Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

19(51. június 11., vasárnap NBPÜJ8AG 5 Gondolatok a „nyolcórás paraszti műszakról“ A napokban egy besenyő­telki emberrel beszélgettem. Két év óta termelőszövetkezeti tag egy régi termelőszövetke­zetben, azelőtt öt hold szántón és félholdnyi szőlőn gazdálko­dott, de amellett fuvarba járt két lovával. Elmondta, hogy most, amikor a szövetkezet állatgondozója, kevesebbet dol­gozik, könnyebben él, mint akkor, amikor az öt holdacská- ból kellett léteznie. Jól emlék­szem szavaira, így idézni pró­bálom néhány mondatát: — „Rendszeresen három-, fél négykor keltünk az asszonnyal. Én etettem a lovakat, tehenet, a feleségem a ház körül dolgo­zott. A reggel már a földeken talált minket és dolgoztunk egész nap, szinte vakulásig, így tavasz—nyár idején. Ha nem volt munka a határban, ősszel, fuvarozni jártam, de hogy a fuvarozás mennyire ki­veszi az ember „zsírját”, azt csak az tudja, aki próbálta. A kapálás, a növényápolás job­badán az asszonyra, meg a na­gyobbacska gyerekekre várt, magam pedig a szántás-vetés mellett még a permetezést, ka­pálást végeztem el a szőlőben. Télen folytattam a fuvart, a feleségem pedig varrt, azzal is hozott néhány forintot a ház­hoz. így éldegéltünk ...” Igen. így volt, így élt az egyénileg gazdálkodó ember, sok munkában, szinte éjt nap­pallá téve, s dolgozott a csa­lád apraja-nagyja. És a bese­nyőtelki szövetkezeti gazdával tovább szőttük a beszélgetés fonalát. Egyik kérdésemre ilyen megjegyzést tett: „Most csak nyolc órát akar dolgozni a paraszt, akár a gyárban a munkások, és ha kevés' a gép, zúgolódnak némelyek.” Ez a nyolc óra szöget ütött a fejembe. Gondolkozni kezdtem: mi azt akarjuk, hogy a szövet­kezetekbe tömörült parasztem­berek sorsa, élete jobb, köny- nyebb legyen, kevesebbet kell­jen dolgozni, mint a múltban. Ennek érdekében áldoz népi államunk annyi milliót, s gé­pekkel, műtrágyával, hitellel, anyaggal segíti a szövetkezeti gazdákat. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezt a jobb életet maguknak a szövetkezeti pa­rasztoknak kell megteremteni, felhasználva mindazt a sok­oldalú támogatást és segítsé­get, amelyet kormányzatunk nyújt. Azt viszont nem mondta soha — nem is mondhatta — egyetlen kommunista, vagy nem kommunista vezető sem, hogy a parasztság sorsa egyet­len csapásra, máról holnapra Kánaánná változik a termelő- szövetkezetben. Minden mun­kát gépek végeznek majd egy­szerre: a traktor szánt és bo­ronái, az ekekapa kapál, a kombájn arat és csépel, a pa- lántázógépek palántáznak, a kukoricatörő masina betaka­rítja az őszi termést, de a gép szedi ki a földből a krumplit, cukorrépát is. Az állattenyész­tés magasan fejlett lesz és a szövetkezeti gazdák reggel 8 órakor bemennek a szövetke­zetbe, s este fél ötkor csenget­nek, vagy harangoznak, hogy vége a munkának. Ezt sohasem hirdette a párt. De igenis hirdettük és hirdet­jük — sőt tudjuk, hogy egyre könnyebb, kevesebb lesz a munka, ha a szövetkezetek tag­jai összefognak, a jó vezető, irányító munka mellett kihasz­nálják a tudomány, a technika, a gépek által nyújtott lehetősé­geket, állandóan növelik közös alapjukat, a szövetkezet vagyo­nát, belterjessé teszik gazdasá­gukat és nem utolsósorban szorgalmasan dolgoznak. De a „nyolcórás paraszti Megkezdődött a kerti magvak aratása megyénkben Megyénkben csak az utóbbi időkben tértek rá nagyobb te­rületeken a termelők az őszi káposztarepce termelésére. Mint kiderült, ez a növény igen jó előveteménye a kalá­szosoknak, és emellett magas átvételi ára is van, mert min­den mázsa mag után 55 kilo­gramm olajpogácsadarát :s kapnak a szövetkezetek, ami­re nagy fehérjeértéke miatt szüksége van az állatoknak. A repce aratása az elmúlt napokban megkezdődött. Gép­Diákéletem egyik legszebb élménye a mátrai kirándulás volt. Harmatos hajnalokon in­dultunk és csillaggyúlásig ba­rangoltunk a fenyvesekkel, bükkösökkel, galagonyacser­jékkel, meg vadrózsabokrok­kal teletűzdelt dombokon; s vidáman nótáztunk: Erdők mély vadonán kószálunk sze­relmesen ... Evek múltán is kísér ez a dal, az erdő-szerelem dala, s idézi a fák különös szép vilá­gának örömeit, tiszta romanti­káját, ami sok ezer turistát vonz a regényes Mátrába. Erezted-e már az erdő életé­nek lüktetését, hallgattad-e hangját, amely újból és újból a vadonba csalogat?... Itt pu­ha, kövér fű hajlong a lábunk alatt, vékony, száraz gallyak ropognak, avar- és gombasza­got hint a fürge szél. A vadvirágos réten őzek csapása vezet a hús forráshoz, amely úgy csacsog, csobog, mintha pajkos lány kacagna. Lebukfencez a sziklákon és ezüstösen porlik szét. Fenn a sűrűben madarak trilláznak, csivitelnek az árnyas lombok közt megbújva. Zúg, susog az erdő, egybemosódik a sok ked­ves hang, sok pici zörej. A völgykatlanban lapuló há­zak gyufásdoboznyinak látsza­nak. A domboldalt beborító — a zöld minden árnyalatában díszelgő fák, bokrok, mintha borzasok volnának. Megigézve nézem a pompás panorámát. Valahonnan a sű­rűből vaddisznó csörtet csíkos malacaival. Az erdész riasztot­pel végzik az aratást a porosz­lói Kossuth, Aranykalász, Bé­ke, tiszanánai Petőfi, ludasi Üj Élet tsz-ekben, valamint a Füzesabonyi Állami Gazdaság poroszlói üzemegységében. Az elébb említett helyeken jó termésre van kilátás. Holdan­ként 8—9 mázsás termésre számítanak. Most már csak arra kell ügyelniük, hogy a rendrerakó aratógép munká­ját hamarosan átvegye a rend­felszedő kombájn és mielőbb elcsépelje a termést. műszakon” érdemes még egy kicsit azért elgondolkodni. Ép­pen a paraszt, a földdel bánó ember tudja legjobban, hogy a szántó-vető ember munkája nem azonos a gyárban dolgo­zók feladataival, hiszen a föld­műves ember bizonyos mér­tékben az időjárás függvénye, de mindenesetre alkalmazkod­nia kell az évszakok változá­sához és nem teheti meg pél­dául azt, hogy júliusban nyolc órát dolgozik, s az emiatt lá­bon maradt gabonát pedig le­aratja november elején. Azt se teheti meg, hogy a májusi növényápolást júniusra ha­lasztja, mert akkor üres ma­rad a kamra. Nincs tehát más mód, mint az, hogy minden mezőgazdasági munkát idejé­ben, pontosan, rendesen elvé­gezni, még akkor is, ha a szor­gos hónapokban tizenkét óra lesz a nyolcból. Télen viszont a munkás kér­dezhetné meg paraszttestvé­rétől jogosan; hogyan használ­ja ki a nyolcórás műszakot? Ilyenkor bizony sok eseíben az egésznapi munka nem teszi ki a 2—3 órát sem. A mi parasztságunk — kü­lönösen azok, akik egy-két év óta tagjai a szövetkezetnek — jól tudja, hogy milyen pers­pektíva, milyen fejlődés áll szövetkezetük előtt. Maguk látják, hogy évről évre töbv gép segíti munkájukat, új szakemberek érkeznek a fal­vakba és emelkednek a ter­méshozamot!"* Tudják azt is, hogy a jövőt meg kell alapoz­ni, komoly, szorgalmas mun­kával, sőt, az sem titok elő' tűk, hogy az ilyen „nyolcórás paraszti műszakot” hangoztatok valójában kerékkötői -ánnak a jövőnek, amely a szövetkezeti parasztság előtt áll. Heves megye termelőszövet­kezeteinek döntő és legna­gyobb többsége úgy dolgozik, hogy egyre inkább érezni le­het: magukénak, sajátjuknak tudják a szövetkezetei, a ta­gok megértették a párt, az ál­lam által megjelölt út helyes­ségét és szorgalmas munká­jukkal teremtik meg szebb, gondtalanabb, biztos holnap­jukat. Igaz, még csak a mun­ka kezdetén vagyunk, de nincs messze már az az idő, amikor népi államunk sokoldalú segít­ségével, parasztságunk szor­galmas munkájával megyénk minden falujában virágzó, erős, szocialista gazdaságok lesznek, ahol egyre kevesebb munkával, egyre könnyebben éri el az eredményeket, a gaz­dasági sikereket a tagság. Mindezért azonban keményen dolgozni és harcolni kell. E harc nem könnyű, de már az új jövőt hordozza magábán . . . Szalay István A% illetékesek figyelmébe Többen panaszkodtak már az Országos Mentőszolgálat hatvani kirendeltségére. A mentőállomás dolgozóit jól is­merjük, s meggyőződtünk szöl- gálatkészségükről, hivatás­érzetükről. Talán nem is ben­nük van a hiba. Kevés a ko­csi? — Helytelen az irányítás? — Vagy valahol másutt kell a hibát keresnünk? — A hatvani járásbíróság fo­lyosóján reggel nagy a forga­lom. Ezen a napon fogadja a panasziroda azokat a dolgozó­kat, akik tanácsért fordulnak az igazságügyi dolgozókhoz, vagy perrel kívánják orvosolni a rajtuk esett sérelmeket. A várakozók között volt K. J-né hatvani lakos is, aki súlyos szervi szívbajban szenved. El­jött, mert panasza volt, taná­csot kért. A kiállott izgalmak következtében rosszul lett és összesett. A bíróság dolgozói nyomban orvosért telefonáltak, aki perceken belül a szeren­csétlen asszony segítségére sie­tett, s nyomban telefonált a mentőknek, hogy szállítsák la­kására a súlyos állapotban le­vő asszonyt. A mentőállomás közölte, hogy ennek a kérés­nek nem tud eleget tenni, mert a kocsik kifutottak, de ha lesz alkalmi mentőautó, akkor majd gondolnak az asszonyra. Az „alkalmi” autó órákat ké­sett, s az egyre válságosabb helyzetbe kerülő asszony ott volt kénytelen várakozni a pa­naszirodában, nem a legnyu­godtabb környezetben. Végre, mégis megérkezett a várva várt kocsi, s elszállították K. J-nét. Tudjuk, vannak szabályok. De ilyen esetben sürgős segít­ségre, s nem „alkalmi” mentő- kocsira van szükség! Gondoltunk tax/ra is, ám a hatvani taxiállomáson az is olyan ritka, mint/ a fehér holló. A város fejlődik, gyarapodik a lakosság is. TötrtT'mentőko­csira és bérautóra lenne szük­ség. Vagy talán a szervezést és irányítást kellene megjavíta­ni? fR) Vasárnapi jegyzetek „A párt nevében tt A pártra hivatkozva intézkedett nemrégen az egyik szö­vetkezeti faluban a pártszervezet tagja, s mert az emberek élőtt jó csengése van a párt nevének, szívesen álltak rendel­kezésére, mivel ismerik és egyetértenek a párt politikájával, szívesen segítenek, dolgoznak, ha a párt nevében tettekre szólítják őket. Éppen azért, mert ismerik a párt politikáját, nem hány­nak szemet afölött, ha bárki is meg akarja hamisítani azt, s olyan célokra akarja felhasználni az embereket a párt nevé­ben, amely ellenkezik a kommunista eszmékkel, amely veszé­lyeztetheti a párt jó hírét. Gyakorta tanúi lehettünk, hogy ép­pen a pártonkívüliek nem hagyják magukat befolyásolni a pártot ért rágalmaktól és nemrég pedig olyan eset fordult elő, s ez nem is egyedülálló, hogy egy magáról megfeledke­zett párttagot „kívülálló” figyelmeztetett: ahogyan cselek­szik, ahogyan beszél, az nem fedi a párt álláspontját, elfer­dítette a párt politikáját, s nincs joga a párt nevében be­szélni. Ilyen esetnek lehettünk tanúi, amikor az egyik párton- kívüli tsz-elnök — egykori középparaszt — a tsz vezetői el­len intrikáló, rossz híreket terjesztő, kommunista mivoltáról megfeledkezett párttag helytelen cselekedetét bírálva védte a párt tekintélyét, helyes politikáját. A beszélgetés azt mutatta, mennyire magukénak érzik a pártonkívüliek is azt a helyes politikát, amelyet az MSZMP kialakított, s amelynek hű megvalósítását várják a párt vala­mennyi tagjától, s amely politika elferdítését minden igye­kezetükkel szeretnék megakadályozni. A párt nevében handabandázó párttagról, aki alaptala­nul gyanúsította meg a tsz vezetőségét és annak háta mögött vizsgálatot indított, igy vélekedett a pártonkivüli tsz-elnök: — Én nem így képzelem el a kommunisták viselkedését, sem azt a kapcsolatot, amely a párttagokat a tsz-hez fűzi. A párt nem az emberek háta mögött szokott intézkedni, egye­nesen mondja meg véleményét bárkinek. Ezt tudom... — Aztán igy folytatta: Eddig azt tapasztaltam, hogy a kommu­nisták szívügyüknek tartják a szövetkezet segítését, nem arra használják idejüket, hogy konkolyt hintsenek, hogy összeuszítsák a vezetőket. Ez nem lehet a párt akarata. Mintegy szavainak igazolásaképpen a pártszervezet erős kézzel rövidesen véget is vetett a garázdálkodásnak — erköl­csi elégtételt szolgáltatva a tsz vezetőségének. Az MSZMP-nek szép számmal vannak ilyen pártonkí- vüli hívei, akik még a magáról megfeledkezett, helytelen politikát követő párttaggal szemben is megvédik az eszme becsületét, tisztaságát. Figyelmeztetik azokat, akik akarva, vagy akaratlanul, lejáratják a pártot, meghamisítják annak, politikáját. S nem véletlenül kelnek a kommunista eszmék védel­mére ezek az emberek. Eddig is azt tapasztalták, hogy bár kívül maradtak a pártszervezetből, megbecsülést, méltányos­ságot, emberséget, őszinte. elbírálást kaptak lelkiismeretes munkájukért. Tetteik, amelyeket e politika védelmében hajtottak vég­re, azt mutatják, hogy szeretnék, ha a párt valamennyi tagja ezt a politikát valósítaná meg továbbra is. S ha annak szel­lemében intézkednek, dolgoznak a kommunisták, önömmel vállalkoznak a legnehezebb feladatokra is, ha a párt nevében hívják őket. Kovács Endre Miért tart sokáig a tisztítás és a mosás az egri Patyolat Vállalatnál Az öreg erdész ta meg, aki zöld ruhában, va­dászkalapban bukkan elő és to­vasétál az ösvényen. Ballagok tovább, az öreg er­dészhez. Apró fenyőfák közt kanyarog a szerpentin. A hegy­gerincről a verpeléti határra, tiszta időben az Egedre, sőt a Bélkőre is ellátni. A völgyol­dalon — ahol az öreg erdész, Zsigmond Endre bácsi halad felfelé — szép padkásán raj­zolódnak ki a gondosan ülte­tett s művelt csemetesorok. A kapásoknál időzött, hajnalon­ként velük is szokott kijárni otthonról. Tüzet rakunk a ropogó rő- zséböl. Vadrózsa nyársat farag az öreg, aminek nincs utóíze és szalonnacsurdítás közben fo­lyik a beszéd. Endre bácsi nyu­godt, szelíden derűs ember. Hatvan éves. Keskeny arca barnává cserzett. A munkájáról kérdezgetem. „Elegyes” erdőt telepítenek, két év alatt 17 hektáron. Töl­gyet, juhart ültettek a vékony humusztalajba, meg vörös­fenyőt, ami rövid idő alatt vas­tag törzset nevel; a kopárabb részen pedig fekete fenyőt. Az idén kitermelt törzseket példás rendben rakta össze a vadvédett erdő bejáratánál. Minden munkafolyamatot — csemeteneveléstől a szállításig — tervszerűen, okos előrelátás­sal végez. Az idén vezettek be egy úgynevezett alapokmányt, amelyre minden munkát felje­gyez, s a laikus is leolvashatja, mi mindent csinált, míg a magból erdő lesz, mennyi költ­séget fordít rá, stb. Ezt az alapokmányt már minden véd- kerületben használják, s így a termelékenységhez kötik a prémiumfeltételeket. — Hasznos dolog — mondja — bár, jelzem, több az admi­nisztráció. Endre bácsi nem szereti a papírmunkát. Izig-vérig er­dész. Határozott, mégis finom vonásokkal lehetne megraj­zolni karakterét. Erdészszíve van ... Azt vallja: össze kell nőni az erdővel... hűséggel állhatatosan... — Szeretet és szakértelem kell az erdőhöz. — Bölcs sza­vait életpéldájával igazolja. Nem foglalkozása — hivatása az erdészet; vagy több is talán: szenvedély, kielégíthetetlen csudaszép szenvedély. Száminak súlyát alátámaszt­ják a völgyben kapáló erdő­munkások, akik a környező községekből hosszú kilométere­ket gyalogolnak ide, bár má­sutt talán többet kereshetné­nek. Ideköti őket az erdő ... És Endre bácsi, akivel az erdősze- reteten túl közvetlen barátság fűzi össze őket, aki osztozik velük napi gondjaikban, örö­mükben. Pár év múlva nyugdíjba megy az öreg erdész. Már a fiatal technikus utódjára bízta A PATYOLAT vállalatokat azért hozták létre, hogy meg­könnyítsék a háziaszonyok munkáját, különösen a dolgo­zó nőkét. De a közületek ru­háinak mosását és tisztítását is el kell végezni. Az Egri Patyolat Vállalat már kilenc éve végzi ezt a munkát és el­mondhatjuk: megbízhatóan és a jövő években kivágásra ke­rülő fák jelölését. S megnyu­godott. Nagyapja is erdész volt, apja is. A nagyobb lánya erdőmérnök, a kisebb is az er­dészetnél dolgozik. Ez a gene­rációkon át öröklődő hivatás­szeretet készteti arra, hogy az utolsó napig lelkiismeretesen végezze munkáját. Jól „beállt” fiatal erdőket akar átadni az utódoknak... Ahogy beszél, meleg derűt sugárzó szeme nyugtalanul fürkészi az erdőt, mint regge­lenként a vadak vonulását szokta figyelni. Így leste meg a vadmacska családot, amit a ta­vasszal fogott, így lesi a héja­fészket és sokféle más madár ismerős tanyáját. Otthon van a madarak, fák világában, mégsem tud betel­ni az erdővel; ezernyi kedves emlék köti ide, minduntalan talál valami újat, valami kü­lönös szépséget. Kialudt a tűz, indulok visz- sza. Endre bácsira gondolok, akinek alakja egybemosódik az erdővel, aki munkája mel­lett is feloldódik az erdő ro­mantikájában. S ápolja is — tudatosan és szenvedélyesen — ezt a szépséget, amely a mun­kával, az emberek hasznos te­vékenységével függ össze. Gazdag lelkű emberek az erdészek, a természet kincses- bányája formálja életüket, ószinték és pózmentesek. Egy kicsit irigylem is őket, ott az erdők mély vadonán, ahová vissza-vlsszatérek kószálni, tiszta élményt gyűjteni. Raffai István jól. De az egri vállalatnál is vannak problémák és gondok. A jelenlegi üzem 1955-ben épült, s csak Eger város szük­ségletének kielégítésére. Ké­sőbb Gyöngyösön is fióküzle­tet létesítettek és Hatvant is bekapcsolták a szolgáltató há­lózatba. Három város ellátá­sát kell most megoldani és ezért szűk a vállalat kapacitá­sa. A jelenlegi helyzet megja­vítása csak gépesítéssel lehet­séges. Látja ezt a vállalat és a megyei tanács ipari osz­tálya. De e gépek beszerzése csak az ötéves terv során Ma­gyarországon gyártandó gépi berendezésekből történhet, bár szó van arról is, hogy a vállalat import gépeket kap. Például vasaló gépcsoportokat a Német Demokratikus Köz­társaságból. Jelenleg ugyanis kézi vasalással dolgoznak, és nem győzik a munkát. Ezért van különösen nagy szükség az említett vasaló gépcsopor­tokra. Nagy segítséget adott a vállalatnak, hogy ez év áp­rilisában a Könnyűipari Mi­nisztérium műszaki tanácsa brigádvizsgálatot tartott a vállalatnál. Csupán kisebb hiányosságokat állapítottak meg, s egyúttal ígérték, hogy segítséget adnak azok kijaví­tására. Észrevételeik alapján a vállalat elkészítette intézke­dési tervét, amelyet a vezető­ség minden körülmények kö­zött végre is fog hajtani. Kö­telezettséget vállalt erre Cso­mó János igazgató, aki 1960 szeptemberében került az üzem élére és irányítása alatt a vállalat rendszeresen túltel­jesíti tervét. Bár az igények és a megrendelések gyors ütemű növekedése miatt sok­szor torlódások vannak. Ezért hosszú a határidő. JANUÁRBAN régóta húzó­dó kérdésekre tett pontot a vállalat vezetősége. Rendezték a dolgozók bérét. Ma már ez a kérdés nem nehezíti a vál­lalat munkáját, elérték az or­szágos átlagot és így a dolgo­zók nagyobb ösztönzést kap­nak a munka jó végzéséhez. A dolgozók nagyobb része már régen a vállalatnál van és ez alatt az idő alatt nagy gyakorlatra tettek szert. Sze­retik a vállalatot és az új dolgozókkal együtt arra tö­rekszenek, hogy minden meg­rendelő igényét kielégítsék. Munkájukat dicséri az egri Park, vagy a gyöngyösi Mátra Szálló tiszta, hófehér abroszai és lepedői és a dolgozó nők tiszta fehérneműi, s a férfiak szinte újjávarázsolt ruhái, nyakkendői. Leibinger Mihályné már kétszer nyerte el a sztahano­vista címet. Nagy Józsefné is hosszú éveket töltött el a vál­lalatnál. Szorgalma, jó mun­kája révén lett a kis küldönc­lányból vasalónő, majd cso­portvezető. Napi munkája, s két gyermekéről való gondos­kodás mellett még tanulásra is maradt ideje, s a napokban fog vizsgázni a szakmai tan­folyamon: Az eddigi eredmé­nyek alapján biztos, hogy jól. Szinte minden dolgozóról el lehet mondani, hogy az üze­met második otthonának érzi. Munkások, műszakiak és ad­minisztratív dolgozók azon iparkodnak, hogy több és jobb minőségű munka kerüljön ki a kezük alól. Csirke János kazánfűtő már öt éve gondos­kodik szorgalmasan, és nagy hozzáértéssel, hogy ne legyen fennakadás a munkában. KÉTSÉGTELEN, ma még hosszú a tisztítási és a mo­sási idő. Többszörösére növe­kedett a forgalom és a vállalat nem győzi a munkát Üzem­bővítés és új gének kellenek. Bóna Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents