Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-10 / 108. szám

1961. május 10., szerda «EPOJ8AO 3 Kérem a panaszkönyvet! Versenyben az autóközlekedési dolgozók! i. Manapság ritkábban hallják az elárusítók és azok a dol­gozók, akik munkájukat „pa­naszkönyv árnyékában” vég­zik, Ritkábban hallják — mintha elszoktunk volna a pa­naszkönyvtől. Igaz. a bejegy­zések nem is mindig a vá­sárlók panaszát tolmácsolják, néha elismerését, megelégedé­sét is. Sokszor találkozunk ilyen bejegyzéssel: „X. Y. munkájával meg vagyok elé­gedve”, vagy: , évek óta járok ebbe a boltba, és V. Z. min­dig előzékeny és udvarias volt velem szemben.” De a bejegyzések zöme más­sal . foglalkozik. Ezek a vevő elégedetlenségéről, felháboro­dásáról árulkodnak Nézzünk néhány egri boltot! 1961. MÁRCIUS 16. KISZ ÖNKISZOLGÁLÖ BOLT. — Ideges férfi vitatkozik a pénztárossal, szerinte a sza­lonnáért jogtalanul kémek tő­le 40 forintot, hiszen csak 30 az ára: Bizonyítgatja igazát, s tanúnak hívja a szalonna mellé tett árcédulát is. Végül a panaszkönyvhöz fordult: „Kérdezem, 1961-ben is lehet­séges ez?” A hivatalos levél megnyug­tatja, neki volt igaza, mert a boltban nem jelölték, hogy a kétféle szalonna nemcsak mi­nőségben, hanem árban is kü­lönbözik. 1960. JULIUS 7. 52. SZ. ÖNKISZOLGALÖ EDÉNY­BOLT. — Izgága, magából ki­kéit asszony rohan be, kezé­ben egy zsebkést tart. — Miért nem akarják kicserélni a fi­amnak — szegezi a kérdést a boltvezetőnek. Hiába magya­rázzák neki, hogy megfent kést, tehát használtat, nem cserélhetnek vissza, az asszony panaszkönyvet kér, be is ír. De hiába, nincs igaza; Nem volt igaz- annak az Idősebb hölgynek sem, aki egy főzőt akart kicserélni. Be­írt ugyan a panaszkönyvbe, de amikor megmagyarázták neki a készülék kezelését, ott sem hagyta volna. 1961. FEBRUÁR 14. ÁLLA­MI ÁRUHÁZ. — Kisgyermekes fiatalasszonnyal vitatkozik az elárusító. — Nagyon sajná­lom, de nem tudok 27 forin­tos gyerekplédet adni. Csak utalványra. — Akinek kisgyereke van, annak jár. Nézze meg az iga­zolványomat. — Sajnos, a rendelkezések értelmében nem adhatunk, csak utalványra. Az asszony íjiegúnja a vi­tát, s a parfeszkönyvben reklamál. Kisgyerekes anya, szüksége lenne a gyerekpléd­re. — De be kellett vezetni az utalványrendszert, mert a 27 forintos ár annyira megéri, hogy sokan vették, még mel­lénynek is, és jelenleg hiány­cikk. Utalvánnyal kell szabá­lyozni az elosztást. * 1961. JANUÁR 31. PARK SZÁLLÓ. — „Szórakozás köz­ben kissé elbóbiskoltam. S a felszolgáló erősen megszorítot­ta a nyakamat (fólytogatott — zárójelbe írta ő is így, ly-nal.) — panaszkodik F. S., aki el­aludt az asztalnál. — ön a Grillben az asztal­nál elaludt. Ez megbotránko­zást keltett és megengedhetet­len. De a pincért figyelmez­tettük udvariasabb bánás­módra. — Nem volt igaza a vendégnek, aki többször is el­aludt és fel kellett költeni, de azért a pincért is figyelmez­tették. — Hiába, ittas embert felébreszteni hálátlan dolog... 1961. MÁRCIUS 6. — Dr. E. Gy.-nek olyan bort szolgáltak fel a Grillben. amelyről csak az üzletvezető állította, hogy az balatonfü­redi rizling. Miután nem tud­tak megegyezni a bor minő­ségében, a vendég panaszköny­vet kért. A vitát a.. Szőlészeti Kutatóintézet döntötte el, s dr. E. Gy. visszakapta a bor árát. II. — Jaj, ha nekünk is lenne egy panaszkönyvünk, sóhajt fel az egyik eladó, amikor a vevőkről esik 'szó. Mert, ugye nekünk is van mondanivalónk róluk. Nekünk is lenne egy­két keresetlen szavunk. Megkérdeztem néhány el­árusítót, mit írna ő, ebbe a panaszkönyvbe. J. Gy. vaskereskedési eladó: arra kéri a vásárlókat, válo­gatás közben ne verjék le a zománcot az edényekről, és mielőtt vásárolni indulnak, gondolják meg, mit akarnak Yenni. Ne később jusson észükbe, hogy mást akartak. B. R. az Állami Áruházból is azt kéri, nézzék meg alaposan az árut a pultnál, s amint el­hagyták a boltot, tekintsék be­fejezettnek a vásárlást. J. B. a leértékelt áruk bolt­jából: A kedves vevők ne „mozizzanak”. Ne ugráltassák az eladót, s miután az a fél raktárt felbolygatta, ne távoz­zanak vásárlás nélkül. És per­sze ne akarjanak fizetés nél­kül árut kapni. Mert ilyenre is van példa. Persze, a 100— 200 forint értékű apróbb tár­gyakat se próbálják feltűnés nélkül kabátzsebbe csúsztat­ni, vagy épp a táskába. — No, nem sokan vannak ilyenek, de akadnak, s miattuk hol a bol­ti kollektíva fizet, hol pedig „akinek kijátszották az éber­ségét”. Zs. E., Park Szálló: Vádira­tot lehetne összeállítani a ven­dégek ellen, bár mindig nekik van igazuk'. De azért... és itt egy véget nem érő — szerinte vázlatos — felsorolásba kezd, mit is írna ő ebbe a panasz­könyvbe... Hogy az emberek vigyázzanak a szálló tárgyai­ra, ne sározzák össze, ne éges­sék ki a velour szőnyeget, ne vigyék el az alpakka evőesz­közöket. Azt is megérthetnék, ha semmilyen körülmények között sem tudunk szobát biz­tosítani. De ez a megértés az esetek nagy részében hiány­zik. A minap például egy fér­fi Budapestről, vállalati gép­kocsin direkt azért lekocsizott ide. hogy nekem „megmondja a magáét”, amiért anyósának külföldi csoport érkezése miatt 'nem tudtam külön szobát adni. De Z. E.-né, az OFOTÉRT Bolt vezetője nem, panaszko­dik. Miatta üresen állhatna ez a képzeletbeli panaszkönyv, bár, mint ő mondja, a szem­üveges ember kissé mindig ideges. V. E.-néiiek, az Aján­dékboltból sem lenne semmi mondanivalója ennek a pa­naszkönyvnek, hisz: — aki ide belép, ünnepi hangulatban jön, s bő áruválasztékkal, ud­varias kiszolgálással igyek­szünk kedvében járni. Panaszkönyv. — Életrevaló kezdeményezése a szocialista kereskedelemnek, biztosítja a boltok munkájának társadalmi ellenőrzését. A panaszkönyv a vásárlók és az eladók kö­zötti „feszültségmérő”. Ha üres, vagy csak dicséret van benne, azt mutátja, hogy a dolgozók jó munkát végeznek, s ha a vásárlók reklamálnak, felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell a kiszolgálás színvonalán, bővíteni kell az áruk választékát, stb, stb. É» az eladók? Az ő pana­szaikat ki hallgatja meg, mert gyakran jogos az ő panaszuk is, s róluk, még újságcikk is ritkán jelenik meg. Talán is­mét kellene vevő—eladó-ta­lálkozókat, vásárlási ankéto- kat szervezni. De a legtöbbet az eladók tehetnek azért, hogy a vásárlók meg legyenék elé­gedve a bolttal. S ők tehetnek legtöbbet azért is, hogy a vá­sárlók hozzászokjanak az új kereskedelmi formákhoz és az új etikához. Még a tárgyhoz tartozik, de azért csak mellékesen jegyez­zük meg, hogy a panaszkönyv- nék mindig ..szem előtt” kell lennie, jól látható helyen. Né­ha az üres oldalak arról árul­kodnak, hogy a panaszkönyv a főnöki asztalfiók mélyén, vagy fogason, kabátok mögött „vendégektől nem háborítot- tan” lapul. Nem háborgat­ják, mert nem is látják. Krajczár Imre- MIND NAGYOBB ütem­ben készülnek a hatvani járás­ban a nemsokára megrende­zésre kerülő járási ifjúsági bé­ketalálkozóra. A felkészülést a horti Művelődési Otthon együt­tesei is megkezdték. Az utóbbi években mind erőteljesebben fejlődő könyv­kiadásunk eddig megindított könyvsorozatai nagy érdeklő­dést váltottak ká a mind né­pesebbé váló ólvasótábcrból Az Európa, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó most is­mét két új könyvsorozatot in­dít az 1961. évi ünnepi könyv­hét alkalmából. Az Európa Könyvkiadó Mil­liók könyve című sorozatát 78 kötetben adják ki a következő öt esztendő alatt előjegyzések alapján. A kiadó lehetőséget ad arra, hogy új sorozatára az érdeklődők az egész ötévi időtartamra kössenek előjegy­zést, de annak sincs akadá­lya, hogy csak az egyik könyv­A megyei vállalattá átszer­vezett 32. sz. Autóközlekedési Vállalat szakszervezete, párt­ós gazdasági vezetői az ötéves tervünk sikeres beindítására munkaversenyt szervezett. A megelőző időszak gazdasági eredményei nem voltak bizta­tóak. A munkaverseny és az összefogás eredményének cél­kitűzése, hogy a II. negyedév teividőszakában behozzuk a lemaradásokat és már eredmé­nyeket is mutathassunk fel. A most beindított munka- j/erseny megszervezésében úi módszert követtünk. Nem tömeges felajánlások­kal kezdtünk, kint a munkate­rületen az egyes dolgozókat győztük meg arról, hogy tegye­nek a lebontott tervhez fel­ajánlást. Ez eredményes volt. Alig egy hónap alatt a munka­verseny kibontakozott és jelen­leg a vállalaton belül körülbe­lül ezerkétszáz dolgozó áll munka verseny bep, ami válla­latunk munkáslétszámának 45 százaléka. A versenyen be­lül 26 műszaki, 150 forgalmi brigád alakujt, amelyek ko­moly felajánlást tettek a lé­bontott tervekkel izemben. A munkaverseny eddigi eredményei A MÁVÁUT-részleg önkölt­héttől a másikig, tehát egy esztendei időtartamra jegyez­tessék elő a Milliók könyve sorozatot. A sorozat első kötete, Drei- se: Amerikai tragédiájának első része már meg is • jelent, s azóta már mintegy 180-an kötöttek, előjegyzést az egész sorozatra az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban, úgy, hogy ha az érdeklődés tovább­ra is oly nagy mértékben nyil­vánul meg, mint az eddigiek­ben, rövidesen nem is tudnak feliratkozást elfogadni az üz­letben. , A Móra Ferenc Könyvkiadó új sorozata Az én könyvtáram elnevezést viseli, s az 50 műre tervezett sorozat az ifjúsági irodalom remekeit tartalmaz­ségi tervét terven felül túltel­jesítette, késésmentesen közle­kednek, a műszak részéről jó munkát végzett Gömöri II. Bernát. A kocsik időbeni kiál­lásában jó példával jár elől a gyöngyösi üzemegység TEFU- részlege. A teherfuvar vonalán ki­emelkedő munkát végzett Fel- sőtárkány*—Felnémet viszony­latában a Szénbányászati Földkotró Vállalatnál fuvaro­zást teljesítő hét gépkocsi 14 gépkocsivezetője, akik műsza­konként a nyolcfordulós nor­mával szemben átlagosan 10 fordulót teljesítettek. Április 17-től, tehát a fel­ajánlástól, a rakodógépen dol­gozó Alaxai László teljesítmé­nye 1340 tonna. Felajánlást tettek a kiren­deltségeink is, és versenyre hívták ki egymást. Feszes a küzdelem a hevesi és a káli kirendeltsé­gek között. Ebben a verseny­ben jelenleg a hevesi kiren­deltség jár az élen, amely a be­vételi tervét 151, súly tervét 157 százalékra teljesítette. Még ki­emelkedőbb a hevesi kiren­deltség nyolctönnás gépkocsi­kihasználása. Bevételi tervét 180 százalékra, súlytervét pe­dig 170 százalékra teljesítette. (Bodor) za. Ezt a sorozatot ugyancsak öt év alatt adják ki, s mint a Milliók könyve, ez is elő­jegyzés alapján kapható. ' Az én könyvtáram sorozat első kötete szintén már az ünnepi könyvhét előtt megjelent, s Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című művét tartalmaz­za. A továbbiakban a többi között Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Molnár Fe­renc: A Hál utcai fiúk. Mark Twain: Koldus és királyfi, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Gajdar: Timur és csapata, Cooper: Az utolsó mohikán, Osztrovszkij: Az acélt meged- zik, Rudyard Kipling: A dzsungel könyve című munkái szerepelnek a sorozat kiadási tervében. Két új könyvsorozat indul Ssanatóriumi történet TJopdor Gáspár nem könnyen lelkesedő emberfia. Nem nagyon érdekli a má­sok gondja-baja, öröme, inkább a saját hét­köznapi életével bíbelődik, s mert öt gyer­mekkel áldotta meg a Sors, tökéletesen meg­értem őt. Beszélgetni se nagyon szeret, szófukar, ha­nem azért a minap mégiscsak megoldódott a nyelve. Nemrég jött haza egy szanatórium­ból, friss volt és vidám, mintha kicserélték volna. Csodálkozva figyeltem, hiszen még az orvosokról táplált nem éppen hízelgő véle­ménye is merőben más volt, mint kél hónap­pal ezelőtt. S hogy a csodálkozásom még na­gyobb legyen, ő volt, aki meginvitált egy po­hár sörre, mondván, hogy szeretne elbeszélni egy történetet. A történet így hangzik: — Amikor mintegy két és fél hónapja ér­tesített az SZTK, hogy a szanatóriumi beuta­lásom megérkezett, cseppet sem örültem. Tu­dod nagyon jól, irtózom az új környezettől, s nincs számomra kínosabb, *nint idegen em­berek közé menni. No, de végül is rászántam magam — üsse kő, elvégre öt gyermekem van, akikért felelős vagyok, a legidősebb most fog érettségizni — és elutaztam. A Dunántúlon, egy kis várostól két kilo­méternyire volt a szanatórium. Hatalmas, nagy kiterjedésű park közepén állt a? épület, egyemeletes, nemrégiben renovált kastély. Illetve volt kastély, hirtelen nem is jut eszem­be, melyik hercegé lehetett valamikor, de hát ez nem is lényeges. Szép, csendes, nyugodt hely volt, a parkban a százados tölgyfák, a kastély előtt impozáns szökőkút, függőágyak, és csodálatosan tiszta levegő. Az orvosok ba­rátságosak, a koszt bőséges és tápláló, két hó­nap alatt kilenc kilót híztam. S zóval, szép volt, az idő kitűnő, a ta­vasz nem pajzánkodott, becsülettel' zöldbe borított mindent, s ez még szebbé tet­te napjainkat. Egy hét elteltével megalakul­tak a baráti körök, külön a sakkozók, az asz­taliteniszezők, a römizők, külön a könyvba­rátok és külön az emberkerülők. Mondanom sem kell, hogy egy ideig én is az utóbbiakhoz tartoztam, de azután csak elkapott engem is a társaság utáni vágy, s így csöppentem bele a mérnökné társaságába. Igen kevert társa­ság volt, egy tanár, egy traktoros, egy ci­gányzenész, a mérnökné és én a főkönyvelő. Pompásan megértettük magunkat, sokat be­széltünk és römiztünk. A mérnökné volt a társaság lelke, kedves, vidám nő, nem volt több negyven évesnél. Annyit tudtunk róla, hogy a minisztériumban osztályvezető, két gyermek anyja, a férje bányamérnök. Ismét­lem, ő volt a társaság lelke, s oly sokoldalú művelt, hogy néha szinte féltürík vitába bo­csátkozni. vele. Két idegen nyelvet bírt töké­letesen, az angolt és németet, a tanárnak azonban azt mondta, hogy di oroszról is el­mondhatja rövidesen ugyanazt. Emellett ki­tűnően zongorázott, s esténként a hallban nemegyszer felcsendült fürge ujjai alatt Beethoven, Liszt, vagy Schubert egy-egy örökszép melódiája. Mint nő is szép volt, kí­vánatos, nagyon elegánsan öltözött, mozdula­tai finomak, s külön élvezet volt látni, aho­gyan eszik. Művészi tökéllyel kezelte a kést, villát, s magamban esküdni mertem volna rá, hogy a mi mémöknénk ősei a hétágú koro­nák birtokosai lehettek. Ne is csodálkozz raj­tam, hogy erre a következtetésre jutottam, ennyi előkelő bájt, nemes egyszerűséget és felülmúlhatatlan intelligenciát igen ritkán lát egy csomóban az ember. IV e, ne mosolyogj, nem lettem szerelmes belé, a feleségem nagyon szeretem, mindattól függetlenül, hogy a nyelvosztásnál, kétszer jelentkezett. O is más, meg a mér­nökné is más volt, s hogy oly nagyszerűen teltek a napok, ezt neki köszönhettük. Ha­nem, egyszer csak sugdosni kezdtek az embe­rek. És éppen a mémöknéről. Képzelheted megdöbbenésemet, amikor az egyik takarító­nő félrehívott és sajnálkozva mondta — A mérnöknét tegnap délután a padlá­son láttam. Olyan furcsa arckifejezéssel jár­kált, s valamit keresett a gerendákon. — Az orvosnak jelentette az esetet? — Hogyne. Ez kötelességünk. Hirtelen mérges lettem: —De az nem, hogy a betegeknek is el­pletykáljon mindent. A takarítónő elment, én pedig hallgattam. Figyeltem a mérnöknét. Azonban semmi vál­tozást nem vettem észre, ugyanolyan kedves, nagyszerű nő maradt, míg egyszer, egy dél­után, amint éppen ki akartam menni az ud­varra, látom ám, hogy a mérnökné a pince le­járatánál eltűnik. Megdöbbentem. Mi keres­nivalója van a pincében? Mégis igaz lenne a szóbeszéd, hogy időnként a leglehetetlenebb helyeken akadnak rá, amint elmélázva keres, kutat, s néha ilyenkor könnyet is látnak a sezmében. Bennem felötlött a gondolat, hátha köze van ehhez a házhoz, hátha éppen vala­mi gyermekkori emlék után kutat, lehet, hogy rokonai voltak a volt hercegék. A meg­jelenése, a modora, a műveltsége... nem látszott lehetetlennek. ÍV! indez pillanatok alatt cikázott végig agyamon, s már mentem is utána, csendben, észrevétlenül. Kattanást hallottam, világosság lett,, s a hosszú kőkockás boltozató pincefolyosón a fail mellett húzódva lestem a mérnöknét. Valóban különösen viselkedett. Lassú lép­tekkel ment, vizsgálgatta a falakat, majd az egyik kiugró kőoszlopnál megállt. Gyufát gyújtott, s hosszan nézett valamit a falon. Üjabb gyufát gyújtott, majd ismét egy mási­kat. Legalább tíz percig időzött a falnál, végül lehajtott fejjel, mélyen elgondolkozva kiment a pincéből. Izgatottan siettem a gyufagyújtás helyére. Sokáig vizsgáltam azt a részt az ön­gyújtóm fényénél, de semmi különöset nem láttam. Csupán az egyik kőkockán volt né­hány karcolás, talán betűk lehettek valami­kor, amit az idő 'zord piszok- és penészhár­tyával vont be. Most már engem is izgatott a mérnökné viselkedése, a fantáziám gyerekes módon bő­vülni kezdett, meghallgattam minden sutto­gást, ami a szegény asszonyról szárnyra kélt. Mert lassanként sajnálni kezdtük. Nem vi­tás, a mémöknének valami bogara van, va­lami nincs nála rendben. Mert lehet-e másra következtetni, amikor egy nő hajnal­ban felkel csak azért, hogy a személyzeti épületek körül kószáljon, vagy a padlásra mászkáljon. Társaságban, észre sem lehet venni, hogy baj lenne, hanem* ezek az időn­kénti magányos bolyongások... • A második hónap vége felé azonban egészen váratlanul megoldódott a rej­tély. Nagyon szép tavaszi délután volt, össze­szokott társaságunk is egy fonott kerti asztal­nál römizett. A mérnökné nagy szerencsével játszott, szellemes mondásain jókat nevet­tünk. Egyszer csak azonban hirtelen felug­rott, szaladni kezdett a kastély előtt elterülő virággrup felé. Talán tíz méternyire leheteti, s egyszer csak látjuk, hogy egy öreg, csizmás, kerek kalapos parasztember nyakába borul. Én, illendőség ide, illendőség oda, utána mentem. A mérnökné szeméből patakzott a könny, s úgy sírva-nevetve beszélt: — Hát nem emlékszik rám, Gábor báttya? A Julisra? A Szántó Julisra? A kis minde­nesre, akit maga annyiszor megmentett a fő- komornyik haragjától. És, amikor elveszett az a nyaklánc, akkor is maga állt ki mellettem, drága Gábor báttya. Meg hányszor segített nekem fölvinni a padlásra a kimosott ruhát, és hányszor segített a pincéből szenet felhoz­ni. Hát nem emlékszik? Az idős, öreg ember először csak nézte a mérnöknét, majd a bal keze után nyúlt. Arca megkerekedett, mosolygott: — Most már igen. Hát' te volnál a Juli! Látom a kezedről, erről a kis ujjról ni, a vá­gás helye még itt van. Mondtam, hogy hagyd békén azt a nagy fejszét, nem gyereklánynak való az! Hát bizony, Juli, eljárt az idő! — Maga itt dolgozik, Gábor báttya? — Itt. Kertészkedek. Beteg voltam, ope­ráltak, és ma jöttem először dolgozni. Es te, Juli? Látom, nagy naccsága lett belőled, te jány! — Mérnök lett belőlem, Gábor báttya. A minisztériumban dolgozom ... Szóval, lassan visszamentem a társaság- , ^ hoz. Hogy miről beszélgettek még ez­után, már nem tudom, nem is nagyon érde­kelt. A rejtély megoldódott, a pincébe, pad­lásra járások rejtélye is. A mi mérnöknénk — később azután elbeszélte — cselédlányka volt a hercegi kastélyban. Hanem még ma sem értem, hogyan tudott ennyire átalakulni, ennyire előreszaladni! Képzeld, két idegen nyelv tökéletes bírása, mérnöki diploma, mi­nisztériumi beosztás, és... na, szóval, én még mindig kételkedem, itt valami sántít, különben neked mi a véleményed? — Egyszerű történet — válaszoltam mert egy miniszter és egy osztályvezető kö­zött mégis van némi különbség, nem? — Természetesen. — Na, látod. Hány minisztert mutassak, akik ugyanolyan mélyről indultak el, mint a te mérnöknéd. . — De mégis... ha ismerted volna, ha te lettél volna két hónapig mellette, akkor... — Akkor — vágtam közbe -, akkor talán jobban sikerülne ez az írás róla, amit ezek után szándékozom megírni. — Hát én is azt hiszem. Valóban, jobban sikerült volna. Holdi Janos *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents