Népújság, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-20 / 143. szám

1961., június 20., kedd RCP018AQ a Az egri dohánygyári dolgozók mozgalmai (1904- 1920) A MUNÄSMOZGALOM me gyei hagyományainak feltárás sa Heves megye történelem kutatói számára megtisztelő kötelesség. E munkának azon kívül, hogy hozzájárul a mun­kásmozgalom országos törté­netének megrajzolásához, fel­becsülhetetlen nevelőértéke is van, mind az általános iskolai, mind a középiskolai történe­lemtanításban Jelenlegi cikkünkben az eg­ri dohánygyári dolgozók moz­galmait kívánjuk vázolni az 1904—1820 közötti időszakban. A dohánygyári mozgalmak tör­ténetét egészen 1945-ig részle­tesen fel kívánjuk dolgozni. Most e mozgalmak 1920-ig ter­jedő szakaszát mutatjuk be az adott keretek között röviden. Cikkünkkel elsősorban me­gyénk helytörténeti szákkörei­nek kívánunk hasznára lenni. Az egri dohánygyári dolgo­zók mozgalmainak kezdetét az 1904-es évek elejére tehetjük. A 900-as évek elején hallunk először a dohánygyári dolgo­zók megmozdulásairól. A do­hánygyári dolgozók mozgal­mai jellegüket tekintve, 1920-ig kétirányúak, az 1904-es évek­től az 1916-os évekig kizárólag a munkásosztály mozgalmai­nak egy alacsonyabb formájá­val, bérmozgalmakkal találko­zunk. Csak az 1916-os évek elejétől kezd a mozgalom poli­tikai jelleget ölteni. 1916 előtt jelentékenyebb mozgalmak 1904 májusában, 1908 augusztusában és 1911 augusztusában voltak. Céljuk általában béremelés kiharco­lása volt, amit többnyire el is értek. A MUNKÁSSÁG mozgalmai­nak megszervezésében fontos szerepet játszottak a nagyobb vidéki városokból érkező agi­tátorok. Adataink szerint a do­hánygyári dolgozók mozgal­mainak fejlődése az első világ­háború kezdeti évében gyorsul meg, s válik megyei viszony­latban is jelentőssé. Mér 1916-ban történtek el­bocsátások, azért, mert egyesek a háborúval és a háború okoz­ta nyomorral szemben elége­detlenségüket fejezték ki. Ezek ázonban még csak elszigetelt jelenségek voltak, ekkor még hiányzott a munkásság egysé­ges Kiállása, összefogása. Nem volt semmiféle olyan szerve­zet, amely a munkásokat ösz- szefogta volna. Nagy akadálya volt a dohánygyári szervezeti élet kialakításának a helyi klé­rus erős ellenakciója is. Mégis, a háborús nehézségek fokozó­dása, valamint az 1917-es feb­ruári orosz polgári demokrati­kus forradalom lelkesítő hatá­sára, megkezdődött a munká sok szervezkedése. 1917 közepén a Szociálde mokrata Párt Országos Köz­pontja tudomást szerezve a munkások aktivitásáról, szer­vezőket küldött a dohánygyár­ba. A szervezők alapos mun­kája következtében létre is jött a dohánygyári munkások szo­ciáldemokrata szervezete A gyár vezetői és az egyház képviselői a szervezkedésnek igyekeztek gátját vetni. Törek­vésük azonban meghiúsult. 1917 október közepén a szak szervezet megalakulását köve-; tő néhány nap alatt sztrájk­hangulat alakult ki a dohány­gyárban. Ennek oka az volt, hogy az Egri Keresztény Szocia­lista Párt ellenakciót indított a szociáldemokrata szervezkedés ellem s mintegy 15—20 mun­kásnőt sikerült is beszervezni a keresztény szocialista szak- szervezetbe. Az üzem dolgozói, hogy a munkásegységet meg­óvják, követelték az egész üzem munkásságának a szocia­lista szakszervezetbe való be­lépését, vagy a keresztény szo­cialista munkásnők eltávolítá­sát. Az igazgatóság nem enge­dett. A helyzet egyre feszül­tebb lett, s végül a munkások október 11-én, bár az üzembe bementek, — de nem folytat­tak termelő munkát. Az igaz­gatóság — megrémülve a mun­kásság egységes fellépésétől — karhatalmat kért és katonai erőszakkal távolította el a munkásokat az üzem területé­ről. A VAROS VEZETŐSÉGE at­tól tartott, hogy a sztrájk ma­gával ragadja a többi kisebb e^ri üzem dolgozóit is, ezért mindenáron el akarták fojtani. A klérus is legottan a bajba jutott polgárság segítségére sietett. Az Egri Katolikus Tu­dósító 1917. október 12-i négy­oldalas külön számában Subik Károly kanonok óvja a do­hánygyáridolgozókat a szociál­demokratáktól, mert nem lehet egyszerre valaki jó keresztény és szociáldemokrata is — álla­pítja meg Subik. A Tudósító 1917 novemberi számában szintén olvashatunk a klérus „intelmeiről”, A munkásokat azonban mindez nen törte meg. Az igazgató végül, hogy a munkát tovább folytassák, október 29-én kénytelen volt engedni a munkások követelésének. Az 1918-as magyar októberi polgári demokratikus forrada­lom erjesztő hatására, a gyár dolgozói tovább forradalma­Hogyan készül a „plasztikbomba“? A franciaországi és az algé­riai események kapcsán sok szó esik az úgynevezett „plasz- tiquer”-ökről, a plasztikbom- bás merényletekről. A svájci Weltwoche hosszabb cikkben számol be arról, hogyan ké szülnek ezek a bombák, ame­lyek politikai merényletek cél­jait szolgálják. A cikkből az alábbiakban a legérdekesebb részleteket közöljük. Az utóbbi időben szomorú hírnévre tettek szert a „plasz­tik-bombák, egyre-másra em­legetik őket a terrortámadá­sokkal kapcsolatban. A máso­dik világháború óta a merény­lők és szabotőrök már nem használnak dinamitot — plasztik a divat. Miért hasz­nálják olyan előszeretettel? Mi tulajdonképpen napjaink sza- botőrjeinek kedvenc „munka­eszköze?” E bombák elnevezése alkal­mat ad arra, hogy anyagukat összetévesszék azokkal a békés anyagokkal, amelyeket ottho­nunkban és konyháinkban oly gyorsan megtanultunk nagyra- becsülni,. Csakhogy a plasztik nevű műanyaggal- sem fizikai­lag, sem vegyileg semmiféle rokonságban sincs az a robban­tószer, amely az eviani polgár- mester végzetévé vált E rob­banóanyag formálhatósága alapján kapta a nevét, a faze­kas agyaghoz, illetve mintázó gyúrmához hasonlóan, gyúrha-* tó masszából áll. Ez a körülmény igen ké­nyelmessé teszi felhasználását, e formázható (plasztikus) rob­bantóanyag-csomóból csak le kell választani és össze kell gyúrni a tervbe vett célra szükséges mennyiséget. A megfelelő mennyiségű plaszti­kot ezután a szétrombolandó tárgyra kell ragasztani, majd a gyújtófejet a puha masszába nyomni. Ilyenformán a robba­nóanyag gyorsan, titokban és kényelmesen bárhol elhelyez­hető. A plasztik robbanóanyag szállítása is egyszerű: a szük­séges anyágot könnyen részek­re oszthatják és így kényelme­sen szállítható, kis adagokban juttatható el rendeltetési he­lyére. Így például plasztikot a testre, a ruhák alá is erősíthet­nek. Miután az anyag alig ér­zékeny ülésre, hőre, súrlódás­ra és nedvességre, veszélytele­nül szállítható az előbb leírt módon. Ezzel szemben a plasz­tik kitűnően reagál a robbanó sodtak. Több alkalommal ösz- szeütköztek a gyár vezetőivel a hadisegélyek kiosztásakor 1919 elején kísérletek történ­tek a hatalom átvételére is. A Tanácsköztársaság kikiál­tása a dohánygyár történeté­ben is új fejezetet nyit. A gyá­rat szocializálják, élére mun­kástanács kerül. Adataink sze­rint a gyár dolgozóinak jelen­tékeny része kiállt a Tanács- köztársaság ügye mellett. A Tanácsköztársaság bukása után több munkást felelősség­re vontak. Sok munkás ellen nem tudlak konkrét bizonyíté­kokat felhozni, de „bár tudva­levő, hogy kevés kivétellel, valamennyi a kommün mellett dolgozott”. (A dohánygyári igazgató jelentéséből, 1921. ja­nuár 23.) A dohánygyár dolgozói nem felejtették el könnyen a Ta­nácsköztársaság dicső napjait. Ezt a tényt maga a dohány­gyári igazgató is kénytelen volt megállapítani. „ .., bár a proletárdiktatúra bukása után a régi rend teljesen visszatért, azonban a kommunisták ural­mának hatása még mindig megfigyelhető a munkások vi­selkedésén és csak hosszú, eré­lyes bánásmód vezetheti visz; sza a munkásokat arra a szel­lemi nívóra, amelyről a lel­ketlen agitátorok letérítették”. VALÓBAN, AZ ERÉLYES eszköz nem hiányzott. A mun­kásokat minden eszközzel igye­keztek betömöriteni a külön­féle vallásos szervezetbe. En­nek aztán az lett a következ­ménye, hogy a Horthy-kor- szakban a politikai irányvonal majdnem kizárólagos képvise­lője a klérus volt a dohány­gyárban. Csak 1945 után vált lehetsé­gessé a munkásság újabb, im­már haladó tartalmú politikai fellépése a kommunisták veze­tésével. Szecskó Károly Olaszország •»legjobb anyósa" Az olasz Riviérán Borghetto Santo Spiritoban tegnap adták át a „legjobb olasz anyóst” ki­tüntető arany melltűt annak az olasz asszonynak, akit — menye vagy veje ajánlata alapján — erre a kitüntetésre legméltóbbnak ítéltek. A pá­lyadíj nyertese csakis olyan anyós lehetett, aki egy háztar­tásban él a menyével, illetve a vejével. gyutacsra és minden nehézség nélkül robbantható. A plasztikbombák robbanóereje meghaladja a melinitéf, a trotylét (trinitrotoluo), vagy a közönséges dinamitét. Ez a nagy robbanóerő még „értéke­sebbé” teszi majd a szabotázs­akciónál alkalmazott robban­tószert, mert nincs szükség „burkolásra”, amivel általában megakadályozzák, hogy a rob­banó gázok elillannak, mielőtt még a kívánt hatást elérték volna. így tehát a „plasztik” robbantószer számos előnyt biztosít az összeesküvőknek. A plasztik bonyolult gyártá­si eljárás terméke, amelyben közrejátszanak a modern szer­ves szintézis folyamatai is. Eh­hez olyan berendezések szük­ségesek, amelyeket semmiféle ezermester sem tud pincéjében összeeszkábálni. A plasztik olyan anyagok jól összeállított keveréke, amelyeknek alkotó­részei mindegyike hozzájárul a robbanószer tulajdonságaihoz. Mi a helyzet a robbantótöl­tettel? Szabotázsakciók esetén rendszerint időzítik a robban­tást, ami lehetővé teszi a me­rénylőknek, hogy biztonságba helyezzék magukat. Ezeket a robbantó tölteteket a legkü­lönbözőbb módon alkalmaz­zák. A leggyakoribbak az óra­művel felszereltek, valamint azok, amelyek vegyi hatásra robbannak. Az előbb említett módszer esetén • a robbanótöltetet óraművel látják el, amely 15 perc és 20 nap közöt­ti időre állítható be. Az időbe­állítás meglehetősen pontosan funkcionál. Az óraművel mű­ködő pokolgépek azonban né­ha halk ketyegésükkel elárul­ják magukat, úgyhogy gyakran még idejében ártalmatlanná tehetők. A robbantás vegyi késlelte­tése esetén az ütőszeget egy puha fémből készült drót visz- szatartja. A robbanóberende­zés elhelyezése után a me­rénylő összetör egy ampullát, amely maró folyadékot tartal­maz és ez megkezdi a drót szétmarását. A drót átmérőjé­től függ, hogy azt mennyi idő alatt marja át a folyadék. Ez­után az ütőszeget egy rúgó a gyújtófejre üti. A robbanás kés­leltetésé 30 perc és 30 óra kö­zött ingadozhat. > Rendelkezésünkre álló in­formációkból tehát arra kö­vetkeztethetünk, hogy a plasz­tikkal dolgozó merénylők Franciaországban és Algériá­ban olyan anyagokat használ­nak, amelyek nem állíthatók elő kézi munkával A francia sajtó ezzel kap­csolatban hangsúlyozza, hogy Franciaországban csak állami engedéllyel adhatók ki ilyen robbanószerek az ezek haszná­latára felhatalmazott építkezé­si és hasonló vállalatoknak. Svájcban és Olaszországban — jegyzi meg a párizsi Express tudományos szerkesztője a plasztikbombákról készült je­lentésében — rugalmasabban kezelik a plasztik eladását és ezért elképzelhető, hogy a me­rénylők külföldön vásárolták a robbanószereket és átcsem­pészték a határon ... Egry Józsefről és művészetéről Tíz éve, hogy meghalt. Még a szakterületen is sokan csak annyit tudnak róla, hogy a Ba­laton remetéje és festője volt. Kétségtelen, hogy művészete itt teljesedett be igazán. Leg­szebb festményei — rajzai itt készültek. Férfikorát Bada­csonytomajban édte — halálá­ig, 1951-ig. Az örök szépségű magyar tenger, a Balaton pil­lanatról pillanatra változó le­vegője, fényeinek formáló ere­je, színei feltétlenül hatással voltak egyéniségére. Kétségte­len igazuk van azoknak is, akik úgy könyvelik el őt, hogy a fény utánozhatatlan festője volt. Csak mindez igen kevés I^^/^/^^^s^^/S^/VVKAAA^VAAAAAA^VSAAA/'^^NAAAAA^AAi^AAiN^AAAA^A^A^^^^^^AAA^AAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAA/VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^iAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA# Kelepce Hanna Rasmussen beszél. A fiatal dán filmcsillagocska az elsők között volt, akik bele voltak keverve Maria Fiore „millió lírás call gril-jeinek” botrányába. Egyike volt a te­lefonhívásra jelentkező prosti­tuáltaknak — a neves római kozmetikai intézet tulajdonos­nőjének szolgálatában. Maria Fiore „kozmetikai in­tézetét” neves római orvosok, ügyvédek, volt miniszterek, magas államvezetők, filmren­dezők, arisztokraták és külföl­di diplomaták látogatták vagy tárcsázták fel. A rendőrség azt is megtudta, hogy bizo­nyos állami szervek Mária Fioret bízták meg, hogy „gon­doskodjék a Rómába érkező külföldi politikusok, gazdasági küldöttségek, stb. szórakozta­tásáról ...” A fiatal, szőke call-grill most lerántja a leplet az olasz „édes élet” egyik legvisszata- szítóbb jelenségéről. Filmcsillag akartam lenni — Az én történetem — mondja —, azoknak a lányok­nak a története, akik filmsi­kerekről és szép hercegről áb­rándozva, naponta érkeznek Rómába. Amikor 1959. augusz­tus 28-án megérkeztem Olasz­országba, nem sejtettem, hogy call-grill lesz belőlem. Ostia strandján fürödtünk két dán barátnőmmel, akik velem egy időben érkeztek Rómába. Itt találkoz­tam egy honfitársammal, aki­iek volt valami kapcsolata a CUie ? Egymillió líra egy éjszakáért — Izgalom a római felsőbb körökben — Egy kozmetikai intézet titka filmvilággal. Az ő révén is­merkedtem meg egy filmvál­lalkozóval. Már áz első este azt suttogta a fülembe: „Uj Ingrid Bergmann leszel. A legnagyobb bolondságra is ké­pes vagyok érted.” Elhittem. Persze, nem csinált miattam semmiféle bolondságokat. Ez volt első csalódásom. Társaságában számos tekin­télyes személlyel, művésszel, technikussal, pénzemberrel is­merkedtem meg. Egy napon végre összeke­rültem egy ősrégi származású igazi római herceggel. (Hanna Rasmussen nem mondta meg a herceg nevét, de Rómában mindenki tudja, hogy a fiatal Orsini hercegre utalt.) A csa­lád becsületben és tisztesség­ben gazdag múltja bizalmat keltett bennem. Habár tud­tam, hogy egy rangban hozzá­illő nemes dáma hódolója (So- raya, az iráni sah volt felesé­ge), udvarlását nagyon szíve­sen láttam. Sétáltunk a ten­gerparton, kirándultunk, vi­dám és romantikus estéket töltöttünk együtt, fiatalkori álmaimat éltem át. Továbbra is látogattam a filmesek világát. Arcképeim kezdtek megjelenni a folyó­iratokban. Ügy írtak rólam, mint aki úszik a szerződések­ben és filmszerepekben. Ebből persze egy szó sem volt igaz. Nein kaptam egyetlen kis sze- repecskét sem. Egy tényt azon­ban megállapítottam, egy szép, fiatal, idegen nő Rómá­ban nem hal éhen.., Nem sokat törődtem a jö­vővel. Eszményképem, a her­ceg mellett gondtalanul néz­tem a holnapra. De mindez csak néhány hétig tartott! Nincsenek illúzióim Egy reggel megtudtam a la­pokból, hogy a neves dáma visszatért Rómába. Ettől a naptól kezdve a herceg nem mutatkozott többé a társasá­gomban. Került, habár min­denáron találkozni akartam vele. El akartam mondani ne­ki egy nagy újságot. Gyerme­ket vártam tőle. Biztos voltam, hogy a her­ceg, ha elmondom neki az új­ságot, segít, megnyugtat. Vé­gül is az ő gyermekéről van szó. Felbátorodtam és elmentem a palotájába. Itt aztán egész hadseregnyi szolgába ütköz­tem. Nem akartak beengedni. Nem hagytam magam és vé­gül megjelent a herceg. Lár­mázott, fenyegetőzött, azt mondta, hogy tönkreteszem, hogy kitör a botrány, ha a „jegyese” megtudja a dolgot. Nem tudtam szóhoz jutni. A kezembe nyomott tízezer lírát, kivezetett a mellékajtón és szolgái beültettek egy időköz­ben hívott taxiba. Szerencsétlennek érztem magam. Ha még egy herceg sem viselkedik velem úgy, ahogyan kell, hogyan merjek hinni másoknak? Naív vol­tam. Ma már nincsenek illú­zióim ezekről a hatalmas és tekintélyes személyekről, akik mindent megígérnek, és az embert végül az utcára lökik. E naptól kezdve hátat fordí­tottam az édes életnek és min­den ismerősömnek. De élni kellett. Megtettem, amit a herceg kívánt, amiről azt mondta, hogy az egyetlen „erkölcsös kiút, nincs szükség a gyerekre, csak bonyodalma­kat okozna”. Aztán visszatér­tem Koppenhágába. Egyik barátnőm nemsokára visszahívott Rómába. Azt írta, hogy szerződése van számom­ra. Várt rám a repülőtéren. Meglepődve láttam, hogy drá­ga felöltőt visel és egy gyö­nyörű kocsit vezet. — Semmi az egész — mond­ta. — Mindez neked is lehet. Csak kívánnod kell. Holnap megismertetlek barátnőmmel, egy kozmetikai intézet igazga­tónőjével. Előkelő intézet, csu­pa színésznő jár hozzá. így ismerkedtem meg Ma­ria Fioreval. Hamarosan a call-glir-lök egyike lettem „in­tézetében”: egymillió líra egy hívásért! Első ügyfelem egy gyönyörű fekete Mercedessel jött értem. Maria Fiore lánya, Lilian mutatott be neki. . Az első ügyfelet aztán sok-sok más követte... Ennyit mesélt Hanna Ras­mussen, de lesz még mondani­valója. Megígérte, hogy el­árulja az „ügyfelek” egész névsorát. Rómában máris több száz neves személyiség retteg Hanna szavaitól és leleplezé­sétől. Egyelőre csak a herce­get említette, őt is névtelenül. Voltak már, akik megkérdez­ték tőle, mennyit kér a hall­gatásáért. Sokan azonban azt taná­csolják Hanna Rasmussennak, hogy ügyeljen magára. Job­ban, mint elődje, Rosemarie Nitribitt, aki a Rajna menti ipari városban élte a maga édes életét, aztán egy szép napon holtan találták, mert túl sokat tudott. Neki is volt egy hosszú, terhelő névsora... ahhoz, hogy Egryt méltóan ér­tékeljük, egyáltalán megértsük művészetének lényegét. Meg­értsük, miért nőtte túl magyar­ságát, művészete miért rom­bolta le a határokat, miért vált európai igényűvé? Sokan kétségbe vonják mű­vészetének magyar voltát, s nem éppen alaptalanul. Ha lí- raiságát vesszük bizonyíték­nak magyarsága mellett, ez kevés, hiszen a líraiság éppen úgy jelentkezik más nemzetek­nél is. Egry az örök eszmény­ként előttünk lebegő általános emberinek volt a megszólalta- tója, s ezzel szemben magyar volta háttérbe szorul. Lelke, ösztöne olyan csúcsokon járt, ahonnan a mindenséget lehet látni. Mint ember csendes, szótlan volt. Ráncokkal barázdált ar­ca, szemei tükrözték belső ví­vódásait, örömét. Szerette a magányt, kereste a zavartalan egyedüllétet a természettel, roppant akarattal és alázattal figyelt mindent. Egész életén tanult, a legnagyobb mestertől: a természettől, ö maga írta naplójába: „aki belép a termé­szetbe, elveszti reális valóját”. Igazolja őt művészete, amely a „reális valót”, az "„ilyet”, vagy „olyat” általános érvényűvé, mindent felölelő örökűvé tette. Művei ősi-egyszerűen festet­tek, egészükben-részleteikben kozmikusak, talán éppen ezért nyernek meghökkentő feszítő erőt. Sokan az elmúlt időben formalistának bélyegezték őt. Soha nem volt üres formákkal játszó, képei mélyen átélt, lei­kéből fogant, átszenvedett val­lomások. Alkotásai a képzőművészet örök törvénye szerint gyönyör­ködtetnek, szépségüket szavak­kal megfogalmazni szinte le­hetetlen. Egyre többen csodál­ják az egész világon. Szilágyi Elek Hány indián él az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban 525 ezer indiánt tartanak nyilván. A tíz esztendővel ezelőtti nép- számlálás óta számuk 46 szá­zalékkal növekedett. A kínai­ak és japánok száma is egyre nő, noha a sárga fajúak be­vándorlását megszigorították. Az Egyesült Államok néger lakosságának száma: 18 871 831.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents