Népújság, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

2 SÍPOJ8AO 1961, május 3., szerda Tízezrek vidám9lelkes ünnepe volt n 17, szabná május (Folytatás az 1. oldalról) lis tudást gyűjtenek itt a jö­vő szakemberei, orvosai és mérnökei, hanem megismer­kednek az élet olyan terüle­teivel, amelyek közel állnak hozzájuk, és amelyeknek is­meretében képzettségük is Bokoldalúvá fejlődik. Követte a menetben az egri Bornemissza Gergely Ipari­tanuló Intézet sok-sok fiatal­ja, akik hatalmas kalapácsok­kal, reszelőkkel jelképezték eljövendő munkájukat. A III. pártkörzet, a Tanácsi Építő­ipari Vállalat, a Gárdonyi Géza Színház művészei, az SZTK dolgozói, a Gépjavító és a Téglagyári Egyesülés munkásai, adminisztratív be­osztottjai után a 32-es számú Autóközlekedési Vállalat egyenruhás menete fordult a tribün elé. Különösen szép volt a spor­tolók felvonulása. Nagy taps köszöntötte a vízilabdázókat, a sok hírt, nevet szerzett úszó­kat, a sok sportsikert hozott vívókat és a labdarúgókat, akik annyi kellemes és izgal­mas percet szereztek már az egri szurkolóknak. Vidám menetben, muzsika­szóval jöttek az Üzemi Ven­déglátó Vállalat dolgozói, a TÜZÉP, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, a Patyolat, a gépállomás, a Sző­lészeti Kutatóintézet dolgozói, majd a színes menetet újra a zárt egységben, egyenruhá­ban vonuló iskolások, a köz- gazdasági technikum növen­dékei tették változatossá. A FÜSZÉRT Vállalat után is­mét egy remekbeszabott csa­pat, a Dobó István Gimnázi­um díszszázada lépdelt el a dísztribün előtt. A nemrég alakult Rákóczi Termelőszövetkezet dolgozó parasztsága az ÉMÁSZ dolgo­zóival együtt vonult fel, s táb­láikon is hozták összetartozá­suk jelszavát: „Munkás-pa­raszt szövetség!” A Mátrai Ásványbánya és a Finomsze- relvénygyár után a jövő taná­rainak, a Pedagógiai Főiskolá­nak zárt rendű sorai követ­keztek. Messziről úgy látszott, hogy valamiféle rendezetlen cso­port közeledik, de hamarosan a csodálkozás és a tetszés mo­raja hullámzott végig a tö­megen, amikor ez a rendezet­lennek vélt csapat egyszerre csak vezényszóra futásnak eredt, s nyomukban hatalmas ejtőernyő kupolája nyílt ki, amelybe belekapott a friss, májusi szél. A Magyar Hon­védelmi Sportszöveség repülői vonultak fel, nyomukban ha­talmas vitorlázórepülőgépet Vontattak a fiatalok. Utánuk jöttek a rádiósok, s a teherautóra szerelt adó­vevő készüléken fürgén dol­goztak a máskoi* is szorgal­mas amatőrök. Hatalmas füst- fellegbe burkolva megjelentek a motoros klub tagjai is, s utánuk új színfoltként sok­sok autó, az autóklub tagjai vezették a szebbnél szebb ko­csikat. Ez az első felvonulás, amelyiken az autósok is he­lyet kaptak, mintegy kifejez­ve azt, hogy nemcsak beszél­nek nálunk az életszínvonal emelkedéséről, hiszen le lehet ezt mérni még autóban is! Pe­dig nem volt itt minden autó­Repül a léggömb! tulajdonos, csak egy kis há­nyada. Mégis impozáns volt a menet végén a sokszínű autós­had, amelyiknek lehúzott ab­lakaiból vidáman integettek a boldog 'gyerekek. Nagyon lassan oszlott a tö­meg. Mindenki a nagy él­mény hatása alatt állt és sen­kinek sem akaródzott haza­menni a sok érdekességet kí­náló, kavargó utcákról. A par­kokban idős emberek üldögél­tek, s csendes boldogsággal fi­gyelték hancúrozó unokáikat. Talán a régi májusokra gon­doltak, amikor nem éppen így, nem ilyen boldogan ün­nepeltek. Vagy az az idő járt eszükben, amikor még gondol­ni sem mertek arra pendeles korukban, hogy piros képpel, boldogan fújják a majálist je­lentő papírtrombitát? Ki tud­ná megmondani! Az viszont igaz, hogy a fiatalok már tel­jesen magukénak érezve az ünnepet, fel sem pillantottak a komor felhőkkel terhes ég­re, hiszen el sem tudták kép­zelni, hogy ezt a napot eső rontsa el! Nem is rontotta el, így a Pedagógiai Főiskola szabad­téri színpadán nyugodtan zaj­lott le a jól szervezett kultúr­műsor. Sok száz ember gyűlt Hatvanban össze a több mint két óra hosszás műsor megtekintésére. Annak ellenére, hogy a néző­téren egyetlen szék sem volt, nem volt hullámzás, minden­ki nyugodtan és fegyelmezet­ten állt,, nem ment el, mert a műsor érdekelte. Igaz ugyan, hogy nem volt mikrofon, de azért a számokat lehetőség szerint válogatták össze, hogy ez ne is hiányozzék. Csak a konferálást nem lehetett hal­lani. Egyébként igen változa­tosak voltak a sorrakerülő számok. Elsőnek a Pedagógus Kórus énekelt néhány számot Auer Gyula karnagy vezetésével, majd a Művelődési Ház tánc­csoportja következett. A ked­ves, fiatal lányok tánca nagy tapsvihart váltott ki a nézők­ből, hiszen olyan sok mun­kával, olyan lelkesen készül­tek erre a mai szereplésre, hogy valóban jól kidolgozva a táncot, jó szórakozást nyúj­tottak. A Gárdonyi Géza Színház művészei közül Gyu- ricza Ottó és Horváth Jenő szavalata is megnyerte a kö­zönség tetszését, de a Szabó Rózsa által előadott néhány énekszám és Szabadi József szereplése újrázást kívánt. Először ezen a napon lépett színpadra a Finomszerelvény- gyár néhány hónapja alakult népi tánccsoportja. A tánco­kat pontosan tudták, ügyesen, rátermetten mozogtak, csak még a rutin hiányzik egy ki­csit. Nem baj, ezt a legköny- nyebb megszerezni, csak so­kat kell szerepelni. A szabad térben nagyon jól érvényesült a Honvéd Helyőrség zeneka­rának műsora, de a tánccso­portjuk is nagy sikert aratott. A KISZÖV énekkara Huszthy Zoltán karnagy vezetésével és Nyíri József vezénylésével aratott megérdemelt sikert. A műsor után enyhe moz­gás kezdődött, majd elhelyez­kedtek a tánczenét szolgáltató zenészek. Nem sokat számított a köves, hepe-hupás talaj, a fiatalok is, meg az idősebbek is jó- kedvűek voltak, s kipirultan ropták a táncot. A sátrakból fogyott a sör, a virsli, meg a debreceni és a kitűnő lacipe- csenye is. A gyerekek még késő este is fújták a trombi­tákat, a legények kedvesen, nagyon finoman, de a felhívás gondolatával célozták meg a lányokat a similabdával. A színes forgatagban fel-feltűn- tek a labdázó, indián fejdí­szes gyerekek, akik ezen a napon úgy érezték — értük van minden, nekik áll a világ, s miattuk jött össze ez a sok ember. Valahogy így is igaz. Mert az a sok édesapa és édes­anya, aki ezen a napon sem­mit nem sajnált a gyermeké­től, valóban azért volt itt, mert nagyon sokáig nem ve­hette meg még azt sem, ami nagyon kellett volna. Cs. Adám Éva A 17. szabad május 1-ét ün­nepeltük. Tizenhetedik alka­lommal készültek erre a nap­ra. Hetekkel előbb nagy ér­deklődéssel és izgalommal Hatvan termelőszövetkezeti város dolgozói, iskolásai is. A borongós, de eső nélküli má­jus 1 reggelén különös ünnepé­lyesség érződött az egész vá­roson. Mindenütt vörös és nemzetiszínű zászlók, transz­parensek, kidíszített kirakató üzletek, kitárt ablakú lakások várták az ünneplő felvonuló­kat. Délelőtt tíz óra előtt a já­rókelők közül mindenki sie­tett munkahelyének, iskolájá­nak kijelölt gyülekező helyére. Mások, főként idősebbek, nagy­apák, nagymamák unokájuk­kal a főutcán levő új lakóház előtt felállított dísztribünnel szemben és annak két oldalán helyezkedtek el, hogy mindent jól láthassanak a menetből. Tíz óra után néhány perccel a távolban zeneszó harsant, s elindult a tribün felé a Hat­vani Cukor- és Konzervgyár egyenruhába öltözött fúvós­zenekara. Nyomukban dr. Lendvai Vilmos, a megyei ta­kács VB-elnőke, a város veze­tői, Rabecz Lajos, a városi pártbizottság titkára, Hatvani György, a városi tanács VB- elnöke, valamint a város üze­meinek, termelőszövetkezetei­nek legjobb munkásai halad­tak. Ez az első csoport a dísz­tribünhöz érve elfoglalta he­lyét az emelvényen és néhány pillanattal később megkezdő­dött a nagyszabású felvonulás. Elsőként a Minisztertanács és SZOT vándor jászla jával ki­tüntetett hatváni vasútállomás dolgozói kaptak nagy tapsot a nézőseregtől. A vasutasok me­netük élén a vörös selyem vándorzászlót és Lenin nagy arcképét hozták. Utánuk a fű­tőház dolgozói következtek egy A nagy tábla messziről hirdette, hogy itt a Kossuth Tsz tagjainak csoportja közeledik a dísztribünhöz 424-es mozdony füstölgő ké- ményű kicsinyített másával, majd a pályafenntartás mun­kásai léptek el a tribün előtt. A város második legjobb üzemeként az ugyancsak a Minisztertanács s a SZOT vö­rös vándorzászlajával kitünte­tett Cukor- és Konzervgyár dolgozóinak menete tűnt fel. A felvonulók élén négy egyen­ruhába öltözött KISZ-fiata! vörös műszegfűből készült ha­talmas ötágú csillagot hozott, majd egy elektromos targon­cára szerelt űrhajó követke­zett, amelynek utasfülkéjéből a mai űrhajósok jövendő után­pótlása, egy kisfiú integetett vörös zászlóval. Egy munkás a gyáriak első coportja után hatalmas, Lenin képével díszített vörös selyem­zászlót hajtott meg a dísztri­bün előtt. Nyomában az üzem impozáns, fegyelmezett, egyen­ruhás KISZ-csapata követke­zett. Majd az ő elvonulásuk után ismét egy elektromostar­gonca gördült végig az utcán. Rakterületére a gyár konzerv- készítményeivel megtömött vitrint helyeztek el. E meg­csodált targoncát követve most azok jöttek, akik ezeket a kon- zerveket készítik: fiatalasszo­nyok és lányok sokasága hófe­hér köpenyekbe öltözve. Most egy hatalmas tábla következett ezzel a felirattal’ Üdvözöljük szocialista útra tért parasztságunkat. S nem sokkal később szinte ennek nyomán már ott lépkedtek a tapsoló nézőközönség sorfala között a Petőfi Termelőszövet­kezet tagjai. Menetük elején hatalmas májusfát hoztak. Ké­sőbb egy Maulwurf traktorra szerelt, virágokkal teli kis melegházat hoztak. Utánuk a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai következtek, akik ilyen feliratú táblákat nyújtottak a magasba a tribün előtt: „50 hízó terven felül”. „15 száza­lékkal emeljük a terméshoza­mot”. Ez a csoport is hozott magával virágokkal, zölddel és a szivárvány minden színében pompázó szalagokkal díszített májusfát, de ugyanígy alhozr ták a felvonulásra pompásan feldíszítve, felszalagozva új aratógépüket és az erőgépeket is, amelyek nap mint nap se­gítik az egyesült erejű paraszt­ság munkáját a földeken. Az idősebb dolgozók mene­te után most hosszabb ideig az ifjúság felvonulása követke­zett Először a Bajza József Gimnázium egyenruhás, fehér matrózblúzos lányainak cso­portja lépett el az emelvény előtt. Az egyik szakasz lányai­nak kezében színes léggömbök integettek az emelvényen álló vezetők felé. A lányok nyo­mában hasonló fegyelmezett­séggel a fiúk jöttek, majd a helyi gyors- és gépíróiskola növendékei vonultak el. A zenekar most új indulóba kezdett. Az I. sz. Általános Is­kola tanulóinak menete kö- aelgett, amelynek élén óriási kerek tábla hirdette, hogy nemcsak a 17. szabad május elsejét ünnepeljük, hanem „15 éves az Üttörő Szövetség ’ is. A tábla után a kék nyakken- dősök lépkedtek először a bé­ke kék zászlaját lobogtatva, majd a vörös nyakkendős út­törők következtek az őrsi zász­lókkal s a színpompás menet­ben még ki sem gyönyörköd­hette magát a közönség, ami­kor máris a II. sz. Általános Iskola népviseletbe öltözött gyerekeinek tapsolhattak. A Ids népviseletes csoport vörös szalagokat fogva lépkedett el a dísztribün előtt, amelyek vé­gei egy rúd tetején gyűltek össze és egy hófehér békega­lambot emeltek ki. Most do­bok hangjaira közelített a kö­vetkező csoport, amely a Vosztok ■ űrhajó kicsinyített mását és zászlókat hozott. Az ezután következő lányok im- nozáns szalagmutatványokkal léptek el a tribün előtt. A sza- 'agokra. amelyeket kezükben tartottak ezt írták: Békét a világnak. Ugyanezek a lányok •>t emelvény előtt az űrhajó­nál, annak dicsőséges repülésé­ről, a felbocsátás hatalmas eredményéről daloltak. Néhány perccel később a Hámán Kató Általános Iskola Heves megyében 1. diákjai kaptak tapsot. A tri- Lendvai Vilmos, a megyei te- bűn előtt színfes, tarka tulipán- nács VB-elnöke, valamint erdő jelent meg a gyerekek Hatvan vezetői és a legki- feje fölött, ezeket a virág- válóbb dolgozói, még egyszer csokrokat lobogtatták az emel- a város népével. Itt Hatvani vényen elhelyezkedett vezetők György, a városi tanács VB- és a közönség felé. Az iskola elnöke mondott rövid beszé- gyerekei májusfát is hoztak det, amelyen megemlékezett magukkal, de tankönyveik és május 1 nemzetközi és bel- a magyar irodalom klassziku- földi jelentőségéről, méltatta sai köteteinek hatalmas mását ennek az ünnepnek nagysze- is bemutatták. Egy nyitott rűségét. tankönyv két oldalán például A beszéd után az ünneplő a Vosztok űrhajó rajza és a sokaság szétoszlott a Népkert- földgömb képe volt látható. ben. Sekan a kert főútja men- A kis iskolások után ismét tén felállított sátrakat láto- az idősebb tanulók jöttek: a gatták meg, ahol enni-, inni- városban működő ipritanuló- valót, cukorkát, ajándékokat intézet felvonuló diákjai. Ra- vásárolhattak bőségesen. Má- gyogó, fegyelmezett gárda volt sok a rögtönzött vidámpark ez. A menet közepén jelkép- körhintájába ültek, vagy a ként egy fogaskerékben clhe- céllövöldénél szórakoztak. Dé- lyezett nagy kalapácsot, ké- li 12 óra után nem sokkal sőbb különböző feliratú, niá- azonban elcsendesedett a vá- jus 1-ét, a nemzetközi prole- ros. Az ünneplő hatvani dol- társzolidaritást, a békét éltető gozók hazatértek ebédelni, táblát hoztak magukkal az egy kicsit pihenni, hogy aztán ipari tanulók. újult erővel, felfrissülve szó­Most ismét a hatvani dolga- rakozzák végig majd a dél- zók jöttek, az egészségügyiek, utánt. az újhatvani MSZMP szerve- Az ünnep délutánjára mint- zet tagjai, a Hatvani Tégla- ha az időjárás is kegyesebb gyár munkásai, a malom, a lett volna. A nap ugyan nem sütőipar dolgozói. Ez utóbbiak sütött ki tartósan, de a fenye­A Hatvani Fűtőház dolgozói a május I-i felvonuláson. felvonuló éltáblájukon elhe­lyezték összes készítményei­ket: kenyeret, kiflit, zsemlyét, perecet, fonott kalácsot. Már háromnegyed órája tar­tott a felvonulás. Százak és ezrek vonultak el a dísztribün előtt és a menet végét még mindig nem lehetett látni. A Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói érkeztek meg. „Békét!” — hirdette óriási feliratú táb­la és utána nyomban azt is láthatta mindenki, miért tart­ják ezt olyan fontosnak itt, a hatvani Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói is. Egy te­herautó gördült végig lassan az utcán, amelynek feldíszí­tett rakterületén televízió ké­szülékek, rádiók, mosógépek, a legkülönbözőbb színű és mintájú ruhaanyagok sora­koztak: mind a békés magyar ipar gyártmányai, legkereset­tebb árucikkei. A teherautó után sportolók fegyelmezett menete, majd az Építő és Ja­vító Ktsz dolgozóinak felvonu­lása következett. Az építők kis családi ház makettjét hoz­ták magukkal, a Háziipari Szövetkezet dolgozói után megtapsolt Cipész Ktsz mun­kásai pedig egy lovaskocsin, működő cipőkészítő részleget rendeztek be. A cukorgyári zenekar hang­jaira ezután a Szabó Ktsz dolgozói, a helyi posta tiszt­viselői következtek, majd a május 1-i felvonulást a Nagy­gombosi Egyetemi Tangazda­ság sok száz főt számláló cso­portja zárta be Hatvanban. gető esőfelhők elvonultak. Délután három órakor tehát nem a városi művelődési ház­ban, hanem a népkerti szabad­téri színpadon kerülhetett sor az ünnepi kulturális esemé­nyekre. , Elsőként kis általános is­kolások vették birtokukba a színpadot. Nagy tapsot kaptak szavalataik, ügyes népi tán­caik, dalaik. A mind nagyobb számúra nőtt nézőközönség körében őszinte elismerést váltott ki az I-es számú Ál­talános Iskola énekkarának májuscsokra, valamint a Liszt Ferenc Énekkar és a Bajza Gimnázium énekkarának fellé­pése. A két kórus által közö­sen előadott Liszt Magyar ün­nepi dalát, majd a Liszt Fe­renc Énekkar műsorában elő­adott mozgalmi dalokat, ma­gyar és orosz népdalcsokrokat nagy taps követte. A délutáni kultúrműsornak a nézősereg véleménye szerint, túlságosan hamar vége volt. Az ünneplő hatvani dolgozók még hosszú ideig nézték, hall­gatták volna a szabadtéri szín­padon fellépő fiatalokat, kár­pótlásul azonban más esemé­nyekben is részesülhettek. A színpad mögött és sportpályá­kon ugyanis kora délutántól szinte a sötétedésig peregtek a sportesemények. Az egyik pályán kézilabda csapatok, a másikon a Hatvani Kinizsi, az Egri Helyiipar és az Egri Do­bó Sportiskola kosárlabdázói játszottak körmérkőzéseket, nagy érdeklődés mellett. Nagyszerű volt ez a május 1-i felvonulás, impozáns meg­mozdulás megyénk harmadik városában. Az időjárás is ki­tartott a felvonulás időtarta­ma alatt, mindössze egyszer kezdett el ritkán szemerkél­ni az eső, de azzal senki sem törődött. Á későbbi erős felhő- södéssel sem, mert alig hogy az utolsó csoport elvonult a dísztribün előtt, teljes széles­ségében elárasztották az ut­cát, az ünneplő emberek. Min­denki — most már a nézők is — a Zagyva túlsó partján levő Népkert felé igyekezett, ahol a feldíszített szabadtéri színpadnál találkozott dr. Este pedig, amikor már sö­tétedett, még mindig több szórakozási lehetőség állt a hatvaniak rendelkezésére. Ké­ső estig nyitvattartottak az alkalmi büfék, működött a vidámpark. A vasárnapi naphoz képest azonban korábban elcsende­sedett a város, most a munka ünnepén. Az ünneplő hatvani­ak ugyanis kedden reggel is­mét hozzáláttak hétköznapi tevékenységükhöz, a 17. sza­bad május 1 színpompás meg­ünneplése után a napi építő, újabb eredményeket, nagysze­rű tetteket hozó munkához. fWeidingari

Next

/
Thumbnails
Contents