Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. május 23., kedd Néhány napja játssza már tikerrel az egri Gárdonyi Géza Színház Darvas József Hajnali tűz című drámáját. Ilonka néni: RUTTKAY MÁRIA Varga Mihályné: KOVÁCS MÁRIA Varga Mihály: F. NAGY IMRE Zana Ferenc: DÁNFFY SÁNDOR Vidrák Sándor: ALMÁS SÍ ALBERT (28) Megelégedéssel veszik tudo­másul, hogy Dönitz úr mi­lyen nagyszerű színházasdit játszik. Göring május 9-én am See melletti hadiszállásáról Bernd von Brauchitsch ezredest az amerikaiakhoz küldte. Az ez­redes az előnyomuló 36. USA gyalogos hadosztály előőrsei­nél jelentkezett és közölte: „Hermann Göring birodalmi marsall megbízásából érke­zem közvetítőként!” A cél: találkozót létrehozni Göring részére. Az amerikai hadosztály fő­hadiszállásáról haladéktalanul útrakel Stack brigádtábor­nok, hogy fogadja Németor­szágnak Hitler után legna­gyobb náci nagyságát. A második legnagyobb náci A tábornok Salzburgtól kö­rülbelül 50 kilométerre dél­keletre találkozott Göring go­lyóbiztos Mercedesével, amelyből, a megszokott ha­nyag eleganciával, marsall- botjával tisztelegve szállt ki Göring. Stack odalépett ah­hoz az emberhez, akinek a neve a koncentrációs táborok­kal és a Gestapoval fonódott össze és kezet nyújtott neki. Göring joviálisán viszonozta a kézfogást A Birodalomnak Hitler után a második náci­ját családjával együtt Kitz- bühl mellett egy villában he­lyezik el. Tizenkét teherautó szállítja Göring után a sok berendezési tárgyakat, műal­kotást és egyebeket. Űj szállásán Göring először is megfürdik. Azután gondo­san magára ölti kedvenc vi­lágosszürke díszegyenruháját, majd kilép a kertbe és moso­lyogva a sajtó rendelkezésére áll. Tudósítók és riporterek veszik körül a birodalmi mar- sallt, aki egy karosszékben ülve élvezi fellépésének hatá­sát. „Hallo, marsall, mosolyogni, please!” — kiáltják neki oda az amerikai fotóriporterek. És Göring belemosolyog az ame­rikai fényképezőgépekbe, pro­filban, jobbról, profilban bal­ról. Végül a jóból is megárt a sok, mert Göring megszó­lal: „Siessenek kérem, az ég szerelmére, nagyon éhes va­gyok!” — és végül csirkecom­bot majszolva friss borsóval, zsírtól , csepegő szájjal kije­lenti: „Teljes tudásommal és erőmmel azon vagyok, hogy segítsem a világ újjáépítésé­nek nagy munkáját.” Flensburgban és mindenütt, ahol a javíthatatlan nácik még összedughatják a fejü­ket, vigyorogva mesélgetik egymásnak, hogy mi történt Kitzbühl környékén. De ax oroszok A nácik szégyenteljes ma­gatartása a világ közvélemé­nyének felháborodását vált­ja ki. Május 17-én érkezik Flens- burgba a szövetséges ellenőrző bizottsághoz a szovjet kül­döttség. Vezetőjük, Truszov vezérőrnagy, egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy a hitleri vezérkar és a fasiszta államapparátus ma­radványait a feltétel nélküli fegyverletételi szerződés ér­telmében a legrövidebb időn belül felszámolják. Idill Ölandhsalmban Három nappal Dönitz kí­sértet kormányának bukása előtt, május 20-án, Felső-Ba- jorországban egy erdész je­lentkezik az amerikaiaknál, akinek nem fér a fejébe, hogy a Schlersee-n, szemben kuny­hójával még egy náci tábor­nok és tisztek tömege pará­/\aaO\/v\s dézik úgy, mintha most ér­keztek volna meg tavaszi sza­badságra. Az amerikaiak egy jeepen készültséget küldenek ölands- halmba. A német tábornokot, akit az amerikaiak foglyul ej­tenek, Miesbachban egyik CIC-tiszt elé vezetik. „A Fremde Heere Osten pa­rancsnoka vagyok, amely a Wehrmacht főparancs­nokságának keretén belül mű­ködött” — közli a német tá­bornok. Mindezt olyan győ- zelemittasan mondja és olyan várakozásteljesen, mintha az amerikai tisztnek az irigység­től menten a föld alá kellene süllyednie. Amerika egyik arca De az amerikai tiszt, egy fiatal hadnagy, teljesen értel­metlenül néz a tábornokra. „Csak volt” — jegyzi meg gúnyos mosollyal, láthatóan nagyon élvezi ezt a furcsa fi­gurát, aki még úgy látszik, nem fogta fel, hogy Hitler­nek és szerencsejátékos tár­sainak a napja már leáldo­zott. A német tábornok meg­borzong. De belső fölénye is­mét helyreállítja egyensúlyát. Áthatóan néz az amerikai tisztre. „Orosz specialista vagyok, olyan közléseim vannak, ame­lyek az ön kormánya számára igen sokat jelenthetnek” — mondja. A hadnagy csak vigyorog. „Okay! Minden német tá­bornoknak egyszerre fontos közölnivalója van a számunk­ra. Nekem is van egy az ön számára, tábornok. ön már nem főnöke a Fremde Heere Osten osztálynak, hanem egy elfogott náci fickó, aki csak volt tábornok. Elvezetni!” Reinhard Gehlen német tá­bornok megrezzen. Hát kö­zönséges fogolytáborba ke­rülne? (Folytatjuk.) ,,Ä HENRIK IBSEN 1961. MÁJUS 23., KEDD DEZSŐ 55 évvel ezelőtt, 1906. május 23-án halt meg HENRIK IBSEN, norvég drámaíró. Társadalmi drámái, amelyek a polgári tár­sadalomról, s a benne elvesző erkölcsről éles bírálatot mon­dottak, erős hatással voltak az európai irodalomra. A Magya­rokhoz című verse a szabad­ságharc után részvétét tolmá­csolta, Nóra című darabja a vi­lágnézeti különbség miatt a család drámáját, főműve, a Peer Gynt pedig az adott társa­dalomban az egyéniség fejlő­désének lehetetlenségét mu­tatja. 70 évvel ezelőtt, 1891. május 22-én született JOHANNES BE­CHER német -költő. 1917-ben háborúellenes költeményeivel tűnt fel, a Hitler-uralom alatt a Szovjetunióba menekült, a felszaba­dulás után hazatérve a német irodalom vezető személyisége lett. Búcsú című életrajzi regénye magyarul is megjelent, ö szerezte az NDK himnuszát. 1954-től haláláig az NDK művelődésügyi mi­nisztere volt. • 70 évvel ezelőtt, 1891-ben született PÄR LAGERKVIST, svéd költő. Korai művei az imperializmus korának kilátástalan életét mutatja be (Félelem, Káosz), később a harcos humanizmus (Bara­bás), líráját pedig a költői nyelv tisztasága jellemzi. 1951-ben No- bel-díjjal tüntették ki. • Az Indonéz Kommunista Párt 1920-ban, e napon alakult meg. 10 évvel ezelőtt, 1951-ben, ezen a napon állapodott meg Kína a tibeti helyi kormánnyal Tibet békés felszabadításáról. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az első év EGRI BRÖDY Kolostor titka GYÖNGYÖSI PUSKIN Gyűlölet áldozata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az élet titka HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház HATVANI KOSSUTH A kutyás hölgy HEVES Veszélyes út PÉTERVASARA Magasabb elv FÜZESABONY Különleges megbízatás Színházműsor: Egerben, délután 3 órakor: HAJNALI TŰZ. (Arany bérlet, középiskolás.) Mátra vidéki Erőműnél; este 8 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK A századik KtSZ-esküvő Gyöngyösön Gyöngyösön már népszerű hagyománnyá vált a KISZ-es- küvők szervezése, ahol a KISZ- szervezetek védnökséget vállal­nak fiatal barátaik esküvőjé­nek ünnepélyes megrendezé­sén. A városi tanács díszter­mében szombaton kötött há­zasságot Hala Zsuzsa és Tóth Imre, az Állami Pincegazdaság ifjú dolgozói, amelynek külön érdekessége, hogy ez volt a századik KISZ-esküvő Gyön­gyösön. Ebből az alkalomból Bata József, városi KISZ-tit- kár mondott ünnepi köszöntőt* majd a kiszisták és az úttörők ünneplő serege üdvözölte az ifjú házasokat. • A Vendéglátó­ipari Vállalat KISZ-szervezete hatalmas tortával ajándékozta meg az ifjú házasokat (ka) A „fehér arany“ és a vásárok városáról Kedves olvasó! Ma szokatlanul komoran kö­szöntött a reggel. Olyan idő volt, amelyre azt szokták mondani, hogy az eső a leve­gőben lóg. Ennek ellenére nagy örömmel szálltunk be az autóbuszba, amelyet magyar kezek alkottak. Nem akartunk összevetéseket tenni a fejlett német ipar és a magyar ipar között, de büszkék voltunk a magyar buszra, mert előző út­jainkon tapasztaltuk, hogy a mienk sokkal jobb, mint a né­meteké. Szerettünk volna hosz- szabban időzni egy-egy falu­ban is, de erre a program nem adott lehetőséget. A be­nyomásunk az volt, hogy igen szépek, tiszták, egészségesek a német házak és igen jellegze­tes kis fák állnak a házak előtt. Húsvét után jártunk er­re, hol az a szokás, hogy a fá­kat hímestoj ásókkal aggatják tele. A keskenyre épített uta­kon elég lassú a közlekedés. A sofőrök nem hasonlítanak a motorosokra. Lassúak, illetve éppolyan nyugodtak, mint a járókelők. Amikor Meissenbe érünk, a városból már alig látni vala­mit a borulástól, a manufaktú­rába belépve elered az eső. így csak futó pillantást vethe­tünk az udvaron álló harang­toronyra, amelyben porcelán- harangok vannak. A vezető beszélni kezd. Az 1000 éves te­lepülésről szól, de csakhamar a fehér aranyra, a porcelánra terelődik a beszéd. Itt is Erős Ágostról hallunk. O alapította ezt a manufaktúrát 1710-ben, egy évvel azután, hogy gyógy­szerészinasának arany helyett porcelánt sikerült előállítani. Teremből terembe járva is­merkedünk meg a porcelán- gyártás folyamatával. Csodál­kozva látjuk, hogy a gyártás itt az évszázadok alatt nem sokban változott. A munkafo­lyamatokat kézzel végzik. A munkások valóságos művé­szek, hisz az egész világ cso­dálja a gyár termékeit. S a magas fizetésen felül ez is munkájuk jutalma. A manu­faktúra első részében helyez­ték el a gyár múzeumát, amely­hez hasonlót alig lehet találni. Erről a múzeumról írni szinte lehetetlen. Kevés a szó. Ezt valóban látni kell! S ha már itt vagyunk, gazdagítsuk a házi gyűjteményt valami meisseni emléktárggyal. A múzeum földszintjén lehet vásárolni. Sajnos, zuhog az eső. S bár a 26 fokos meleg után nekünk is jólesik a hűvösebb idő. mégis, sajnos, mert az esőfüg­göny még a gyönyörű dómot is eltakarja előlünk. ★ Utunk utolsó állomása: Lip­cse* Lipcséről kinek-kinek más jut az eszébe. A történészeket a „népek csatájára” emlékez­teti, az irodalmár a híres könyvkultúrára gondol (itt van ma is az NDK legnagyobb könyvtára, több mint két és félmillió kötettel), a fiatalok­nak az egyik legújabb táncot, a „lipszit” jelentheti, a szű­csök számára a szőrme városa Lipcse, de a legtöbb ember­nek mégis a minden év őszén és tavaszán megrendezendő vásár színhelyét jelenti. A vá­ros már a XV—XVI. század­ban is kereskedelemmel fog­lalkozott főleg. A város a Ke­let és Nyugat közötti kereske­delem gócpontja lett. A város­nak ma is van valami sajátos vásári jellege. Igen sok az üz­let, tengernyi a kirakat. A va­ros felidézi az újkori történe­lem nagy szereplőit is. Hisz sokszor megfordult itt Marx, itt született Karl Liebknecht, itt folyt a Reichstag-per, amelynek helyén ma Dimitrov emlékmúzeumot rendeztek be. A híres XV. századi Tamás­templom Bach kántorságára emlékeztet, itt is temették el. Ebben a templomban működik a világhírű Tamás-kórus, amely minden pénteken és va­sárnap ad hangversenyt. Az egyik kopott ház falán emlék­tábla hirdeti, hogy itt szüle­tett Schiller örökhimnusza... Az volt az első benyomá­sunk, hogy rengeteg ember él ebben a városban, de kide­rült, hogy lakóinak száma mindössze 600 000. Tegyünk egy körsétát a vá­rosban. Bizony, még itt is ta­lálni romokat, kiégett épüle­teket, de már bőven látunk új lakónegyedeket is, amelyek a romok helyén születtek. Itt találjuk Európa második leg­nagyobb pályaudvarát, amely­ben 26 sínpár van, az 1600 személyes új operaházat, kli­nikákat, egyetemeket, ahol igen sok külföldi diák tanul, krematóriumot, amely a lip­cseieknek már nem látványos­ság, hisz a halottakat jórészt hamvasztják és nem temetik* a 100 000 _ személyt befogadó stadiont, amely szintén új lé­tesítmény, stb. Lipcséből azonban nem lehet úgy el­menni, hogy ne nézzük meg a „népek csatája” emlékmű­vet, amely Európa legnagyobb szabású ilyen jellegű építménye. A 91 m magas emlékmű tete­jén 12 szoboralak van, ame­lyek egyenként 12 méter ma­gasak. Az emlékműtől nem messze orosz templom áll, amelyet az orosz hősi halot­tak emlékére emeltek. Ez is monumentális építmény. Ma­gassága 55 méter. A városban külön kis vá­rost alkot a nemzetközi vásá­rok színhelye, ahol 13 állandó pavilonépület áll, köztük a magyar pavilon* A mostani vásáron 51 ország zászlaját lobogtatta a tavaszi szél a vá­sárváros bejárata előtt. A vi­lág szinte minden tájáról jöt­tek ide vendégek üzletet köt­ni, s így van ez évről évre. Igaz, még küldhetnénk né­hány képeslapot, hisz volna mit írni, de szívünk a hazai tájak, gyomrunk a hazai konyha után vágyik. Fe­jezzük hát be azzal, hogy ami az írásból kimaradt, azt majd szóban mondom el. Odahaza. Nagy Andor A Népek Csatája Emlékmű Lipcsében

Next

/
Thumbnails
Contents