Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
2 NEPDJ8AO 1961. május 21., vasárnap eí ß TI T szmornnm Egyház - Tudomány - Haladás Kuba az Egyesült államok és a Vatikán füzében A kubai események — “ egyházi vonatkozásban — nagyon sok rokonvonást mutatnak a magyarországi katolikus egyház felszabadulás utáni magatartásával. Nálunk sem a néphez hű, pasztoráló alsópapsággal volt baj, hanem az összeesküvősdit játszó magas klérussal. A mi keretle- gényszerű Kun páterünk és a gyöngyösi „embervadász” p. Kiss Szalézunk ugyanazt tették, mint most a kubai társaik... Az is lett a sorsuk! Az USA imperialista körei és a Vatikán jól megértik egymást. Az egyház — létezése óta — örökösen kétesértékű, önző politikai kalandokba bocsátkozik roskadozó rendszerek és intézmények megmentése érdekében. Dicstelen szerep ez, de a „pénznek nincs szaga”. Az Egyesült Államok hírszerző hivatala Allan Dulles vezetésével nagyarányú tervet dolgozott ki a guatemalai forradalom leverése után, melynek lényege: Dél-Amerika gyarmati sorban tartása, a monopóliumok uralmának biztosítása, népi forradalmak elnyomása. Ezzel egyidejűleg felkérték diszkréten a Vatikánt is, hogy az a maga sajátos eszközeivel játsszon közre ebben az akcióban, hisz a Vatikánhoz képest az Egyesült Államok még csak gyenge kezdő az összeesküvések szításában. Az eredményt Georges Four- nial a Democratie Nouvelle- ben (Űj Demokrácia) így ösz- szegezi: FEHÉR-TERRORISTÁK ÉS ROHAMCSAPATOK A rgentin papok tüntetnek azzal a kiáltással: ».Krisztus igen, más nem!”, és Guatemala érseke kijelenti: „vagy Krisztussal, vagy a kommunizmussal!” Brazíliában, 1955-ben, Jaime Camara bíboros felhívta a választókat, hogy „járuljanak az urnákhoz istennel és a hazával, hogy méltó és becsületes embert válasszanak meg a kommunizmus és korrupció jelöltjeivel szemben.” Az 1955. évi panamai katolikus kongresszuson szintén a szónokok ünnepelték „az egyház által a kommunizmussal szemben foganatosított intézkedéseket.” Perunak megvan a maga „Nemzeti Eucharisztikus Gárdája”, amely az aranyifjúság rohamcsapata. Salvadorban, a i,Krisztus Király Lovagjai”, a sejtekben tömörült fanatikusok ezreit sorozzák századokba és légiókba és éppen 1960 augusztus 15-én, a katolikus egyház védnöksége alatt, eg.v kommunistaellenes tüntetést rendeztek. A Fehér Ház tehát jólesően vehette tudomásul: a legjobb .helyre adta pénzét. Támadás indult vallásos jelszavak ürügyén szerte Dél-Amerikában a demokratikus elemek ellen, akik felemelték szavukat a nyomor ellen. FÖLDREFORM és Államosítás Mikor a Fidel Castro vezette népi forradalom mind több sikert ért el, a Vatikán rezignáltan konstatálta, hogy a forradalom rövidesen győzni fog. Utasítás ment tehát a forradalom „meglovaglá- sára”. Cerrantes püspök szakállas papokat küldött Castro táborába és kiadott egy nyilatkozatot is, melyben elvileg helybenhagyta a leendő földreformot. Nem átallotta kijelenteni azonban, hogy a hazafias mozgalmat, melyet Fidel Castro vezet, a Vatikán támogatta és ezért érhetett el sikereket. Ugyanakkor köztudott volt az ellenkezője. 1959. november 29-én Fidel Castro és Dorticos elnök — hatalmas tömegtől körülvéve — részt vettek az első kubai nemzeti katolikus kongresz- «zuson, bár a főpapság összeesküvése mind szélesebb méreteket öltött. Még XXIII. János pápa is nyilatkozott a tervezett kubai földreform hírére, kétértelműen kijelentve a vatikáni rádióban: „A társadalmi igazságot nem a ki- zsákmányolók kisajátításával kell megoldani, hanem a nagylelkűséggel, amellyel egy valóban keresztény ember a szegények javára kell, hogy fordítsa azt, amire önmagának már nincs szüksége.” KRISZTUS ÉS A FÖLDBIRTOKOSOK Fidel Castro a kongresszus előestéjén mondott beszédében reagált a pápai szózatra is, és kijelentette: „A forradalom ellenségei szembe akarják állítani a vallást forradalmi rendszerünkkel, pedig a keresztény érzések és a forradalmi érzések rokonok. Az illetékeseknek is tudnia kell. hogy Krisztus nem 12 földbirtokost ment keresni, hogy azokból apostolokat csináljon magának (La Croix 1960. VIII. 10). A püspöki kar 1960. augusztus 7-én körlevélben elfogadja egy földreform tervét, de csak olyanét, „amely méltányosan kártalanítja a nagybirtokok tulajdonosait”. A kormány iparosítását is elfogadja fanyalogva a körlevét, „anélkül azonban, hogy lerombolná a magánipart”. „Es itt, mint ahogy a Francé No- uvelle írja — már nem kizárólag a nagy földesurakról van szó, hanem a hatalmas amerikai társaságokról, melyek néha helyi fedőnevek alatt bújtak meg és az ország egész iparát ellenőrzésük alatt tartották.” Végül a körlevél leszögezi: „A társadalmi rend mértékeit nem alkalmazták (t. i. Fidel Castroék!) azzal a tisztelettel, amelyet az összes állampolgárok joga megkövetel.” Seki sem vádolhatja a kubai püspöki kart meg nem értéssel a kubai monopóliumokkal szemben! Hiába, már Ovodius megmondta: „Dat census honores”. (A jövedelem növeli a tiszteletet.) ÖLNI NEM BŰN? Ezen atyai megértésen az sem ront, hogy a körlevél néhány nappal egy Ernesto Guevara ellen megkísérelt sikertelen merénylet után látott napvilágot. Guevara ugyanis egyik felelős személye volt a kubai amerikai olaj államosításának. A merénylet szervezésének dicsőségét a ..La Crux” nevű terrorista szervezet követelte magának egy, a jenki sajtóban megjelent (United Press) nyilatkozatában. A „La Crux” ezenkívül robbantást, végzett egy hadianyag-gyárban, melynek több száz sebesült és halálos áldozata volt. A „La Crux” keresztet jelent... A kubai püspöki kar bár kiló számra gyártotta az idegen tőkéseket védő körleveleit, egy szóval sem helytelenítette Krisztus jelének ilyen célra felhasználást. Az intervenció óráiban azután kiderült, hogy a szervezet dandárját francois- ta spanyol papok képezték. A körlevélre és a terrorista cselekményekre Castro válaszolt 1960. VIII. 11-én a havannai televízióban: „A ml forradalmunk nem a papok, hanem a földbirtokosok ellen irányul. Mégis, hónapok óta egymást követik a provokációk, a rágalmak, melynek célja, úgy állítani be a forradalmat, mint a vallás és a vallásos érzés ellenségét. Ezek a papok ott vannak a maguk magániskoláiban anélkül, hogy bárki is beleavatkoznék ügyeikbe. Ezt pedig tudja népünk, mint ahogy azt is tudja, hogy az amerikai nagykövetség — társulva Francóval és a fasizmussal — felhasználja a Fran- co-féle befolyást, hogy mozgósítsa a forradalom ellen az összes fasiszta papot, akik csak az országban vannak. Persze, nem minden pap fasiszta, de sokan vannak országunkban. (750 papból 500 Franco honfitársa!) Honfitársaink tudják, hogy annakidején a fasiszta papság áldásával gyilkoltak le egymillió spanyolt. Tudják, milyen nagyszerű a kapcsolat Franco és a papság között. De tudják azt is, hogy van egy papi réteg a szegények szolgálatában, de ez nem foglal el magas funkciókat. Ez a papi réteg feláldozza magát anélkül, hogy kitüntetéseket keresne, míg mások, sokkal magasabban a hierarchiában, a gazdagokat szolgálják.” Ezután utalva az államosítás ellenes pásztorlevélre, még hozzátette: „Aki egy olyan forradalmat, mint a miénk, elítél, az elárulja Krisztust és képes lenne újból keresztre feszíteni őt! Emlékezzetek az ácsmester fiára, aki felkelt a római birodalom ellen ...!” A néppel, vagy ellene... A Vatikán és utasítására a kubai püspöki kar, tovább szőtte a hálóját. Az események azóta megmutatták, hogy a demarkációs vonal valójában nem a katolikusok és a hitetlenek között húzódik, hanem a püspöki karra támaszkodó reakció és az egész nép között. Mutatja ezt az is, hogy 50 000 katolikus forradalmár, akik a Keresztért és Hazáért Szövetség felhívására gyűltek össze, részt vett egy misén, amelyet egy fidelista pap mondott éppen akkor, amikor összeült a Népi Szocialista Párt (Kubai Kommunista Párt) IX. kongresszusa. Hogy a vallásos tömegeket a püspöki kar visszariassza a forradalomtól, 1960. XII. 3-án kiadott egy nyílt levelet, melyben már „nemzeti méretű vallásellenes kampány”-nyal vádolja a forradalmi rendszert, sőt az amerikai 'United Press egy havannai táviratot is közöl, mely szerint „az egyház nem habozna Fidel Castro ellen lelki szankciókat alkalmazni, melyek egész a kiközösítésig terjedhetnek.” (United Press, XII. 18.) így jár az, aki nem a föld- birtokosokkal és olaj mágnásokkal fúj egy követ! Még az nap a Kubai Dolgozók Szövetsége plenáris ülésén válaszolt erre Castro: „A kubai püspöki kar nagy hazugságokat mondott legutóbbi nyílt levelében. Manuel Arteaga havannai bíboros érsek Júdáscsókot adott a vérengző zsarnoknak. (Fulgencio Batista.) A kormánynak nincs beszámolni valója a püspöknek, ami a kommunista problémát illeti, — mondotta szenvedélyes hangon Castro. — Ügy hisszük, hogy ellenforradalmárnak lenni annyi, mint katolikusellenesnek, protestánsellenesnek, kommunistaellenesnek lenni, mert ennek célja: megosztani a népet. Ez az amit az egyház tenni kíván, amikor az imperializmus játékát folytatja. A forradalom nem a jó papokra, hanem a katolikus hierarchiára haragszik, amely kapcsolatban van a Franco-féle rendszerrel és az imperializmussal. A kubai forradalom nem kíván ellentétet az egyházzal, de szükség esetén „határozott lépéseket fog tenni!” Az ez év május 8-i jenki agressziós kísérlet a népi erők nemzeti és haladó frontján megsemmisült. A kiközösítést ott lobogtatják Castro feje felett, de ugyanakkor meglepő mozgalom kifejlődését látni éspedig azt, hogy az egyház támadását a forradalom ellen a hívek túlnyomó többsége helyteleníti, akik nem haboznak a nemzeti himnuszt intonálni. hogy elfojtsák a francoista prédikátorok hangját. Bebizonyított tény, hogy azokkal az egyházi emberekkel szemben, akik a Vatikán, az amerikai imperializmus és a földbirtokosok cégére alatt állnak, kialakult egy tényleges népi összefogás, amelyben a hazafias katolikusok szorosan együtt haladnak a marxista népi szocialistákkal és a Júli us 26-i mozgalom harcosaival. Kiss Péter R Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata az eviani tárgyalásokról PÁRIZS (ADN): A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatban üdvözölte, hogy hivatalos tárgyalások indulnak meg a francia és a szabad algériai kormány között. A nyilatkozat a tárgyalások megkezdését a béke erőinek nagy győzelmeként értékeli és egységes akcióra szólít fel, sürgeti, hogy minél több küldöttség utazzon a tárgyalások színhelyére, táNyugat-Berlin képviselőháza csütörtökön tárgyalta az úgynevezett „kisegítő rendőrség” felállításáról szóló törvényjavaslatot. A városatyák meghallgatták a belügyi bizottság elnökének beszédét, aki keveselte a nyugat-berlini rendőrség ez idő szerinti létszámát — a 20 000 főt, ami jóval magasabb, mint a náci időkben egész Berlinben volt, s amihez tulajdonképpen hozzájön a három nyugati megszálló hatalom Nyugat-Berlin- ben állomásozó katonája is — és javasolta 10 000 főnyi „kisegítő rendőrség” felállítását. A városatyák a törvényjavaslatot vita nélkül elfogadták. Mint a Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a pénteki számában megállapítja, a szenátus ezzel elérte célját: holmi kis rendőrállammá változtatta Nyugat-Berlint. Az „önkéntesekből” felállítandó mogassa az algériai nép béketörekvéseit. „A francia nép igen örül ennek a régóta várt eseménynek” — hangoztatja a nyilatkozat. Helytelen lenne azonban — miként ezt a Francia KP tizenötödik kongresszusa is leszögezte — eleve biztosítottnak tekinteni a tárgyalások sikerét. De Gaulle továbbra is arra törekszik, hogy ne- okolonialista „szövetségi státuszt” kényszerítsen az algérohamosztagok feladata az, hogy csírájában elfojtsa majd a nyugat-berlini dolgozók mindenfajta demokratikus célzatú megmozdulását. Az „önkéntesek” toborzását és a megszállási státummal ellenkező fegyveresek kiképzését volt SS-tisztek végzik és részt vesznek a toborzásban Hitler egykori vérbírái is. Semleges megfigyelők körében aggodalommal figyelik gyilkosok alkalmazását a kulcspozíciókban. Nem csoda — mutatnak rá ezek a megfigyelők —, hogy a keleti tömb országai egyre sürgetőbben követelik: nyilvánítsák demili- tarizált szabad várossá Nyugat-Berlint. Hasonló értelemben írt egyébként csütörtöki számában a „Guardian” című tekintélyes angol lap, amely javasolja a nyugati nagyhatalmaknak: ismerjék el az NDK-t, vonják ki a csapatokat Németországból és gondoskodjanak végre a nyugatberlini kérdés megoldásáról. riai népre, biztosítsa a nagy kapitalista monopóliumok előjogait Algéria, s kiváltképpen a Szahara kincseire. A nyilatkozat emlékeztet rá, a francia hazafiak fáradozásait már eddig is számos eredmény koronázta és most még fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni, hogy De Gaulle kormánya lemondjon feltételeiről és a fenyegetőzés politikájáról, kész legyen tárgyalni az algériai nép önrendelkezési jogáról. Megérkezett Evianba a francia küldöttség EV IÁN (MTI): Az eviani tárgyaláson részt vevő francia küldöttség, az algériai ügyekkel megbízott államminiszter vezetésével pénteken az esti órákban Evianba érkezett. Bulsáría Gagarin lotradására készül SZÓFIA (MTI): Az a hír, hogy Jurij Gagarin, a világ első űrutasa május 24-ére, a ciril írás és a bolgár kultúra ünnepe alkalmából Bulgáriába érkezik, hatalmas örömet és lelkesedést váltott ki egész Bulgáriában. Szófiában, ahol a bolgár kultúra ünnepén hatalmas felvonulást rendeznek, már megkezdődtek az előkészületek a világ első űrutasának méltó fogadására. (MTI) Idő járás jelentés Várható időjárás vasárnap estig: Felhős idő, sok helyen esővel, néhány helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként élénk, változó irányú szél. A nappali felmelegedés gyengébb lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 14—18 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8-11 fok között. (MTI) Rendőrállammá változtatták Nyugat-Berlini Náci vérbírák és tömeggyilkosok az igazságügyi és a rendőrségi apparátusban BERLIN (MTI): Az MTI berlini tudósítója jelenti: (27.) Ügy látszik, hogy a brit megszállási zónában igen jó helye van a Dönitz-kormány- nak. Az angol hatóságok hallgatólagosan hozzájárulnak a fasiszta kormány fennmaradásához. Itt tehát ki kell várni az események kialakulását... A még meg nem szállt Flens- burg-Mürwik felett még május 10-én is a hitleri német hadilobogót lengeti a szél. Flens- burgban a hadsereg egy őrzászlóalja állomásozik, a dán határ melletti Schleswig tartományban a „Grossdeutschland” hadosztály felfegyverzett egységei gondoskodnak a rend fenntartásáról — azaz a náci rend fenntartásáról. A flens- burgi rádió a Dönitz-kormány rendelkezésére áll. A hadsereg egységeinek törzseinél a régi Hitler-képek lógnak a falon, a náci jelvényeket nem szedték le, minden megy tovább a maga útján, mintha mi sem történt volna. Egy sxó sem esik a fegyverletételről Május 9-én adják ki az utolsó vezérkari jelentést a „ve- zértengemagy” főhadiszállásáról, amely frissen, ájtatosan és vidáman a régi szöveggel kezdődik: „ A véderő főparancsnoksága jelenti..A kormány bombosztikus kifejezéseivel kísérli meg a főparancsnokság, hogy a hadsereg „hősi” harcát dicsőítse és azt a látszatot keltse, mintha a főparancsnokság még mindig rendelkezne csapatokkal, amelyeket nem az ellenség verte le, hanem csak a vezérkar külön parancsára voltak hajlandók a harcot befejezni. „Ezért minden katona nyugodtan és emelt fővel teheti le a fegyvert...” írja a jelentést. Példa nélküli aljassággal hazudik a főparancsnokság hadijelentése ebben az utolsó közleményben is, mert a valóságban már szó sincs arról, hogy a német katonának le kellene tennie a fegyverét. Hitler valamennyi egységét ugyanis úgy tönkreverték és felmorzsolták, hogy önkéntes fegyverletétel már azóta szóba sem kerülhet. A főparancsnoksági jelentés szerzői gondolnak a jövőre is. Legendát gyártanak, hogy a német hadsereg a harctéren legyőzhetetlen volt. A főparancsnokság jelentése egy szóval sem említi meg a feltétel ■ nélküli fegyverletételt. „A vezér- tengernagy parancsára a hadsereg beszüntette a kilátás nélküli harcot...”, majd néhány sorral lejjebb „nagy győzelmekről” és „hősi küzdelmekről” ír. Nehéx elviselni a vereséget Május 12-én Busch tábornagy lép a flensburgi rádió mikrofonja elé. „Az a feladatom, hogy a rendet és fegyelmet fenntartsam, a polgári lakosságot és a hadsereget minden szükségessel ellássam — mondja a náci tábornagy. — Eme feladatom teljesítése közben minden katonai és polgári hatóság köteles végrehajtani utasításainkat ... A feladatok kifogástalan ellátását várom el mindenkitől ...” Május 13-án a német főparancsnokságon a szövetséges ellenőrző bizottság kezdi el működését. A bizottság angol és amerikai megbízottakból áll. A bizottság elnöke, az amerikai Rooks tábornok, közli Dö- nitzcel, hogy az a feladata, hogy „kormányával” együttműködjék. 4% ember helyezkedik A flensburgi fasiszták fellélegeznek. Ügy látszik, titkos reményeik nem voltak alaptalanok. Rooks fogadja Jodlt és közli vele, hogy őt (Jodlt) nevezték ki Keitel helyébe vezérkari főnökké. Az amerikaiak kezéből vett kinevezést Jodl tisztességgel fogadja, és megbeszéléseket folytat az angolokkal és az amerikaiakkal a vezérkar újjászervezésének kérdéseiről, valamint katonai szervezeti intézkedésekről. Néhány nappal később az amerikai Rooks tábornok és az angol Fords brigádtábornok hivatalos látogatást tesz Dönitznél. Dönitz biztosítja látogatóit, hogy kormánya „nyugati beállítottságú” és a Nyugatnak szüksége lesz még Németországra. Május 14-én Rieke és Reich államtitkárokat az angol— amerikai misszióhoz kéretik, hogy megbeszélést folytassanak velük Németország nyugati részének élelmezési kérdéseiről. A bizottság elhatározza, hogy a közlekedés helyreállítása érdekében a „Közlekedési Minisztérium” képviselőit is bevonják a bizottságba. Ezen a napon a még létező hadseregfőparancsnokság naplójába a következő bejegyzés kerül: „Ez a nap további elmélyülést eredményezett a szövetségesekkel való együttműködés terén ..Jodl a szokásos napi „helyzet-megbeszélésen”, május 15-én azt közli, hogy „Németország európai küldetését kell teljesíteni .. — Most kezdődik csak igazán! — néznek egymásra a vezérkari urak. (Folytatjuk.)
