Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

1961. április 18., kedd N EPCJSAO 5 Mintegy 140-en laknak a Berva két munkásszállóján. Földszintes, lapos tetejű épü­letekben — kellemes környe­zetben. — Ide már nem hallatszik él a gépek zaja, csak az autódudák hasítanak néha a levegőbe. Az I-es szá­mú szálló építői figurális alakzatokkal díszítették a homlokzatot, sportoló és dol­gozó munkásokkal. Ez — min­den cégtábla nélkül is árul­kodik a lakókról. — Igaz, csak annyit mond el, hogy kik élnek itt... * Ötvennyolcán laknak tíz szobában. A szobák világo­sak, rendezettek. Kétheten­ként ágyneműváltás. A mű­anyagpadlót naponta feltörlik —- tisztaság mindenütt. De a szobák szellőzetlenek. Délelőtt a lakók munkában vannak — mondja a gondnok­nő, Benes Ferencné —, nem hagyhatom nyitva az ablako­kat. A falon képek: eredeti fest­mények, reprodukciók és fo­tók. Az asztalon váza, benne pár szál virág. Az ablakon két függöny, egy kicsi zöld vitrázs és egy nagyobb — a mennyezettől a padlóig. Es vörös vászonrolló sötétít' ba valaki nappal pihenni akar. * A 15-ös szobában lakik Voj- kovics Ferenc szerelőmunkás. Csepelről került ide. Még csak 19 éves, 1700 forint^ át­lagkeresettel. Ládájában köny­vek sorakoznak. Legfelül Iva­nov—Leonov Afrikai tábor­nok című nemrég megjelent műve. S mellette két szótár' angol—magyar és német— magyar. — Are you speaking eng- lish? (Beszél angolul?) így élnek itt Körkép a Bervából — No. Tam not! (Nem.) — Angolul még nem na­gyon tudok, nehéz a kiejtés, a német valamivel jobban megy. Különben is egyelőre legfontosabb számomra az érettségi. Második gimnázi­umba járok, Egerbe esti tago­zatra. Majdnem tele van könyvvel a bőröndje. — Havonta 100 forintért vá­sárolok, s a könyvek mindig „frissek”. Ha megtelik a bő­rönd — hazaküldöm. Az ol­vasás a legfőbb szórakozásom. ★ Jakab Béla szerszámköszö­rűssel a 12-es szobában talál­koztam. Most indul munkába, délutános. — Mit csinál este, ha haza­jön? — Beszélgetünk a szoba­társakkal. — Miről? — Mindenről. Leginkább természetesen a lányokról. Most azonban Gagarin a sztár — teszi. hozzá. — És már in­dul is. Még a műszak előtt ebédelni akar. Az üzemi ét­kezdében kétféle ebéd közt válogathat, s a reggelije is biztosítva van — mondla Be­nes Ferencné gondnok. Van a szálló mellett hűsbolt. vegyes­bolt. ki-ki megveheti a hideg vacsorát, vagy a „nyersanya­got”. Mert főzni is lehet az egyik kis helyiségbe beállítot­tunk egy villanytűzhelyt. ★ A TT-es számú szállóban Abonyi Józsefné gondnok ka­lauzol. Ez nagyobb, mint áz első, többen is laknak itt. majdnem nyolcvanan. A szo­bák tágasabbak, négyen-öten laknak bennük, de van olyan is, amelyikben ketten. Igaz, az egyik, a legnagyobb és a legzsúfoltabb szoba 14 ember­nek ad szállást. A nagy szoba ablakaiban virágok, fényre kí­vánkozó muskátlik nyújtóz­kodnak. Egyik munkás vállal­ta, hogy addig gondozza őket, míg ki nem kerülnek a kert­be. A másik ablak alatt hatal­mas láda áll, mellette egy varrógép. — Néha varr is raj­ta gazdája, egy elvált, s vég­leg a szállóba költözött negy­venes férfi — mondja a gond­nok, s tovább megyünk a szálló „nói szakaszába”. . * Női szakasz .. — mert ilyen is van. Elkülönítve a férfiaké­tól. Külön bejáratú. A fala­kon sűrűbbek a képek, a vá­zában több a virág, a szobák valahogy otthonosabbak is, mint a férfiaknál. A főzőhe­lyiség is nagyobb. * A folyosón a sarokban fel­tűnő vörös plakátot pillantok meg. „A Berva Képmozgó” — hirdetik a fehér betűk. A „Berva Képmozgó” a lakóte­lepen van, innen két kilomé­terre. ★ A lakótelep hatemeletes házból áll. 140-en élnek itt, egy-, két- és három-szoba Össz­komfortos lakásokban. Van vegyesbolt, büfé és fodrászüz­let, amelyet már három hó­napja zárva tart a ktsz, átala­kításra és tatarozásra hivat­kozva. — De három hónapja még hozzá se kezdtek a mun- ; kához... A házak — új. épületek, ta­lán 10 éve emelték őket. De már néhányukat át kellett: alakítani. — Napközit és óvó- : dát szerveztünk — mondja! Ozsvár Gábor, a gyár mun- I kásellátási osztályvezetője. Az '■ ideiglenesen három lakásba! elhelyezett óvodának és nap- j közinek most egy emeletet' biztosítottunk. * A buszmegállótól befelé ha- ! ladva, az első épületben van ; a mozi. Eredetileg nem annak ! készült, látszik is rajta. Nem ! lehet eléggé kihasználni a he- ; lyet, a fallal párhuzamosan! húzódó oszlopsor miatt. De a ! munkásellátás igyekszik „mo- ■ zi-szerűvé” tenni ezt a kép­mozgót: még lépcsőzetes szé- • kékről is gondoskodott. ♦ A mozi mellett van a — no j hát nem tudom minek is ne- ' vezzem? — talán kultúrbüfé? • — Tisztán leterített asztalok, • az egyiken 4—5 féle újság, az ; ajtó mellett biliárdasztal. A ; falak szépen kifestve, s csak a ; helyiség végén szerénykedik a ; söntés. —■ Nincs kötelező ital- fogyasztás. ★ A házak közt füves terek, nyárfa- és rózsaszegéllyel. A nyárfák egy részét kitördelték a telepi gyerekek, azóta csak akácot ültetnek. És számtala­nul sok rózsatő. Rózsatövek, a díszcserjék mellett... Ró- ; zsatövek a kultúrbüfé előtt... Itt a leendő kerthelyiség lám- paostomyeleire akarják fel-! futtatni őket. Krajczár Imre (Folytatjuk.) — Ez a két testvér olyan, míiit két tojás — mutatja bt dr. Jablonszki Györgyné, Berecz Imrét és Berecz Tibort. Délután, aki mesét akar hallgatni, meghallgatja az hga& gató néni, Bodnár Györgyné szép meséjét ww Ok hetvenhármcm Jó néhány esztendeje annak, hogy a megye egyik községé­ben járván, fáradt kis öregasz- szonyt láttam, lábai között gör­csös botjával ott kuporogni, ahol a ház vége a kerttel osz- szeér, s ahol a nap melege megrekedve, forrón járta át öreg csontjait. A községi tanács elnöke, aki utamon elkísért, fejét csóválva mesélte, hogy most próbálnak valamit csi­nálni az öregasszonnyal, mert nincs maradása menye házá­ban. — öt holdat íratott rá fiára, menyére és most egy marok­nyi föld termését kinéznék a szájából... Csak a koporsót takaró földet nem sajnálják — tette hozzá a tanács elnöke. Évek teltek el már azóta, bevallom őszintén, nem tu­dom, mi lett a fáradt kis öreg­asszonnyal, azt sem, él-e, vagy. magához ölelte a föld, ame­lyet egész életén keresztül gon­dozott. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a minap a tiszanánai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben szót váltva egyről és másról, megjegyezte Sallos Gyulu, az elnök: — Hetvenhárom nyugdíja­sunk van... Mondta ezt olyan egyszerű­en, s olyan tárgyilagosan, mintha — bocsánat a hasonla­tért — a tehenek fejési átla­gáról, vagy a borsó sikeres ki­keléséről tett volna említést E tárgyilagosság alapja termé­szetesen nem az, hogy az itte­ni,- vagy a többi szövetkezetek vezetői, tagjai számára édes­mindegy lenne miről esik sző, az öregek sorsáról, vagy f lu­cerna magfogásáról. Sokkal inkább az a tény, hogy ez ma már: természetes! Ezredévet orvosoltunk csak ezzel az intézkedéssel, amely a szövetkezeti mozgalom vele­járója, gyakorlatilag ezrekről és százezrekről van szó, akik amíg bírták, bírták, s ha nem- mindenki tud nem egy, s nem két olyan történetet, amivel ezt az írást elkezdtem. Reymond nagy regényében, a Parasztok­ban, véres, kegyetlen képet1 fest, hogyan kerül szembe apa és fiú — a jussért. Az önálló­sulni akaró fiatal, s az öreg­korának életét, nyugalmát vé­deni akaró apa! S ez nem a hí­res író regényében volt így, hanem az életben, évszázado­kon keresztül, az egyéni gaz­dálkodás talaján, ahol tíz uj­jal kellett megkapaszkodni, el­tiporni mindent és mindenkit —, hogy megmaradjak én! Nem Is emberi érzések, hanem már állati ösztönök vezették az embert, hogy megmaradjon, hogy fennmaradjon — tűzön, vízen át Ma ez már éppen úgy a múlté, mint annyi minden más, amelyet már lassan elfe­lejtünk, s amelyről gyermeke­inknek már fogalmuk sincs. Nem akarom, miért is akar­nám azt állítani, hogy a szö­vetkezeti nyugdíj egy csapásra végérvényesen megoldja az öregek nyugodt öregségét Még azt sem, hogy a szövetkezeti nyugdíj egymagában olyan összeg lenne, amely gondtalan­ná tenné a munkából kifáradt szövetkezeti tagok életének al­konyát De éhhalálról, másra- utaltságról, kiszolgáltatott­ságról már szó sincs, nincs Bürokrácia ó! Mint a Tat című lap megál­lapítja, nemcsak Svájcban él és virágzik a bürokrácia. Bra­ziliában egy Feronzi nevű úr a napokban kapott engedélyt egy villa építésére. Feronzi az építési tervet már 30 évvel ez­előtt benyújtotta a hatóságok­hoz, majd rövidesen csatolta a kért módosításokat is, de az engedély csak nem érkezett meg. Egyébként kereken 27 éve lakik abban a villában, amelynek építési engedélyét most végre megkapta. Ideális öltözék minden éghajlatra Az Egyesült Államokban olyan öltözéket állítottak elő, amely viselőjét sarki hidegben is melegen tartja, trópusi hő­ségben viszont lehűti. Az öltö­zékbe beépített automatikus hűtő- és fűtőberendezés cse­kély helyét foglal el és nem kell a hálózatba kapcsolni. A készülék állandóan 27 fok hő­mérsékletet biztosit, még ak­kor is, ha a külső hőmérsék­let plusz 58 és mínusz 52 fok között mozog. gazdasági alapja a családon belüli gyűlöletnek, az apák és fiúk kegyetlen harcának: meg­szűnt a drámai konfliktus e vonatkozásban a két nemze­dék között. Aki tud, dolgozhat még. Ott a háztáji, az is hoz, néha bi­zony nem is valamicskét. S végeredményben mi kell egy öreg embernek? Már nem any- nyi, mint a fiatalnak: csende­sebb a kedv, az élet tempója, meghalkultak a vágyak, a ter­vek. Ha — legalább is egyelő­re — jómódot nem is, de be­csületes megélhetést már tu­dunk biztosítani azoknak a számára, akiknek zöme egy-két éve lépett még csak be a szö­vetkezetbe — s már alig mun­kaképesen. ök hetvenhárman — a tisza­nánai Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben ... ötvenen ... százan más termelőszövetkeze­tekben. Ezren és tízezren szer­te az országban, öröm erről ír­ni, öröm erről hallani, azok­nak is, akiket már érint, s azoknak is, akiket majd érint... Mert az élet következetes ... mindnyájan megöregszünk. < Gyurkó Géza Jó-e, vagy sein a türelmetlenség? Ezen tűnődöm két napja mosolyogva és meg­értve napjaink elké­nyeztetett emberét, [j Mert miről is van szó? Ezt mondja ne­kem valaki és komo­lyan: — Jó... jó ... Ga­garin visszajött ...De mi van a Venus- rakétával és egyálta­lán, mikor indulunk már messzebb?... U tóvégre háromszáz kilométer nem is olyan nagy távol­ság... Ugyanez az ember a hir vételekor csak csuklani tudott a lel­MOLNÁR JENŐ: Dajkálgatom Nem tudom, ki hogy van vele, de én fénnyel vagyok tele. Miiyen nap! A győztes ember kezet fog a végtelennel. Feszült percek, lázas órák: álmok álma most valóság. Már nem lidércfény után futsz ember: itt az új Kolumbusz. Csordultig a győztes hírrel, dajkálgatom féltő szívvel Bölcs tudósok, jegyezzetek gyorsan egy új fejezetet! fi monosSíéSi gyermekotthonban (Képes riport folytatása az 1. oldalról) — „AZ ŰRREPÜLÉS bio- 1 lógiai problémái” címmel Va­jon Imre főiskolai tanársegéd ' április 13-án, az egri TIT- klubban az ismeretterjesztő előadók konferenciáján tar- ■ tott vitaindító előadást. A ‘ részt vevő csillagász, egész- < ségügyi, fizikus és biológus • szakemberek elhatározták, : hogy több ismeretterjesztő ' előadást tartanak a közeljö- ' vőben az űrrepülésről. Ha eljön az ebéd ideje, sor­ba állnak és -átsétálnak újon­nan épült étkezdéjükbe. A jó ebédről Kovács Gáborné, a szakácsnő gondoskodik. :|É|bg J/ kendezéstől és úgy beszélt — joggal és okkal — az ember első űrrepüléséről, hogy közben fuldo­kolva szedte a leve­gőt. Es végeredmény­ben is igaza' van. Es végeredményben is mi van? Ha jól meg­számolom, lassan már hat napja nem lőttek fel sem újabb szput- nyikot, s nem indult újabb űrhajós a koz­moszba! Egy kicsit már tü­relmetlen vagyok, nem ehhez szoktam, esküszöm! (—6) És ha elkészült, már csak el kell fogyasztani. Ügy látszik, ízlik is, mert ebéd után a tá­nyér mind­egyikük elölt üresen maradi

Next

/
Thumbnails
Contents