Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Szabad a pálya • r AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 160. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1961. július 9., vasárnap Vasutasnapi gondolatok •» [J lök a vonat fülkéjében. Este van. Sötét. És vonat robog. Visszanézek az ablakból a neon- fényű városra. Intek is és kendőt lobogtatok, mint sze­relmes szerelmesének, aki kikísérte az állomásra. Aztán eltűnik a város arca, csak a hegyek sötét vonala látszik. Megyek. Fut velem a vonat az éjben, messze a város, csak a ködpárás kerek hold kísér, mely függ a táj felett, mint gyönyörű aranylabda. Mily csodás! És milyen csoda! Nem gondolok semmi másra. Minden állomáson felszáll a kocsikba egy-két ember. Üj felszállók mennek végig a folyosón. Ök is helyet foglalnak az üléseken, nézik az elsuhanó, holdsütötte tájakat, beszélgetnek, kártyáznak — vagy alusznak. De ők sem, ők sem gondolnak azokra, akik nélkül nem ülhetnének nyugodtan a vonaton. Nem gondolnak azokra, akik a bennünket röpítő gőzparipán kémlelik a sötétséget, a párhuzamosan futó sínpárt, figye­lik a műszereket, szemaforokat, jelzőlámpák hunyorgá- sát, s etetik a masina tüzes gyomrát, a kazánt, hogy me­netrend szerint, pontos időben érjen céljához az utas. Nem gondolnak azokra, akik apró őrházakból, fényjelzés automata táblák mellől „egyengetik” a vonat útját, akik váltókat kapcsolnak át, hogy helyes vágányokon szalad­jon a szerelvény. Nem gondolnak azokra, akik kiszámít­hatatlanul nagy dolgokhoz adnak segítséget, akik kiszá­míthatatlanul nagy dolgokat készítenek elő: millió em­ber utazását, millió kilogrammok, egész hegységek, bá­nyák, ércmezök elmozdulását. De van egy nap — július második vasárnapja, ami­kor őket ünnepeljük: a vasutasokat; amikor rájuk gon­dolunk: fékezőkre, mozdonyfütőkre, málházókra, váltó­kezelőkre, mozdonyvezetőkre, kocsikísérőkre, kalauzokra, forgalmistákra, tolatókra, pályamunkásokra, s egyszóval minden — vasutasra. E vasárnapon tizenegyedszer köszöntjük és üdvözöl­jük vasutas dolgozóinkat. E napon hagyományosan ki­tüntetéseket és jutalmakat adnak át azoknak a vasuta­soknak, akik becsülettel állanak helyt posztjaikon, akik tudásuk legjavát adják munkájukhoz, s akik önzetlenül gazdag tapasztalatukat állítják a közösség szolgálatába. Ünnepeljük és köszöntjük vasutasainkat! Megérdemlik ezt az ünneplést, megérdemlik, hogy tisztelettel és megbecsüléssel szóljunk róluk, akik esőben, sárban, hóban, fagyban, széllel, hideggel és hőséggel da­colva, látják el a rájuk bízott feladatokat. Munkájuk minden területe egy-egy felelősségteljes posztja életünknek, szocialista építésünknek... Emberek életére vigyáznak, milliós értékeket továbbítanak, gépek és más áruk gyors, biztonságos utazását „vigyázzák”. Sok vasutast ismerek. Mozdonyvezetőket, fűtőket. Tudom, milyen izgalommal és lelkiismeretességgel ké­szülnek egy-egy 16, 18 vagy 24 órás útra. Sokszor látom őket a pályaudvarok ismert sínlabirintusában. Körüljár­ják, körbetapogatják a hatalmas masinát, meghallgatják kívülről-belülről a gépet, megvizsgálják, hogy ver a ha­talmas monstrum szíve. S csak akkor szállnak a gépbe, ha