Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

4 NEPOISAS 1961. június 15., csütörtök te V Felelet kis hibával Felel a gyerek az általános iskola záróvizsgáján. A tante­rem végében rettenetes izga­lom ül a mama és a papa ar­cán: vajon hogyan válaszol a tanító néni kérdésére?... Felel a gyerek és mindenki nagy figyelemmel hallgat körü­lötte, amikor a következő sza­vakat kellene mondania: Ma­gyarországon majdnem min­denki dolgozik, — s ehelyett egy kis szórendi hibával ez hangzik el a teremben:- Magyarországon mindenki majdnem dolgozik... Akárki meglátja: ebből a gyerekből kritikus lesz... (w) — A KISKÖREI Dózsa Tsz egy régi, 90 férőhelyes nö­vendékistállót átalakított csi­benevelővé. Úgynevezett fek- vőkéményes rendszerű meg­oldással egyszerre 15 ezer csibét tudnak elhelyezni az istállóban. A terv szerint így a termelőszövetkezet négy­szeri váltással 60 000 csibe nevelési és elhelyezési prob­lémáját tudja megoldani.- A FALUSI NÉPMŰVE­LÉSI munkások továbbképzé­sével kapcsolatos előkészülete­ket végzik a megyei tanács művelődésügyi osztályán. A ki­dolgozott munkaterv szerint a nyári időszakban negyven szín­játszó rendező, negyven kar­vezető, negyven népi tánccso. port-vezető, 15 honismereti szakkörvezetö, 55 ismeretter­jesztő előadó, 90 művelődési otthonvezető és népművelési ügyvezető számára rendeznek tanfolyamot, s ez idő alatt ren­dezik meg országos szinten az ifjúsági klubvezetők tovább­képzését is. — A MÚLT ÉVHEZ viszo­nyítva, javult ebben az év ben megyénk szövetkezetei­ben a növénytermesztési helyzet. Nőtt az intenzív nö­vények, valamint az abrak- és szálastakarmányok aránya is. Takarmányt adó terüle­teink aránya a szántóterüle­ten belül elérte az 51,2 szá­zalékot.- JÚNIUS 22-ÉN a Bolgár Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériumának munkatársa, T. I. Kancseva, magyarországi tartózkodása során Heves me­gyébe látogat. Programja sze­rint megtekinti a gyöngyösi és az egri Városi Művelődési Há­zat, valamint valamelyik Eger- kömyéki községi művelődési otthont. — ELKÉSZÍTETTÉK me­gyénk termelőszövetkezetei a jövő gazdasági év előterveit. A terveket tekintve, megálla­pítható, hogy szövetkezeteink egyre inkább a belterjes gaz­dálkodás és az állatállomány növelése felé orientálódnak.- A MEGYEI NÉPMŰVELÉ­SI TANÁCSADÓ mellett július 1-ig létrejön a megyei film- és szemléltetőeszköz-tár. Az új létesítmény feladata a falusi művelődési otthonok szakmai filmekkel és szemléltető eszkö­zökkel való ellátása lesz. — AZ EGEI Petőfi Terme­lőszövetkezetben az aratási— cséplési munkát 40 hatfős bri­gád végzi majd. így előrelát­hatólag 27 nap alatt elvégzik ezt a fontos nyári mezőgaz­dasági munkát a közös gaz­daság tagjai.- A NÉPMŰVELÉSI INTÉ­ZET tanfolyamot rendez a nyáron Égerben, amelyre a megyéből 10 fotoszakkör-veze- tőt, tíz diszítöművészeti szak­kör-vezetőt és tíz képzőművé­szeti szakkör-vezetőt küldenek az illetékesek. — AZ ELMÚLT napokban községi népfront-bizottsági ülést tartottak Sírokban. Az ülésen megtárgyalták a Nép­front országos szervének ha­tározatát, majd ezután a nyá­ri mezőgazdasági munkák végzésében a népfront szere­pét vitatták meg. A községi bizottság ezen az ülésen dr. Berta Károly járásbírót vá­lasztotta meg a Hazafias Nép­front új községi titkárának.- A KISKÖREI Dózsa Ter­melőszövetkezet a tervezett 110 ezer forint jövedelem he­lyett 200 ezer forintos jöve­delmet ért el tojásértékesítés- íel ŐSZINTE SZAVAK TÜKRÉBEN Heves megyei írók estje a Gárdonyi Géza Színházban A függöny lehullott, az ^ est zsongó élménye ele­venen csendül az emlékek nyomán. Az összhang még ne­hézkesen alakul, de a törekvés nemes szándéka pótolhatja hi­ányérzetünket. Tizenegy He­ves megyei író vállalkozott ar­ra, hogy a költői szó szárnyán küldi üzenetét testvéreinek mindenhova, ahol a teremtő emberi kéz építi a holnapot. S művészek vállalkoztak arra, hogy tolmácsolói lesznek en­nek az üzenetnek. A művészet iránti alázat csendül ki a be­köszöntőből. Mert ezek az írók ha még meg-megbotolva, han­got keresve is, de vallják: az irodalom nyelvére varázsolják át napjaink történelmi átala­kulását, az egykor álmos he­vesi táj pezsdülését. E nemes szándék igazsága készteti a kritikust, hogy valóban az őszinte szavak tükrében tárja fel benyomásait. Elkerülhetet­len tehát, hogy a maradandó, értékes irodalmi alkotás mér­céjével ménjük az író alkotá­sának értékét. , Minden irodalmi alkotásnak a költészet erejével kell iga­zolni a létezés jogosságát. : Amely alkotás erre képtelen ■ volt, azt elporlasztotta a fej­lődés forduló kereke. De mi is ez a költészet? Az igaz író mindig legfontosabb feladatá­nak tartotta, hogy művével sa- , ját kora égető problémáira ' adjon választ. De túl az eszmei mondani­valón a forma milyensége is , döntő. A tartalom és forma haladó irányban való találko­zása, tökéletes egysége dönti el az alkotás értékét. A mai ember olyan változó kort él át, amelynek feltárása legfon­tosabb feladata mai irodal­munknak. Hiszen, ha egészen szűk keretek között mozgunk, napjamkbaií él még az ellen- forradalom döbbenetes hatása, az átalakuló magyar falu ren­geteg kételye, a vívódás, a ki­alakuló új társadalmi morál forrongása. Ezek mellett az emberi érzelmek felvillanó apró motívumai is a költészet témái lesznek. ítél tehát a kor: amennyi-i ben a nép saját életének prob­lémáit tükröződni látja az iro­dalmi alkotásban, azt magáé­vá teszi és a friss emlékezés ruhájába öltözteti, de ha ez nincs meg, az alkotás nem ér­demel és nem kap figyelmet. Mert Petőfi nem tévedett: „S ez az igaz költő, aki a nép ajkára hullajtja lelkének mennyei mannáját.’* ★ papjainkban a szocialista -*■’ mezőgazdaság kialakí­tásának valóságát éljük. Mi sem természetesebb tehát, ha várjuk az íróktól is, hogy a művészet eszközeivel álljanak ki az átalakulás igazsága mel­lett. De ez hiányzik! Igaz, Püspöki Mihály a Bugyelláris a madzagon című elbeszélésé­ben parasztalakokat mozgat, de a paraszti élet változásának lényege másban keresendő. Abban, hogy milyen nehéz szívvel szakadt el tulajdonától a magyar paraszt, hogy bol­dogságát hogyan találja mega közösben. Püspöki Mihály mű­vében kaptunk (gyenge elő­adásban!) paraszt-témát, Suha Andor novellájában (Kőműve­sek) is szidják a parasztok a kolhozt, aztán elmennek mi­sére. Ezen túl e téma az egész esten elsikkadt. Hiányzott pe­dig, nem a mennyiség (hiszen egy is elegendő lett volna), ha­nem annak bemutatása, hogy az Üzenet írói hogyan teljesí­tik ezt a művészi feladatot, amely a tehetség fokmérője. Érdekes, hogy napjaink még aránylag friss élménye, az ellenforradalom mennyire elsikkadt ezen az esten. Ha a nemrég megjelent Üzenet cí­mű antológiába belelapozunk, ott is csak Gyurkó Géza Mé­regzsák tanár úrjára bukka­nunk. Vagy a válogatás hibá­ja? Mai életünk érdekes, és a méltatás jogosságát kiváltó problémája szólal meg G. Mol­nár Ferenc Szív nélküli bol­dogság című elbeszélésében. Persze, a jó parti, az autóval rendelkező öregedő férj szá­raz alakja élt már korábban is. Sokkal inkább értékes eb­ben az alkotásban a részletek sikeres kidolgozása. (A vissza­emlékezés melegsége, a barát-. ; nők találkozása.) Persze, a részletek finom kidolgozása még nem elegendő. A hőssel történjék is valami, felemelő vagy lesújtó, ne legyen hét­köznapi, de vtipikusságát tart­sa meg. |Z icsit Karinthy Frigyes jut eszembe, amikor — mai életünk ábrázolásának méltatásakor — Gyurkó Géza írásaira gondolok. A nevetés életünk velejárója, szinte a munka tartozéka a pihenés idején. Szépen villan fel az Énekel az autóbusz-ban. Kér­dés már az, hogy itt helyes volt-e a Foszfor és szerelem előadása? Talán az ízlésnek kell kissé finomulni, és meg­találni a humorban a mély bölcsességet. Milyen nagysze­rűen sikerült ez Karinthy Fri­gyesnek! De a munka már nem ne­vetés, a munka nálunk már a teremtő akarat formájában jelentkezik. Arra gondolok, hogy Suha Andor novellájá­ból (Kőművesek) érezhető a munka és kenyér után áhítozó emberek furcsa helyzete: po- lititkai szónoklat helyett ke­nyeret követelnek. A párttit­kár villanásnyi megjelenése már az erőt, a határozottsá­got, az ígéret megvalósulását hordozza magában a kilátásta- lanság idején. A szilárd te­remtő akarat ilyen megjelení­tése szép írói tett. Kár, hogy az író a második részben (ami hibás) egy szerelmes párttitkár portréját festegeti, aki megta­lálta az emberek bizalmát, de talán jobban előtérbe keleít volna kerülni a párttitkár po­zitív tettei leírásának. Mert különösen tizennégy évvel ez­előtt a cselekvések mikéntje döntött lényeges kérdésekben. De hogyan cselekedett ez a párttitkár? A kiforrott viszonyok között a fiatalság számára a béke a munka édesanyja, a béke, amelynek teremtő erejét szé­pen mutatja Farkas András verse. (A béke munkánk édes­anyja.) Az ember már egyet­len apró pártfogoltja a nagy munkás világnak, az egész Vi­lág ereje feszül a munkavágy­ban: „Jönnek ők százezren, , hogy üllőre verjék alkotó iz- ‘ műk szép lázait” — írja Fazé- , kas István a Hajnali induló j című versében. Szép gondola­tok, a szavak és formák ere­jének találd kiaknázása jel- , lemzik a költeményt. , A munka fenséges, a mások . javára való alkotás megsolc- , szorozza az öröm ízét. A bán- , tó talán az, hogy a költő itt- i ott nem tud mit kezdeni szé- < les mondanivalójával és a vers < tolmácsolása formailag is ne- ; héz feladat elé állítja az elő- ,■ adót. (Bereczky Zsolt: Éjjeli j műszak.) j 'Ű'létünk száguldása, fej- 1 lődése fenséges dolog! I Éppen a Heves megyei írók, 1 költők dicséretére mondhatjuk el, hogy igyekeznek túllépni az ember szűk körét, s az egyetemesség már a nagy em- i béri közösségbe való tartozás f dicsőségét is jelenti. Kár, hogy i egy-egy bántó képtársítás (ta- f Ián a kifejezési formák kere- r sése következtében) rontja a 1 vers lendületét: „A lovaim 1 sarkáról szikra pattan, S a c csillagok tejét kortyolgatom”, i (Forgács Károly: Gördülj, sze- i kér.) Vagy az impressziók j puszta egymásmellettisége s nyomja el a mondanivalót, az r élet előrelendülésének bemu- 1 tatását. (Hargitai István: Pa- t noráma a matrózkocsmából.) e A költő már a mindenséget j öleli át, szubjektuma elvá­laszthatatlan a környező vi­lágtól. A tetteket az a vágy sarkallja, hogy a béke legyen mindenkinek boldog öröme. A költő az emberiség élettüzé- ben egy villanás akar lenni, Ez már valóban művészi meg­szólaltatása fejlődésünk lénye­gének. Költészet... Csendes üzenet a költő, magának egy tiszta igaz nótát keres, mer' azt énekelni fenségesen meg­nyugtató. Ez a hang csendít ki az esten szereplő költői egyik legtehetségesebbikének, Papp Miklósnak verseiből (Kérés és vallomás, Mindig énekelni). Az est kellemes meglepeté­se Ádám Éva Amikor esteless című versé, amely az érzései igazán őszinte megszólaltatá­sát tudta elérni Kovács Má­ria nagyon szép előadásában A fecskehad csiripelve hoz­za a tavaszt, amikor mézillatú esték után az álomban is érzi a költő az együvé tartozás nagyszerűségét, amely a sze­relmeshez kapcsol. Határozot­tan ígéretes költői hang ez, amely Pataky Dezső A fák alatt című verséből sugárzik. A z előadóművészek ma­radandó élményt nyújtottak. Paláncz Ferenc versmondása igazán kiváló volt, Pusztai Péter közvetlen, szinte tár­salgó novella-közlésével mél­tán aratott sikert a Kőműve­sek című novella. Csapó Já­nos sikerrel birkózott meg a nehéz szövegű versekkel. Pál- ffy György, Dallos Szilvia, Gyuricza Ottó szereplése em­lékezetes volt. Horváth Jenő finoman árnyékolt előadó stí­lusában csupán azt lehetne hi­báztatni, hogy időnként, az érthetőség rovására halkul hangja. S egy gondolat még: nem lett volna-e jobb, ha a szöve­get nem ismerő előadó a szín­padon elhelyezett asztalnál kapott volna biztonságot, hi­szen rossz előadással a legjobb írásművet is el lehet rontani. Áll ez tehát Püspöki Mihály elbeszélésére is, amelyet Al- mássy Albert olvasott fel. Ta­lán ez volt csupán egyetlen szépséghibája Kozaróczy Jó­zsef hozzáértő, az előadás gör- diilékenységét biztosító lelki- ismeretes rendezői munkájá­nak. Az irodalmi est színvonalát emelte Szabó Rózsa és Szaba­di József finom előadása, akik a tőlük már megszokott szí­nes frisseséggel és igazi művé­szettel énekeltek. Szabó Rózsa különösen Weber Bűvös va­dászából előadott részlettel, Szabó József pedig Valentin Kálmán—Pásztc* Péter Béke­dalával tette emlékezetessé fellépését. A két zongoránál Kiss Kálmán és Valentin Kál­mán különösen Csajkovszkij Diótörőjéből előadott részle­tekkel arattak sikert. * Trók, költők a mérlegen! Kiből mi válik, nem le­het eldönteni egyetlen előadói est után. De az indulás szé­pen sikerült. Itt-ott még a formák, témák, gondolatok megválasztásának bizonyta­lansága érezhető, de az alap­hang biztató. Valóban: az összhang, a magáratalálás még nehézkesen alakul, de a törek­vés nemes szándéka pótolhat­ja hiányérzetünket! A szép szó Heves megyei mesterei nemes törekvéssel, határozott hitvallással, és fejlődő mes­terségbeli tudással tették meg az első lépéseket, s ez már jelentős sikernek számít! Nagy Sándor 1961. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK: JOLÁN 30 évvel ezelőtt, 1931. június 15- én halt meg GEISLER ETA, a ma­gyar ifjúmunkás mozgalom már­tírja. Tizenöt éves kora óta részt vett a mozgalomban és a Horthy- rendszer elleni politikai tüntetése- 1 ken (Tattersaali gyűlés, Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) úti tüntetés), lelkes magatartásáért a rendőrség állandóan zaklatta. A börtönben szerzett betegségében halt meg tizenhét éves korában. 580 évvel ezelőtt, 1381. június 15- én halt meg WAT TYLER angol ! parasztvezér, aki a parasztok és a városi szegények felkelésének élére állt és elfoglalták London GEISLER ETA városát. Wat Tyler árulás útján az uralkodó osztály kezére került, a felkelést leverték, őt pedig kivégezték. Alakját az irodalomban többen feldolgozták, Alan Bush operát írt róla. Érdekes találmányok és felfedezések: 345 évvel ezelőtt, 1616-ban jelent meg a magyar VERANICS FAUSZTUSZ: Machinae Novae (Üj gépek) című munkája, mely­ben először írta le a jelenlegi ejtőernyő elvét. 230 évvel ezelőtt, 1731-ben hajtotta végre az orosz KRJAKUT- NIJ léggömbbel az első repülést. Tanév végi jegyzetek a besenyőtelki iskolásokról EGRI VÖRÖS CSILLAG Seiler utca 8. EGRI BRODY Nincs előadás EGRI KERTMOZI A repülő 9-kor indul GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A halálkanyar GYÖNGYÖSI PUSKIN Dúvad HATVANI VÖRÖS CSILLAG Oz, a csodák csodája HATVANI KOSSUTH Az Ítélet HEVES Nincs előadás PETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Hivatlan látogatók tnusora Egerben este 7 órakor: Szeress belém (bérletszünet) Tiszanánán este 8 órakor: Hajnali tűz A SZÉP egyemeletes új isko­la épülete még csendes. A ne­velői lakás ablakán ugyan ott van már a függöny, az egyik tanterembe is betett valaki egy cserép virágot, de az 1960—61-es tanév záróvizsgáit még nem itt rendezték meg. — Az építőiparosok a pót­munkákat végzik jelenleg — mondja Berényi József iskola- igazgató — azért nem tudtunk még beköltözni. Pedig nagyon jó lett volna a tanévzárókat már az új épületben megtar­tani. Annál is inkább, mert ehhez az új épülethez már egy nagy esemény fűződik itt, Besenyő­telken. Nem sokkal ezelőtt, az általános iskola a községi párt- szervezettel és tanáccsal kar­öltve névadó ünnepséget ren­dezett elkészülte alkalmából, s a község büszkeségéről, dr. Berze Nagy János, világhírű néprajzkutatóról nevezte el az új épületet. Az ünnepség jel­mondataként dr. Berze Nagy János szavait választották ak­kor. Ezeket: „Az én életem a népé, az iskoláé’’. Az iskola diákjai pedig az ünnepség hi­vatalos része után — amely szónokai a többi között az ál­talános iskola igazgatója, Be­rényi József, s az ez alkalom­mal Besenyőtelekre látogatott dr. Berze Nagy János, a már elhunyt néprajzkutató fia vol­tak — új épületük névadójá­nak egyik dramatizált meséjét adták elő a többi között, A bű­bájos lakat címűt. BESENYŐTELEKRŐL in­dult el tehát az életbe az az ember, akinek ma ötven tudo­mányos művét tartják számon világszerte. Ezért nevezték el róla az új iskolaépületet, s a későbbiekben felállítják mell­szobrát is az iskola udvarán. Unokái” — a jelenlegi álta­lános iskolások — közül lehet, hogy akad majd valaki, aki a nyomdokaiba lép. Ma még ezt nem tudni. Beszélgetni sincs idő erről, a tanévzáró vizsgák, összefoglalók izgalma üli meg ezekben a napokban a két „ré­gi” iskola épületében levő tan­termeket. A nehezén lassan ugyan túl lesznek már a tanu­lók, mert hétfő óta folyik a vizsgáztatás, de egy-két izgal­mas óra még hátra van, igaz. hogy már csak a felső tagozat számára. Az alsó négy osztály növen­dékei már végeztek. Tanáraik elkészítették a tanulmányi ösz- szesítőket is, amelyekből kitű­nik, hogy ebben, a most lezá­ruló tanévben jobb eredmé­nyek születtek Besenyőtelken az iskolában, mint tavaly. 3,44-nél nincs alacsonyabb osz- tályátűag, pedig tavaly még a 3,2 is előfordult, sok a jeles és a kitűnő diák, általánosságban pedig mindenki többet tud, mint az egy évvel ezelőtt ugyanebből az anyagból vizs­gázók tudtak. — Azt hiszem, ebben közre­játszott az is — mondja az is­kola igazgatója —, hogy az is­kolareformra készülünk. Ez adott nagyobb lendületet a ta­nári kar munkájának. Meg a tervszerűség, amely alapján kezdtük munkánkat az elmúlt lév őszén, s folytattuk mind­végig, magunk előtt látva a pontos tanterv alapján a leg­közelebbi és távolabbi tenni­valókat egyaránt. TERMÉSZETESEN ha érté­kelésről van szó, egyetlen pe­dagógus sem felejti ki a szü­lők segítőkészségét. Nagyon sokat jelentett munkájukban ugyanis a szülőkkel való kap­csolat. Most a vizsgákon is érezhe­tő, hogy jó eredménnyel dol­goztak a besenyőtelki pedagó­gusok az elmúlt hónapokban. A VII./b-ben ugyan egy kicsit elfogódottak a feleletek a nö­vény- és állattan vizsga kez­detén, de Hídvégi Mária tanár­nő szavai nyomán nemsokára eltűnik a félénkség, s a kérdé­sek után csaknem minden ta­nuló karja a levegőbe lendül: mindenki válaszolni akar. A jelentkezők közül is a leg­első Simon Jóska. Szépen, ér­telmesen beszél az életjelen­ségekről, javítva az osztály-sa naplóba évközben beírt hár­mas osztályzatokat. Ügy lát­szik, az év végefelé komolyan vette a tanulást. Mlinkó Laci a Föld kialaku­lásával kapcsolatos kérdésre válaszolt nagyon értelmesen, Kriston Endre az első növé­nyek megjelenésének idősza­kára emlékezik, s mindenki, akire sor kerül, hiba nélkül számol be, mit tanult az el­múlt tanév alatt. Szívesen hallgatnánk még egy kicsit a vizsgát, de a VIII. osztályban is izgalmas az óra: fizika. Itt eleinte a fiúk be­szélnek inkább, a természeti jelenségekkel kapcsolatban a villámról, az ellene való vé­dekezésről, majd az elektro­mos áram keletkezésének meg­határozásáról. A lányok közül alig jelentkezik néha valaki. Pedig, ha egy megszólal kö­zülük, érezhető, hogy érti, tud­ja az anyagot, de úgy látszik, ha ilyen kérdésekről van szó, szívesebben hagyják, hogy a babért a fiúk arassák le. El­sősorban Szabó Lajos, aki mint a másik osztályban Si­mon Jóska, szintén hármas rendű tanuló, de most kitesz magáért. Az egyik nehéz kér­désnél azonban Nagy Piroska már nem tudja tartóztatni ma­gát, kicsit halkan ugyan, de szabatosan, világosan válaszol a tanár kérdésére. ÉRDEKES ez a vizsga is. Bóta Gyula tanárnak az óra végefelé mind könnyebb a dol­ga. Alig hangzik el a kérdés, már jön is rá a válasz vala­melyik pádból, s a végén már egy kicsit az a rossz, amikor megszólal a vizsga végét jelző mélyhangú csengő az udvaron. Vagy ki tudja? Hiszen már csak egy nap, s itt a várva várt szünidő, amelynek azért mindenki, még a legszorgal­masabb tanuló is szívből örül. Két boldog, gondtalan hónap lesz a vakáció, amíg újra el­kezdődik a tanítás, azok szá­mára, akik még nem végezték el a nyolcadik osztályt, most már — hosszú idő után ugyan —, de végérvényesen és bizo­nyosan az új épületben, amely dr. Berze Nagy János nevét viseli méltó emlékként. Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents