Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-10 / 108. szám
1961, május 10., szerda NEPOJSAO S * I , Epltőmunkás az égtitöiparrél Sméhként « a véleményem, Ifjúság — május Hosszabb idő óta, de különösen az elmúlt évben, sok bírálat, és mondjuk meg őszintén, jogos szemrehányás érte az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját a Népújságban. A rossz munka- szervezés, a laza munkafegyelem és a lelkiismeretlen munka következtében a vállalat elmúlt évi tervét nem teljesítette, azonkívül az építkezések határidejének elhúzódása miatt sok százezer forintos kötbért és bírságot kellett a vállalatnak fizetnie. Mindez a nyereségrészesedést is csökkentette, kárt okozott a népgazdaságnak és a lakosságnak. Lehetne sorolni a sok-sok hibát. De az 1961-ik év első három hónapjának, különösen márciusnak munkájában. javulás mutatkozik a vállalatnál. A február havi tervet majdnem 100 százalékra, a március havit túlteljesítettük, így behoztuk a januári lemaradást. Vállalatunk első negyedévi tervét teljesítette. Nagy szó ez, hiszen az idén minden eddiginél magasabb éves tervet kapott vállalatunk. Sok száz lakás, iskolák. bölcsődék, ipari létesítmények és tsz-építkezések szerepelnek az ez évi tervben. A jelenlegi helyzet biztató, a megkezdett munkák jó ütemben haladnak. Több helyen megalakultak a komplex-brigádok, több építkezésen áttértek a kétműszakos munkára. Különösen szép eredményekről szólhatunk az egri építkezésekről, a Spartacus-pályán épült lakótelepen, ahol a járókelők, a lakosság legnagyobb megelégedésére, szinte hetenként emelkedik egy-egy emelet az épülettömbökön. De jól halad a siroki lakóházépítkezés, a Vasnagykereskedelmi Vállalat részére épülő modern, előregyártott elemekből készülő raktára, valamint a Petőfi utcai emeletes bölcsőde munkája is. Az egri építkezéseken a dolgozók az építkezések vezetőivel megbeszélték a munkaütemet és vállalták, hogy a korábbi lemaradásokat behozzák és ahol csak lehet, rövidítenek a határidőn, ezenkívül több tízezer forintos megtakarítás elérését tűzték ki célul. Makrai Pál főépítésvezető nemrégen van új beosztásában, de következetesen, nagy szakértelemmel és még ennél is nagyobb lelkesedéssel és szorgalommal vette kezébe a sok tízmillió forintos építkezés irányítását. Most már arra kell vigyázni a tömegszervezeti és gazdasági vezetőknek, hogy ezt a tempót sok segítséggel, még ösztönzőbb munkaszervezéssel fokozzák. Ki kell köszörülnünk az előző évi csorbát, meg kell védenünk vállalatunk és az építőipar hírnevét. Ezt várja tőlünk megyénk sok ezer lakója, különösen az egriek, mert minél előbb szeretnének beköltözni a most épülő, modern, új lakásokba. Az építőipar dolgozói megértik ezt a kívánságot ís mindent elkövetnek, hogy oecsülettel eleget tegyenek kő- élességüknek. Kiss Ernő építőipari munkás, Eger, Hadnagy utcai munkásszállás. hogy nincs nagyszerűbb dolog a vitánál, amelyben a vélemények csatája dönti el, mi az igazság abban, amiben eddig nem tudták, hogy mi az igazság, s mi az, ami nem igaz, pedig téppenhogy igaznak tartottak egyesek, vagy többek. Talán $nnek az egyszerű és valóban világos tételnek felismerésén alapul, hogy népünk vitatkozó nemzet lett, s a vitát ma már jobban ifijük meg nyereg és érv nélkül, csak úgy szőrmentiben, mint tisztes őseink, annak idején, amikor még nem volt vita, a száguldó mént kengyel nélkül. Szinte példátlan a fejlődés! Vitában jómódú ország lettünk, ahol vidám frisseséggel kerül terítékre a sajtó, a rádió és a közvélemény nagy nyilvánossága kíséretében, hogy milyen film a Szerelem, Hirosima, amelyet csak Búj- dapesten láthattak, akik láthatták és azpk sem sokan, vagy éppen a Rózsák az államügyésznek című nyugatnémet film realizmusa, amelyet jobban ismerünk a vitából, mint a vászonról, mert a vásznon még nem, de a vitákban már lepergették. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy megvitatjuk az Almuska minőségét, ankétot tartunk a női fürdőruhákról és szódavizes üvegek állhatatlanságáról, hozzászólunk szatirikus irodalmunk szatírátlan kérdéseihez és a nevetés pszichológiájához — nos, akkor többé-kevésbé előttünk áll az a nagyszerű kép, amelynek kerete a vita, vászna a vita, festéke a vita és tartalma — a vita. Most azonban kissé zavarban vagyok. Már két napja kutatom az újságok hasábjait, éber fülekkel figyelem a rádió adásait és semmi új vita nem ütötte fel a fejét — üresnek és sivárnak érzem óráim múlását, s mélységes aggodalom tölt el, talán csak nem ütött népünk utolsó órája, talán csak nem következett el a rettenetes perc, amikor le kell vonulnunk a történelem színpadáról, hogy elsüllyedjünk a vitátlanság kegyetlen sírjában ... Nem, ezt nem szabad megengedni! Vitára fel, véreim! Ha nincs más, vitázzunk a vitáról, még pontosabban a vita vitájának vitalehetőségeiről. S ha majd a lehetőségeket megvitattuk és rátértünk magának a vitának vitájára, még mindig lesz idő egy új vita vitalehetőségeinek megvititásá- ra. Így legyen! (egri) (Folytatás az 1. oldalról) Százhatvan diák kapta meg személyi igazolványát Hatvanban Szombaton délután vidám, kipirult arcú tizenhatévesek töltötték meg a Vö- x-ösmaty Művelődési Ház nézőterét, hogy átvegyék a Magyar Népköztársasághoz való tartozás első, hivatalos dokumentumát, a személyi igazolványt. Endrei elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese, ünnepi beszédében hangsúlyozta, 16 éves fiataljaink előtt beláthatatlan lehetőségek nyílnak, boldog jövőjük biztosítva van. Dr. Bartos Imre, a Bajza József Gimnázium igazgatója, meleg szeretettel köszöntötte azt a 160 tizenhatéves diákot, akik olyan igazolvány birtokosai lesznek, ami jogokat nyújt, de kötelezettségeket is ró az ifjúságra. — A közösségi társadalom megnyilatkozása ez az ünnepély — mondta —, mert a társadalom nyilvántartja azokat á fiatalokat, akiK 16. életévük betöltésével ítélőképességük, modoruk ugrásszerű megváltoztatásával és fejlődésével közelednek a nagykorúság teljes jogokat vindikáló állomásához. A 5293. sz. úttörőcsapat nevében négy vörös nyakken- dős kislány és kisfiú köszöntötte a személyi igazolványok új tulajdonosait s a Bajza József Gimnázium idősebb ki- szesei is átnyújtották ' ünnepi virágcsokrukat. Az igazolványok kiosztása után a gimnázium III. b. osztálya kultúrműsorral kedveskedett diáktársaiknak és a megjelent vendégeknek. ÍR. ö.) 04 TrtliÄ 4. A% „öregek* — büszkék — Én 1944-ben kerültem ide Petőfibányára. Akkor körülbelül hat házból állt az egész település, s sokkal kisebb volt a bánya is. Magam mint mozdonyvezető működtem a bányánál, aztán a későbbiek folyamán neveztek ki szállítási vezetőnek. Sok fiatal dolgozott már az elmúlt években a kezem alatt, s mondhatom, büszke vagyok rájuk. Mindegyikből ember lett. » Most nem is a munkájukra gondolok elsősorban, hanem arra, amit a napi tevékenység befejezése után tesznek ezek a gyerekek. Nekem nagyon kevés a szabad időm, mert a szállítás zavartalanságának ellenőrzése a feladatom, akár lejárt a munkaidőm, akár nem. így tehát nagyon sok elfoglaltsággal tudom csak hasznosítani a munkától szabad perceimet. A fiatalság nem ennyire elfoglalt, sokkal több idő áll rendelkezésére a szórakozáshoz, művelődéshez, s nagy örömmel látom, hogy annak is szentelik legtöbben műszak utáni óráikat. Akivel csak beszélek, mindegyik be tud számolni valami olyan tevékenységről, amely emberi fejlődését jelenti, vagy segíti. S ez tükröződik általános magatartásukban is. Sok más mellett tagja vagyok a helyi táncze- nekamak. Szombaton és vasárnap, az eszpresszóban, valamint kéthetenként a művelőd ’ i otthonban rendezett bálokon alkalmam van látni a igzórakozó ifjúságot. Olyan szépen, kulturáltan szórakoznak, hogy nem lehet semmi rossziat sem rájuk mondani. Részegség, duhajkodás? Még véletlenül sem fordulhat elő. Maguk vigyáznak elsősorban szórakozásuk zavartalanságára... Ezeket a szavakat a település egyik „öregje” mondta el: E d ő c s András. Az öreg szót azért tettem idézőjelbe, mert korát nézve nem lehetne ezt mondani róla,, hiszen mindössze negyvenhárom éves. Az itt, Petőfibányán eltöltött évei alapján illeti meg ez a jelző. S valóban, az ifjúság a „korának” kijáró tisztelettel veszi körül. Ebben a tiszteletben benne van minden. A fiatalok felnéznek Ed öcs Andrásra, mint náluk idősebb vezetőre, tapasztalt szakemberre, s egyben jó barátjukra is, aki ha úgy adódik, tanáccsal, jószándékú vélemény-nyilvánítással is rendelkezésükre áll. Ez ugyan Petőfibányán nemcsak róla mondható el, hiszen van itt sok hozzá hasonló „öreg”, aki nemcsak szereti, segít a fiataloknak, hanem büszke is rájuk. Például M i - soka László. Hozzá szinte véletlenül tévedtem be. Jártam a település régi épületei között, s az az ötletem támadt, jó lenne megnézni ezekben a házakban egy lakást. Találomra csöngettem be. Idősebb, sovány, szemüveges férfi nyitott ajtót, s a kölcsönös bemutatkozás után zavartan tessékel beljebb a lakásba. — Sajnos, csak a konyhában tudunk leülni beszélgetni, mert a kislányom a mai napra szabadságot vett ki, s a feleségemmel együtt nagytakarítást rendeznek a szobákban — mondta. Az nem baj. Kedvenc időtöltéséről, szórakozásairól a konyhában is nagyon jól lehet beszélgetni. Csakhogy a végén nem erről volt szó. Sikerült ugyan megtudnom, hogy esténként legszívesebben a néhány hónapja vásárolt televíziókészülék mellett ül a család, s azt is, hogy Misóka bácsi, mint nyugdíjas, ezenkívül az apró konyhakertben foglalatoskodik mindennap, de a legtöbb szó mégis a telep fiataljairól, s főként az asz- szonyokról, lányokról esett. Mindert kedves időtöltés mellett a jó Misóka bácsi ugyanis a legtöbbet a gobelinkészítésnek, szőnyegszövésnek szentel. Valamikor, fiatal korában elismert textilszakos iparművész volt, s tíz esztendőn keresztül ezen a munka- területen dolgozott. Később azonban huszonöt évet a bányánál „húzott le”, s ma már el sem tudná képzelni másutt az életét. De bármilyen nagy a ragaszkodás, a gobelin- és szőnyegkészítést sem bírta abbahagyni. Most meg, hogy 1957 óta nyugdíjban van, különösen sokat foglalkozik ezzel. — Az elmúlt évben a nemzetközi nőnap alkalmából kiállítást rendezett itt Petőfibányán a nőtanács. Akkor megkértek engem is, hogy néhány munkámat állítsam ki — mondta. — Ügy látszik, megtetszettek a közönségnek, mert nem sokkal később Varga elvtárs, a művelődési otthon igazgatója megkérdezte: nem vállalnám-e egy gobelin- és szőnyegkészítő szakkör vezetését. Miért ne? — válaszoltam —, s azóta már a harmadik szakkör dolgozik nagy igyekezettel. Megszerették a petőfibányai asszonyok és lányok a gobelin- és szőnyegkészítést. Ügy érzem, hogy nagyon szívesen járnak a tanfolyamra, s nagy figyelemmel sajátítják el a munka fogásait. Büszke vagyok eredményeikre, amelyek olyan nagyszerűek, hogy felvetődött már egy háziipari szövetkezet létesítésének gondolata is, mert a szőnyegeket, gobelineket, amelyeket itt a szakkörben készítettek az asszonyok, akár külföldre is kivihetnék... S szóljon még egy büszke ember: Marosvölgyi Henrik, a művelődési otthon művészeti előadója, ö ugyan elég szűkszavúan mondta el gondolatait, de amiről beszámolt, dicsérő szavak nélkül is eleget beszélt önmagáért, s a fiatalok tenniakarása mellett bizonyítva. — Nagyszerű fitaljaink vannak itt a művelődési otthonban. Bármelyik nap jön valaki látogatóba, mindig talál valamelyik teremben olyanokat, akik épp foglalatoskodnak. Sokan a különböző — fúvós-, szimfonikus-, tánc-, vagy népi zenekarban működnek, mások a szakkörökben dolgoznak, vagy a tánc-, vaey színjátszó együttesben próbálnak. Táncosaink például most a kisterenyei palóctáncokkal a Mátravidéki Erőmű művelődési otthonában sorra kerülő körzeti, kulturális seregszemle bemutatójára készülnek. Színjátszóink viszont a napokban jártak Horton, ahol a színjátszóhét alkalmából Füsi József Hajnal című művét mutatták be. Nagy sikert arattak, s úgy éreztem, a mi együttesünk volt az egyik legjobb ezen a rendezvénysorozaton. Pedig ez a gárda mindössze két hónapja próbál, szinte mindegyik tag akkor kapcsolódott be a színjátszó együttes munkájába... Most természetes, hogy büszkék a sikerre... S természéÜes, hogy nemcsak ők, hanem az „öregek” is... Weidinger László Sok ezren vettek részt ezen az ifjúsági találkozón, amely létszámban is, de színpompájában is, felülmúlta az eddigi»-, két. Képünkön a felvonulók egy csoportja látható. A hevesi felvonulást a helyi háziipari ktsz színpompásj a népek összefogását jelképező dekorativ menete zárta be. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség továbbra is lelkes munkával kívánja segíteni a szövetkezetek megszilárdítását, a nagy nyári mezőgazda- sági munkákat — mondotta Misi Sándor elvtárs, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára a hevesi ifjúsági nagygyűlésen. Anyák napi ünnepséget rendeztek Kápolnán Vasárnap délelőtt 9 órakor benépesült Kápolnán a művelődési otthon. Az iskolás és óvodás . gyerekek virágcsokrokkal a kezükben, nagy izgalommal ünnepségre készültek: kedves megemlékezésre, az anyák napja alkalmából. A. meghitt hangulatú ünnepségen Tóth István, az általános iskola igazgatója emlékezett meg az édesanyákról, s kihangsúlyozta, milyen sokat jelent, ha az édesanyák is hallatják hangjukat a béke megvédéséért folyó harcban, mert az ő szavuk döntő lehet a háború nélküli boldog jövő' megteremtésében. A rövid beszéd után az óvodások, majd az általános iskola tanulói szórakoztatták szavalataikkal, kis műsorukkal az édesanyákat. A műsort az általános iskola énekkara egészítette ki. A helyi KlSZ-szervezet anyák napja alkalmából minden kápolnai édesanyának eljuttatta üdvözletét, a külön e célra készíttetett lapokon. Pólyák Pál