mindenről személyesen meggyőződtek, ha százszáza­lékosan biztosak afelől, hogy minden baj nélkül teszik meg az utat végcéljukig és vissza. Szép és nehéz szakma az övék. És fárasztó is. Hiszen megszokott útvonalakon közlekednek, számukra nincs semmi különösebb a tájban, s talán már minden talpfát ismernek, minden őrház gazdáját tudják, kicsoda. Mun­kájuk harc is. Állandó harc a percekért, az idővel szem­ben, hiszen pontosan, menetrendszerűen kell érkezniök és elindulni. De mégis, ha az ember a negyedik évtize­dében jár is, s ha vezetett vonatot srapnel- és bomba- tűzben, minden útja hoz számára valami újat. Nem is lehet másként. Ilyen a vasutas-élet. Szárnyaskerék — ez a jelvény díszük sapkájukon. A szárnyaskerék' ott robog az ország, s a világ minden tá­ján. Évtizedekkel ezelőtt millió acélkorongnak, acél­keréknek adtak szárnyat a vasúti munkások — és nem telt örömük benne. Hálókocsik és áruvagonok, turista- szerelvények és halálvonatok gördültek, zakatoltak át Európa, s a történelem váltóin, azokon a szárnyaskere­keken. S a mozdonyvezetők mögött ott állt a szuronyos, ívtáras géppisztolyos őr, minden mozdulatát vigyázva a esőre töltött fegyverrel. Ám bennük is volt elszántság, bátorság... S bankok buktak meg, trösztök szegényedtek le, mikor a munkás- osztály erejét éreztetni, leálltak a szárnyaskerekek. Tizenegyedszer ünnepeljük felszabadulásunk óta vas­utasainkat. Tizenegy esztendeje már, hogy évről évre egy napon köszönetét mondunk vasutasainknak, áldozatos munkájukért, hogy elismerésünket fejezzük ki előttük. De nemcsak ezen az ünnepnapon, az év más napjain is mindig-mindig köszönetét mondunk munkájukért. Hiszen sokat utazó nemzet vagyunk, s utazás közben, ha kimon­dottan nem is fogalmazódik meg bennünk a köszönet egy-egy mondata, a kényelmes, biztonságos utazásokért, tudjuk, hogy kiknek tartozunk köszönettel. Maguk a vasutasok munkaeredményekkel készültek erre a vasárnapra, versenyvállalásokat tettek, újítási javaslatokat dolgoztak ki a forgalom menetének gyors és biztonságosabb lebonyolítása, a munkák megkönnyítése érdekében. Versenyeztek vasutasaink megyénk minden állomásán szintén: Hatvanban, Kál-Kápolnán és Gyön­gyösön, Füzesabonyban és Vámosgyörkön. Ünnepeljük vasutasainkat. Azokat, akik a munkás- osztály erejét éreztetve, leállították a szárnyaskerekeket a kapitalizmus szerelvénye alatt. Mast új városnegyedek, új országrészek születnek, •bányák nyílnak és munkásmilliók jutnak közelebb hol­napunkhoz és a munkásosztály erejét éreztetve, teljes sebességgel megindultak ezek a szárnyaskerekek a szo­cializmus szerelvénye alatt. öszöntjük vasutasainkat, akik szocialista építé­sünk katonáiként állnak helyt posztjaikon... Okos Miklós: KEZERVÁLIS ★ IRODALMI MELLÉKLET ★ GYERMEKEKNEK ★ Dr. Fazekas László: A VÁD: MÁSFÉLMILLIÓS CSALÁS SZILVÁSVÁRADON AZ IGAZSÁG: ALAPTALAN VÁDASKODÁS ★ Pataky Dezső: A BÉKE JÓZAN ÉRVEI ★ Márkusz László: ÉVADZÁRÓ GONDOLATOK A HATVANI IRODALMI SZÍNPAD MUNKÁJÁRÓL ★ LOTTÓ TÁRGYNYEREMÉNY- JEGYZÉK ★ HÍREK — SPORT ★ EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR Éjjel, nappal, nyáron és télen robognak a vonatok. Nagy felelősséggel járó mun­kát végeznek a váltóőrök. Egy figyelmetlenség, egy helytelenül állított váltó sok ember­életbe kerülhet. A hatvani vasútállomás egyik legnehezebb őrhelyén teljesítenek szolgálatot Gald Mihály és Duciás Mátyás váltóőrök. Gald Mihály 12 éve dolgozik az állomáson, szolgálati ideje alatt még egyszer sem fordult elő, hogy rosszul állította volna a váltót. Megbíz­ható, jó munkáját dicséri, hogy nem történt baleset. Dudás Mátyás még fiatalabb, mindössze két éve végzi ezt a munkát, nagy szorga­lommal és becsülettel látja el váltóőri feladatát. (Kiss Béla felvétele.) * vVWWWVS/WVWSAÁA/WVWSAA/VV\AiVNAÁA^^^^AA^^AAAAA/VÁAAA/VW\AÁAA/WWVWWWWWWWWv/VAAÁAI Tábor zár, tábor nyit Egész esztendőben folyik a nyári táborozás előkészítése, mert nemcsak pihenésről, ha­nem elsősorban új ismeretek elsajátításáról és a következő iskolaév jó úttörőmunkájáról van szó akkor, amikor a ve­zetőképző-táborok megnyitják kapuikat. A festői Felsőtórkányban, a hegyek koszorúzta erdők mé­lyén ütött most tábort az út­törők ifi-vezetőképző tábora. Szombaton délután négy óra­kor ünnepélyes csendben kú­szott fel a tábor zászlaja a magasba, hogy hirdesse, itt most újra élet van, újra han­gos lesz az erdő parancsszó­tól, daltól és kacagástól, öt órakor Gere István úttörő megyei titkár, a tábor pa­rancsnoka megnyitotta a tá­bort. Beszélt a fiataloknak ar­ról, hogy milyen felelősség- teljes munkát kell végezniök a jövő esztendőben az isko­lákban, hogyan kell majd ki­alakítani minden általános is­kolában az úttörők zárt egy­ségét, az iskola kommunista csoportját. Beszélt arról is. hogy a jövő iskolaév, amelyik­ben már az iskolareform meg­valósítására kerül sor, ho­gyan alakítja az úttörőmoz­galom tartalmát is. Ezért kell az ifi-vezetőknek most, a ki­képzés ideje álatt komolyan dolgozni, hogy a • megnöveke­dett és megváltozott felada­tok elvégzésében helyt tudja­nak állni. Az ünnepélyes megnyitó után a százötven fiatal rajok­ra oszolva beszélte meg a raj belső ügyeit, majd meg­kezdték a rendes foglalkozást. Ahogyan a táborban körül­néz a látogató, valamit azon­nal megjegyez, illetve felfe­dez. Ki a’ kiképző? Béres Vin­ce verpeléti nevelő, aki ebben az évben 12. éve, hogy tábo­rozik. Ki a táborok gazdasá­gi főnöke? Tamásfalvi Aladár, a szarvaskői általános iskola igazgatója, aki legalább 12 esztendeje tölti a nyarat az úttörőkkel. Fülöpné ugyancsak évek óta rendezi a tábor ügyeit. Ök a veteránok, akiket talán el sem lehetne küldeni ettől az ügytől. De azért az utánpótlás már jöhetne, és most már jó lenne, ha minél több új és állandósuló név törne fel a régiek mellett. Ez a tábor a megye minden KISZ-szervezetéből delegált fiatalokból tevődik össze, akik a tizenhárom napos kiképzés után a megye minden úttörő- csapatánál megkezdik az új szellemű munkát Felelőtlenségből ismét tűzeset 1961. július 7-én este 9 óra után Gyöngyöshalász és Gyön­gyös között a gyöngyösi Ma­lomipari Vállalat FA 10—83 rendszámú Rába tehergépjár­műve elektromos rövidzárlat következtében meggyulladt. Elégett a motor elektromos vezetéke, a motor lángbabo- rult, az ülés kiégett, a motor- háztető megolvadt. A kár 37 ÖO forint. A tűzesetért és a kárért felelős Farkas László gépko­csivezető, mert nem tartotta karban a gépkocsit, rossz elektromos berendezéssel mű­ködtette a motort. Ebből a gépkocsivezetők ta­nulságként szűrhetik le azt, hogy felelősséggel tartoznak saját maguk, de az állam felé is azzal, hogy karban tartják a munkaeszközüket, s megóv­ják a rongálódástól. Ez a ko­csi körülbelül két hétre esik ki a munkából, mert addig tart a rendbehozása, s ez ter­mészetesen kétszeres kárt je­lent a vállalatnak. Tavalyinál bőségesebb termés — 200 vagonnal több zöldséget adtak a Heves megyei termelőszövetkezetek már az idén — Hetekkel korábban került piacra számos hevesi zöldség és gyümölcs Heves megye termelőszövet­kezeteiben a megnövekedett — több mint 11 000 holdas — ker­tészetben a jó gazdálkodás és kedvező időjárás a termésered­ményeket is fokozta. Számos gyümölcs- és zöldségféléből kiváló termést takarítottak be. A Szövetkezetek Heves me­gyei Értékesítő Központja (MEK) az idén már 55 000 má­zsa zöldség- és gyümölcsfélét vásárolt fel értékesítésre a ter­melőszövetkezetektől, amely 20 000 mázsával haladta túl. a tavaly ilyenkorra értékesített mennyiséget. Zöldborsóból két- szerannyit, korai káposztából pedig háromszor annyit érté­kesítettek, mint tavaly. Szá­mos zöldség és gyümölcs jóval korábban került piacra az idén, mint például a szárazföldi uborka, zöldbab és a paradi­csom, amelyből már jelentős mennyiséget értékesítettek ha­zai és külföldi piacon. Ko* rábban kezdődött a sárgaba­rack-szüret is: ebből naponta 500 mázsát szállítanak értéke­sítésre a Mátraalja és Eger környékének közös gazdaságai. Heves megye termelőszövet­kezetei az idén bőven ellátják a borsod, nógárdi iparvidéket zöldáruval és nagy mennyisé­get szólítanak Budapestre és a dunántúli iparvidékekre is. (ka) Kéthetes ciklusokkal működik az Apci Fémtermia színítőkemencéie Kollektív újítást dolgoztak ki az Apci Fémtermia Válla­lat Magnézium-üzemének dol­gozói: árambevezető módosí­tásokat hajtottak végre a szí- nítőkemencénél. Az-eredmény: ez évben már közel annyi magnéziumot termeltek, mint tavaly egész évben; s az újí­tás bevezetése óta lényegesen javultak az önköltség számai és most már kéthetes ciklu­sokkal működhet az elektro­mos színítőkemence. Egy kis számtan. A bélapátfalvi tsz-ben va­lahogy így nyilatkoztak a teremtés koronái az asszo- j nyokról: hát az is munka, amit ők végeznek? S így is ; beszélgettek velük, míg a járás kommunistái elő nem vették a ceruzát, s papíron be nem bizonyították ne­kik, hogy munkájuk bizony sokszor többet érő, mint a férfiaké. Kiszámították, hogy az asszonyok által végzett munka — az egye- i lés, kapálás és a többi — jóval kevesebb munkaegy­ségráfordítással, nagyobb jövedelmet hoz, mint a fér- j fiák sokkal több munka­egységet felemésztő mun­kája. Nem csoda, hiszen az asszonyok dolga a munka- igényes, de annál jobban kifizetődő kapások ápolása, rendbentartása. Azt mondják, a férfiak először a saját szemüknek sem akartak hinni. De a számok, a tények bizonyí­tottak, s nem lehetett velük \ vitába szállni. S azóta egy kicsit másképp nézik asz- szonyaik munkáját. —d—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents