Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Úttörő lettem! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 125. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1961. május 30., kedd „...Néhány év múlva majd nektek kell befejezni azt,! amit szüléitek elkezdtek!...' 4200 kisdobos, úttörő avatása ax egri stadionban Mikor is kezdődött? __Tizenöt évvel ezelőtt — ta lán már a nevét sem ismer­jük — valaki megkezdte az első úttörőcsapat szervezését A szülők ellenállása, a gyere­kek félénk húzódozása köze­pette mégiscsak felkúszott az első csapatzászló az árbocra, felzengett az úttörőinduló, s egy kis csapat megindult elő­re azon az úton, amelyik ide, ehhez a szép májusi naphoz vezetett... 1961. május 28-át irtunk va­sárnap. A városban mindenütt izgatott gyereksereg, izgatott szülők, s a tisztségtől megha­tott avatószülők széles árja hömpölygőit az iskolák felé. Aztán a Népkert árnyas fái alatt élhelyezkedtek a csapa­tok, hogy megvárják a kürt­jelet, aminek hangjaira majd megindulnak a gyepszőnyeg felé. Pontosan tíz óra. A dísztri­bünön elfoglalta helyét a dísz­elnökség, köztük Putnoki László, az MSZMP megyei bi­zottsága első titkára, Kácsor Jánosné, az MSZMP városi bizottságának titkára, dr. Lendvai Vilmos, a Heves me­gyei Tanács VB-elnöke, Kocs- már János, a városi tanács VB-elnöke, Misi Sándor, a KISZ megyei titkára, Mud- riezki János, a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsa titkára, de ott voltak a szak- szervezetek, a nőtanács a tö­megszervezetek vezetői, a Haj­tóműgyár, a Dohánygyár és a Finomszerelvénygyár igazga­tói, Kiss Lajos és Karaszeg Mihály veteránok, a megyei és városi úttörőelnökség tagjai, hogy végighallgassák azt az első fogadalomtételt, amelyet a legkisebbek tehetnek. Pontosan tíz órakor felhar­sant a három érces kürt hang­ja, amely jelre a honvéd hely­őrség zenekara játszani kezd­te a Vörös csillag című indu­lót, és bevonultak a csapatok. Pompás rendben sorakozott fel Eger tizenkét iskolájának 12 csapata, elöl jöttek az úttörők ' és a kisdobosok, majd bevonultak azok, akiket ezen a napon avattak. A vá­rosi titkár „hátra arc”-ot ve­zényelt, s hatalmas „HUR­RA!!” kiáltások közepette fel­engedték a sok-sok luftballon­ra kötött lengő drapériát, amely azt hirdette, hogy az egri gyerekeket ma avatják, s bárhol érjen is földet az öt­nyelvű üzenet, mindenütt tud­ni fogják, hogy a magyar út­törőmozgalom ezen a napon ünnepli tizenötödik évfordu­lóját. A „visszakozz” után fel­csendült a Himnusz és feszes „vigyázz” kísérte a csapatok elé a kedves csapatzászlót. A csapatvezetők jelentést tettek a városi titkárnak, aki szabá­lyos formaságok között lépett a megyei titkár elé. — Megyei titkár elvtárs, je­lentem. 4200 fő avatásra ké­szen áll! Gere István üdvözölte a csapatokat, s ebben a pilla­natban innen is, onnan is ki­vált egy-egy pajtás és a dísz­elnökség tagjainak nyakába kötötte a selyemnyakkendőt. mellére tűzte a jelvényt, hogy soha ne felejtsék el ezt a na­pot, ami az ő kis életüknek i- egyik legszebb napja marad. Újabb „vigyázz” — néma csend, a lelátók hatalmas tö­mege is feszes tartásba mere­vedik amíg a Himnusz hang­jaira felkúszik az arbócra a lobogó. Aztán Nagy Edit sza­val, majd megtörténik a jel­képes avatás. És aztán következett az, amit elfeledni is, de leírni is nehéz. Szemben az iskolákkal álltak az avatószülők — ha­Én ... „a Magyar Népköztár­saság ifjú úttörője, fogadom...” zánkban elsők ebben a tiszt­ségben —, akik meghatottan figyelték annak az egy gye­reknek minden mozdulatát, akiért ezentúl anyai, apai fe­lelősséget kell érezniök. Mind megtalálta a sok ezer gyerek közt azt az egyet, akinek pil­lanatokon belül nyakába köti majd a nyakkendőt, akit fiá­vá, lányává fogad. És mint a gáttalan tenger elindultak, felbontották a hófehér ingesek csapatát, szeretettel átölelték a gyereket, nyakába kötötték a nyakkendőt és nem egy kö­zülük törölgette a könnyeket, amelyek hívatlanul lopakod­tak a szemébe. Kakuk Jenőke is ezen a napon lett úttörő, s mikor avatóapja nyakába kö­tötte a vörös nyakkendőt, a gyermek természetes megér­zésével ölelte át, mondván: „most már nekem két apu­káim van!” Igen. Két apukája és két anyukája. Nem idegen, nem valaki a sok közül avatta fel a kisgyereket, hanem egy valaki, akit ő jól ismer, akit ő szeret, és akit ő kért meg ar­ra hogy ezen a nagy ünnepen örüljön, ünnepeljen vele. Ez a szervezet, amelyik lizenöt év alatt annyi szépet és annyi jót adott a gyermekeknek, ez a szervezet most újabb tarta­lommal gyarapodott. Formá­jában is talált valamit, ami a melegséget, a gondoskodást és szeretetet igénylő kicsikhez közel áll. Bizony időbe telt, amíg az avatószülők ott tud­ták hagyni a gyepszőnyeget, amíg el tudtak szakadni a gyerekektől. Ez alatt a lelátó­kon ott szorongtak a szülők, az igazi szülők, akik csak ösz- szeszorult torokkal nézték azt a színes kavargást, ami a sta­dionban volt. Nem szóltak egymáshoz, mindenki el volt; foglalva a saját gondolataival, hiszen ők mennyire más gyer­mekkorra emlékeznek! Milyen más gyermeknapokat hagytak maguk mögött. S most a bol­dogság, a biztos jövő előtt álló gyermeksereg képe valahogy a legkeményebb szíveket is megindította. Ez a csokor a május legszebb csokra, mert minden egyes virága mást hordoz magában, s mindegyik kis bimbóból másként pattan ki egyéni élete. De a szálak egy tőről fakadtak, mert ezek a gyerekek soha nem felejtik el az úttörőmozgalmat, az úttö­rőéletben töltött szép éveket. Az avatás után ünnepélyes fogadalomtétel harsant a kisdobosok, majd az úttörők ajkán. Bátran, erő­teljesen hulltak a szavak, mintegy megmutatva azt, hogy ez az ifjúság már nem fél, nem retten meg semmitől, s bármi történjék, a fogadal­mát megtartja! Majd Kácsor Jánosné, az »1mm ■ Szendrei Erzsébet kisdobosból ezen a napon lett úttörő, amikor Lovass Katalin nyakába kötötte a vörös nyakkendőt (Foto: Kiss Béla és Márkusz László.) AAAAAA/WvAAAAAAAAAAAAAAA/VWWWNAAAAAAAAAAAAAAA^AA^MAA^iW^AAAAAAAAAA/VAAAA/WWNAAAAAAAAA/ MSZMP városi bizottsága tit­kára szólt a gyerekekhez: — Hazánkban ezekben az órákban a nagyvárosoktól a legkisebb faluig megünneplik ezt a napot, mint társadal­munk legféltettebb kincsének, gyermekeinknek ünnepét. Mi felnőttek azt akarjuk, hogy gyermekeink ezen a napon még mosolygósabbak, még vi­dámabbak, még gondtalanab­bak legyenek. Hazánkban az idei nemzetközi gyermeknap összekapcsolódik a magyar kommunista gyermekszerve­zet, az úttörőmozgalom szüle­tése 15. évfordulójának meg­ünneplésével. S ez még ben­sőségesebbé, még meghitteb­bé teszi ezt az ünnepet... Ti­zenöt éve leng a csapatzászló. Ma már a magyar társadalom­nak megszokott színfoltja a kék és piros nyakkendős, fe­gyelmezetten menetelő gyer­meksereg. A továbbiakban beszélt ar­ról a múltbeli gyermekkorról, ami a mai édesapáknak, édes­anyáknak, a mai felnőtteknek jutott, majd ezeket mondotta: — Nálunk ma már a nyár fogalmába beletartozik a sok ezer úttörőtábor, amelyekkel az ország legkülönbözőbb vidé­kein találkozunk... Arról is hal­lattatok bizonyára, hogy nem is olyan régein, 1956-ban piros- nyakkendős társaitoknak har- colniok kellett társaik és a fel­nőttekkel szemben is a vörös nyakkendő becsületéért Ezért most, amikor hivatalosan is az úttörőmozgalomba léptek, ami­kor felkötöttétek a kék és a vörös nyakkendőt, legyetek tu­datában annak, hogy ez a jel­kép kötelez is benneteket... Társadalmunk most nem azt várja tőletek, hogy a Gagari- néhoz hasonló hőstetteket vi­gyetek véghez. Szocialista tár­sadalmunk, szüléitek, tanárai­tok, az úttörőmozgalom azt várja tőletek, hogy becsülettel álljatok helyt a tanulásban. Ez a ti fő feladatotok... Társa­dalmunk nem vár nagy tette­ket tőletek. Ma nálunk meg­becsülendő cselekedetnek szá­mít, ha becsülettel megállód a Kácsor Jánosné, az MSZMP Egri Városi Bizottságának első titkára köszönti az úttörőket. helyed a tanulásban... Fel kell készülnötök az életre... Néhány év múlva nektek kell majd befejezni azt, amit szü­léitek 1945-ben elkezdtek. Ti most bizonyos értelembein nagykorúakká váltatok. Elkez­ditek megtanulni saját sorso­tok önálló irányítását. Ebben nem vagytok egyedül. Pártunk, egész társadalmunk, szüléitek, tanáraitok, avató szüléitek mindenben mellettetek állnak, mindenben segítenek nektek. Ezen a napon avató szüléitek is kötelezettséget vállalnak ar­ra, hogy becsületes, őszinte, hazáját szerető emberré válás­tokban segítségetekre lesznek. ...Úttörők! Kisdobosok! Kisze- sek! Munkátokkal, magatartá­sotokkal bizonyítsátok be, hogy megérdemlitek azt a szeretetet, amellyel egész társadalmunk övez benneteket! — fejezte be az úttörőkhöz intézett szavait Kácsor Jánosné. A beszéd után Gere István, megyei titkár kiosztotta az út­törő elnökség kitüntetését a „Kiváló űttörőmunkáért" kitüntetést, amely az úttörő- szervezet legmagasabb kitün­tetése a pajtások számára. Ezt a következők kapták meg: Szatmári József, I. iskola, Ónodi Agnes és Kwaysser Endre, II. iskola, Deli Mária és Nagy Edit, IIL iskola, Bikái Gabriella, IV. iskola, Varga Katalin és Szegedi István, V-ös iskola, Bak Klára és Pethő Ist- ván, VI-os iskola, Keszeg Má­ria, VII-es iskola, Tóth Márta, VIII- as iskola, Becsei Teréz, IX- es iskola, Rózsa László, X- es iskola, Farkas Ildikó, XI- es iskola, Dudás Mária, XII- es iskola, Szojacsek Anna és Bak Edit, a vasutas szak­csapat tagjai, Kissik Imre, a vezetőképző csapat tagja. A kitüntetett úttörők boldo­gan álltak be csapatukba, amelyik lehetővé tette számuk­ra, hogy ezt az eredményt^ el­érjék, majd pattogó indulók szavaira megindult a csapatok végeláthatatlan sora a Lenin úton, hogy megkoszorúzzák a hősi szovjet emlékművet. Ezzel (Folytatása az 5. oldalon!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents