Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

1961. június 6., kedd NÉPÚJSÁG 5 Győzedelmeskedett az igazság... Erkölcsi elégtételt kapott am ostoros! Kossuth Tsz elnöke és vezetősége Építők napján Június 4-én ünnepelték az építőket. Ünnepnap és a vi­dám megemlékezés napja voit Egerben, Gyöngyösön, Kecs­kén és mindenütt az ország­ban, ahol építkezések folynak és nagyobb csoportban építő- munkások élnek. De épült-e valaha több lakás, iskola és gyár az országban, mint mos­tanában? Soha még nem volt ilyen nagy és erős az építők családja, mint napjainkban. Csoportokban, ünnepnapi ráérősen és autóbuszokon iparkodtak az egri Szépasz- szony-völgybe. és Mátrafüred- re. Eljöttek az építőipari dol­gozók és magukkal hozták családtagjaikat, mert azt tar­tották, hogy a megoszlott öröm kétszeres öröm. De hol találtak volna akkora termet, ahol ezer, vagy még annál is több ember elfért volna? A szabadban tartották az ünnep­ségeket. Hiszen ezt diktálta a hagyomány, a régi időkre való emlékezés, amikor az építő- munkások csak titkon: völ­gyekben és erdőkben találkoz­hattak. Még így is hányszor rajtuk ütött a Horthy csend­őrség, meg a rendőrség. Eger Most napokkal előbb öles plakátok hirdették, hogy va­sárnap Eger egyik legszebb helyén, a Szépasszony-vólgy- ben találkoznak az építőit. Jöttek az állami építőipar dol­gozói. Nemcsak Egerből, ha­nem Ostorosról, Egerszaiók - ról, Verpelétről és Balatonból. Délre vagy 12 autóbusz állt már a fák alatt. A tanácsi épí­tőipari vállalat dolgozói, a vil­Nagyszabású ifjúsági béketalálkozó Hatvanban felvonuláson a környékbeli falvak népviseletbe öltözött fiataljai magukkal vitték a menetben a különböző terme­lési eredményeiket mutató táblákat. Az ifjúsági munka­csapatok, amelyeknek tagjai előző nap még a termelőszö­vetkezetek földjén dolgoztak, most büszkén hirdették, hogy munkájuk eredményeként mennyivel több húst, és ter­ményt adnak az ország asz­talára. A felvonulás részvevői és a találkozóra összegyűlt több mint húszezer ember ezután a Népkert felé igyekezett, ahol a nagygyűlés elnöksége várta a sok ezer főnyi ünneplő tö­meget. A tribünön Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Put- noki László, az MSZMP He­ves megyei bizottságának első titkára, dr. Lendvai Vilmos, a Heves megyei Tanács VB-el- nöke, Misi Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára, megyei, járási párt és állami vezetők köszöntötték a fiatalokat, majd Rónai Sándor elvtárs tartott ünnepi beszé­det. Szólt a legfontosabb poli­tikai kérdésekről, a Hruscsov —Kennedy találkozóról, majd részletesen foglalkozott azok­kal az eredményekkel, ame­lyeket a járás termelőszövet­kezeti fiatalsága, kiszistái ér­tek el. Dicsérő szavakkal em­lékezett meg a járás tsz-eiben működő 8 ifjúsági brigádról, amelyek valósággal a munka rohamcsapataivá váltak. Di­csérte elhatározásukat, hogy több mint tíz százalékkal akarják növelni a terméshoza­mot, hogy egyöntetűen csat­lakoztak a horti Petőfi Tsz ifjúsági munkacsapatának ver­senyfelhívásához, amelynek célja, hogy ugyanolyan terü­letről az eddiginél jóval na­gyobb mennyiségű terményt takarítsanak be. — A fiatalok lelkesedése nem kisebb az iparban sem — mondotta Rónai elvtárs, mi­közben méltatta azokat az eredményeket, amelyet a járás munkásfiataljai elértek, mint a Mátravidéki Erőmű kiszis­tái, akik különösen a takaré­kosságban jeleskednek, a Sely- pi Cukorgyár ifjúmunkásait, akik a munkafegyelem meg­szilárdításában értek el nagy előrehaladást és ez évben még' egyetlen fiatal sem hiányzott' igazolatlanul, — Mindez azt mutatja — hangsúlyozta Rónai elvtárs —, hogy a járás fiataljai helye-; sen értelmezik a jelszót: „hű­ség a néphez, hűség a párt­hoz, s az külön örömet okoz, hogy'ezt a gondolatot kellően; szimbolizálta z egész találko­zó, hogy ennek jegyében ün-: nepeltek a munkás-, paraszt-: és diákfiatalok. Ezután a pedagógusok ma­gasztos feladatairól szólt, az; ifjúság nevelésével kapcsolat­ban. Az ünnepi beszéd után Sebestyén János járási KISZ- titkár zárószavai következtek, és az ünnep egyik kedves ese­ménye, amely a kiszisták és; az úttörők közötti jó kapcso-: latot jelképezte. Sebestyén János ugyanis gyönyörűen hímzett vörös zászlót adott át: a kiszisták nevében a járási, városi úttörőelnökségnek. A találkozón részt vevő fia­talok ezután néhány kedves ajándékkal lepték meg Rónai• Sándor elvtársat. A herédiek; menyecskebabát ajándékoztak az országgyűlés elnökének, kaláccsal kínálták, majd a; zagyvaszántóiak plakettet ad­tak át az ifjúsági béketelál- kozó emlékére. A selypi úttörők vörös nyak-; kendőt ajándékoztak Rónai elvtársnak, aki meleghangú szavakkal köszönte , meg a ked­ves meglepetéseket. Ezzel az ünnepség hivatalos; része be is fejeződött, s né­hány pillanat múlva már a: 700 tagú úttörőénekkar dalá­tól zengett a Népkert. A jókedv, a vidámság, amely: a fiatalok találkozóját jelle­mezte, délután már a tetőfo­kára hágott, a fák hűsébe hú­zódva sok ezren- nézték végit a járási kulturális seregszem-: le változatos ének- és táncszá­mait, a különböző művészeti; csoportok bemutatkozás át. | mások kedvenc csapatuknak; drukkoltak a közeli sportpá­lyán, vagy a modellbemuta- tókat nézték. Jellemző a gaz­dag programra, a sok látni-; valóra, hogy még estefelé is; alig csökkent az érdeklődés és; még mindig jó néhány ezren vigadtak, táncoltak, a jól si-; került találkozón. K. E. lanyszerelők, az útépítők, a kislakásépítők, a téglagyáriak és az. építőiparhoz tartozó ktsz- ek dolgozói vidám jókedvvel vették birtokukba a völgyet, a söröshordókat és a finom ha­rapni valókat osztogató sátra­kat. Hullámzott a nép, kaca­gás és nótaszó hangzott min­denfelől. Zenekar is volt vagy nyolc, nem is számítva a tan- gőharmonikásokat. Többen már második napja ünnepeltek. Okuk volt rá, hi­szen az egri Spartacus-pálya építkezésen Gál László, Király Lajos, Berkes László, Balogh Sándor. Szabó László és Gu­lyás István Kiváló dolgozó ki­tüntetést kapott. Kora délután az egri Gár­donyi Géza Színház művészei látogatták, meg az ünneplő és mulatozó épitőmunkásokat. A vidám, jelenetek, tréfák és ze­neszámok növelték a hangula­tot. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál Hege­dűs József művezető. Sárkány Ernő asztalos és Muskotál Flórián ács, az építőipar ki­váló dolgozója jelvényt és az ezzel járó egyhónapi fizetés-’ nek megfelelő, jutalmat kap­tak. Ezenkívül nyolcán kiváló dolgozó kitüntetésben része­sültek. Nem volt kisebb az öröm és az ünneplés a Heves megyéi Villany- és -Épületszerelő Vál­lalatnál sem. Molnár Sándor művezető és Víncze Ferdinánd brieádvezetők az építőioar ki­váló dolgozója kitüntetést kapták eredményes és szcffgos munkájuk jutalmául. * Recsk Ünneplő ruhába öltöztek az EM 3. sz. Kőbánya Vállalat dolgozói is ezen a napon. Csa­ládtagokkal és a vendégekkel vagy 250—300 ember gyűlt össze délután a kultúrház előt­ti téren. A kőbányászokat, az építkezések és útépítések alap­anyagát adó, a kőbányászokát, munkás hétköznapok derék „katonáit” köszöntötték ezen a napon - a tanácselnök, az ércbánya képviselői. "'X kőbá­nyászokat üdvözölték az úttö­rők — kedves köszöntőkkel, énekkel és tánccal. A Mátra északi oldalán sem lehet ünnepség egy kis ital nélkül. Egymás után bonto­gatták a sörösüvegeket és a nótastrófákat. Éjfélig meg bál volt. Táncolt és mulatott az ifjúság, s velük tartottak az idősebbek is. (F. L.) Gyöngyös Vasárnap Mátrafüreden a „zöldben” tartották meg az EM Heves megyei Építőipari Vállalatának dolgozói az épí­tők napját. A hivatalos prog­ram ugyan csak tíz órakor kezdődött, de az emberek már nyolc-kilenc óra tájban ellep­ték a kápolna és a park kör­nyékét. Felütötték a sátrakat, s üzemelni „kezdett” a büfé. Tíz órakor tartotta meg a rövid ünnepi beszédet Balogh Sándor, a vállalat üzemi bi­zottságának titkára. Valóban igazi „szabadtéri”, „zöldbe való” — alig tízperces be­szédében méltatta az építők napjának jelentőségét és üd­vözölte a vállalat kiváló dol­gozóit. Az okleveleket és jelvénye­ket már az előző napon meg­kapták a kitüntetettek. r Még az eső sem tudta szét­oszlatni az ünneplőket. Nem is csoda, hiszen nem órákig tartó „méltatások”, mérlegbe­számolók és bosszú szónokla­tok meghallgatására gyűltek itt össze, hanem azért, hogy vidám, baráti, munkatársi körben ünnepeljék az építők napját. Éppen ezért program­jukat — amely teljes egészé­ben szabad program volt — nem befolyásolta az időjárás, hiszen a fák alatt és Mátra- füred szórakozóhelyein védel­met találtak az időjárás vi­szontagságai ellen az ünnep­lők. Egész nap Füreden vol­tak, csak este hat-hét óra után indultak hazafelé. Hiszen más­nap munka várt rájuk. Fontos és kemény munka. / ; A zenés ébresztővel kez- ;dődő nagy eseménysorozaton ; mintegy 20 ezer ember, köztük :a hatvaniak is nagy létszám- : ban vettek részt. Az út- ; szakaszok járdáit, ahol a felvonulók elhaladtak, sű- :rűn lepték el az érdeklődők. ! A zászlódíszbe öltöztetett vá­mosban 9 órakor kezdődött meg a színpompás felvonulás, Namely a béke jegyében zajlott ‘le. A mintegy másfél óra hosz- ’szat tartó felvonulást az út­itörők ezrei nyitották meg. Ezt a szó szoros értelmében lehet venni, mert a becslések sze­rint legalább ötezren menetel­tek egyenruhában, a béke szimbólumait magasba emel­ve. Különösen nagy sikert arattak a Kossuth kisdobosok, és az úttörő csapatzászlót kö­vető csoportok. Az idő is megkegyelmezett a találkozónak, mert a felvo­nulás alatt, de később sem „avatkozott be” az eső az ün­nepi műsorba. így tehát a Bajza József Gimnázium ki- szistái és a többi csoport is, a jó időnek örülve vonulhatott fel Az ifjúság a szocializmu­sért jelvénnyel, amely szim­bólumként szerepelt ezen a találkozón, azt hirdetve, hogy a hatvani járás fiataljai mun­kás hétköznapjaikon is bizo­nyítják: nem üres szó szá­mukra az építés, a béke gon­dolata. E gondolat jegyében vonul­tak fel Petőfibánya és a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt fiataljai is. A nézelődők egy­öntetűen állapították meg, az ő menetük volt a legpéldá- sabb, sok ötlettel bővelkedett, impozáns látványt nyújtott. „A kovácsoljunk ekevasat a kardokból” — ismert szobor élő mása méltán kapott nagy tapsot az út két oldalán el­helyezkedő sok ezernyi em­bertől. Ott vonultak az ünne­pi menetben a Mátravidéki Erőmű fiataljai is, akik rég­óta készülnek erre a találko­zóra, s hogy azt még emléke­zetesebbé tegyék, számos munkasikerrel büszkélkedhet­tek. Az egyik KlSZ-brigád- juk a második szakaszban is elérte a „szocialista munka if­jú brigádja” címet. Az igen vidám hangulatú tsz agronómusát választották be a pártvezetőségbe. Az ostorosi pártszervezet kommunistái határozott kézzel vetettek véget az önkényes* kedésnek, s hogy tovább ja­vuljon a kapcsolatuk a pár- tonkívüliekkel, őszintén a fa­lu elé tárják az eset tanulsá­gait, a vizsgálat eredményét. A falu színe előtt szolgáltat­nak erkölcsi elégtételt az alap­talanul rágalmazott tsz-veze- tőknek. S hogy a jövőben el­kerüljék a hasonló buktató­kat, tisztázzák az ellenőrző bizottság jogkörét, feladatát, bátorítsák további ellenőrző munkára őket, persze, a törvé­nyes keretek betartásával. A járási pártbizottság pe­dig, hogy az új pártvezető­ség minél előbb elsajátítsa a vezetés helyes módszereit: gondoskodik a többi község­ben jól bevált módszerek át­adásáról, az ostorosi vezetők továbbképzéséről. A legutóbbi taggyűlésen már körvonalazták azokat a tennivalókat is, amelyek hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a tsz vezetősége mielőbb vissza­nyerje bizalmát, magabiztos­ságát, hogy az ostorosi kom­munisták erejüket és idejüket olyan feladatok megoldására fordítsák, amelyek elősegítik a termelőszövetkezet eredmé­nyesebb gazdálkodását, a bi­zalom légkörének visszaállítá­sát. Kovács Endre aki a tsz-ellenes hangulat le­szerelésében szerzett megbe­csülést, vagy Rendes Jánost, Jáger Gerät, akik a munka- szervezéshez adott tanácsaik­kal éppen úgy, mint a poli­tikai munkában, sokat segí­tettek a tsz vezetőségének. S ide sorolhatjuk a tsz-ben dol­gozó többi kommunistát is, akik példamutatóan vették ki részüket a munkából, a közös gazdaság felvirágoztatásából, s akiknek tevékenységét öröm­mel fogadta a tsz pártonkívüli vezetősége, mint a párt he­lyes politikájának helyi meg­nyilvánulását. Mégis túlzás lenne azt mon­dani, hogy az ostorosi kom­munisták birtokában vannak, kialakították már azokat a jó módszereket, amelyek biztosí­tékai lehetnének a jó gazda­ság-szervező és politikai mun­kának. Hiszen az utóbbi eset is azt bizonyítja, hogy időn­ként baj van még a jóakarat valóra váltásával, baj van a munka módszerével. Az azon­ban nagyon biztató, hogy a kommunisták figyelme egyre inkább az olyan lényeges fel­adatok megoldására irányul, amelyet a tsz . vezetősége igé­nyel, s ennek egyik előmoz­dítója lesz az is, hogy ez eset után átszervezték a pártvezetőséget és a titkár tsz-beli kommu­nista lett, a hibát elkövető Hegyi János helyett pedig a partszervezete és a járási párt- bizottság egyaránt. De miért nem gondoltak ar­ra a nyomozást végző ellenőr­ző bizottsági tagok, közte két kommunista, hogy olyan em­bert gyanúsítanak, akit ők vá­lasztottak elnökké, aki a falu feltétlen bizalmát élvezve cse­rélte fel 10 holdas egyéni gaz­daságát a 4000 holdas közös birtok vezetésével. És az is nyilvánvaló volt, a vizsgáló­dók előtt, hogy Zsebe József irányítása alatt oly rövid időn belül virágzásnak indult az ostorosi szövetkezet. Mégis .. Vajon gondoltak-e arra, mi­lyen érzékeny veszteséget . szenvedett a párt iránti biza­lom (ha csak rövid időre is) a tsz pártonkívüli vezetőiben e néhány ember önkényes eljá­rása miatt? Tudniuk kellett, hogy e módszerrel kedvét szegik a vezetőknek, hogy a kétkedés, bizalmatlanság magvát hintik el a tsz-tagság között, amely hátráltatta őket a közös mun­kában. S vajon gondoltak-e arra. hogy az embereket lejáratni órák alatt lehetséges, de a bi­zalmat visszaadni hónapok, évek kérdése. Az események azt mutatták, hogy az első időben nem so­kat töprengtek ezen. Csak ké­sőbb döbbentek rá, milyet hi­báztak, Aztán okultak belőle. Miután sikerült végére járni az ügynek, remélik, hogy ez a felismerés más községekben is visszariasztja majd a bajkeve­rőket, a könnyelműen cselek­vőket, a hasonló, elhamarko­dott tettektől. Mert e nyomozásnak és az? előtte mesterségesen kialakí-? tott bizalmatlan légkör okozta? eseményeknek komoly tanul-? ságait vonták le Ostoroson. ? Először is azt, hogy aki ? alaptalan szóbeszédnek felül, ? messze eltér az igazságtól.? igen keservesen csalatkozik. > Mert Ostoroson is kiderült, ép-?i pen a vizsgálatot végző párt-? vezetőségi tagok és tsz-beliek?, által folytatott nyomozáson, ? hogy ? alaptalanul ? rágalmazták ? a tsz vezetőit ? a sikkasztással, nem károsítot-? ták meg a szövetkezetei Zse-? be József ék. ? Az igazság tehát kiderült,?! visszaütött azokra, akik gya-? nakvással akarták azt helyet-? tesíteni. Nyilvánvalóvá vált;?' ha az intrika és vádaskodás? veszett ebként garázdálkodik?: az emberek között, ennek?: nemcsak azok látják kárát,?, akik ellen szövik az intrikát.?; hanem azok is, akik azt el-?, indítják, terjedését elősegítik.?! Kellemetlen helyzetbe kerül- ?, tek a bajkeverők, akik azóta? már belátták hibájukat. HegyiK. János a napokban taggyűlés ?| előtt adott számot helytelen ? cselekedetéről, amely miatt a?j kommunisták megrovásban ?] részesítették és elfogadták le-?, mondását pártvezetőségi tisz- ? ‘ téről. ? j További tanulságként pedig?; azt lehetne az ostorosi esetből?] levonni: milyen sok segítség-?] re, tanácsra van még szükség?; a felsőbb párt- és tanácsi?) szervek részéről, hogy kiala-?, kuljon a munkának olyan jó?i módszere, amely biztosítja a?( gyümölcsöző kapcsolatot a ? termelőszövetkezet és a párt?] vezetősége között, amellyel ?r maximális eredményt tudnak?) elérni a falu anyagi és kul-?; turális felemelkedését illetően.?; Az igazsághoz tartozik még,?: hogy bár előfordulhattak ön-?' kényeskedések, intrikák a?’ pártvezetőség egyes tagjai ré-?( széről, mégsem ez a jellemzőül az ostorosi pártszervezet mun-?] kájára, sem a két szerv kö-?l zötti kapcsolatra. A pártszer-?] vezet kommunistái, akik a?] tsz-ben dolgoznak, döntő több-<< ségükben helyesen értelmezik ?; a szövetkezeti gazdaság párt-?2 ellenőrzését, segítését. Berták ?r Miklós, a pártvezetőség tagja,?] mindenkor szembeszállt a pár-?; tonkívüli tsz-vezetőket ért ? < alaptalan rágalmakkal. De?; említhetjük akár Fodor La jóst,$ Két hete keltezték, de már szinte elrongyolódott az árkus­papír, amelyre nehézkes be­tűkkel rótták a jegyzőkönyv sorait. Az ostorosiak sokat for­gatják, nézegetik ma is ezt a nagy vihart felkavaró papír­darabot. A jegyzőkönyvben a hely­beli Kossuth Tsz vezetői el­len a mendemondák alapján kotyvasztottak össze különbö­ző rágalmakat. Aláírói: Mar- cis János, a tsz ellenőrző bi­zottságának elnöke és a bi­zottság tagjai. Megállapítják többek között, hogy a tsz ve­zetői a takarmányfelvásárlás­nál különböző szabálytalansá­got és sikkasztást vétettek, ha­mis papírokkal számoltak el, saját maguk között pénzjutal­mat osztottak, stb. Súlyos megállapítások, súlyos vádak ezek. Fel is kavarták a falu nyugalmát, s a tsz vezetőivel szemben növelték a bizalmat­lanságot, gyanakvást, zavarták a jó együttműködést a oárt- szervezet és a volt középpa­rasztokból álló tsz-vezetőség között. Ezt a papírt, amely elindí­totta a lavinát, és amely mér­hetetlen erkölcsi kárt okozott, annak idején elküldték a pártszervezet vezetőségéhez. Milyen céllal? Egyrészt azért, hogy a feljegyzés készítői az áskálódásban „maguk mögött érezzék” a pártot, másrészt olyan ki nem mondott céllal, hogy a tsz pártonkívüli veze­tőit „mégrettentsék” azáltal, hogy nemcsak az EB; hanem a pártvezetőség is vizsgálja „a sikkasztás” ügyét. Az elképzelésük — úgy lát­szott — beválik. Mikor a párt­vezetőség tudomást szerzett a jegyzőkönyvről, megbízta Bö­te János és Hegyi János veze­tőségi tagokat, hogy a tsz-el- nökkel és a vezetőséggel kö­zösen megbeszélve derítsék ki az igazságot, az állítólagos sikkasztás körül. Ez eddig rendjén való is lenne. A pártvezetőségnek se­gíteni kell a tsz ügyes-bajos dolgainak rendezésében, ezt ko­rábban is igényelte a termelő- szövetkezet. De a módszer, ahogy ezt a „segítést” véghez- vitték, nagyon nagy kárt oko­zott, érzékeny erkölcsi kárt. Hegyi János ugyanis ahe­lyett, hogy megbeszélte volna a tsz vezetőivel a jegyzőkönyv állításait, s hogy miként, is történtek azok a ..sikkasztá­sok”, a tsz főkönyvelőjével, az ellenőrző bizottság tagjaival inkább rendőrösdit játszottak. Anélkül, hogy egy szót is szóltak volna az elnöknek, két napig járták azokat a helye­ket, ahonnan a takarmányt vásárolták, kutatva a sikkasz­tás nyoma, a bizonyítékok után. Még a vizsgálatban részt venni nem akaró Bóta Jánost is beleheccelték az utazásba: mondván, ő is biztosan benne van a disznóságokban, azért nem akar vizsgálódni. S miközben a bizottság ku­tatott, Zsebe József tsz-elnök keserves napokat élt át a gya- núsítgatás miatt. Lépten-nyo- mon ezzel állították meg is­merősei, barátai, a tsz tagjai, vagy éppen rosszakarói. — Igaz-e, hogy nagy sik­kasztás van a vezetőségben? — Azt beszélik, hogy rövi­desen elvisznek benneteket a takarmány miatt. — Hallottuk. ..baj van ve­led” — mondták rosszmájűan, e ki más baján csámcsogó em­ber gyönyörűségével, ki hitet­lenkedve beszélte, tálalgatta az esetet faluszerte. Zsebe József torka még most is elszorul, mikor ezek­re, a napokra emlékezik. — Nagyon bántott, hogy azt mondták, „a párt vizsgálódik” ellenem, s engem meg se kér­deztek. hogy mi az igazság ezekből a rágalmakból. Zsebe József azóta már meggyőződött róla, hogy a párt állásfoglalása más veit ebben az ügyben és teljes bi­zalmat szavazott meg koráb­ban is, most is számára a falu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents