Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

1961. július 4., kedd NEPÜJSAG 8 MIT MOND swvvvvvvYvyvvvvvww AMá • Lehetőség és valóság Eger idegenforgalmában Mennyi kiránduló és kül' földi látogat Egerbe? Ponto­san nem tudja sem az IBUSZ vezetője, sem a Park Szálló igazgatója. Vasárnaponként 7—10 ezerre becsülik. De Ki tudná megszámolni a motoro­sokat és az autósokat, a külön­járatú buszokat és a menet­rendszerinti vonatokkal érke zők sokaságát? Faluról is egy­re többen jönnek, különösen amióta elterjedt az új meleg­víz híre. Általános jelenség, divat lett a kirándulás, nem kell külö­nösebb jóslás hozzá, ez még fokozódni fog, minden propa­ganda és szervezés nélkül is. Idegenforgalom szálloda nélkül De nézzük a kérdés másik oldalát. Evek óta panaszko­dunk, hogy a város egyetlen szállodája kicsi. Pedig az ed­digi adatok szerint az idén négyszer annyi külföldi ven­dég érkezik Egerbe, mint ta­valy. Többet nem tudnak fo­gadni, mert nincs hely, az IBUSZ szállodáját még csak tervezik. Sokszor szóvá tették, de a TEFU-telep még mindig a Park Szálló mellett dübörög, zörög és füstöL 1954-ben miniszteri rendelet szólt arról, hogy Eger gyógy- és fürdőváros. Ideiglenes meg­oldásként diákotthonokban szálltak meg a vendégek és szükségmegoldásként megszer­vezték a fizető-vendégszolgá- latot. Nem irigyeljük a magá­nosok szobakiadásból eredő mellékjövedelmét, erkölcsőrök sem akarunk lenni... de legnagyobb kerítő az alka­lom”. Szükség van egy új szál­lodára. Presszógép áram nélkül Négy évvel ezelőtt örültünk, hogy bővítették a strandot, az idén is építettek kabinokat. De vasárnaponként reggel 9-re mind elfogy, túlzsúfoltak a medencék. A strandi kisven­déglő konyhájába több és na­gyobb tűzhelyeket már nem tudnak betenni. A hivatalos adatok szerint itt 300 adag ebédet lehet főzni. Az elmúlt vasárnap több mint 500-at szolgáltak ki. De hányán nem jutottak hozzá, vagy nem győz­ték kivárni? A megfelelő nagy­ságú és modem étterem elő- terveit már három éve elké­szítették. Szakmabeli hozzáér­tő emberek állítják, hogy az új étterem és a strand bővíté­sének költségei hamar megté­rülnének. Kifizetődő, jó üzlet lenne, de nem kapnak rá hi­telkeretet. A strandon két kis büfét lé­tesítettek, az idén szörpkocsit és hűsítőket, cukorkát árusító gurulókocsit is láthatunk. Presszógép is van a „gumi- rádlis” büfében, de feketét nem árusítanak, mert nem tudják bekötni az áramot. Tü­relmetlenül várnak és tolakod­nak ebédért és sörért és állan­dó közelharc folyik a fagylal­tért. Miért nem hoznak többet? Mert nem győzi a cukrász­üzem. Kit fognak lecsukni ? Az egri cukrászüzem? Az külön fogalom. Már tavaly be akarta csukatni a KÖJÁL, mert egyáltalán nerm felel meg az egészségügyi követelmé­nyeknek. Számtalan eltőerjesz- tés és határozat született, hogy a legrövidebb idő alatt meg­felelő helyiséget kell biztosíta­Sztrájkolnak a dublini színházak Dublinban nemrégiben fel­forgatták az ír államvasutak menetrendjét, hogy Rainier monacói herceg és felesége mozdonyfüttyöktől háborítat­lanul élvezhesse a tiszteletére rendezett szabadtéri hangver­senyt a vasútállomás közelé­ben fekvő parkban. A hercegi pár tiszteletére a Groke-stadionban adják elő Berlioz Requiemjét, mert az összes dublini színházak, egy nagyszabású sztrájk miatt be­járták kapuikat ni az Egri Vendéglátóipari Vállalat cukrászműhelye ré­szére. De nem lett belőle sem­mi, mert új helyiség építésére nincs hitelkeret, a meglevő­kért pedig foggal-körömmel harcolnak jelenlegi gazdáik. S így marad minden a régiben. Pedig a forgalom _ három ív alatt több mint kétszeresére nőtt. De mi történik, ha egy­szer megromlik az áru, ha fer­tőzés következik be? Kit von­nak felelősségre és kit fognak lecsukni? Egy ió és egy kevésbé jó hír Azt mondtuk, hogy divat lett a kirándulás. Ennek hó­dolnak az egriek is. Kedvte­lésből, vagy kényszerből? Tény, hogy aki csak teheti nyári vasárnap menekül a vá­rosból. Az idegenek ide özön­lenek, az egriek pedig csak estére térnek haza. így vala­melyest kiegyenlítődik a do­log. A strandon hemzsegnek az emberek, a Vadászkürtben, az Otthonban és a három kicsi presszóban sokszor egy talpa­latnyi hely sincs. Semmi sem történik a ven­déglátás megjavítására? Ke­vés, nagyon kevés. Üvegfallal látták el a népkerti sörözőt, így pár hónappal meghosszabbí tották a nyitvatartási időt. Hoz­zákezdtek a Marx Károly ut­cában a volt Széchenyi Szál­loda átalakításához. Étterem lesz itt és délután 5—8-ig a fi­atalok részére szeszmentes ze­nés szórakozóhely. Régen becsukták a tanács­ház alatti talponállót. Modem bisztró lesz itt, a tervek sze­rint októberre. De a pincében víz áll, a különleges gépek is késhetnek és hogy áram is le­gyen hozzájuk, transzformá­torházat is kell építeni. Sok pénzt emészt fel az ígért biszt­ró és sokáig készül. Kedvelt kisvendéglő a Ha­lászcsárda, de valóban kicsi. Mindössze 80 fős. — 40—50 férőhellyel növelni lehetne, ha a mellette lakó családnak má­sutt adnának lakást. Hangulat és lehetőség Csak idegenforgalmi és ven­dégellátó probléma a strand zsúfoltsága, az ebédért, a po­hár sörért, a szimpláért-dup- láért való könyöklés? Nem egészen. Lassan az a fonák helyzet alakul ki, hogy az eg­riek szidják a sok idegent és kirándulót, hogy elözönlik a várost, elesznek és megisznak előlük mindent, a városba ér­kezők bosszankodnak, hogy reggel nyolckor már nincs tej a Széchenyi utcai üzletben, a Dobó téren hosszú sorban áll­nak a reggelire várakozók, délben pedig nemhogy ebédet kapnának a vendéglőkben, sokszor még ülőhelyet sem ta­lálnak. Türelmetlenek az em­berék, szidják a várost és min­dent. A helyi vezetők és a fel­sőbb hatóságok is tudják, hogy mit kellene tenni Eger hírne­véért, a kulturált idegenfor­galom megteremtéséért és a helybeliek jogos igényeinek kielégítésére. De milliókra lenne szükség. Az élet minden területén ro­hamosan nőnek az igények. Nekünk, magunknak kell meg­teremteni az előfeltételeket. Sorrendet kell tartanunk, mert egyszerre iparfejlesztés, soha nem tapasztalt mezőgazdasági beruházások, színházépítkezés, szálloda, étterem és strand­építés ... — ez lehetetlen. Az utóbbiakkal várni kell egy ki­csit, vagy legalább is szeré­nyebbeknek kell lennünk. De nem kellenek újabb mil­liók ahhoz, hogy udvariasabb, jobb legyen a kiszolgálás, elő­relátóbb az árubeszerzés. A rendelkezésre álló pénzt sem kell az év végére tartalékolni, a Luca-székénél is lassabban készülnek az átalakítások és bővítések. Az új létesítmé­nyeknél nem kötelező a leg­modernebb és főleg a legdrá­gább megoldásokat választani. Ne csukjuk be a város kapuit, de a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket és lehetősé­geket használjuk ki, kürülte- kintéssel és ésszerűen. F. L. Amerikai gyerekek véleménye a szülőkről Talán az amerikai gyereke­ket éri mostanában a legtöbb heves bírálat. Maga Kennedy elnök kijelentette, hogy „elpu- hultak, lusták és túltápláltak”. Még a szülők nagy része is elismeri, hogy gyermeke en­gedetlen, elkényeztetett, lusta. A sok bírálat után most egy Leng island-i iskola vezető­sége, 8—9 éves gyerekek kö­zött közvéleménykutatást vég­zett — a szülőkről. A szülőkről az egyik gyerek így nyilatkozott: „Meg kell mondanom, hogy meglehető­sen bolondok. Az élet csak akkor kellemes, ha apa, anya egyszerre szeretik az embert.” „A felnőttek alapjában véve elavult gyerekek”. A pedagó­gusokról az egyik megkérde­zett iskolásnak a következő véleménye volt: „Az iskola és a tanárok olyan gyerekeknek valók, akik tanulni akarnak. Sajnos, annak is kell iskolába járnia, aki nem akar tanulni.” Meghalt Hemingway • •• ... most őérte szól a ha­rang. Hihetetlenül és meg- döbbenten állunk e szomorú hír mellett: a világirodalmi jelentőségű, haladó elveket valló amerikai író élete, 63 éves korában megszakadt. Nagybecsű és örökértékű műveket adott még életében az emberiség kultúrtör­ténetének: Búcsú a fegy­verektől, Akiért a harang szól, öreg halász és a tenger. 1954-ben ez utóbbi — az em­bernek az elemekkel való küzdelmét bemutató — mű­véért Nobel-díjat kapott. Szabadságszerető ember volt... Haditudósítóként részt vett a spanyolországi háborúban, s itt, a szabad­ságukért, életükért harcoló hazafiak között szerezte sze­mélyes élményeit későbbi — a spanyol polgárháború hősei­nek obeliszket állító — mű­vének (Akiért a harang szól) megírásához. Nem szerette a kapitalizmust — műveiben ezt a társadalmat, mint a be nem teljesült, eltiport, leigá- zott szépség birodalmát mu­tatta meg —, de a kapitaliz­mussal politikai síkon szem­be nem helyezkedett, e tár­sadalommal — haladó esz­méi és nézetei ellenére — életében nem szakított Tra­gikus hirtelenségű halála is az amerikai kontinensen kö­vetkezett be. Amerikában született, de Kubát tekintette hazájának, s a kubai néppel tartott vér­ségi rokonságot, tisztelte és szerette a kubai forradal­márvezért, Castrot — állan­dó lakhelyét is Havanna kö­zelében rendezte be — s vál­lalkozott a szigetország for­radalmi eseményeinek meg­írására. Filmforgatókönyv ké­szült volna a kubai forra­dalomról. Terveit, ígéreteit már nem válthatja valóra. Kezéből kiverte a tollat a tragikus végű halál. De munkássága, világszerte is­mert és olvasott művei, re­gényei fölött sohasem győze­delmeskedhet a múlandó­ság... (pataky) Tízéves az egri Fodrász- és Fényképész Szövetkezet Tíz esztendeje, tizenkét fod­rász kisiparos megannyi mun­kavállaló összeült, hogy sza­kítva a „hagyományos” ipar­űzéssel, az áporodott levegőjű, olcsó bérű, sötét és egészség­telen helyiségekkel, a rossz munkakörülményekkel, új, szövetkezeti társulást, fejlet­Mérnök a kolhozban A Szovjetunió mezőgazdaságának fokozott gépesítése ma már megköveteli, hogy nagy képzettségű szakemberek irá­nyítsák, vezessék a munkát. Ezért van szükség, többek között gépészmérnökökre is. Képünk Aleksas Kulikauskas mérnökről készült, aki a Galybe (magyarul: Erő) kolhozban dolgozik, amelyben a munkák 80 százalékát már gépek végzik. Bányászbecsülettel.. .■ tebb ipari formát, kollektív munkaközösséget hozzon létre. Ez nem volt könnyű feladat, hogy ez mennyi kétséggel és az ismeretlentől való féléssel, vonakodással és idegenkedés­sel járt, arról a vasárnap le­zajlott ünnepi, jubileumi köz­gyűlés számolt be. Ónodi Antal, a szövetkezet alapító tagja és elnöke ismer­tette azokat az eredményeket, amelyek évről évre mutatják a fejlődést, a felfelé ívelést, amely a mai szövetkezetei nemcsak megyei, de országos viszonylatban is az elsők közé emelte. A szövetkezet ma már huszonkét részleggel dolgozik a városban és a környező fal­vakban, és ezek a részlegek a mai követelményeknek meg­felelően higiénikusnak és kor­szerűen felszereltek. A szövetkezet évi termelése meghaladja a négy és fél mil­lió forintot. A beszámoló után a szövet­kezet új, fiatal tagjai oklevelet és virágcsokrokat nyújtottak át az alapító tagoknak. Ezután Karnis Pál elvtárs, a Heves megyei KISZÖV elnó- nöke üdvözölte a jubiláló szö­vetkezetét. Elmondotta, hogy a szövet­kezetben az egy főre eső ter­melési érték eléri a negyven­négyezer forintot. Majd Ki­váló dolgozó jelvénnyel tün­tette ki: Lakó Péter, Kotner Jenő, Kalauz József, Fendt Má­tyás, Bukucs László, Tóth Ist­ván, Veres Imre, Kotner Je­nöné Ónodi Antal és Kovács Béla szövetkezeti dolgozókat eredményes, jó munkájukért. A szövetkezet vezetősége mintegy hatvan tagot tüntetett ki oklevéllel, vagy részesített pénz- és könyvjutalomban az évforduló alkalmából. Prokai Antal, a szövetkezeti pártszervezet titkára a párt- szervezet, Mucsi Sándor elv­társ a megyei tanács ipari osz­tálya nevében üdvözölte a szö­vetkezeti tagokat. O. M. Tíz éré alakult a Hatvani Cipész IClsz A közelmúltban ünnepelte 10. éves fennállását a Hatvani Cipész Ktsz. Tíz év az ember életében nem nagy idő, szövetkezetünk mégis komoly eredményeket ért el és komoly termelőmun­káról adhat számot. Ünnepelt a Hatvani Cipész Ktsz tagsága. Ünnepelte azt, hogy tíz éve lépett a szövet­kezés, a boldogabb élet út­jára. És ünnepelte a tagság azt a 15 hatvani cipészt, mint alapító tagokat, akik elsőnek ismerték fel azt, hogy egység­ben az erő és jó példával elöl- járva, megalakították Hat­vanban a Cipész Ktsz-t. A jubileumi ünnepséget a Szövetkezeti Bizottság Kultúr- házában tartották meg. Jelen volt az ünnepségen a Heves megyei KISZÖV elnöke, Kar­nis Pál elvtárs is, valamint a hatvani és megyei testvér­szövetkezetek képviselői. A díszközgyűlésnek Rohály Antal, a szövetkezet elnöke, a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” számolt be a szö­vetkezet tízévi munkájáról. Elemezte az elmúlt évek munkáját és hiányosságait. Beszámolójában a hiányos­ságok és nehézségek mellett komoly eredményekről számolt be a szövetkezet elnöke. — Szövetkezetünk dolgozói az elmúlt tíz év alatt 28 és > félmillió forint értékű terme­> léssel járult hozzá a népgaz­> daság teljesítményéhez. Ez >azt jelenti, hogy átlagban > minden szövetkezeti dolgozó > 560 ezer forint termelési ér­> téket hozott létre — mondotta. > Tíz év alatt hetven ezer ; pár új cipőt, különféle láb- ! belit készített szövetkeze- [ tünk, közvetlenül a lakosság > és kereskedelem részére. ! Az elnöki beszámoló után I Karnis Pál köszöntötte a tíz- éves ktsz tagságát és további íjó munkát kívánt a szövetke­zet tagságának. Az ünnepség befejező része­iként Rohály Antal kiosztotta az alapító tagoknak, valamint az arra érdemes dolgozóknak járó oklevél és pénzjutalmat. Az ünnepséget közös va­csora és táncmulatság követte. Vígh László, szöv. pol. e. a nyéket föld alatt és föld felett is, mint a tenyeremet. Amikor én munkába álltam itt, akkor a bánya csak 4 éve, hogy fenn­állt, így szemem előtt fejlődött, nőtt ilyen hatalmassá, mint amilyen nagy most, napjaink­ban. 1265 forint nyugdíjat ka­pok — folytatja tovább, visz- szatérve a jelenre — megél­nénk mi ebből tisztességesen, meg a gyerekek is tudnának miből segíteni, de én nem tu­dok munka nélkül élni. S ha lehetőség van a munkára, mi­ért ne dolgoznék!?-MMVTT mond az öreg, az- 1 tán feláll, villájá­nak nyelére támaszkodik, majd hirtelen eszébe jut, hogy már sokat időzött és búcsúzik is. Kezet nyújt bányászosan, fel­jebb tolja sapkáját, s elindul fel a kazalra, ahol már várják a többiek. Az ő helyét üresen hagyták, s kezdenék a mun­kát, — megérkezett az újabb fogat is, magasan tetőzött szé­nával. Várják. A szövetkezeti? tagok várják. Már munkához is kezdtek. Süt a nap hétrét, mindjárt dél, s az ebédig ennek a fogatnak is el kell indulnia újra a me­zőre. Villájuk mintha szapo­rábban járna... Fazekas István (t El tál behordott szénát kazalozzuk. 340 hold takarmányt kell le­vágnunk a növényápolási munkák elvégzése mellett, s ez a feladat nem gyerekjáték. Komoly munka. Kevesen va­gyunk férfiak itt a szövetkezet­ben, hiszen bánydszfalu a mi­enk, az emberek nagy része évek óta a bányában keresi meg a kenyerét. Azért tartot­tam kötelességemnek azt, hogy nyugdíjasságom mellett amit tudok még a tsz-ben is elvé­gezzek, mert ismerem a szö­vetkezet problémáját, s emel­lett csak úgy számíthatunk jövedelemre innét, ha magunk is teszünk érte valamit... NYUGODT rendes han­______________ gon mondja ez eket. — Megszoktam a munkát, — mondja — megszerettem. Mun­ka nélkül nem lehet becsüle­tesen megélni — magyarázza. — Gyermekkoromban apám földjén, 1911 óta pedig a bá­nyában. Sok műszak elmúlt fö­löttem és sok-sok óra. Negy­venkét év, 7 hónap és 1 nap. Kiszámítottam már pontosan, mennyi év van mögöttem a bá­nyában. Ismerem is a kör­— A feleségemmel együtt járunk dolgozni — magyaráz­za —, mert tavaly, amikor ala­kult a szövetkezet, ő lépett be a tsz-be. Hat hold földünk volt, amely örökség útján gyűlt össze. — Most már több mint 100 munkaegységünk van — néz rám nem titkolt büszkeséggel —, s nagyon szeretnénk az év végére, a zárszámadás napjára mi is kitenni magunkért. Mert azért, hogy mi öregek vagyunk már, ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk dolgozni. Dehogy­is nem! Az ősszel, az alakulás után néhány napra már meg­kezdtük az őszi mélyszántást és vetést, itt a közösben és eb­ben a munkában én is részt vettem. Szántottam, vetettem, mint a többiek. Tavasszal pe­dig a tavaszi munkákkal vol­tunk elfoglalva. Amikor ez év februárjában hozzákezdtünk a 20 férőhelyes sertésfiaztató építéséhez, ott is dolgoztam két hónapig én is, amíg el nem készült a fiaztató. Most, hogy bejött a kaszálás, a szénabe­gyűjtés ideje, most ezt csinál­juk, majdcsak valamennyien, kaszálunk, meg a fogatok ál­kazal tetején. Kezében villa • volt és azzal igazította a kazal ■sarkait. Egyenletes tempóval •emelte villájára a szénát és az­után kimért, egyforma mozdula- ; tokkal tette oda le, ahol a leg­nagyobb szükség volt rá az I „építésnél”. Tűzött a nap, szel­lő se moccant, s az igazi káni­kulában arcáról és testéről ;folyt a verejték, amely kifé- ;nyezte bőrét és különös lakkal ; húzta be az egész embert A Szénporhoz, sötétséghez szo­kott, edződött bőre most szívta : magába a fényt, s a széna ke­sernyés illatát, porát. Már a harmadik fogatról is felado­gatták a szénát a szövetkezet ^majorjában, amikor végre ke- zetfoghatunk. Első látásra nem íis gondolná senki, hogy már nyugdíjas bányász, 65 éves, ha á szeme sarkában nem árul­kodna az évek rohanásával az a sok szarkaláb. | — Pedig 1957 óta vagyok nyugdíjban — magyarázza lesendes, őszinte hangon, hogy leülünk a kazal tövébe egy ki­csit pihenni, várni az újabb „teherre”, s aztán még azt is közzéteszi id. Boda János eger- |csehi nyugdíjas bányász, hogy 11960 őszétől, mint nyugdíjas |itt dolgozik a helybeli Arany- •.kalász Tsz-ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents