Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-26 / 122. szám
2 NEPOJSAO 1961. május 26., péntek Befejező rész. Elengedhetetlen feltétele azonban az, hogy egy borjúval 8—10 kg tejzsírnál többet ne etessünk fel. Ugyancsak az is, hogy a havi súlygyarapodás a 20—22 kg fölött legyen. Ezen a téren kitűnő eredményt ért el a verpeléti Dózsa Tsz, amely 86 borjút, a tarnabodi Tarna- gyöngyé Tsz, amely 43 borjút és a detki Szabadság- Tsz, amely még ettől is több borjút vásárolt fel a háztájiból és nevelt fel az előbb ismertetett módon. Messze túlteljesítették egész éves tervüket ezen a téren, és felvásárolják az összes összeszedhető borjút a háztájiból. Ezen tsz-ek példája feltétlen követésre méltó. Célprémiumos rendszert javaslunk bevezetni az állattenyésztés területén is a növény- termelési gyakorlatnak megfelelően, mind a tenyész. mind a haszonállatoknál. A pár ezer forint kitűzött célprémium komoly termelési emelkedést hozhat. Szempontok legyenek: vemhesülés, szaporulati terv túlteljesítése, választási súly túlteljesítése, jobb takarmányértékesítés, hizialási idő lerövidítése, stb. Másik nagy probléma termelőszövetkezeteinkben a férőhelyek hiánya. A Hatvani, Hevesi és Füzesabonyi Állami Gazdaságok tapasztalatai azt mutatják, hogy megoldható ez igen csekély, férőhelyenként 2—300 forintos költséggel, sza- badtartásos alapon. A Füzesabonyi Állami Gazdaságban pl. úgy teleltek át a borjak, hogy csak egy másfél méteres tetőrész volt, ahová az eső és a hóvihar elől be tudtak húzódni, egyébként télen is szabadon voltak. Ezek a borjak kitűnően érezték magukat, csontozatuk jobb, erősebb az istállóban tartott borjakénál. Ugyanakkor kevesebb volt ezen borjaknál a megbetegedés is. A szakvezetők szerint a megfelelő takarmányozás szükséges. Ugyanezt lehet elmondani a szalmakazlak között, csak szalmatetővel ellátott, szükségképpen elhelyezett növendékistállókban áttelélt növendékmar- hékról is, pl. a füzesabonyi Petőfi, novaji Egyetértés, stb. termelőszövetkezetekben. Ha ez így van, márpedig ez tény, akkor érdemes tsz-eink- nek faoszlopokra rakott, galy- lyakból és szalmából ilyen sza- padtartásos növedékszállást építeniük, mivel a célnak ez kitűnően megfelel és nem kell így a tsz-eknek kölcsönökkel, drága istállót építeniük. A sertésszállások problémája szintén provizórikus úton történő építkezésekkel nagy erőfeszítések útján megoldott- ■ nak látszik. A sertés létszáma és ezen belül a tsz-ek kocaállománya napról napra nő. Általában a gondozás kisebb problémáktól és egyes tsz-ek- től eltekintve kielégítő. A fehér hússertésre való áttérés azonban egy sor probléA Heves megyei termelőssövetkesetek többtermeléséért 4 Irta: Tamás László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője Ahol ném tudják biztosítani a megfelelő előfeltételeket, a fehér hússertés számára, kifizetődőbb a magyar fehér, a mangalica, a berk-mangalica, fehér magyar, comvall, stb. keresztezéséből származó utódok tartása. Az ilyen kismalacok felnevelése egyszerűbb módon is eredményesebb. Ezek ellenállóbbak a fehér hússertésnél a betegségekkel szemben és nem olyan igényesek. Azonban az így nyert utódok nem gazdaságosak tenyészállatnak, az isnevelés. Ennek lényege abban van, hogy májusban a kihajtott növendékek helyét igen kis költséggel csibenevelőknek lehet átalakítani. A tavaszi, nyári és a kora őszi hónapokban mélyalommal, megfelelő szervezéssel egy 94 férőhelyes istállóban 8—10 ezer naposcsibét fel lehet nevelni két- három turnusban. A Lajtahansági Állami Gazdaságban ilyen módszerrel, hasonló istállóban, több millió helyezett csibék 9 hetesek. Az elhullás a fél százalékot sem éri el. Az átlagsúly 75—80 dekagramm között van. A verpeléti Dózsa még inkább szélesíteni akarja ezt a meglevő hálózatot és megháromszorozza az állam felé történő baromfiértékesítési tervét. Minden tsz áltail követhető, eredményesen alkalmazható ezen módszer. Külön problémát jelent a baromfitenyésztésben a fehérje- takarmányok biztosítása. Vannak törekvések a különböző takarmánydúsítási eljárások, a baromfitáp készítése útján a fehérje-probléma megoldására. A víziszárnyas nevelése és tenyésztése esetében van még bizonyos fokú idegenkedés, nemcsak a férőhelyhiány, hanem a nevelés és a takarmányozás terén felmerülő egyéb problémák következtében. Ennek ellenére főleg azok a tsz-ek, amelyek az 1959-es gazdasági évben foglalkoztak, pecsenyekacsa neveléssel, ebben az évben nagyobb számú, mintegy 60—70 ezer naposkacsa és 15 ezer naposliba felnevelését végzik. Fontos, hogy a legjobb eredményt elért és a legnagyobb pecsenyekacsanevelő kiskörei Rákóczi és Dózsa termelőszövetkezetek tapasztalatait propagáljuk, mert ezzel a módszerrel a többi tsz-ek is jó eredményt érhetnek el. A kiskörei tsz-ek májusban val, vagy más koncentrált takarmánnyal meghintve etetnek naponta négyszer-hatszor. A takarmányozás ezen módszere lehetővé teszi, hogy olcsó takarmánnyal gyors, jó eredményt lehet elérni. 6—8 hetes nevelés után a kiskörei Dózsa és Rákóczi tsz-ek kész pecsenye-állományt tudtak elérni, darabonként 2,2—2,6 kg-os átlagsúlyban. Érdemes ezt a módszert követni. Heves megye termelőszövetkezeteiben a juhállomány igen örvendetesen fejlődik. A tsz-ek juhállománya meghaladja már az 52 ezret. Ebből az anyaállomány 23 132-őt tesz ki. Sajnos, a juhtej, juhtúró és juhsajt áruszerűsége nem nő a juhok létszámának növekedésével arányosan, sőt sok járásban még a korábbi évek szintjét sem éri el. Ennek fő oka, hogy a tsz-ek juhászataiban kialakult olyan nézet, hogy nem érdemes fejni, mert ha nem fejnek, erősebb bárányok lesznek, stb. Bár egyetlen juhtartó gazdát sem lehetett találni korábban, aki ne fejte volna a juhait. Ezt vizsgálva az a tapasztalat alakult ki, hogy nincsenek a juhászok eléggé érdekeltté téve abban, hogy minél több juhtejet, vagy tejterméket termeljenek. Például, a poroszlói Rákóczi Tsz, ha fejné anyajuhait, 20 ezer forint jövedelmet tudna elérni, amely jövedelme fedezné a juhász egész évi munkaegység-részesedését. A padláson nevelt csirkék és a padlásól, a kerekharaszti Alkotmány Termelőszövetkezetben. mert okok miatt. Hízónak azonban kiválóak. Fel kell számolni a tsz-eink egy részében még ma is megtalálható állapotot, hogy a sertéstenyésztésbe olyan embert tesznek, akit másutt nem lehet használni, vagy csökkent munkaképességgel bír. A sertéstenyésztés a tsz-nek igen jól jövedelmező ágazata lehet, ha azt megfelelő, hozzáértő, az állatot szerető, gondos gazda kezeli. Ezt mutatják az olyan példák, mint a visznek: Béke, a kiskörei Dózsa és Rákóczi, a füzesabonyi Petőfi, a nagyfügedi Dózsa, stb. A baromfitenyésztés szintén egyik legjövedelmezőbb üzemága lehet a termelőszövetkezetnek, ha megfelelő hozzáértő tsz-tagok kezelik az állatokat. A termelőszövetkezetek látva ezt, meghússzorozták a baromfitenyésztésüket és ezzel messze túlteljesítették ez évi terveiket. Azok előtt, akik azt mondják, hogy nem tudnak baromA verpeléti Dózsa Tsz házhoz kihelyezett ezer 9 hetes kendermagos csibéje. Átlagsúly: 80 deka. mát vet fel: Először is azt, hogy igényesebbek a fehér hússertések, mint a mangalica-fajták, azonban nagyobb a produktivitásuk megfelelő gondozás mellett. Mivel a hidegre is érzékenyebb a fehér hússertés, át kell térni a tavaszi és őszi fiaztatásra, el kell kerülnünk lehetőleg a téli íiaztatást, ha nincs jó férőhely. Ezt bizonyítják az 1960- as évi tapasztalatok. Fontos dolog, hogy lucema- lfszt, csontliszt és kukoricadara mellett lehetőleg kevés jó silót és szeparált tejet adjunk a sertéseknek. Nyáron pedig az élőbb említett komponensbe etessünk, siló helyett bőséges mennyiségű lucernát és herét, mert jól kamatoztatja. Jó példa található erre a besenyőtelki Uj Elet, a hatvani Petőfi. stb. termelőszövetkezetekben. fit nevelni, mert nincs megfelelő férőhelyük, legyen példa a kerekharaszti Alkotmány Tsz, ahol a deszkapadlást közepén egy méter folyosót hagyva elrekesztettek 500 darabos fakkokat dróthállóval, a tetőcseréppala 15 cm vastag nádpadlót erősítettek lécekkel, hogy ne legyen nyáron meleg, télen pedig hideg a csirkéknek. A deszkapadlóra, amely alulról kapja az istállóból felszálló meleget, 20 cm-es vastag szecskázott szalmaalmot szórtak. Az így elhelyezett 3 ezer csibe kéthetes és kitűnően fejlődik. A csibenevlésnek másik lehetősége. amelyhez külön épületre nincs szükség, a tavaszi és nyári hónapokban a gulyára, vagy karámba kihajtott növendékek istállójában történő különböző rendszerű csibeforintot forgalmazott a csibe- nevelés. Másik érdekes lehetőség a juhok közötti csirketartás. Vannak gazdaságok, ahol kiadnak a juhászoknak tyúkokat és baromfitápot egy évre azzal, hogy 100 tojó tyúk után 1 év alatt 7000 tojást kell leadni, a többi a juhászé marad munkabérben. A juhokkal együtt a tyúkok nagyon jól megvannak, így egy 300-as juhhodályban elfér 200—300 tojótyúk. Megyénk tsz-einek többsége rendelkezik tekintélyes mennyiségű juhászattal és így juhhodállyal, amit ilyen módszerrel nagyon jól lehetne hasznosítani. Megyénkben elterjedt módszer a nagyobb háztáji istállók kihasználása oly módon, hogy a közösbe lerendelt csibék egy részét kiadják a tagoknak háztáji nevelésbe. 500-rl000 db-ot szoktak kihelyezni egy-egy házhoz. Ehhez adnak abraktakarmányt, 1 kg csirkehús súlyra 4—4,5 kg-ot számítva. Azt a tsz-tagot, aki a felnevelés írásos megállapodásait vállalja, (melyben a nevelés feltételei rögzítve vannak) a munkaegységkönyv alapján ezután járó munkaegység-jóváírásban részesítik. így több csirkét tudunk nevelni és olyan tsz- tagok is hasznot hajtanak saját maguknak és a tsz-nek egyaránt, akik a földön végzendő állandó munkában nem jöhetnek számításba idős koruk, betegségük, stb. indokok következtében. Kiemelkedő eredményt ért el ezen a téren a fel- debrői Rákóczi Tsz, amely 6500 csirkét nevelt fel, 52 mázsa csibehúst adott át az államnak az 1960-as gazdasági évben. Az 1961-es gazdasági évben sok olyan példával is dicsekedhetünk, hogy egy-egy tsz- tag az előbb említett módon több ezer csibe felnevelését vállalta. Különösen elterjed ez a hevesi járásban, amelyet a nőtanács szorgalmaz. A tama- zsadányi Aranykalász Tsz tagja, Kovács J.-né, 2000 naposcsibét nevel eddig kitűnő eredménnyel. Külön említésre méltó a verpeléti Dózsa Tsz módszere a csibenevelés terén. A tsz épített két 2000-es előnevelőt, ahol négy hétig nevelik a leghozzáértőbb asszonyok állandó szakfelügyelet mellett a csibéket. Utána kihelyezik házakhoz egyéni vállalás alapján, gondozásra. Alaposan megvizsgálják a tsz vezetői, hogy a vállaló tsz-tag ért-e a baromfineveléshez. Most négy háznál van kihelyezve 4000 baromfi. A kiKülönböző épületekből átalakított ötezres nagyüzemi baromfitelep a kiskörei Dózsa Tsz-beu. rendelik le a naposkacsát, két hétig meleg helyen, félmeleg helyen tartva, igen komoly gondot fordítanak a kiskacsákra. Utána gallyakból, szalmából, napraforgógóréból ötletesen elkészített kacsanevelőkbe helyezik át. A kacsák előtt állandóan friss víz van, olyan vályúkban, amelyekből a kacsa könnyen tud inni. A kacsatelep mellé vetett néhány hold lucernáról mindennap friss, zsenge (15 cm magas) lucernát vágnak kaszával,, amit sűrű késű szecskavágón felapríta-^, nak és kukoricadarával, korpáFontos állatbiológiai probléma az, hogy ha nem fejik meg a juhokat, a tejelőképesség csökken, ami az utódok nevelésére is károsan kihat. Ezért a tsz-ek és juhászok érdekében a juhok fejését minden esetben meg kell oldani. Ahol lehet, oldják meg a tsz-ek a fejést munkaegységben. De különösen ott, ahol a juhtej mindennapi elszállítása nehézségbe ütközik és drága, érdemes megállapodni a juhásszal abban, hogy minden anyajuh után köteles leadni a közösnek 3—5 kg gomolyát és 15 liter savót. A többi, amit kifej, munkadíjban legyen a juhászé. így a közös is és a juhász is jól jár, mert a tsz olyan bevételhez jut, ami másképp elvész, a gomolya értékesítésén keresztül, másrészt a juhsavó a tsz fehér hússertés malacainak takarmányozásában segít. így a juhász is érdekelve van a- fejősben. Takarmányozás tekintetében is sok még a tennivaló a mi termelőszövetkezeteinkben- Ellenőrzéseink során tapasztaltuk, hogy a legtöbb tsz-ben nem megfelelően takarmá- nyoznak. Egy kazalból etetnek, addig, míg az tart. Ha az herekazal, azt etetik, ha szénakazal, azt, ha takarmány szalmakazlat vágnak meg, akkor azt etetik és nem keverik össze a különböző -"minőségű takamányokat. Takarmányozási előirányzatot nem készítenek nagyon sok tsz-ben. Takarmányozásnál átmenet nélkül térnek át az egyik takarmányfajtáról a másikra. Ez az állatoknál emésztési zavarokat idéz elő, ami a takarmány-értékesítés alacsony százalékát eredményezi, mivel ilyen takarmányozás esetében nem megfelelő a súlygyarapodás, tejtermelés. Pl. több tsz áprilistól kezdte meg a takarmányszalmát szecskázni, amikor már nem volt mivel keverni, mert a széna elfogyott, így, mikor a lovak dolgoztak, rosszabb takarmányt kaptak, mint télen, amikor a fogatok nehéz munkát kevésbé végeztek. Javasoljuk a termelőszövetkezeteinknek, hogy a takarmánymérleget hozzáértő szakemberek bevonásával készítsék el. így el lehet érni, hogy egész éven keresztül a termelésnek és a munkáknak megfelelően kapják a takarmányt az állatok. . El kell érni, hogy legyen rendes porciózás és azt, hogy új takarmányra való áttérés fokozatosságát az agronómu- sok minden körülmények között biztosítsák. Ha ezt a megye tsz-elben biztosítani tudnánk, a meglevő takarmánnyal 30 százalékkal nagyobb takarmányértékesítést és nagyobb súlygyarapodást tudnánk elérni, vagy több állatot tudnánk jelenleg is tartani. Egynéhány olyan gazdaság- és termelésszervezési, agrotechnikai és zootechnikai problémát vetettünk fel, amelyeknek a javasolt úton való megoldása a tsz-ek gazdálkodását eredményesebbé teszi. Az általánosan ismert fő agronómiái elvek figyelembevétele mellett az ismertetett módszerek plusz eredményeket adtak, amelyek a tsz-ek árutermelését oly mértékben befolyásolják, hogy az a tsz- tagok részesedésében munkaegységenként 5—6 forintot is jelenthet. Ezért érdemes ezen problémákkal foglalkozni. Próbatétel előtt megyénk három kórusa A MAGYAR ZENE évkönyvébe arany betűkkel kerül be az 1961-es esztendő: idén ünnepeljük a „hatalmas Liszt Ferenc, s a naggyá vált Bartók Béla” születésének 150., illetve 80. évfordulóját. Liszt és Bartók nevét viseli az a nemzetközi kórusverseny is, amelyet augusztusban rendez a 600 éves város, Debrecen. Ide hívják meg Európa 15 legjobb, az elmúlt évek nemzetközi dalosversenyein a legszebb eredménnyel szerepelt amatőr énekkarát, s azt a 15 magyar kórust, amely ebben az elképzelhetetlenül nehéz és nívós mezőnyben helyt tud állni, méltóan tudja képviselni a nagyszerű reneszánszát élő magyar kórusmozgalmat. Csupán ízelítőül: vendégünk lesz egy finn ifjúsági kórus, Olaszországból 3 énekkar, köztük a világhírű rópiai „Santa Cecília”, egy férfikar Kijevből, bányászkórus Angliából, 3 francia együttes, a hamburgi „Monteverdi” vegyeskar (férfiakból és fiúkból áll), amely a vegyeskari csoportban a lan- golleni 1. helyet nyerte, egy ifjúsági kórus az NDK-ból, 3 román kórus, s egy pedagógiai főiskolai kórus Szlovákiából. Roppant nagy és felelősség- teljes munkát jelentett a legjobb magyar szakemberekből és muzsikusokból álló bizottságnak, hogy kiválassza azt a 15 magyar öntevékeny, tehát nem hivatásszerűen működő énekkart, amely majd meghívást kap Debrecenbe, hiszen a zsűri, Kodály Zoltánnal az élen, szintén nemzetközi lesz. Az országban csaknem 3000 kórust tart nyilván a Népművelési Intézet, ebből a hatalmas anyagból közvetlen kapcsolat, vagy megyei ajánlás alapján 110 énekkart választott ki, illetve ennyi fogadta el a meghívást HÓNAPOK ÖTA folyik, s lassan vége felé közeledik e 110 gyermek-, ifjúsági és felnőttkórusnak a meghallgatása. Heves megyében' 3 együttes készült a selejtezőre: a hatvani I. sz. általános iskola gyermekkara, a gyöngyösi központi úttörőkórus, s a gyöngyösi városi •kórus. A hatvaniak a tavalyi gyöngyösi dalostalálkozón tűntek ki, s annak ellenére, hogy a délelőtt—délután folyó tanítás miatt a gyerekekkel csak az esti órákban lehet próbálni, fiatal, lelkes karnagyuk. Varga Illés személye a biztosíték arra, hogy méltóak lesznek erre a kitüntető meghívásra. A pár hónapja működő gyöngyösi úttörőkórus hasonló nehézségekkel küzd. A város 5 általános iskolájában tanuló 9—12 éves gyerekek nehezen összehangolható elfoglaltsága, a nagy távolságok állandó problémát okoztak az énekkar összetartásában. A pártbizottság, s a tanácsi szervek hathatós, erélyes fellépése, a gyerekek lelkes ügyszeretete, a ragyogóan sikerült februári televízió-szereplés, s nem utolsósorban a vezető tanár, dr. Gaál Istvánné szaktudása, azonban végül is megmentette ezt a nagy reményekre jogosító énekkart. Bízunk bennük. A GYÖNGYÖSI városi kórus ez év februárjában nyerte el a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. E nagymúltú, tapasztalt idősekből, a fáradhatatlan fiatalokból álló együttes, s vezetője, Szabó Tivadar zeneiskolai igazgató, már számtalanszor igazolta, hogy a megye — sajnos — rivális nélkül álló legjobb kórusa. Csenki Imre Kossuth-díjas karnagy gyöngyösi látogatása csak megerősítette hitükben, hogy Debrecenből, a rendkívül, nehéz, fárasztó versengést ígérő versenyből is igen előkelő helyezéssel térnek majd haza. Dr. Borhy Ottó
