Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-08 / 133. szám
1961. június 8., csütörtök K P 0 18 A O 3 A Gőz-család a közösben — Nem állunk rosszul a merőgazdasági munkával — mondta a napokban beszélgetés közben a tiszanánai tanács VB-elnöke, s hozzáfűzte: A határban számos család dolgozik teljes létszámban. Szavai nyomén nyitottam be a Vörös Csillag Tsz irodájába, ahol úgyszólván fejből soroltak fel egy csomó nevet. Kit keressünk fel, a Bakos testvéreket, Daru Lászlónét, Árva Jánost, Oláh Bélát, vagy Fejes Bélánét, Gőz Jánost, Cstllik Józsefet. Nehéz a választás, mert mind szorgalmas, dolgos emberek. Végül is a Gőzcsalád látogatására indulunk, mivel őket dicsérték legtöbben. A CSALÁDFŐ KRUMPLIT EKEKAPÄZ Idősebb Gőz János bokrosodé krumplifészkek között, az ekekapa szarvát markolva járja a hosszú dűlőt, a kömlőt út mentén. Markáns, borostás arcú ember, férfias a kézszorítása. Ahogy az árokpartra ülünk beszélgetni egy fujta- tásnyi időre, mindjárt kitűnik: egyenes, kemény szavakhoz szokott ember. Elmondja, hogy alapító tagja volt ennek a közösségnek, s már tizenkét éve tanúja a csetlés- botlások időszakának éppen úgy, mint a megerősödésnek. Soha nem nézte viszont tétlenül a szövetkezet életét formáló eseményeket. A húszévi cselédkenyér után a maga és a volt zsellértársai sorsának jobbrafordulása ösztönözte mindig helytállni a közös munkában. Brigádvezetőtől a fejős gulyásig csaknem minden reszortban dolgozott már, mikor hol volt szükség a munkás kézre. Ezt bizonyítják a 3—4 —500 munkaegységek. Most íogatos. — Megtalálja a számítását? ==. kérdem. A kérdésre a közöst féltő szövetkezeti gazda szavával válaszol: — Ki lehet jönni a tsz-ben, ha mindenki olyan szorgalmasan dolgozik, mint aki a magáét, a sajátját csinálja. Megtörli homlokát, s aztán egy kicsit mérgesen folytatja: — Ki lehet jönni, persze, ha lelkiismeretesen dolgozik az ember. Látja, népes a határ! Ott a borsóban is sokan dolgoznak, de ha közelebbről megnézi az ember, csak bosz- szankodni tud. A mai nap 25 mázsa borsót kellett volna leszedni, de még húsz sem lesz, mert némelyik tagunknak fontosabb a háztáji kukorica kapálása, mint a közös... Hiába beszélünk nekik... Holnap már 2—3 forinttal kevesebbet kapunk a borsóért... Ez az, amit szívügynek kell tekinteni... a közös érdeket. A szomszédos táblán, a borsószedők között hajlong a legifjabb Gőz és a katonai szolgálatát teljesítő fiú felesége: Marika. Az apósáéknál lakik és naponta kijár a földre, a családdal, munkaegységet gyarapítani. — Feri, a férje Pesten is keresett munkát, de csak 1954 -55-ben 1 évig dolgozott ott, s megkóstolta a városi életet, azután visszajött a szövetkezetbe. Innen is vonult be. — Ezt már az Ifjabb Gőz JÁNOS, A BRIGÁD VEZETŐ mondja, aki a növénytermesztési munkacsapatok teljesítményeit könyveli éppen. — Várjuk a MÉK autóját a borsóért — folytatja. — Nagyon sürget a munka. Most hatvan- ketten dolgozunk együtt. A két csapatot azért vontuk ösz- sze, hadd haladjon minél gyorsabban a borsószedés. A tagok kilónként még 30 fillér prémiumot is kapnak... Fiatalember, 6 éve szerelt le, s 1956 tavaszától brigádvezető. Sok mukája van, mert a vetéseket vállalás szerint osztották fel, s külön-külőn kell ellenőriznie, ki hogyan végzi el a munkát és a bérelszámolónak úgy adja a jelentést. Újságolja, hogy fent volt az ipari vásáron is. Esténként későn jár haza a mezőről, kevés ideje jut olvasni, csak az újságot futja át. A felesége a kisgyerekkel van elfoglalva, másként ő is dolgozna most is. AZ IFJÚ HÁZAS: LAJOS a középső Gőz-fiú. A szövetkezet darálójában találjuk, amint szénával, kukoricával „eteti’’ a zakatoló masinát. Mikor elcsitul a ricsaj, beszélgetni kezdünk. Mindjárt a lakodalomról esik szó. Ez volt az első KISZ-esküvő a faluban. Szép és emlékezetes nap. Ott voltak a fiatalok, a falu és járás vezetői, a tsz-ektől és a társadalmi szervektől is ajándékot kaptak. A hangszóró is közvetítette és az egész tiszanánai lakosság hallotta, hogyan zajlott le a templomi ceremóniától mentes, ünnepélyes esküvő. S az egész falu látja: a „mé2esheteket” sem tölti otthon Lajos, a Vörös Csillag Tsz KISZ-titkára. Szükség van a takarmányra a közös jószágállcmánynak, meg a háztáji gazdaságokban nevelt malacoknak. teheneknek, természetesnek tartja, hogy nem maradhat távol a munkától... Szorgalmával már közel 150 munkaegységet szerzett az idén. — A napokban gyűlést tartunk a KISZ-ben — mondja — és benevezünk a 30 mázsás kukoricatermesztési mozgalomba. Ifjú feleségének szülei a Petőfi Tsz tagjai, Zita viszont az erdőgazdaságban dolgozott eddig. Most már ő is a Vörös Csillagban találja meg a munkát, mint az egész Gőz család — a szövetkezet nagy családjában. A Gőz család egyik munkás hétköznapjáról próbáltunk röpke képet rajzolni. Sok családot látogathattunk volna még meg Tiszanánán és szerte a megyében, ahol a család minden tagja megtalálja számítását a nagyüzemmé váló gazdaságban és együttesen szorgoskodik a közösség és maguk javára. Raffai István Váratlan Csodálom Surmákot szerencse Harminc esztendővel ezelőtt egy NewYork-i képrestaurátor megvásárolta egy Ismeretién olasz mester „Egy firenzei arcképe” című alkotását. Néhány évvel később a képnek az egyik sarkában, a festékréteg alatt, a restaurátor felfedezte az „Amérigo Vespucci” feliratot. A restaurátor tavaly Leonardo da Vinci műveinek egyik szakértőjéhez fordult. A szakértő alapos vizsgálat után megerősítette, hogy a képen Amerigo Vespucci látható, s a festmény alkotója Leonardo da Vinci. Azt is megállapították, hogy a kép a nagy művész legtermékenyebb Időszakában készült. ___i^ ____ Lat in nyelvű diplomát követelnek Az amerikai Hárward egyetem hallgatói tiltakoznak ama rektori intézkedés ellen, hogy az egyetemi diplomát ezentül nem latin, hanem angol nyelven és az eddiginél olcsóbb papírra nyomják. Négyezer felháborodott diák vonult fel táblákkal az egyetemi rektorátus elé és hosszabb Ideig elbarikádozták az egyetem körüli utcákat. Hogy miért követelnek a fiatalok latin diplomát? Egyikük így fogalmazta meg a dolgot: „Sokkal jobb benyomást kelt, ha a falra kiakasztott diplomát senki sem tudja elolvasni. Egyébként az angol nyelven fogalmazott diploma körülbelül olyan visszásán hangzik, mint az angol nyelven énekelt olasz opera.” Ezzel szemben az egyetem kitart álláspontja mellett, hogy 82 új diplomák önköltsége 1,50 dollárral olcsóbb. Csodálom Surmákot, aki rövid idő alatt olyan képesség1 ről tett bizonyságot, amivel kévés ember dicsekedhetik: Suf* mák akkor is tud bólógatni, amikor alszik. Pedig csak osztályvezető-helyettes, néni is osztályvezető. Micsoda karriör, milyen kikristályosodása a született tehetségnek. Utánozhatatlan! Grandiózus! Kétségtelen: Surmák egy őetehetség, Surmák egy tökélét, Surmák az utánozhatatlan. Ha cirkuszban lépne fel, vastapsokat kapna, de mert csak osztályvezető-helyettes, így kénytelen megelégedni havonta 3—400 forintos jutalommal és jelesebb ünnepekkor egy-egy oklevéllel, rajta a szürke felirattal: szorgalmas, ódaadó munkájáért. De Surmák nem nagyravágyó. O nem vágyik vastapsok- ra, vállveregetésie, országos hírnévre, sőt, szerénységében odáig fejlődött, hogy kijelentette: a 3—400 forintos havi jutalom, meghatvártyozása érdekében hajlandó lemondani a jelesebb napokon neki juttatott Oklevélről, mert 6 örőx ellensége mindenféle papírformának, bürokráciának. S kifejti. hogy ezeket a papírokat helyesebb lenne brosúrák előállítására fordítani, amelyben kérlelhetetlen harcot kell indítani minden, de minden anyagiasság, szerénytelenség ellen. Próbálom — mit próbáltam? s rajtam kívül sokan még — ellesni Surmák képességének titkát. Sikertelenül! Surmák csak egy van — többi Csak utánzat, selejt, Surmák egyedülálló. Néztem osztályértekezleten. Az osztályvezető beszélt, Surmák aludt. S mégis, hogy figyelt. Mindig akkor bólintott, amikor az osztályvezető eredményes munkájáról szólt. Néha hórkantott is. de csak akkor, ha az alsó szervek nem kielégítő munkájáról volt szó. S milyen precíz, pontosan Időzített a bóllntás, a horkantás. Soha még véletlenül sem bólintott akkor, amikor az osztályvezetőt bírálták, de el nem mulasztotta ezt, ha az osztályvezető munkatársait ostorozta. Művészi tökély, utólérhetétlenség — ez Surmák. Figyeltem munkaértekezleten. A felületes szemlélő et»k azt láthatta, hogy Surmák szeme húnyva van. de aki azt is megfigyelte, hogy milyen pontosan és precízen bólogat, az már Surmák egyedülállóságát csodálhatta. Nem volt egy félreérthetetlen mozdulata, ha az osztály munkáját dicsérték és felháborodottan csóválta a fejét, amikor arról volt szó. hogy a hivatalsegéd elmulasztotta lefújni a port az osztályvezető babérkoszorújáról. Csodálom Surmákot, de nem irigylem. Egyetlen egyizer hagyta cserben csodálatos képessége: bólintott akkor, amikor nem kellett volna, amikor az ösztályvezetó embert hibáját emlegették, tudniillik a szőnyegre szórta a hamut, amikor éppen egy, a minisztériumba gépelt levelet írt alá. Az osztályvezető ezt a bóllntást annyira szívére vette, hogy azóta Surmák feladatául tette — felmentve minden más tisztségétől —, ezentúl a Surmák kötelessége lefújni a port az ó£2tályvezető babérkoszorújáról. (papp) a piranhák felfaltak tizenöt embert O^fcnyvejpdc A Beks VOLOKALAMSZKt NAPOK ss— Hol tettünk pontot? — kérdezte Momis-Uli. — Tessék, Baurdzsán, megnézheti”. Így kezdődik Bek regénye, amelyben az író a krónikás hűségével leírja Momis-Uli főhadnagy zászlóaljának további történetét. Amikor a regényt