Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-05 / 104. szám
19él. május 5., péntek WEP0.18AÖ 5 „Jurij Gagarin a kozmoszban“ — mihrolemezen A történelemben előszói fordult elő, hogy emberi hangot hallóttunk a kozmoszból. A világ visszafojtott lélegzettel figyelte a kozmikus zajon átszűrődő egyszerű orosz beszédet: a repülés normálisan folyik... jól érzem magam...” Ki ne szeretné újból hallgatni Jurij Gagarin őrnagy hangját a kozmoszból?! Az angolok és németek, az arabok és kínaiak, a franciák és latin-amerikaiak közül sokan rövidesen beszerezhetnek egy rendkívüli emléktárgyat, a , Jurij Gagarin a kozmoszban” című hanglemezt. A „Mezsdunarcdnaja Knyi- ga” össz-szovetségi egyesülés megrendelésére készült hanglemezre felvették a Vosztok űrhajó fedélzetéről küldött jelentéseket. A hanglemez a rakéta felbocsátásáról szóló közlemény történelmi jelentőségű szavaival kezdődik. A felvételt az alábbi nyelvek egyikén bemondott magyarázó szöveg kíséri: angol, francia, német, spanyol, kínai, arab. Eitőemyő nélkül ugrott ki a repülőgépből Szemjon Aleksza szovjet orvos ejtőernyő nélkül ugrott ki a repülőgépből, hogy megmentse egy asszony életét — írja a „Komszomolec Ka- ragandi” című területi lap. Március végén, amikor Kazahsztán középső részeit még laza, szemcsés hó borította, az egyik szűzföldi szovhozból segélykérő rádiótávirat érkezett a kerületi központba. Arról szólt, hogy egy asszony életének megmentéséhez sürgős orvosi beavatkozásra van szükség. Szemjon Aleksza, a nurijszki kórház nőgyógyásza tüstént repülőgépbe ült, ám a gép nem tudott leszállni: helyenként a hó annyira megolvadt, hogy a repülőgép kerekei megrekedtek volna. Ekkor az orvos önfeláldozó Nehéz munkát végeznek a téglagyári munkások. Erő, begyakorlottság kell hozzá. Kihordónak meg csak az menjen, aki már itt a földön megszokOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC >^<XXXXX>00O00C>3OO00000000CXX)0000CXXXD0CXX>00000CO000O00OOO(500OOOC5000O0( OOOOOOOOOOCOOOtXXXXXXXXVDOOOCXXXXXXXXXXXXXXX» cselekedetre szánta rá magát: megbeszélte a pilótával a dolgot, s néhány méter magasból ejtőernyő nélkül ugrott ki a laza hóra. Az ugrás sikerült, s az orvos az asszony életét megmentette. Színes televíziós próbaadás Angliában Az angol nagyközönségnek a napokban Bedfordban mutatták be első ízben a színes televízió-adást. A kísérleti adás meggyőzte a szakértőket és a közönséget arról, hogy a kísérletek már olyan stádiumban vannak, hogy sor kerülhet a készülékek gyártására. Mindert tizedik ember szemüveget hord hazánkban — olvasom az újságban és elgondolkodom. Nem annyira a magas szám miatt — ennek okait kutassa ám az orvos- tudomány —, nem is azon töprengve, hogy ez a minden tizedik ember csontkeretes, vagy éppen modern és divatos pápaszemet visel-e? A töprengés alapja, hogy vajon a többi kilenc közül mennyi azoknak a száma, akik rózsaszínű szemüveget hordanak, akik csak ilyen szemüvegen keresztül hajlandók szemlélni az életet? Általában reális, józan a mi népünk, s e realitásnak az az alapja, hogy szemüveggel, vagy szemüveg nélkül, de van miért örülni napjaink sodrában. De az is igaz, hogy akadnak még szép számmal, akik ama bizonyos rózsaszín szemüveg jóvoltából lebecsülik nehézségeinket, nem tekintik számottevő feladatnak e „lényegtelen” nehézségek leküzdését. Vajon, mit mutatna a statisztika, ha a rózsaszín szemüvegeseket venné a számok mércéjére? (-ó) Gépesített nyerstéglaszállítás Hatvanban ta a „poklot”. Legalábbis ez a szólás-mondás járja a szakmában. És sok igazság van benne, mert valóban, nem mindenki bírja, hogy bejárjon a forró kemence torkába és onnan hordja kifelé a tüdőt perzselő meleg téglát. Végzetes talizmán családtagjainak gyakran hangoztatta, hogy a szimbolikus gesztussal legalábbis száz éves életet biztosít magának. Néhány nappal ezelőtt, megismételve a már megszokott mozdulatot, a pisztolygolyó átütötte halántékát, úgyhogy azonnal meghalt. Hogyan történhetett ez? Előző este a babonás firenzei megtöltötte pisztolyát, mert éjszaka úgy vélte, hogy tolvajokat lát garázsában. Reggel kiszedte a pisztolyban levő töltényeket, de elfelejtette eltávolítani a pisztoly csövében levő töltényt! porttá eirnóndják: haj Aj, ezek á mai fiatalok! Ezt mórtdják, s közben egy kicsit úgy tesznek, hogy még „hajajabb”-ak legyenek azok a sokat szidott mai fiatalok, akik azért szerencsére mégsem olyan rcsz- szak, mint ahogy az egyik szülő a másik gyerekéről gondolja. Mértéktartás, szerénység — valamiféle ilyen elveknek kellene végre uralomra jutni életünk sok más területén, a fogadások, névnapok, avatások nagy kavalkádjában, s többek .között nem ártana, ha ezek az elvek jutnának érvényre az idei ballagás valóban szép és megkapó pillanataiban is. Nagy kár, sőt vétek lenne, ha a pillanatok nagy- szerűségét, az elsurranó emlékek illatát puplining, szoknyák, drága órák, vagy ékszerek nagyon is fanyar szaga váltaná fel. Néha egyetlen szál virág, amit magunk tépünk, többet és szebben beszél, mint a kereskedőnél vásárolt száz szál piros rózsa, amit még gondos kezek külön beillatoznak valódi bolgár rózsaolajjal. Kerül, amibe kerül, nem számít: újgazdagok lettünk. Maradjunk a szál virágnál! Gyurkó Géza kodtató ebben az egész, anya és fiú kapcsolatban, nefn is az, hegy a fiúnak kevés, egy 16. évét alig töltött diáknak kevés 1Ö0 forint, mint sokkal inkább az, hogy ezt még édesanyja is elismerte. Szó sincs róla, hogy megint a „bezzeg, az én időmben” lemezt tegyem fel, talán egyesek számára már a tű is akadozna ezen a lemezen. Kétségtelen. hogy emelkednek az igények, sok mindenről megváltozott a véleményünk, nem kuporgatunk már földre, inkább csak autóra, vagy televízióra, s különben is a szocialista rend a társadalomért, az egyes emberekért, s ezeknek az embereknek jogos igényei teljesebb kielégítéséért dolgozik. De ez a szocialista sikk, majdhogynem ízléstelen már. Értelmetlen és anyagias versenyfutássá válik, amelyben éppen a dolgok lényege, a kedves emlékezés vész el, hogy helyét oktalan hencegés foglalja el. És azok a szülők, akik a legteljesebb mértékben egyetértenek ezzel a kirakat-ajándékozással, s még azok is, akik egyszerűen csak mások miatt nem akarnak lemaradni az ajándékozás hencegő, ' nagy versenyfutásában, szinte naNem lesz sók ez egy kicsit? Nem túlzás-e már? Feltétlenül! Mert szép és valóban megkapó látvány, érzés hogy a harmadikos gimnazisták ei- búcsúztatják a negyedikeseket a ballagás feledhetetlen pillanataiban. S ha már búcsú, akkor egy kis emlékeztető emlék is tegye még bensőségesebbé feledhetetlenebbé a soha vissza nem térő perceket, amikor hosszú évek után a maturandusok búcsút vesznek az öreg iskola falaitól, s így vagy úgy, de kilépnek az életbe, új, nagyszerű tervek megvalósítására készen. Annak idején az égyik leányiskolában például az akkori harmadikosok saját kézzel hímeztek egy aprócska kis tarisznyát, beleraktak egy pogácsát, egy tízfillérest és néhány szál virágot. Értéktelen holmi? Dehogy. Jelkép volt, szimbólum és saját kezűleg készített memento. Mind, valamennyi végzett lány eltette a „hamuban sült” pogácsával, el a tízfilléressel az apró tarisznyát, s volt olyan, aki a virágot szépen lepréselte, hogy emlékezzék és ellenőrizze, valahányszor előveszi, mennyi és mi valósult meg álmaiból. Most, ahogy e sorok írója hallotta, új elgondolások léptek a régi helyébe, nem is egy iskolában. Ajándék helyett, emlékeztető, kedves kis jelkép helyett értéket adni. Minél nagyobb értéket! Nem is egy könyvet, bejegyezve az ajándékozó, a búcsúztató harmadikos nevét, hanem selyempuplin inget. Vagy mást! Női pulóvert, lehetőleg a legjobb minőségben! Mert így sikkes. Szocialista sikk! Mert — úgy látszik — már ilyen is van. S most folyik a titkos versenyfutás, lányok, fiúk, vagy még inkább szülők között, kik adnak többet, drágábbat, mert az ember ugye, tegyen ki magáért, hadd lássák, hadd tudja ország-világ, milyen jól élünk, mennyire nem számít nálunk se pénz, se posztó, ha fitogtatni kell ténylegesen emelkedő jólétünket. Az egyik frúglmnázium bal- lagtatója száz forintot kapott özvegy édesanyjától. A fiú közölte anyjával, hogy ez a pénz kevés! S ami elgondolA nyerstégla meg nehez, mint a sár. Ez a mondás Is talál, mert agyagból készül a tégla és nyers állapotban valóban nehéz. Ó, egyenként nem, 4,6 kilogramm mindössze. De a technológiai, előírás szerint, meg a gyakorlatban is, három darabot, azaz 13,8 kilogrammot emel le egyszerre a téglavágó asztalról ,a munkás. Kész a nyerstégla, jól sikerült a préselés, hármasával rakják a szállítókocsira. Egyszerre három téglát, azaz 13,8 kilogrammot markol a munkás, fél fordulatot tesz, csak a dereka, meg a karjai mozognak, máris kocsin a tégla. De 40 000 téglát szed el naponta, egy műszakban. Vagyis 1840 mázsa súlyt mozgat. Igen, 1840 mázsát — kizárólag fizikai munkával. A téglagyártás következő, munkafolyamatát, a nyerstéglakihordást már gépesítették. Nemrégen három kulikocsit állítottak munkába Hatvanban, a Heves megyei Építőanyagipari Vállalatnál. Nem emberi test feszül már a szállítókocsiknak, nem kapnak többé sérvet a munkások, mert a nehéz munkát formás kis gépek, kulikocsik végzik. 76 000 forint volt darabja, de megérte, mert kíméli a munkást. Nyolc fős létszámmegtakarítást értek el a gépek alkalmazásával és jelentékeny mértékben nőtt a termelékenység is. Mindez együttvéve jó és hasznos dolog. De nem lehetne a téglaleszedést is gépesíteni? F. L, Mindenki a maga módján, s lehetőségei szerint. Tóth Sándor például a villanyszerelő műhelyben végzett munka után a művelődési otthonban a filmvetítő gépekre ügyel nagy gonddal. — Nem tudom, hogyan, de szenvedélyemmé vált a filmezés. Tizenhárom éves korom óta foglalkozom filmvetítéssel... most huszonhét éves vagyok. Reggel hat órakor kezdek munkához a villanyszerelő műhelyben, utána jövök ide. vágy Rózsaszentmár- tonba igyekszem, s este kilenctől újra vetítek Petőfibá- nyán a nagy felolvasóhelyiségben, a bányába indulók számára. Szinte elragadtatással beszél •„szenvedélyéről”, amely pedig szinte minden szabad percét elrabolja, úgyhogy 25 hónapos kisfiával is alig ér rá foglalkozni. Mégis elégedett, fáradhatatlan, mint társai. Neki ez a szórakozása. — Két hibát azért én is tudok mondani, ami sokszor bosszant. Az egyik: néha nagyon rossz filmet küldenek az elosztóból Petőfibányára, a filmszínház számára. A másik: ha a műszakba induló bányászok számára nem küldenek filmet, mint most is jó ideje. Mert az ismerősök már minden alkalommal megállítanak azzal, hogy: mi van szaki, sohasem lesz már film’ Ilyenek ők négyen, petőfi- bányai fiatalok. Szórakoznak, tanulnak, „szenvedélyeiknek” hódolnak, vigyáznak arra, amit magukénak mondhatnak, s miközben kihasználnak minden lehetőséget a maguk igényeinek kielégítésére. a zenekarban, a tanuláshoz adott segítségnyújtással, a hibák nyílt kifogásolásával, a moziban a géoészkedéssel, másokra is gondolnak. Közvetlen hozzátartozóikra. s egész Petöfibánvára. Weidinger László \ Egy firenzei szállító vállalat tulaj■ ionosa drágán fizetett babonás híjéért. Évek óta : reggelente, ki- • ugorva az ágyból, a halántékához > szorította, majd el■ sütötte pisztolyát de persze, a 1 fegyver sohasem volt megtöltve. A pisztolyt talizmán- ' nak tekintette és perceimben akváriummal is bíbelődöm. Most az a tervem, hogy a télen szerencsétlen véletlen folytán elpusztult halaim helyébe újakat veszek, s azokra már nagyobb gonddal vigyázok. Az apró díszhalak szereteté- től általában elválaszthatatlan az embereknél az egész természet kedvelése. Miskolci Tibor is így van, S ezúttal nem is állja meg, hogy akváriumáról szóló elbeszélése végéhez ne fűzze hozzá: — Egyet azért nem értek itt Petőfibányán. Miért nem tudnak az emberek megfelelő módon vigyázni arra, amit kapnak. A parkosított területekről beszélek. Igaz, hogy 1957 óta, mióta itt lakom, nagyon sokat változott e téren is környezetünk képe, de sokkal szebb lehetne, ha csak egy kicsivel gondosabbak lennének az emberek. Akkor nem 'enne annyi összetaposott pázsit és virág, s annyi letördelt köröné jú facsemete. Ezt többen is mondták a petőfibányaiak közül. Kör- möczi László, aki a rongálások miatt nem a rossz gyerekeket, hanem inkább a szülőket okolja, Szabó Miklós, aki az üzletépület környékén fellelhető szeméttömeget kifogásolja. Miskolci Tibor tehát nem áll egyedül véleményével. Barátai, de a fiatalok többsége is osztja nézeteit, s mint Kör- möczi László és Szabó Miklós ki is nyilvánítják, ha mód van rá. Mert a magukéra vigyáznak. hajnali háromkor már ’újra felkelt. Pihenésről, szórakozásról, tanulásról nem sokat tudott beszélni sohasem. Nekünk meg itt megvan mindenünk. Nem is vágyom el Pe- tőfibányáról sehova sem ... S a többiek? — Ha olyan kedvem van, minden este beülhetek a presszóba, s hét végén, szombaton, vasárnap táncolhatok itt, vagy a minden második héten sorra kerülő bálban. Ha másra, színházra, mozira, olvasásra akarom fordítani szabad időmet, arra is meg van a módom. Én például legszívesebben a zenének hódolok. Mint Papp és Miskolci, magam is tagja vagyok a fúvószenekarnak — vallja Kovács Ferenc. Ügy látszik, ez az együttes örvend a legnagyobb népszerűségnek a településen. Igaz, mint elmondják, nagy hagyományokkal, s sok sikerrel büszkélkedhet már. Miskolci Tibor azonban nem a zenekart veszi elsőnek, noha egyik legszorgalmasabb látogatója a próbáknak, s biztosan lehet rá számítani a fellépések alkalmával is. — Egy idő óta kis házikönyvtár összegyűjtésére adtam a fejem — mondja —, nagyon szeretek olvasni. A zsebpénzemet költőm erre a „szenvedélyre”. Igaz, hogy még nincs sok könyvem, mindössze ötven kötet, de minden fizetéskor igyekszem hozzá venni egy-két új darabot. Az olvasáson kívül aztán van még egy szórakozásom. Szabad Nevük: Papp János, Kovács Ferenc, Miskolci Tibor és Tóth Sándor. Az altárónál és a gépüzemben dolgoznak. Most sorban mondják el, hogyan is élnek itt Petőfibányán. — Menyasszonyommal rendszeresen járunk moziba, bálba, magam nagyon szeretem a futballt, s az ökölvívó-mérkőzéseket ... — sorolja Papp János, a lakatosműhelyből. Társai hamiskásan nevetnek: — Többre nem is futná az Idejéből, mert erősen udvarol... A huszonnégyéves fiatalember azonban nem jön zavarba. Folytatja: — Valóban, máshova nem nagyon járunk, mert a menyasszonyom ipari továbbképző iskolába jár, s sokszor megkér, hogy segítsek a feladott rajzok elkészítésében, s a szabványbetűk megírásában. A menyasszony tehát tanul is. S a vőlegény? — őszintén megmondom: néhány hónapja én is elkezdtem egy hegesztőtanfolyamot, de abba is hagytam. Nekem már nem megy együtt a kettő: tanulni is, udvarolni is. De befejezem, ha hamarabb nem, akkor jövőre. A fiatal lakatos szüleiről kezdünk beszélni. — Keserves élete lehetett valamikor apámnak. A fel- szabadulás előtt földműves »olt. Este tízig dolgozott, s 3. Négyen a fiatalok hősül
