Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-16 / 113. szám

IMI. május 16., kedd NÉPÜJ8AG 3 ÚTKÖZBEN tmYWVVVWVYWVy----------------------—---------------------------------------­VILLANYFÉNYES RIPORT MÁTRA VIDÉKI ERŐMŰ... Az országút belonszalagja nem messze, mellette kígyó­zik tova. Már Hatvan utolsó házait elhagyva, látni lehet szüntelenül füstölgő kéménye­it. A füst csíkjai állandóan kimért nyugalommal, egyen­letesen szállnak az égnek. Va­lahányszor ezeket a kéménye­ket láttam, képzeletem nem hagyott nyugodni. Egyszer majd órákat töltök ott — fo- gadkoztam. És töltöttem is. Hogyan „csinálják” a vil­lanyt? — ez érdekelt engem. Elméletben persze többé-ke- vésbé ismertem az „energia- csinálás” mechanizmusát, de gyakorlatban még soha és se­hol nem láttam e munkafolya­matokat. Most a Mátravidéki Erőműben sikerült a modern technikai csoda első élményét megszereznem. Mátravidéki Erőmű... az or­szág villamoshálózatának egyik láncszeme ez az üzem. A „láncszem” nemcsak képle­tes kifejezés... az erőmű veze­tékei az országos áramkörbe kapcsolódnak belé, abba az áramkörbe, mely az ország je­lentős ipartelepeit és városait látja el árammal. — Az üzem termelőképes­sége naponta kétmillió kilo­watt körül mozog — mondja vezetőnk, Farkas József, az erőmű fiatal, tehetséges mér­nöke, aki szabad idejét ál­dozza most ránk; éppen mű­szak utáni ebédjét költötte, mellőle állt fel s szegődött hozzánk — kalauznak; —- Teljes kihasználásról azonban nem beszélhetünk — magyarázza s mutatja az or­szágos napi energiaszükséglet diagrammjait. — Sokszor fcVisszaküld” bennünket az or- ezágos elosztó központ. Ezért aztán tervteljesítésről nem mindig beszélhetünk; PROBLÉMÁT ÉS KOMOLY gondot jelent az üzemnek az előírt tervszámok teljesítése. Különösen gond és probléma most, hogy tervüket 50 mil­lió kilowattórával felemelték. Kilencven százalékos felhasz­nálási tényezővel el tudnák érni ezt —, de kihasználási tényezőjük kevesebb a 90 szá­zaléknál. S hiába termelik meg a plusz 50 millió kilo­watt energiát, felhasználni nem tudják, az elosztó köz­pont visszaküldi az áramot, az automataberendezések mér­sékeltebb forgásra parancsol­ják gépeiket; Az üzem gépeinek termelő mozgása rapszódikus, de bi­zonyos rendszerezettséggel rapszódikus. Ugyanig a nap bizonyos szakaszaiban — éjjel és délután — kevesebb az áramfogyasztás^ egyenletesen fogják vissza a gépeket. Csúcsidőben aztán rákapcsol­nak a nagyobb sebességre. — Igen fontos feladat, hogy percenként arányítsuk a ter­melést a percenként változó szükséglethez, mert a mi árun­kat — az áramot! — nem le­het elraktározni — magyarázza az üzem sajátságait Farkas elvtárs. — Minden pillanatban annyit termelünk, amennyire éppen abban a pillanatban szükség van, a hálózatunkhoz tartozó városokban és üze­mekben együttvéve. Ha pillanatra is szünetelne az áram, ez óriási veszteséget jelentene népgazdaságúnknak. Fontos és felelősségteljes munka folyik tehát az erőmű­ben. Itt minden munkához ki­képzett emberek kellenek, ezért tanulnak rendszeresen. A főmérnöktől a karbantartó­kig mindenkinek tanulni kell — ez javítja a végzett munka értékét. Ezzel lehet megelőzni, elkerülni, hogy üzemzavar történjék. AZ IDÉN JANUÁRBAN mégis előfordultak üzemzava­rok. Tervük nem teljesítésé­nek is egyik nyomós oka volt ez, az első negyedévben. Igaz, mindössze 1 százalék lamara- dásról van szó; s bármennyire is elfogadhatók az indokok, a magyarázatok (üzemzavarok, szénhiány, stb.) a terv nem teljesítése — tény. Mutatkoz­tak hiányosságok az önkölt­ség területén, a szén tárolásá­ban is. (A széntéri veszteség az idei év első három hónap­ja alatt 3,72 százalék volt.) Vannak azonban eredményeik is, amelyeket nem szabad el­hallgatni: fajlagos hőfelhasz­nálási tervüknél jelentős ka­lóriamennyiséget takarítottak meg, amely körülbelül 9 ezer tonna petőfibányai lignit meg­takarításával egyenlő. Az el­múlt év azonos időszakához képest növelték az egy főre eső villamosenergia termelési értékét 3198 forinttal. Ma több mint ezer alkalma­zottja van az üzemnek. 22 szocialista brigádjuk működik. — Műszakonként 380—100 munkás dolgozik az üzemben — mondja Szilágyi Antal párttitkár. Mind szép és érdekes, amit a gyárról és a telepről — ál­talánosságban — megtudtam, de hát engem a „villanycsiná- lás” érdekel inkább; TISZTA, VILÁGOS, hatal­mas terembe érünk. Óriási a zaj. A generátorok zaja. Ezek­nek a meghajtásáért történik minden. Ezekért, ezért a négy generátorért létezik tulajdon­képpen az egész üzem. Itt „születik” az a hatalmas mennyiségű, feszültségű vil­lanyáram, amely elárasztja az ország keleti részét. Sistergő gépek, percenként háromezer fordulatot végző kerekek; A vörösréz hengerek forgása oly gyors, hogy az ember sze­me alig érzékeli mozgásukat; csak a hengereket „nyaló” ke­fék alól kipattanó fehér-sárga szikrák mutatják a hihetetlen iramot. A négy generátor között egy kisebbet is látok; — Ez a házi generátorunk, házi erőművünk. Belső fo­gyasztásra termel. Mert mi magunk is nagyon sokat fo­gyasztunk saját termékünk­ből; A generátor-terem „hídjá- ról” lelátni a kazánokhoz. Le­nyűgöző látvány. Kígyóként tekergő, hatalmas csövek, tar­tályok — ősállatokra emlékez­tetnek leginkább. Mind auto­matikusan működnek, műsze­rekkel. óraszerű készülékkel, meg örökmozgó grafikonokkal IBBíBMWMMíBJHMBWWWWBMBREHWWBHSíSMBBWBRBW'H'EIjB’IWHI 'BT ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÁLLOMÁS, PÉTERVÁSÁRA elfekvő készleteit kínálja fel termelőszövetkezeteknek 1 I 1 UO 9 és vállalatoknak: 380.9.59.20 Ház a hátsó motor fel­függesztéshez. «3.9.04.600 Hengerfej szelepvezető hüvellyel. DT 791 Tüzelőanyagszűrő, teljes 213.03.601 Hengerhüvely DT. 25 B. 29 Lánckerék «3.9.08.706 Tüzelőanyag tápszivattyú Z. 239 Fogaskoszorú VL. 12549 Ventillátor VL. 12548 Oldalfal a hűtőkhöz VL. 10392 Csavar fogaskerék Utos Hengerpersely Utos Dugattyú VMTL Száraz kapcsoló MPL 101 Kapcsoló Csapágyak különböző méretben jelzik, hogy mit végeznek, s mire van szükségük. Önmű­ködő műszerek mutatják a kazánokban uralkodó nyomás erősségét s önműködő műsze­rek végzik a szabályozást is: mennyi gőz jusson — a szele­peken át — a meghajtó műre; anélkül, hogy emberi kéz be­leavatkozna. Végül a vezérlőterembe me­gyünk. Ez az egész üzemnek az agya. Csupa jelzőkészülék itt minden: piros és fehér gom­bok világítanak a zöld színű műszerfalakon. A 120 ezres megszakító kapcsolókat kis nylon-doboz védi. — Miért? — Hogy galiba ne történjék — mondja Szilágyi elvtárs — a kapcsolók elfordítása csak nagyon szükséges esetben le­hetséges. Ha doboz nem lenne a kapcsolókon, könnyen lehet­ne baj. De a dobozt le kell venni, s addig százszor is meg­gondolja magát az ember, ak­kor is, ha szórakozott lenne pillanatra. A VEZÉRLÖTEREMBÖL gombnyomással irányítják a hatalmas üzem működését, gombnyomásra indul, vagy áll meg valamelyik gép, s gomb­nyomással adják tudtul a me­netközben szükséges intézke­déseket is. Az elektromos agy közvetlen kapcsolatban áll az országos központtal, sőt a ke­leti csoport nyolc hasonló erő­művével rádió-, telefon-össze­köttetésük is van. — Jó, jó! Dehát hol az áram? — kérdem. — Ott! — mutatnak kifelé az ablakon. Arrafelé nézek. Vastag drótok ágaznak min­denfelé. Igen, ott az áram, a drótokban és transzformáto­rokban. Mihelyt előállítják, máris elillan az üzemből. Más sem látja az áramot, nemcsak én. Olyan, mint a fáklya: más­nak világít, itt csak felemészti a rengeteg anyagot. Amint elhagyom az üzemet, az jut eszembe: hogy némely' gyárban az a szokás, hogy üzemlátogatás után megkóstol­tatják vendégükkel a gyártmá­nyokat; így csinálják ezt a cu­korgyárakban. Engem a Mát- ravidóki Erőműben nem kínál­tak meg semmivel, de azon vettem észre magam, hogy ezt a szokást itt is bevezették: ke­rült belém valami az itteni gyártmányból is, mert — egé­szen felvillanyozódtam. Pataky Dezső A termelőszövetkezeti moz- galom megszilárdításá­nak feladata hallatlanul sok­rétű, bonyolult munkát kíván. A nagy gazdaságok megszer­vezése, és létrehozása, a mezs­gyék eltüntetése csak a kez­detet jelenti. Ezekre a hatal­mas táblákra fel kell építeni a közös gazdálkodás öntudati építményét is, azt a szilárd és erős épületet, amelyben a teg­nap még egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt tudja monda­ni — s szívből, lélekből mond­ja — a tegnapi „enyém” he­lyett azt, hogy „mienk”. Ben- sőleg újjáformálni az embere­ket, új arcú, új lelkű paraszt­ságot megteremteni a szövet­kezetekben, olyan nagy mun­kát és energiát kíván, amit csak olyan emberek tudnak kifejteni, akik legnagyobb odaadással, a legnagyobb fel- készültséggel, szent meggyőző­déssel, az ügybe vetett igazi hittel bírnak: a kommunis­ták. A párt határozatai minde­nütt elsők között mutatnak rá a kommunisták nagy felelős­ségére a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek motorjai kell, hogy legyenek az előrehala­dásnak, annak, hogy a közös gazdaságok vezetőségei, tagjai meg tudják valósítani tervei­ket, el tudják érni azokat a célokat, amelyeket meggon­doltan, sokoldalúan megvitat­va maguk elé tűztek fejlődé­sük érdekében. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek munkája, hozzá­Bürokrácia ? Vagy a hatáskörrel van baj ? A Kerekharaszti Községi Tanács féléves küzdelmének története E történet — úgy hisszük — tanulságul szolgálhat mindazok számára, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen aprónak lát­szó ügy elintézése fél évig el­húzódott, hogy sok-sok szülő aggódása hiábavalónak mutat­kozott, miként hiábavaló volt a községi tanács többhónapos levelezése, telefonálása is. Ez az ügy egyben fényt vet arra is, hogy a községi tanácsok ve­zetőinek idejét, erejét miként kell elpocsékolni formaságok­kal teli meddő csatározásra, ahelyett, hogy a község más, fontos problémáinak megoldá­sán fáradozhatnának. Az egész huzavona az elmúlt év végén kezdődött azzal az örömteli eseménnyel, hogy kész lett az óvoda kútja, ame­lyet közel tízezer forintos költ­séggel fúratott a tanács. Tudni kell még hozzá azt is, hogy a falu kútjai nem a legjobbak, többsége fertőzött. Meg kellett tehát győződni arról, hogy a jelentős költséggel épült kút milyen vizet ad, ihatják-e azt az óvodások, nem fertőzi-e meg őket az egészségre ártal­mas víz. Mi a teendő ilyen esetben? Vízmintát kell küldeni Mis­kolcra a járási egészségügyi csoport közreműködésével. Az ügy tehát igen egyszerű. Merí­tünk a vízből, az előírásnak megfelelően csomagoljuk, pos­tázzuk és kész. De „messze van” a járási egészségügyi csoport. Testvé­rek között is jó néhány kőhají- tásnyira a kerekharaszti ta­nácstól. Ezért „érthető”, nem elegendő, ha telefonon kérik őket: vegyenek vízmintát a kútból. Papíron kell intézni az ügyet, ahogy ez a járás és község ta­nácsainak „nagy könyvében" meg van írva. Ezért tehát a kút elkészülte után (már az új év elején) Gulyás Lászlóné ve­zető óvónő a VB-üIésre írás­beli előterjesztést ad, amely­ben közli, a kút kész, és java­solja, hogy „vegyék fel a kap­csolatot” a járási tanáccsal a vízvizsgálat ügyében. (Isten ments attól, hogy csak úgy a „kapcsolatok felvétele nélkül”, egyszerűen szóljanak a' járás­nak ilyen' ügyben.) A VB tehát határozatot szö- vegez, amelyet egyhangúlag el­fogadnak és írásban szétkülde- nek az „illetékesekhez”. Misze­rint: „A VB megállapítja, hogy a napközi otthoni kút vizének vegyi vizsgálata még nem tör­tént meg. Utasítja a VB a nap­közi otthon vezetőjét, hogy te­gye meg a szükséges intézke­dést ...” Az ügy tehát visszakerült a „feladóhoz’” a vezető óvónő­höz, de közben már jó néhány jegyzőkönyvbe „bevette ma­gát”. S mit tesz az óvónő? Szól újból a járásnak, sőt a papí­rok, az írásos kérés a VB-ha- tározat mellett a VB-titkár vagy tíz telefent is megereszt a „járás felé”. Az eredmény? — újabb jegy­zőkönyv. Január 18-án arról szól az írás, hogy Gulyás Lász­ló VB-tag sürgeti a vízminta elküldését az illetékeseknek, ha a kút vize fertőzött és a gyerekek megbetegszenek tőle, ugyanis ezt használják, mióta elkészült a kút. Ám ez sem segített. A torz anya — a bürokrácia — újabb jegyzőkönyveket, jelentéseket szül. Nemsokára a 3/1961. szá­mú VB-határozatra írásbeli je­lentést ad az elnök. (Időpontja január 25. De a gyerekek még mindig nem tudják, milyen vi­zet isznak.) A jelentés így szól: „A VB-elnök felvette a kap­csolatot a vezető óvónővel a kút vizének laboratóriumi vizs­gálatával kapcsolatban. A be­jelentés az óvoda részéről azon­nal megtörtént a járási tanács VB eü. csoportja felé.” Na, ez már valami — gon­dolja az ember. De mégsem. Hiszen újabb jegyzőkönyvi részt olvashatunk, amelyben Farkas József VB-elnök ígére­tet tesz az ügy lezárására, a vízminta elküldésére. A ta­pasztalat azonban azt mutatja, hogy egy falusi tanácselnök „kismiska" egy ilyen ügy elintézéséhez. Erről számolhat be újabb egy hónap elmúltával a VB elnöke. Imigyen: ...„felvettük a kap­csolatot a járási tanács VB eü. csoportjával... hogy a kútból vízmintát vegyenek. A labora­tóriumi vizsgálat nem történt még meg... annak eredmé­nyéről a vezető óvónő a VB felé beszámol.” De csak szeretne beszámol­ni, mert még újabb hónapok telnek el, ám a vízminta még mindig nem kelt útnak a labo­ratórium felé. Ezekben a hónapokban már kevesebb papíron van nyoma az ügynek. Ügy látszik, ez az idő a csüggedés, vagy talán az erőgyűjtés jegyében zajlott le és csak az újabb nekiiramodás után jött meg a kezdeti siker: mintegy fél évvel a kút elké­szülte utón formás, pecsétes akták díszkiséretével mégis el­indult a vízminta a laborató­riumba. Elindult nagy keserv­vel, miközben sok szép jegyző­könyvet, könyörgést, tetemes telefonszámlát hagyott hátra és sok-sok bizonytalanságot a szülők számára, hogy fél évig egészséges, vagy fertőzött vizet ittak-e gyermekeik az óvoda kútjából. Azóta remélhetőleg, a laboratóriumi vizsgálat ered­ménye is megérkezett, de az ügynek ezzel kár lenne pontot tenni a végére. ítéljék meg, akiket illet, mi­ről beszélhetünk ennek az ügy­nek kapcsán, bürokráciáról, vagy arról, hogy a községi ta­nácsok még mindig kisebb ha­táskörrel rendelkeznek, mint azt a falu új helyzete megkí­vánná? Vagy mindkettő fenn­áll? Úgy ' ' kétoldali intézkedést kíván e ténysorozat. Annál is inkább, mert nemcsak ilyen ügyekben fúl bele az igyekezet aktatö­megbe, jegyzőkönyv-halmazba, de más esetekben is. Ezzel ma­gyarázható, hogy egy-egy köz­ségi tanács évi „jegyzőkönyv­termése” csak kilókkal mérhe­tő, s mérhetetlen munka, ener­gia fekszik benne. Olyan mun­ka, olyan energia, olyan elpo­csékolt félévek, amelyet na­gyon is jól lehetne hasznosí­tani a községi tanácsok igazi feladatainak megoldásiban. Kovács Endre Apa és gyermekei A. A. Bogomolec szovjet akadémikus érdekes adatokat közölt „Az élet meghosszabbí­tása” című könyvében. A nyikolszki monostorból 1782. február 27-én Moszkvába küldött kimutatás feltünteti a sujszki járásban lakó Fjodor Vasziljev nevű parasztot, aki­nek két házasságából ... 87 gyermeke született. Első fele­sége 27-szer szült, ebből négy alkalommal négyes ikreket, hét alkalommal — hármas ik­reket, 16-szor pedig kettes ik­reket. Összesen 69 gyermeké volt. A második felesége még 18 gyermeket hozott a világra: kétszer szült hármas ikreket, hatszor pedig kettes ikreket. A 87 gyermek közül 83 maradt életben. A családapa a kimu­tatás összeállításának napján 75 éves volt. Erősödő tsz-pártalapszervezetek állása a feladatokhoz megmu­tatkozott és megmutatkozik mindenütt. Ha a termelőszö­vetkezet jó eredményeket ér el, nap mint nap valóra vált­ja a tagság elképzeléseit, be­váltja azokat a reményeket, amelyeket népi államunk a termelőszövetkezetekhez fűz — mindez a tsz-pártszerveze- tek jó munkáját is dicséri. De ennek az ellenkezője is igaz: ahol hibák mutatkoznak, ahol lemaradás van a tervek telje­sítésénél, ahol a munkafegye­lem még mindig hagy kíván­nivalót maga után — ott min­den bizonnyal bírálható a pártszervezet munkája is. JV/Í egyénk termel őszövet ­kezeti pártszervezeteire általában a jó munka jellem­ző — erre számtalan bizonyí­ték van. Ahogyan döntő sze­repük volt a pártszervezetek­nek az elmúlt évi eredmé­nyekben, ugyanígy aktívan, tevékenyen járultak hozzá az ez évi tervek elkészítéséhez, a tagság elképzeléseinek formá­ba öntéséhez és valóra váltá­sához. A termelőszövetkezetek kommunistái voltak azok, akik felvetették, vagy hangot adtak az alulról jövő helyes és jó kezdeményezéseknek; ők vol­tak azok, akik — az egész tag­ság között élve — meghallot­ták a bírálatokat, az észrevé­teleket, s mérlegelve ezeket, megjavították és megjavítják a munkát. A pártszervezetek kommunistái voltak azok, és azok ma is, akik a munkában élen járva példát mutatnak, s példájukkal magukkal ragad­ják a többieket, határozottab- bá teszik a lassabban haladói lépteit. A termelőszövetkezetek kommunistái azok, akik első munkásai a hatalmas parcel­lákon felépítendő öntudati- lelkiismereti homlokzatnak. Megteremteni, megformálni az új paraszti arculatot — olyan munka ez, amelynek gazdagon buzogó erőforrásai a termelőszövetkezeti pártszer­vezetek, e szervezetek kom­munistáinak összefogott ere­je. 1/ ommunistának lenni, a megszilárdítás mun­kájának élvonalában haladni nemcsak megtiszteltetés, ha­nem nagy felelősség is. Es egyre többen vannak, akik vállalják ezt a megtisztelő fe­lelősséget. Termelőszövetkeze­ti pártszervezeteink egyre erő­södnek, egyre izmosodnak. A szövetkezetek legjobbjai nyújt­ják kezüket a párt felé — vál­lalván a több, nehezebb mun­kát; vállalván a megtisztelő felelősséget, az élvonalban ha­ladás nem mindig gond nélkül való, de mindenkor felemelő feladatát. Csak egy adat: az elmúlt évben nem kevesebb, mint 116 tagjelöltet és nyolc­van tagot vettek fel a füzes­abonyi járás tsz-pártalapszer- vezeteibe. Ugyanitt a tagje­löltség letöltése nélkül — so­ron kívül huszonhét taggal gyarapodtak a tsz-pártszerve- zetek sorai. De mondhatnánk számokat megyénk más járá­saiból is — kedvező számo­kat. A legjobbak kerültek mindenütt a pártba, azok akik munkájukkal, szorgalmukkal, odaadásukkal lettek méltók arra, hogy tagsági könyvet kapjanak, tagjai lehessenek az élcsapatnak. A tsz-pártalap­szervezetek megerősödése len­dületet adott és ad a felada­tok elvégzésére, a tervek való­ra váltására. S ha most arról olvashatunk, arról hallhatunk, hogy megyénk termelőszövet­kezetei egyre erőteljesebben fordulnak, az állattenyésztés felé, ha arról hallhatunk és olvashatunk, hogy megyénk termelőszövetkezetei sikeresen és időben végzik el a tavaszi munkálatokat, ha arról olvas­hatunk és hallhatunk, hogy itt is, ott is befejeztek egy-egy nagyobb építkezést, nagyobb beruházást valósítottak meg, felszereléseket, gépeket vásá­roltak — akkor ezt össze kell tudnunk kapcsolni és össze is kapcsolj uk termelőszövetke­zeteink párt-alapszerveinek mind jobb, mind inkább erő­teljesebben kibontakozó alko­tó tevékenységével — a kom­munisták még jobb munkájá­val. A termelőszövetkezeti ^ mozgalom megszilárdí­tása tehát nem pusztán gaz­dasági feladat, hanem hallat­lanul komoly és sokrétű poli­tikai munka, amelynek élén a kommunistáknak, a tsz-párt- alapszervezeteknek kell járni­uk. Az idei év eddigi, de még inkább várható nagy eredmé­nyei ezt a felelősségtelje#, élen járó munkát is tükrözi (t majd. (— r)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents