Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

1981. július 21., péntek

NÉPÚJSÁG

8

Dicséretes munkát tükröz a félévi eredmény

Nem sokat hallhattunk még a Mátrai Ásványbánya Vállalatról. Talán azért, mert üzemei, a Sólymoson működő Kishegyi és Dusini bányákat kivéve, távolabbi vidékeken fekszenek. De érdemes foglalkoznunk vele, hiszen két fő termel vénye: a mészkőliszt és a bentonit, nemzetgazdasági szempontból fontos ásványok.

A hajdúsági vonaton utazók gyakran láthatnak fehér porral töltött vonatokat gördülni a szikes Hortobágy felé. A finom mészkőliszt nagy jelentőségű talajjavító anyag, amelyből havonta több ezer tonnát gyárt az üzem. A szakemberek véleménye szerint, de az eredmények is igazolják, hogy a mészkőliszt 35—40 százalékkal növeli a szikes talajok terméshozamát. De Futor néven megtalálhatjuk üzleteinkben is, mint fontos állati tápszert. A bentonit, hazai fontossága mellett, még jelentős valuta-értéket is képvisel. Tekintélyes mennyiséget szállítunk belőle Csehszlovákiába, az NDK-ba és Ausztriába. Az öntödékben ma már nélkülözhetetlen, mivel homokkal keverve, kiváló gázáteresztő képességgel bír, és ennélfogva növeli az öntvények minőségét. Használják még az olajiparban és a papírgyártásnál is.

A vállalat dolgozóinak jó munkáját dicséri az a tény, hogy az utóbbi években már többször került birtokukba az élüzemi csillag. Jelentős eredmény ez és hasonlóval csak kevés vállalat dicsekedhet. És

ahogy Gyimesi Béla főmérnök mondja, az első félévi eredményeik alapján immár nyolcadszor is számítanak a cím elnyerésére, mivel az előirányzott mutatókat minden téren teljesítették, sőt túl is szárnyalták. Nézzük talán a számokat: a tervteljesítést 102 százalékos előirányzattal szemben 114,1 százalékra, a termelékenységet 102 százalékkal szemben 118,4 százalékra teljesítették. Az önköltséget 2,1 százalékkal csökkentették. De dicséretes képet nyújt a vágathajtás és a meddő kihordásának 134 százalékos eredménye is.

— Az említett számok megegyeznek a féléves eredményeinkkel — folytatja Gyimesi Béla főmérnök. — Sokak előtt túl magasnak tűnnek a termelést mutató számok, de el kell mondanom, hogy kiváló munkás- és műszaki gárdával rendelkezünk, akik képesek a legnehezebb és legváratlanabb problémák megoldására is. De hozzájárult a termelés ugrásszerű növekedéséhez természetesen a Mész- mű gépesítése is, amely lehetővé tette, hogy a második negyedévben 45 000 tonnával szemben 65 000 tonnát gyártsunk a kiváló minőségű mész- kőlisztből.

Kilenc üzemben, mintegy ezer munkás szorgalma, igyekezete nyomán születik meg évente a mintegy 100 000 000 forintot kitevő termelési érték. Csak akkor becsülhetjük eléggé e szám nagyszerűségét, csak akkor mérhetjük le a fejlődés óriási fokát, ha tudjuk, hogy ez a vállalat 1954- ben még csupán évi 10 000 000 forint értéket termelt.

Leírt szavakkal talán szürkén és hidegen tudnánk kifejezni becsülésünket a vállalat kiváló kollektívája iránt, örülünk a nyolcadik élüzem csillagnak, amely reméljük, hogy rövid időn belül a birtokukba jut.

Amerikában nemrég különös találmányt szabadalmaztattak: automata „anyai szívet” amely állítólag megnyugtatja és elaltatja a csecsemőt.

Orvosi kutatások bebizonyították ugyanis, hogy a csecsemő anyja karjában szépen nyugszik meg, mert hallja az anya szívdobogását, amely meg nem született korában hozzátartozott fejlődéséhez. Éppen ezért az orvosok szerint

a csecsemőt később sem az anya által dúdolt bölcsődal nyugtatja meg, hanem a szívdobogásának hangja. Az új találmány lényege tehát, hogy megkíméli az édesanyát, nem kell többé éjszakánként „felvenni” a gyereket, hanem a vánkos alá apró, óraműszerü- en felhúzható készüléket kell elhelyezni, amely pontosan ugyanolyan ritmikus hangot hallat, mint az anyai szív.

Felejthetetlen két hét volt

Az egri Gárdonyi Gimnázium KXSZ-szobájában még mindig az élmények hatása alatt, Bodrogkeresztúrról, a Kilián György önkéntes Ifjúsági Építőtáborról beszél Kalina István kémia-fizika szakos tanár, a gimnázium KISZ-ta- nácsadó tanára.

— Két héttel ezelőtt, harmincnégy gárdonyista diák kelt útra, hogy részt vegyen a Bodrog és a Tisza között elterülő Bodrogköz belvizeinek levezetésére épülő csatornarendszer ez évi mukáiban, — mondja. — Velük tartottam én is, s most nem is tudom hirtelené- ben, hol kezdjem el az élmények felsorolását. Nagyon szép, felejthetetlen két hét volt. Láttuk azt a részt, ahol tavaly még tízcentis víz borította állandóan a földeket, s ahol a kaszálók, rétek termése mindig elpusztult a belvizek miatt. Most már bőséges, szép takarmánytermést ígér itt a föld, az ifjúság három év óta tartó áldozatos munkája révén. S a jövő még többet hoz majd, mint eddig. Most is 550 diák váltja itt egymást két hetenként, 6 kezük munkája nyomán hosszabbodnak a csatornák mindenfelé.

— A mi diákjaink alaposan kitettek magukért. Itt a zászló, amit nyertek: az iskolák közötti versenyben másodikok lettek, s amint az oklevelek bizonyítják, a brigádok közötti vetélkedésben sem maradtak le. Az egyik, gárdonyista diákokból álló brigád, az ötvenné- gyes, első, a másik, az ötven- kettes, ötödik helyet szerzett a versenyben. Munkájuk nyomán naponta átlagosan 1,66 köbméter föld kitermelésével hosszabbodott a 2,66 méter mély és 8—10 méter széles csatorna...

— Mindenki egyformán vette ki részét a munkából. A mi csoportunkban — büszke is vagyok erre —, nem volt lógós. Senki sem húzta ki magát a munka alól, sőt, a brigádok nemcsak lapáttal, ásóval a kezükben tartottak ösz- sze, hanem a „műszak” után is. Ébresztő reggel félötkor volt. Utána zászlófelvonás, I majd reggeli következett, s] délben egy óráig tartott a munka. Természetes, hogy mindenkinek ízlett az ebéd, a nép-; szerű Gábor bácsi főztje. Ebéd; végeztével aztán megkezdő- J dött a szórakozás. A tábor ve- ; zetősége sport, kulturális ren- ; dezvényekről gondoskodott, s; majd mindennap érkeztek Iá-;

togatók Budapestről, Miskolcról. Egy alkalommal német egyetemistákat is vendégül láttunk, akik egy napot töltöttek nálunk, s dolgoztak is velünk együtt, őszinte barátságot kötve brigádjainkkal. A mi gyerekeink minden megmozduláson együtt vettek részt, szinte elválaszthatatlanokká forrtak össze a táborban.

— Nagyon hasznos táborozás volt ez a bodrogkeresztúri. A munka szempontjából, s e szép barátságok kialakulása miatt is. Mi azt mondjuk, az iskolában végzett munkája alapján is meg lehet ismerni a gyerekeket. Ez igaz, de az ifjúsági táborban eltöltött két hét azt bizonyítja, hogy csak részben. Igazán megismerni ugyanis, — azt tapasztaltam —, csak olyankor lehet mindegyiket,

amikor éjjel-nappal együtt van a pedagógus velük. Mint most is, amikor mindenki őszintén, a munka közben eltűnt gátlások nélkül mutatta meg, menynyit ér egész valójában.

— Nem csalódtam egyikükben sem. Annyira nem, hogy a mi fiainkon keresztül megszerettem az egész tábort, amelynek parancsnokságába még az első napokban beválasztottak. Épp ezért, hazatérésünk után úgy határoztam: visszamegyek. Az egész nyarat ott töltöm, Bodrogkeresztúron, — talán továbbra is segíthetem az árok építése közben, s mint parancsnoksági tag is, azt a nagy munkát, amelyet a középiskolás fiatalok oly szívesen vállaltak és végeznek is, hogy termékennyé tegyék a Bodrogközt.

(w)

Harminckét

kihalófélben levő állatfajta

C. L. Boyle nyugalmazott angol katonatiszt listába foglalta azt a harminckét állatfajtát, amely teljes kihalással fenyeget. Boyle „A fauna fenntartására alakult társaság” főtitkára szerint a madarak közül például az Íbisz, a cali- íomiai kondor és a bermudai viharmadár vált nagy ritkasággá. Az emlősök közül említsük meg az arábiai antilopot, egyikét a legkecsesebb ontilopfajtáknak, amelyből már csak néhány példány található elszórtan Afrikában. A rinocerosz, vagy orrszarvú is rövidesen csak az állatkertben fog tovább élni. Becslések szerint az egész földön mindössze, vagy 400 darab található Indiában, 300 pedig Nepálban.

A% illetékesek figyelmébe

iVe csak ott, ahol látják . . .

Csak örömmel lehet beszélni arról, milyen szép lett a hevesi földművesszövetkezeti cukrászda. A kibővített, ízlésesen berendezett helyiség szinte csalogatja a vendégeket. A fiatalok, de tegyük hozzá, az öregebbek is, szívesen betérnek egy feketére, egy pohár hűsítő italra, vagy az ízletes sütemények kóstolójára.

Egyszóval szép a berendezés, szellős és hűs, ott, ahol a vendégek megfordulnak. De sajnos, nem lehet dicsérni azt a helyet, ahol az ízletes sütemények készülnek — az üzemet. A cukrászok fullasz- tó hőségben dolgoznak a kemence mellett, mert a felújítás után arra már nem telik a keretből, hogy ventillátort szereljenek be ide is. Pedig ennek hiányát már kifogásolta a felsőbb szerv, a MÉSZÖV egyik-másik ellenőre, a szakszervezet munka- védelmi felelőse is. Hiába, a keret szűkös, és arra már nem telt, hogy ott is korszerűsítsenek, ahol nem látják. Jó lenne, ha az illetékesek — a hevesi földművesszövetkezet vezetői — nemcsak a fogyasztók egészségére, kényelmiére — és ezen keresztül a bevételre gondolnak — hanem azokra is, akik ezt megteremtik.

— deák —

Két hét munka, vidámság, sok élmény után

— Ma este zárja kapuit a hevesi ifjúsági munkatábor —

Igazi nyári nap volt szerdán Hevesen. A nap meleg sugarával bearanyozta a földeket és átforrósította az utakat. A helybeli Állami Gazdaság Központi Üzemegységének kertészetében azonban a tikkasztó meleg ellenére is vidám dalokat sodort tova a ritkán, erőtlenül feltámadó szél. A gazdaság asszonydolgozói szedték a barackot, amelyet a kertészet csomagoló részlegében fiatal lányok tömege, fürge ujjakkal készítette fel utazásra: nagy ládákba csomagolták a sárga, érett barackokat.

— Hetven gimnazista leány dolgozik itt két hete — magyarázza kérdésünkre hokodi Magdolna tanárnő.

— Július 10-én délelőtt érkeztünk meg a gazdaságba — folytatja tovább — és délután máris munkába álltunk, uborkát szedtünk a földekről. Másnap kora reggel kezdtük a munkát és 8 órát egyfolytában dolgoztunk.

De nem sokáig tudunk így kettesben társalogni, mert hamarosan közelebb jönnek a lányok is, és szívesen válaszolnak a kérdéseinkre, majd aztán egymás szavába vágva, mesélik el a két hét alatt szerzett élményeiket.

— Nagyon jó itt lenni — mondja Mlinkó Anna, az egri Közgazdasági Technikum ta- tulója. Igaz, az első napokban nem valami nagy kedvünk volt, mert hűvös volt az idő, esett is az eső, meg aztán fa- ciliát szedtünk (gyógynövény), és a facilia össze-vissza szürkéit, csípett bennünket. De most már nincs semmi hiba, hacsak az nem, hogy keveset keresünk, dehát lényegében nem is ezért jöttünk mi ide, hanem azért, hogy táborozzunk, dolgozzunk is, és jól érezzük magunkat két hétig...

— Ezzel pedig nincs h;va — vág szavába Vereb Anna Mária — a gyöngyösi gimm um tanulója (Gyöngyösről is jöttek ketten), mert a dalból, a tréfából, a jó kedvből nem fogyunk ki soha.

S hogy ezeket mondja, pajkosan rákacsint társaira és máris felhangzik a saját maguk költötte dal:

„Hogyha Egerből és Kaiból

. elindul a vonat,

Sok-sok diáklánynak szíve boldogságot mutat,

Azt gondolták, hogy sok-sok pénzt fognak ők keresni, Ám, de elmentek ők faciliát szedni,

Facilia, facilia,

Ha rád gondolok, máris „mennyben” járok én...”

— Ez. a dal emlékezetes lesz mindig — meséli Magyar Klára, káli gimnazista —, mert kora reggel, hajnali 4 órakor kezdtük a munkát a harmatban, hogy ne szúrjon a facilia, s mégsem haladtunk úgy, ahogy szerettük volna. A keresetünk is kevesebb volt abban az időben. De amikor a paradicsomot és a barackot kellett szednünk, már jobban haladtunk. Ma például a ba- barackcsomagolással bíztak meg bennünket, s estére a 22—24 láda meglesz személyenként. Ez pedig 30 forint

Nem szeretem az anyósom!“

lizmus egy ittragadt _

kö

rüli keresetet jelent. A továbbiakban a tábori életre terelődik a szó.

— Reggel hatkor van ébresztő, félhétkor reggeli, hétkor pedig indulás autóval a munkába — magyarázza Be- dinszky Anna. — A községben lakunk, a Mezőgazdasági Gépészeti Szakiskola kollégiumában vagyunk elszállásolva. A tábor rendjére a napos és ügyeletes szolgálat vigyáz, valamint a tábor vezetősége és parancsnoka... Naponta 8 órát dolgozunk, a többi időt pedig tábori életre fordítjuk.

— Történt-e már „támadási” a tábor ellen? — kérdem.

— Igen! — válaszolnak nevetve valamennyien. — Kedd délután strandoltunk. A falubeli fiúk megneszelték a dolgot és ők is ellepték a strandot. Amikor mentünk hazafelé, sokan jöttek utánunk. Este — 9 órakor van a takarodó — már aludtunk, amikor a szolgálat ébreszt bennünket, hogy ismeretlen fiúk közelednek. Mi felkészültünk a „támadás” visszaverésére. De ilyesmire nem került sor. Később a nagy ijedség után megvizsgáltuk az ablakokat, kisült, hogy be sem tudtak volna jönni, hiszen rács van az ablakon. Az érdekes a dologban az, hogy ezt csak akkor vettük észre, amikor elmentek a fiúk.

Még most is jót nevetnek, kacagnak a történteken. Nevetik felesleges ijedségüket.

Elkerülhetetlenül szóbake- veredik az étkezés is.

— Mindent megeszünk! — mondják ismét valamennyien. — Jöhet a burgonya, rizs, borsó, hús, bab, paradicsomfőzelék, stb. — Csak egy példát — meséli Szőlősi Rozália és Ócskái Zsuzsa (Zsuzsa a táborparancsnok helyettese) — Farkas Anikó, aki soha életében meg nem ette volna a paradicsomfőzeléket, legutóbb annyit evett, hogy megülte a gyomrát.

Ezen aztán megint jót nevetnek valamennyien. Kacagnak önfeledten, diákosan, gyerekesen. így árulják el ma esti titkukat is. Tudniillik, ma este bezárul a tábor és emlékezetessé akarják tenni a búcsúzást. Mert mint elmondták is, előre sejtik, hogy ez lesz a kétheti összeszokás után a legnehezebb. — Tábortüzet gyújtunk — mondja az egyik kislány — fellép a fésű-zenekar (a fésűre csavart papírt fújják a „zenészek”), de ezenkívül énekszámok, versek, vidám jelenetek, s nem utolsósorban tánccal vesznek búcsút majd a kéthetes tábortól.

Amikor elbúcsúztunk a munkatábor tagjaitól, egyöntetű volt az a vélemény, hogy nem feleslegesen töltötték itt el az időt. Jól szórakoztak, megtanulták a munkát is szeretni, és megtanulták azokat az embereket is tisztelni, akik a földművelés munkájával keresik meg mindennap kenyerüket.

Fazekas István

Automata anyaszív a párna alatt

lozófisztikus elmefutta- '■ tással zárta le mondó- • Icáját: — Tudott dolog, • hogy a történelmi idők '■ folyamán, ha erre szűk- ; ség mutatkozott, eset- ■ leges erőszak alkalma- ; zásával vetettek véget ; az emberek, egyes em- ; bercsoportok a tűrhe- ; tetten állapotnak. Ra- ; dikális fellépésre van ; szükség az én esetem- ; ben is.

— Mit akarsz tenni. Benedek... megölöd? ; — kérdezték szinte egy- ; szerre.

— Kénytelen vagyok ;

forradalmi eszközökhöz ; nyúlni. Megindítom a \ válópert — jelentette : ki elszántan. — Aztán '. még hozzátette, ellá- : gyulva: — Találtam : egy olyan asszonyt, aki szabályszerű anyái mondhat magáénak... !

— Hót akkor innen fúj a szellőcske — ! mondta Bencze őszinte megvetéssel — te nő- I sülni akarsz ... ötven- ‘ éves fővel. Üj asszony '■ kell... ezért rossz az ' anyós, ezért dobod el a '■ családot.

— Kérlek, én — da- '

dogta Benedek — tu- ' dom, hogy a család az < állam ... talpköve. Ol- '• vastam Engelsztől. De- I hát az anyósom nem 1 ismeri Engelszet?!... !

Mire az utolsó sza- ! vaknál körülnézett, « már senki sem ült az < asztal mellet, (kyd) <

én is szeretem... Most kaptam meg fiamtól a Grimm-mesék legújabb kiadását. Mesékkel fekszem és kelek. Gyönyörű dolgokat olvasok ki abból a könyvből. És azt mondod, ez reakciós beütés nálam, igen?

— Kérlek, kérlek... te más dimenziókban gondolkodsz. Minden emberből más és más hatást vált ki egy s ugyanazon dolog. Az ember, ugyebár, változik. Ez a törvényszerű. De az én anyósom egy megrögzött lény, aki fülebotját se mozdítja arra, hogy a káros maradványokat önmagában felszámolja. Nem olvasta még soha Marx Kapitálját, egy betűjét se ismeri. De a regényeket azt bezzeg falja, minden regényt elolvas, ami a kezébe kerül. De csak regényt!! Felajánlottam, hogy segítségére leszek s szemelvényeket olvasok fel neki az Anti DU' ringből. S képzeljétek, ágyba akart dugni, vizesborogatással, hogy én beteg vagyok.

Az asztaltársak egymásra néztek s meg- döbbenten hallgattak. Benedek bátorításnak vélte a csendet s egy fiidején iskolázott, ez bizony hiba. De megbocsátható. Egy okos asszonynál...

— Okos asszony - ugrott fel az asztal mellől Benedek Armin — okos asszony, ez?! Az egész családja reakc>v Es ilyen beütésekkel akarja megfertőzni az én családomat is. Feleségem teljesen az ő befolyása alá került. Okos asszony... tudját''’ meg, hogy ez a ti okos asszonyotok a hűbér ség idejéből származó mesékkel traktálja wir ■ rekeimet, hercegekkel, hercegnőkkel és királyokkal! A gyerekek már panaszkodtak is a sok király miatt. Persze, érthető! Nem konkrét, történelmi felfogásban világítja meg nekik a kérdést. S ezt hiányolják. így hát megtiltottam neki a mesélgeléseket. Megtiltottam, mert egyetlen demokratikus érzésű ember sem tűrheti, hogy gyerekei ilyen antiszociális nevelést kapjanak.

— Nona! — mondta Barna — nono! Ezek a mesék nem veszélyeztetik a munkásosztály történelmi pozícióit. Különben a meséket

feleséged nem tud elvégezni. A gyerekek állandóan anyósoddal vannak. Véleményem szerint ez nem tereli rossz irányba a gyerekek politikai gondolkodását.

— Ugyan, kérlek, mit ért a gyerekek neveléséhez egy olyan asszony, mint az anyósom? Az a nő a Habsburg-monarchia iskolájában szívta magába a tudás nedveit, gyermekkorában királytisztelő volt. Kérlek, az a nő maga a megkövesedett feudalizmus, aki feleségemre is káros befolyással van. De Bencze, te ezt jobban tudod, utcabeli vagy és nagyon jól ismered őt.

Bencze kedvesen elmosolyodott:

— Jól mondtad, Armin ... ismerem. — Benedek Armin fületö- véig elpirult: mindig szemérmes zavar környékezte, ha a nevét hallotta: — Akkor

mondj el róla mindent — kérlelte Benczét.

— Nagyon finom lekváros derelyét tud főzni — mondta merengve Bencze, aztán megkeményedett a tekintete: — Hogy az abs?■- lutisztíkus monarchia

— Igen, jól értettétek elvtársak, nem szeretem az anyósom! — mondta felajzott ' hangon Benedek Armin, a Csigaházakat Értékesítő Vállalat utókalkulátora. — Anyósom a család fejlődésnek zátonya, szocializmust építő társadalmunkban a kapitalizmus egy ittragadt nyúlványa... egy visz- szahúzó erő. Kérdezem tőletek jó elvtársaim: hát merjem rábízz gyermekeim nevelését egy ilyen antidialekti- kusan gondolkozó hetvenéves asszonyra? Frászt! Kérlek Barna testvér, nyilvánítsd véleményedet, te mindig a munkásosztály szemszögéből tekinted a dolgokat, mindig a munkásosztály történelmi pozícióiból kiindulva alkotsz ítéletet.

Barna beleszűrcsőlt a sörébe, kicsit várt, mintha gondolatait kívánná rendezni ez idő alatt. Halkan megszólalt: — A munkásosztály történelmi pozíciói? Nna! Ugye így fejezted ki magad Benedek kollégám?! Igen... egy ilyen anyós, mint a tied is, valóságos főnyeremény a háznál. Mos, főz, takarít, gyerekekre gondot visel, s minden mást megcsinál, amit te és dolgozó