Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

1961. május 14., vasárnap

NCr L JBAI

Kolacskovszky Lajos kéziratban levő tanulmányairól

Kolacskovszky Lajos publicisztikai tevékenysége a Heves megyei Népújság régi olvasói előtt közismert. De azt már bizonyára kevesebben tudják, hogy Kolacskovszky Lajos nemcsak szorgalmas újságíró volt, hanem jelentős kutató történész is, aki kutatásai eredményeképpen több történeti tanulmányt is írt.

Ma, amikor munkáinak ösz- szegyűjtése egyik megtisztelő kötelességünk, illő, hogy szóljunk ezekről a tanulmányokról, annál is inkább, mert ezek a tanulmányok tudomásom szerint, egy kivételével még nem láttak nyomdafestéket, s a mai napig kéziratban vannak.

Kolacskovszky Lajos munkáit még halála előtt az. Egri Állami Levéltárnak adományozta, amely intézménynek t. b. főlevéltárosa volt.

Jelenleg az Egri Állami Levéltárban hat Kolacskovszky féle tanulmány kézirata található. Ezeken kívül még egy kéziratban levő tanulmányáról tudok (Heves megyei munkás- mozgalom története a Horthy fasizmus alatt), de az a kézirat nem található a többi társaságában.

A szóban forgó 6 tanulmány közül kettő a Heves megyei munkásmozgalom történetéből, kettő Heves megye fel- szabadulásának történetéből, az utolsó kettő pedig Eger 48- as hagyományaiból, illetve a Bükk-hegység és környéke történetéből veszi témáját.

Az a hat tanulmány, amelyről az alábbiakban szólni akarunk csak kevesek előtt közismert. Tudomásom szerint közülük csak két tanulmány került eddig újabb tudományos munkákban feldolgozásra (Az „őszirózsás” * forradalom és komrnün Heves megyében 1918—19-ben és a Heves megye felszabadítása a vöröshadsereg által 1944 őszén című tanulmányok.)

Elöljáróban néhány szót szeretnék szólni a tanulmányokról általában. — Kolacs- koyszky Lajos minden tanulmányát komoly levéltári kutatások alapján írta meg. Alaposan felhasználta az illető kor sajtótermékeit is, valamint a feldolgozásra kerülő probléma régebbi és újabb irodalmát. Munkáiban a felhasznált forrásokra mindig bőséges utalás található, főleg lábjegyzetek formájában.

A feldolgozásra kerülő hely- történeti anyagot sohasem önmagában szemléli, hanem belehelyezi az országos összefüggésekbe és hogy munkáiban elkerüli a helytörténeti munkákat általában veszélyeztető egyoldalúságot, provincializmust.

Mindig helyesen látja a történeti összefüggéseket. A történeti eseményekből levont tanúlságai is helytállóak.

Minden tanulmányára jellemző a leírt történeti események szenvedélyes átélése, ami itt-ott előadásmódját patéti- kussá teszi.

Külön érdemes szólnunk előadásmódjáról is. Kolacskovszky Lajos nemcsak élőszóban tudott varázslatosan előadni, hanem írásban is. írásait nem a komoly ábrázatú, tudóskodó, hanem a derűs hang jellemzi. Gyakran fűszerezi történeti elbeszéléseit ízes-zamatos népi tréfákkal, közmondásokkal. Tanulmányaiban az írott források mellett felhasználja a nép ajkáról gyűjtött történelmi hitelű elbeszéléseket is. Érdemes itt azt is megjegyeznünk, hogy különös jelentőséget tulajdonított a nép ajkáról gyűjtött történeti adatoknak. De hallgassuk meg inkább, mint mond őróluk: „Szerintem a „génius loci nem csupán komoly dolgokból táplálkozik, de licsi-locsi beszédekből is, sőt ezek nemegyszer különbül domborítják 'ki egy vidék jellemét, mint a pápaszemes okoskodással kirostált történelmi, vagy földrajzi adatok”. (Kolacskovszky Lajos: „Adatok a Bükk-hegy-: ség és környéke megismeréséhez”, 3. oldal. Eger, 1946. Egri Áll. Lev. tár. kézirat.) — A továbbiakban az adott keretek közt röviden ismertetni kívánom ezeket a tanulmányokat. Itt-ott néhány megjegyzést is fűzünk hozzájuk. Célunk az, hogy az érdeklődők figyelmét felhívjuk ezekre a vitathatatlan értékű írásokra, másrészt, hogy valamelyest hozzájáruljunk Kolacskovszky Lajos életműve alaposabb megismeréséhez.

A tanulmányokat' tematikai egységenként ismertetjük.

a) A Heves megyei munkás- mozgalom története körébe vágó tanulmányok.

1. A Heves megyei munkás- mozgalom kezdőkora (Eger, 1949. 26 gépelt oldal, kézirat, függelékben a tiszafüredi munkásmozgalom kezdőkoráról ír másfél gépelt oldalon.)

Tanulmányában a Heves megyei munkásmozgalom

megindulását . és fejlődését tárgyalja 1890-től 1914-ig. E

rengeteg tényanyaggal alátámasztott muka hitelességét fokozza az a körülmény, hogy a tárgyalt időszak történetének a szerző jórészt szemtanúja volt.

2. Az „őszirózsás” forradalom és komrnün Heves megyében, 1919. (Kézirat 1—42-ig a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság megyei eseményeit tárgyalja, 42—63. oldalakon a fehérterror megyei eseményeiről ír. A munkát kiegészíti „A kettős forradalom időrendje Egerben 1918—1919. Kronológiai táblázat másfél oldalon.) A tanulmányt 1352-ben írta. E tanulmányt a szerző legértékesebb munkájának tekinthetjük. A Tanácsköztársaság Heves megyei történetének legjobb forrása ez a munka. A munka utolsó fejezetét, képező „Zalaegerszegi internáló tábor” című fejezet pedig országos szempontból is jelentős anyagot tartalmaz.

A munka megírását hatalmas forráskutatás előzte meg. A munkához készült forrás- gyűjteménye szintén az Egri Állami Levéltárban található: „Eger város 1919-es tanácsköztársasági nyomtatványok és iratok” név alatt szerepel ez a gyűjtemény. Kolacskovszky Lajos „Adatok az 1913 — és 1919. évi kettős forradalomhoz” címet írta rá a gyűjteményre. A gyűjtemény 46 sorszámozott iratot tartalmaz.

A szerző e tanulmányát 1958. III. 21-től április 13-ig a Heves megyei Népújság 19 folytatásban közölte „Dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság” cím alatt. A Heves megyei Tanácsköztársaság emlékkönyv (Eger, 1959) pedig két részt közöl belőle.

b) Heves megye felszabadulásával foglalkozó tanulmányok.

1. A szovjet csapatok felvonulása Heves vármegyében 1944/45 telén. (Ez a kézirat két példányban maradt fenn: egyik kézzel írott (15 oldalas), a másik gépelt, 13 oldalas.)

Ez a rövid tanulmány előkészítése volt egy hosszabb, Heves megye felszabadításával foglalkozó tanulmánynak.

2. Heves megye felszabadulása a Vöröshadsereg által 1944 őszén. (Eger, 1947. 23, kézzel írott oldal.)

A munka 12 rövidebb méretű fejezetben tárgyalja Heves megye felszabadulásának katonai történetét, s az utána következő újjáépítés mozzanatait. A lehető legnagyobb pontossággal írja le a felszabadító szovjet csapatok megyei hadmozdulatait, a németek által okozott kár méreteit. Sok felbecsülhetetlen # értékű adatot közöl a Heves megyei újjászületés leírásakor is.

c) Egyéb tanulmányok.

1. Lenkey János hazatér. (Eger, 1948. 7, tintával írott kézirat.) Kolacskovszky Lajos szenvedélyes pártfogója volt Eger és Heves megye 1848-as hagyományainak is. Különösen sokat foglalkozott a két Lenkey testvér életévéi. Ez az írása is a Lenkey testvérek iránt érzett vonzalmából fakadt az 1848-as centenáriumi év megünneolése kapcsán.

2. Adatok a Bükk-hegység és környéke megismeréséhez. (Eger, 1946. 99, tintával írott oldal, 5 oldal a mű végén külön számozva, tartalomjegyzék.)

Munkájában a Bükk-hegység és környéke természettani, történelmi, régészeti, néprajzi, természetrajzi megismeréséhez szolgáltat adatokat. Mintegy 62 bükki és környékbeli helységről hoz adatokat. Különösen értékesnek tartom a közölt néprajzi adatokat. Több adat található itt Vidróczki Márton, híres, múltszázadbeli betyár életéről is.

Az ismertetett tanulmányokon kívül az Egri Állami Levéltár Koíacskovszky-hagyaté- kában még több készülőiéiben levő tanulmány adatforgácsait találtam meg. Ezeket a tanulmányokat azonban már Kolacskovszky elvtárs 1954- ben bekövetkezett halála miatt nem írhatta meg.

Szecskó Károly, tanár

Csak egy percre...

Csak egy percre borzongtam meg a hűs, tavaszi reggelen, az évszázados fák alatt. Tulajdonképpen még nem is volt reggel, csak hajnal, s a nap is csak enyhe cirógatással jelezte, hogy ébren van már.

Az egri Népkertben jártam e tavaszi hajnalon. Egyedül voltam emberi lény a hatalmas kertben. Az építmények és tárgyak még aludtak. Aludtak a sportpályák, aludtak a gyerekek kedvencei, a hinták is és a játszótér homokdombja. Aludtak a kerti padok. Aludt a kavicsos út is, csak én ébresztgettem lépteimmel.

De ébren voltak már a madarak. Őket nehéz megelőzni az ébredésben. Mikor pity- mallik, már fent vannak s köszöntik a kelő napot. A fák zöld levéltengerében gerlék hallatják hangjukat, rigók gyakorolják ismert melódiájukat, kakukkszót hoz a korai szellő s a sok kis tollas énekművész hajnali koncertje gyönyörűséggel tölti el a hallhatót.

Valaha püspöki vadaskert volt ez a terület. Kecses mozgású őzek legelésztek itt, díszes tollú fácánok kapirgáltak J s egyik tisztásról a másikra I röppentek. Vadkacsák is meg- $ ültek a vízen, s idetartozónak j érezték magukat. i

Aztán megszűnt a vadas- j kert. A kőfallal körülvett kert s később az Érsekkert nevet kapta, de kapuja továbbra is zárva maradt.

1919-ben került a város tulajdonába s ekkor megnyílt a főbejárat remek, kovácsolt vaskapuja, s á jó levegőre, pihenésre, nyugalomra vágyók megtalálták a hatalmas parkban, amit kerestek.

Városunk gondozza ezt a nagyszerű parkot, — amely I fürdővárosi gyógypark is egyúttal —, s jelentős anyagi áldozattal szépíti, csinosítja.

Becsüljük, s szeressük ezt az értékes és szépségekben bővelkedő, kellemes pihenőhelyet. 1

Éljenek, növekedjenek még sokáig az öreg gesztenyefák, a koros hársak és a vénséges, vén platánok, hogy az ezután felnövekvő nemzedékek is él- [ vezhessék azt a szépséget és kincset, amit ez az évszázadokról mesélő, pompás park — most már mint a mi Népkertünk — nyújt mindannyiunknak. (Csg. L.)

Vasárnapi jegyzetek

A testi épség...

Csaknem minden faluban szomorú statisztikát mutatott volna, ha nyilvántartják a különböző baleseteket. De ki volt erre kíváncsi jó néhány évtizeddel korábban, az elmúlt rendszer viszonyai között azon a néhány áldozatkész falu kutatón kívül? Kit érdekelt az, hogy az urasági cséplőgépeknél az embertelen hajszában hányszor tépett emberhúsba o dob, a kalász helyett? Csak a balladák és népdalok őrizték a tragikus sorsú parasztemberek, cselédek, summások végzetes baleseteit. Csak a lányok énekelték, reménytelenül várva kedvesüket:

„Jött a postás, szomorú hírét hozva,

Csekő Jani beleesett a dobba ...”

iS ki törődött azokkal a földművesekkel, akik a megélhetésért és földszerzésért folytatott, szinte pihenés nélküli munkában rokkantak meg? Megsiratta a család, sajnálkoztak rajta az ismerősök és legfeljebb a falu ráragasztott még egy nevet s lett belőle Sánta Nagy, vagy Félkarú Kiss János, esetleg Csonka Horváth István.

Ki számolta a baleseteket és ki kutatta azok eredetét, okát, ki törődött azzal, hogy megelőzzék azokat, hogy kevesebb könny, kevesebb koporsó árnyékolja a falu életét?

S ha keresték is néhányan a megoldást, mit tehettek a társadalom farkastörvénye ellen, amely így rendelkezett a paraszti élet felett: robotolj, ne törődj a másikkal, ha kidől a sorból, jön helyette újabb.

Előbb ezt a társadalmat kellett felváltani újabbal, emberségesebbel, igazabbal, aztán lehetett csak a bajok eredetét felkutatva azokat megszüntetni.

Mert erre is sor került. Még évekről sem beszélhetünk, hogy szép, nagy táblákká simultak össze az apró parcellák, hogy más erkölcsi törvények érvényesülnek a fálu életében, mégis érezhetően szapora mozdulásokkal haladt előre a falu. S ezeket a lendületes elöremozdulásokat olyan kisebb- nagyobb rezdülések is kísérik, amelyeken szintén lemérhető a szövetkezeti falvak életében végbemenő változás.

Érdemes reagálni, észrevenni ezeket az apró rezdüléseket is Mert bár apró dolgoknak mondjak, — igen jellemzőek.

Égy ilyen — nem mondhatjuk óriási lépésnek, inkább csak annak a bizonyos előrerezdülésnek — megnyilvánulását láthattuk a Herédi Községi Tanács jegyzőkönyveit nézegetve. A múlt évben hat esetben tárgyalt a végrehajtó bizottság a falu egészségügyi és szociális helyzetéről, különös tekintettel a termelőszövetkezeti parasztságra. Ez már magában véve is lényeges előrehaladás. De az külön megkapott, hogy az öregek, kiskorúak helyzetének megjavításán kívül még arra is kiterjedt a község vezetőinek, egészség- ügyi dolgozóinak figyelme, hogy a szövetkezeti parasztságtól milyen áldozatokat követeltek a balesetek az utóbbi időben és miképpen lehetne azokat mielőbb megszüntetni.

Jó érzés volt arról olvasni és a faluban azt tapasztalni, hogy a község vezető testületé összeül és azon töpreng, hogy miként előzzék meg a munka okozta baleseteket, miként mentsék meg a falut a könnytől, koporsótól, védve a dolgozó emberek testi épségét, egészségét.

Ezeket tapasztalva érezte az ember, hogy a nagyüzeme- sítéssel nemcsak a földért való ádáz harc szűnt meg, de a befelé fordulás is, az egymás bajai iránt való közömbösség is. Nagyobb emberség, több humanizmus, ez jellemzi a szocialista társadalom fokozottabb hatását a faluk életére, amely hatás legerősebben az emberek összefogása óta érződik.

S ha néhány évtizede még arról szóltak a balladák, miként tette nyomorékká, miként vitte sírba a kíméletlen robot a summás- és parasztembert, most már arról szövögetik a falu vidámabb hangvételű dalát, hogy miként fordult jóra az ott élő emberek sorsa, az összefogás, a szövetkezés óta.

Kovács Endre

A karion ruha-vásárban

PIACNAP VAN. A szokottnál is többen tolonganak az üzletben. Szalóki, makiári, tár- kányi és ostorosi menyecskék —lányok válogatnak az egri nőiruha-szaküzletben.

A bolt alkalmazottai alig győzik a kiszolgálást. Mert a vevők minél több' új fazont akarnak látni. És mennyi minta! Kereszt- és hosszcsíkos, apró- és nagymintás.

Budapesttől — Gyöngyöshalászig

Erősen vágott haj, szürkéskék árnyalatú szem, kissé kerek arc, jókedv, tömör beszéd és nagy szorgalom. Lényegében ;ez jellemzi a tizennyolcadik életévét töltő Czibulya Ágotát, ,a gyöngyöshalászi Kossuth Termelőszövetkezet dolgozóját, ;aki ugyan még nem tagja hivatalosan a szövetkezetnek, de máris sok dicséretet vallhat a magáénak, mert lelkiismeretes, szorgalmas munkát végez a szövetkezet kertészetében, és a szövetkezet földjein. Elégedettek munkájával a szövetke- 'zet vezetői, de elégedettek a tagok is. Munka közben akadtam rá, s kértem, mesélje el az Hetét. Előbb szabadkozott, hogy miért érdekel ez engem, s aztán egy mondatba sűrítette .életútját;

— Budapesten születtem, s lényegében onnét kerültem a tsz-be...

S mivel nem szóltam, kis idő múlva, hogy visszapörgette gondolataiban az elmúlt éveket, megszólalt:

— De mégis legtöbb szál ide a faluba, Gyöngyöshalászhoz köt. Nagyszüleim, sőt szüleim is halásziak, csupán a háború előtt mentek fel Budapestre lakni — így aztán szüleim már ott nevelkedtek, ott is dolgoztak 1947-ig, amíg vissza nem tértek a faluba.

— Azért kellett visszajönnünk — magyarázza —, mert a második világháború alatt édesanyám megbetegedett és az orvos a zaj, az állandó rohanás ellen a pihenést, a friss levegőt, a békességet ajánlotta. Ne csodálkozzék anyámon, hiszen négyen vagyunk testvérek, valamennyien lányok, így elhiheti, volt épp elég oka idegeskedésre szegénynek... Nos, így kerültem én ide. Már itt végeztem el az általános iskolát, majd Gyöngyösön a gyors- és gépíróiskolát. Amikor végeztem, Budapestre hívtak, és ott is vállaltam munkát a

16-os AKÖV-nél. Megvallom őszintén, kevésnek tartottam a fizetésem... s elég drága volt a lakbér is... és végül úgy döntöttem, hogy hazajövök, itthon jobb lesz. A papa is ezt írta levelében:

— Jöjj vissza, lányom, Halászra. Meglásd, jobb, lesz. Eldolgozol mellettem, s hamarább megtalálod számításodat, mint bárhol...

— Így tértem haza a múlt év májusában. 1960 júniusától dolgozom a szövetkezetben, s bár nehezebb a munka, de anyagilag jobban jártam.

Hangjából érzem, hogy őszintén beszél, mérlegeli a két munka közötti különbséget:

— És megszerettem az embereket. A közös probléma, a közös munka egy akarattá formálta gondolatunkat. Így ismertek meg ők, s ugyanígy ismertem meg én is őket. Igyekeztünk valamennyien jól dolgozni az.elmúlt évben, s ez a munkalendület ebben az évben csak tovább növekedett. Mindenünk szép, a vetés, a kertészet, látni, hogy nemhiába dolgoznak az emberek.

— S mikor kéri hivatalosan

is felvételét a szövetkezet tagjai közé? — kérdem.

— Már volt róla szó. Ebben az évben úgy gondolom, sor; kerül erre is, ha csak valami közbe nem jön ....

Kissé elpirul, hogy ezeket a; szavakat mondja (ki nem értené a pirosság okát), aztán egész más hangon folytatja:

— Egy a baj csupán. Kevés;

szórakozási lehetőségünk van itt a faluban. Igaz, az elmúlt; napokban avattuk a kultúrhá-; zat, s remélhetőleg ez sokat; segít majd a mi helyzetünkön. A KISZ veszi kézbe a fiatalok szórakozásának a biztosítását.; Én szeretek szórakozni, táncolni, tréfálkozni, könyvet olvasni. De ne csodálkozzék: ezen, hiszen fiatal vagyok és munka után is jólesik egy ki-; csit „elrosszalkodni”, televíziót; nézni, szórakozni, beszélgetni, Elvégre, fiatalok vagyunk,; nem?! — néz rám kérdőn, s már búcsúzik is, mert hívják.; Kezet nyújt, siet édesapjához: dolgozni. Haját, ahogyan lép,; megborzolja a délutáni, tava-! szi szél... — f. i —

— Ezt vegye, nyugodtan merem ajánlani. Jól és könnyen mosható — ajánlja kedvesen az egyik fiatal bolti dolgozó. De a vásárló még nem határozott. Fél szemmel a szomszédját, egy csinos makiári asz- szonyt figyel, aki egészen modern, szélesített gallérú kartonruhát vásárolt. Á nyakrész merészen, de ízlésesen kivágott. A szoknyán vasalatlan hói, s a fehér piké paszpól a ruha egyetlen dísze. De az egész szép és ízléses,

A pult másik végén szatén- ; kartonból készült szoknyát cso- ;magoltat az egyik egri vevő;

— Van még ilyen? — kérdi izgatott hangon egy fiatal lány, ; s szemét le nem veszi a divatos szoknya két nagy zsebéről.

— Hogyne, amilyen színben óhajtja — hangzik az udvarias > válasz.

ÖTVENNÉGYES nagyságú, nagymintás kartonruhát kér ;egy termetes néni. Derekához 'méri. Háta mögött a szomszédok összemosolyognak. De a méret jó, a fazon és a szín tet- ; szik, s máris kész a vásár. ; Odébb egy fiatal hölgy két ha- ; lászblúzt vásárol egyszerre. Egy csíkost és egy fehéret.

— Tudod, három éve nem kapható — magyarázza barátnőjének, aki csak kísérőként jött vele. De a következő pillanatban már ő is válogatni ;kezd.

A készlet óriási. Nem egyikét modell, sok példányban,

; hanem sok-sok modell és faszon, kicsi szériákban. Ezért ;tud nálunk minden nő egyénien és olcsón öltözködni.

OLCSÖN? A férjek ezt tagadják, De ugyan ki hallgat rájuk ennyi szép láttán?

F. L.

\