Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

1861. július 28., péntek

nepcjbág

5

Szépítés nélkül

Egy kisebb társaságban, a

termelőszövetkezet munkájáról ’ esvén szó, valaki megjegyezte: ,,Sók a baj még a szövetkezetekben, a jó ég tudja, mikor jönnek rendbe a dolgok.” S mint Ilyenkor lenni szokott, rögtön akadt a társaságban, aki ugyan helyesen, még számadatokat le citálva, védelmébe vette a mezőgazdaság új, szocialista formált. Közben azonban — nyilván a védelem hevében — olyan képet festett a szövetkezeti mozgalom jelenlegi helyzetéről, amely talán még öt év múlva sem lesz igaz...

Egy másik alkalommal, kisebb Üzem igazgatójával váltva szót, kifejtette álláspontját, amely szerint nem kell minden nehézséget azonnal és rögtön a nagyvilág elé tárni, Minek az? — tette fel a kérdést, — még azt hiszik, hogy nálunk, ha mér nem is fenékig tejfel, akkor fenékig gond az élet.

Ez a két eset, amely szerencsére lényegesen ritkább, mint volt akár még néhány esztendővel ezelőtt is, — elgondolkodtatott. Mert Igaz, hogy azok a példák megkevesedtek, amelyek azt Igazolják, hogy hajlamosak lennének egyesek az egész ország számára rózsaszínű szemüveget íratni az SZTK-nél, de elegendők ahhoz, hogy szót emeljünk ellenük.

Miért hallgatnánk el nehézségeinket? Nem állunk olyan rosszul, hogy okunk lenne szégyenkezni és mélyen hallgatni a tényleges bajok, gondok miatt, de olyan jól sem, hogy éppen a dolgozók ezreinek, tízezreinek bevonásával ne harcolnánk a még meglevő és nem is kevés hiba, nehézség ellen. Ki tagadná, e még ellenségeink sem képesek tagadni, hogy csak az elmúlt két—három év alatt olyan feladatokat oldottunk meg, amelyeknek megoldása a kapitalizmus viszonyai alatt legalábbis évti.....f I

Ne

mcsak pedagógus képes erre

A falusi kulturális munka legnagyobb része a pedagógusokra hárul. S hogy ez igy van. annak egyik oka — alapvető oka — az, hogy iskolai végzettségüknél fogva talán ők értenek legtöbbet az egyes művészeti ágakhoz. Ez az ok hamarosan megszűnik, mert egyre több olyan falusi lánnyal, fiúval találkozunk a termelőszövetkezetekben, akik technikumot, szakiskolát, vagy gimnáziumot végeztek, s Így műveltségük valamelyik művészeti ág különösebb Ismeretét tételezi fel.

A másik ok pedig az, hogy sok helyen tartózkodóan fogadják még azt is, ha valaki, aki nem pedagógus, jelentkezik valamelyik szakkör vezetésére. Ez az Idegenkedés, meg kell mondani őszintén, néha indokolt, de nem szabad általánosítani, hiszen a művészetek elsősorban képességeket igényelnek, s a képesség sincs mindig Iskolához kötve,

Példa erre a tarnamérai tánccsoportvezető, aki mindössze 18 éves, általános iskolát végzett csupán, s most részt vett a tánccsoportvezetők nyári tanfolyamén. Vele beszélgettünk el erről a kérdésről, s meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nagyszerűen érti a táncoktatás mesterségét.

Kovács Máriának hívják és elsősorban fiatal, és csak másodsorban táncoktató.

— Tanult valamit ezen a tanfolyamon?

— Ha igazat akarok mondani, akkor elmondhatom, hogy minden új volt, amit tanultam. Mindent nagyon Jól megfigyeltem, igyekeztem eszembe vésni a sok hasznos tanítást és. biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasznát veszem majd ebben az évben. Még a tánc- olvasás nem nagyon megy, de aki a tanfolyamon tanította, az megígérte, hogy levelezünk, t amikor új táncot kezdek, akkor majd eljön segíteni.

— Most milyen a csoport?

— A lányok együtt vannak, tanulunk is, de fiú, most nem «tudom, lesz-e ebben az évben. Szépen szerepeltünk a seregszemlén, de a Jövő évben még többre számítok.

Ennyit és nem többet beszélgettünk, mégis meggyőzött engem ez a fiatal lány, aki a termelőszövetkezetben dolgozik, arról, hogy igenis vannak olyan fiatalok a falusi KISZ-szervezetekben, akik kevés segítséggel maguk IS boldogulnak a művészeti csoportokkal, igaz az, hogy bízni kell bennük, segíteni kell nekik, s akkor megszűnik a pedagógusok panasza Is a teljes elfoglaltságról, megszűnik

Tegnap ette, egy lámpa alatt megálltam őszintén és nyíltan beszélni — az árnyékommal. Ügy gondoltam, itt van már az Ideje ennek a beszélgetésnek, hisz hovatovább harminchárom esztendeje követ mindenütt és mindenen keresztül, s még soha egyetlen szót nem szóltam hozzá, bár az is igaz, hogy 6 sem óhajtott velem beszélni. Három évtized után te. hát már legalábbis illik szót váltani kettőnk kapcsolatáról, annál is inkább, mert néhány napja úgy vettem észre, mintha árnyékom kicsit pöffeszkedő lenne, valamiféle önteltség lett volna rajta úrrá.

Megálltam tehát a lámpa alatt, s kicsit megszeppenve, illedelmesen megállt árnyékom is. Kezét zsebébe dugta — mindig utánzóit, erről a rossz szokásáról is le kellene szoktatnom! aztán nekitámaszkodott a szemben levő falnak és türelmesen hallgatta világos okfejtésemet:

— ... mert Ide figyelj — mondtam az árnyékomnak nélkülem te senki és semmi vagy. Sőt, egyáltalán

az a sok túlmunka, s ha segí tenek ezeknek a tettrekész fiataloknak, akkor hamarosan elérik a KISZ-szervezetek azt, hogy nem lesznek elfoglalt felnőtthöz kötve, hanem maguk íb ki tudják alakítani a saját művészeti csoportjaik vezetőgárdáját. Ez természetesen nem megy mindenütt egyszerre, nem megy egyik évről a másikra, de valahol, valamikor, valakinek ehhez is hozzá kell fogni.

S itt a tarnamérai példa, hogy — lehet!

(ádám)

A% egyszerű ember

íi-en alakítottuk meg ezt a szövetkezetei, amelyet előbb Balázs lgndcz, majd a tavasztól, a felfejlődéstől kezdvé Ró kóczi Termelőszövetkezetnek nevezünk.

— S hogy elment az tdő?l — tűnődik.' — Egyik nap a másik után, szinte észrevétlenül. Nagyon jól emlékszem még arra, hogyan született meg Egerben a szövetkezés gondolata, A földosztás után sokat beszélgettünk mi néhi nyan a szövetkezésről, Én magam, igaz, először azt sem tudtam, eszik-e, vagy isszák a „kollektivizálást”, de megmagyarázták az értelmét, s mi, akik a háború előtt napszámból és egyik napról a másikra kerestük meg a betevőfalatunkat, elhatároztuk, szövetségre lépünk; ezután U-en, közösen műveljük meg'földjeinket. Egy volt a Jelszó: csak az első cseresznyeérésig tartsunk Ml Akkor minden Jó lesz! Lesz pénzünk, könnyebben tudunk majd „mozogni”, vásárolni, stb.

ES KITARTOTTUNK!

— folytatja tovább visszaérő lékezéselt a „szövetkezeti veterán”. — És nemcsak, hogy kitartottunk, hanem az első zárszámadás is szép emlékekkel, szép eredményekkel zárult. Az első évben IS ezer 434 forintot kaptam kézhez, meg a természetben járó járandóságokat, meg ami a háztájin termett. Látja, még 12 év után is mennyire emlékszem az első évi keresetünkre?!

Elmosolyodik, s aztán, hogy emlékezetében visszafelé pergeti az éveket, ismét komolyra válik tekintete.

— Csak az volt a későbbiekben a baj —■ mondja —, hogy az akkori vezetőség, „megtáltosodva" az elért első eredményektől, felvett a szövetkezetbe mindenkit, aki csak

jelentkezett, és újabb területeket Is vállalt. 1982 ben már 10—ti hold is jutott egy-egy tagra, így nem bírtuk a munkát idővel és erővel. Sok mun- kakarülő is akadt sorainkban, akik csak fejőstehénnek nézték a szövetkezetei, és bizony, épp hogy csak megúsztok ráfizetés nélkül az évet. Nem szégyellem, megmondom őszintén, ilyen jelenségek után kiléptem a tsz-ből. s akkor jöttem vissza, amikor láttam, hogy új vezetőség van a szövetkezet élén, és újra van értelme a munkának. S most Is azt mondom, ott dolgozom szívesen, becsületesen, ahol látom is munkám eredményét. Tavaly sem csalódtam a szövetkezetben, és remélem, az Idén sem lesz okom rá.

A terméskilátások jónak mondhatók, roskadozik a szőlőtőke a fürtöktől, szép az állatállományunk is, s gondolom, amit terveztünk, azon felül többet Is elérünk. Egy a nehézség csak; még mindig kevesen vagyunk, több tag Is elkelne itt a szövetkezetben. De gondolom, ez is hamarosan megváltozik, Majd meggyőződnek az emberek arról, hogy ez az elő éves tsz Is jó tsz, s majd többen és többen kémek munkát tőlünk a jövőben.

ki

MEGGYŐZŐDVE

ejti

___________________ ezeket

a szavakat Fülöp Bernát. Ügy mondja: biztos ebben, meg

abban is, hogy szép eredményekkel zárják már az első évet is a közösben, amely a tapasztalatok szerint mindig a legnehezebb év szokott lenni. Biztos, hogy nem lesz csalódásra ok az év végén, mert szilárd alapokra, komoly szándékú, jó munkaerejű emberekre épült ez a szövetkezet. Olyan egyszerű, de dolgos emberekre, mint Fülöp Bernát is.

Fazekas István

Summásélet 1922 nyarán — Kápolnán

DCétizmt közt

Az embereknek megvan az a tulajdonságuk, hogy a régi, keserű, fájdalmas emlékeiket könnyen hajlamosak elfelejteni, a későbbbi jó-jobb élet hatása alatt, Éppen ezért, nem Art néha emlékezni és emlékeztetni a múlt sötét árnyaira. Hasznos lehet a letűnt világ szellemeit felidézni, ha másért nem, azért, hogy a fiatalok, akik már csak könyvből ismerik e kor — illetve korszak — paraszti életét, jobban tudják becsülni és értékelni mai életünket.

A kápolnai érseki uradalomban 1922-ben éppen úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt, de még huszonegynehány évvel utána

n«m láttam sehol. Megkönnyebbülten lélegeztem fel: megszabadultam tőle.

A következő lámpánál ott állt előttem.

Kicsit imbolyogva, úgy látszik, nagyon sietett és most liheg a fáradtságtól.

— Miért jöttél utánam? Megmondtam, hogy elegem van belőled. Erid) innén, nem hallod?

Es ekkor megszólalt az árnyék, vagy én mormogtam magamban - helyette, megint és újra helyette? -, már nem is tudom.

— Magadtól szabadulj meg, s ne tőlem. Ha magadtól megszabadulsz, akkor én is megszabaditlak magamtól. .. S egyáltalán, miért az árnyékoddal harcolsz? Nevetséges vagy ...Es ostoba. Villanyt gyújtasz, erőset, fényeset, eltűnők... De a többi árny, amely körülveszi az életedet, villanygyújtással el nem Űzhető... Nem volna jobb, ha ellenük küzdenél? Hogy ez a kényelmesebb, s kudarca kétszemközt marad? Szégyellem, hogy az árnyékod vagyok...

Ügy láttam, mintha kiköpött volna.

(gyurkó)

is, summázok, zömében asszonyok, leányok hada robotolt. Embertelenül szomorú sorsukat a maga meztelen valóságában tárja elénk az a nyilt levél, mely, — a baloldalisággal éppenséggel nem illethető Mayer János „lapvezér” „Magyar szó" című lapjában látott napvilágot, íme, igy szólott a múlt, a maga hangján:

.. Hogy mégis Vannak uradalmak, ahol a munkások testi épségével sem törődnek, kitetszik az alábbiakból. A Kápolna községhez tartozó érseki (Putri) majorban körülbelül 80 summás dolgozik, többnyire nők, akiket a napokban megindult esőzések alatt zuhogó záporban is dolgozni kényszerítettek. Mivel a summésok amúgy is le vannak rongyo- lódva és féltek a meghűléstől, kérték a vincellért, hogy ne zavarja Őket ki. A vincellér (Bozó István) azonban mérgesen kifakadt és elmondta őket mindenfélének. És még hozzátette: „Dögöljetek meg kutyák, árok a helyetek! Miért nem vesztek magatoknak vízmentes ruhát?” Hogy ez milyen hatással lehetett a meggyötört munkásokra, nem kell bővebben ecsetelni. Ennek a néhány sornak azért kérnénk helyet adni, mert a „vincellér úr” (eredeti idézőjel használata) ellen, aki az intézőséggel szokott ilyen esetben takarózni, nem mernek panaszt tenni, mert félnek, hogy még rosszabb dolguk lesz...”

Meg kell hagyni, hogy a 80 lerongyolódott summás amúgy isten igazában megkapta a magáét az intéző úrtól. Nem valószínű, hogy az embertelen bánásmódnak Ily széleskörű publikálása után is javult volna a szerencsétlen summások sorsa, — egy azonban bizonyos, hogy a történelem nagy vizsgáján ők kerültek ki győztesen, őket igazolta az idő és a történelem, a az uradalmi vincellér urakat, a mindenható intézőségükkel és basáskodó földesuraikkal egyetemben egyszer, s mindenkorra elfújt« a történelem irgalmat nem ismerő szele. (S. I.)

zedeket Jéléntétt volna. Hogy

csak egyetlen példát hozzunk fel erre: mezőgazdaságunk gépesítése az elmúlt két esztendő alatt odáig fejlődött, hogy a gabonabetakarítést megyénk Jó- néhány Járásában háromnegyed részben gépesítettük.

Emelkedik az életszínvonal, gyorsabb ütemben is, mint ahogy terveztük, növekszik az emberek öntudata, politikai érettsége, fejlődik, gazdagodik egész életünk, — mindén vonatkozásban. Ezek történeti és történelmi tények, amelyekre büszkék lehetünk és vagyunk is, amelyeket elhallgatni ostobaság és rosszul értelmezett szerénység lenne. De ezeket az eredményeket — ézt is mindenki tudja — nagyonls kemény munkával, sok gonddal, bajjal küszködve vívtuk ki magunk számára, s további előrehaladásunk sem lesz kényelmes, papucsos diadalmenet.

Miért ne beszélnénk, éppen a dolgozóknak, a dolgozók előtt nehézségeinkről? Miért hallgatnánk el, hogy ebben, vagy abban a kérdésben bajok, problémák nehezítik munkánkat? Miért kell félteni a szocializmust, amely nem egy, Igen súlyos veszélyben diadalmasan kiállta a próbát, — miért kellene félteni attól, hogy igenis Jó néhány termelőszövetkezetünkben még mindig van, és néha nagyobb hangja van a lógásnak, mint a becsületes munkának. Miért tagadnánk, hogy részben a kereskedelem, részben az áruelosztás, s nem kis részben a mezőgazdasági termelés ma még elégtelen volta miatt, gond van például a vaj- ellátásban, kevés a sertéshús és a zöldség- és gyümölesellá- tás sem kielégítő? Miért?

Hisz ezt mindenki tudja! Mindenki látja és érzi. Nem azt akarják az üzemek munkásai, a szövetkezetek tagjai, a városi emberek milliói, hogy hallgassunk ezekről a problémákról, vagy hogy éppen arról be’ széljürtk, hogy mindezek a : problémák voltaképpen nin■ csenek is — hanem azt, hogy ) beszéljünk, vitatkozzunk ezek- i ről, keressük közösen a tneg■ oldás módját. Minek akkor a

■ sok erőfeszítés, ha nincs semmi baj a szövetkezeteknél? —

. tehetné fél bárki a jogos kér- ; dést. Minek a baromfinevelési ; akció, miért a munka a sertés- és szarvasmarha-állomány növelésére, ha bővlben vagyunk a húgnak, tejnek, tejterméknek?

S egyáltalán, minek ankét és értekezlet az üzemek problémáit illetően?

Hamis, illuzionista álláspont az ilyen, legyen szülöanyja a legnagyobb jószándék, jóindulat. Nem a tömegek mozgósítását, hanem leszerelését, nem az ország tulajdonságainak igaz tájékoztatását jelenti „tulajdona állapotát” Illetően, hanem lebecsülését, mintha nem bíznánk és nem számítanánk éppen politikai érettségükre, segítségükre és teremtő erejükre. A párt politikája következetesen arra irányul, hogy „együtt a dolgozó tömegekkel”, őszintén és nyíltan megtárgyalni minden nehézséget, minden problémát, minden feladatot.Kő- zösen keresni a „hogyan tovább” módszereit, — s akinek nem kurta az emlékezete, az tudhatja: ezzel a politikával oldottuk meg az elmúlt évek minden tennivalóját.

Minek hát holmi helyi, egyéni politika?

Minek hallgatni arról, amiről pedig éppen, hogy beszélni kell; minek hallgatni a meglevő nehézségekről, amikor azokat kijavítani keli, — együtt és közösen. Beszéljünk szépítés nélkül, mert életünk van olyan szép, hogy azt Igazolni, mentegetni teljességgel felesleges, • vagyunk olyan erősek, hogy a nyíltan feltárt hibáktól nem esünk kétségbe, sőt... Világosan látjuk, a célt és keressük meg közösen a módszert, hogy úrrá legyünk nehézségeinken (Gy. G.)

KÖZÉPTERMET. I v6kon;

1 arc,

élénk járású szem, ős* ha] nyugodt, mérsékelt hangú be széd... — talán így tudnán leginkább jellemezni Fülöj Bernátot, az egri Rákóczi Tér mildszövétkézet dolgozóját.

— Egyszerű ember — hal lottarrt róla találkozásuk előtt, meg azt, hógy 6 a tér melőszövetkeeét égylk legszor galmasabb tagja, aki minden nap rendszeresen kijár a sző vetkezet közös tábláira, dől goznl; kapál, permetez, és ka szál kifogástalanul, egyszóval jól végzi ezt a feladatot, ami vei napjában megbízzák.

— Egyszerű ember — Jutót eszembe az emberek vélemé nye, amikor találkoztam éi kezet fogtam vele a szövet kezet irodáján, valóban az — kissé kopott kalapban jár könnyű szandálban és vékony szellő» ingben, eelg-nadrágban Kézfogása elgondolkoztatja a; embert — kapához izmosodót kezekre vall, Amelynek törté netét hosszas regényben lehet ne csak elmesélni.

Amikor magunkra mara dunk, a munkáról esik az els< szó közöttünk, a munkáról amelyben mindig volt rész* bőven, amióta csak él.

— A munka olyan, mint egj nagy ebéd — magyarázza ta lilóan — soha nem lehet el fogyasztani. Én például 58 év* „rágom”, g még mindig var belőle éppen elég. Igazán csal most szakadt ránk bőven, bogi bejött a nyár és összeszalad' minden munka a szövetkezetben. Aratni kell, kapálni i szőlőt, kukoricát, mert a gyorr képes versenyt nőni szorgalmunkkal.

S AZTÁN ARRÓL |

rülten, hogy ők, Szalontal Já' nos brigádjának tagjai, minden áldott nap kint vannak t mezőn, vagy a szőlőben és végzik a munkát. Nem herdálják el az Időt, mert akkoi nincs mit várni a zárszámadáskor. S ahogy mondja, ől* valamennyien sokat várnak a zárszámadástól. Sok pénzt, és sok terményt. Munkájuk arányában. Neki például már több mint ISO munkaegysége van, amit ebben az évben teljesített. Előleget 1» szépen kapott rá, egy-egy munkaegységre 20 forintot, minden hónap második felében. S év végére szeretné azt elérni, hogy büszkén elmondhassa: A Rákóczi Termelőszövetkezetben is megtalálta a számítását.

— Külőp bácsi mióta szövetkezeti tag? — kérdem tőle beszélgetés közben, az előbbiekre gondolva.

— 1949-ben léptem be a szövetkezetbe — válaszol nem titkolt kl« büszkeséggel. —

tudom,.. Nos, öregem, elérkezett az idő, hogy parazita életednek véget vessek. Elhatároztam, hogy itt, ennél a lámpánál pontot teszek kettőnk kapcsolatának végére, te mész jobbra, én meg balra, mint a dalban és próbálj megállni végre a magad lábán. Nem kell szégyenkeznem, igazán felneveltelek, megérted velem együtt a férfikort, tessék saját sötét lábaidra állnil Rendben van?

Az árnyék hallgatott.- Nos, rendben van? — kérdeztem még egyszer, de az árnyék tovább hallgatott. — Nekem így is jó, hallgatásodat úgy veszem, mint beleegyezést. Leszel szíves akkor ittmaradni, én meg békésen, és tőled megszabaduljon, tovdbbállok...

Kezet nyújtottam, ő is, megráztuk kezeinket, barátságosan, de kimérten és könnyedén sarkon fordulva, megindultam az utcán, arra felé, ahol már nem égtek a lámpák. Kisvártatva körülnéztem:

semmi keresnivalód nem volt. Amikor először csókoltam meg egy kislányt, láttalak, te is rögtön elkezdtél szerelmeskedni ott a falon... Amikor a tollat rágva, kínlódtam a vizsgák előtt, ott rágtad te is a tollat, eljöttél vetem a vizsgára is, és anélkül, hogy a pantomim-játékon túljutottál volna, te is megkaptad a bizonyítványt ...

Rágyújtottam egy cigarettára, az árnyékom is belekotort a zsebébe, elővett valamit, és néhány pillanat múlva árnyékfüstöt eregetett ő is. Erős dohányos volt, mint jómagam,

— ... látod, ezt a vacak szenvedélyt is eltanultad tőlem, mint ahogy mindent, ami jó és mindent, ami rossz bennem. És csinálod ezt, több mint három évtizede, éjjel és nappal, s akkor is velem vagy, mikor szemtelenül bújócskát játszva, eltűnsz a szemeim elől. Te azt hiszed, hogy én nem tudom, hogy itt vagy körülöttem, de én

nem is vagy. Igaz, hogy hűségesen követsz már jó ideje, igaz, hogy jóban, rosszban velem voltál, de semmi okod az önhittségre. Nem azért voltál velem, mert barátságod eny- nyire mély é$ kitartó lenne, hanem azért, mert nélkülem nem vagy, nem létezel, életed elválaszthatatlan az enyémtől. A születésemtől és a halálomtól. Érted?

Az árnyék bólintott, mert végeredményben is értelmes árnyék az enyém, — ezt kétségkívül el kellett ismernem, ott a lámpa alatt is.

— ... nem akarlak megsérteni, mire is lenne jó, ha az ember saját árnyékát sértegetné, de meg kell mondanom: lényegében te parazita vagy. Ingyenélő. Soha magadtól egyetlen lépést nem tettél, soha, sehová nélkülem el nem jutottál és cserében még azt is el kellett tűrnöm, hogy legintimebb pillanataimban is ott ólálkodjál, ahol igazán