Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

1961. április 13., csütörtök »EPOJSAO S A tények erejével petőfibányán, az altáró 1 nagy felolvasó termé­ben gyülekeznek a munkások. Az egyik bányász szeme megakad a színes, nagy fali­táblán. Szénnel rakott csillét festettek oda, és mellé jelleg­zetes, feltűnő betűkkel csak ennyit írtak: terven felül két százalék = 9784 csille szén. Er­ről a 9784 csille szénről be­szélgettek a bányászok. Ök nemcsak a számokat mérlegel­ték, nemcsak a tervteljesítés le­hetőségeit vitatták, hanem gyakorlatiasan gondolkodtak. Ez a mennyiség négy-ötezer család téli tüzelőjét jelenti, pedig csupán kétszázalékos többletről van szó. Ott, a kis pádon senkinek sem jutott eszébe, hogy kételkedjék a versenyvállalás teljesíthetősé­gében, vagy leküzdhetetlen akadályokra hivatkozzék. Egy idősebb, soványarcú bányász csupán annyit mondott: mi vállaltuk, teljesítjük is. Mind­egy, hogy a kétszázalékos több­letből két-három falu lakossá­ga fog tüzelni, vagy áramot termel belőle az erőmű, de mindenképpen jó helyre jut az. — Hogyan magyarázta a mikrofonba Mészáros elvtárs, a főmérnökünk? Most, az új szakmány szerint 68 forintot fizetnek a fejtésért. Erre jön a 30 százalékos pótlék és 20 százalékos prémium, de csak akkor, ha 100 százalékos a tel­jesítmény. így pótlékkal és prémiummal 102 forint a szak­in ánybér. — Ezek szerint ki lehet jön­ni az új normával is, de a 100 százalékos teljesítménynek meg kell lenni, mert különben oda a prémium. Lehet, hogy a mi vállalásunk, pont az a két százalék kell hozzá. Annál jobb, legalább mindenki ipar­kodni fog és mindnyájan jól járunk — állapították meg a bányászok. Hozzáértéssel tanulmányoz­ták a versenytábla többi áb­ráit, a jó gazda gondosságá­val vitatták a számadatokat. Petőfibányán minden bányász naponta láthatja, hogy mennyi energia és egyéb anyagmegta­karítást vállaltak erre az évre. De szembetűnő és mindenkit figyelmeztet, hogy 632 ezer forint értékű bányafa megta­karítását ígérték, viszont feb­ruár végén 258 ezer forintos túllépést mutat a tábla. És er­ről is beszélnek; vitáznak, sőt változtatni akarnak rajta a bányászok. A leszálláskor és műszakról jövet erre ösztönzi őket a rajz, a beszédes szám­adatok és erről tanakodnak a termelési tanácskozásokon, taggyűléseken és az üzemi bi­zottságban. Minden üzemben és gyárban kézenfakvőek az agitáció lehe­tőségei. Ne általánosságban és üres szólamokkal, hanem célra­törően, az üzem adataival, a tények erejével agitáljunk. Használjuk fel a szóbeli tájé­koztatás minden lehetőségét, de ne feledkezzünk meg az agitáció egyéb formáiról sem. Csak így szólhatunk sikerrel az embereik szívéhez-eszé- hez, csak így juthatunk előre a kijelölt úton. Lotte ajándéka,.. Adenauer kancellár nemré­giben ünnepelte meg születés­napját. Az ünnepség meghitt családi körben zajlott le, a nyugati sajtó mégis tudott egyet-mást, és persze — szel­lőztette. Így értesültünk mi is, hogy a legszebb meglepetést Lőtte leánya készítette elő a kancel­lárnak. Drága pénzébe került, de úgy látszik, megérte. Amikor mindannyian együtt ültek, Lotte jelt adott, mire megnyílt egy ajtó, és belépett rajta a kifogástalan elegancíá- jú Albert Marfalt. Aki luzerni polgár, svájci alattvaló, és Marfini néven hódol a bűvé­szet nemes mesterségének. Háromnegyed órán át Marfini válogatott bűvész- mutatványokkal szórakoz­tatta az ünnepeltet. Tudása legjavát adta, és a nyugati sajtó egybehangzó véleménye szerint — remekelt. Adenauer viszont igényes volt. Nem elégedett meg pom­pás szórakozással, hanem kí­váncsian firtatta a bemutatott trükkök technikai megoldását. A szakma titkai iránt érdek­lődött és Marfini mester önle­leplezését követelte. Tudjuk, hogy minden bű­vésznek ez a legkényesebb pontja. Tudjuk, hogy milyen féltékenyen őrzik titkaikat. De a mester ez alkalommal ga­vallér volt. Készséggel állt rendelkezésére házigazdájának és aprólékosan megtanította a legváltozatosább „nagy szá­mok” elkészítésére, valamint végrehajtására. Marfini mester azóta már bizonyára visszatért Luzernbe, és nagy becsben tartja magas­állású vendéglátójának kéz­jeggyel ellátott arcmását. Arról viszont egy szót sem írnak a nyugati lapok, hogy volt-e ennek a találkozónak némi tapasztalatcsere jellege. De nem csodálkoznánk raj­ta, ha az említett háromne­gyed órás együttlét után nem­sokára ilyen plakátot tűzne ki a kitüntetett vendég Luzern hirdetőoszlopaira: „Ma este fellép Marfini bű­vészmester! Nagy attrakció! Háborúsbünös a Bundeswehr jelenlegi parancsnokaként ke­rül ki a cilinderből. Volt SS- eknek őrmestertől lefelé fél­áron ...“ Gondolatok a fásítási hónap után Hétfőn fejeződött be a fásí­tási hónap. Megyénk KISZ- szervezeted és az úttörők, va-' lamint a termelőszövetkezetek dolgozói már korábban megis­merkedtek a fásítás jelentősé­vel és az elmúlt hetekben ta­núbizonyságot tettek arra, hogy az ügyet szívükön vise­lik. Űj fasorok, parkok és er­dők születtek és elsősorban a fiatalok voltak azok, akik élen jártak a fásításban. Köztudomású, hogy ez év­ben kezdődött el második öt­éves tervünk első esztendeje és az MSZMP tézisei szerint új ötéves tervünk időszakában Ötszáz magánautó-tulajdonos Heves megyében (nem kevesebb, minit 100 ezer hektár területen kell fákat, erdőt ültetni. Az a cél, hogy az ország 12,3 százalékos er- dősségét 20 százalékra emel­jük, annál is inkább, mert az erdőterületek növelése igen kedvező hatással van az ég­hajlatra is, mérsékli az időjá­rás szélsőségeit és kedvezően befolyásolja a csapadékképző­dést. Ha megyénk erdeit vizsgál­juk, nem túlságosan megnyug­tató a kép. A Mátra környé­kének 40—45 százaléka erdő ugyan, ugyanakkor azonban a Mátra alján már csak tizen­egy, a Tisza és a Mátra között pedig csupán 1—2 százalék er­dőről beszélhetünk. Ha Tarna- szemfemiklós és Kisköre között járunk, tapasztaltuk, hogy alig-alig látunk fát, bokrot, erdősávot. Már az elmúlt években, de az idei fásítási hónap alkalmá­val is különös hangsúlyt kap­tak a fásítási tervekben a ter­melőszövetkezetek ilyen irányú elgondolásai. Néhány példáit: A kápolnai Űj Élet Tsz 11,5 hektáron, a káli Vörös Hajnal Tsz 11,6, a káli Tama-mente Tsz 23,6, a pélyi Aranykalász Tsz 20,3 hektáron telepített erdőt. Igen sokat dolgoztak KISZ-fiataljaink és úttörőink is, akik különösen falvaik ut­cáinak, utalnak, tereinek fá­sításában végezték dicséretre méltó munkát, és az idei fásí­tási hónap eredményeként sok tízezer csemetét ültettek a földbe, amelyből néhány esz­tendő múlva hús árnyait adó, terebélyes fa növekszik majd. Az eredmények láttán, nagy hiba lenne elhallgatni a hiá­nyosságokat, amelyek, sajnos, mutatkoznak. A Mátrai Álla­mi Erdőgazdaság például fel­mérte megyénkben (az egri járás kivételével) az elmúlt tíz év fásítási eredményeit. Meg­állapítást nyert, hogy az em­lített időszak alatt 3240 hold erdőnkívüli fásítást végeztünk. Ennek azonban 45 százaléka tönkrement, amelynek oka javarészt a legeltetési kár, il­letve az ember által okozott kár. A tönkretett fásítás érté­ke több mint nyolcmillió fo­rint. Ez a szám figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy nem­csak ültetni, telepíteni kell a fákat, az erdőt, de meg is kell óvni minden pusztulástól, vé­deni kei! a kártevőktől. Sok panasz érkezett a gyermekek kártevéséről js. amelynek meg­akadályozására mindenekelőtt az iskolák segítségére, támo­gatására is számítunk. Az idei fásítási hónap alkal­mával külön köszönetét kell mondani a KISZ-nek, a Haza­fias Népfrontnak, a termelő­szövetkezeteknek és nem utol­sósorban az úttörőknek, akik­nek fáradsága, munkája már az elkövetkezendő években megmutatja eredményeit. Egy­két év múlva a ma még kopár, fában igen szegény területeken viruló fasorok, ligetek díszle­nek majd, kedvesebbé, gazda­gabbá teszik a tájat, megyén­ket, országunkat. A legfonto­sabb teendő most már óvni és védelmezni az elültetett fiatal facsemetéket. Németh Gyula, fásítási erdészet-vezető Kerekes Károly bácsi atvanegy éves. Nyúlt arca ráncoktól barázdált, háta hajlott. Föld felé görbítette alakját a „csonthajlító teher”, amit az élet vállaira rakott. Szemében nyugtalan elevenség, fürkésző figyelem. A szövetkezet istállója körül akadtunk rá. Barna kabát, nadrág rajta, ősz szálakat nem tűrő fején kalap. Mérsékelt szelídség, tartóz­kodó szűkszavúság jellemzi. Nem az az ember, aki tűzön- vízen át áthajszolja a maga akaratát. Dolgozik. Csendben és szó nélkül. Egész nap tesz- vesz, matat a jószágok körül. Szinte minden idejét velük tölti. Valami ősi, öröklött ösztön benne az állatszeretet... Január közepe táján — ti­zenharmadikát, pénteket jel­zett a naptár — izgalom és idegesség feszítette. Elléshez közeledett egyik jószága. Mel­lette strázsált órákon át. Este is. Mikor már idős szervezete nem bírta a talpon tevést, ha­zament s ledőlt valamicskét pihenni. De a jószágot nem hagyta egyedül. A szomszédos szeszfőzde egyik emberére bíz­ta: tartsa szemmel a kínlódó tehenet, s ha valamit észlel, szaladjon érte. Hajnal felé ér­kezett el a pillanat. Nem volt semmi komplikáció. Mégis ne­héz volt az elles, négyen szed­ték el az anyától a borjút. Mi­kor készen voltak, megvárta, amíg a tehén lenyalta a bor­ját, akkor elkülönítette az is­tálló egyik sarkába, s betakar­ta puha szalmával. Nevet is kapott a bikaborjú: Wagner! Zömök, kövér és rakoncát­lan jószág. Három férfi is alig bírt vele, mikor mérni vitték, úgy hányta magát játékos ked­vében. Mégcsak három hóna­pos, de súlya máris 110 kiló körül mozog’ Hat hónap alatt kell 150 kilóra hizlalni. Akkor kapják meg az ezért járó 9 munkaegységet. Ez most már biztos, mert határidő előtt, ebben a hónapban elérik a kívánt súlyt. Wágner most elemében van. Óriási szemében elevenség csillan meg. Egy ideig „szó nélkül” tűri a szemlélődést, az­tán leheveredik a friss alomra. Károly bácsi úgy figyeli, kicsit jóleső büszkeséggel, ahogy ró­zsaszín orrával a szalmára fúj. Kereket Károly bácsi majd­nem nyolc holdnyi földdel, 600 négyszögöl szőlővel lépett a Búzakalász tagjainak sorába. Egyéni korában is a falu legjobb gazdájának hírében állt. A szövetkezetben is elis­merés és megbecsülés, tisztelet övezi a hatodik X-et is átlépő ember. Szereti az állatokat. Annál inkább fájón mutatja az is­tálló másik részében fekvő négy tehenet. A marhák sová­nyak, szögletesek, csontosak. — Elődeink hátramaradt, rosszul nevelt öröksége — mondja Károly bácsi. Csodál­kozásomra elmondja, hogy már korábban is volt terme­lőszövetkezet a faluban, An- dornatályán, de mindössze 13 tagot számlált. — Nem jól kezelték az ál­latokat. S nekünk időbe telik, amíg újra helyrepofozzuk va­lamennyit. Ipacs József, a tsz elnöke még hozzáteszi: — Takarmány lett volna annyi, hogy ne néz­zenek ki a jószágok ilyen mos­tohán. Dehát, mikor etetni kel­lett volna, akkor itattak, s mi­kor víz kellett volna á jószá­goknak, etettek. Kerekes Károly bácsinak mindig van öröme, nyugtala­nító gondja. Teendője is meg­szaporodik e napokban. Ki­meszelték már a szövetkezet ideiglenes istállóját, ahol a tagoktól összegyűjtött állatok egy részét elhelyezik. Űjabb személy is kell tehát az álla­tok gondozásához, ezt sürgeti Károly bácsi a vezetőségtől, gy munkaversenyben részvevő tsz-tagról akartam portrét készíteni — ezzel a meghatározott szán­dékkal jöttem ide. Kerekes Károly bácsi ilyen ember. Portréja talán hiányos, siető­sen készült, de a lényeges vo­nások nem hiányoznak róla. Károly bácsi is versenyez. Az andornaktályai Búzakalász Tsz a helybeli Petőfi Tsz-t hívta ki versenyre. Milyen ered­ményt hoz a két szomszédos szövetkezet versengése, ezt előre nem tudhatni. De annyi máris bizonyos: Kerekes Ká­roly hasznos, hozzáértő és okos munkája sokat jelent a Bú­zakalász Termelőszövetkezet­nek, s az eredményekben — amelyet ez az új, most lá­badozó tsz az esztendei vég- elszámoláskor fel tud mutat­ni — oroszlánrésze lesz neki is... (patak# Lapunk tegnapi számában hírt adtunk arról, hogy va­sárnap délelőtt tartotta alakuló gyűlését a Magyar Autóklub Heves megyei csoportja. Egerben, a Bródy moziban mint­egy 350 hallgató előtt dr. Kiss István, budapesti kiküldött ismertette céljait és feladatait. Környei László százados, a BM Heves megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendé­szeti osztályának vezetője megelégedéssel hallgatja, hogy a klubtagok részére műszaki és közlekedésrendészeti oktatá­sokat fognak rendszeresíteni. így a hazai és külföldi túrák mellett, mely sok örömet és hasznos szórakozást jelent, biztosítani akarják a balesetmentes és kulturált közúti for­galmat. _______________ A Knézich Károly utcában csak egy része fért el az alakuló gyűlésre érkezett gépkocsiknak. Magánautók parkí­roztak a Dobó téren, a színház körül. Az ötéves terv végére 2000—2500-ra szaporodik a magánautók száma megyénkben. Nyereségosztó ünnepség Mint már jelentettük, az Eg ri Lakatosárugyár dolgozói nak is kiosztották az 1960. év nyereségrészesedést. A nyere ségrészesedési ünnepség be számolóját Németh Tibor, a vállalat igazgatója tartotta. El­mondotta, a gyár dolgozói fel ajánlást tettek, hogy a felsza­badulási munkaverseny tarta­ma alatt másfélmillió forinttal túlteljesítik az éves tervet. De a lakatosárugyáriak szorgalma, lelkesedése és szaktudása majdnem egy és háromnegyed­millió forintos tervtúlteljesí­tést eredményezett. Ez tette lehetővé, hogy ezen a napon tizennégy és fél napi munka­bérnek megfelelő nyereségré­szesedést oszthassunk ki — mondotta többek között. Né­meth Tibor. A beszámoló után a legjobb eredményt elért brigádokat és dolgozókat jutalomban részesítették. Kármán Attila bri­gádja éves tervét 118,5 százalékra teljesítette. Ezzel a bri­gádok közti versenyben első lett. Képünkön a brigád három tagja, a serleg átvétele után. (Foto: Kiss) mint az Ábra is mutatja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents