Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-20 / 143. szám

1961., június 20., kedd

NfiPOJSAO

5

Moszkvában

megnyílt

a Puskin Múzeum

Puskin születésének 162. évfordulóján Moszkvában ünnepélyes keretek között megnyitották a nagy orosz költő múzeumát. A múzeum épülete Puskin korából való, s nemrég restaurálták. A régi Moszkva központjában fekszik, abban a kerületben, ahol maga Puskin is sokszor megfordult, s ahol barátai laktak.

A múzeum nyolc termében vagy kétezer kiállítási tárgyat — könyveket, kéziratokat, arcképeket, festményeket, bútort stb. — helyeztek el.

A közeljövőben a Puskin Múzeumot kibővítik, előadó- és hangversenytermet létesítenek benne, az új terembe pedig olyan kiállítási tárgyakat helyeznek el, amelyek Puskin jelentőségét méltatják a szovjet- és világkultúrában.

Milyen indok kell még?

A balsorsú bécsi gépkocsivezető, aki szerencsétlenségére az Adolf Hitler nevét kapta szüleitől, immár tizedszer kérvényezi az osztrák hatóságoknál neve megváltoztatását. Eddigi kilenc kérvényét utasították vissza azzal, hogy kérését nem támasztotta alá „megfelelő indokolással ..

Búcsú a bányától

A szűcsi X-es aknánál dolgozó Tatai János bácsi 31 küzdelmes, kemény év után nyugdíjba vonult.

Szerencsés József, a szakszervezeti bizottság titkára búcsúztatta az üzem egyik legöregebb bányászát, akire a jövőben nyugodt öregség vár. Szerencsés elvtárs kérte Tatai bácsit, hogy mint tapasztalatokban gazdag vájár, a továbbiakban is támogassa javaslatyjwai’jgS

taim, munkatársaim! Az elmúlt 31 év nagyon összekötött veletek és munkahelyemmel. Most átgondolva a jövőt, szinte elviselhetetlen lesz számomra munkahelyem nélkülözése. Nagyon nehéz lesz megszokni a mindennapi „munkanélküliséget”, de remélem, ez a „munkanélküliség” egészségemnek nem fog ártani! Az elmúlt 31 év alatt bizony nagyon sokat tanultam a szénfal

Tapasztalatok as emeletráépítési akciónál

1958-ban született meg a

kormányhatározat, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos anyagi alappal is rendelkező családok állami segítséggel és kölcsönnel új, nagyobb lakásokhoz jussanak. Államunk minden egyes ilyen lakáshoz 60 ezer forinttal, és 45 ezer forint kölcsönnel járul hozzá. Az egyszobás lakást építtetők mintegy 10—12 ezer, a kétszobás lakást építtetők 15—19 ezer forinttal járulnak hozzá.

Egerben nagy lehetőségek vannak ilyen módon lakásépítésekre, s 1959 második felében meg is kezdődtek az építkezések.

A Népi Ellenőrzési' Bizottság tagjai az elmúlt hetekben ezt a munkát vizsgálták felül. A felülvizsgálat során megállapították, hogy a sok nehézség ellenére is vannak eredmények. Már eddig 39 ilyen lakást adtak át a lakóknak a Rózsa Károly utcában és a Beloiannisz utcában 10 lakás építése már folyamatban van. A Vorosdlov téren további tíz

lakás építése kezdődik, s újabb 21 lakásra már elkészültek a tervek. Amíg azonban a tervezésekkel, építkezésekkel kapcsolatos problémákat többé- kevésbé jól oldották meg az illetékes szervek, a lakások elosztásánál hiányosságokat tapasztaltak a népi ellenőrök. Noha kormányunk e rendeletet azért hozta, hogy a lakáshiányt' enyhítse, Egerben az emeletráépítésekkel egy időben mindössze két lakás szabadult fel, mert a városi tanács igazgatási osztálya nem minden esetben vizsgálta felül, hogy az emeletráépítésre jelentkezőnek csakugyan szüksége van-e lakásra. így történt meg, hogy például lakást kapott egy háromtagú család, pedig elhelyezésük a szülőknél biztosítva volt — öten laktak egy háromszobás családi házban. Az emeletráépítéssel új lakáshoz jutottak, s ugyanakkor a szabadrendelkezésű három szobás családi házban Z személy maradt. Egy másik igénylő eladta családi házát,

befizette az emeletráépítésre a 15 ezer forintot, a többi pénzen pedig kocsit vásárolt.

Hibák mutatkoznak a sorrendiségben is. Vannak, akik már rövid idő után be is költözhettek az új lakásba, mások még 1959-ben letétbe helyezték a pénzt, rá is szorultak arra, hegy mielőbb új lakást kapjanak, mégsem kaptak kiutalást.

Tapasztaltak hiányosságokat a lakások tervezési költségeinek elosztásában is, például ugyanannyi tervezési költség jutott a kétszobás lakás tulajdonosára is, mint egy háromszobáséra.

A tapasztalatokat összevetve megállapították, hogy a rendelet igen sok segítséget adhatna Egerben a lakáshiány enyhítésére, azonban ehhez sokkal alaposabb mérlegelés után kell eldönteni, kik kapják meg a lakásokat és a döntést minden esetben úgy kell meghozni, hogy az arra valóban rászorultak jussanak ilyen módon lakáshoz.

taival az üzemet. Végül kis „útravalót” adott át Tatai bácsinak a szervezett dolgozók nevében, és mielőtt boldog öregséget kívánt, hangoztatta, hogy bármikor, bármilyen problémával forduljon a szak- szervezethez. Készséggel

igyekszenek problémája kiküszöbölésében segítségére lenni.

Ezután Koósz Pál élvtárs, a X-es akna üzemvezetője üdvözölte. Köszönetét és elismerést mondott a szorgos és hűséges munkáért, majd meleg kézszorítás közepette erőt, egészséget és boldog öregséget kívánt a nyugdíjas élethez.

Tatai bácsi hangja kicsit remegett a meghatódottságtól, amikor búcsút vett.

— Kedves elvtársaim, barámellett. Nehéz volt a 31 év, de boldog vagyok, hogy ebből 17 évet a szocializmus megerősítésén dolgozhattam.

Barátaim! Rám mindenkor számíthattok. Amiben tudok, szívesen segítek. Most pedig az utolsó napon fogadjátok tőlem emlékül jelszavam, hogy munkátok fontosságát, eredményét tisztán láthassátok magatok előtt:

Jó munkával, többtermelés- sel a szocialista élet megszilárdításáért!

Jó szerencsét!

Tatai János elbúcsúzott a

bányától és munkatársaitól. 31 küzdelmes esztendő után nyugdíjas bányász lett.

Soós Erzsébet

Néhány szó a sóról

Az ember a történelem előtti időktől fogva ismeri a sót. Idők múltán a sónak még szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak. Plinius római író szerint az ókori Rómában só nélkül egyetlen áldozatot sem mutattak be. Egyiptomban és az afrikai kontinens más országaiban

a sq amulett volt,

amely az embert állítólag megóvta a csapásoktól. Szenegálban úgy vélték, hogy a baj elkerüli az embert, ha kiejti az alábbi mondatat: „Mi sót eszünk”. Oroszországban a

WtfiiiiiiiiiaMaii>ii<iiisiiiii«iiiiiaiiiiiiiiiiiiii^^tiiaiiiiiiiiaiiii>«iiaiiaiiitiaiiaiiiii«iiiiiiiiiiiiuiiiauaii»niiiiiiiiiiiMiniiiiiiiHiiiiiiiiifeiiiiiiiiiiiiiititiuiiii itiiaiiBi.aiiaMaii*tirnitttiiiiBHaiiiiiaiiBiiatiaiiaiiiMiiiiitatiaiiaiiaiiauiiiai<aiiaiiai)aiiaiiaiiaiiaiiaiit-lauinaiiaiiaitaiia«

TÖBB MINT ÖT VENEN

gyűltek össze Petőfibányán. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Pártbizottsága, az Al- táró és a Gépüzem volt a vendéglátó, a látni és tapasztalni vágyó vendégek pedig megyénk bányáinak párttitíkárai, szakszervezeti titkárai, vagy a versenyfelelősök. De jelen voltak a szomszédos üzemek: a két cukorgyár, a malom és cementgyár, sőt a gyöngyösi Állami Építőipari Vállalat képviselői is. Több mint ötvenen gyűltek össze, hogy megvitassák az üzemi agitáció jelenlegi formáit, és annak fejlesztési lehetőségeit

Mindenki egyetértett azzal, hogy az agitációs és propagandamunka a párt nélkülözhetetlen fegyvere. Hogyan, mint végzik az üzemi agitációt Petőfibányán, milyen módszereket és milyen szemléltető eszközöket használnak, ez érdekelte leginkább a vendégeket. Ezt a helyszínen, az üzemekben akarták látni. Pár perc múlva már az Altáró felolvasótermében tanulmányozták a versenytáblákat, a pirossal és feketével írott termelési eredményeket.

Utassi Mátyás és Gubán Gyula, az egercsehi bánya küldöttei, már a bejáratnál megjegyezték, hogy a legjobb helyre tették a táblákat. Műszak előtt és után is a felolvasóban gyülekeznek az emberek. Amíg az önmentő-készülékre, vagy a fürdésre várakoznak, mindenképpen a táblázatokra téved az ember szeme.

Hasznos tapasztalatcsere Petőfibányán

— Te, nézd csak, milyen ügyesen megcsinálták ezt is: egymás mellé állították a 68-as meg a 71-es front eredményeit. Egy rossz, még egy jó eredményt — figyelmezteti társát az egyik üzem küldötte. A 68-ik front május havi tervteljesítése 82,8, a 71-es fronté 106 százalék. A 68-as front a tervezettnél lényegesen több fát és deszkát használt fel, a 71-es front megtakarítást ért el. A 68-as front termelésének minősége rossz, a 71-esé jó. Ezek az adatok feltétlenül gondolkodásra késztetik az embereket. Bizonyára nem hagyták szó nélkül mindezt a bányászok. Nem lehet vitás, ösztönzőleg hat az ilyen szemléltető agitációs anyag.

A GÉPtlZEMBEN a gyakorlott munkások mellett tanulók is dolgoznak. A falakon, a gépek mellett figyelmeztető táblák és feliratok. Szabó Miklós esztergályos piros karszalagot visel. Munkavédelmi őrséget tart. Azonnal figyelmeztet tnin- denkit, aki megfeledkezne a munkavédelmi rendszabályokról.

— Ezt mi is megcsináljuk — hallottam a frissen fogant elhatározást. Itt is, ott is feljegyzések kerülnek a noteszekbe és elhatározások születnek.

Polgár Miklós, a Heves megyei Pártbizottság munkatársa, a tanácsteremben megtartott vitaindító előadásában kifejtette, hogy rendszeresen foglalkozni kell az agitációs munka fejlesztésével, mert a tapasztalatok azt mutatják, ahol nemcsak néhány vezető, hanem az egész kollektíva gondja a termelés, ott jobban, eredményesebben halad a munka.

— Ismerni kell, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Ezt kell megragadni, konkrét, friss adatokkal, a termelés híreivel kell az üzemben agitálni. Nem mondhatunk le arról, hogy az élen járó brigádokat, az újítókat és a műszakiakat időnként össze ne hívjuk. Ezt ma már igénylik az emberek. Elvárják, hogy velük vitassák meg a párthatározatokat és a kormányrendeleteket. A műszaki és gazdasági vezetők, hallgassák meg a munkásokat, mielőtt a végrehajtás különböző módozatairól döntenek. Magyarázzák meg a munkásoknak, hogy mit, miért kell tenniük. Ne csak utasítást, hanem indokolást is adjanak a vezetők, akkor jobban fog haladni a munka. Menet közben is érdeklődjenek, beszélgessenek a dolgozókkal. Egyenként is, de csoportosan is. Minden összejövetelt használjanak fel, hogy a párt szavát hirdessék. De nem elegendő, ha az igazságot hirdetjük. Elengedhetetlen, hogy szavunk megragadja a tömeget Ezért a szóbeli agitá- ción kívül élnünk kell az írásos agitáció minden formájával: a grafikonokkal, rajzokkal, fényképekkel, a faliújságon elhelyezett kis cikkekkel, az üzemi híradókkal, a párt- sajtó és folyóiratok terjesztésével — hangoztatta Polgár Miklós.

LIPTAk ELVJARS, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Pártbizottságának agitációs és propagandafelelőse összefoglalta és konkrét példákkal mutatta meg a tröszthöz tartozó bányákban folyó agitációs módszereket és azok eredményeit.

— Mélyreható, emberekig lemenő legyen az elemzés. Az aktuális fő kérdések mellett soha sem szabad elhanyagolni az apró napi munkát, az emberek személyes gondjaival- bajaival való törődést. A termelési eredmények mutatják és igazolják, hogy hatékony volt az agitációs munka.

Petőfibányán ma már ritka a verekedés, a részegeskedők garázdálkodása és a fegyelmezetlenkedés. Olvasnak, tanulnak a bányászok, kialakulóban van a szocialista embertípus, de további alapos, még elmélyültebb agitációs munkára van szükség — hangsúlyozta Lipták elvtárs.

A vendéglátók előzékenyek voltak. Nem-kérkedtek, de azt akarták, hogy az üzemek küldöttei minél több hasznos tapasztalatot vigyenek magukkal. Pádár, Vargáné, Papp és Ráb elvtársak elmondották tapasztalataikat, mindnyájan

hasznos útravalókat adtak. A malomipar, a Mátravidéki Erőmű küldötte, de különösen Zeke Sándor elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa,

hasznosan egészítette ki a hozzászólásokat. Színes, átfogó képet kaptak a tapasztalatcsere részvevői az üzemi agitáció módszereiről, a munka továbbfejlesztésének lehetőségeiről.

Tóth György, a Heves megyei Pártbizottság munkatársa elmondotta, hogy a szemléltető eszközök, rajzok és grafikonok elkészítésére, kiragasztására Petőfibányán sincs függetlenített munkaerő. De mindenütt vannak párt- és KISZ-tagok. Ök gondoskodnak arról, hogy a párt szava minden dolgozóhoz eljusson és mindenkit tisztességes, jó munkára neveljenek a jelszavak. A jó és rossz példák szemléltetése a tervek teljesítésére ösztönözzék a dolgozókat. Nem helyes az, ha mindent a pártszervezet akar magára vállalni. Adjanlk megfelelő agitációs munkát a KISZ-nek, a szakszervezetnek, a műszakiaknak, de a főkönyvelőnek és minden gazdasági vezetőnek. Természetesen a vezető szerep, az irányítás a párttagoké, a pártszervezeté legyen.

TOTH ELVTARS annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a tapasztalatcsere hasznos volt, de eredményét az méri le, hogy mennyit valósítanak majd meg a Petőfibányán látottakból és hallottakból.

F. fc.

„kenyér és a só” a vendégszeretet jelképe.

A filológusok úgy vélöt, hogy a „soldat” (katona) szó az angol „salary” és a francia „salaire” (munkabér) szavak a latin ..sál” (só) szóból származnak. Ezt azzal magyarázzák, Rómában gyaikran sóval fizettek a zsoldosoknak. A katonáknak kifizetett „sópénzt** „salarium”-nak nevezték!

Olaszország egyik legrégibb útját, amelyen a sót szállították mindmáig Via Sál áriának (a só útja) nevezik; A Szaharában a só még napjainkban is csereeszköz, amely gyakran a pénzt helyettesíti;

A forró éghajlat alatt élő ember teste bőségesen izzad, nagy mennyiségű sót veszít. Ezért

a sóegyensúly fenntartása

érdekében élelem, vagy tabletták formájában bizonyos sómennyiséget kell a szervezetbe juttatni. A só aktivizálja a szív tevékenységét és megóv a napszúrástól. Ha a szervezetben nincs elegendő meny- nyiségű só, az ember megbetegszik. A sótól teljesen megfosztott ember lassú halálra van kárhoztatva; Kiszámították, hogy a földkerekség lakosságának évente több mint 22 millió tonna sóra van szüksége. Évente minden ember körülbelül 8 kg sót fogyaszt.

A föld mélyén nagy kősókészletek vannak, de végül is csak kimerülnek. A világon kitermelt só egyharmadát már most tengervízből párolják, le. A Brit Nemzetközösség országaiban

a tengervízből

évente körülbelül négymillió tonna, az Egyesült Államokban több mint kétmillió tonna sót állítanak elő. Ezer köbméter tengervízből körülbelül 1.3 tonna sót lehet nyerni. A világóceán kimeríthetetlen „sóbánya”. A benne feloldott nátriumklorid mennyisége eléri a 38 000 000 milliárd tonnát (38x10,50). Ez a mennyiség a sófogyasztás mai szintjét figyelembe véve 1,7 milliárd évig elegendő.

baleset nem történt még, mint éppen az utóbbi időben. Sok az új traktoros, kombájnos, cséplőgépkezelő, akik munkájuk hevében, tapasztalatlanságuk folytán könnyelműsköd- nek és nem tartják be a kellő szabályokat.

Nem kis feladat napjainkban a szükségtárolóhelyek biztosítása. Általában kedvezőek a terméskilátások, az időjárás pedig csapadékos, éppen ezért különösen nagy gondot kell fordítanunk a gabona száraz helyen történő tárolására.

A tanácsi szervek — mint az államhatalom helyi szervei — az aratás idején váljanak valóban a falusi mezőgazda- sági munkák parancsnokaivá és a pártszervekkel egyetértésben, karöltve, segítsék elő, hogy megyénk minden falujában időben, pontosan és a lehető legkevesebb veszteséggel végezhessük el ezt a fontos feladatot, az aratást, amelytől nem kis mértékben egész népünk jövő esztendei kenyere is függ. Bízunk abban, hogy mint már annyi sok munkát és feladatot, falusi párt- és tanácsi szerveink e tekintetben is derekasan helytállnak majd, nem kímélnek sem időt, sem fáradságot annak érdekében, hogy siker koronázza szövetkezeti megyénk első közös gazdasági esztendejét.

Szalay István j

tenni, és eddig intézkedés még nem történt”. Ugyancsak Mát- raballán hallottuk, hogy most akarnak intézkedni az ügyben, hogy a családtag munkásokat szabadságolják az aratás idejére.

Tényként állapíthatjuk meg, hogy az aratásra való teljes felkészülés egy perc halasztást sem tűr, még azokon a helyeken sem, ahol később aratnak majd.

A legtöbb községben e napokban hiába keresik a párttitkárt, a tanácselnököt az irodájában, mert szinte reggeltől estig kint vannak a földeken és együtt, közösen a szövetkezeti elnökökkel szervezik a munkát, biztosítják a szükséges feltételeket az aratási munkák gyors elvégzéséhez.

A községi párt- és tanácsi szervek feladatai közé tartozik, hogy biztos megnyugtató képet kapjanak arról, hogy a termelőszövetkezetek hogyan és milyen szervezéssel végzik majd az aratást. Az ő feladatuk az is, hogy beleszóljanak a gépek átcsoportosításába, a cséplőgépek munkájába, stb...

Ugyancsak komoly gondot kell fordítani a munkavédelmi és elsősegélynyújtó feladatokra is, hiszen ma már igen sok mezőgazdasági gép segíti, könnyíti parasztságunk munkáját és sajnos, tapasztalataink vannak, hogy soha annyi

Nem kétséges, hogy abban M hatalmas, átformáló, történelmet változtató munkában, amely a közelmúlt időkben falvamkban végbement,

oroszlánrésze volt a községi párt- és tanácsszerveknek. A szocialista építés jelen időszakában, amikor a tegnap kisparaszti gazdaságai nagy, szocialista üzemekké alakulnak át, a falvak népe különös érdeklődéssel és figyelemmel kíséri a falu pártszerveinek, a tanácsnak munkáját, intézkedéseit.

Most, amikor szövetkezeti megyénk első, igazi, közös aratásához érkeztünk, ugyancsak falvaink felé tekint az egész ország. Milyen lesz a termés? Sikerül-e időben, a legkevesebb veszteség nélkül betakarítani a gabonát? Ezek a kérdések azok, amelyek e napokban éppúgy érdeklik a bervai munkást, az egercsehi bányászt, mint éppen az Egerben vagy Gyöngyösön dolgozó értelmiségit.

Legfrissebb jelentéseink szerint megyénk egyes termelő- szövetkezeteiben már megkezdődött az aratás, néhány nappal hamarább a szokottnál. Megyénk legtöbb községében tapasztalható, hogy a községi párt- és tanácsi szervek lelkiismeretesen és pontosan végzik a szervezést, a szükségraktárak feltárását, stb. A pártszervek és tanácsok felelőssége e tekintetben valóban igen nagy jelentőségű, hiszen máris tapasztalható, hogy azokban a községekben, ahol az említett szervek rajta tartják kezüket „az élet pulzusán”, ott nincs fennakadás, ahol viszont nincs meg a kellő összhang a termelőszövetkezetekkel, ott máris hiányosságok mutatkoznak.

Az eddigi vizsgálódások, tapasztalatok azt igazolják, hogy a hevesi, hatvani, füzesabonyi járásokban az előre meghatározott tervek szerint történte« meg az előkészületek. Megszervezték az aratópárokat, biztosították, hogy a családtag-munkások az aratás idejére kapják meg évi szabadságukat és rend van a gépek tekintetében is. A pétervásán járásban — igaz, itt legkésőbb kezdik majd az aratást — hiányosságok tapasztalhatók az aratási felkészülést illetően. Pl. a mátraballai Űj Barázda vagy éppen a pétervásán tízben. most gondolkodnak azon, hogy nincs elég aratópár. Mát- raballán a tervek szerint mintegy 35 vagon búzára számítanak, de mint az elnök mondja, „nem tudják hova

A községi pártszervezetek és tanácsok felelőssége az aratás előtt, és az aratás alatt