Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
1961. májú* 17., szerda NEFOJSAO I 5 A kommunizmus forradalmi ipara és az ember A gyárakban és üzemekben egyelőre még lassan honosódnak meg a jövő nagyszerű hírnökei, az automaták és a robotgépek. Ez a folyamat azonban évről évre gyorsul. Vajon mit hoz e téren a kommunizmus forradalmi iparának teljes győzelme? Beköszönt a „gombnyomásos civilizáció világa”, az a korszak, amikor az ember keze teljesen felszabadul a munkavégzés kényszere alól és csak alkotni lesz hivatott? Az egész életet a művészet, a szépség fogja kitölteni? Fontos és lényeges kérdések ezek mind ... Viharos, mindent átfogó forradalmi megújhodás századában élünk. Korunkat a nagy tudományos felfedezések, a technika igen gyors ütemű, sokoldalú fejlődése jellemzi. Évek hosszú során az egzakt tudományokban, a matematikában és a természettudományban olyan mennyiségű változások halmozódtak fel. amelyek a tudomány forradalmához vezették el ; az emberiséget. S a tudományos forradalom az ipar jelenkori forradalmát készíti elő. Beléptünk az atom- és a kozmikus rakéták korszakába. S az utóbbi 10—15 évben az élet különböző területein lezajlott tudományos forradalom révén, és különösen egyik új ágának, a kibernetikának segítségével — teljesen új nézetek alakultak ki- az élő és a holt anyag tulajdonságairól. Régebben az emberi agynak a természet egyetlen területén sem akadt versenytársa. Ma: a kibernetikai gépek már betöltik a fordítók, bibliográfusok, sőt részben a mérnökök szerepét is, ami a termelés tervszerűsítését és irányítását illeti. A kommunizmus ipari forradalmának útjai, módjai egyre inkább megmutatkoznak, a változások jelei, jegyei — sokasodnak: modernizáljuk az ipari termelés folyamatát. Persze, ezek a kezdeti változások aránytalanságot szülnek, az új átalakító folyamatok új ellentétek kérdését vetik felszínre. A gépi civilizáció előretörése megöli az emberi kultúrát, a termelés modernizálása elgé- piesíti az embert is, s megfosztja lelkét a szépségektől — ezt hirdetik a nyugati polgári kultúrbölcselők. És e nézeteknek sok hivő támogatója akad nálunk is... Hogyan vélekednek a nyugati polgári „tudósok” a technika koráról? ... Keiser- ling gróf a technika korának megszemélyesítőjét a „sofőr- típus”-ban látja. Berdjajev, volt fehérgárdista, Nyugatra perceit éli át, s gondolkozik azon, hogy végképp visszavonul a versenyzéstől. — Borzalmas elhatározás — szóltam közbe. — Ismét cinikus vagy, öcsém! Én nagyon is méltányolni tudom egy ilyen férfiú elkeseredését! Országos neve van, s ennyi kezdő mellett képtelen győzni. Hát bizony ez így volt, öcsém. Már a delet harangozták, amikor a tőlem háromnégy méternyire hajladozó bokorból, zsinór repült a vízbe, parafadugóval a végén. Hát ez meg ki az ördög lehet — kérdeztem magambam dühösen, mert az voltam, szörnyen dühös. Nem elég, hogy nem kap a hal, még zavarnak is, nem beszélve arról, hogy ez nem lehet tag, valami orvhalász lesz. Már-már letettem kezemből a botot, amikor csobbant a víz, megfeszült a zsinór, s az ismeretlen szomszéd jó másfél kilós csukát húzott a bokrok közé. Ejha — morogtam —, ez aztán a szerencsés fickó! Én reggeltől itt vagyok, meg a többiek, a felszerelésünk első osztályú, kitűnő angol áru, s lám... megint csobbant a víz, ezer ördög, ismét egy csuka, csak úgy ver, csap- dós, legalább egy kilós, ez egy titokzatos mágus! Pár lépésre tőlem, és egymás után húzza ki a legszebb példányokat. És mi... semmi, semmi, a tüzet meg sem gyújtották a kis tisztáson, s a halak röhögnek rajtunk. Bezzeg, röhöghet rajtunk az ismeretlen szomszéd is. aki egy varázsló! Mert varázsolja a halakat, talán a hetediket húzza már! Minden szökött emigráns, az órtodöx miszticizmust vonultatja fel a szovjet ötéves tervek, az új hétéves terv diadalmas iparosításával szemben; az automa- ta-szalagsorok, az új technikai vívmányok — szerinte — a sátán merényletének eszközei az örök erkölcsi és kulturális értékek felszámolására. Ortega y Gasset a technicizmus következményétől, a „tömegek lázadásáétól félti az egyetemes kultúrát és erkölcsöt. Ilyesmiről szó sincs. Persze, a változások következtében vannak kisebb-nagyobb aránytalanságok, egyenetlenségek, ellentétek a technikai haladás, az ipari termelés modernizálása és a művészetek fejlődése között. De ezek az ellentmondások viszonylagosak, szórványosak, s nem általános érvényűek. Nincs szó megoldhatatlan antagonizmusról. A gépi civilizáció uralma,, a szocialista termelési viszonyok kiterjedése megteremti az egyén sokoldalú fejlődésének optimális feltételeit. A technika fejlődését, a termelés automatizálását rohamléptekben előrelendítő szocialista-kommunista társadalom megszünteti a dolgok, a gépek uralmát is az ember fellett, megadja a dolgozók anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének teljes lehetőségét. Persze, .a fejlődés nálunk sem egyöntetű; a technikai fejlődés üteme rendkívül gyors, s a társadalmi tudat, a művészetek fejlődése elmarad a társadalmi lét, a termelőerők fejlődése mögött. A társadalom eme általános törvényszerűsége a szocialista, kommunista viszonyok között is érvényesül. A kibernetikai berendezések és automatagépek széleskörű elterjedése — mind-mind hatással van az emberre, alakítja gondolkodását, világ- szemléletét, lelkivilágát. A művészetek fejlődése, s az emberek nagy többségé elmaradt, visszamaradt ebben a számu- mos elŐreKaíádásbán. Dé sáó' sincs itt á technika, a tudomány és a művészetek versengéséről. Ha szó lenne ilyesmiről, s a fejlődések üteme, fokozata így, a mostani állapotokban konzerválódna, a művészet még jobban elszakadna az ipari fejlődéstől, a technikai és tudományos haladástól, de akkor elszakadna az eszmék világától, a politikától, és mindattól, ami mint cement, összeköti a szocialista társadalmat és léiké ennek a társadalomnak. A kommunizmus a szépség és nem egyszerűen a „gombnyomásos civilizáció” világa. Az automatizálás folyamatában is ott van az ember a maga eszmei világával, érzelmeivel, szenvedélyeivel. Az emberi kultúra értékeit nem számolja fel a termelés modernizálása. Mert bárhová is fejlődjenek a világ megismerésének tudományos módszerei, bárhová is fejlődjék az ipari termelés az automatizálás során — sohasem fogják kiszorítani, vagy helyettesíteni azt, amit az embernek a kultúra, a művészet és az irodalom, a költészet adhat. Az automatizálásnak, a kommunizmus forradalmi iparának — emberi tartalma van, amelyben egybeolvad a politika, a líra, az absztrakció és az érzelem. Az automatizálás, a termelő folyamatok teljes gépesítése, korszerűsítése és az emberi szépségek szembeállításának mindenfajta vulgari- zálásától élesen és határozattan el kell határolnunk magunkat. A kommunizmus ipari forradalmának lényege: a szív és az értelem, az ész gazdagsága. A szocialista társadalom ipari termelésében létrejövő változások, a tudomány jelenkori forradalma új típusú embert nevel. Ma új ember lépett a világba, a kommunizmust építő ember, aki emberivé tesz mindent, amihez hozzáér, emberivé tesz mindent, amit ő alkot és teremt. Pataky Dezső Kongóiak próbálják ki as új hőálló szövetet a sarkvidéken A napokban egy négy férfiből és három nőből álló kongói csoport érkezett a kanadai Montrealba, ahonnan tovább folytatják útjukat a sarkvidékre, hogy ott próbáljanak ki egy új hőálló szövetet. A szövetet az észak-franciaországi Damert textilgyárban fedezték fel' és „termo- laktil” néven fogják gyártani. A cég szerint az új anyag a test elektromosságával ellenkező előjelű statikus elektromossággal töltődik fel. Tökéletesen szigetel, miután erősen késlelteti a test által fejlesztett hő elosztását. A kongóiak az új szövetet az északkanadai Frobisher-öbölben fogják kipróbálni, ahol két héten át sarki éghajlatban tartózkodnak. Növendékhangverseny lesz Egerben Az Egri Állami Zeneiskola növendékeinek zenekara május 22-én, hétfőn este 7 órai kezdettel a Gárdonyi Géza Színházban hangversenyt rendez, amelyen Farkas István vezényel. A hangversenyen Holló Éva hegedű-, Halmai Katalin zongora-, Juhász Margit hegedű- és Csík Gusztáv zongoraszámokkal lépnek fel. UM TU- wmm J Eesédi séta Ha végigsétálunk Ecséd főutcáján, sok kellemes látvány tárul szemünk elé. Észrevesz- szük, hogy a faluban mindenütt betonjárda húzódik a házak előtt. 1959-ben új iskolát, teljes villanyhálózatot, 1960- ban népfront-házat, benne könyvtárat, televíziót kapott a falu lakossága. 1961-ben új buszmegállót, sportöltözőt adnak át rendeltetésének. Ezenkívül 50 ezer forintot .fordítanak a kultúr- ház tatarozására. Mindezeket a községfejlesztési alapból és a lakosság önfeláldozó társadalmi munka- vállalásával érték el. Mindez azt bizonyítja, hogy -a község vezetői szívügyüknek tekintik a falu és a lakosság szebb életét, ezért dicséretet érdemelnek, el Is követnek mindent, hogy szebbé, kulturáltabbá tegyék falujukat. Agócs Lajos — A MÁTBAVIDÉKI SZÉNBÁNYÁSZATI Tröszthöz tartozó rózsaszentmártoni IX-es aknában az északi mező szállítóvágatában 80 fokos melegedést észleltek. A melegedés oltót most kutatják a tröszt és a rózsaszentmártoni alállomás bányamentői. Miért nem élnek vele? Az üzemek igazgatói, párttitkárai nemrégiben többek között arról is számöt adtak, hogy vállalatuknál milyen módszereit alkalmazzák a felvilágosító munkának, a termelési agitációnak. S ezeknél a beszámolóknál szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a pártszervezetek nagy részénél, az üzemek többségénél a szóbeli agitá- ciót tartják szinte egyedülálló módszernek és meglehetősen elhanyagolják, lebecsülik az írásos és szemléltető agítációt. A gyakorlat is ezt bizonyítja. Legtöbb helyen kihasználatlanul állnak a stúdiók és csak üzenetközvetítésre, vagy egy-egy ember megkeresésére használják, üresen porosodnak a versenytáblák, nem rendeznek selejtkiállítást, újítókiállítást és az üzemi híradót sem állítják megfelelően a termelési agitáció szolgálatába. Természetesen igen haté- (kony a szóbeli agitáció, a nagy nyilvánosság előtt elmondott dicséret, vagy bírálat, a legjobb munkások népszerűsítése taggyűléseken, termelési tanácskozásokon, de mindezt feltétlenül ki kell egészíteni szintén hatékony, egyéb agitációs módszerek alkalmazásával is. Erre igen sok lehetőség kínálkozik. Néhány üzemben élnek is ezekkel. A Hatvani Cukor- és Konzervgyárban nemrég elkészítették a legjobb dolgozók fényképét, a gyár fo- toszakköre továbbra is feladatának tartja népszerűsíteni a kiválóakat, fényképen bemutatni a hanyagságot, nemtörődömséget, az emberek elé tárni jót és rosszat egyaránt. A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban többször megrendezett selejt- kiállítás hozott jó eredményt, az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatnál az üzemi híradót használják fel a versenyben legjobb eredményt elérő brigádok és dolgozók népszerűsítésére, a termelési agitációra. Az Egri Finomszerelvény gyárban és még több helyen, a gyárudvaron, a műhelyekben ott láthatók a termelés és munkaverseny helyzetét mutató számok. A hatvani üzemek elhatározták — közte a vasúti üzemek —, hogy „színre lépnek" az újítási feladattervekkel is és annak népszerűsítésére, megismertetésére igénybe veszik az agitáció különböző módszereit, formáit. Az á törekvés, amely helyenként már tapasztalható a felvilágosító, politikai munka sokrétűbbé tételére, legtöbb esetben a pártszervezet helyes kezdeményezéséből indul ki. A kommunisták továbbra is fontos feladatként kapták, hogy széles skálájú, az üzem valamennyi problémájára kiterjedő: szóbeli, írásos, szemléltető agítációt folytassanak, hogy eredményesebben mozgósíthassák az üzem dolgozóit a második ötéves terv nagy feladatainak elvégzésére. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az egysíkú, csak a szóbeli agitációra alapozott felvilágosító, nevelőmunka nem hozhat teljes eredményt. Ez csak akkor érhető el, ha az üzemekben felhasználják azokat a lehetőségeket, amelyek a sokrétű felvilágosító munka végzéséhez készen állnak, amelyek kevés anyagi befektetéssel, tartós, biztos eredményt hoznak az emberek nevelésében. (KE) A föld gyomrába néznek bizonnyal a legújabb amerikai típusú horgászfelszereléssel dolgozik! Valami új találmányt rebesgettek abban az időben, kis áramfejlesztővel, a halak megbénulnak és harapnak, szóval, itt a szomszédomban bizonyára az amerikai csodabottal horgásznak. Es ismét zsákmány! Gondolhatod, nem bírtam tovább. Óvatosan letettem kezemből a botot, s kétrét görnyedve megközelítettem az ismeretlen bokrát. Széthúztam a gallyakat-. S azt hitlem, rögtön megüt a guta! Képzeld, öcsém, kit láttam ott? — Egy amerikait a, csodabottal. Nem? — Ezer ördögöt! Az öreg Matykó Józsi bácsi volt! Ócska kalapjában, foltozott kabátjában, szájában elmaradhatatlan pipájával. Olyan egykedvűen* csalétkezte a horgát, mintha tízig sem tudna számolni. — S a csodabot? — Volt annak csodabotja, a fenét! Frissen vágott somfabot, otromba, vastag madzag, s derékon megkötött pa- rafadugó! Hű az árgyélusát, annak a csodabotnak! Ha az öreg Matykót én most lefülelem, ebből olyan vihorászás lesz városszerte, hogy abba belebetegszik minden becsületes horgásztag. Gondold el, országos nevek, kitűnő felszerelések, eredmény: nulla. Es itt az öreg Matykó, vén orvhalász, göcsörtos somfabot, cukorspárga, borosüveg dugója, eredmény: hét darab hal, legalább tíz kiló! Kiléptem a bokorból, s keményen ráförmedtem: — Kend mit keres itt, és hogy mer engedély nélkül halászni megint? Az öreg láthatóan megszeppent. Kicsit úgy nézett rám, mint Illés próféta nézhetett az égő csipkebokorban megjelenő Urra. Hanem azért feltalálta magát és sunyi mosollyal azt mondta: — Hallottam, hogy bajban vannak az urak. Gondoltam, igen nagy szégyen lenne, ha ez a sok nagyhírű halászember ebéd nélkül maradna. Aztán meg akartam menteni a fo- lyónk becsületét is. Ne átkozzák, hiszen van itt hal bőven. Villámgyorsan cikázott át agyamon az ötlet: — Aztán, hogy adja ezt az egészet? — Hogy? Sehogy. Csak úgy ingyen. Hadd emlegessék meg az öreg Matykót! — Nem úgy van ém, Józsi bátyám! Ha kiderül, hogy maga megint engedély nélkül halászott, a tíz pengő büntetést a tenger vize se mossa le magáról! — Hát még ez egyszer kibírom. Megéri! Ravaszkodótt. Hírnévre vágyott az öreg! Tudtam én, öcsém, ajaj, átláttam a szitán! Nem öreg, ebből nem eszel! — Hát... — Ide figyeljen, Matykó ba!’ RECSK ÉS PARÄD között, a nyílegyenes- gesztenyesortól nem messze, karcsú fúrótorony emelkedik a zöldhátú dombok fölé. Kísérleti fúrásokat végeznek itt. Recsk, 1000-es fúrás. Hivatalosan így hívják ezt a munkahetet. ' Szeptember 15-én múlt egy éve, hogy 16 munkás, három műszaki irányításával megvetette lábát ezen a vidéken. Modern bálványként áll az acélóriás, a Rotary B. A. 40-es fúróberendezés. A föld gyomrába néznek. Vajon mit rejteget a kemény kőzet? Mert a kvarcos kova istentelenül kemény. A moMagára ráfér a pengő. Kap húsz pengőt ezért a halért. Készpénz. De úgy eltűnik innen, mint a kámfor. Es nem szól senkinek. Na? — Ide figyeljen! Kap érte harmincat, egy félhavi gyakornoki fizetésem, hallja kend. En leszek így a verseny győztese. A mi városunké lesz a győzelem. Ez már csak megéri magának is? — Hát... jó, legyen. Kapom a harminc pengőt, s adom a szavamat. De csak azért,... szóval, városunkbeii lesz a győztes. Kifizettem az öreget, el is dern berendezéssel 766 méter mélyre hatoltak, de * mostanában csak 10—20 centimétert jutnak lejjebb műszakonként. Eddig vídia fúrófejjel dolgoztak, de már ez sem tud megbirkózni a Mátra legkeményebb kőzetével. Gyémántkorona kell a kemény kőzet áttöréséhez. A 3 méteres magcsőben bizonyára éles csikorgás, tüzes szikrázás közben milliméterről milliméterre halad előre a kemény fúrókorona, de végül is a szerszám segítségével győzedelmeskedik az ember. A fúrótorony segítségével eredeti állapotban hozzák felszínre tűnt, éppoly észrevétlenül,; mint ahogy jött. A többit gon-! dölhátod, volt ebéd, dicsértük! az angol botokat, megkaptam! az oklevelet, s a legújabb ti- pusú angol felszerelést. Az! öreg Matykó becsületesen! hallgatott, s ma sem tudná; kettőtökön kívül az egész tör-; ténetet senki, ha neked most; el nem mon-; dóm. De hát el-; mondtam, kü-; lönben is régen történt. — Ezt is; megírja, Berci; bátyám a kö-; tét ben? — Ugyan,: öcsém, hova; gondolsz? Egyetlen nem; egyenes ver-! seny győzel-! méért csak; nem teszem! kétségessé a; többi egyenes! győzelmem! Ajánlom, te se! forgass holmi novella-félesé-! get az agyad-; ban erről az! esetről. A horgászok pert zúdítanak a nya-; kadba. Különben sem hinné; el senki! Ebben maradtunk. S mivel' én nem adtam szavamat, megírtam a történetet. Jöhet a per! Jöhet a kételkedés! a kemény kőzetet. A mintát Budapestre, a Földtani Főigazgatósághoz küldik. Laboratóriumi vizsgálatok során tudós szakemberek vallatják a fukar kőzetet. A GESZTENYEFASOR másik oldalán, kisebb dombok mögött szerényen húzódik meg a Recski Ércbánya. Szinte úgy tűnik, mintha ijedten lapulna a völgyek és hegyek ölében és röstellkedne a bányászok előtt, hogy méhe meddő lett. öreg, kimerülőfélben van ez a bánya. Pedig sok jó bányászt nevelt, s kenyeret, megélhetést adott a környék népének. Igaz, a 4/A eresztékében jó minőségű ércet találtak. Feltörésekkel fejtik a föld mélyének kincsét. Jelenleg a kérgek, a pillérek lefejtése és a régi gálicos tömedékek kifejtése folyik. A vágathajtás meggyorsításán csehszlovák kanalas rakodógép dolgozik, így valahogy gazdaságos még a művelés. De' mi lesz jövőre? Kérdezősködnek, tanakodnak a recski bányászok. Nem esnek kétségbe. Nagy érdeklődéssel néznek a fúrótornyok felé, kíváncsian várják a híreket. Tudják, hogy több helyen kutatják a vén Mátra titkos mélységeit. És ezt biztató, jó jelnek vélik. Érdemes, kifizetődő lesz-e a környék bányászása? Farkas Ferenc vezető mester má még nem tud határozott választ adni erre a kérdésre. Mert sokszor kell még addig a föld gyomrába nézni, sok vizsgálatot végeznek még Pesten és sokat dolgoznak még Recsken az 1000-es fúrás munkásai. — A 116-ik „lyukat” fűrom. Bejártam jóformán az egész országot. De most otthon dolgozom, mert recski vagyok — mosolyog Farkas István. — Szeretném, ha sikerrel járna ez a munka. A bükk- széki fúrást is én vezettem, pár évvel ezelőtt. 517 méteren ott legalább jó meleg gyógyvíz tört fel. , MILYEN JÓ LENNE, ha Párád közeiében is — csak úgy mellékesen — iíven kincsre bukkannának a föld gyomrába néző emberek. De a bányászok ércet re» mélnek. Ez után kutatnak. fF. L.)