Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

2 NEPDJ8AO 1961. május 21., vasárnap eí ß TI T szmornnm Egyház - Tudomány - Haladás Kuba az Egyesült államok és a Vatikán füzében A kubai események — “ egyházi vonatkozásban — nagyon sok rokonvonást mutatnak a magyarországi ka­tolikus egyház felszabadulás utáni magatartásával. Nálunk sem a néphez hű, pasztoráló alsópapsággal volt baj, hanem az összeesküvősdit játszó ma­gas klérussal. A mi keretle- gényszerű Kun páterünk és a gyöngyösi „embervadász” p. Kiss Szalézunk ugyanazt tet­ték, mint most a kubai tár­saik... Az is lett a sorsuk! Az USA imperialista körei és a Vatikán jól megértik egymást. Az egyház — létezé­se óta — örökösen kétesérté­kű, önző politikai kalandokba bocsátkozik roskadozó rend­szerek és intézmények meg­mentése érdekében. Dicstelen szerep ez, de a „pénznek nincs szaga”. Az Egyesült Államok hír­szerző hivatala Allan Dulles vezetésével nagyarányú tervet dolgozott ki a guatemalai for­radalom leverése után, mely­nek lényege: Dél-Amerika gyarmati sorban tartása, a monopóliumok uralmának biz­tosítása, népi forradalmak el­nyomása. Ezzel egyidejűleg felkérték diszkréten a Vati­kánt is, hogy az a maga sajá­tos eszközeivel játsszon közre ebben az akcióban, hisz a Va­tikánhoz képest az Egyesült Államok még csak gyenge kezdő az összeesküvések szí­tásában. Az eredményt Georges Four- nial a Democratie Nouvelle- ben (Űj Demokrácia) így ösz- szegezi: FEHÉR-TERRORISTÁK ÉS ROHAMCSAPATOK A rgentin papok tüntetnek azzal a kiáltással: ».Krisztus igen, más nem!”, és Guatemala érseke kijelenti: „vagy Krisztussal, vagy a kommunizmussal!” Brazíliá­ban, 1955-ben, Jaime Camara bíboros felhívta a választókat, hogy „járuljanak az urnákhoz istennel és a hazával, hogy méltó és becsületes embert vá­lasszanak meg a kommuniz­mus és korrupció jelöltjeivel szemben.” Az 1955. évi pana­mai katolikus kongresszuson szintén a szónokok ünnepel­ték „az egyház által a kom­munizmussal szemben fogana­tosított intézkedéseket.” Pe­runak megvan a maga „Nem­zeti Eucharisztikus Gárdája”, amely az aranyifjúság roham­csapata. Salvadorban, a i,Krisztus Király Lovagjai”, a sejtekben tömörült fanatiku­sok ezreit sorozzák századok­ba és légiókba és éppen 1960 augusztus 15-én, a katolikus egyház védnöksége alatt, eg.v kommunistaellenes tüntetést rendeztek. A Fehér Ház tehát jólesően vehette tudomásul: a legjobb .helyre adta pénzét. Támadás indult vallásos jelszavak ürü­gyén szerte Dél-Amerikában a demokratikus elemek el­len, akik felemelték szavukat a nyomor ellen. FÖLDREFORM és Államosítás Mikor a Fidel Castro ve­zette népi forradalom mind több sikert ért el, a Vatikán rezignáltan konstatálta, hogy a forradalom rövidesen győz­ni fog. Utasítás ment tehát a forradalom „meglovaglá- sára”. Cerrantes püspök sza­kállas papokat küldött Castro táborába és kiadott egy nyi­latkozatot is, melyben elvileg helybenhagyta a leendő föld­reformot. Nem átallotta kije­lenteni azonban, hogy a haza­fias mozgalmat, melyet Fidel Castro vezet, a Vatikán tá­mogatta és ezért érhetett el sikereket. Ugyanakkor köztu­dott volt az ellenkezője. 1959. november 29-én Fidel Castro és Dorticos elnök — hatalmas tömegtől körülvéve — részt vettek az első kubai nemzeti katolikus kongresz- «zuson, bár a főpapság össze­esküvése mind szélesebb mé­reteket öltött. Még XXIII. János pápa is nyilatkozott a tervezett kubai földreform hí­rére, kétértelműen kijelentve a vatikáni rádióban: „A tár­sadalmi igazságot nem a ki- zsákmányolók kisajátításával kell megoldani, hanem a nagy­lelkűséggel, amellyel egy valóban keresztény ember a szegények javára kell, hogy fordítsa azt, amire önmagának már nincs szüksége.” KRISZTUS ÉS A FÖLDBIRTOKOSOK Fidel Castro a kongresszus előestéjén mondott beszédé­ben reagált a pápai szózatra is, és kijelentette: „A forrada­lom ellenségei szembe akarják állítani a vallást forradalmi rendszerünkkel, pedig a ke­resztény érzések és a forra­dalmi érzések rokonok. Az il­letékeseknek is tudnia kell. hogy Krisztus nem 12 földbir­tokost ment keresni, hogy azokból apostolokat csináljon magának (La Croix 1960. VIII. 10). A püspöki kar 1960. augusz­tus 7-én körlevélben elfo­gadja egy földreform tervét, de csak olyanét, „amely mél­tányosan kártalanítja a nagy­birtokok tulajdonosait”. A kormány iparosítását is elfo­gadja fanyalogva a körlevét, „anélkül azonban, hogy le­rombolná a magánipart”. „Es itt, mint ahogy a Francé No- uvelle írja — már nem kizá­rólag a nagy földesurakról van szó, hanem a hatalmas ameri­kai társaságokról, melyek né­ha helyi fedőnevek alatt búj­tak meg és az ország egész iparát ellenőrzésük alatt tar­tották.” Végül a körlevél le­szögezi: „A társadalmi rend mértékeit nem alkalmazták (t. i. Fidel Castroék!) azzal a tisz­telettel, amelyet az összes ál­lampolgárok joga megköve­tel.” Seki sem vádolhatja a kubai püspöki kart meg nem értéssel a kubai monopóliu­mokkal szemben! Hiába, már Ovodius megmondta: „Dat census honores”. (A jövede­lem növeli a tiszteletet.) ÖLNI NEM BŰN? Ezen atyai megértésen az sem ront, hogy a körlevél né­hány nappal egy Ernesto Gue­vara ellen megkísérelt siker­telen merénylet után látott napvilágot. Guevara ugyanis egyik felelős személye volt a kubai amerikai olaj államosí­tásának. A merénylet szervezé­sének dicsőségét a ..La Crux” nevű terrorista szervezet köve­telte magának egy, a jenki sajtóban megjelent (United Press) nyilatkozatában. A „La Crux” ezenkívül robbantást, végzett egy hadianyag-gyár­ban, melynek több száz sebe­sült és halálos áldozata volt. A „La Crux” keresztet jelent... A kubai püspöki kar bár kiló számra gyártotta az idegen tő­késeket védő körleveleit, egy szóval sem helytelenítette Krisztus jelének ilyen célra felhasználást. Az intervenció óráiban azután kiderült, hogy a szervezet dandárját francois- ta spanyol papok képezték. A körlevélre és a terrorista cselekményekre Castro vála­szolt 1960. VIII. 11-én a ha­vannai televízióban: „A ml for­radalmunk nem a papok, ha­nem a földbirtokosok ellen irá­nyul. Mégis, hónapok óta egy­mást követik a provokációk, a rágalmak, melynek célja, úgy állítani be a forradalmat, mint a vallás és a vallásos érzés el­lenségét. Ezek a papok ott vannak a maguk magánisko­láiban anélkül, hogy bárki is beleavatkoznék ügyeikbe. Ezt pedig tudja népünk, mint ahogy azt is tudja, hogy az amerikai nagykövetség — tár­sulva Francóval és a fasiz­mussal — felhasználja a Fran- co-féle befolyást, hogy moz­gósítsa a forradalom ellen az összes fasiszta papot, akik csak az országban vannak. Persze, nem minden pap fasisz­ta, de sokan vannak orszá­gunkban. (750 papból 500 Fran­co honfitársa!) Honfitársaink tudják, hogy annakidején a fa­siszta papság áldásával gyil­koltak le egymillió spanyolt. Tudják, milyen nagyszerű a kapcsolat Franco és a papság között. De tudják azt is, hogy van egy papi réteg a szegé­nyek szolgálatában, de ez nem foglal el magas funkciókat. Ez a papi réteg feláldozza magát anélkül, hogy kitüntetéseket keresne, míg mások, sokkal magasabban a hierarchiában, a gazdagokat szolgálják.” Ezután utalva az államosítás ellenes pásztorlevélre, még hozzátette: „Aki egy olyan for­radalmat, mint a miénk, el­ítél, az elárulja Krisztust és képes lenne újból keresztre fe­szíteni őt! Emlékezzetek az ácsmester fiára, aki felkelt a római birodalom ellen ...!” A néppel, vagy ellene... A Vatikán és utasítására a kubai püspöki kar, tovább szőtte a hálóját. Az események azóta megmutatták, hogy a demarkációs vonal valójában nem a katolikusok és a hitet­lenek között húzódik, hanem a püspöki karra támaszkodó reakció és az egész nép között. Mutatja ezt az is, hogy 50 000 katolikus forradalmár, akik a Keresztért és Hazáért Szövet­ség felhívására gyűltek össze, részt vett egy misén, amelyet egy fidelista pap mondott ép­pen akkor, amikor összeült a Népi Szocialista Párt (Kubai Kommunista Párt) IX. kong­resszusa. Hogy a vallásos tömegeket a püspöki kar visszariassza a for­radalomtól, 1960. XII. 3-án ki­adott egy nyílt levelet, mely­ben már „nemzeti méretű val­lásellenes kampány”-nyal vá­dolja a forradalmi rendszert, sőt az amerikai 'United Press egy havannai táviratot is kö­zöl, mely szerint „az egyház nem habozna Fidel Castro el­len lelki szankciókat alkal­mazni, melyek egész a kiközö­sítésig terjedhetnek.” (United Press, XII. 18.) így jár az, aki nem a föld- birtokosokkal és olaj mágná­sokkal fúj egy követ! Még az nap a Kubai Dolgo­zók Szövetsége plenáris ülésén válaszolt erre Castro: „A ku­bai püspöki kar nagy hazug­ságokat mondott legutóbbi nyílt levelében. Manuel Arte­aga havannai bíboros érsek Júdáscsókot adott a vérengző zsarnoknak. (Fulgencio Batis­ta.) A kormánynak nincs be­számolni valója a püspöknek, ami a kommunista problémát illeti, — mondotta szenvedé­lyes hangon Castro. — Ügy hisszük, hogy ellenforradal­márnak lenni annyi, mint ka­tolikusellenesnek, protestánsel­lenesnek, kommunistaellenes­nek lenni, mert ennek célja: megosztani a népet. Ez az amit az egyház tenni kíván, amikor az imperializ­mus játékát folytatja. A for­radalom nem a jó papokra, hanem a katolikus hierarchiá­ra haragszik, amely kapcso­latban van a Franco-féle rend­szerrel és az imperializmus­sal. A kubai forradalom nem kíván ellentétet az egyházzal, de szükség esetén „határozott lépéseket fog tenni!” Az ez év május 8-i jenki agressziós kí­sérlet a népi erők nemzeti és haladó frontján megsemmi­sült. A kiközösítést ott lobog­tatják Castro feje felett, de ugyanakkor meglepő moz­galom kifejlődését látni éspe­dig azt, hogy az egyház táma­dását a forradalom ellen a hí­vek túlnyomó többsége hely­teleníti, akik nem haboznak a nemzeti himnuszt intonálni. hogy elfojtsák a francoista prédikátorok hangját. Bebizo­nyított tény, hogy azokkal az egyházi emberekkel szemben, akik a Vatikán, az amerikai imperializmus és a földbirto­kosok cégére alatt állnak, ki­alakult egy tényleges népi összefogás, amelyben a haza­fias katolikusok szorosan együtt haladnak a marxista népi szocialistákkal és a Júli ­us 26-i mozgalom harcosaival. Kiss Péter R Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata az eviani tárgyalásokról PÁRIZS (ADN): A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatban üd­vözölte, hogy hivatalos tár­gyalások indulnak meg a fran­cia és a szabad algériai kor­mány között. A nyilatkozat a tárgyalások megkezdését a bé­ke erőinek nagy győzelme­ként értékeli és egységes ak­cióra szólít fel, sürgeti, hogy minél több küldöttség utazzon a tárgyalások színhelyére, tá­Nyugat-Berlin képviselőhá­za csütörtökön tárgyalta az úgynevezett „kisegítő rendőr­ség” felállításáról szóló tör­vényjavaslatot. A városatyák meghallgatták a belügyi bi­zottság elnökének beszédét, aki keveselte a nyugat-berlini rendőrség ez idő szerinti lét­számát — a 20 000 főt, ami jóval magasabb, mint a náci időkben egész Berlinben volt, s amihez tulajdonképpen hoz­zájön a három nyugati meg­szálló hatalom Nyugat-Berlin- ben állomásozó katonája is — és javasolta 10 000 főnyi „ki­segítő rendőrség” felállítását. A városatyák a törvényjavas­latot vita nélkül elfogadták. Mint a Neues Deutsch­land, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a pénteki számában megállapít­ja, a szenátus ezzel elérte cél­ját: holmi kis rendőrállammá változtatta Nyugat-Berlint. Az „önkéntesekből” felállítandó mogassa az algériai nép béke­törekvéseit. „A francia nép igen örül ennek a régóta várt esemény­nek” — hangoztatja a nyilat­kozat. Helytelen lenne azon­ban — miként ezt a Francia KP tizenötödik kongresszusa is leszögezte — eleve biztosí­tottnak tekinteni a tárgyalá­sok sikerét. De Gaulle tovább­ra is arra törekszik, hogy ne- okolonialista „szövetségi stá­tuszt” kényszerítsen az algé­rohamosztagok feladata az, hogy csírájában elfojtsa majd a nyugat-berlini dolgozók mindenfajta demokratikus cél­zatú megmozdulását. Az „ön­kéntesek” toborzását és a meg­szállási státummal ellenkező fegyveresek kiképzését volt SS-tisztek végzik és részt vesz­nek a toborzásban Hitler egy­kori vérbírái is. Semleges megfigyelők köré­ben aggodalommal figyelik gyilkosok alkalmazását a kulcspozíciókban. Nem csoda — mutatnak rá ezek a meg­figyelők —, hogy a keleti tömb országai egyre sürgetőbben követelik: nyilvánítsák demili- tarizált szabad várossá Nyu­gat-Berlint. Hasonló értelem­ben írt egyébként csütörtöki számában a „Guardian” című tekintélyes angol lap, amely javasolja a nyugati nagyha­talmaknak: ismerjék el az NDK-t, vonják ki a csapato­kat Németországból és gon­doskodjanak végre a nyugat­berlini kérdés megoldásáról. riai népre, biztosítsa a nagy kapitalista monopóliumok elő­jogait Algéria, s kiváltképpen a Szahara kincseire. A nyilatkozat emlékeztet rá, a francia hazafiak fáradozá­sait már eddig is számos ered­mény koronázta és most még fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni, hogy De Gaulle kormánya lemondjon feltéte­leiről és a fenyegetőzés politi­kájáról, kész legyen tárgyalni az algériai nép önrendelkezési jogáról. Megérkezett Evianba a francia küldöttség EV IÁN (MTI): Az eviani tárgyaláson részt vevő francia küldöttség, az algériai ügyek­kel megbízott államminiszter vezetésével pénteken az esti órákban Evianba érkezett. Bulsáría Gagarin lotradására készül SZÓFIA (MTI): Az a hír, hogy Jurij Gagarin, a világ el­ső űrutasa május 24-ére, a ciril írás és a bolgár kultúra ünne­pe alkalmából Bulgáriába ér­kezik, hatalmas örömet és lel­kesedést váltott ki egész Bul­gáriában. Szófiában, ahol a bolgár kultúra ünnepén hatal­mas felvonulást rendeznek, már megkezdődtek az előké­születek a világ első űrutasá­nak méltó fogadására. (MTI) Idő járás jelentés Várható időjárás vasárnap estig: Felhős idő, sok helyen esővel, né­hány helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként élénk, változó irányú szél. A nappali felmelegedés gyen­gébb lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 14—18 fok, vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 8-11 fok között. (MTI) Rendőrállammá változtatták Nyugat-Berlini Náci vérbírák és tömeggyilkosok az igazságügyi és a rendőrségi apparátusban BERLIN (MTI): Az MTI berlini tudósítója jelenti: (27.) Ügy látszik, hogy a brit megszállási zónában igen jó helye van a Dönitz-kormány- nak. Az angol hatóságok hall­gatólagosan hozzájárulnak a fasiszta kormány fennmaradá­sához. Itt tehát ki kell várni az események kialakulását... A még meg nem szállt Flens- burg-Mürwik felett még május 10-én is a hitleri német hadi­lobogót lengeti a szél. Flens- burgban a hadsereg egy őr­zászlóalja állomásozik, a dán határ melletti Schleswig tar­tományban a „Grossdeutsch­land” hadosztály felfegyverzett egységei gondoskodnak a rend fenntartásáról — azaz a náci rend fenntartásáról. A flens- burgi rádió a Dönitz-kormány rendelkezésére áll. A hadsereg egységeinek törzseinél a régi Hitler-képek lógnak a falon, a náci jelvényeket nem szedték le, minden megy tovább a ma­ga útján, mintha mi sem tör­tént volna. Egy sxó sem esik a fegyverletételről Május 9-én adják ki az utol­só vezérkari jelentést a „ve- zértengemagy” főhadiszállásá­ról, amely frissen, ájtatosan és vidáman a régi szöveggel kez­dődik: „ A véderő főparancs­noksága jelenti..A kor­mány bombosztikus kifejezé­seivel kísérli meg a főparancs­nokság, hogy a hadsereg „hő­si” harcát dicsőítse és azt a lát­szatot keltse, mintha a főpa­rancsnokság még mindig ren­delkezne csapatokkal, amelye­ket nem az ellenség verte le, hanem csak a vezérkar külön parancsára voltak hajlandók a harcot befejezni. „Ezért minden katona nyu­godtan és emelt fővel teheti le a fegyvert...” írja a jelen­tést. Példa nélküli aljassággal ha­zudik a főparancsnokság hadi­jelentése ebben az utolsó köz­leményben is, mert a valóság­ban már szó sincs arról, hogy a német katonának le kellene tennie a fegyverét. Hitler vala­mennyi egységét ugyanis úgy tönkreverték és felmorzsolták, hogy önkéntes fegyverletétel már azóta szóba sem kerülhet. A főparancsnoksági jelentés szerzői gondolnak a jövőre is. Legendát gyártanak, hogy a német hadsereg a harctéren le­győzhetetlen volt. A főparancs­nokság jelentése egy szóval sem említi meg a feltétel ■ nél­küli fegyverletételt. „A vezér- tengernagy parancsára a had­sereg beszüntette a kilátás nél­küli harcot...”, majd néhány sorral lejjebb „nagy győzel­mekről” és „hősi küzdelmek­ről” ír. Nehéx elviselni a vereséget Május 12-én Busch tábor­nagy lép a flensburgi rádió mikrofonja elé. „Az a feladatom, hogy a rendet és fegyelmet fenntart­sam, a polgári lakosságot és a hadsereget minden szükséges­sel ellássam — mondja a náci tábornagy. — Eme feladatom teljesítése közben minden ka­tonai és polgári hatóság köte­les végrehajtani utasításain­kat ... A feladatok kifogásta­lan ellátását várom el min­denkitől ...” Május 13-án a német főpa­rancsnokságon a szövetséges ellenőrző bizottság kezdi el működését. A bizottság angol és amerikai megbízottakból áll. A bizottság elnöke, az ameri­kai Rooks tábornok, közli Dö- nitzcel, hogy az a feladata, hogy „kormányával” együtt­működjék. 4% ember helyezkedik A flensburgi fasiszták fellé­legeznek. Ügy látszik, titkos reményeik nem voltak alapta­lanok. Rooks fogadja Jodlt és közli vele, hogy őt (Jodlt) ne­vezték ki Keitel helyébe ve­zérkari főnökké. Az amerikai­ak kezéből vett kinevezést Jodl tisztességgel fogadja, és megbeszéléseket folytat az an­golokkal és az amerikaiakkal a vezérkar újjászervezésének kérdéseiről, valamint katonai szervezeti intézkedésekről. Néhány nappal később az amerikai Rooks tábornok és az angol Fords brigádtábor­nok hivatalos látogatást tesz Dönitznél. Dönitz biztosítja lá­togatóit, hogy kormánya „nyu­gati beállítottságú” és a Nyu­gatnak szüksége lesz még Né­metországra. Május 14-én Rieke és Reich államtitkárokat az angol— amerikai misszióhoz kéretik, hogy megbeszélést folytassa­nak velük Németország nyu­gati részének élelmezési kér­déseiről. A bizottság elhatá­rozza, hogy a közlekedés hely­reállítása érdekében a „Köz­lekedési Minisztérium” képvi­selőit is bevonják a bizottság­ba. Ezen a napon a még létező hadseregfőparancsnokság nap­lójába a következő bejegyzés kerül: „Ez a nap további el­mélyülést eredményezett a szövetségesekkel való együtt­működés terén ..Jodl a szokásos napi „helyzet-meg­beszélésen”, május 15-én azt közli, hogy „Németország eu­rópai küldetését kell teljesíte­ni .. — Most kezdődik csak iga­zán! — néznek egymásra a vezérkari urak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents