Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

4 NÉPÚJSÁG »61. április 8., szómba* Nekik is jobb Soronkövetkező probléma Nagyon szeretünk beszélget­ni úgynevezett soron követke­ző problémákról. Ilyen prob- láma a város tisztasága, az ut­cák és terek tisztántartása. El­mond juk ezerszer, de vajmi keveset teszünk azért, hogy a „problémát” megoldjuk Ma reggel is mi tor tent ?Az egri Makiári úton a szok™°8 reggeli jövés-menes, rengeteg ember, és - a szemetes fcocsi. Minden ház előtt hórom kannat, vödröt 1 eldob­tak a kocsira, éktelen port 'es piszkot kavarva a levegőben. Megelőzni lehetetlen, mert az autó gyorsan odébbáll Mrnékz ÄU. lÄfröSÄ Srgyalják a városban ésanVj nyira igaza van mindenkmek nem lehetne ezt a szemetelta hárítást elvégezni a k°ra ref , geli órákban, mondjuk reggel hatig'! Bölcsődés, ovodas, is­kolás gyerekek szaladnak reg­gelül héttől általában 9 óraig az utcákon, ^mbertelenseg es felelőtlenség a tüdejüket tuda­tosan rontani, s szerteszorni a Szemetet utcahosszat. Van más Imalat is, amelyik a hajnali órákban dolgozik. — A HEVESI JÁRÁSBAN a dolgozók általános iskolai­ban a hallgatók száma a múlt esztendőben a szazat sem erte cl, az idén pedig közel há­romszázán vizsgáznak a v** —VIII. osztály tananyagából. _a hatvani városi TI T mintegy 150 fővel hatna­pos kelet-németországi kirándulást szervezett. A túra részvevői április 5-én ^d“*tak útnak, meglátogatjuk a híres városokat, a többi kozott ^ A dába, Lipcsébe is e}™e™.ekc£ főként munkásokból allo cső port 10-én érkezik vissza Hat r°n—AZ ÄTÄNYI ÚTTÖRŐK nyári kirándulást szerveznek Gyöngyös mellé, az év őz­ben közösen összegyűjtött hulladék árából és a műked­velő előadások bevételéből. _ AZ EGYÉVES őrsvezető- képző tanfolyam hallgatói csii- tökén egész napos túrán. ve tek részt Szomolya, Ostoros es Eger úttörőinek részvételével. 1 háromszázötven­ezer forintos költséggel kői szerűsítik. portalanítják He­ves község központjában a körforgalom lebonyolitasara szolgáló utakat. _ AZ ELMÚLT gazdasági Ívben 361 létesítményt tervez­^Sházá^kbói fedezne 807 létesítményt építettek ™a'k azt igazolja, hogy tsz-eink megértették a sajat erőből tor Z r» emelkedését. _ AZ EGRI PEDAGÖGÚS ÉNEKKAR az idei első klub estiét április 10-en, a sf^Művelődési Házban tartj^ Az egyre jobban keszu'o ^ Sír, ÄT&S« előnyére válik művészi mun­’ÍÍT'tENKI BÉKE Ter­melőszövetkezet nonember-- decemberi átadassál ' tésre 10 tinóra es 10 hízott Kénre kötött hizlalást szerzo- ' dést az állammal. __ At ELSŐ ütemben be „í tett termelési tervek sze­rint a termelőszövetkezetek­ben március hón»P elejeig leszerződésre keru ' zsa baromfi és m.nte^30 I ezer darab vegyes viziszar nyas. műsora Egerben este 7 órakor: OPTIMISTA TRAGÉDIA Bekölcén hetek óta bujkál a hír: a nagy gyerekek Csehibe járnak át iskolába! Néhány nap óta már nyíltan beszél­nek róla az emberek, pedagó­gusok és szülők. Latolgatják a lehetőségeket, az intézkedés­ből származó jót, de megtár­gyalják esetleges hátrányait is. Nem kis dolog ez! Ennek az intézkedésnek nagyon komoly és lelkiismeret sugallta alap­ja van. Mert iskola és iskola között ma még különbség van. Ez a különbség az annyit hasz­nált „objektív nehézséggel” magyarázható. Különbség van a többi között abban, hogy a kis tanyai és kis községi isko­lában a gyermekek alacsony létszáma miatt, kevés a tan­erő. Nincs szakos nevelő, s aki ott tanít, bármennyire lelkiis­meretes is, csak nem tud any- nyi tudást nyújtani,' mint az, aki a főiskolán, vagy egyete­men sajátította el szaktudását. A kis iskoláknál nem olyan jó a szertári felszerelés, az út­törőmunka sem olyan, mint nagyobb iskolában, ahol kép­zett csapatvezető foglalkozik iskolán kívül a pajtásokkal. Mindezekből, ezek mérlegre tevéséből fakadt az a gondo­lat, hogy jó lenne megoldani a felsőtagozatos tanulók szá­mára a szaktanítást, a jobb képzési lehetőséget, hiszen a mai gyerekek túlnyomó több­sége nem áll meg az általá­nos iskolánál, mert bármilyen pályára készül, valahová to­vább kell mennie. Ehhez a to­vábbtanuláshoz pedig nagyon jó alapokra van szüksége, el­sősorban a saját érdekében. Csak egyetlen példát említek. Az ősz folyamán beszélgettem egy elsős gimnazista fiúval, aki Balatonból jött, ahol nincs — illetve az 6 idejében nem volt — orosz nyelvtanítás. En­nek az lett a következménye, hogy bizony nagyon sok éjsza­kájába került a kisdiáknak, amíg utolérte azokat, akik négyéves nyelvtudással jöttek a gimnáziumba. De nem is be­szélve a természettudományos tárgyakról, amelyekhez szoro­san hozzátartozik a kísérlete­zés, a bemutatás és mindez a jól felszerelt szertárból, a szaktárgyat jól ismerő tanár­tól is függ. Ezért van elsősorban szük­ség arra, hogy az úgynevezett körzeti iskolákat létrehozzák, s hogy a felsőtagozatos gyere­kek olyan képzést kapjanak V—VIII. osztályig, amely to­vábbtanulásukat előmozdítja. Bekölcén most ez az egyik legnagyobb probléma. Egy ki­csit anyai probléma, mert a szülők valahogy idegenkednek attól a gondolattól, hogy a gyerek más faluba járjon is­kolába. Ez az idegenkedés arra vezethető vissza, hogy ki­csit kényelmesebbnek tartot­ták azt, ha az iskolás „szem előtt van”. Ám arra nem gon­dolnak, hogy ez az általános iskola, amelyik ma már köte­lező a tanköteles korúak szá­mára, tulajdonképpen azt je­lenti, hogy nem kell külön talpalni azért, hogy negyedik osztály után felvegyék a gye­reket valamelyik városi gim­názium vagy polgári iskola első osztályába. Gondoljunk csak vissza! Ez bizony így volt! A 10 éves gyerek, ha ta­nulni akart, akkor kénytelen volt elszakadni otthonától, mert a négy elemi után várta — ha várta! — a gimnázium, vagy a polgári. És most nem erről van szó, hanem csupán arról, hogy nem a kiváltságo­sak, hanem minden felsőtago­zatos egy alig három kilomé­ternyi távolságra levő község jól felszerelt iskolájában ta­nuljon. Az aztán már részletkérdés, hogy az autóbusz délben, vagy délután hozza-e haza a gyere­keket, mert ha délben, akkor tíz perc alatt otthon van, s annyi, mintha el se hagyta volna a falut, ám ha délután hozza, az csak jobb lehet, mert a tanulószobán is szakemberek felügyelete mellett tanul, spor­tol és játszik. Aggodalomra nincs ok, ta­lán éppen azért kell aggódni: bárcsak igazán megvalósuljon már a következő tanévben! Ezek a gyerekek valamikor hálásak lesznek a felsőbb szer­vek ezen intézkedéséért, amely az ő boldogulásukat igyeke­zett elősegíteni. A szülők is akkor tesznek igazán jót saját gyermekeikért, ha akadálygör­dítés helyett igyekeznek segít­ségére lenni az iskolának ab­ban, hogy ez az intézkedés úgy valósuljon meg, hogy minden­kinek jó legyen. A körzeti iskola szeretettel várja a nyolcvan bekölcei gye­reket és az Egercsehi-bánya- telepi Általános Iskola neve­lőtestülete biztosíték arra, hogy nem lesz megkülönböz­tetés, hanem csak ötödikes, hatodikos, hetedikes és nyol­cadikos fiúk, lányok lesznek, akiket meg kell tanítani mind­arra, amire a további iskolá­záshoz és az élethez szükségük lehet. Cs. Ádám Éva 1961. ÁPRILIS 8., SZOMBAT: DÉNES 115 évvel ezelőtt, 1846. április 8-án halt meg VÁSÁRHELYI PÄL mérnök, a magyar folyamszabályozás úttörője. Fő folyóink feltérképezése, az Alduna szabályozása, az ún. Széchenyi út ki­építése a Dunán, az ő nevéhez fűződik. Élete végén elkészítette a Tisza szabályozásának tervét is. Vásárhelyi 1795-ben született. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon halt meg MARCEL PRÉ- VOST francia író. Nagy stílusművészettel megírt regényeiben fő­leg a női lelket ábrázolta. Levelek Francoise-hoz című műve fiatal lányok számára tanácsokat tartalmaz. Sok regénye ma­gyarul is megjelent (Moloch úr és neje, őszi alkony.) 30 évvel ezelőtt, 1931-ben e napon halt meg ERIK KARLFELDT svéd költő, aki hazája tájait festő epikus, valamint lírai költe­ményeiért 1931-ben Nóbel-díjat kapott. um A szép Lurette Szélesvásznú, színes NDK film Offenbach muzsikája — úgy látszik, — kevéssé ismert vál­tozatában is filmezésre csábít­ja a németeket. A szép mosó­nő című Offenbach-operett a film vásznára került. Ám ami a Párizsba szakadt német ze­nésznek könnyedségben, szatí­rában, zenei bohémiában olyan színesen és sikerrel sikerült, az nem született meg mara­déktalanul a filmen: ez az ope­rett — cselekményében és szi­tuációiban — már nem eléggé mozgalmas és eleven ahhoz, hogy . a mai néző-hallgató szí­vét megdobogtassa. Offenbach a párizsi könnyű és könnyed farsang hangulatát idézi muzsikájával. A történet is ilyen farsangi, ilyen mámoros igyekszik lenni, bizony avult­nak ható bonyodalmakkal. Campistrel, a fiatal ács tár­saival a király személyét és kegyencét, Pompadour márki­nőt érintő vaskos tréfára ké­szülnek. Lurette, a szép mosó­lány, az ács szerelmese próbá­ra akarja tenni a farsanggal elfoglalt fiút és ezért a hirte­len támadt lehetőségben udva- roltatni kezd magának Marly herceggel. Az alapállást bo­nyodalmakkal'tarkítja az ope­rettek szabálya szerint Mali- corne, az adószedésre vágyó rendőrfőnök és Marcelline, a mosoda vezetőnője, aki Malicor- ne-ban egykori csábítóját is­meri fel. A hitványszándékú farsangi házasság jól előké­szített terve megbukik a sze­relmesek összetartásán és ösz- szetartozásán: Lurette nem lesz nagyúri szajha, a királyi kegy jellemtelen élvezője, ha­nem a szerelmes és derék ács párja. Párizs népe velük együtt vígan élvezi a farsangot és ön­maga merészségét, ahogy az akasztófán ringó királyi bábot és kegyencét, Madame Pompa- dourt gúnyolja és neveti. A zene szellemesen oldja fel a kétfajta Párizs kétfajta farsangjának ellentétét: leple­zetlenül gúnyolja a cifra gaz­dagok hamis világát és az egyszerűbb emberek, a kétkezi párizsi dolgozók százezreinek a mentalitását tisztelettel rajzol­ja a gúnyos kép fölé. Gottfried Kolditz — csaknem ez mondható el — áttette az Offenbach-operettet filmre. Ez magában véve magyarázza azt a hatást, amit a film így elér­hetett. A farsangi készülődés tömegjelenetei mozgékonyak, a zene fel-felengedi az esemény lassan repülő szárnyait, de gyönyörködtetni csak a csúcs­pontok tudnak, a balettjelene­teknél és a színes utcai forga­tagban. Erich Gusko képiéi hűséggel szolgálták a rendező elgondo­lásait. Operatőr és rendező egyaránt arra ügyelt, hogy a szélesvászon által biztosított lehetőségeket és a színes tech­nikát hatásosan kihasználják. A színészek közül meg kell említenünk Evelyn Cron (Lu­rette), Jiri Papez (Campistrel), Otto Mellies (a herceg) Hannjo Hasse (Malicome) és Marianne Wünscher (Marcelline) nevét. A pazar kiállítású film, an­nak balett- és tömegjelenetei nem fogják eltéveszteni hatá­sukat azoknál, akik az énekes filmek eme fajtáját szeretik. A politikai — vagy ha úgy tetszik — az akkori állapotokat szatirizáló tendencia nem min­dig érvényesült elevenen és oly­kor mintha csak magyarázat­ként állt volna az események mellett. A film bemutatója összeha­sonlításra is alkalmat ad fel­fogás, módszer és eszközök te­kintetében, mert a jövő héten mutatja be ugyancsak az egri Vörös Csillag a Sevillai bor­bély olaszok által készített filmváltozatát. Farkas András Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Szép Lurette EGRI BRÖDY Rómeó, Júlia és a sötétség GYÖNGYÖSI PUSKIN Tisztes úriház GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hamupipőke HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kihívás HATVANI KOSSUTH Afrikában jártunk HEVES Kenyér, szerelem és . . PETERVASÄRA A gyűlölet áldozata FÜZESABONY Légy jó mindhalálig «.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimuiiiiiiiiiiiiiiuiwiiiiiiniiniiiaiiiiiiiniiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiimnuiiiluiiiiimmiiiiuiiiiiiMiiiiiiiuiHiiiiuiiiiiiiiii iiii»uiimnii«ii»iifii»iiiiiiiiiii«ii«iiii«iniiiiiiimiii|,iuiiiii«t|t"i"»,i«i,iii,iuiii"«i*iii|niii"«,i*nitit"iii*iniuiniwiiii«ii« ■SOLYMÁR 9ŐZf£,F A HADIÖZVEGY (3.) Inkább senki, mint a nyúl- fogú Miklós. Majd a gyászév után. Biztosan jön majd vala­ki. Bolond személy az, aki a fa alól felkapja az első lába elé guruló férges almát. — Majd, majd a maga Ide­jében — vigasztalgatja magát. S erősbőrű, barna kezével megpaskolja a saját arcát. Ne tüzelj, ne tüzelj, csak várj tü­relmesen. — Mégsem lesz igaza anyámnak. Most az egyszer úgy beszélek vele, mint a fel­nőtt a gyerekkel — s kinyitja a nyárikonyha ajtaját. A mama már a libát tömi. Egy kupac rongyon ül, s a li­ba testét a térde alá fogva nyomkodja a két rózsaszín csőr közé a kukoricát. Hogy el tud koszolódni a fényestollú liba a hízóban. Talán a tollai közül is a bőre alá húzódik a zsír, amely oly szép formásra ragasztja és hamvassá teszi a fehér szála­kat. A hízóba fogott liba olyan, mint sok fiatalasszony, aki a házasság után kócos, fénytelen lesz. — Elment már Bordás Mar- csa? — El. — Nem biztatta tán? A liba szabadulni akarván, vadul tekergeti a nyakát, li­heg. — Meg ne fulladj már — kapkod köszvénytől gancsos kezével az öregasszony. — Cudar jószág ez, mindig úgy tesz, mintha fulladozna, ha duggatni akarom. Megállj, búcsúra elvágom a nyakad. Te leszel az első, nem kínló- dok veled. Juliska -látja, hogy az any­ja semmiképpen nem akar beszélni a lánykérésről. Azgz asszonykérés már ez. Na, nem baj. Nekikészül, hogy megfejje a tehenet. A konyhából hoz jó langyos vizet, meg rongyot és lemossa a tőgyet. A szennyes lét az udvarra löttyenti, aztán kitörüli a zsétárt. Leül a kis székre. Jó munka a fejés. Ezt nem lehet se gyorsan, se lassan csinálni. Csak úgy, ahogy a jószág megszokta. Üteme van. A tej egyhangú csörgése a zsé- tár falán tiszta gondolatokat diktál. Felcsap az edényből a meleg, habos tej szaga. Für­deni lehetne benne, olyan sű­rű. Lőrinc bácsi bemenve az istállóba, meglepetten hallja, hogy a tej csörgése mögött Juliska lánya dudorászik. III. A frontról jöttek a katonák. Pihenni. Rájuk fér szegények­re. Nyúzottak, koszosak. A férgektől megszabadították őket a fertőtlenítőben, de az öldöklés nyomait nem viszi le se a klórmész, se semmiféle vegyszer. Majd minden házba szállá­soltak belőlük. Ellepték a fa­lut. Egy-két napig mind csak a tiszta ingnek, meg a meleg ételnek örvendezett, de aztán ki-ki vérmérséklete' szerint próbált pihenni, vagy viga- dozni. A két kocsma hajnaltól nap­estig hangos. Egy vefes baju- szú szakaszvezető csak szük­ségeim mozdul el a billiárd- asztal mellől. Kisfröccsben játszik. Négy-öt pohárral sora­kozik számára az ablakpárká­nyon. Pedig nemcsak maga fogyasztja, hanem néha ad egy-egy pohárral Papagály Ferkónak, a falu bolondjának is, aki kívánság szerint öreg slágereket énekel, rókatáncot jár, fésűvel muzsikál. A sza­kácsok hússal, cukorral, só­val, a hadtáposok konzervvel, meg pokróccal seftelnek. A messziszemű Siroki Deske a felhajtójuk. Van, aki udvarol­ni próbál, van, aki vadászni j ár. Az öregebbj e emléktárgya­kat farigcsál. Olyan derék vi­tézek is kerülnek közöttük, akik egy tányér meleg ételért, vagy inkább kedvtelésből segí­tenek a paraszti munkában. Juliskáék is kaptak egy ka­tonát, égy őrmestert. Karpa- szományos, civilben tanító. Megelégedett a nyári kony­hával, s nem sok vizet zavar a háznál. Két liter tejet vesz minden napra, s azt issza reg­gel, este. Délelőtt hóna alá csapja a pokrócot, hátramegy a kazal mögé, s ott he verészik egész nap. Leveszi a zubbo­nyát: a hátát, meg a mellét sütteti. Juliska fél ettől az ember* tői. Fél, mert itt él az udvar­ban és minduntalan találkoz­ni kell vele. Fél, mert kopa­szodó, szögletes feje, dús sze­möldöke, s szája körül a kese­rű ráncok férfieröt sugároz­nak. Fél, mert a zubbonyán három-négy kopott vitézségi szalag fityeg. Retteg tőle, mert a könyvet is úgy fogja, mint­ha gyilkos fegyver tusája len­ne. A legjobban azért irtózik tőle, mert egyszer az apjának az udvar közepén nagy fenn- szóval megmondta, hogy ő már csak a kis napfényt sze­reti, ami elé a bőrét odatart­hatja. Ha árnyékosabb helyre megy, dögnek érzi magát. — Négy éve csinálom, de nem lesz olyan szerencsém, hogy a végét is megérjem. Már oszlásnak indultam, csak még kívülről nem látszik. Ez az önmagával szembeni kegyetlenség Juliskának tüzes testi fájdalmakat okoz, olyant, hogy már alig bírja tovább, majd odarohan a tanító-őr­mesterhez és a világ szeme- láttára mellbe taszítja, vagy belecsíp egy nagyot. Nehezen szánta rá magát, hogy egyedül maradjon vele a portán, s elvállalja a házőrző szerepet. Ha csak ketten van­nak, a legszükségesebbeket intézi csupán az udvaron, a moslékkészítés és egyéb pisz­kos munkák után azonnal ke­zet mo6 és ideje nagy részét benn a ház­ban tölti. Gyakran az aj­tó felé pislog, de hiába. A katona nem jön be. Pedig lenne oka rá, hisz fenn van a vasalt inge, lábravalója. Egy reggel egyedül ma­radván, Julis­ka maga viszi le a tisztát a lakónak. Fél hétkor. Szá­molgatja, vár még egy ki­csit, de aztán megijed: hát­ha felkel t.z a bolondos vitéz és kifekszik a kazal mögé. Kapja meg a vasalt ruhát, mielőtt öltöz­ködni kezdene. Odabent na­gyon vigyázni kell majd, ne­hogy rosszat gondolhasson. Karjára veszi a holmit: alulra a hosszú fehér gatyá­kat, a tetejére a khaki inge­ket. Átmenvén az udvaron, háromszor is hátra pillant, látja-e valaki a kövezett útról. Megzörgeti az ajtót és fele­letet sem várva, benyit. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents