Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

4 NEPCJ8AG 1901. május 3., szerda ÍIT8SÍ Örülni az éleinek az emberekkel Kelemen Náci bácsit gyer­mekkorom óta ismerem. Sze­rény, csendes természetű, föld­művelő ember, aki 1961 ja­nuárjáig egyénileg gazdálko­dott 2 hold szőlőjében. Nem­igen mutatkozott, nemigen vett niég részt közös ünnepsé­geken. A véletlen, az ember­áradat hozott össze vele ■május elsején este Egerben, a Peda­gógiai Főiskola előtti téren. Mint tsz-tagot üdvözöltem, s ö meginvitált egy pohár sörre. — Mire ez a „nagy” költe­kezés? — kérdeztem tőle. — Arra fiam! — válaszolt o a maga modorában rám mo­solyogva —•, hogy ma vonul­tam fel életemben először má­jus elsején... s olyan lelkesí­tő, olyan boldog érzés volt együtt nevetni, örülni az élet­nek az emberekkel! — f. i. — — VASÁRNAP bensőséges ünnepség keretében felavat­ták a gyöngyössolymosi kul- túrotthont. — HATVANBAN a május 1-i ünnepségeken nagy siker­rel szerepelt a helyi Hámán Kató Általános Iskola. Az is­kolások szavalatokat és népi táncokat adtak elő a Népkert­ben megrendezett kulturális ünnepségeken. — A HEVESI járás ter­melőszövetkezeteiben dolgo­zó 76 KISZ-fiatal a közel­múltban érkezett vissza cseh­szlovákiai kirándulásról. A hevesi fiatalok viszonzásul a csehszlovák ifjúsági szövet­ségben tevékenykedő terme­lőszövetkezeti fiatalokat lát­nak vendégül. — HÁROMEZER járdalapot vásárolnak a boldogiak a községfejlesztési alapból a 2. számú Általános Iskolához ve­zető járdaszakasz megépítésé­hez. A járdalapokból már 1500 darab megérkezett a községbe, a másik 1500 megérkezése után pedig azonnal hozzákezdenek a járdaépítés munkájához. — AZ EGRI Szakszerve­zeti Székházban megnyílt az ipari tanulók vizsgamunkái­ból összeállított kiállítás. — A FELSÖTÁRKÁNY1 művelődési otthon színjátszó csoportja, miután több alka­lommal bemutatta otthon, va­sárnap Makiár községbe láto­gatott el Farkas Ferenc Kos- suth-díjas zeneszerző közis­mert, háromfelvonásos, mai tárgyú darabjával, a Zeng az erdő című zenés játékkal. A sikeres szereplés után a Há­mán Kató seregszemle zsűri­jének döntése alapján kivív­ták a járás legjobb színjátszó csoportja címet. — VASÄRNAP Kaiban rendezték meg a füzesabonyi járási tűzoltó versenyt 29 ön­kéntes tűzoltócsapat részvé­telével. — HETVENEZER forintos Jtözségfejlesztési költséggel, nyolcvan százalékban társa­dalmi munkával épített pe­remboltot avattak vasárnap délelőtt Egerben, a Petőfi ut­cai lakótelepen. Az önkiszol­gáló rendszerű, modern fű­szerüzlet a környék vásárlói­nak minden igényét kielégíti, s márcsak azért is kedves, mert akik itt laknak, napokat töltöttek a bolt építkezésén. — termelőszövetke­zeteink élete címmel ki­állítás nyílt vasárnap Eger­ben, a Pedagógiai Főiskola dísztermében. Tóth Lajosné, Tiszafüred: A fizetési meghagyás és a vég­rehajtási eljárással kapcsolatos ügyében eljárunk az illetékes szer­veknél. Az eredményről levélben értesítjük majd, addig kérjük, várjon türelemmel. Gregor Endréné, Mezőszemere: A fáításról írt levelét megkap­tuk, s azt lapunkban felhasznál­juk. Ami a következő leveleket illeti pedig, tervtől függetlenül küldje, a községben történt esemé­nyekről, a pedagógusok munkájá­ról, egyszóval: mindenről, ami is­kolájában, vagy a községben tör­ténik. Varga László, Eger: Mindkét levelét megkaptuk,- azt lapunkban felhasználjuk, s várjuk •z előadássorozatokról további Iramait Kihirdették a Hámán Kató kulturális seregszemle képzőművészeti jellegű pályázatainak eredményét A megyei tanács VB műve­lődésügyi osztálya, a KISZ Heves megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa a hatodszor megren­dezett Hámán Kató kulturális szemlén, amely hagyományos kulturális megmozdulása me­gyénk ifjúságának, újból meg­hirdette a képzőművészeti jel­legű pályázatokat. A három ágazatra tagolt pályázat kép­zőművészeti, népi díszítőmű­vészeti — iparművészeti és fotóművészeti vonatkozásban tűzött ki jelentős páyázatokat a legjobbnak bizonyuló pálya­művek jutalmazására. A pá­lyázatok legfontosabb követel­ménye volt, hogy a pályamű­vek tárgyukban és művészi megfogalmazásukban tükröz­zék megváltozott életünket, fejlődésünket, a népünk kul­turális életében végbement változásokat, ifjúságunk mű­velődését, szórakozását. Az elmúlt napokban meg­tartott zsűrizések után megál­lapítható, hogy valamennyi ágazatban az előző évek anya­gához viszonyítva, többen és minőségileg jobb munkával vettek részt a pályázatokon. Mindezt fejlődő kulturális éle­tünk mellett a kibővített He­ves megyei Népművelési Ta­nácsadó jó munkájának is tu­lajdoníthatjuk, mert lehetővé vált az egyes szakterületek fo­kozott előkészítő és patronáló célzatú segítése. Különös gon­dot fordítottunk a szakkörök szakmai támogatására és az egyéni pályázókkal, népművé­szekkel is többet tudunk fog­lalkozni. A képzőművészeti pályáza­ton megyénk csaknem vala­mennyi rajzszakköre és kép­zőművészeti tanfolyama képvi­seltette magát. A pályázatra beküldött 128 pályamunkában zömmel ceruza, szénrajzot, akvarellt, kevesebb pasztellt és néhány olaj képet találunk. A beküldött képek közül egy sem érte el a várt színvonalat és ezen belül viszont egyenlő kvalitások mutatkoztak és a zsűri úgy döntött, hogy a pá­lyadíjakat megosztva adja ki. 1/1. díj: Benedek Attila (Eger, főisk. hallgató) „Gyár­udvar” című grafika. 1/2. díj: Szabó Margit (Eger, SZOT-szakkör) „Pedagógus” cí­mű pasztell. II/l. díj: Kovács Imre (Eger, főisk. hallgató) „Épülő lakó­telep” című tusrajz. II/2. díj: Ludányi Gabriella (Eger, SZOT-szakkör) „Üttörő lány” című pasztell. III/l. díj: Gulyás Sándor (Füzesabony, képzőműv. tan­folyam) „Mosogató nő” című akvarell. III/2. díj: Volent József (Gyöngyös) „Nyárikonyhában” című akvarell. A díjnyertes képeken kívül még 42 művet fogadott el a zsűri a megyei szintű képző- művészeti szakköri kiállítás­ra. A népi díszítőművészeti — iparművészeti pályázatra mint­egy 30—35 különböző anyagú és technikájú pályamunka ér­kezett be. A zsűri döntése alapján csökkentett pályadí­jakat adtunk ki, hogy több pályázatot lehessen jutalmaz­ni I. díj: Szerencsi Kálmán (Eger). Az űrhajót ábrázoló kovácsolt hamutál és patkóit tojások. II. díj: Simon Károly (Szil­vásvárad) „Szarvasok” című csontfaragás. III. díjat 5 pályázó kapott. 1. Rozsnyói Márton (Eger). Az egri várat jelképező csont- faragású dohányzókészlet. 2. Daragó Lászlóné (Novaj) Szűrrátétes falvédő. 3. Juhász Imre (Egercsehi). Színes fonású boroskészlet. 4. Soós János (Ostoros). Fa­ragott fakazetta. 5. Kárpáti András (Eger­csehi). Faragott madár. A fotópályázatra nagyobb érdeklődést vártunk szakköre­ink részéről, melyek elég szép számmal működnek megyénk­ben. A beérkezett 112 pálya­munka közül kb. 70 százalék egyéni és csak a felmaradó szakköri. A témát helyesen megfogva, sok kép foglalko­zott parasztságunk megválto­zott életével és a tsz-ek mun­kájával. A zsűri itt is meg­osztott pályadíjakat adott ki. 1/1. díj: Körmendy Károly (Eger). „A jövő pedagógusa”. 1/2. díj: Fehér Miklós (Gyöngyös). „Széncinkék”. II/l. díj: Művelődési otthon szakköre, Verpelét. „Permete­zés”. II/2. díj: Művelődési otthon szakköre, Nagyréde. „Iskolá­zás.” III/l. díj: Kádár László (Bélapátfalva). „Döntő lépés”. III/2. díj: Művelődési ott­hon szakköre, Zaránk. „Ter­melőszövetkezet juhai”. A díjat kapott fotókon kí­vül 43 pályamunkát fogadott el a zsűri a megyei fotóki­állításra. Libiczey Gabriella, a Heves megyei Népművelési Tanácsadó szakreferense. IMI. MÁJUS 3., SZERDA: IRMA | WILLI BREDEL német író 1901. május 2-án született. A íiatal ha­jógyári munkást a Hitler-uralom alatt bebörtönözték, majd a Szov­jetunióba emigrált. Részt vett a spanyol polgárháborúban. Forra­dalmi regényei közül kiemelkedik a Rokonok és ismerősök cimü re­génytrilógia, mely egy munkás­család története keretében a német munkásmozgalom képét nyújtja. Megírta harcostársának, Ernst Thálmannak életrajzát. WILLI BREDEL 170 évvel ezelőtt, 17S1. május 3-án • született DEMBINSZKY HENRIK, ( lengyel származású magyar sza- ) badságharcos, tábornok, aki már i az 1830—31-es lengyel szabadság- J harcban is részt vett. Ennek bu- | kása után Franciaországba emig- 7 rált, majd az 1848—49-es szabad- I ságharc egyik vezére volt. Török- ? országi emigrációban megírta em- > lékiratait. ' 103 évvel ezelőtt, 1856-ban e napon halt meg ADOLF ADAM } francia zeneszerző. Két, gyakran játszott vígoperája: Longju- , meaui Postakocsis (1836) és a Ha én király volnék (1852). c 580 évvel ezelőtt, 1381 májusában kezdődött Angliában WAT j TYLER felkelése. I 75 évvel ezelőtt, 1886-ban e napon sortűz dördült a sztrájkoló í chicagói munkásokra. ) 70 évvel ezelőtt, 1891. május 2-án történt a békéscsabai csend- { örvérengzés. , 65 évvel ezelőtt, 1896. május 2-án nyitották meg Budapesten a > földalatti vasutat. I Automatizált betegápolás Az Egyesült Államokból megdöbbentő hír érkezett: A New York-i Roosevelt Kórház­ban azzal kísérleteznek, hogy automatizálják a betegápolást. Ennek oka elsősorban a szak­képzett , betegápolók hiánya. Egyre kevesebben választják a betegápolást hivatásukul. A Roosevelt Kórházban most EGRI VÖRÖS CSILLAG Balti égbolt (I. rész) EGRI BRÖDY Orvos a válaszúton GYÖNGYÖSI PUSKIN Énekes csavargó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Nines előadás HEVES Házasodni akarunk PETERVASARA Egy kislány keresi az édesapját FÜZESABONY Zápor műsora > Egerben este 7 órakor: Tűzijáték j azzal kísérleteznek, hogy az ápolónőket elektromos kábe­lekkel helyettesítsék, amelyek egy szomszédos teremben levő ellenőrző berendezéshez vezet­nek. Ezt az eljárást elsősor­ban súlyos" betegeknél alkal­mazzák, akiknél számítani le­het újabb rohamra. A betegek huzalok és kábelek szövevé­nyei között fekszenek, amelye­ket egy különleges védőkar­mantyúkkal erősítenek a fejé­re, mellére, karjára és. lábszá­rára. A kábelek a szomszédos teremben levő ellenőrző készü­lékhez továbbítják a vémyo- mási és szívműködési adato­kat. A teremben egy ápolónő ül. aki a készüléken egyszerre hat—nyolc beteg állapotát fi­gyeli. Amint dr. Holm megállapít­ja, az érzéketlen elektromos kábel nem pótolhatja a szemé­lyes ápolást és gondoskodást, a vigasztaló emberi szót. Egyébként ezt. a technikai újítást további öt amerikai kórház vette át. CsdÉ egy .. Csak egy percre megállni május 1-én, a végeláthatatlan felvonulás nagy mozgalmasságában, — nem sok időt jelent. De mégis meg kell tenni, mert a zászlók vidám lobogása, az üde frisseséggel szárnyaló énekszó, s a színpompájukkal gyö­nyörködtető virágok, mind a dolgozók nagy ünnepét hirdetik. Az ünnep hirdetése mellett azonban ez a nap egyben számadásféle is a tekintetben, hogy mit végeztek az elmúlt időszakban az üzemek és gyárak munkásai, a szövetkezetek parasztjai, a vállalatok és hivatalok dolgozói, pedagógusok és diákok, postások és vasutasok, katonák és polgárok. A számadás biztató eredményeket mutat. Eredményt mu­tatnak a kiépített és megjavított utak kilométerei, eredmény az egyéni és társas lakóházak sokasodó tömege, a modem irodaépületek és raktárkolosszusok, a terjeszkedő gyárak. Eredmény a fény csővilágit ásos kandeláberek és ostor- nyél-lámpaoszlopok sora, a karbantartott parkok, a helyre­állított műemléképületek, az új iskola, a színház, a gyarapo­dó könyvtárak. Eredmény a dolgozók kényelmére beállított, sűrített helyi autóbuszjáratok menete, hogy ne fáradtan kelljen reggelen­ként munkába állni. Eredmény a szépülő fürdők és bőrűid strandok, ahol a gyógyvízben gyógyulást keresnek és talál­nak az arra rászorulók, s szórakozást és felüdülést kapnak, akik azt keresik. Es még sok-sok új alkotás és létesítmény, ami már megvalósult, vagy megvalósulása folyamatban van. Az eredményeket lehet kicsinyíteni és a zavaró mellék- körülményeket felnagyítani. A romboló kritika sem veszett még ki egészen az emberekből, de a való tényeket, ami kéz­zelfoghatóan itt vannak körülöttünk, amelyeknek létezését élvezzük, amelyek kényelmünket, művelődési, szórakozási lehetőségeinket szolgálják, amelyek könnyebbé teszik asszo­nyaink életét, amelyek utat nyitnak gyermekeinknek a jövő egyre fejlődő kilátásai felé, — nem lehet letagadni. Csak egy perc nem elég a puszta felsoroláshoz sem, amik „kapásból” eszünkbe jutnak, s amik itt, helyben, csak a mi városunkban, számba vehetők. Május elsejének ünnepe alkalmas arra, hogy mindezt el­mondjuk. A nagy seregszemléhez — úgy gondoljuk — mél­tóak az eredmények is. (Csg. L.) (12) Az olasz nagytőke érve az amerikai—német fegyverszü­net mellett az volt, hogy ez megakadályozza az „ország bolsevizációját”, kiiktatja a hazai partizánmozgalom túlon­túl nagy befolyását, amely a jugoszláviai partizánok ered­ményei miatt már háború utá­ni problémaként fenyegetett. Éppen a fegyverszünet révén látszott biztosítottnak a „csend­ben és rendben” történő amerikai megszállás. Wolff SS-tábornok, Parilli báró és bizalmi embere, Hus- man professzor, Lemnitzer amerikai tábornok és Airey brit tábornok, a 8. hadsereg helyettes vezérkari főnöke kö­zött találkozó jött kilátásba Svájcban, Stinnes villájában, aki 1944 őszén már Stockholm­ban is tárgyalt amerikai kollé­gáival. A „Führer“ hozzájárul Február 6-án a berlini biro­dalmi kancellária alatti bun­kerban megbeszélés folyik Hitler, Ribbentrop, Hewel nagykövet, Fegelein SS Grup­penführer, Hinder összekötő­tisztje és Wolff SS-tábornok között. Mialatt a rádió nagy angol —amerikai bombázókötelékek berepülését jelzi és emberek milliói megmaradt cókmókju- kat kapargálják össze a ro­mok közül, Wolff SS-tábomok a föld alatti szalonban jelen­tést olvas fel a nyugati szö­vetségesekkel való érintkezés felvételéről. Mielőtt az urakat ide ren­delték volna, Ribbentrop azt tanácsolta az SS-tábomokok- nak, hogy az önkényesen el­kezdett tárgyalásokról szóló jelentését gondolja át, mérle­gelje és óvatosan terjessze elő a „főnöknek”. Hitler magatartását ennél a kényes kérdésnél nehéz lenne meghatározni. Elégedetlensé­get kellett mutatnia, azt aján­lani, hogy azonnal állítsák le az egész akciót. Hitler azonban nem mutat felháborodást. Ribbentrop leg­nagyobb csodálkozására nyu­godtan meghallgatja végig Wolff szavait, általános han­gulatát csak egy-egy kézmoz­dulata és közbevágott meg­jegyzése mutatja, anélkül azonban, hogy az SS-tábor- noknak az asconai Stinnes- villában folyó további tárgya­lásokhoz konkrét megbízást adna. Amikor Wolff estefelé el­hagyja a birodalmi kancellá­ria épületét és visszarepül Olaszországba, meg van győ­ződve arról, hogy politikáját ugyan saját szakállára, de hitler elképzelése szerint foly­tatta. Wolff—Dulles találkozó Március 6-án báró Parilli átveszi Allan Dulles Wolff SS-tábomok részére szóló sze­mélyes meghívást és továbbít­ja is. Ez a Zürichben folyta­tandó tárgyalásokon való rész­vételre szól. A tárgyalásokon Wolff kijelenti, miközben foly­ton Dulles arcát vizsgálja, hogy ő a tárgyalásokra nem Hitler és nem Hinder megbí­zásából jött.. Felajánlja az Olaszországban létrehozandó német részkapitulációhoz az előkészületek elkezdését, az „internáltak védelmét”, Geno­va, La Spezia és Trieszt kikö­tőinek az átadását és megkí­sérli, hogy Dullestől és Ale­xander brit tábornagytól vá­laszt kapjon azokra a konkrét kérdésekre, ami a náci veze­tésnek már amúgy is a kör­mére égett, így többek között arra a kérdésre, hogy mit kér­nek a nyugati szövetségesek katonai és politikai vonatko­zásban részkapituláció esetén? Allan Dulles, a későbbi amerikai külügyminiszter fi­vére erről az értekezletről olyan benyomásokat szerzett, hogy március 19-re már közös vezérkari megbeszélést tűz ki az asconai Stinnes-villába a német részkapituláció techni­kai kérdéseiről. Wolffot felbátorítja az ame­rikaiakkal való érinkezés fel­vétele és egészen belelovalja magát nagy terveibe. Személyes találkozás és tár­gyalás lefolytatását határozza el Kesselring tábornaggyal, rá akarja venni, hogy az egész nyugati front csatlakozzék az olaszországi fegyverletételhez. — Ez lenne csak ügyes meg­oldás — gondolja. — Hitler szabad háttal, a nyugati szö­vetségeseket fegyverszünetre megnyerve, felszabadult erők­kel folytathatná a harcot Ke­leten. Ha pedig a vállalkozás balul ütne ki, úgy a Führer, aki hivatalosan még mindig nem foglalt állást tábornokai akciója mellett, vagy szem­ben, kijelenti, hogy olyan rész­kapituláció megkötésére soha nem adott parancsot. A tábornagy­ba/ban van Március 26-án Wolff SS-tá­bornok megjelenik Kesselring tábornagy főhadiszállásán, Bad Nauheinban, hogy rávegye a nyugati frontot a fegyver leté­telére. Kesselring, ez a durva és szellemiekkel csekély mérték­ben megáldott ember, aki az olaszországi túszok tömeges kivégzéséért felelős, aki a ná­cipártnak köszönhette gyors felemelkedését, ebből az em­berből, a barna rendszer e pro­minens képviselőjéből azon­ban minden egyéni kezdemé­nyezés és bátorság hiányzott. Wolff nem fejtette ki, hogy egy ilyen lépés megtételéhez Hitlernek nincs kifejezett pa­rancsa és Hitler parancsa nél­kül Kesselring nem mer tár­gyalni. Wolff ugyan biztosítja, hogy Hitler e lépést hallgató­lagosan eltűrné, s arról igyek­szik Kesselringet meggyőzni, hogy hatalmas politikai tökét lehetne kovácsolni abból, ha a fegyverszünetet nem Hitler ne­vében kötnék meg és hajtanák végre. Kesselring politikai tá­jékozottsága azonban nem ele­gendő ahhoz, hogy felfogják, mire is megy a játék. Titok­ban attól fél, hogy intrika ál­dozatául esik. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents