Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-14 / 87. szám
1961. április 14., péntek NÍPCJSAG * Kolumbusz után nem jön Pizarro Nagyszerű dolog olyan korban élni, amikor az ember nem Is olyan régen még fantasztikusnak tűnő álmai vál- i ak valósággá és a szenzációk viharának elcsitulása után a mindennapi élet természetes Velejáróivá. Nagyszerű dolog olyan korban élni, amikor a világtörténelem leghaladóbb eszméje nem „csak” itt a Földön, mint a világrendszer egyik kis bolygóján, de immáron e kis szigeten túl is hirdeti a felszabadult ember diadalát. Ki vonná kétségbe a nagyszerű felfedezők tetteit, Cristophoro Co- lomboét, Magalhaes kapitányét, vagy Cook-ét, akik a maguk idején az akkor még ismeretlen anyaföld titkait derítették fel az emberiség számára? Ha a rádió és televízió, a hírügynökségek, az újságok. a nemzetközi foto-szol- gálatok nem is röpítették szinte perceken belül szerte a világon tetteiket, ha nem is kísérte nyomon, szinte lépésről lépésre az akkori kor embere Amerika felfedezésének útját, — de győzelmei voltak az embernek: új világrészeket vett birtokába. S e birtokbavétel nyomán kipusztították az aztékokat, inkákat, mayákat, elpusztították Észak-Amerika indiántörzseinek túlnyomó többségét, milliószámra hordozták a gályák, át az Atlanti-óceánon a fekete földrész „fekete aranyát”, Ausztráliában éppúgy, mint lenn a Tűzföldön vér és könny, embertelenség és állati vadság követte nyomon az első lépést, — a felfedezőt A történelmi tény természetesen ettől még történelmi tény maradt, ama spanyol zászlók alatt vitorlázó velencei kapitány csak felfedezte — ha még nem is tudta — Amerikát, Auszrália is rákerült a világ térképére. Az osztálytásada- lom nem adhatott mást, mi lényege: merész felfedezéseket, a gőzgépet, s a villamosságot, s nyomában a rabszolgaságot és a bérmunkások, a kizsarolt proletárok rettenetes seregét. Találóan és szellemesen nevezte el a sajtó, a közvélemény Gagarin őrnagyot, a világűr Kolombuszának. De mint minden hasonlat, ez is sántít. A mi, nagyszerű korunk Kolombusza, ki sarló-kalapácsos vörös zászló alatt „hajózott” ki az űr végtelen térségeibe, az emberség, a béke gondolatát vitte és hirdette itt, ezen a Földön és hirdeti majd nyilván a következő, a tizedik, a századik a Marson, Venuson, vagy talán más naprendszereken is. Az első pillanatra meghökkentő merészségű párhuzam, csak az első pillanatra az: a Mars, és a Venus, de még inkább más naprendszerek bolygói, élettelen, vagy éppen emberhez hasonló élettel hátukon lehetnek új Amerika, vagy Ausztrália, mint ahogy mai ismeretlensé- , gükben sok vonatkozásban azok is. Nem utópia, s különösen nem fantazmagória ma már arról beszélni, hogy a kommunizmus útján járó Szovjetunió, amely képviselőjével először lépett túl a Föld légkörén, ma már nemzetközi’, de világegyetemi méretekben hirdeti a végeredményben is parányi bolygó hatalmas haladó, forradalmi eszméjét. Ez az eszme volt az, amely lényegében megnyitotta a világegyetem kapuját, ez az eszme volt az, amely a magasba és majd a végtelen térségbe emeli a Föld emberét. A Daily Express című angol lap még március 27-én arról ír. hogy az „oroszok most sokkal több pénzt és erőfeszítést fordítanak azoknak a hatamas rakétáknak előállítására, amelyeknek célja a világűr felkutatása ...”, mint a katonai rakéták gyártására. Hogy az angol lap megállapítása menynyiben vethető össze Hruscsov nagyonis egyértelmű megállapításával, ami az interkontinentális rakétákat illeti, azt ne vitassuk. De annyi és az feltétlenül igaz, hogy a szovjet állam, a szovjet nép és elsősorban a párt az űrkutatási program következetes végrehajtásával, a rakétatechnika, az atomenergia békés célokra való felhasználásával — éppen a nagyszerű eszme jegyében — nyújt követendő példát az egész emberiség számára. A tudomány, a béke győzelmei azok, amelyekre a szovjet nép és mi magunk is büszkék vagyunk. A mi Kolumbuszáinkat nem követi Pizarro és Cortez, Cook kapitány útján nem a pusztítás vonul be „diadalmasan”. Az interkontinentális- ballasztikus rakéták elsősorban a Venust kívánják megcélozni, s nem amerikai városokat, a hatalmas erejű hajtóanyagok nem békés országok népei fölé. hanem a Hold, vagy a Mars felszínére kívánják eljuttatni az embert. Az atomenergia a szovjet nép kezében nem a világméretű pusztítás jelképe és ténye, mint sokkal inkább és alapvetően a világméretű jólét, a béke építésének és tényének egyáltalán nem szimbóluma, hanem kézzelfogható realitása. Ez a kor, amelyben most élünk — és ki kell ezt már így is mondani egyszer — az ember öngyilkosságának, az egész világ pusztulásának, a minden emberi érték maradéktalan el- enyészésének kora — is lehetne. Hogy nem az, hogy az őrültek erőfeszítései ellenére sem az, s nem is lesz, azt a Szovjetuniónak, a béketábor országainak, a világ békeszerető emberei összefogásának köszönhető. Minden bizonnyal, előbb, vagy, de inkább utóbb, a kapitalizmus is eljutott volna egymaga is mindazokhoz a tudományos vívmányokhoz, amelyekhez most eljutottunk. De elpusztította volna saját magát, s nem mint osztálytársadalmat, hanem mint társadalmat, az egész Föld társadalmát. A milliárdnyi szabad ember, a tudomány birtokában, s e tudománnyal megelőzve a legfejlettebb kapitalista országokat is, le tudta fogni és le is fogja a Kolumbuszok után ólálkodó Pizzarok kezét... Nagyszerű korban élünk, tanúi vagyunk az ember nagy- szerűségének. S e tanúságért örök hála és köszönet a világűrkutató, a csillagrendszerekbe fel-, s az atomrendszerekbe le- szállni tudó szovjet embernek! Gyurkó Géza Augol antifasiszta televíziós játék a népi demokratikus országokban A BBC és az ITV angol televíziós adók nem hajlandók filmre vinni John Montgomery és Peter Hayes neves angol írók antifasiszta darabját. A „Kiválasztott nép” című darabból most Csehszlovákiában készítenek televíziós filmet. A mű később bemutatásra kerül a Szovjetunióban és a többi népi demokratikus országban is. Az írók elmondták, hogy az angol televízió azzal az indokolással utasította el darabjukat, hogy „a kormányzat nem akarja megbántani a németeket”: a „Kiválasztott nép” ugyanis a német. A darab ma játszódik és egy 19 éves nyugatnémet diákról szól, aki Angliába látogat, ahol mindent kifogásol. Visz- szatérve Nyugat-Németország- ba rábeszélik, hogy lépjen be egy újfasiszta egyetemi szervezetbe. Végül megtudja,Jiogy apja, akiről azt hitte, hogy az oroszországi háborúban esett el, valójában a Gestapo áldozata. — EBBEN az évben az egri, a füzesabonyi, gyöngyösi, hatvani hevesi és pétervásári járás területén igazgatási, út- és egyéb felújítási munkákra ösz- szesen 44 millió forintot fordítanak a tanácsi szervek. Műanyagcsatorna a sivatagban Uzbekisztán sivatagi területén immár két éve vékony műanyagréteggel bélelt csatorna vezet keresztül. A réteg készítésénél polietilént, PVC-t és poliamidot használtak alapanyagul. A műanyag meggátolja a víz elszivárgását, s alkalmazásával jelentősen olcsóbb a csatornaépítés, mint a hagyományos eljárással. Ezzel a módszerrel olcsóbban és kevesebb munkával építhetik meg a sok száz kilométer hosszú öntözőcsatornákat, amelyeket a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban a sivatagok és sztyeppes vidékek termővé tételére létesítenek. FARKAS ANDRÁS: ÓDA Régi görög regehősök a képzeletadta erővel Szárnyakat építettek a toll, a viasz anyagából, 1 Daedalosz és Ikarosz deli izmai porba omoltak. •Jött Leonardo, képzeletében a számok, a testek mennyei tánca se tudta kifejteni azt, ami most van, Mert Gagarin, ez a büszke tekintetű, egyszerű ember Ült a hajóra, amely csak a nép és elme szülötte, S Daedalosz és Ikarosz, Leonardo álmai útján Messze tovább, ki a végtelen űrbe repült, ahol annyi Nagy titok éje sötétlik, ahonnan a Föld üde kékség, Honnan az ember a titkokat élve lehozza a Földre, Mert van a béke, az istenek ősi legenda-világa, Mind a miénk, s szóké, akik épp most és ezután majd Bízva kutatják egyszerű létük ezernyi csodáját. Légy boldog, Gagariit, ezer évig e szivteli földön, Mert nevedet az egek az időbe, a térbe ragyogják. A boldog emberek a szovjet világszenzációról Szerdán délelőtt két esetben is megszólalt Boldogon a községi tanács hangoshiradója. Világszenzációt röpített szét a községben: az első ember űrutazásának hírét. Mindkét esetben a szovjet himnusz hangjai is felhangzottak a rádió adásában, s a boldogi emberek ennek hangjaira az utcán jártukban megálltak. — Mi következik ezután? — kérdezték egymástól, s utána hosszú percekig nem tudtak elválni egymástól, amikor a nagyszerű újságot is meghatották. A községben egész nap az ember űrutazásáról beszélgettek a házaknál, a Béke Tsz tanyáján, a földeken. Este pedig a vendéglőben folyt ugyanerről a társalgás. Az egyik asztalnál két férfi egy újsághír alapján azon vitatkozott, hogyan lehet megállapítani több csontvázmaradványról, hogy azok hatezer évesek. —1 Hogyan? — kérdezte visz- sza a társa. — Nagyon egyszerűen. Hát hogyan tudott az ember elmenni a világűrbe? Ha ezt meg tudták tenni, akkor én most már mindent elhiszek a tudománynak. Este Egerből megérkezett a községi tanács elnöke. Egy újságot, Esti Hírlapot hozott magával a városból. Az ismerősök pillanatok alatt elkapták a kezéből. Nézték, Jurij Alekszeje- vics Gagarin repülőórnagy fényképét, olvasták az első tudósítást az űrrepülő ember felküldéséről, majd visszatéréséről a Földre. — Ez aztán a nagy dolog — hangzott mindenfelől, s utána tovább folyt a megbeszélés, a tárgyalgatás, latolgatás, az űrrepülés, valamint Gagarin őrnagy munkájának, életének és családi körülményeinek részletes ismertetése körül. Csütörtökön reggel korán ment mindenki a földekre, a termelőszövetkezet tanyájára. De a vita még reggel sem csillapult. Tovább folytatódott ott, ahol este abbahagyták. A tanácselnökhelyettest, Makádi Józsefet útközben idős bácsi állította meg. — Hát Józsi, mit szólsz te ehhez a hírhez. Én azt mondom, itt már megáll az ész.. • Pedig a boldogiak is tudják, hogy nem így van. A folytatás az első űrutazás után nem marad el. A beszélgetéseken itt a községekben már erről is sző volt... (w.) „Hz első érzés a lélegzetelállító csodálaté volt... — Nyilatkozatok a szovjet tudomány világraszóló sikeréről — ff Boruljatok le nagy hegyek, csituljatok el tengerek! Felhők fölött egy űrhajón repül első küldöttetek ó, békét áhító emberek! A Világmindenség kapuját átléptük és még ily csodát nem érhetett, nem, senki meg. Vers, vers vajúdik az ember ujja alatt. S csoda-e? A Legnagyobb, a Legszebb dolgokat rímekben, mindig költeményekben akarja megrögzíteni az ember. Mert az ilyenek kívánják a költeményt! De a kötött, szabályos líra most nem bírja el az embert elárasztó, elözönlő érzések tömegét, rapszódikus, lelkesült hullámzását. Ember utazott a világűrbe! Erről a meglepő és rendkívüli dologról, a szovjet tudomány világraszóló sikeréről beszélnek most mindenfelé. Utcán, hivatalban, üzemekben és a földeken. A hír, hogy ember repült a hideg, roppant kozmikus magasságokban, mindenkit lázba hozott. Makiáron állandóan szóltak a hangoshíradó hangszórói, az üzemekben pillanatra megszakadt a munka egyenletes, szabályos üteme. Aggodalommal és jóleső, büszke örömmel, izgatottan lesték az emberek a friss híradásokat a rádiókészülékek mellett. „Vosztok”— Kelet — ezt a nevet viselte az űrhajó, amelynek fedélzetén Jurij Alexej Gagarin repülőőrnagy, a Szovjetunió állampolgára „utazott". Vosztok — ez a szó most már szimbolikusan történelmi értelmet kapott. Mert az első szovjet — embert szállító — űrhajó új korszak kezdetét nyitotta meg a kozmikus térségek kutatásában, az egekbe szálló újabb űrhajók egész sorának útját nyitotta meg. Csupa elragadtatás minden szó, amely ezt az egyedülálló eseményt emlegeti. Csupa szuperlatívuszban fogalmazódik most minden mondat. Természetesnek hat és érthető minden felcsapzó öröm. Az Ember kinyújtotta kezét a csillagokért, s nehéz erőfeszítéseket tesz arra, hogy ízekre feltörje az ismeretlen kozmikum minden titkát, azért hogy jobban boldoguljon itt, a Föld terein. A szocialista világ térhódítása elkezdődött a Világmindenségben is. Az első szovjet űrutas üdvözléséről, a szovjet tudomány köszöntéséről szól hát minden nyilatkozat... CVETÁN EFTIMOV bolgár újságíró: és nem az ember pusztítását győződve róla, hogy bármilyen akarják. , , nagyszerű is volt Gagarin őrOszmte szívvel kívánok _ , ,. , , „ , újabb sikereket a szovjet nép- naSy^ tette, ez csak az első, de nek, a szovjet űrhajózás szak- döntő lépést jelentette a világembereinek, s meg vagyok űr meghódításában. BALOG IMRE, — Az emberek erről beszélnek mindenütt, erről az óriási jelentőségű dologról. A községi hangoshíradó állandóan szól. Mindenki hallani akarja a legfrissebb híradásokat. Én magam 30—40 emberrel beszéltem eddig. Mindmind elragadtatással beszéltek erről a világtörténelmi jelentőségű eseményről. Mert még soha se történt ilyesmi... hogy az emtier átlépje a világűr küszöbét, s egy olyan a Hajtóműgyár köszörűse: ismeretlen világban repülj ahová előtte még seníki el nem juthatott, olyan élményekben van része, amit eddig még senki nem ismert; — Soha nem érzett örömet jelent ez... hogy a szocialista világ az első, az úttörő, amely elsőnek küldte fel képviselőjét az űrhajón a kozmikus magasságokba. Nagy az örömünkj hogy m i vagyunk az elsők. Nagy öröm, hogy ezt a pillanatot megérhettük... Telefonon hívtuk a Hajtóműgyár egri telepét. A vonal másik végén Balog Imre, a gyár fiatál köszörűse jelentkezett. — Hallotta a nagy hírt? — Igen. Nálunk is, itt a gyárban, erről beszél mindenki. Egy-két percre leállt a munka. Azt hiszem, ilyen történelmi pillanatban megbocsátható ez. Mindenki örül és átéli a nagy esemény jelentőségét. Biztos voltam benne, hogy hamarosan ember jut a világűrbe és szovjet ember lesz az űrhajó első utasa. Igazolódott a föltevés. Minden sikerült. Nagyszerű tett, világraszóló tudományos eredmény. A friss élmény benyomása alatt, az öröm és az őszinte elragadtatás hangján beszél a Hajtóműgyár fiatal munkása. — Izgatottan várom a további híreket és a választ egy sor technikai kérdésre: hogyan küzdötték le a melegedést, milyen berendezés tette elviselhetővé a súlytalanságot, hogyan irányították az űrhajót? Engem nagyon érdekel ez a dolog. A honvédségnél repülőtechnikus voltam, ma is kedvelem a sportrepülést. De űrhajóval a világ körül, 200 kilométer magasságban a Földtől, előre meghatározott helyen és időben sérülés nélkül leszállni a földre: ez valóban hősi tett és csodálatos eredmény. A szovjet ember és a szovjet tudomány korszakalkotó eredménye! DR. ZÉTÉNYI ENDRE adjunktus. A Pedagógiai Főiskola földrajz tanszékén, fenn, az ötödik emeleti toronyszobában találtam. Előtte becsukott könyvek, kinyitatlan íróasztalfiók. Töpreng. — Nagy dolog ez! A tudomány és a materialista világnézet kettős győzelmének vagyunk tanúi. Mert ami ma történt, az nem a véletlen műve, hanem céltudatos kísérleti és tudományos kutatómunka eredménye, az, hogy megteremtették azt a lehetőséget a szovjet tudósok amelybe nyugodtan felbocsáthatták az embert szállító űrhajót. Én, a \ DR. GYARMATI MIHÁLY ö és munkatársai vizit közben, a hófehér kórházi folyosón értesültek arról az eseményről, amely ma a világ érdeklődésének középpontjában áll. — Nagy dolog megérni az emberiség történetében korszakalkotó eseményt és tudni azt, hogy ez további eseményeket, előttünk ismeretlen távlatokat hoz magával. Egyelőre ennyit: mi orvosok őszintén gratulálunk szovjet kollégáinknak, akik a kiváló szovjet mérnökökkel és szakemberekkel karöltve, megoldották KÁSA LAJOS, VB-elnök, Maklár. Hazámtól távol ugyan, de nagyar barátaim között hallatám a hírt, amely megdobog- atta szívemet: a Szovjetunióban embert küldtek a világűr érségeibe. A moszkvai rádiósán aztán saját fülemmel is hallgattam a nagyszerű hírt, uneiy méltán sorakozik az emberiség legnagyobb tettei közé. Ügy érzem, hogy ez nemcsak a szovjet nép nagyszerű győzelme, de egy kicsit a mienk is, a népi demokráciák országaié, a világ minden becsületes emberéé, ak.k a tudományban az ember szakadatlan előrehaladását tisztelik Kása Lajos, a Makiári Községi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke tegnap, mint bármely más napon, jóval nyolc óra előtt érkezett a hivatalába. Csak nyolc óra után, találomra kapcsolta be a rádiót. S akkor hallotta a hírt, hogy az első — szovjet — ember kijutott a világűrbe, s Földünk körül kering. — Az első érzés a lélegzetelállító csodálaté volt. És az örömé. A büszkeségé is... — mondja, s hangjában még nagy izgalom érződik. — Szavakkal kifejezhetetlen, menynyire örülök, hogy m i jutottunk fel először, az ember nem járta magasságokba. Olvastam, igen, én is olvastam az újságban, hogy rövidesen ember indul a világűrbe, de sose hittem volna, hogy néhány nap múlva ez be is következik. magam részéről hónapok óta várom ezt az eseményt, de ilyen hamar? Erre, őszintén szólva, nem mertem gondolni; A mi oktató- .velő munkánk-, ban óriási lépést jelent ez 3 mai nan. Minket is további lelkes munkára, kutatásra késztet, és azok a fiatal nevelők. akik a földrajz tanszéken sajátítják el a csillagászati ismereteket, ma olyan tudományt tanulnak, amely szinte napról napra újat, új felfedezéseket ad az emberiségnek. Most már várjuk a világűrt járt ember tapasztalatait. a Megyei Kórház gyermek- osztályának főorvosa: mindazokat a problémákat, amelyek lehetővé tették az ember első útját a világűrbe. Különösen nagy jelentőséget nyert ma ez az esemény, amikor köztudomású, hogy megkezdődött a bestiális gyilkos, Adolf Eichmann pere. Ott, Jeruzsálemben a pusztulás okait tárja fel a bíróság, amíg a Szovjetunióban és az egész haladó világon a tudomány győzelmét ünnepük és azt az eseményt, amelyik az életet, a haladást, az ember szebb, jobb jövőjét szolgálja.
