyilván fáradt, hiszen a színész egy éven keresztül az állandó koncentráltság, az állandó figyelés állapotában végzi munkáját. Most hát itt a szezon vége, pihenni kell. — Jelszavam: pihenni, pihenni, pihenni! Jaj, de nagyon jó lesz, hogy nem kell sem főzni, sem mosni, sem takarítani tíz napig! Mert tíz napot teljes egészében magamra pazarlók. Elmegyek Parád- fürdőre, s nem lesz más dolgom, mint nézni a csodálatos Mátrát, beszívni a ragyogó levegőt, elfogyasztani az elém tett ételeket és egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogom magam érezni, s kipihenten jövök haza. | BARCZAI JÁNOS, a pétervásári gépállomás fiatal agronómusa mosolyogva válaszol a kérdésemre: — Én már hazajöttem. Éppen most voltam a Szovjetunióban 16 napig. Amíg élek, nem felejtem el. Jövő évi szabadságomon ellenben máris töröm a fejemet — Olaszországba szeretnék menni. Még van néhány nap az idei szabadságomból is, de azt szüleimmel fogom tölteni, rájuk fér, hogy egy kicsit tegyek- vegyek otthon; ★ Még sokakról nem beszéltünk. Nem esett szó a háziasszonyokról, akik vajon mikor is mennek szabadságra? Mert amikor a család felsze- delőzködik és nyaralni indul, akkor a háziasszony pakol be, ő eteti útközben a gyerekeket, s a nagymamáéknál s a jó- nemtudoménhol, ő vigyáz a saját csemetéire, hogy bele ne fulladjanak a patakba, s amikor pirospozsgásan, egészségesen hazaérkezik a család, akkor ő a legtöbb esetben kimerültén, de boldogan nyitja ki a két hétig lezárt lakást, mert ha úgy is mindent neki kell csinálni, akkor már a legjobb — itthon. Ez az igazság. A háziaszonyok csak akkor pihennének igazán, ha számukra is meg tudná tenni a család, hogy elküldi nyaralni. Azért azt is meg kell mondani, hogy az emberek nagyobb többsége valóban pihenésre használja a szabadságát. Vannak, akik ez alatt az idő alatt házat építenek, vannak, akik csak a strandra járnak, vagy oda se, mert autóra gyűjtenek — no de ők majd két-három év múlva nyaralnak —, vannak, akik meglátogatják a nagymamát, és teletömik magukat eperrel, mert az nincs a városi főutcán, egyszóval kiki úgy gazdálkodik a törvényesen biztosított szabad idejével, ahogy akar. A pihenéshez való jogát azonban mindenki igaz szívvel gyakorolja nálunk! Cs. Adám Éva 'Dgu-Zcui mm őszéit Megmondtam bátran és nyíltan Kaje- vác igazgatónak, hogy ostoba fajankó, fogalma sincs a munkáról, amit végeznie kellene, s napjait öntevékeny lógással töl- j ti el... Kajevác megköszönte őszinte és nyílt bírálatomat, s azt is megígérte, hogy beiratkozik egy tízéves szaktanfolyamra, s napi munkáját percnyi beosztással végzi majd el. Ilyen ez az öntudatos Kajevác és szörnyűlködő kollegáimnak, akik féltettek, hogy a fejemre üt a bírálatért, nevetve válaszoltam, megnyugtatva őket, hogy ma már ez nálunk elképzelhetetlen. Tegnap megbotlottam egy pohár vízzel az irodám küszöbén és ma Kajevác felmondott nekem. Igazán nem azért, mert megbíráltam — ezt ő is mondta nekem —, de belátom, hogy olyan ügyetlen ember, aki egy pohár tűzre nem tud vigyázni, nem lehet pénztáros egy nagy vállalatnál, ahol milliók forognak kockán ... Megmondtam bátran és nyíltan Bur- bulya főigazgatónak, hogy utasításai ellentmondók, intézkedéseiben nem következetes, s emiatt jelentős zavarok állnak elő vállalatunk ügymenetében. Burbulya hálásan homlokon csókolt, sírvafakadt a bologságtól, hogy ilyen öntudatos kartársakkal van körül- vévet, és meleg, kartársi kézfogással búcsúzott tőlem. Szörnyűlködő kollegáimnak, akik féltettek, hogy fejemre üt a bírálatért, nevetve válaszoltam, megnyugtatva őket, hogy ma már nálunk ez elképzelhetetlen. Tegnap nagyot köhögtem és ma Burbulya elbocsátott. Igazán nem azért, mert megbíráltam — eztő mondta nekem —, de beláthatom, hogy olyan embert, aki így köhög, nem alkalmazhat olyan helyen, ahol a legfőbb érték az ember és nyugalma. Mert nála legfőbb érték az ember. Ö már csak ilyen. Megmondtam bátran és nyíltan Gügye- rák legfőbb igazgatónak, hogy helytelennek tartom menyének, fiának, sógorának és sógornőjének felvételét, mert az ilyen kapcsolatok rossz vért szülnek, pletykára adhat okot. Gugyerák megcsókolt és sírvafakadt a hálától, hogy ezt eszébe juttattam, mert ez neki magától eszébe sem jutott volna. S milyen rettenetes helyzet lett volna, hogy rossz vért szülnek ezek a dolgok, ha pletyka kap lábra... Meleg, igazi, őszinte kartársi kézfogással búcsúzott tőlem és én tőle. Szörnyűlködő kollegáimat, akik féltettek, hogy a fejemre ütnek a bírálatért, nevetve válaszoltam, megnyugtatva őket, • • • hogy ma már nálunk ez elképzelhetetlen. Tegnap elvesztettem egy kétfillérest a kasszából. Igazán nem azért, mert megbíráltam — ezt ö mondta nekem —, de azonnali hatállyal felmondott és én keze t- csókoltam Gugyerák- nak, mert sikkasztásért át is adhatott volna az ügyészségnek. De neki olyan aranyos, jó szíve van — ezt is ő mondta —, hogy képtelen erre. Jelenleg a Gombkerekítő Vállalatnál dolgozom. Jó és kellemes hely, igaz, hogy az igazgató négyszer szemenköpött és háromszor odarúgott, amivel nem dolgozom. De dolgozom és hallgatok. Gyakorlom a be nem avatkozás politikáját és a kartársi béketűrést. Már egész jól megy. Ha tökéletesen belejövök, innen megyek nyugdíjba. Csak ne rúgna olyan nagyot ez az igazgató! (egri) 1961. JÜLIUS 15.,- SZOMBAT HENRIK 115 évvel ezelőtt, 1846. július 15-én indult el a mai budapesti Nyugati pályaudvar helyéről Dunakeszin, Gödöllőn át Vácra az első vonat. Az első magyar vasutat Petőfi ‘flffií egyik versében lelkesen üdvözölte, v " amelyben ott volt a vádoló számonkérés is: „Miért nem csináltatok Eddig is már . . .? Vas hiányzott? Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok!” * 45 évvel ezelőtt, 1916-ban, e napon halt meg ILJA MECSNYI- KOV, Nobel-díjas orosz orvos, biológus, zoológus, a darwinizmus követője. A gerinctelen állatok fejlődésével foglalkozó tanulmányai révén az embriológia (élő szervezetek fejlődésével foglalkozó tudományág) megalapítója lett. Felismerte a fehér vérsejtek baktérium-ölő erejét (ún. „faló sejtek”) és ezzel a patholó- gia (kórtan) alapjait fektette le. Mecsnyikov 1845-ben született. * 50 évvel ezelőtt, 1911. júliusában született VIKTOR NYEKRA- SZOV szovjet író, a sztálingrádi csata részvevője, aki itteni élményeiről írta meg a háború borzalmai mellett is poétikus katonaregényét: a Fordul a kerék címűt. A Pest-—váci vasútvonal megnyitása, az első magyar „gőzös” rajza. Riport a táborból Alig számláltak félszázat fiúk, lányok, vegyesen, az egri VI-os iskolából, mégis szinte uralták az egész környéket. Tíz napot és tíz éjszakát töltöttek ott kinn a fák övezte kis tisztáson, a parádfürdői Sándor-réten és csaknem egy évre szóló emlékkel, élménynyel tértek haza. Két nap és egy éjszaka voltam vendégük, hadd idézzek e néhány sorban élményeikből. ★ A vasárnap délelőtt olyan szabadfoglalkozásfélével telt. Igaz, közben nagy ping-pong csata színhelye volt a tábor. Az egri és a pilisi úttörők legügyesebb asztaliteniszezői mérték össze tudásukat. Dicsekedhetünk az eredménnyel is, hiszen a mieink győztek 6:2-re. ★ Ebédre hívó gong ugyan nem volt a táborban, Rózsi mama, a szakácsnő is csak egész halkan közölte a konyhán ügyetlenkedők egyikével, hogy kész az ebéd, mégis pillanatok alatt ott sorakoztak a tábor lakói az ebédlő előtt. Az ebédlőt persze úgy kell elképzelni, hogy a szép tapétás falakat pótolták a fák, a székeket, asztalokat pedig a cölöpökre erősített alkalmatosságok. No, de az ebéd valódi volt, és ez a fő! Rózsi néni egész délelőtt főzte a finom levest, sütötte a bécsiszeletet, a kis konyhamalacok tisztították a krumplit meg az uborkát, s mindezt rövid percek alatt bekebelezték a jóétvágyú gyerekek. ★ A délután is bővelkedett izgalmakban. Ügy öt óra tájban felszedelőzködött a kézilabdacsapat, no, meg a szurkolók és elindultak a szomszéd táborba, hogy eleget tegyenek a pilisiek meghívásának és lejátszszák a nagy „rangadót”; A ping-pong-csapat délelőtt már kitett magáért, így hát nem maradhattak le a kézilabdázók sem. Volt is nagy hajrá, hozzá jóhangú biztatás, az ügyesség jó kondícióval párosult (nem volt hiába a déli repeta!), és az eredmény: győztünk k Mégpedig nem is akárhogy! 18:8-ra! Nem kis dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy a mérkőzésen nem semleges bíró, hanem a pilisiek egyik rajvezetője bíráskodott, ★ Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen mindennek a fot- ballmérkőzés az oka. A táborozás első napjaiban ugyanis az egri úttörők megverték a pestiek labdarúgó csapatát. Es ha már a sportban a fővárosiak nem tudtak visszavágni, egész biztos, másban törik a fejüket. Ezen gondolkoztak a tábor lakói az esti tábortűznél, amikor már vége volt a műsornak, a vidám éneklésnek, és amikor már úgy tíz óra felé járt az idő: „meg kellene duplázni az őrséget, hiszen tartani lehet az ellenséges behatolástól.” Őszintén mondva, kezdetben nem nagyon hittem, — ennek az éjszakai romantikának, de aztán, amikor itt ott megzör- rent egy ág, fölvillant egy fény, s valamilyen titokzatos nesz ütötte meg a fülem és láttam az őrség tagjainak izgatottan figyelő arcát, hinni kezdtem az éjszakai támadás lehetőségében. Biztos ami biztos — én lefeküdtem. Másnap reggel örömmel konstatáltam, hogy a zászló helyén, mindenki megvan, s az őrség jelenti: „A támadást visszavertük.” (márkusz) Ez valóban nagy felelőtlenség volt! Csütörtökön este nyolc órakor körülbelül harminc úttörőkislány sorakozott az egri Vörös Csillag mozi előterében, mind arra vártak, hogy az utoisó előadást megtekintsék. A felnőttek nagy része fejcsóválva figyelte a gyerekeket, akik igen fegyelmezetten, halkan beszélgetve álldogáltak. Mi volt hát akkor a fejcsó- válás oka? Kettős és nyomós ok. Elsősorban maga az a tény, hogy milyen címen hozzák el a — nyilván üdülő — gyerekeket tanáraik az esti előadásra, amikor ez az ország minden iskolájában tilos. A tilalom a nyári időszakra is vonatkozik, s ha az ország másik feléből jöttek, akkor is számítani kellene a nevelőknek arra, hogy itt is vannak szülők, akik ezt látva, nem szívesen gondolnak távol üdülő, táborozó gyermekeik körülményeire. A másik ok talán még súlyosabb. Tolsztoj eme alkotása, a Feltámadás, eléggé közismert nálunk, Magyar- országon. A pedagógusok között legalább egy akadhatott volna, aki közelebbről ismeri ezt a mély emberi gondolatokat, a felnőtt számára is néhol megrázó köntösben megjelentető művet. De ha már nem ismerte közülük senki, akkor a plakátot kellett volna csak elolvasni, amelyen ez áll: „14 éven alül nem ajánlott!” Érthető és világos ez a felhívás. Ha egyszer nem ajánlott, akkor nem is való. És ezt nem feleslegesen, hanem a pedagógusok és szülök gondjainak megkönnyítésére nyomják rá a plakátra, mert valóban — mindenki mindent nem ismerhet. Ez a film a legszebb álkor tások közé tartozik. De valódi értékét kizárólag a felnőttek tudják leszűrni, s az egyes jelenetek a serdülő vagy fiatalabb gyermek lelkében éppen fordítva hagynak nyomot, mint azt a könyv írója, vagy a filmre hozó forgatókönyv-író szeretné. Nem lehet ezen vitatkozni: ami nem való gyereknek, az nem való gyereknek és kész. Nagy felelőtlenség volt ezeket a gyerekeket elhozni, s beültetni Egerben egy program szerint beiktatott, de előre meg nem ismert filmelőadásra. (ádám)