kezünkbe vesszük, önkéntelenül is felelevenedik bennünk az a hősies erőfeszítés, amellyel a zászlóalj Volo- kalamszkért harcolt. Hiszen bennünk él a „Volokalamszki országút” minden eseménye. Az író valóban pontot tett az első regénye végére, s a következő mondatban folytatja is történetét. A zászlóalj a fáradalmait piheni, s alig hangzik fel a dal: „Most, hogy drága hazám Fegyvert bízott reám...” — tovább folytatódik a Voloka- lamszkért vivott kemény küzdelem. Az ellenség Moszkvát, az ország fővárosát fenyegeti, s Panfilov tábornok három századnyi katonája kemény harcát vívja az esős, fekete éjszakában a németekkel. A zászlóalj élén Momis-Uli Baurdzsán, a kazah nép fia, a Szovjet Hadsereg főhadnagya. Kétkedés, félelem, reménytelenség szállja meg a katonákat és parancsnokukat is. A vérbeli katona mégis hőstettekre képes. A parancsnokban is felvetődik a gondolat, aki Dorgyijáról, egyik katonájáról gondolkodik: Miféle erő késztette ezt az esetlen, ösztövér embert, hogy maga gyűjtse a parancsnokát tett, szétzüllő századot? miféle erő késztette a szovjet katonát, hogy betegen is teljesítse kötelességét? Az író meg is felel a feltett kérdésre: „Ezért küzdők Moszkváért, ezen a földön, ahol sohasem járt se apám, se nagypapám, se ükapám! Ezért szeretjük szovjet hazánkat! Mindnyájan! Mert nemcsak magamra gondolok.” A győzelembe vetett hit megsokszorozza a fáradt katonák erejét. Zajev századparancsnok fehér kesztyűt szerzett a volokalamszki kantinban: „Majd ha bevonulunk Berlinbe, biztos megnéznek bennünket. Ni, a russz! Fehér kesztyűben!” A mondatok minden szavából “szinte süt a győzelembe vetett hit. A zászlóalj kiverekedi magát a bekerítésből. Dorgyija „saját kezdeményezésére” vitte véghez hőstettét. A hatalmas küzdelem hajtómotorja az, hogy a katonák saját kezdeményezésükre védik hazájukat, s kíméletlenül lecsapnak az ellenségre. Bek regénye újra emlékeztet a háború zivatarára. Az eltelt tizenhat év még megőrizte a szenvedés emlékét. A regény cselekménye a háborúnak ép-1 pen abban a szakaszában játszódik — 1941-ben —, amikor a szovjet csapatok szétverve, elkeseredetten küzdöttek Moszkváért. De a hazaszeretet, az összetartozás érzése, az igazságtalanul támadó ellenség gyűlölete hatalmas erőfeszítésekre késztetik a katonákat. Az író regényének éppen az az érdemé, hogy a háború legki- látástalanabb, legszerencsétlenebb szakaszában a művészi szó erejével be tudja mutatni azokat a jellemeket, akik egy- gyé kovácsolódva a kemény harcban, képesek lesznek a végső győzelemre is. Töretlen optimizmus, a nehéz helyzetben is a haza szeretete, az ösz- szetartozás érzése, a győzelem szilárd hite — ez Bek regényének, a „Volokalamszki napodnak végső kicsengése. (Kossuth Könyvkiadó, 1961. Fordította Az Amazon menti beláthatatlan őserdő, a Zöld Pokol, mint sokan nevezik, április 7- én egy újabb véres dráma színhelye volt. A Purus folyón történt az eset, mely Peruban ered és Manaus városnál ömlik az Amazonba. E folyócska partján, az őserdő szívében sok kis település sorakozik. Bátor pionírok házacskái, akiket a meggazdagodás vágya csalt ide, az „isten háta mögé”. A Makuoin motoroshajó havonta egyszer végigmegy a folyón és üzenetet visz nekik a civilizált világból. E hajójárat köti őket össze Manuas várossal. Április 7-én a Makuoin szokásos útján Manuas felé tartott. Útközben kikötött néhány szétszórt településnél és összeszedett 15 utast. Köztük volt Hoze Santiago és felesége. Msaura Stantiago. Mana- usba indultak nászúira, hogy először életükben lássanak már egy nagyvárost is. Velük voltak még Mária és Naida Barbaros, Odetta Alves és Naida Arasi, a menyasszony rokonai. Vi* alatt úsxó tönkre futottak Az utazás vidáman telt. Az utasok lelkesen figyelték a változó partmenti tájakat. Egyszerre csak meginogtak. Néhányan elvágódtak a fedélzeten, mások a lépcsőkre zuhantak le. A hajót erős ütés remgtette meg. Valaki íelor- dított: — Süllyedünk! Meneküjön, aki tud! A teljes sebességgel rohanó hajó összeütközött egy hatalmas viz alatt úszó fatönkkel. A kormányos a folyó iszapos, zavaros vizében nem látta a veszedelmet. Az összeütközés olyan heves volt, hogy a tönk összeroncsolta a hajó oldalát. A Makuoin süllyedni kezdett. A part mindössze 15—20 méterre volt tőlük. Az utasok nem sokat gondolkoztak, hanem a vízbe ugráltak, félve, hogy a süllyedő hajó a halálba ragadja őket. Elkezdtek úszni a part felé. Egyszer csak egyikük rémülten felkiáltott: — Piranhák! Az egyik tengerész az ösz- szeütközés alkalmával jelentéktelenül megsérült, és most vérével idecsalta ezeket az alig tenyérnyi nagyságú, de mindent felfaló, gyilkos halakat. Egyre újabb rajok érkeztek. A szerencsétlen tengerész 10—20 másodperc múltán már el is tűnt a habokban.. Teljesen felfalták. A víz színén, ahol néhány pillanattal azelőtt úszott, véres folt jelent meg. Ekkorra ezer és ezer piranna rajzott körülöttük. Az a i0 méter, ami még elválasztotta őket a parttól, valóságos pokollá változott. Az emberevő halak másodpercek alatt végeztek áldozataikkal.. Rémült sikolyok és haláihörgések verték fel a környék csendjét. A szerencsétlen emberek egymás után tűntek el a vértől pirosló hullámokban. Csak a csontvásaikat találták meg A partra csak egyetlen ember jutott el. Alvadó Rasi tengerész. A borzalomtól magánkívül nézte, amint utolsó útitársa végső erejével megpróbálja elkergetni magától a piranhák ezreit, aztán ő is eltűnt a vízben. Rövid volt a haláltusa, mindössze 30 másodpercig tartott, s a part közvetlen közelében. Ezután újra csend borult a tájra. Az egyik közeli település lakói, hallva a sikolyokat, a szerencsétlenség színhelyére futottak. Azonnal látták, hogy ~ mi történt. A piranhák még ott leskelődtek újabb áldozatokra. Alvadót elszállították a legközelebbi táviróállomásig. Az esetet rögtön jelentették Manausba és a belemi tengerészeti támaszpontra. Két óra múlva repülőgép indult a szerencsétlenség színhelyére. Különleges öltöző! békaemberek ereszkedtek le a folyó fenekére. A -15 utas csontvázát kihordták a homokos partra. Csak ez maradt belőlük a vérszomjas piranhák támadása után. Alvadó Rasi jelenleg az ideggyógyintézetben tartózkodik. Elbert János.) Nagy Sándor A Füzesabonyi Állami Gazdaság 20 holdas kukoricatábláján Vass Sándor traktoros hatos permetezőgéppel -*r * ««. gyomirtást vége*. (foto: Kiss Béla)
