Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
4 NÉPÚJSÁG »61. április 12., szerda „Légy vidám, forradalom“ — légy egységes, dráma GONDOLATOK AZ OPTIMISTA TRAGÉDIÁRÓL Az intervenció időszakában a balti flotta egyik szétzüllött ezredéhez komiszárt küld a párt. Az ezred lényegében már régen nem katonai alakulat, hanem az anarchisták különítménye, bandája. Nem ismernek el semmilyen hatalmat, semmilyen parancsot, nem látnak semmilyen célt, — ez az elvük, s erre büszkék is! S még legfeljebb arra, hogy némelyikük a cári időkben börtönben ült és legalább kétszer szifiliszt kapott az óceánok valamelyik kikötőjében. A komiszárnak tehát az volna a feladata, hogy a szétzüllött matrózokból egységes, fegyelmezett, harcrakész és harcolni tudó ezredet szervezzen. Amikor a függöny felmegy és kezdetét veszi az előadás, az első percek után az embernek az a benyomása, hogy olyan ez á banda, mint Ausztráliában a dingó-kutyák,' melyek egykor szelíd házőrzők voltak, de a vadonban elcsatangolva, falkába verődtek, elvadultak és most már vérszomjasabbak, mint a tigris, vagy a jaguár. Törvényeik is az állatok törvényei, mert a legravaszabb és legerősebb köztük az úr. Nos, ezt az el- züllött, elvadult bandát kell a komiszárnak erkölcsileg és politikailag, emberileg és katonailag harcra kész, a forradalom, a haza megvédéséért életüket is áldozni tudó emberekké, hősökké nevelni. A komiszár megérkezik a hajóra és a kiéhezett vademberek máris gombolják nadrágjukat, hogy a komiszárt megerőszakolják, mert a komiszár — nő. Szép, fiatal, törékeny, szőke nő. Egy pisztolydörrenés, mely az első támadót megöli, a többit pedig lehűti. S' talán in- néttől kezdve válik a néző sejtelme valósággá, mert a darab realitása is itt válik abszolút szimbolikussá. Visnyevszkij Optimista tragédiája bejárta a félvilágot, s mindenütt sikert aratott. Bár lehetséges, hogy Amerikában másért, és másképpen, mint nálunk. (Itt arra célzok, hogy a Horthy-Magyarország kultúrpolitikája is kiadta Solohov Csendes Don-ját, mert azt hitte, hogy ez nekik jó, nekik segít, hogy az „orosz forradalmat” leleplezi, mert az urak értetlenül álltak szembe Solohov realizmusával.) A tragédia midenütt nagy port vert fel, mindenütt mély érzelmi hullámokat kavart. Minden könyvnek megvan a maga külön élete, sorsa — tartja a latin közmondás. Gondolom, minden megírt drámának is. Volt időszak, amikor az Optimista tragédiát külföldön játszották, s odahaza nem. Ma a Szovjetunióban is a legismertebb e darab és a legelismertebb modern szocialista, realista drámákhoz sorolják. Visnyevszkij szándéka egyszerű és tisgta: a párt (melynek nem megtestesítője, csupán jelképe a komiszár), igen, a párt, korunk esze és becsülete, tisztasága és ereje képes megváltoztatni az embereket. A rosszból kevésbé rosz- szat, a jóból jobbat, a gyávából bátrat, a bátorból bátrabbat nevelni. S mindez azért, hogy a közvetlen célok megvalósításával a végcélhoz érjünk. Olyan emberekkel, amilyenek vannak — mondják a drámában. Igen, de ezek az „olyan” emberek közben változnak, fejlődnek, és mind tisztábban kezdenek az új feladatokhoz, harcokhoz. A szovjet hatalom, az ügy ellenségei pedig elhullanak, még akkor is, ha múltbeli érdemeik az égig is érnek. A dráma tartalma tehát világos, tiszta, hiszen a komiszár elvégzi feladatát, a szétzüllött emberpáriákból fegyelmezett ezredet kovácsol, amely önfeláldozóan harcol hazájáért. És mégis. Egy gondolat e kritika íróját nem hagyja nyugodni. (S közben titokban abban reménykedik, hogy a következő sorokat, de egyáltalán: véleményét nem valami szemellen zenek köszönheti, hogy íté’ nem a sema'iz.'-^'"- ^ ■"- evíti.) A lénye-ír' térve: a dráma ^fertalnva és formája mégsem olyan egyszerű és probléma- mentes, mint ahogyan azt a fentiekből következtethetnénk. A helyzetek az ad-abszurdu- mig éleződnek, s az események néhol mintha a realitás talaját elhagyva a szimbolizmus szférájába emelkednének. Nem az élet naturális másolása hiányzik a néző szemének és agyának, de.., De nem valószínű, hogy egy mindenképpen el- zűllött, állattá aljasult bandához egy fiatal és törékeny nőt küldött ki ebben az időben a párt, még akkor sem, ha az 1916-ban már a párt tagja volt. De ha már kiküldték és megjelent, hogyan létezik, hogy egyetlen pisztolylövésre meg juhászodnak a fene vad nk, hiszen mindegyikőjük csípőjén hatalmas tnordály éktelenkedik? Hiszen ezek az emberek a bandavezér parancsára gondolkodás nélkül a tengerbe dobnak egy öregasszonyt, kivégeznek két hadifogoly tisztet, sőt a tengerbe dobják saját bajtársukat is, akinél szintén 12 lövetű pisztoly van. Ezeknél tehát szó sem lehet gyávaságról, ijedtségről, még kevésbé humanizmusról. Tudjuk jól, hogy a színpadra is áll: nem a való az. hanem annak égi mása, ezért ha jól csinálják, tíz-tizenkét embernek . is el tudjuk hinni, hogy ők egy egész ezred. Ez egy dolog. De az is egy dolog, ha a színpadon kimondják: egy, egyetlenegy párttag van ebben az emberektől elrugaszkodott társaságban. S még ez az egy is fertőzött, hajlamos az anarchizmusra, a fegyelem elleni lázadásra. Az anarchista vezér és segédei pedig lelkűk mélyéig romlottak, ravaszak, erősek, és hatalmukban tartják a lelkileg és fizikailag is a kialakuló különítményt. Miért tűrik hát a komiszár jelenlétét és a kialakuló új helyzetet? Csak azért, mert — ahogyan a vezérük mondja — úgyis másikat küldenek helyette, s inkább ezt a nőt kell megnyerni maguk számára? Sommázva ezt a gondolatot: vajon a párt igazát, erejét bebizonyítani ilyen messzire el kellett-e menni, hogy a párt! igaza akkor is győz, ereje akkor is nagy, ha csupán egy gyenge nő képviseli — több száz állat-férfival szemben. Az alapkonfliktus természetesen az, hogy ki után megy az ezred: az anarchisták fekete lobogója, vagy a bolsevikok vörös zászlaja után-e? Ennek megfelelően a két ellenpólust az anarchista vezér és a komiszár képviseli. Valahol középütt pedig ottáll Alexej, afertőzött, de mégis tiszta matróz, akiért (miután a tömeget szimbolizálja) folyik a harc. Alexej egészséges, jó „anyag”, de a romlottak többen vannak, s ebben az arányosításban, miután, a színpadon forradalmat is játszanak, egy kicsit úgy néz ki a dolog, mintha a forradalomra az anarchia, s ami ezzel együtt jár, a vandalizmus lett volna a jellemző. Még a hazai burzsoáziát sem tudta volna megdönteni az orosz munkásosztály, az orosz nép, nem egy világ kapitalista intervencióját, ha ez lett volna az arány, ha ez lett volna az igaz. Nem szokás kritikában ilyesmit írni, de most — remélve, hogy nem hat önmutogatásként — úgy érzem érveim súlyosbítására idekívánkozik. Láttam a darabot Pesten, kétszer megnéztem Egerben, elolvastam a pesti és békéscsabai kritikát, elolvastam magát a drámát, s végül: elolvastam az egri rendező', Horváth Jenő két cikkét a Népújságban, amelyből az egyik lényegében a szovjet kritikát idézi. Egyik sem tudott meggyőzni, sőt, éppen arról győztek meg,’ hogy a darab problematikus, hogy lehet és kell vele vitatkozni. A rendező, Horváth Jenő is érezte ezt, mert szerintem erről árulkodik az a tény is, hogy két hosszabb cikkben is „magyarázta” a darab lényegét, tartalmát. Visnyevszkij persze nagyszerű, tehetséges író volt, aki végig feszült, érdekes és egészen modem drámát alkotott az Optimista tragédiában. Jó ismerője a matrózok Setének, lelkivilágának, hiszen maga is, mint fiatal gyerek otthonról megszökve, a flottánál szolgált. Most már konkrétan az egri előadásról szólva. Szívesebben írok a legutóbbi, pénteki bemutatóról, mert április 2-án, az ünnepséget követő előadás még nyers volt és merev, ennek megfelelően gyenge. A pénteki preimer már jobban sikerült. A rendező, Horváth Jenő, komoly képességű ember, aki eszével, szívével, minden idegszálával együtt él a darabbal, melyet éppen rendez. Ennél a darabnál is nagy igényességgel próbált egységeset, jót alkotni. Nemcsak az ő hibája, hogy ez nem teljesen sikerült. Felfogása lényegében a Következő: megmutatni, minek a nevében megy végbe a forradalom, kiket követnek a matrózok? Megértve az író célját, mindenütt szimbolizált, ahol csak erre mód és lehetőség adódott. Imitt-amott azonban a rendező felfogása is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy nem kaptunk tiszta képet a forradalomról, míg végén a másik végletbe csapott át, s egy-két aprósággal (hatalmas selyem vöröszászló, stb.) a rossz ízű proletkultra emlékeztetett. Ismétlem azonban, hogy nem ezekből, nem a szubjektív dolgokból, hanem a színház általános gyengéiből adódnak a rendezés hibái is. Kezdjük a narrátorokkal, a két, halottaiból feltámadt szellemőrmesterrel, akiknek az író is komoly szerepet szánt. Mindkettőnél döntő a külső és a beszéd, a szép, hibamentes, férfias beszéd. Jól tudom, hogy a férfinemet, a férfiasságot és jellemet nem a fizikai robusztusság testesíti meg. De ha szimbolizálunk, akkor szimbolizáljunk itt is, sőt itt kellett volna még csak igazán. Ambrus András és Gyuricza Ottó, ha a pénteki bemutatón kevesebb beszédhibát. követtek is el, alakjuk, megjelenésük nem meggyőző. Valahogyan nem elég vihar- és harcedzettek, öltözetük pedig, az a fehér matrózruha, bármily furcsán is hangzik, de színpadias. Hangsúlyuk nem mindig a jelenethez, az eseményhez hangolt. A komiszár haldoklásánál például kár annyira hangosaknak lenniök, hisz ez a szép jelenet önmagáért beszél. Egyébként is itt szeretném megjegyezni: Visnyevszkij drámája az említett problémáktól eltekintve, annyira feszült és valóban drámai, hogy a nézőt a legkisebb beszédhiba is megzavarja, illúziót öl. Az embert még az is zavarja, ha egy hatodrangú matróz-statiszta, ott, valahol a háttérben egy ügyetlen, suta mozdulatot tesz, miközben a színpad elején ex- ponálódik a dráma. Azonkívül a drámában any- nyi a kötelező jövés-menés, a szellemes szócsata, a fizikai és szellemi ügyességi próba, hogy csak akkor lehet egységes és jó az előadás, ha erre nemcsak a rendező figyel, ha ez nemcsak neki fáj, de a színészeknek, és nem utolsó sorban a világosítónak, az ügyelőnek, a függönyeresztőnek és a súgónak egyaránt. Sajnos, e téren némi hibák, hiányosságok mutatkoztak. Alexej figuráját alkotta a legnagyobb szeretettel Visnyevszkij. Alakítója Paláncz Ferenc és egy kicsit övé a darab is. Ahogyan mondani szokás, színészi pályafutásának új állomásához érkezett. Ebben a figurában be tudta bizonyítani tehetségét. Bár még egy kicsit erőből is csinálja, de ez már nem lényeges. Alakításának lényege a játékosság, a kedvesség. Egy kedves, nagy mackó az egész fiú, aki henceg, harmonikázik, aki féríi- kivagyokiságból anarchista, bár nem szívleli a „hasonszőrű polgártársakat”, elsősorban az anarchista vezért A dráma elején ő is ott tolong az erőszakoskodni készülő férfiak között, de ő szerelmes lesz a komiszámőbe. Mekkora utat tesz meg ez a matróz, milyen belső fejlődésen megy keresztül, amíg anarchistából a forradalmat védő katonává, az erőszakoskodó kanból szerelmes, síró férfivá alakul. — Kedsresem.... — mondja a haldokló komiszárnőnek, s majdnem mi is vele sírunk. Paláncznak volt ereje, s tegyük hozzá, szíve e figurát változásában, fejlődésében a szó legszorosabb értelmében eljátszani. A komiszámőt Kovács Mária alakítja. Bár az első előadás merevségéből sokat levetkőzött, még mindig nem az igazi. Az első előadáson szö- vegmondási nehézségekkel küszködött. Pénteken már tudta a szerepét, s éppen ezért magabiztosabb, könyedebb lett Alakját csak jelképnek szánta az író, ezért jellemében nincs nagy fejlődés, változás. Nem könnyű tehát az egydi- menziójú figurát eljátszania. Mégis, egy-két jelenetben Kovács Mária szépet, nagyot alkotott, különösen szép a fogolytáborbeli jelenet és a haldokló rész. Az anarchista vezért Dánffy Sándor játssza. Dánffy is sokat fejlődött, a színház fiatal gárdájának egyik legtehetsé- gesebbike. A vezér kegyetlen, szadista állat, amellett ravasz és taktikus, akit személyes „erényeiért” követ egy időszakban a matróztömeg. Dánffy hihetően „hozza” a figurát. Kár, és ezen feltétlenül változtatnia kell, hogy rossz a légzéstechnikája és időnként beszéde elfullad, nemegyszer ott és éppen akkor, ahol és amikor legfontosabb volna a szöveg. Ettől eltekintve alakítását dicsérni kell. Helyettesét és fegyverhordozóját a Rekedtet Szoboszlai Sándor alakítja. Szoboszlai e szerepében bebizonyította, hogy az intrikus figura testhez állóbb számára, mint a bonviváné, vagy a hősé. A Da- nek darab után most számunkra kellemes csalódást okozott. Egy kicsit talán még ő is, hangban legalábbis, erőből csinálja'a Rekedtet, de játéka jó. Ez az anarchista is „fejlődik”, Persze, más értelemben, mint Alexej. Testét, vérét már kikezdte a luesz, agyát, lelkét pedig az anarchia, a gyilkolás szenvedélye. De ugyanakkor gyáva, alakoskodó, hízelgő, majd hátulról támadó és gyilkoló. Végül is Alexej fojtja meg. Szoboszlai érdeme, hogy meg tudta gyűlölteim ezt a férget velünk. A különítmény ■ egyetlen kommunista embere, aki azonnal a komiszár mellé áll, Vaj- nonen, a finn matróz. Csapó János szívvel játssza el ezt a kedves embert. El tudjuk neki hinni, hogy bátor, hogy nyíltan, bár játékosan vallja elveit, s hogy elveiért ha nem is azonnal, de kis gondolkodó után kész meghalni is. A cári tiszt, a hajóparancsnok szerepében, Pálffy Györgyöt látjuk. Alakja jó és korrekt, mint a forradalom mellé álló, bár fenntartásokkal élő cári tiszteké volt általában. Kár, hogy időnként szöveg- mondási hibákkal küszködik és kisebb technikai hibákat vét. A fedélzetmestert Kürtös István kielégítően alakította. Nagyon örültünk, hogy az epizód-figurákban komoly tehetségű színészeket léptettek fel. Elsősorban gondolunk Pusztái Péterre, de a többiekre is. A két fogolytisztben elsősorban ő, de Kozaróczy József is hosszú ideig emlékezetünkben maradó figurát alakított. Ugyanez mondható el Al- mássi Albertról, Fekete Alajosról, Herédi Gyuláról, Rutt- kai Máriáról, Horváth Ottó- róli Kleszó Imréről és Czeglé- dy Sándorról is. A kísérőzenét Gulyás László szerezte — illett a darabhoz. A díszleteket Pásztor Péter tervezte. Meglehetősen nehéz dolga volt. Egy kis színpadon sok embert mozgat- rft, úgy, hogy a plasztikusság, a térhatás megmaradjon, nem könnyű dolog. De Pásztor tehetséges ember és díszletei ezúttal is sikerültek. Vetítőképes ötletét külön dicséret illeti. A jelmezek, a két matrózőrmesterét kivéve, jók voltak. Befejezésül: a vitatott dolgok ellenére az Optimista tragédia nagyon szép, izgalmas, minden idők legnagyobb forradalmáról szóló dráma, s bemutatása az egri színpadon is mindenképpen helyes és hasznos volt, Suha Andor 1961. ÁPRILIS 12., SZiERUA: 5 GYULA _ < 130 évvel ezelőtt, 1831. április 12- c én született CONSTANTIN MEUN- I JER belga festő és szobrász, a J múlt század végének egyik leg- $ nagyobb mestere. Eleinte feste- | szettel foglalkozott, első szobrát j (Hámormunkás) 1886-ban állította i ki. Ettől kezdve művei a munkát S dicsőítik és művészetén — sokszor 1 vádoló erővel — a nehéz testi 1 munkát végző emberek ábrázolása > uralkodik. Néhány híres műve: Ki- < kötőmunkás, A munka emlékmű- I ve, Kaszás, Kohómunkás. < 90 évvel ezelőtt, 1871-ben e na- 1 pon halt meg PIERRE LEROUX j francia filozófus, Hegel és Saint- i Simon követője. Ö használta mű- j veiben először a „szocializmus” J kifejezést. í 160 évvel ezelőtt, 1801-ben ezen a napon született JOSEPH I LANNER osztrák zeneszerző. Vonósnégyest alapított, melyben id. J Strauss János is játszott. Kvartettje tánczenét adott elő, s vonója > nyomán alakult ki, majd kapott világhírre a „bécsi keringő”. 1 Meunier: Kikötőmunkás c. szobra. Úttörő zászlóavatási ünnepség Kerecsenden A kerecsendi úttörők ebben az évben is mind kulturális, mind társadalmi munkában igen jó eredményeket értek el. Ezt a munkájukat értékelve, a Kerecsendi Községi Tanács csapatzászlóval ajándékozta meg a csapatot. A zászló ünnepélyes felavatásánál a járási szervek képviselői, a községi párt- és tömegszervek vezetői, valamint a kápolnai úttörők küldöttei is részt vettek. A zsúfolásig megtelt moziteremben Soós József VB-el- nök adta át a zászlót ifi- Szent- györgyi László csapatvezetőnek, aki csapata nevében ígéretet tett arra, hogy a jövőben még nagyobb szorgalommal, odaadással dolgoznak, majd Bukovszky Géza járási titkár beszélt a fiataloknak. ‘ A zászló hivatalos átadása után igen nívós kultúrműsort adtak az úttörők, majd a műsor után a szülői munkaközösség megvendégelte a jelenlevőket. Több mint félmillió forint nyereségrészesedést fizettek ki az Egri Dohánygyárban Államunk a szocializmus mielőbbi megvalósítása érdekében nagyobb feladatok elvégzésére szólítja az ország valamennyi dolgozóját. A feladatok teljesítése nem könnyű dolog, mert időközönként nehézségekkel kell megküzde- nünk, de a becsületes összefogás meghozza a gyümölcsét.. Vállalatunknak nem kis gondot okozott az anyag ésszerű kezelése és a takarékosság. A műszaki fejlesztésen belül néhány gépet kellett beállítani, illetve elkészíteni, ami az anyagkezelés és a melléktermék képződés csökkenését szolgálja. Ezek a gépek ha nem is hozták meg a száz százalékos eredményt, mégis lényegesen hozzájárultak a fokozott takarékossághoz, így Kovács Józsefné Dózsa szivarfonónő, aki egy év alatt a normához viszonyítva 34,6 százalék Florida, illetve Jáva borítékanyagot takarított meg. Vályi Sándomé az Árpád szivarboríték anyagából 41,8 százalék, míg Petrucz Ilona, a ki- 'váló Csongor fonónő á megtakarított borítékanyagból további 279 000 szivart tudott előállítani. Meg kell említeni Sztanek Gizella, és Gulyás Rózsi, kiváló fiatal dolgozókat, akik fejenként 19,6, illetve 24,6 százalék borítékanyag megtakarításával, növelték a nyereségrészesedés összegét a műszakiak, illetve a művezetők és nem utolsó sorban Jászi főkönyyelő lelkiismeretes munkája is. A dohánygyári dolgozók nagy örömmel és megelégedéssel vették a nyereségrészesedést, s reméljük, hogy ez nagy lendületet ad a további jó munkához, hogy az elkövetkezendő időben még több nyereségrészesedésre számíthassunk. Licska Pétemé Eger, Dohánygyár EGRI VÖRÖS CSILLAG Szép Lurette EGRI BRÖDY Rómeó, Júlia és a sötétség GYÖNGYÖSI PUSKIN Tisztes úriház GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A barlang titka HEVES Áru Katalóniáhak PÉTERVASÁRA Két emelet boldogság FÜZESABONY Odüsszeusz Egerben este 7 órakor: OPTIMISTA TRAGÉDIA Jól jövedelmezett a baromf ineveiés a besenyőtelki Szabad Föld Tsz-ben Az elmúlt évben hatezer csibét neveltek fel a besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetkezetben, s ez több mint 30 ezer forinttal gyarapította a szövetkezet vagyonát, tiszta jövedelmét. Az idén már 12 ezer csibe nevelését vették tervbe a besenyőtelki szövetkezetiek: 12 ezer baromfit adnak át közfogyasztásra a felvásárló és értékesítő megyei szerveknek. A szövetkezet tagjai most azon munkálkodnak, hogy megteremtsék, s tovább bővítsék a jelenlegi baromfi törzsállományt. A közeljövőben ezer kacsa és 500 pulyka neveléséhez is hozzákezdenek.
