Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

1961. május 11., csütörtök iNEPÜJSAG 3 még sincs iskola Egercsehiben Négy ország nyolc küldötte Heves megyében A MÜLT ÉV VÉGÉRE el­készült a négytantermes, mo­dern iskola Egercsehiben. Szép, emeletes épület. Széles abla­kain valósággal ömlik befelé a napsugár, de egyelőre csak a fényes parkett és a frissen festett falak sütkéreznek ben­ne. A gyerekek a régi iskolá­ban, meg a volt igazgatói la­kásból átalakított ideiglenes helyiségben szoronganak. December végén jött a bi­zottság és a Nógrád megyei Építőipari Vállalattól átvették az iskolát. De ma sem taníta­nak benne, mert nincs víz és nincs használható WC. Vizet nem ad a bánya, nem engedik meg az iskola csat­lakozó vezetékének bekötését — hangzott a súlyos vád. A vízöblítéses WC sem hasz­nálható víz nélkül, de nincs derítőrendszer sem és a félig megépített gödröket is be kel­lett temetni, mert időközben a bánya kutat fúrt az iskola mellett. Kút és fekáUát tar­talmazó pöcegödör pedig nem lehet egymás mellett. Miért éppen itt fúrták az új kutat? Egercsehi-bányate- lep évek óta ivóvízhiánnyal küzd. Kutat pedig csak ott érdemes fúrni, ahol víz is re­mélhető. Ezért fúrtak itt ku­tat. És Varga Lajos főmérnök­nek igaza lett, a környék leg­gazdagabb vizű kútját találták az iskola sarkán. Négy—öt­száz köbmétert ad naponta. Csordultig van most is a kút, de 15 cm magasan áll a víz az iskola raktáraiban is. — Pedig már több mint egy lépcsőfoknyit apadt január óta. De nézze, egy méter ma­gasan vizes a fal. Pereg, hull a vakolat. így lassan tönkre­megy a mi új, gyönyörű isko­lánk, pedig gyerek még be sem tette ide a lábát — pa­naszkodik K i m e c z István­ná, az iskola igazgatója. VÖRÖSTÉGLAKRA rakott pallókon az iskola „belső tava” fölé merészkedem. Kétségte­len, talajvíznyomás van, a rak­tári rész betonál jazata meg­emelkedett, felpúposodott. Bi­zonyára megrepedtek az ala­pok is. Mindezt már január 20-án megállapította és jegy­zőkönyvbe foglalta egy bizott­ság. Keresték, hogy mind­ezért ki a felelős. A kivite­lező. a tervező, vagy a bánya? A Heves megyei Döntőbizott­ság a március 3-án tartott tár­gyaláson nem állapított meg vétkességet, de a megyei ta­nács tervosztályát, vagyis a beruházót felhívta, hogy „kü­lön szerződés alapján, meg­rendelésre, a vízbetörést cél­zó szigetelési munkákat vé­geztesse el”. Bizonyára alag- csövezést és a szivárgó övár­kot is kell építeni, hogy a vízbetörést és a 2,5 millió fo­rintos költséggel épített új is­kolát a további rongálódástól megóvják. De szükséges in­tézkedésnek sehol semmi nyo­ma, a talajvíz 12—14 centimé­ter magasan áll az új iskola alagsorában. Minden egercsehi ember tudja, hogy az iskola helyén források és csalitos sás volt. Pár évvel ezelőtt töltötték fel törmelékkel és meddővel. Tí­pusterv szerint építették az iskolát, a Heves megyei Ter­vező Vállalat alkalmazta a tervet a helyi viszonyokra. A történtek után joggal felvet­hetjük a kérdést, vajon vé­geztek-e talajmechanikai vizs­gálatokat, vagy elfogadták a domboldalon épülő lakó­telep előzetes vizsgálatát? Ha elvégezték a szükséges talaj- vizsgálatokat, az nem sokat ér. Ettől még vígan bugyog a víz az iskola alatt. Az időközben fúrt kútra hi­vatkoznak. A helyszínrajz és a mérések azt bizonyítják, hogy a kút vízszintje lejjebb van az iskoláénál. A víz pe­dig hegynek nem szokott foly­ni. SOKAN KÉRDEZGETIK ma Egercsehiben, hogy miért kel­lett elég tetemes költséggel vízvezetéket és vízöblítéses WC-ket építeni, ha nincs víz. A bánya vezetői kijelentették, hogy csak a tél folyamán, és csak addig nem járultak hoz­zá a bánya vízvezetékrendsze­rére való bekötéshez, amíg használatlanul, gazdátlanul áll az épület. A nyitvahagyott csap, vagy csőrepedés veszé­lyeztette volna a lakótelep szűkös vízellátását. Júliusra üzembe helyezik az új kutat és akkor beköthetik az iskola csatlakozó vezetékét. 1962—63-ra tervezik az egész bányatelep közművesítéséit. Igaza van a megyei tanácsnak, nem lenne gazdaságos most külön derítőket és szennyvíz- csatornákat építeni. Helyes, hegy ideiglenes megoldásként űrgödrös WC-ket építtetnek. De úgy véljük, sürgetni kell a Nógrád megyei Építőipari Vál­lalatot. Elsősorban fontos a talajvízbetörés megakadályo­zása. Államunk 2 5 millió forin­tot áldozott az egercsehi négy­tantermes iskola felépítésére. Van abban kétszobás, össz­komfortos nevelői lakás, ter­mészettudományi szertár és előkészítő, úttörőszoba. ta­nulószoba, és portásfülke, rá­adásul vadonatúj padok és a szükséges összes felszerelés. Egercsehi, Szúcs község, Szúcs-bányatelep és Bekölce felsőtagozatos gyermekeit akarják az új körzeti iskolá­ban oktatni. Január óta üre­sen, kihasználatlanul áll az új épület. MULASZTÁST, hibákat követtek el. A bajokat meg kell szüntetni, mégpedig sür­gősen. Két és fél milliós lé­tesítmény állagmegóvásáról és sok-sok bányászgyerek má­sodik otthonáról, a kultúra hajlékáról van szó. Dr. Fazekas László Az elmúlt héten megyénk üzemeiben, termelőszövetkezeteiben és a Hevesi Állami Gazdaságban járt a világ négy országából, négy földrészről nyolc szakszervezeti küldöttt akik beszélgetéseik során megismerkedtek a magyar szakszervezeti dolgozók élet- és muni kakörülményeivel. Dicko Ahmadu és Kamara Bakary, a Mali Köztársaság két küldötte, , tolmácsa segítségével érdeklődik Furucz Jánostól, a Szakszervezetek Heves megyei Taná-i í csónak vezető titkárától, hogy milyen szociális juttatásban részesülnek az állami gazdaság ; dolgozói. — A S 1 R O K l művelődési házban kedden este ülést tar­tott a kulturális bizottság, amely ülésen megtárgyalták a következő feladatok megvaló­sításának lehetőségeit. Több ésszerűséget Az egri általános iskolák bőségesen el vannak látva gyü­mölcs-, bogár-, levél-, virág­szemléltető anyaggal. Komoly összeget fordítanak erre, hi­szen csak a bogárgyűjtemény 3—400 forintba kerül. Mégsem elégedettek a város pedagógu­sai, s nagyon is érthető tilta­kozásuk az újabb lepkegyűjte­mények, gyümölcs-utánzatok érkezése miatt, mert az ÍVÉRT szorgalmasan küldi az értéke­sebbnél értékesebb szemléltető anyagot, aminek ugyan nem sok hasznát veszik a gyakor­latban. Egerben mindenféle gyümölcsöt, rovart ismernek a gyerekek, no, nem az utánza­tokból, hanem, a természetből, s felesleges szertári lom azok viasz, vagy műanyag mása. Annál nagyobb szükség volna viszont a műszaki, fizikai, ké­miai segédeszközökre, labora­tóriumi felszerelésekre, új tér­képekre, amikben nagyon szű­kölködnek az iskolák. Hason­lóan kevés a munkásmozgalmi dokumentum is, és az Ismerd meg hazádat mozgalom szem­léltető anyaga is (nagyobb üzemekről, városokról, gépek­ről képek, rajzok, stb.) Sokat panaszkodnak az olyan könyvek miatt is, ame­lyek nem érdeklik sem a pe­dagógusokat, sem a gyereke­ket, de küldik, pedig ezek he­lyett a jelenkori irodalomból bőségesebb ellátást várnak. A politechnikai képzéshez szükséges bádog-, vas- és fa­anyag sem áll elegendő meny- nyiségben az iskolák rendelke­zésére. A vállalatok csak a MÉH-en keresztül biztosíthat­nak hulladékanyagot a poli­technikai képzéshez. Hol itt az ésszerűség? — rí — 0O0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO 3000000000000000000000000000000000000000000CX300000000000000000000000<O000000000000000000000000000000000G0000Q00C> Vaskó Mihálynak, a Hevesi Állami Gazdaság igazgató-, jónak szavait Tavaszi Sándor elvtárs fordítja a chilei kül­döttnek, aki a hazai szőlőművelésben bevezetett új módsze­rekről beszél. J ancsi egyheti süteményj adagját cserélte el az iskolai napköziben egy „cso­dálatos” golyóscsapágyért. Olyan golyóscsapágyért, ami­lyen nincs még egy a földke­rekségen. Igaz, hogy két golyó hiányzik belőle, de azért csap­ágy az a javából! Fényes kis gömböcskékkel, és az övé tel­jesen. Már két napja nem eszik sü­teményt, de csöppet sem búsul, mert van csapágya, fényes go­lyós és forgó, és irigylik. A Suszter, meg a Csóka már meg­kísértették, hogy cserélje el, de ö azt a csapágyat nem adja senkinek. Édesapjának is megmutatta, aki megközelítően sem tanúsí­tott olyan érdeklődést a fényes kis szerszám iránt, mint a ne­gyedik bé. Ez nem kedvetlenítette el Jancsit. Neki így is érték az a csapágy, a két golyó nélkül is. Ilyen boldogságban élt a ne­gyedik nap reggeléig, amikor is nagy viháncolásra nyitott be az osztályba. Vagy öten körül­állták Susztert, aki egy füzet- nagyságú tükördarabbal ját­szott. Az ablakon besütött a nap és sugarát olyan ügyesen táncoltatta Suszter a falon, hogy gyönyörűség volt nézni. Mert nem akármilyen tükör volt az, hanem a középen ke­rek, forintnyi felületen leka­parták róla a foncsort, s ettől olyan lett a fény, mintha egy fekete pont tűzgolyóban sza­ladgálna a falon. 7 ancsiban hirtelen olyan vágyakozás támadt a tükör után, hogy azt gondolta: addig nem eszik, nem alszik, amíg kedvére ki nem játsz­SZEMES PIROSKA: Cserebere hatja magát vele. Kérte is Susztert: — Add már ide egy kicsit azt a tükröt, hadd próbáljam ki... — Mit képzelsz? Akkor mindenkinek odaadhatom, az­tán még összetöritek — mérte végig az fölényesen. Jancsi belevörösödött a vá­laszba, de nem szólhatott semmit, mert a tanító bácsi lépett be az ajtón és megkez­dődött a számtanóra. Minden­ki figyelt, csak Jancsit foglal­koztatta még mindig a tükör. Amíg a többiek a példát má­solták, ő cédulát írt Suszter­nak. Ezt: „Odaadom a golyós­csapágyat a tükörért.” Pillanat alatt eljutott az írás Suszterhez, aki miután elolvasta, odafordult szom­szédjához, a vörös Kelemen­hez. Súgtak, búgtak, Jancsi már a tanító bácsi szavaira sem tudott figyelni, csak azt leste, mikor jön a válasz. Már majdnem vége lett az órának, amikor Suszter egy papírgala- csint dobott hozzá. Rajta volt a válasz: „Jó.” És tízpercben megtörtént a csere. De mintha a nap is ösz- szeesküdött volna Jancsi el­len, elbújt a felhők mögé. Nem lehetett tükrözni. És napsugár nélkül olyan volt o tükör, mint egy fakó pléhda- rab, még az arcát is alig látta meg benne. Így történt, hogy a következő szünetben rövid rábeszélés után egy alig hasz­nált ceruzafaragóért túladott a tükrön. Előszedte a viharvert toll­tartót és nagy élvezettel hoz­záfogott mind az öt kis ceru­za kihegyezéséhez. T\e délben, amikor asztal- hoz ültek, eszébe jutott a golyóscsapágy. A drága, a fényes, a forgó, amit most Suszter tart a zsebében és ő henceg vele úgy. mint ő tette még tegnap is... Ó, a golyóscsapágy, a hi­ányzó két golyóval! Ügy bele­nyilallt a szívébe a fájdalom, hogy azt hitte, menten meg is szakad. És képviselőfánk lesz ebédre. És még kétszer nem ehetik, hiszen csak holnap­után lesz egy hete, hogy el­cserélte a csapágyat a süte­ményért. Ott állt előtte a tá­nyéron az étel, borjúpörkölt galuskával, nem tudott hozzá­nyúlni. Ügy érezte, megakad­na a torkán. Sóvárogva pislogott a kövér Suszter felé, aki majd meg­fulladt, úgy habzsolta az ebé­det. — Suszter — súgta felé két­ségbeesett reménykedéssel. — Hűm? — Add vissza a csapágyat... Suszter egy pillanatra meg­hökkent, majd teleszájjal visszavágott: — Van eszembe! Add vissza te a tükröt! És Jancsi megindult a vö­rös Kelemenhez. — Add vissza a tükröt, ne­sze, itt a faragód. És megehe- ted az ebédemet is, csak az uborkát hagyd meg nekem. T7' elemen előhúzta a tűk-] rőt és máris nyúlt Jan­csi tányérjáért. Az meg zse­bébe vágta a két uborkát, vit­te Suszterhoz a tükröt. — Itt van, nesze. Add ide. Suszter összeráncolta a homlokát és belefeledkezett a számításaiba. Jancsi ettől úgy megrettent, hogy menten zse­bébe nyúlt, előhalászta a két uborkát és Suszter elé tette. — Ezt ráadásnak ... Suszter flegmán végignézte Jancsit, aztán a uborkára pil­lantott: — A süteményt már meget­ted? Jancsi alig tudta kinyögni: — Azt már elígértem... Adnék, de tartozom vele Ko- cornak, de ha lejár, neked is adok. Suszter zsebébe nyúlt és ki­húzta a „világ legkülönb [ csapágyát”. Jancsi boldog volt, olyan boldog, hogy csak az utolsó pillanatban gondolta meg és nem ígért még egy sütemény­adagot Suszternak. . Igazában csak este esett le a kő a szívéről, amikor az ap­ja megkérdezte: — Hol az a csapágy, kisfi-] am? Most van egy kevéske időm, csinálnék neked egy rollert. Jancsit végtelen megindult- ság fogta el, belenyúlt a zse­bébe és kihúzta a kis fényest. T^s ebben a pillanatban telefutott könnyel a szeme és savanyú-uborkasza- got érzett. A küldöttség kínai tagjait, ’•Hsziao Hung-csi elvtársat és Csen Fen elvtársnöt köszöntik a gyöngyösi úttörők. A lengyel szakszervezeti kül dött az állami gazdaság szak szervezeti bizottságának tag jaival arról beszélgetett, ho gyan választják a gazdasá dolgozói a szakszervezeti b ;zottság tagjait.

Next

/
Thumbnails
Contents