Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

1981. június 29., csütörtök REPOJS40 3 Nyári séta az egri kereskedősoron VEGET Értek a Medárd napi esőzések és maradandóan beköszöntött a meleg idő. Szi­porkázva ontja a június nap­sugarait, telve a strand, előke­rültek a könnyű nyári ruhák, a tarka divatékszerek és a nyári kozmetikai cikkek. Ez az időszak mindig bizo­nyos vásárlással kapcsolatos. — Tartson velem — mondta egy csinos fekete fiatalasszony, amikor megtudta, hogy miért indultam útnak a város keres­kedősorába. Az Óra—Ékszer Vállalat Szé­chenyi utcai üzlete az első ál­lomásunk. — Bőséges választék áll a hölgyek rendelkezésére divat­ékszerből — mondja Vadász Károlyné, az üzlet vezetőnője. Elsősorban is itt van a „Cas­cade”, ez a 10, 20, sőt 30 soros nyaklánc, a legkülönbözőbb színekben. Ez az idei divat! Jól öltöztet és dekoratív vise­let. Valóban széles választékban kerülnek elénk a pultra ezek a szép, színes, kisebb-nagyobb üveggyöngyökből összefűzött ékszerek. A kísérőm karperecek után érdeklődik. — Valóban, ismét nagy divat a karperec. Bőséges ezekből is a válasz­ték... S máris előttünk hevernek a pulton ízléses ötvös karpe­recek, különböző díszítéssel és aranyozott karpántok. Nehéz lenne a választás, ha vásárolni jöttem volna. Majd az üzletvezetőnő szép brossokra és a nyáron oly köz­kedvelt dekoratív klipszekre hívja fel a figyelmünket. Idei újdonság a kerámiából készült melltű is. K1SER0M egy divatos vo­nalú karperecét vásárol, s máris haladunk tovább... Az illatszerüzletben alig tud­juk néhány percre félrehívni Molnár Lászlóné üzletvezető­nőt, mert a strandszezőn sok vevőt vonzott az illatszertárba. — Megfelelően felkészültünk a nyári cikkekből. — A legkülönfélébb napola­jak, naptejek és krémek állnak a strandolók rendelkezésére. Van a kedvelt bergamottos napolajból is. Egyre többen használják a folyékony és krémpúdereket, s van belőlük bőven. — Nyáron milyen púder a divatszín? — A sötétebb színék ménnek ilyenkor. A fiatalasszony rúzsok iránt érdeklődik. — Megérkeztek az idén olyan közkedvelt és divatos barnás árnyalatú ajakrúzsok. Általá­ban a nyári hónapokban a vi­lágosabb színek iránt érdek­lődnek a hölgyek — kapom az információt -, s idei újdonsá­gunk, a francia gyártmányú gyöngyház színű ajakrúzs. Már búcsúzunk az illatszer­tár vezetőjétől, mikor utánunk szól: — A háziasszonyok részé­re megérkeztek a befőzéshez a háztartási gumikesztyűk is. — Nézzünk körül az Állami Áruházban is! — javasolja kí­sérőm. Szerencsénk van. A földszin­ten összetalálkozunk Mácsai Istvánnal, az áruház igazgató­jával. » — Milyen a választék a für­dőruhákban? — Mivel nem dőlt még el a vita, hogy a két- vagy három­részes legyen az uralkodó di­vat, — bő készletek vannak mindkét típusból. Idén nagy divat a mintás, színes karton­ból készült fürdőruha. A ta­valy közkedvelt lasztex fürdő­ruha hiánycikk az idén. Ked­veltek a fürdőköpenyek is. Van is belőlük gyermekeknek, fel­nőtteknek, bőven. — Új strandcikkünk a fel­fújható gumimatrac, de nagy a választék felfújható gumiállat­ból is. Újdonság az áruházban a napszemüveg. Olcsóbb és fi­nom kivitelű, drágább minő­ség között válogathat a vásárló. — Milyen könnyű, nyári női ruháik vannak? — LEGNAGYOBB nyári di­vat a karionruha! Több ezer várja a vevőket! 95 forinttól már vásárolható karton nyári ruha. De van természetesen pi- kéből, szaténből és nyakkendő­selyemből is női ruha. Az idén a merészebb színösszeállítású ruhák a divatosak. — De ne csak a nőkről, hall­junk valamit a férfiakról is! — A különböző nyári öltö­nyök mellett, amelyek tropi­kálból, vászonból készültek, idei újdonság az ingkabát! Szép készletek között válogat­hat az, akinek könnyű ..nyári ingre van szüksége. Porózus, áttört férfiingek mellett van­nak finom pupliningek is, me­lyek nyáron keresettek. ígére­tet kapott az áruház, hogy kül­denek apacsnyakú „NEVA” ingeket is, amelyek nem igé­Kuba is részt vesz a latin-amerikai országok gazdasági értekezletén nyelnek vasalást. Reméljük, meg is érkeznek ezek az ingek. Miután egy szép fehér apacs­inget vásároltam, eltávozunk az Állami Áruházból. — Nézzünk be a játéküzlet­be is a Dobó téren! — A strandra járó gyerme­kek részére vannak különböző homokozó játékók, kis vedrek, formázok — mondja Székely Endre üzletvezető. — Nincs hiány gyermékbiclkliből sérn, kisebbek részére pedig rollert ajánlunk. Kapható az üzletben min­denféle kiránduló felszerelés, a túracipőtől s spóftSzátyron ke­resztül a termoszig, a háti­zsákig és ételdobozig. A SÉTÁNK az egri keres­kedősoron eredménnyel zárult, hiszen kellően felkészült az egri kereskedelem az Idei nyá­ri szezonra. Most már csak az időjárás maradjon Jó, s akkor jöhet a nyaralás, szabadság, strandolás, kirándulás, szóra­kozás, s a hozzá szükséges cik­keket mindenki ízlése és pénz­tárcája szerint beszerezheti. Sugár István Oroaxlán a fedélzeten Egy nyugatnémet teherhajó legénységét négy napon át terrorizálta egy oroszlán. A rotterdami állatkertből szár­mazó oroszlánt a „Kandelfels” teherhajón Karacsiba akarták szállítani. Útközben az orosz­lán — a tengerészek legna­gyobb rémületére — váratla­nul megjelent a hajó fedélze­tén. Sikerült kitörnie fából készült ketrecéből. A legény­ség a legnagyobb nehézségék közepette nagy nehezen be­csalta egy folyosóba, a hajó pédig befutott Génuába. Gé- nuában az olasz rendőrség fegyversen állt őrt, miközben kirakták a 7 eZér tonnás hajó rakományát. Egy kabinabla­kon keresztül bedobták a fo­lyosóra az élelmet a dühödtert fel-alá rohangáló oroszlánnak. Génua után egy mérföldnyire a kikötőtől, a hajó első tiszt­je és három matróza egy új ketrecet tolt a folyosó kijá­ratához, és húsdarabokkal be­csalta a dühös vadállatot a most már vasból készült ket­recbe. Megjelent „A Szovjetunió 1941 — 1945 évi Nagy Honvédő Háborújának története” című könyv második kötete HAVANNA (MTI): A kubai kormány hivatalosan bejelen­tette, hogy részt kíván venni a latin-amerikai országoknak az Egyesült Államokkal megtar­tandó értekezletén. Az érte­kezletet Uruguayban rendezik és augusztus 5-én nyílik meg. Az amerikai sajtóbban az el­múlt napokban olyan hírek láttak napvilágot, hogy Kuba nem lesz hajlandó részt venni ezen az értekezleten, amelyet Kennedy elnök kezdeményezé­sére rendeznek. Ezeket a hí­reket cáfolta tehát meg a kubai kormánynak a fent említett hi­vatalos bejelentése. (MTI) A Szovjet Honvédelmi Mi­nisztérium katonai kiadója megjelentette az SZKP Köz­ponti Bizottsága határozata folytán a Marxizmus—Leni- nizmus Intézet által sajtó alá rendezett „A Szovjetunió 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háborújának története” című, alapvető forrásmunka máso­dik kötetét A kötet az 1941 júniusától 1942 novemberéig terjedő el­ső időszakkal foglalkozik. Megírásában sok szovjet tör­ténész, közgazdász, és katonai szakértő vett részt. A kötet három részből áll. Az első rész a hitlerista csa­patok hitszegő támadását és a szovjet fegyveres erők 1941 nyári és őszi stratégiai védel­mi hadműveletét tárgyalja: ez a rész a szovjet csapatok Moszkva alatti hős védelmé­nek leírásával ér véget. A második rész a szovjet csapatok Moszkva alatti el­lentámadásával, az 1942 telén végrehajtott általános táma­dással, a vöröshadseregnek a második világháború forduló­pontját jelentő első győzelmei­vel foglalkozik. A harmadik rész a fasiszta német csapatok második tá­madását és Sztálingrád hős védelmét írja le. A kötet a háború első időszakának ösz- szegezésével ér véget. A második kötetnek az a sajátossága, hogy a katonai eseményeken kívül, de azok­kal szoros kapcsolatban elem­zi a szovjet állam gazdaságá­nak, nemzetközi kapcsolatai­nak és külpolitikájának, a nép munkájának és életének kér­déseit is. Gyermekek kérdezik Rettenetes és megrázó írást olvastam a napokban... Egy kisfiú a szomszéd család öreg, idős nénijének mesé­in nőtt. A kisfiú nagy­mamájaként tisztelte a für­ge, színes meséket kitaláló asszonyt. S egy napon — már nagycsoportos óvodás volt — rájött arra, hogy a szép meséket osztogató nagy­mama nem az ő valódi nagymamája. A kisfiú meg­kérdezte édesapját: — Mondd apu, miért nincs nekem nagymamám? A hang fájdalmas volt. A kérdés követelő. Válaszolni kellett. — Mert megölték a néme­tek... A parányi szem kerekre tágult. Látszott tükrében, hogy nem képes felfogni á szavak értelmét, de sírt. — Miért ölték meg? Sok hasonló korú gyerek kérdezi apjától, anyjától ugyanezt. Olyan gyerekek, akik sohasem láthattak SS- gyilkosokat. akik már a mi szocialista társadalmunkban születtek, s akik az anya­tejjel szívták magukba a szeretetet. Milliók és milliók kérik számon az SS-hóhér Eichmanntól a nagymamák kezének slmogatását, az el nem mondott színes mesé­ket, a bölcsők, kis ágyak fö­lött el nem dúdolt altatódalo­kat. A jeruzsálemi per ko­ronatanúinak sorában ki tud­ja, mennyi gyerek mutat uj­jal a golyóálló üvegkalitká­ra, s ki tudja, hányán kiált­ják el a rettentő vádat: — „Miért ölték meg a nagyma­mámat?” S mit mond erre Elch­mann volt Obersturmbann­führer úr...? „Felekezeten kívülálló, istenhivő vagyok... bűnösnek nem érzem ma­gam...” Mit is mondhatna az ellene felsorakoztatott, s dokumentumokkal alátá­masztott vádakra ez az em­ber alakú, de emberhez ha­sonló tulajdonságokkal alig rendelkező szenvtelen arcú lény?! Tagad, fondorlatosán kibúvókat keres és szinte tetszik neki a körülménye­sen folyó, perrendszerű tár­gyalás. Tetszik neki, s min­den gondolatával azon van, hogy tovább kuszálja. bo­nyolítsa a bíróság cseppet sem könnyű munkáját; hi­szen életét hosszabbítja meg ezekkel a napokkal. A kapitalizmus gyökeréből kihajtott fasizmus — az utolsó, de a legagyafúrtább és legteljesebb embertelen­ség típus-példánya: Eich- mann. Ö szállíttatta a lélek* hasítás pokoli laboratóriu­maiba a nyersanyagot: millió és millió deportáltat, s gyil- koltatott meg hatmillió zsi­dót. Mázsás súllyal telepe­dik az emberre a kínzó ret­tenet. Naponta olvasom és hallom, rádióból és újságból a jeruzsálemi per mozzanata­it, naponta keményedik ököl­be az ember keze. Gyerme­kek kérdezik a gyilkost, s mi idősebbek velük együtt kér­dezzük a „miért”-et. Inkvi- zítori hevület mondatja ve­lünk: ki fegyverrel támad, fegyver által vész el; ki gya­lázatos halált küldött millió­nyi ártatlannak, ő sem vé­gezheti külömbül... (P. D.) Az ifjúságvédelmi munkáról tárgyalt az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága Egy esztendővel ezelőtt szer­vezték meg Egerben a gyer­mek- és ifjúságvédelmi bi­zottságot, amelynek munkájá­ban a pedagógusok, tömeg­szervezetek képviselői és a fia­talkorúak ügyészségének kép­viselője vettek részt. Egy esz­tendő alatt végzett munkáju­kat vitatta meg az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága, legutóbbi ülésén. A VB-ülésen számottevő eredményekről beszélhettek. Az egyik és legjelentősebb, hogy az ifjúságvédelmi mun­kába több embert vontak be, amikor az iskolák körzeteinek megfelelően 11 operatív kör­zetet alakítottak, ahol egy-egy pedagógus vezetésével tömeg­szervezeti aktívák, szülői munkaközösségi tagok, a kör­zeti védőnő, és a szociális ál­landó bizottság egy-egy tagja dolgozik. Az aktívák vala­mennyien rendezett családi életet élő emberek, akik szí­vesen vállalták, hogy idejük­ből két-három — esetleg en­nél több órát az ifjúságvédel­mi munkának szentelnek: kör- nyezettanulmányozásokat vé­geztek egyes családoknál, el­lenőrizték a szórakozóhelye­ket, és általában figyelemmel kísérték a fiatalok életének alakulását. A gyermek- és ifjúságvédel­mi bizottságok elsősorban a megelőzést tekintették felada­tuknak. Sok esetben tudták időben felhívni a gyámhatóság figyelmét egy-egy család prob­lémájára, a gyermekek elhe­lyezésének fontosságára, vagy éppen arra, hogy a gyermek rossz társaságba keveredve a züllés útjára lépett. Olyan ese­tekben kértek segítséget a gyámhatóságtól, amelyek már évek óta megoldatlan problé­mát jelentettek egy-egy csa­Elveszett egy gondolat El. Az előbb még itt ült, baloldalt a koponyámban, a beszéd és az írás központjainak érintkezé­sénél, ült kényelmesen, sőt még lábait is keresztbevetette, je­lezve, hogy nagyon otthonosan érzi magát nálam, eszébe sem jut eltűnni, cserben hagyni, még kevésbé — elveszni. S most nincs meg, sehol sincs, hiába forgatom fel a fejem minden agytekervényét, nézek be minden redő és lebernyeg alá, sehol és sehol. Pedig egész helyes, ".gyes kis gondolat volt. Na, nem világ- megváltó, nem korszakalkotó, amolyan egyszerű, szerény kis gondolat, amelyből tíz is pat­tan ki a szellemből egy nap alatt, de mégis gondolat volt. Es az enyém. S ha az enyém, akkor jogom van feltételezni, hogy legalábbis a magam szá­mára kedves és nélkülözhetet­len volt. Igaz, hogy nem ren­gette volna meg a világot, de mind. esetre egy villanással előbbre vitte jolna az egyete­mes emberi értelmet. És most nincs meg a gondo­lat. Elveszett. Egyik pillanat­ról a másikra, mint ahogy az ember a zsebkendőjét, vagy fésűjét veszti el, vagy egy tíz­fillérest, amelyért még leha­jolni is lusta lenne. Pedig ezért ez nem volt ilyen olcsó gondo­lat. Igaz, hogy nem a lényeget fejezte ki, amit a főnevesítő költők minden bizonnyal nagy Iádban, mert nem tudták ki­hez forduljanak. Egyes bizottságok munkájá­ra jellemző lett az, hogy kör­nyezettanulmányokat végez­tek olyan esetekben is, ame­lyekre nem kérte fel őket a:..r gyámügyi hatóság, de szüksé~,s gesnek látták a beavatkozást - Egy esztendő alatt mintegy 250—300 ilyen környezettanul­mányt végeztek. Sokat segített az ifjúság- védelmi munkában az úgyne­vezett ifjúsági őrjárat megszer­vezése. Célja ennek az, hogy rendszeresen végiglátogassa a szórakozóhelyeket, ellenőrizze a fiatalok szórakozását és ha- zaküldjeakéső éjszakai órákban kimaradó fiatalokat. Az ifjú­sági őrjáratban KISZ-aktívák, pedagógusok vesznek részt, s munkájukról havonta tájékoz­tatják a gyámügyi hatóságokat. Az ifjúsági őrjáratoknak te­kintélyük van a fiatalok előtt, s nagy részük abban, hogy egy­re kevesebb azoknak a száma, akik későn, meg nem enged­hető módon szórakoznak. Van tehát eredmény az egy esztendeje megalakult bizott­ság munkájában. Sok ember­nek tudták szívügyévé tenni a fiatalok problémáival való fog­lalkozást, és sok fiatalt térítet­tek vissza a helyes útra. A munka azonban, amit megkezd­ték, nem ért ezzel véget, igen sok még a tennivaló. Elsősor­ban az, hogy tevékenységüket az iskolás (általános- vagy kö­zépiskolás) fiatalokon túl ki­terjesszék azokra is, akik már a termelőmunkában vesznek részt, s nagyobb mértékben kikerülnek az iskolák, de sok esetben a szülők felügyelete alól is. Javaslat született arra, hogy célszerű lenne az ipari, mezőgazdasági üzemekben iá létrehozni az ifjúságvédelmi tanácsokat. Van még tennivaló egyes bi­zottságok aktívahálózatának megjavításában is, egyes em­bereket olyanokkal kell he­lyettesíteni, akik valóban szí­vesen dolgoznak az ifjúság ne­veléséért. Az elkövetkező időkben új­jászervezik ezeket a bizottsá­gokat, s feladatukká teszik, hogy a felnőttek széles réte­gét vonják be ebbe a munká­ba, a fiatalság érdekében, meg­értetve mindenkivel, hogy fe­lelősek vagyunk a felnövekvő nemzedék erkölcsi neveléséért; elvesszen egy gondolat, ame­lyet buta szemmel az első pil­lanatban egyszerű gondolat­nak véltem csak, nem vigyáz­tam rá, nem ismertem fel igaz értékeit — és most nincs sehol. Félretoltam az írógépet és dühösen, de bánatosan is, mély lelkiismeretfurdalással néze­gettem a gép mohó, kielégíthe­tetlen betűagyarait, amelyek gondolatra éhesen várták a zsákmányt, hogy Astartoth gyomrukban megemésztve megengeszteljék a valóság is­tenét. Elveszett, véglegesen el­veszett egy gondolat, korunk és talán minden idők legnagy­szerűbb gondolata... Megér­tem a pusztulásra. ...ott ült a sarokban. A kis hamis. Hogy elbújt a drága. Csakhogy megvan. Csakhogy megtaláltam. Milyen szerény és milyen játékos ezzel a bu- jócskával. Jó, hogy megvan. Bár, ahogy így nézem, nem is szerénység ez, inkább egysze­rűség, naivitás és talán... igen, talán bizony silányság is. Kár volt ezért ilyen nagy ügyet csinálni, teljességgel felesleges. Egy vacak kósza, semmitmon­dó tucat gondolatért. De osto­ba is voltam. — Na, mi van, megtaláltad? — kérdi a feleségem. Megrántom a váltam. — Nem, de nem is keresem... Nem volt érdekes. Tucatáru —; válaszoltam és gyorsan elfe-, lejtettem a gondolatot. segíthetnél, hogy megtaláljam ezt az elveszett gondolatot... Ügy érzem, hogy nagyon jó, nagyon okos és szellemes gon­dolat volt, amellyel talán... — Ha valaki olyan szűkiben áll a gondolatoknak, hogy egyet is ilyen kínos assziszten­ciával kell megkeresnie, jobb ha békén hagyja... Nehogy megtalálja — vélekedik felesé­gem és eszembe jut Móricz Jankája, Ady Lédája, Dante Beatricéja... Nagyot sóhajtok és rögtön kitagadom szellemi örökségemből asszonyomat, fiamat, talán még lányomat is. Pedig talán ez lett volna az igazi. A nagy. A NAGYI És az utolérhetetlen, amelynek okos gondozása, mélységeinek fel­színre hozása, kiterebélyesíté- se, apróbb túlzásainak meg- nyesegetése egy csapásra híres, elismert emberré tett volna. 0, nem a hírnévért — már­mint egymagáért. De ez a gon­dolat olyan volt, hogy lénye­gében megoldást hozott volna az emberiség nagy és égető problémáira, választ adott vol­na a minden titkok kérdései­re. Igen, felelőtlen voltam. Nem csak magammal, az em­beriséggel, sorstársaimmal, osztályommal: hogytam, hogy — Egy gondolatot. Apádét. Apád gondolatát! — De apa, becsszó, nem nyúl­tam a könyveidhez — válaszol igazsága tudatában, indigná- lódva és nagyot nyelve kell megemésztenem a válasz szarkazmusát. És játszik to­vább. Itt maradtam egyedül, a megszökött gondolat ürességé­vel a lelkemben és egyre job­ban bosszant a dolog. Mert igaz, hogy egyszerű, szürke kis gondolat volt, ha egyáltalán az volt... Mert lehet, hogy csak az első pillanatban tűnt annak, mert nem egyszerű, hanem szerény, minden hivalkodástól, tolakodástól mentes gondolat volt. Olyan, amilyen csak az tud lenni, aki nagyonis tisztá­ban van saját maga értékével, s hogy ez az érték, nem a bi- zsutériák csüngőivei, de a ne­mesfémek kőrútjaival mérhető csak. Igen, most már meg mernék rá esküdni, hogy nagyonis ér­tékes gondolat volt, már a tar­tásán látszott, hogy nagyra hi­vatott és tekintetében igen mély bölcsesség sugárzott szer­te a világba. És elvesztettem. Meglehetősen kínos a dolog... — Nézd, fiam — ezt a fele­ségemnek mondom —, igazán „L”-el írtak volna, de legalább­is kis kockakövet rakott volna le a magam és olvasóim szel­lemi lába elé, hogy jó úton lép­kedjenek ama lényeg felé. Azért bosszantó. Az előbb még itt, most meg sehol. Meg­kérdezem a feleségem. — Te, nem láttál valahol egy gondolatot?... Az előbb még itt volt és most nem talá­lom ... Feleségem rám néz, szemé­ben semmi csodálkozás, de semmi egyetértés sem: — Hogy mit nem láttam? Egy gondolatot? Miért nem vi­gyázol jobban a holmidra ... Tegnap is elvesztetted a zseb­kendődet — jegyzi meg egy­kedvűen és gyorsan hozzáfűzi az úgy látszik, törvényszerű jó tanácsot. — Vigyázz, egyszer még a fejed veszíted el — szól és olvas tovább. Semmi, sem­mi megértés, együttérzés és aggodalom. — Mondd, fiam — ez a va­lódi fiamnak szól —, nem lát­tál itt valahol egy gondolatot? — teszem fel kicsit vészjósló­an a kérdést. — Mit nem láttam? — kérdi vissza kísérteties párhuzam­ban anyjával. GYURKÓ GÉZA: őÜMfzeJtt eatL cwndoLat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents