Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

4 NÉPÜJSAG 1961. április 16., vasárnap A sevillai borbély Színes olasz operafilm C»úxlisók Tavasz van, s mint gránátok,, robbannak a rügyek, dugja fejét a virág a holt avar alól, sereges- töl lepik el a levélpettyes földet. Vidámabbak, játékosabbak a népes madárcsapatok is a fákon. De nyu­galmuk és életük cseppet sem há­borítatlan. 9—12 éves, suttyó „le­génykék” vadásznak a dalos ked­vű kis életekre — csúzlikkal, lég­puskákkal. S a kaviccsal, ólommal eltalált madarak az ágról, a lom­bok közül a földre hullanak, vér- cseppek virítanak a durva porban. Nem szép és nem emberi cseleke­det ez, a hasznos madárkák irtása, elpusztítása. Lelketlenség, kegyet­len szórakozás. Ha ilyet látsz, ne tűrjed szó nélkül, mint ahogy nem tűrtem én sem - s nem tűr­heti más sem. Hiszen te is örülsz a tavasznak, az élet megújulásá­nak a madárdalnak. Össze kell szaggatni, ronggyá kell tépni azo­kat a „gyilkos*- csúzlikat!- kyd ­— MEGYÉNK legjobb út­törő szavaiéi és mesemondói mérik össze tudásukat va­sárnap délelőtt az egri Vá­rosi Művelődési Házban. A győztes pajtások az országos versenyen vesznek részt. — ÁPRILIS 16-án az egri Városi Művelődési Házban to­vábbképzést rendeznek az is­meretterjesztő előadóknak, ahol dr. Molnár József, a me­gyei Népművelési Tanácsadó szakreferense tart előadást El­lenőrzések tapasztalatai cím­mel. Ezt követően Tompos Jó­zsef filmvetítéssel egybekötött bemutató irodalmi előadása hangzik el. — SZÍNJÁTSZÓKÉT kez­dődik ma Horton. A Hámán Kató kulturális seregszemle keretében a hatvani járás legjobb színjátszó együttesei mutatják be műsorukat. — AZ EGRI Lakatosárugyár dolgozói az elmúlt évben ter­ven felül készítettek egy cipő­ipari tűzőszalagot és egy darab festékutáni szárítókészüléket «- összesen 746 ezer forint ér­tékben. — A HÄMÄN Kató kul­turális seregszemle körzeti bemutatóit rendezik vasár­nap Felsőtárkányban, Pélyen, Tiszanánán, Erdőtelken és Pétervásárán, ahol a kör­nyékbeli községek legjobb öntevékeny művészeti cso­portjai szerepelnek. — PÉNZJUTALOMBAN ré­szesíti a Recski Ércbánya Vál­lalat a Bányásznap tiszteletére meghirdetett munkaverseny győzteseit. Több mint 35 ezer forintot osztanak ki az első helyezettek között. — BÜFÉ-FALATOZÓ nyí­lik a közeljövőben Egerben, a Sándor Imre utcában, ahol hidegkonyha készítményeket, hűsítő italokat árusítanak. Az olaszoknak — ha szabad ezt a kifejezést használni — hazai műfajuk az operák film- revitele. Minden adottságuk megvan az ilyen vállalkozás­hoz: kitűnő hangú énekeseik maradéktalan élményt nyújta­nak kivételes tudásukkal és művészetükkel, rendezőik pe­dig ismerik a színpad minden fogását ahhoz, hogy a lehető­ség szerint érdekessé és vonzó­vá tegyék az operák ismert világát. , A rokokó világ Spanyolor­szága elevenedik meg a film­vásznon. Az a világ, amelyben Bartolo, a vén orvos, még az ablakok zsaluit is kulccsal zárja, szolgáit jóformán csak azért tartja, hogy Rosinát, fo­gadott lányát őrizzék. Mert dr. Bartolo vénsége és undoksága ellenére is nagyon szerelmes a szépséges Rosinába, aki miatt viszont Almaviva gróf epeke- dik. Hogyan lehetséges megol­dani a fiatalok találkozását, szerelmének virágbaszökkené- sét? Ezt a rejtvényt oldja meg a ravasz góbé-figura: Figaro, a sevillai borbély. Esze túl­jár a hivatásos jogászon is, az orvos ravaszságán is, de mert megbízóit és a kort jól isme­ri, mindent csak pénzért csi­nál. Ma már — a vígjátéki fogá­sok és sablonok hatásán túl is — mosolygunk azokon a tár­sadalmi és lélektani buktató­kon, amiket Beaumarchais örökéletű Figarója és Rossini bővérű, humorral telt muzsi­kája megörökített. A történe­lem panoptikumában porosod­nak már ezek a viaszból gyúrt, az élettől, és a mai élettől már fényév távolságra levő figurák. A cifra selymeket hordó urak pénzén és holdvilágos epeke­désen vásárolt szerelme ide­gen a mi szemünknek és fü­lünknek. Rossini remek fintorokkal és bő mókázással írta meg Figa­ro meséjét az opera nyelvén. Persze, Rossini óta sokat vál- tozott-fejlődött a zenei világ, mégis, néhány részlete kivéte­lével — ahol a rokokó idők negédessége bántóan érvénye­sül — eleven zenei élmény. A filmre átültetés dramatur­giai munkáját ketten is vé­gezték és megmozgatták az eseményeket és szituációkat, amennyire lehetett. Az opera­tőr, Alvaro Mancori mozgal­masságot, színességet vitt az olykor hosszúnak ható zenei dikciókba, de ebben az egy­oldalú és igen nehéz küzde­lemben többször ő marad alul a feladattal szemben. Az ötle­tek és fondorlatok hatása megsápad, ha nagyon előkészí­tik a kívánt • hatást. A rendező, Camillo Hastro- cinque, sok-sok használt és né­hány új ötlettel, beállítással formálta filmre az operát. A nyitány balett-megoldása ki­tűnő és szellemes. Sevillában érezzük magukat, ahol az aj- tókat-ablakokat a kulcs és a képmutatás zárta és a rang, meg a pénz kinyitotta. A rende­ző — talán szándékkal — sok­szor teremtett olyan környe­zetet, hogy az épületek való­ságos látása ellenére is dísz­letek között éreztük a játékot. A film igazi értéke az éne­keseknél kezdődik. Tito Gobbi nagyszerű színészi és énekesi elevenséggel forgatja maga kö­rül az eseményeket. Felette áll az intrikának és mások szá­mára keveri az apróbb mér- gecskéket, porokat, bonyodal­makat. Szereti a pénzt, fölé­nyesen bánik el megbízóival és legutolsó sorban borbély csak: a foglalkozás amolyan színfal Figaro számára, mert valamiből és valamilyen cí­men csak élni kell az emberek között. Rosinát Irene Genna játszot­ta, Giulietta Simionato énekel­te. Gróf Almaviva egyénisége már idegen a mai szemlélő­nek, szerelmét értjük, de mód­szereit és megnyilatkozásait A zaj ellen küzdő angol tár­saság elnöke kissé merész, de korántsem hihetetlen követ­keztetést vont le évek óta folytatott tanulmányaiból. Vé­leménye szérint a különböző zajok megfelelő csökkentésével EGRI VÖRÖS CSILLAG 16—17: A sevillai borbély EGRI BRÖDY 16—17: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 16—17: Álba Regla GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 16- án: Balti égbolt (I. rész) 17- én: Rangon alul HATVANI VÖRÖS CSILLAG 16- án: Az el nem küldött levél 17- én: Szent Péter esernyője HATVANI KOSSUTH 16- án: Vörös levelek 17- én: Tájíun Nagaszaki felett HEVES 16- án: Tisztes úriház 17- én: Légy boldog, Irina kevésbé: a hang is, Nicola Monti hangja is az effeminált fiatól főurat mintázza. A felsült dón Bartolót Cesco Baseggio alakította és Vito de Taranto énekelte. . A fiatal lányhoz ragaszkodó vénség nevetségessé tétele mindig örömöt okoz az egészséges gon- dolkozású embereknek. Vito de Taranto karakterisztikusan formálta elénk a pöffeteg és sóvárgó orvost. Don Basilio énekmestert és főintrikust Giulio Neri játszot­ta és énekelte. Nagyszerű hang és kitűnő színészig megformá­lás jellemezte ezt ' a pénzért azonnal hazudó figurát. A film tanulsága: A technika mai eszközeivel sem lehet feltámasztani eleven hatás reményében olyan víg­játékot, amelyben az igazi emberséget csak egy hős kép­viseli. Még Rossini gazdag mu­zsikája is kevés ehhez. ★ A csütörtöki mozilátogatók meglepetése az volt, hogy az április 12-én világgá repült hírt, az ember űrhajózását már híradó kommentálta: megjelent a mozivásznon Ga­garin képe, és a pesti utca, ahol äz esti lapok különkiadá­sait kapkodták a rikkancsok kezéből. Ez is gyorsaság volt és kellemes meglepetés. (f.a.) annyira fokozni lehetne a dol­gozó lakosság munkaképessé­gét, hogy az így nyert több­lettermék értéke megfelelne az állam jelenlegi jövedelem- adó bevételének. petervasAra 16- án: Isten után az első 17- én: Nincs előadás FÜZESABONY 16—17: Megtorlás EGRI BÉKE 16—17-én: A nagy Caruso Egerben délután 3 és este 7 órakor: OPTIMISTA TRAGÉDIA A zaj kihat a termelésre 1961. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP: JÓZSEF NYIKITA SZERGEJEVICS HRUS­CSOV, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára (1953 szeptem­ber óta), a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke április 17-én tölti be 67. életévét. Ukrajnai bá­nyászcsaládból származik, 1918 óta tagja a pártnak. — 1935—38-ig, mint a moszkvai kerület első titkára, a modern főváros megalkotásán dol­gozott, majd Ukrajnában a párt első titkára lett. A Nagy Honvédő Háború alatt, mint altábornagy, a Katonai Tanács tagja volt és ő irá­nyította az ukrajnai partizántevé­kenységet, valamint a nagy ipar­telepek áttelepítését. Hruscsov elv- tars 1958. március 27-e óta tölti be a minisztertanács elnöki tisztét. 75 évvel ezelőtt, 1886. április 16-án született ERNST THÄL­MANN német munkásvezető, a Német Kommunista Párt szenve­délyes agitátora. 1923-ban ő vezette a hamburgi proletariátus fegyveres felkelését. 1925-ben és 1932-ben pártja birodalmi elnök­nek jelölte. Egész életében a munkásosztály egységfrontjának megteremtésén fáradozott. A Hitler-íasizmus alatt 11 évet börtön­ben töltött és 1944-ben Buchenwaldban meggyilkolták. 265 évvel ezelőtt, 1696-ban e napon született GIOVANNI BAT­TISTA TIEPOLO olasz festő, a XVIII. század legkiválóbb meste­re. Velencében, Würzburgban és Madridban dolgozott, egyházi jellegű művei itt vannak. Freskói alapján minden idők legna­gyobb faldíszítő mesterének emlegetik. Világi müvei közül ne­vezetesek a Villa Valmorana (Vicenza) nagy költők műveit ábrá­zoló freskói. HRUSCSOV CsáÉ etffljtfJeJe... Csak egyetlen percre tűnt úgy, hogy ez nem lehet igaz. Csak egyetlen villanásnyi időre gondolhattunk arra, hogy ez lehetetlen, mert az az ember, aki nem foglalkozik mélyeb­ben az űrkutatás tudományával, csak bámulni és csodál­kozni tud azon — mire képes az emberi akarat. Csak egyetlen percre állt meg a munka, kezünkben a toll, a kalapács, egy percig tétovázott a sofőr, amikor fel­hangzott a rádióbemondó hangja és közölte, hogy ember repült a világűr meghódítására. Ember, akinek a bátorsága mellett félelemérzete is van. Ember, aki ezt a félelmet, az egyetlen életért való aggódást legyőzte vasakaratával és a népe, az emberiség iránt érzett szeretetével. Legyőzte, mert az a párt nevelte, amelyik utat mutatott az embernek a fel- szabadulás, a boldog élet felé. Egyetlen perc. Egyetlen perc volt, amíg az emberek az égre néztek. Az égre, amelyikről eddig csak' annyit tudtak, amennyit a következtető tudomány nyilvánosságra hozott. Az égre, amelyikről más világtájakon csak annyit tudtak, hogy a csillagos égboltot, az Ismeretlent kell tisztelni benne. És ez a perc volt az, amelyik igazolta a világ előtt,' hogy a tudomány hatalmas, az ember akarata pedig képes arra, hogy megváltoztassa a világot, a világ képét. Ez a perc volt az, amelyik megmutatta, hogy nem elég a személyes bátor­ság, mert ahhoz, hogy az vakmerőség nélkül az emberiség boldogulását szolgálja, olyan ember bátorságára van szük­ség, akinek élete és munkássága a népé, s eredménye népe eredménye is! (á) 52 ezerre nőtt az olvasók tábora megyénk könyvtáraiban Egyre több és több ember re növekedett az olvasók tábo- jegyzi el magát megyénkben az ra■ Az új termelőszövetkezeti irodalommal, egyre több és falv?kJ>™ különösen megnőtt __. , ... , . az érdeklődés a mezőgazdasági tö bb ember olvas könyveket. szakkönyvek és szépirodalmi Az idén már több mint 52 ezer- művek iránt. SOLYMÁR JÓZfEF :• A HADIÖZVEGY (10.) — Felpendültél, gyerek! — Jó koszton vagyok. — A fiatal test sok mindent kibír. Én is így jártam tizen­hétben. Én, fiam, meg is sebe­sültem ... — Az a fontos, hogy most jó egészségben vagy — vágja el a bontakozó mese szálát a le­gény. Már kint járt a határban. Az űt még sáros, de kétoldalt ha­ragoszöldek a vetések. A fák is élnek. Csendes a tájék, nem lehet még rámenni a téli ned­vességtől megdagadt földre. A felszántott vasút mentén két orosz telefonista baktat. Géppisztolyuk csöve a föld fe­lé lóg. Hátukon megcsillan a mászó vas. Ilyenkor már köny- nyű a szolgálat. A drótokban zümmögve jár az áram. Már nem harci jelentéseket, pa­rancsokat hordoz. Imre egyedül baktat az út közepén. Lassan, maga sem veszi észre, szigorú ütemre formálódnak a léptei. Bakan­csa a sárban cuppog, mégis hallja az altiszt hangját. — Egy, kettő, egy, kettő, nóta. Énekel a régi széthullott Szakasz. Magyar honvéd áll őrt a Dnyeperen, Körülötte már égnek a falvak, Gépmadár zúg át a jellegen, Csikorognak a hernyótalpak, Hát, kedves pajtás, adj kezet, Mert vár reánk a harc! Az induló egy nyikkanásba fulladt. A szakasz ütemes do­bogása még kíséri, de Imre elvéti a lépést és nem is tud­ja újra megtalálni. Egy robbantott hídhoz ér. A kövek, betondarabok messzi gurultak a rétre. Kétoldalt hitvány szögesrót-kerítés. Mö­götte tábla: „Mine-akna”. A patak két partját hitvány deszkahíd köti össze. Imre rá­megy a hídra. Ha a kocsik rá is hordták a sarat, itt már dobban a lépése. Előtte kitárul a völgy. Ala­posban kaszálók, sok fűzfabo­korral, kétoldalt szőlők, gyü­mölcsösök. Vidámabb dalla­mok nyelik el a messziről jö­vő dobogást. Hátulról szekér közelít. Erős, kövér lovak. A jobbol­dali sárga, a baloldali szürke. Ritkák az ilyen jószágok a háború után. Imre meglassítja a lépést. Várja, hogy utolérje a kocsi. Szaporább az út, ha tenge­lyen teheti meg. Trappban jönnek a lovak. A szénával tömött széles ülé­sen feketeruhás ember rázat- ja magát Imre nem akar mindúnta- lan hátra tekingetni. Csak akkor fordul meg újra, ami­kor már a füle mögött hallja az állatok horkanását. A bakon Deske ül. Siroki Deske. A két legény nem találko­zott a bál óta. Riadtan bámul­nak egymásra. Félnek a közős emlékektől. Deske ocsúdik előbb. Félrebillenti a fejét és mint az uhu a rúdról, messzi szé­kiéivel hidegen néz le cimbo­rájára. — Hova, pajtás? — Megyek Egerbe. — Mi jóban jársz? Imre nem tudná most ki­mondani a Juliska nevét. Szá­raz a szája, elszorult a torka, s nehezen préseli ki magából: — Dolgom van. Deske ennyiből Is ért. Egy pillanatra ragadozó fény vil­lan messzi szemeiben, de az­tán barátságosan mondja: — Ülj fel, hé, én is oda ké­szülök. — Húz egyet a gyep­lőn, a szekér megáll. Imre ráteszi a kezét a kocsi •oldalára, de ezzel félbe is ma­rad a mozdulat. — Ráérek. Korai lenne még beérni. Inkább a határban já­rok, mint a városban tekereg­jek. — Ülj csak fel. Hamar meg­csinálom az üzletet. Kész hely­re megyek. Visszafelé borom is lesz. Elhozlak benneteket. — Eredj csak. Nem ülök fel — s Imre szava már go­romba, fenyegető. Kezét leve­szi a kocsi oldaláról. Deske megrántja a vállát. — Te tudod, apákám — s ostorával meglegyinti a sárga ló farát. A ló a vártnál nagyobbat ugrik. — Manci, az anyád szentsé­git... — hallatszik még a sze­kérzörgés mögül a messzisze­mű dühös káromkodása. Asa- roglyából egy letisztított disz­nó feje néz vissza a széna alól. Deske szekere gyorsan távo­lodik. Kis pont marad a gyalogos ember. ★ Juliska öltözködik. A csíkos kórházi kabátot az ágyra dobja és a fehér pen- dely fölé rózsás blúzt húz. Az ágyakon sárgaarcú asz- szonyok szunnyadnak, senki nem törődik vele. Juliska nyugtalan. Kisurran a folyosóra, s megkopogtatja a nővérszoba ajtaját. Takaros kis nővér nyitja ki az ajtót. Arányos formáit a fehér kötény sem rejti el. — Mi az, menyecske, csak nincs valami baj? •— Tükör kellene — suttog­ja zavartan Juliska: — Tükör? Az nincs a házi­gyógyszertárban — kajánkodik a nővér, de aztán szélesre nyit­ja az ajtót. — Jöjjön be, majd én kipintyőzöm egy kicsit. Az ápolónő városi lány. A fehér öltözőszekrényből előve­szi keskeny retiküljét, s oda­teszi az üveglappal letakart íróasztalra a szigorú tintatartó és a gyógyszeres dobozok mel­lé. Előkotorja rúzsát, púderos kompaktját, a teljes kozmeti­kai felszerelést. — Ezek az igazi asszonynak való gyógyszerek — mondja nevetve. Az ablaknak háttal ülteti le Juliskát és ne-r- kifog, hogy megdolgozza az arcát. Kék tu­busból egy kis krémet nyom az ujja hegyé­re, s alaposan dörzsöli, po­fozza a me­nyecskét. Juliskának légszomja tá­mad a póru­saiba hatoló krémtől. Szája kinyílik, kap­kodva szedi a levegőt. — Láttam az illetőt, csinos fiú — mondja elismerően a nővérke. A menyecske becsukja a szemét? Csinos? Csakugyan csinos lenne? Kedves, jó le­gény, az bizonyos, — A száját is kifestem — pörgeti ki ezüst tokjából a rúzsrudat a nővér. — Ö, a világért sem. Rossz nőnek tartanának a faluban, ★ Egy sorompó akasztja meg Imrét. — Maguknál már vonat is van? — kérdi a piros zászlós bakteri. — Van, van, csak még soh- se lehessen tudni, mikor jön. Az őrház előtt hosszan csi­lingel a jelző, és a hegy mögül kikanyarodik a köhögő, öreg mozdony. Csupa szenesvagont húz. A szén tetején tengernyi nép. Bőszoknyás parasztasszo­nyok, nadrágos, pesti nők, vir­gonc kamaszok, kopasz hadi­foglyok és tengernyi batyu. Fehér és tarka. Mindenféle; — Mocorog a nép — mondja a vasutas és felhúzza Imre előtt a sorompót. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents